Az 1792. évi XVII. törvénycikk - a mennyiben annak ideigleni rendelete az ausztriai örökös tartományok váltótörvényszékeinek itéleteit s azok végrehajtását tárgyazza - az 1841-dik esztendei Januarius 1-ső napjától fogva megszüntetik, s e helyet ugyanazon időtől kezdve a jelen váltó-törvénykönyvben megállapított szabályok fognak sinórmértékül szolgálni.
1. § A váltó olly oklevél, melly által kibocsátója magát a köztörvényieknél szigorúbb feltételek alatt kötelezi, hogy valamelly meghatározott somma pénzt, bizonyos helyen és időben vagy maga fizetend, vagy annak más általi kifizetését eszközli.
2. § A váltó vagy idegen (fremder, förmlicher, gezogener, trassirter, eine Tratte), midőn tudniillik a kibocsátó (Aussteller) a fizetést valamelly más tőle jogszerűleg különböző, és egyébként nem az ő nevében cselekvő személy által igéri teljesíteni; vagy saját (eigener, unförmlicher, trockener), midőn a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy a fizetést önmaga teljesíti, vagy valamely tőle jogszerűleg nem különböző, és egyébként is az ő nevében cselekvő személy által fogja teljesítetni.
3. § A magyar váltó-törvényszékek előtti törvénykezésben a váltó-képesség magyarországi alattvalókra nézve mindenkor ezen törvények szerint lesz megitélendő, még akkor is, ha általuk a váltók külföldön adattak ki, idegenekre nézve pedig a váltóképességet saját honi törvényeik szerint kell elhatározni.
4. § Minden egyéb váltói kérdések, mellyek a váltó formáját, tartalmát és jogbeli következéseit tárgyazzák, a kötelező cselekvény helyén fenálló váltó-törvények szerint itélendők. Midőn azonban valamelly, külföldön véghezvitt cselekvénynek törvényes következései a magyar váltó-törvényszékek előtt forognak fen, a külföldi törvény különböző rendeletére hivatkozó fél köteles azt az illető külföldi váltó-törvényszéknek hiteles bizonyítványa által igazolni, különben az itteni törvények szerint nyerend itéletet.
5. § Ha pedig ott, hol a kérdés alá vett cselekvény végbe ment, váltó-törvény nincsen, az itteni váltó-törvényszékek eljárásának csak úgy leend helye, ha a kérdéses cselekvény az itteni törvények határozatitól legalább lényegesen el nem tér.
6. § Ha a váltóbeli kötelezés e honban történt igéreten, és kül-országban történt elfogadáson alapszik, vagy megforditva: azon ország törvényei szerint lesz elitélendő, mellyben a kötelezést tökéletességre emelő megegyezésnek kijelentése teljesíttetett.
7. § A cselekvő váltó-képesség, azaz képesség, váltóbeli jogokat szerezni, mindenki tulajdona, kinek a köztörvény szerint jogokat szerezni lehet.
8. § A szenvedő váltó-képesség, azaz képesség, magát váltóilag másnak lekötelezni, az idegen és saját váltónk szerint különbözik.
9. § Idegen váltók által, azoknak kibocsátásában, forgatásában (Giriren), elfogadásában (Acceptiren), vagy azokérti kezeskedésben (Verbürgen) magát minden teljeskorú kötelezheti, ki terhes szerződést törvényesen tehet. Az asszonyok és hajadonok azonban, hacsak mint kereskedők a törvény értelmében bejegyezve nincsenek, idegen váltókra nézve sem birnak szenvedő váltó-képességgel.
10. § Kereskedők, gyárosok és kézmüvesek, kik teljeskorúságukat elérték, s magukat a váltó-törvényszéknél a II. Rész 3-dik fejezete szerint bejegyeztették, saját váltókat minden megszorítás nélkül adhatnak ki; más hazai polgárok által kiadott saját váltó-levelek váltói erővel nem birnak.
11. § Váltóbeli kötelezést vállalni semmi tekintetben nem képesek:
a) Bármelly vallásbeli papi személyek;
b) A szerzetesek;
c) Valóságos szolgálatban lévő katonai személyek.
12. § Közkereset végett összeállott társaságok váltóbeli szenvedő képességgel csak úgy birnak, ha a társasági kötés az illető váltó-törvényszéknél letétetvén, a társaság czimzete (Firma) bejegyezve (improtocollirt) vagyon.
13. § A szenvedő váltó-képesség hiánya kizárja a nem képes elleni váltójogi követelést; de azért ellene a kötelezésből származható köz törvény szerinti kereset fenmarad.
14. § Általán minden váltóban mulhatatlan megkivántatik:
a) Keltének, azaz a helynek, napnak, hónapnak és esztendőnek, mellyben kiadatott, kitétele:
b) Hogy nyilván váltónak megneveztessék;
c) Hogy a fizetés ideje kitétessék;
d) Hogy kész pénzbeni meghatározott sommáról szóljon;
e) Az intézvényesnek (Remittent) azaz annak neve, kinek részére a fizetés köteleztetik; - továbbá
f) A váltóbeli adós, ki a fizetést tenni fogja;
g) A hely, hol a fizetés történendik, kitétessenek;
h) A kibocsátó aláirása, melly aláírásban a vezeték-név egész kiterjedésében, és a kereszt- vagyis mellék-névnek (Vorname) legalább első betüje; a kereskedési házakat és társaságokat illetőleg pedig a czimzet (Firma) foglaltassék. - Ha a kibocsátó irást nem tud, jegye és nevének más kézzeli aláirása törvényes erővel csak akkor bir, ha a váltólevél az illető törvényhatóság, vagy törvényes bizonyság, vagy rendezett tanács által a magát lekötelezni szándékozó előtt felolvastatván, s magyaráztatván, a szokott mód szerint hitelesitve vagyon; három esztendővel azonban jelen törvény kihirdetése után csak az vállalhat magára törvényes erővel biró váltói kötelezéseket, ki irást tud; - a fentebbi rendelet csak azokra maradván fel, kik testi tehetetlenség következtében nevüket maguk alá nem irhatják.
15. § Különösen pedig:
a) A váltókat, hogy váltójogilag forgathatók legyenek (girirbar), rendelményezni, vagyis az intézvényes (Remittent) nevéhez ezen szavakat: „vagy rendeletére”, „rendelményesének” (oder Ordre) hozzáadni szükséges; ellenkező esetben, ha a váltó másra átiratnék, az ily átirás csak köztörvényi foganatú leend.
b) A saját váltóban a kibocsátónak magát kell mint fizetőt megnevezni.
c) Az idegen váltóban egy harmadik személyt, a kibocsátótól törvényesen különbözőt, kell mint fizetőt kijelelni, és ant. intézvényezettnek neveztetik.
16. § Váltó-levelekben az ezekért kapott értéket (valuta), a 10-ik § által meghatározott eseten és módon kivül, megemlíteni nem szükséges; ha azonban a kibocsátó ezt, valamint egyebeket is, mik a 14-ik és 15-ik szakaszokban kitéve nincsenek, például: az intézvényezettre nézve a költsönös számvetést, megemlíteni akarja, az ugyan szabadságában áll, de mind ezek a váltónak törvényes erejét nem érdeklik, sőt a váltónak ereje ellen azon kifogással is, hogy a váltónak értéke által nem adatott (exceptio non numeratae pecuniae), élni nem lehet.
17. § Idegen váltó-levélben a kibocsátó magát vagy rendelményesét is nevezheti ki intézvényesnek, vagyis a váltó-levelet úgy adhatja ki, hogy az intézvényezett a váltóbeli sommát neki magának vagy rendelményesének fizesse.
18. § Ha a váltó kifizetésére több helyek lennének kijelelve, fizetési helynek csupán az tekintetik, melly nevezve legelőbb vagyon.
19. § Ha a 14-ik szakaszban foglalt kivántatóságok közül csak egy is hiányzanék, illy oklevél váltójogi viszonyok alapjául nem szolgálhat, hanem köztörvényi tekintet alá esik.
20. § A váltóbeli szerződés végbementnek akkor tekintetik, midőn az intézvényesnek a váltó általadatott. Váltó kiadása feletti előleges egyezkedések váltójogot nem alapítanak.
21. § Ha ugyanazon váltó több példányban adatik ki, mindenikre feljegyeztessék, hogy: első (prima) vagy: második (secunda), s igy tovább; ellenkezőleg minden egyes példány külön váltónak tekintetik.
22. § Idegen váltót mindenkor mint elsőt (prima) kell kiadni, hacsak ellenkező egyezés nem történt.
23. § Ha a váltónak egyik példánya az elfogadás eszközlése végett elküldetik, a tulajdonos megkivánhatja, hogy annak másik példányára az elküldő feljegyezze: az elküldetett példány kinél található?
24. § Ha valamelly váltónak és a rajta lévő hátiratoknak (indossament) mása vétetik, világosan megjegyeztessék: az ekkép készült oklevél meddig másolat? hogy látható legyen, hol kezdődnek az ezen másolatokra netalán utóbb következő eredeti hátiratok.
25. § Az, a ki váltót kibocsát (Aussteller), forgat (girirt), elfogad (acceptirt), vagy azért kezeskedik (verbürgt), hacsak valamely megszorítást abban határozottan ki nem köt, az egész váltóbeli sommára nézve kötelezve vagyon, még akkor is, ha ezt másokkal közösen cselekedte.
26. § Ha kétséges volna is, minő tulajdonságban irta valaki nevét a váltóra, a biróság a körülmények szerint fogja elhatározni, minemü tulajdonságban terheli őtet a kötelezés; de köteleztetése minden esetben az egész sommára nézve kiterjed.
27. § Ha tehát az, ki nevét a váltóra irja, nem kötelezést vállalni, hanem csak képviselőnek, megbizottnak, vagy tanúnak kiván tekintetni, szükséges, hogy ezt a váltón világosan kitegye.
28. § A váltó hátára vagy másolatára irott átruházás hátiratnak (indossament) neveztetik és háromféle, ugymint: forgatmány (giro), meghatalmazás (procura) és engedmény (cessio).
29. § A forgatmány irásbeli kijelentése annak, hogy a váltó másra általruháztatott; foganatja pedig az, hogy a forgatmány (Giratar) a forgatónak (Girant) minden jusaiba és váltókiváltságaiba lép, sőt ellene olly kifogással élni nem lehet, melly a panaszlottnak egy harmadik személlyeli viszonyaiból eredt.
30. § A forgathatásra szükséges megkivántatóságok, a mennyiben magát a váltót érdeklik, a 14-ik és 15-ik szakaszokban foglaltatnak. Magánál a forgatmánynál pedig következők kivántatnak meg:
a) A forgatmányosnak (Giratar), azaz annak neve, kire a váltó átruháztatik;
b) Az átruházás kelte;
c) A forgatónak (Girant), azaz annak, ki a váltót átruházza, neve aláirása a 14-ik szakaszban a h) alatt a váltóra nézve megállapított szabály szerint.
31. § A váltó a forgatmányos által tovább csak úgy forgattathatik, ha a forgatmány maga is a 15-ik § a) alatti szabálya szerint rendelményezve vagyon.
32. § A váltó a forgatmányos tulajdonává akkor válik, midőn a váltó a forgatmánnyal együtt nekie általadatik.
33. § A forgatmányos azonkivül, hogy a forgatónak minden jogaiban részesül, maga a forgató ellen is váltójogbeli keresettel bir, hacsak a forgatmányban ez iránt világos kitétel nem tétetett.
34. § Oly hátirat, melly a 30-ik szakaszban kitett két első forgatmánybeli kivántatóságok nélkül szükölködik (üres forgatmány, Giro in bianco), hacsak abban közönséges engedmény (cessio) nincsen kifejezve, meghatalmazásnak (procura) tekintetik, mellynél fogva a váltó birtokosa a váltót tovább forgathatja, vagy más módon eladhatja, birói vagy barátságos úton beszedheti, és ezen eljárásában hitletételt kivánhat, ajánlhat, vagy visszaútasíthat; továbbá egyezhet, vagy birákat (arbiter) választhat.
35. § Ha azonban az üres hátirat későbben kitöltetett, azon kifogásnak, hogy eredetileg üresen volt kiadva, törvényes ereje nincsen.
36. § Ha a hátirat egyenesen meghatalmazást foglal magában, annak határa a hátirat tartalmától függ.
37. § A váltónak meghatalmazásbeli birtokosa, ha a váltót tovább forgatná, a forgatmányban nyilván kitegye, hogy ezt meghatalmazásból (per procura) cselekedte; ellenkezőleg a váltóbeli sommáért minden utána következő tulajdonosnak kötelezve vagyon.
38. § Az, ki a váltót közönséges engedmény (cessio) mellett másra átruházza, engedményesének és azt követőknek váltójogilag lekötelezve nincsen, hanem az engedmény mind formájára, mind az abból ellene vonható következésekre nézve, a köz törvény alá tartozik; az engedményes azonban a váltót tovább forgathatja, és mind ő mind forgatmányosai az elfogadó ellen szintúgy, mint maguk között, és az általengedőt megelőző forgatók és kibocsátó ellen a forgatmányból származó váltójogokkal élhetnek.
39. § A hátiratoknak jogszerű erejök akkor is megvagyon, ha a váltó egészen hamis; ha pedig valamelly magában igaz váltó hamisíttatnék meg, a jogszerü hatás olly hátirók (Indossanten) ellen, kik a hátirást (indossament) a hamisítás előtt tették, a váltóbeli kötelezésnek csak azon mértékeig terjed, melly a váltóban a meghamisítás előtt foglaltatott, a meghamisítás utáni hátirókat pedig a hamisított váltóban lévő kötelezésnek teljes mértékeig terheli.
40. § A váltó hamisítása esetében a hátiratok hamisítás előttieknek tekintendők, hacsak ellenkező nem bizonyíttatik.
41. § Azon forgatók, kik valamelly hamisított hátirat előtt állanak, az utána következő váltó-tulajdonosok iránt is váltójogilag vagynak lekötelezve.
42. § Az, kinek hátirata meghamisíttatott, az illy hátirat által annak csak eredeti tartalma szerint van lekötelezve.
43. § Ha a váltónak kibocsátója váltóbeli képességgel nem birna is, ez által a hátiratok váltójogszerű ereje nem gyengíttetik.
44. § Hasonlóul ha valamellyik hátiró váltóképességgel nem birna is, ez a többi hátiratok erejét nem sérti.
45. § Ha a hátiratok sorában hézag (Lücke) volna, ez által a hézag előtt álló forgatók, a hézag után következő hátiratosok (Indossatar) iránti váltójogbeli kötelezéstől nem mentesek.
46. § Ha a váltó a hátiratok folytatása miatt megtoldatik, a toldat (Alonge) a váltó kiegészítő részének csak akkor tekintendő, ha a történt toldás az eredeti váltón megjegyezve, a toldaton a váltó egész kiterjedésében lemásolva, és maga a toldat a váltóhoz pecsételve vagyon.
47. § A forgatón kivül a váltóban kezes is fordulhat elő; a kezességnek azonban a váltóra irva, és a 14-ik szakaszban h) alatt meghatározott módon aláirva kell lenni, különben váltójogi kötelezést nem szül.
48. § A váltóbeli kezesség (Bürgschaft) egyszersmind készfizetési lekötelezésnek tekintetik (expromissio, Bürge und Zahler) és a kezes a váltótörvény szigorúsága alá tartozik.
49. § Ha világosan kitéve nincsen, a kezesség kiért vállaltatott? az illy kezesség saját váltóknál a kibocsátóért, idegen váltóknál pedig az elfogadóért vállaltnak tekintetik.
50. § Ha a kezes a váltóért eleget tett, kármentesitését váltójogilag csak azon adós ellen, kiért megfizetett, a többi váltókötelezettek közül pedig csak azok ellen követelheti, kik ellen magának az adósnak, ha a váltót ő fizette volna ki, váltójogi keresete lett volna.
51. § Elfogadás végetti bemutatásnak (Praesentation) csak idegen váltóknál vagyon helye, és abból áll, hogy a váltó az intézvényezettel (Trassat) azon kérdés mellett közöltetik, valljon az intézőnek megbizását elfogadja-e?
52. § Látra (a Vista) kelt váltókat, és ollyakat, mellyeknek lejárati-idejök (Verfallszeit) nem a bemutatástól számíttatik, elfogadás végett bemutatni nem szükséges; az utóbbiakat azonban szabad e végett is a lejáratig (Verfellszeit) akármikor bemutatni, s el nem fogadás esetében ez iránt óvást tenni (Protest erheben).
53. § Azon váltókat, mellyek lát után bizonyos időre szólanak, és Magyarországban vagy a hozzácsatolt Részekben fizetendők, legfelebb a következő határidők elforgása alatt, mellyek mindenkor a váltó keltétől számítandók, kell elfogadás végett bemutatni, nevezetesen:
a) A fizetés helyén kelteket nyolcz nap alatt;
b) Más helyeken pedig, de mégis Magyarországban és a hozzákapcsolt Részekben, úgyszinte Erdélyben, vagy az ausztriai birodalom örökös tartományaiban kelteket, két hónap alatt;
c) Az ausztriai birodalom határán kivül az európai szárazon vagy szigetekben kelteket, hat hónap alatt;
d) Ázsiának és Áfrikának fekete és közép tenger melléki vidékein és szigetein kelteket, nyolcz hónap alatt;
e) Egyéb itt világosan nem érdeklett tartományokban kelteket, egy és fél év alatt.
54. § A keresztények a keresztény ünnep- és vasárnapokon, az izraeliták pedig szombaton és a következő szakaszban foglalt ünnepeiken a váltót sem bemutatni, sem pedig az elfogadás iránt nyilatkozni nem tartoznak; ha tehát az előbbi szakaszbeli határidőnek utolsó napja illy napra esik, a bemutatást, vagy elfogadás iránti nyilatkozást a következő első köznapra (Werktag) lehet halasztani.
55. § A hetenkénti szabbaton kivül az izraeliták ünnepei következők:
a) Pessach: Husvét, vagyis a kovásztalan kenyér ünnepe, Nison havának 15, 16 és 21, 22-ik napjain, rendszerint Szent-György-havában; a közbenlévő 17, 18, 19 és 20-ik napok fél-ünnepek, mellyeken mind bemutatni, mind az elfogadás iránt nyilatkozni nem csak lehet, hanem kötelesség.
b) Schebuos; Pünkösd, vagyis az elsőszülöttek ünnepe, Sivon havának 6 és 7-ik napjain, rendszerint Pünkösd-havában.
c) Rosch-Haschana: ujesztendő ünnepe, Tischri havának 1-ső és 2-ik napjain közönségesen Szent-Mihály-havában.
d) Jom-Kipur: a kibékülés ünnepe, tiz nappal az ujesztendei ünnep után.
e) Sukes (Lauberhütten): a sátoros ünnepek, Tischri havának 15-dik és 16-dik napjain, Mindszent-havában.
f) Schmini-Azeres: a tiz parancsolat ünnepe, Tischri hava 22-kén.
g) Simchas-Tora: az örömünnep, ugyanazon hó 23-ik napján.
56. § A szombatot, vagy az elébbi szakaszban kitett ünnepeket megelőző napokon az izraelita az elfogadás iránt nyilatkozni csak délutáni három óráig köteles.
57. § A hazai vásárokra szóló váltók iránt, az elfogadás végetti bemutatást illetőleg, a vásárok időszakához képest, következők határoztatnak; nevezetesen:
a) Azokat, mellyek egy napnál tovább nem tartó vásárokra szólanak, bemutatni nem szükséges.
b) Azokat, mellyek tovább egész 8 napig tartó vásárokra szólanak, a vásár első napján kell bemutatni.
c) Azokat, mellyek nyolc napnál tovább tartó vásárokra szólanak, a vásár első hetében kell bemutatni: de ez berekesztőleg szombatig akármikor történhetik.
58. § Az, ki a váltó-levelet elfogadás végett az intézvényezettnek bemutatja, bemutatónak (Praesentant) neveztetik. A váltótulajdonos a bemutatással akárkit megbizhat, és a bemutatáskor bebizonyítani nem szükséges, hogy a váltó a bemutatónak tulajdona, vagy hogy ő a tulajdonosnak megbizottja.
59. § A váltót elfogadás végett magánál az intézvényezettnél, vagy az elfogadásra meghatalmazott képviselőjénél, millyennek a bejegyzett társaságokban a czímvezető tekintetik, és pedig a váltóban kitett lakóhelyén kell bemutatni, még akkor is, ha a váltó más helyben fizetendő; azonban a bemutató, ha elfogadásra meghatalmazott áll elő, a meghatalmazás igazolását megkivánni köteles.
60. § Ha a váltónak bemutatásánál az elfogadás világosan ki nem jelentetik, vagy nem úgy ajánltatik, miképen azt a bemutatónak elfogadni kötelessége, illy esetben a 8-dik fejezetben meghatározott módon óvást kell tenni, s azt ugyanazon fejezet rendelete szerint az előzőknek megküldeni.
61. § Ha az intézvényezett a váltót az intézőre bár csak névbecsülésből is elfogadta, további bemutatásnak szükségbeli utalványozottaknál (Nothadressaten), ha netalán lennének, helye nincsen.
62. § Ha több intézvényezett ezen szócskával „és” köttetik össze, a váltót elfogadás végett mindeniknél be kell mutatni, és ha közülök csak egyik is az elfogadást megtagadná, szükségbeli utalványozottak pedig nem lennének, a bemutató azonnal óvást tehet, és az előzőkkel közölheti.
63. § Ha pedig több intézvényezett ezen szócskával „vagy” köttetik össze, intézvényezettnek tulajdonkép csak az, a ki nevezve legelől vagyon, a többi pedig szükségbeli utalványozottnak tekintetik, bár erről a váltóban világos említés nem lenne is.
64. § Ha az intézvényezett a váltót az intézőre névbecsülésből (ad honorem, zur Ehre) sem fogadná el: az óvás a 60-dik szakasz értelmében tüstént megteendő, és az előzőkkel közlendő, azonkivül a bemutató köteles a váltót óvás-tétel után a helyben lévő szükségbeli utalványozottnak legfelebb következő napon ugyan e végből bemutatni.
65. § Több szükségbeli utalványozottak közül a váltót annál kell előbb bemutatni, ki korábbi kötelezettnek utalványozottja; ha pedig ezen elsőbbség a váltóból ki nem tetszenék, a bemutató sort tetszése szerint tarthat.
66. § Azon esetben, midőn a bemutató, az előbbiek szerint, bizonyos sort tartani köteles, a bemutatást csak az elfogadni nem akaró utalványozott ellen tett óvás után folytathatja, az óvásokat pedig előzőivel (Vormanner) a megszabott mód szerint közleni, s ekképen említett kötelességének teljesítését igazolni tartozik.
67. § Ha az elfogadás végetti bemutatásban, vagy az óvásnak kivételében, avvagy közlés végetti meginditásában késedelem történt, annak, ki által a késedelem történt, minden előzőire váltójogi viszkeresete teljesen elenyészett; sőt a forgatók ellen még közjogi keresete sincsen, a kibocsátó ellen azonban közönséges elévülés ideje alatti közjogi viszkeresete csak annyiban enyészik el, a mennyiben ez be tudja bizonyítani, hogy a váltó lejártakor (Verfallszeit) az intézvényezett ellen kétségtelen követelése volt, s annak kielégítésére az intézvényezett akkor még elegendő értékkel birt; de illy esetben ezen követelését a váltó erejéig a váltó-tulajdonosnak átengedni tartozik.
68. § Tulajdon váltókat, mellyek lát után bizonyos időre, vagy felmondásra szólanak, az első forgatmány keltétől számítandó azon idő alatt, melly az idegen váltókra nézve meghatároztatott, a kibocsátónál be kell mutatni; különben a forgatók elleni törvényes jogok elenyésznek. Ezen bemutatás a végett szükséges, hogy a kibocsátó a váltóra ezen szót „láttam” (gesehen) s a felmondás napját aláirásával együtt feljegyezze, mit ha teljesíteni nem akarna, a bemutató a törvényes idő alatt ez iránt óvással éljen. Azonban ezen óvásnál fogva, melly egyedül a lejárat (Verfallszeit) kiszámítására szolgál, viszkeresetet nem támaszthat.
69. § Az elfogadást csak egyszer kell teljesíteni; mert ha ugyanazon váltónak több példányai elfogadtatnak, mindenik külön váltónak tekintetik, hacsak magából az elfogadásból az ellenkező nem világos.
70. § Az elfogadásban megkivántatik:
a) Hogy irásba tétessék;
b) Hogy az eredeti váltóra vagy másolatára jegyeztessék;
c) Hogy azon világos nyilatkozást, mi szerint az elfogadó a váltó kifizetését igéri, vagy ezen kifejezést: „elfogadom” (acceptirt) magában foglalja;
d) Hogy az elfogadó vagy meghatalmazottja által a 14-dik §-ban a h) alatt kiszabott módon aláirassék.
Ha ezen megkivántatóságok közül csak egy is hiányzanék, az elfogadás erőnélküli.
71. § Ha a váltó lejárati ideje a bemutatástól számítandó, az elfogadás napja is kitétessék; különben a fizetést a rendes lejárat előtt is akármikor meg lehet kivánni.
72. § Azonban a bemutató, ha az elfogadás napja ki nem tétetett, viszkereseti jogainak sérelme nélkül a fizetés végetti bemutatást mindaddig halaszthatja, míg azon idő, melly akkor járna, aha az elfogadás a bemutatásra kiszabott határidő utolsó napján történt volna, el nem telik, s ha ekkor a fizetés nem teljesíttetnék, az iránt óvást tehet.
73. § Ha a váltó nem az elfogadónak a váltóban kijelelt lakhelyén, hanem egy harmadik helyben fizetendő, az elfogadásban a telep (domicilium) is, úgy mint neve azon személynek, kinél a fizetést az intézvény helyén fölvehetni, kitétessék. Ha ez nem teljesíttetik, a bemutató épen úgy, mintha az elfogadás megtagadtatott volna, óvást tehet, és viszkeresetet támaszthat.
74. § Ha az intézvényezett ellen az óvás megtétetett, ezután a váltót akárki, s még maga az intézvényezett vagy bemutató is, névbecsülésbül akár az intézőre, akár valamelly előzőre (Vormann) elfogadhatja, s a bemutató az illy névbecsülésbeli elfogadást (Ehrenacceptation) nem ellenezheti.
75. § Ha az intézvényezett vagy utalványozott elleni óvás megtételekor közbenjárók (Intervenienten) jelentkeznének, kik a váltót valamellyik előzőre névbecsülésből elfogadni készek, a közbenjárók által megajánlott névbecsülésbeli elfogadások között elsőbbsége annak vagyon, melly által, ha a fizetés teljesíttetik, legtöbb kötelezett leend felmentve kötelezésétől.
76. § Ha többen az elfogadást névbecsülésből ugyanazon előzőre ajánlanák, elsőbbséggel az bir, ki a váltóbeli sommát biztosítani kész. Ezen feltétel nélkül első az utalványozott, a közbenjárók között pedig a bemutató tetszése szerint választhat.
77. § Ha a bemutatásnál késedelem (Versäumniss) történt, a váltót elfogadni joga egyedül az intézvényezettnek vagyon.
78. § Ha sem a váltóból, sem az óvásból, sem az elfogadásból nem világos, a névbecsülő a váltót kire fogadta el: úgy tekintetik, mintha azt nyilván és világosan az intéző nevére cselekedte volna.
79. § A szükségbeli utalványozott általi elfogadás törvényes foganatára nézve a névbecsülési elfogadással egyenlő.
80. § Az elfogadás a váltó-jog szerinti fizetés kötelességét vonja maga után, még pedig a kibocsátó iránt is, ha a váltót tulajdon rendelményére adta ki.
81. § Ha többen világos megszorítás nélkül tettek elfogadást, a váltóbeli sommára nézve egymásért egészben (in solidum) kötelezettek.
Ha pedig valamelly bejegyzett társaság czime alatt történt az elfogadás, mindnyájan, kik a bejegyzett társasági szerződést aláirták, az elfogadott sommára nézve egész értékökkel szinte egymásért (in solidum) köteleztetnek.
82. § Ha az intézményezett a váltót az intézőre névbecsülésből fogadja el, sem biztosításnak, sem viszkeresetnek helye nincsen; ellenben ha az elfogadást más előző becsületére ajánlaná, vagy pedig ha valamelly szükségbeli utalványozott vagy közbenjáró ajánlana névbecsülésbeli elfogadást, és a bemutató biztositásbeli viszkeresetét fentartani kivánja, ezt a névbecsülésbeli elfogadásnál azonnal kijelenteni, és az óvási oklevélbe iktattatni köteles, különben elmulasztása lemondásnak tekintetik; ezen elmulasztás által azonban, ha a névbecsülő annak idejében nem fizet, a bemutatónak fizetés iránti viszkeresete el nem enyészik.
83. § Ha a névbecsülő az elfogadáskor a váltóbeli sommát biztosította, minden viszkereset elenyészik.
84. § A névbecsülő, ha és a mennyiben az elfogadásra jogosítva volt, a megbecsültre (Honorat) és előzőire nézve a váltó kifizetése által mind azon viszkereseti jogokba lép, mellyek ellenök a váltó-tulajdonost illették azon esetre, ha a váltó ki nem fizettetett volna.
Ezen jogaival azonban fizetés ideje előtt még akkor sem élhet, ha a váltót hamarabb fizette ki, vagy ha ő maga volt is a bemutató.
Ha az elfogadásra joga nem volt, sem a hátirókra, sem a kibocsátó ellen viszkeresete nincsen.
85. § Az elfogadó feltételes elfogadása által is váltóilag köteleztetik; a bemutató azonban illy elfogadással megelégedni nem tartozik, és ha teszi, viszkereseti jogai elenyésznek.
86. § A bemutató az intézvényezett által kisebb sommára szorított elfogadásban (Theilacceptation) megegyezni nem tartozik; ha pedig abban megegyezne, a váltó-sommának el nem fogadott részére nézve óvást tenni, és azt az előzőkkel közleni köteles.
Névbecsülőtől ajánlott részbeni elfogadásban a bemutató tetszése szerint megegyezhet, vagy azt félrevetheti, s ha abban megegyezett: csak biztositási, ha pedig félrevetette, fizetési viszkeresete vagyon előzői ellen.
87. § Az elfogadónak, a névbecsülés esetét kivéve, a kibocsátó váltójogilag nem kötelezettje.
88. § Ha valaki a nélkül, hogy joga lenne, valamelly váltót elfogad, ő ugyan a váltótulajdonosnak váltójogilag kötelezve vagyon, a kibocsátóra nézve azonban megbizás nélkül eljárt ügyviselőnek tekintetik.
89. § A lejáratot, vagyis azon időt, mellyben a váltót kifizetni kell (Verfallszeit), kitüzni lehet:
a) Látra (a vista).
b) Tetszésre (a piacere).
c) Kelet (a dato) vagy lát után (nach Sicht) bizonyos időre.
d) Bizonyos napra.
e) Szokásra (a uso), a szokás felére (mezzo uso), vagy többszörös szokásra.
f) Vásárokra.
90. § Látra és tetszésre kelt váltókat a bemutatáskor azonnal ki kell fizetni.
91. § Lát után bizonyos időre kelt váltók lejárta az elfogadás után következő első naptól.
92. § Kelet utáni bizonyos időre szólóknál pedig a lejárat a kibocsátást követő első naptól számíttatik.
93. § Ha a lejárat fél hónapra szól, utolsó napnak mindenkor a hónap 15-dik napja vétetik.
94. § Ha a váltóban kitűzött fizetési határidő több hónapokra terjed, a fizetés a kitüzött utolsó hónapnak ugyanazon napján teljesítendő, mellyen a kelet utánra szóló váltó kiadatott, vagy a lát után bizonyos időre szóló elfogadtatott; ha pedig az utolsó hónapban a napok száma kevesebb, minden esetre annak utolsó napján.
95. § Ugyanez áll olly váltókra is, mellyek több évekre szólanak.
96. § A szokás: 14 nap lát után.
97. § A vásárokra kelt váltók lejárta különbözik, nevezetesen:
a) Egy napi vásárokra szóló váltók a vásár napján;
b) Egy napnál tovább nyolcz napig terjedő vásárokra szólók a vásár utolsó napjáig;
c) Nyolcz napnál hosszabb vásárokra szólók a vásár második hetében szerdáig lejárnak.
98. § A váltót a lejárat napján (am Verfallstage) a fizetés végetti bemutatáskor azonnal ki kell fizetni; kiméleti napoknak (Respecttage) helyök nincsen.
99. § Ha valamelly váltó részben, vagy épen nem fogadtatik el: az előzőekre nézve a mennyiben elfogadva nincsen, az óvástétellel azonnal lejárt.
100. § Minden váltót fizetés végett az abban kitüzött fizetési helyen be kell mutatni, és a fizetés felvétele végett a fizetőhöz elmenni.
101. § A váltót kifizetés végett legelőbb az elfogadónál kell bemutatni, legyen az bár tulajdonképi elfogadó, vagy csak névbecsülő (Honorant); ha pedig ez a fizetést megtagadja, és a bemutató nem csak ellene, hanem az előzők ellen is akarná intézni keresetét a nemfizetés miatt, a törvényes idő alatt ez iránt óvást teend, s óvás után azonnal a váltót fizetés végett a többi utalványozottaknak is, és pedig mindeniknek külön 24 óra alatt, azon sorban, mellyben az elfogadás végetti bemutatás történt, vagy történt volna, ha az intézvényezett a váltót el nem fogadta volna, be fogja mutatni, és a fizetés megtagadásának esetében mindenik ellen hasonlóul óvást teend, fizetési viszkeresetet pedig csak akkor támaszthat, ha valamennyi utalványozott a fizetést megtagadván, közbenjárók sem jelentkeznek.
102. § Ha az, kinek fizetni kellene, meghalt, vagy csődület (concursus) alá esett, a váltót a fizetés helyén jelenlévő azon személynek kell fizetés végett bemutatni, ki az adós értékének gondját viseli.
103. § Látra kelt váltókat fizetés végett minél előbb, legfelebb azonban az 53-dik szakaszban az elfogadás végetti bemutatásra kiszabott határidő elforgása alatt, be kell mutatni. Tetszésre kelt váltóknak bemutatása semmi határidőhöz kötve nincsen.
104. § Egyéb e honban fizetendő váltók a kiszabott fizetési határnapon lesznek fizetés végett bemutatandók.
105. § Ha a fizetés egészen, vagy csak egy részben is megtagadtatik, vagy ha nem olly módon teljesíttetik, mint azt a bemutató elfogadni köteles volna, ez iránt a bemutatás után a törvényes idő alatt óvást kell tenni.
106. § Ha az intézvényezett a váltót általában fogadta el, de a fizetést az intézőre csak névbecsülésből ajánlja, a fizetés végetti további bemutatásnak helye nincsen. Az intézvényezett azonban viszkeresetét illy esetben óvás által tartja fen.
107. § Ha a váltónak fizetés végetti bemutatásában, vagy az ez iránti óvás-tételben késedelem történt, a 67-dik szakaszban kitett következményeknek van helyök. Azonban az intézményezettnek az elfogadásból származott kötelezései ez által változást nem szenvednek.
108. § Ellenben az utalványozott vagy közbenjáró az általa elfogadott váltót, ha a fizetés végetti bemutatásban késedelem történt, kifizetni többé nem köteles.
109. § A fizetés napján rendszerint déli 12 óráig kell a fizetést teljesíteni; ezen szabály alól az egy napi vásárokra szóló váltók kivétetnek, mellyeknek ideje délutáni 4 óráig tart.
110. § Ha a fizetés napja valamelly ünnepre vagy vasárnapra esik, a keresztény a fizetést sem tenni, sem kivánni ezen napon nem köteles, hanem a legközelebbi köznapig várakozhatik. Ellenben az izraelita, ha a fizetés napja szabbathra, vagy az 55-dik szakaszban kitett ünnepekre esik, a szabbathot vagy ünnepet megelőző köznapon délután 3 óráig tartozik megfizetni; a hitelező azonban minden mulasztási következés nélkül engedhet az izraelitának időt a következő köznapig.
111. § Fizetni és a fizetést felvenni, ha a felek egymás között megegyeznek, a lejárat eltelte előtt is lehet; ez azonban egyedül a fizető veszedelmére történhetik.
112. § A váltóbeli sommát a váltóban kitett pénz nemében kell kifizetni; ha ez iránt a váltóban emlités nincsen, 20 frtos conventiós pénzláb értetik.
113. § Ha a fizetést a fenemlített szabályok szerint sem az intézvényezett, sem pedig a szükségbeli utalványozottak teljesíteni nem akarnák, a váltót akárki, bár a váltóban megnevezve nem lenne, maga a bemutató is, akár az intézőre, akár valamelly előzőre névbecsülésből óvás után kifizetheti; mindazáltal az elfogadást illetőleg a névbecsülőkre nézve kiszabott rendet az illy fizetésnél is meg kell tartani.
114. § A szükségbeli utalványozott által tett fizetés, foganatjára nézve, a névbecsülő által tett fizetés tulajdonságával bir.
115. § A névbecsülő a váltó kifizetése által mind azon jogokba lép, mellyekkel a váltótulajdonos élhetne az elfogadó, a megbecsült és az előzők ellen, ha a fizetés meg nem történt volna, feltéve: hogy az óvás-tétel és annak közlése körül mindent, mit a törvény megkiván, pontosan teljesített.
116. § A váltóbeli sommának felén alól ajánlott rész-fizetést felvenni a bemutató az intézvényezettől sem tartozik, a névbecsülőktől pedig megkivánhatja, hogy az egész sommát fizessék le. Minden esetre ha viszkeresetét fentartani kivánja, a ki nem fizetett sommára nézve óvást tenni köteles.
117. § A késedelmi kamatok (Verzugszinsen) száztól hatra számíttatnak, és ha az adós volt a fizetésben késedelmes, a lejárat utolsó napjától (Verfallstag) - ha pedig a bemutató késedelmes, azon naptól járnak, mellyen a fizetés általa kivántatott.
118. § A fizető a váltó-tulajdonosnak a késedelem idejére kiszámított kamatokon kivül mindazon költségeit is tartozik megtéríteni, mellyeket az elfogadás vagy fizetés megtagadásának következtében tenni kényteleníttetett.
119. § A felvett sommáról a váltó-tulajdonos a fizetőnek, ha az kivánja, a váltóra nyugtatványt irni tartozik.
120. § Ha a váltó egészen kifizettetik, a fizetőnek következő okleveleket kell általadni:
a) Az eredeti váltót, és ha az eredeti elfogadás és minden hátiratok nem egy példányon lennének feljegyezve, a többi példányokat vagy másolatokat is, mellyeken az elfogadás vagy eredeti hátiratok vannak, egész végig.
b) Egyéb okleveleket, mellyek a fizetést felvevő jogainak igazolására, netalán szükségesek.
c) Az óvási okleveleket, ha és a mennyiben a fizetést csak azoknak kivétele után lehetett behajtani.
121. § Ha a bemutató az előbbi szakaszban a) és c) alatt említett okleveleket adná csak elő, a b) alattiakat pedig előadni nem tudná, az adóstól amazoknak általadása mellett megkivánhatja, hogy a váltóbeli sommát birói kézhez tegye le.
122. § Ha a váltó tulajdonos nem egészben elégíttetett ki, a kifizetett sommáról a váltó másolatára irjon nyugtatványt, és ezen másolatot a fizetőnek adja ki, egyszersmind a történt fizetést a váltónak azon eredeti példányain, mellyek a 120-dik szakasz szerint a fizető számára kiadandók lennének, neve aláirása mellett jegyezze fel.
123. § Ha az egész váltóbeli somma kifizettetik a nélkül, hogy a fizető a 120-dik szakaszban említett váltópéldányokat magához venné, vagy részfizetés tétetik a nélkül, hogy a 122-dik szakasz rendeletéhez képest a váltóra feljegyeztetnék, illy fizetések a váltónak harmadik törvényes és jólelkü birtokosára nézve nem történteknek tekintendők.
124. § A kölcsönös követelések beszámításának (compensatio) váltókereset ellen váltójogilag semmi esetben, még akkor sincs helye, ha az intéző a váltót önmagára vagy rendelményére adta volna ki, és az elfogadó ellen ugyan ő maga támasztana keresetet.
125. § Mindazon esetekben, mellyekre nézve a törvény azt rendeli, hogy a váltóbeli somma birói kézhez tétessék le, mind a birói személyekre nézve, kiknél a somma letétethetik, mind a letétel módjára a II-dik Rész 5-dik fejezetének rendelete lészen megtartandó.
126. § Az óvás (Protest) olly közhitelességü oklevél, mellyben a viszkeresetnek alapúl szolgáló történt dolgokról tanúbizonyság tétetik; ugyanazért minden olly történt dolgok iránt, mellyeknek bizonyításától a viszkereset függ, óvástételnek van helye.
127. § Az óvást olly helyeken, hol váltótörvényszék vagyon, az e végett kinevezett váltó-jegyzők által, egyéb szabad királyi városokban és olly mezővárosokban, mellyeknek első birósági hatósággal felruházott rendes tanácsuk vagyon, nemesek és nem-nemesek ellen különbség nélkül, a tanácsbeli jegyző által, más helyeken pedig megyékben bárki ellen is az egyik megyei szolgabiró által kell megtenni.
Váltó-törvényszéki helyeken, és a fentebb emlitett városokban legfelebb 24 óra - egyéb megyei helyeken pedig legfelebb 8 nap alatt meg kell az óvást tenni, különben az törvényes erő nélkül leend.
Ezen határidő mindenkor a bemutatás napjától déli 12 órától számittatik.
128. § Az óvás kivétele végett felszólított jegyző vagy törvényes személy tartozik halasztás nélkül személyesen azon helyre, hol fizetés vagy elfogadás végett a váltót bemutatni kellett, elmenni.
129. § Ott a váltónak elfogadás vagy fizetés végetti bemutatását az illetőnél ismétli, és ha tagadó választ nyer, ennek okát megtudakolja.
130. § Ha azt, kinél a bemutatásnak történni kell, otthon nem találná, hol-léte iránt a házbeliektől kérdezősködik, és feleletöket felírja; ha pedig a keresett személy azon háznál nem laknék, lakását keresse fel, s ha feltalálni nem tudná, ezt is az óvási oklevélben jegyezze fel.
131. § Az óvási oklevélbe következők jegyeztessenek fel:
a) Neveik azon személyeknek, a ki részére és a ki ellen az óvás tétetett.
b) Azon felszólitás, mellyet az eljáró törvényes személy hivatalosan intézett ahhoz, ki ellen óvás tétetett, - annak válasza, a mennyire lehet, szórul szóra, vagy megjegyzése annak, hogy nem válaszolt, vagy hogy a váltóban kitett, vagy tudva lévő szokott lakhelyén, a körülményekhez képest szükséges nyomozás után, nem találtatott.
c) A hely, nap, hónap és esztendő, a hol és mikor az óvás tétetett.
d) A váltónak az elfogadások, hátiratok, kezességek és egyéb minden reá irott megjegyzésekkeli másolata.
e) Az óvást kivevő törvényes személy nevének és hivatalának aláirása, hivatalbeli vagy illetőleg tulajdon pecsétje mellett.
f) Ha a váltót valamelly névbecsülő elfogadná, ennek neve és a történt elfogadás kitétessék.
132. § Az óvási oklevél az óvás tétele után időhaladék nélkül az óvást tevő számára eredetiben adassék ki, ezenkivül pedig egy különös e czélra szolgáló jegyzőkönyvbe iktattassék, és abban folyó számmal jeleltessék meg.
Maga ezen jegyzőkönyv selyemszállal, mellynek végei az illető hatósági pecsét alá vétessenek, varrassék össze, és lapjai folyó számokkal különöztessenek el.
Illy óvási jegyzőkönyvek fognak tartatni a váltó-törvényszékeknél, hova a váltó-törvényszéki jegyző - a rendezett tanácsoknál, hova a tanácsbeli jegyző, - és a vármegyéknél, hova a megyei tisztviselők által kivett óvások szórul szóra beiktatandók: mi végre ezen legutóbb említett törvényes személyek az általok kiszolgáltatott óvási oklevelek egyik eredeti példányát minden egyes esetben, az óvás-tétel után legfelebb 8 nap alatt, az illető megyének bemutatni kötelesek.
133. § Ezen jegyzőkönyvekből a kivett óvások másai későbben is bármikor, ha kivántatik, hiteles formában kiadassanak.
134. § Ha ugyanazon egy helyben több személyek ellen ugyanazon egy váltó miatt tétetnék óvás, az egymás után kivett óvások ugyanazon oklevélbe iktattassanak; azt azonban, a mi az első óvásban már benfoglaltatik, például: a bemutatott váltó másolatát - a következő óvásokban ismételni nem szükséges; ezen esetben az aláirás és pecsét is az oklevél végén csak egyszer tétessék fel.
135. § Minden óvásnak különösen, habár ugyanazon egy oklevelen több foglaltatnék is, dija 2 pengő forint; ezenkivül a netalán megkivánt fuvarozási bér megtéritendő.
136. § Ha kivántatnék, az óvási oklevelen feljegyeztessék mind azon nap, mellyen az óvás kivételére az illető törvényes személy felszólítva volt, mind pedig azon nap is, mellyen az oklevél az óvástevőnek (Protestwerber) kezéhez adatott.
137. § A viszkereset a váltó tulajdonosának azon joga, mellynél fogva a forgatóktól és intézőtől a váltóbeli sommának és járulékinak (accessoria) kifizetését vagy biztosítását váltójogilag kivánhatja.
138. § A viszkereset következő feltételeken alapul:
a) Ha a váltó elfogadása vagy kifizetése egészben vagy némelly részben megtagadtatik, vagy nem a szerint ajánltatik, miképen azt a törvény rendeli;
b) Ha ezen tekintetből óvás annak idején tétetett; és
c) Azon forgatóknak és intézőnek, kik ellen a váltó-tulajdonos viszkeresetet támasztani kiván, kellőképen tudtokra adatott.
139. § Az óvás közlését az óvás-tevő postán is eszközölheti, nagyobb biztosság okáért azonban azt az illető törvényhatóság, vagy váltó-törvényszék, vagy rendezett tanács útján is teheti; illy esetben köteles folyamodólevele mellett az óvási oklevelet annyi eredeti párban bemutatni, a hány személyt értesíttetni kiván.
A megkeresett törvényes testület miképen járjon el, a II-ik Rész 4-ik fejezetében foglaltatik.
140. § Ha a közlés posta által tétetik, az óvási oklevél azon idő elforgása után, melly kivételére van rendelve, a helybeli, vagy ha ott postahivatal nincsen, a legközelebbi első közpostával megindíttassék; ha pedig a törvényhatósági út választatott, a folyamodás az illető helyen, szinte a fentebbi idő után, legfelebb 48 óra alatt benyujtassék.
141. § Annak bebizonyítása, hogy akár az egyik, akár a másik annak idejében valósággal megtörtént, a viszkereset megindításának igazolására elég, habár a kézhezadás történetesen elkésett volna is.
142. § A viszkereset az elfogadó kötelezéseit fel nem bontja.
143. § A forgatók és a váltónak kibocsátója egymásért és együtt véve köteleztetnek.
Ugyanez áll mindazokra, kik valamelly társasági bejegyzett kötést aláirnak, ha t. i. a társaság czíme alatt forgatás vagy intézés történt; illy esetben elég az óvást a czímvezetőnek adni tudtára.
144. § A váltó-tulajdonos előzői közt a viszkeresetre nézve sort tartani nem köteles, hanem szabad választása szerint azt akármellyike ellen indíthatja, ha vele az óvást közöltette.
145. § A viszkereset vagy biztosítás (Sicherstellung) vagy készfizetést tárgyaz.
146. § Biztositási viszkeresetnek akkor van helye, ha a váltó névbecsülő által fogadtatik el. Midőn azonban maga az intézvényezett a kibocsátóra névbecsülésből fogadta el a váltót, vagy midőn a névbecsülő már adott biztosítást, az előzők ellen viszkereset nem indíttathatik.
147. § Ha a biztosítás módja iránt a felek egymás között meg nem egyezhetnének, a biztosítandó somma vagy kész pénzben, vagy ingó zálog által tökéletesen fedeztessék; ha pedig a gondviselés helyére nézve lenne közöttök különbözés, az adott fedezet (Deckung) birói kézhez tétessék le, vagy ha a letételre alkalmas nem lenne, törvényesen rendeltessék annak gondviselő.
148. § A biztosítás végett letett, vagy törvényesen lezárt értékre a hitelezőnek váltói zálogjoga vagyon, habár ez nékie nyilván kötelezve nem lenne is, és pedig a forgató ellen a forgatmánynak; az intéző ellen a váltónak keltétől.
149. § A biztosítás végett megkeresett előzőnek szabadságában áll, a váltót járulékaival együtt vagy kifizetni s magához váltani, vagy pedig a kivánt biztosításnak tenni eleget.
150. § Illy fizetés által a fizetőnek következői (Nachmaenner) a kötelezéstől felmentetnek.
151. § Azon előző, ki a váltót illyképen magához váltotta, köteles azt lejáratkor az elfogadónál fizetés végett a törvényes idő alatt bemutatni.
152. § A fizetés végetti bemutatás törvényes kötelességétől a váltó-tulajdonost az adott biztosítás sem menti fel.
153. § Ha a váltónak fizetés végetti bemutatásában késedelem történt, mind a névbecsülő, ki a váltót elfogadta, mind pedig a bemutatónak valamennyi előzői a fizetés terhétől feloldoztatnak, még azon esetben is, ha valamelly előző a váltó-sommára nézve biztosítást adott.
154. § Kész-fizetésre indítandó viszkeresetnek következő esetekben van helye:
a) Ha sem az intézvényezett, sem az utalványozott a váltót el nem fogadta, névbecsülő pedig nem találkozott.
b) Ha a fizetés egészen vagy valamelly részben megtagadtatott; ezen szabály alól azonban a 188-ik szakasz esete kivétetik.
c) Ha a váltó csak részben fogadtatott el; de ez esetben a viszkereset csak az el nem fogadott részre terjed.
155. § A váltó-hitelezőnek szabadságában áll, a váltó kibocsátóját, a forgatókat és elfogadót, mindnyáját vagy közülök többeket ugyanazon egy kereset alá venni, vagy pedig keresetét mindenik ellen különösen indítani.
156. § A fizetési viszkereset az ezen törvények alatt álló kötelezettek ellen, a következő szakaszban meghatározott idő alatt, indíttassék meg; ellenkező esetben elenyészett.
157. § Ezen idő a távolsághoz képest különbözik; a távolságot pedig
a) A váltó-tulajdonosra nézve, a ki által vagy a kinek nevében a váltó bemutatva volt, annak lakhelyétől azon előzőnek lakhelyéig, ki ellen viszkeresetet támaszt -
b) Azon forgatókra nézve, kik a váltót előbb váltották be, hogysem a velök vagy képviselőikkel közlött határozat itélt dologgá vált, a beváltás helyétől azon előzőnek lakhelyéig, ki ellen viszkeresetet támasztani kivánnak -
c) Azon forgatókra nézve, kik a váltót később váltották be, az eljáró első biróság helyétől azon előző lakhelyéig, ki ellen a viszkeresetet folytatni kivánják - kell számítani.
158. § A viszkereset-levél az illető törvényszéknek benyujtassék legfelebb:
a) Hét nap alatt, ha a viszkereset ugyanazon egy helyben lakók közt támad;
b) Tizenöt nap alatt, ha az a megyének egyik helyéből ugyanazon megyének másik helyére -
c) Harmincz nap alatt, ha egyik megyéből a másik szomszéd megyébe intéztetik;
d) Negyvenöt nap alatt, ha az Országnak s hozzácsatolt Részeknek bármely távolabb megyéjéből vagy törvényhatóságából, vagy Erdélyből származik;
e) Hatvan nap alatt, ha Magyarország és a hozzácsatolt Részek határain kivül, de az ausztriai Birodalom határain belől fekvő tartományokból származik;
f) Három hónap alatt, ha Spanyol, Portugál, Svéd, Görög, európai Török és Orosz Országokból, vagy közép és ádriai tenger szigeteiből származik;
g) Két hónap alatt, ha ezeken kivül az ausztriai Birodalomhoz nem tartozó európai egyéb tartományokból származik;
h) Hat hónap alatt, ha Ázsiának és Afrikának a közép és fekete tenger melléki vidékeiről és szigeteiből származik;
i) Egy és fél év alatt, ha ezeken kivül a földnek egyéb részeiből származik.
159. § Ha a váltó-tulajdonos, ki által, vagy kinek nevében a bemutatás történt, nem ugyanott laknék, hol az óvás tétetett, a viszkereset-levél beadására kettős határidőt számithat; ugymint azon helytől, hol az óvás tétetett, a lakóhelyéig - és ismét lakóhelyétől azon előzőnek lakhelyéig, ki ellen viszkeresetet támasztani kiván.
160. § A viszkereset megindítására nézve fen kitett határidők:
a) Az óvástevőre nézve, ha az óvást postán közlötte, az óvástétel napjától; ha pedig a hivatalos útat választotta, az óvásnak valóságos kézhezadásától;
b) A forgatóra nézve, ki a váltót a viszkereseti határidő alatt, a viszkereset-levél vétele előtt, vagy a viszkereset levél vétele után ugyan, mielőtt azonban az ellene hozatott és vele vagy képviselőjével közlött határozat itélt dologgá vált volna, váltotta magához, a kifizetés után következő első naptól; -
c) A forgatóra nézve, ki a váltót későbben váltotta be, azon nap után, mellyen az ellene hozatott határozat itélt dologgá vált, következő első naptól kezdve - számittatnak.
161. § Azon határidő, melly a fentebbi 158-ik, 159-ik és 160-ik szakaszokban a forgatókra és kibocsátóra nézve kiszabatott, mindenikre, ki közülök kereset alá vétetik, megtartandó még akkor is, ha ugyanazon egy keresetben többen foglaltatnak.
162. § Mindenik a kereset alá vettek közül a fizetés teljesitése után megkivánhatja, hogy részére a 120-dik szakasz rendeletéhez képest, a váltó és egyéb oklevelek kiadassanak.
163. § Ha pedig közülök a fizetés többen ajánlanák, elsőbbség azt illeti, ki által több előzők mentesülnek.
164. § A fizetési viszkereset utján a viszkereseti költségek (Retourrechnung) és a váltófolyam (Wechselcours) is megtéritendő, ha a panaszló az elsőt eredeti számvetéssel, az utóbbit pedig folyamjegyzékkel (Courszettel) vagy két kereskedő bizonyítványával igazolni képes.
165. § Azon váltóbeli sommán felül, melly miatt az óvás tétetett, s melly minden lerovás nélkül kifizetendő, a viszkereseti számvetésbe (Retourrechnung) még következők tartoznak:
a) Az óvás kivételének költségei;
b) A kamatok a lejárat idejétől számítva, postadij, váltódij (Wechselprovision), melly ezennel száztól egy harmadra határoztatik, és a külföldi netalán közbejött bélyegdijak (Stempeltaxe);
c) A váltófolyam.
166. § Azon viszkereseti költségeket, mellyeket valamelly előző megfizetett, az a kezéhez jutott eredeti viszkereseti számvetés által igazolja.
167. § A bemutató csak azon váltófolyamnak megtérítését követelheti, melly a váltóban kitett kitett fizetés helyén fennáll; az előzőt pedig azon váltófolyam (Wechselcours) illeti, melly a váltó beváltásának helyétől azon helyre, hol az előzőnek a fizetést törvény szerint teljesíteni kell, divatban vagyon.
Ha pedig az említett helyek között váltóbeli közvetlen közlekedés nem lenne, a váltófolyam a legközelebbi váltó-piacz szerint számítandó.
168. § Ha a váltó-tulajdonos viszkeresetét a kibocsátóra vagy valamely előzőjére intézendő viszváltó (Rückwechsel) által kivánná eszközölni, ezen viszváltó, törvényes foganatjára nézve, egyéb váltóktól teljességgel nem különbözik.
169. § Névbecsülők, kik a váltót kifizették, az irántok váltóilag lekötelezett személyek ellen viszkeresetök eszközlésében ugyanazon törvények alatt állanak, melyeket a váltónak utolsó tulajdonosa követni köteles lett volna.
170. § Ha a hátiratok sorában hézag (Lücke) találtatik, az intézvényezettnek a váltót azok részére, kik azt a hézag után következő hátiratok által szerzették, kifizetni nem szabad, hanemha a váltóbirtokos a váltót akár elébb, akár a fizetés alkalmával a törvényszéknek általadja, az intézményezett a váltóbeli sommát birói kéznél, vagy pedig más, közmegegyezéssel választandó magánszemélynél letenni tartozik; különben, ha a váltót kifizeti, a hézagot megelőző utolsó hátiratosnak (Indossatar) azzal együtt, ki a váltóbeli somma megtéritésében megmarasztatik, köztörvény szerint egészben (in solidum) felelős.
171. § Ezen szabály még akkor is megtartandó, ha olly váltó, melynek hátiratai sorában az elfogadáskor már volt hézaga, feltétlenül fogadtatott volna el.
172. § Ha az adós a 170-dik szakasz rendeletéhez képest a váltóbeli sommát letette, azt a biróság vagy törvényes személy, ki előtt a letétel történt, a váltóra feljegyzi, s a letevőnek arról a 181-dik szakasz szerint hivatalos bizonyitványt ad, a bemutatónak pedig a váltót visszaadja, de előbb azon, vagy annak toldatján megjegyzi a tapasztalt hézagot, s mindezeket aláirásával s pecsétével megerősiti.
173. § A bemutató ezen esetben, úgy szinte akkor is, ha mind a letétel, mind a fizetés megtagadtatik, a hézagig való előzők ellen viszkeresettel élhet.
174. § Ha a bemutató a 170-dik szakasz rendeletéhez képest történt letétel után viszkeresetileg a hézag előtti forgatók ellen fordulna, ezek mind a fizetést, mind a letételt tagadják meg, különben tulajdon viszkereseti jogaikat vesztik el.
175. § Ellenben ha az intézvényezett sem a fizetést, sem a letételt nem teljesítené, a hézag előtti forgatók egészben és egymásért kötelesek a viszkereset utján a megtérítendő sommát, ha a váltó is letétetik, birói kéznél, vagy valamelly, közmegegyezéssel választott magánszemélynél letenni; a viszkereső pedig ezen letételt fizetés gyanánt tartozik elismerni. Az illető törvényszék vagy birói személy a somma letételét a 181-dik §-ban meghatározott mód szerint a váltóra feljegyzi, s a váltót annak, ki a váltóért ekképen eleget tett, viszkeresetének eszközlése végett általadja.
Mihelyest az illető úton bebizonyíttatik, hogy a váltó-somma kinek tulajdona, a letett somma azon tulajdonosnak tüstént kiadandó.
Ha a hézag előtti forgató ezen rendszabás ellen a váltót kifizetné, az utolsó hátiratosnak azon személlyel együtt, ki a váltóbeli sommára nézve megmarasztaltatik, köztörvényileg egészben (in solidum) kötelezettje leend.
176. § Ha valamely hátirat hamis, vagy meghamisíttatott, vagy olly személytől vette eredetét, ki arra jogosítva nem volt, hogy arra hátiratot tegyen, példáúl: a ki csődület alatt áll - a váltó kifizetése vagy elfogadása ellen letiltásnak (Einspruch) van helye, tudniillik az intézvényezett vagy utalványozott, vagy fizető a fenforgó oknak közlése mellett intetik, hogy annálfogva a váltót el ne fogadja, vagy ki ne fizesse.
177. § Ha a letiltás következtében a váltó el nem fogadtatik, az el nem fogadásnak ezen oka az óvási oklevélben különösen megjegyeztessék, és az óvás minden előzőkkel közöltessék; viszkeresetet azonban a váltó kifizetésére legközelebb egyenesen a letiltó ellen kell támasztani, hogy ez a váltóperben ellenvetését bebizonyítsa; a váltóper kimeneteléig a letiltó biztositást adni köteles lévén.
178. § Ha a váltó elfogadása után történik a 176-ik szakasz értelmében letiltás, s a kérdés alá vett hátiratnak megtekintéséből, vagy egyéb bizonyitványokból a letiltás alapjának valószinüsége kitetszik, mind azok megtartandók, mik a hézag esetére nézve határoztattak.
179. § Ha azonban a kérdés alá vett hátiratból, vagy egyéb bizonyítványokból a támasztott kétségnek alapja nem valószinü, a váltót ki kell fizetni, kivévén, ha a bemutató ösmeretlen vagy épen gyanus személy volna, melly esetben a hézagra nézve megszabott eljárást kell követni.
180. § A saját váltókra nézve a kibocsátót kell letiltani; ezen letiltásnak a váltó kifizetésére nézve foganatja ugyanaz, melly az idegen váltóknál.
181. § Akár a hátiratok sorában tapasztalt hézag miatt, akár letiltás következtében történt légyen a letétel, azon törvényszék, vagy birói személy, melly azt általvette, vagy melynek körében a letétel történt, ez iránt pecsét és aláirás alatt oklevelet készíttessen, mellyben következők jegyeztessenek fel:
a) A váltónak és a rajta lévő szükségbeli utalványoknak, elfogadásoknak, kezességeknek, hátiratoknak és minden reá irt jegyzékeknek másolata;
b) A bemutatónak, letevőnek, és ha lenne, a letiltónak neve;
c) A nap, mellyen a fizetés kivántatott;
d) Az ok, mellynél fogva a fizetés megtagadtatott, és ha ez netalán letiltás miatt történt, az eredeti letiltó-levél másolata, - ha pedig hézag miatt, a hézagnak körülményes leirása;
e) A letett somma pénznemének megnevezése;
f) Ha a letétel hézag miatt történt, meg kell jegyezni, hogy ezen birói oklevél egyszersmind óvás helyett szolgál;
g) Ha a letétel magánszemély kezéhez történt, ennek nyilatkozása, hogy a letétel nála vagyon.
182. § Ezen oklevél két eredeti egyenlő párban adassék ki, úgymint a bemutatónak egy, és a letevőnek szinte egy példányban.
A birói és egyéb dijakra nézve ezen oklevél az óvási oklevéllel egyforma tekintetbe jő.
183. § Ezenkivül a váltóbeli somma letételét, ha a letétel hézag miatt történt, a hézagot közvetlen megelőző hátiratosnak; - ha pedig letiltás következtében történt: a letiltónak a letételt tárgyazó folyamodás egyik példányára irott végzés által kell tudtára adni.
184. § Ha a letiltás következtében a váltó és váltóbeli somma, akár birói kéznél, akár valamelly magánszemélynél letétetett, a letiltó tartozik a letiltás igazolására intézett keresetét a bemutató ellen, az illető váltó-törvényszék előtt, a letétel napjától számítandó legfelebb 14 nap alatt megindítani; ellenkezőleg a letiltás ereje megszünik, a pénz a bemutatónak, a nyugtatványozott váltó pedig a letevőnek adatik által.
185. § Azon váltót, melly egyszer elfogadtatott, kifizetni az elfogadó még akkor is tartozik, ha a váltó egészen hamis lenne; azonban a csalárdsággal élők ellen minden jogai fenmaradnak.
186. § Ha valamelly magában igaz váltó meghamisíttatott, az elfogadó a váltónak csak elfogadáskori tartalma szerint köteleztetik, és ha a hitelező nem bizonyítaná, hogy az elfogadás hamisítás után történt, az a hamisítás előtt történtnek tekintetik.
187. § Ha a váltó kifizetése valamelly polgári vagy büntető biróság által tiltatott volna meg, a váltó-tulajdonos mind e mellett is a váltót bemutatni, és óvást tenni, az elfogadó pedig a pénzt birói kézhez letenni köteles.
188. § Ugyanez tartassék azon esetben is, ha valamelly váltó a biróságok által attól, kinek kezénél vagyon, téritvény mellett elvétetik.
189. § Az előbbi, ugymint 188-dik szakasz esetében készfizetési viszkeresetnek helye nincsen; mindazonáltal, ha a váltóbeli somma birói kézhez le nem tétetett, a bemutató a forgatóktól vagy kibocsátótól biztosítást kivánhat.
Ugyanazon joga vagyon minden forgatónak is, ki biztosítást adott.
190. § Ha a váltó elveszett, annak, a ki elvesztette, joga van a váltó megsemmisítését azon váltó-törvényszék által eszközölni, mellynek körében a fizetés történendő lett volna.
A törvényszék e végből 45 napi határidőt rendel, melly azonban nem előbb, mint a lejárat utolsó napját követő napon kezdődik, bár a megsemmisítést tárgyazó folyamodás a törvényszéknél előbb benyujtatott volna is.
191. § Ha az elveszett váltó már elfogadva lett volna, és az, a ki elvesztette, az elfogadást egyéb próbák által bebizonyítani képes lenne: az elfogadótól a váltóbeli sommának birói kézbe való letételét megkivánhatja ugyan, köteles azonban a váltó megsemmisítése végett az illető váltó-törvényszéknél keresetét a letételtől számítandó 8 nap alatt megindítani; ellenkező esetben a letett somma a letevőnek visszaadatik.
Ugyanez határoztatik a tulajdon váltókat illetőleg a kibocsátóra nézve is; a forgatók azonban e kötelességtől mentesek.
192. § A 190- és 191-ik szakaszok eseteiben az eljárásnak a váltó-törvényszék előtt ugyan, de nem a váltójogi szokott rend szerint van helye.
193. § Ha a váltó-tulajdonos valamelly ingó javakra zálog-jogot nyert, ezen joga még akkor is megszorítás nélkül fenmarad, ha időközben a zálogoló ellen csődület (Concurs) támadott.
Mindazonáltal, ha a váltó-hitelezőnek végrehajtás általi tökéletes kielégítése után a zálog árából valami marad, a felesleg a csődület alatti tömeghez csatolandó.
194. § Ugyanazért, ha a zálog valamelly elfogadott váltóból áll, azt lejártával a zálogtartó, habár időközben a tulajdonos ellen csődület támadott volna is, behajthatja, és a váltóbeli sommából magát kielégítheti.
Ha azonban követelését a lezálogolt váltó felülhaladja, a felesleget a tulajdonosnak vagy a csődület alatti tömegnek kiadni tartozik.
195. § E czélból zálogképen a váltót hátirat által is lehet a hitelezőre általruházni, a zálogbirtokos pedig azt mint al-zálogot (Afterpfand) tovább adhatja; mindazonáltal illy esetben azon somma, mellynek bátorságára a váltó zálogba adatott, a hátiratban kitétessék.
196. § A zálog-birtokos az elzálogolt váltónak elfogadás vagy fizetés végetti bemutatása, az óvástétel és az óvásnak az illetőkkeli közlése körül minden szükséges lépéseket épen úgy, mintha e részben különösen meghatalmazva lenne, nem csak megtehet, hanem megtennie szoros kötelességében is áll annyira, hogy ha valamelly a váltóbeli követelés vesztét következtethető késedelmet okozna, nem csak a váltóbeli felesleget köteles a 194-ik szakasz értelmében a zálogolónak kiadni, hanem ezenfelül követelésére nézve, mellynek biztosítása végett a zálog adatott, voltaképen kielégítettnek tekintetik.
197. § Ha a váltóbeli adósság biztosítására a hitelezőnek zálogkint status-papirosok adatnak által, szabadságában áll, a zálog ideje eltellvén, ezen papirosokat minden birói közbejárás nélkül a fizetés napján volt bécsi folyam szerént vagy megtartani vagy eladni; a felesleget azonban a tulajdonosnak, vagy csődület esetében a tömegnek, azonnal kiadni tartozik.
198. § A váltóbeli adós pénzére vagy egyéb holmijére nézve, mellyek a váltóbeli hitelezőnek kezéhez törvényesen, nem tiltott úton jutottak, ezen utóbbi megtartási (Retentions) joggal bir, bár időközben az adós ellen csődület támadott.
Ennélfogva a pénzből követelése erejéig magát kielégítheti, a felesleget azonban a tulajdonosnak vagy a csődületi tömegnek kiadni tartozik; egyéb holmik pedig váltó-zálogkint tekintendők, és azokkal a 193-197. szakaszok rendelete szerint bánhat.
199. § Ezen 193-198. szakaszokban kitett jogokkal a váltó kibocsátója az intézvényezett ellen, ki a váltóbeli sommára nézve fedezve volt (Deckung) és mégis a váltó kifizetését megtagadná, - és viszont az intézvényezett az intéző ellen, ha a váltó kifizetése által ennek hitelezője lett, egyenlően élhetnek.
200. § Illyen zálogbeli jogokat nem csak szerződés, vagy végrendelet, és ezekkel összekapcsolt általadás utján lehet szerezni, hanem a II. Rész 11-dik fejezetében meghatározott biztositási vagy végrehajtási összeirásból és birói lezárásból is hasonló zálogjog származik.
201. § A váltójog általában mindazon okoknál fogva megszünik, mellyeknél fogva a köz polgári törvény szerint más jogok is elenyésznek; ide nem értve azon eseteket, mellyekre nézve a váltó-törvény kivételt tesz.
202. § A viszkereset részint a bemutatásnál, részint az óvás közlésében történt késedelem, részint a kereset megindításának elmulasztása által miként enyészik el, a fentebbi fejezetekben foglaltatik. Ugyanez áll az illető előzőnek jogaira nézve is, ha a forgatmány hézag miatt vagy egyéb okból kétségbe vétetik.
203. § Azon eseteken kivül, mellyekre nézve rövidebb határidő vagyon szabva, a váltójog elévülés által azon naptól számítandó két év alatt elenyészik, melly napon eszközlésbe veendő lett volna.
204. § Ennélfogva az elévülés ideje következőleg számítandó:
a) A tulajdon váltót-kibocsátóra, vagy az idegen váltót-elfogadóra nézve, a fizetés napjától fogva.
b) A kezesre nézve azon naptól fogva, mellyben a fizetést attól, kiért kezességet vállalt, törvényesen megkivánni lehetett.
c) A korábbi előzőre nézve egy, magánál későbbi, de a váltó-hitelezőt megelőző forgatónak ellenében azon naptól, mellyen a váltót ezen forgató beváltotta, vagy pedig fizetés végett megidéztetett.
205. § Az elévülés ideje csak törvényes kereset-indítás által szakasztathatik félbe, azaz illy cselekvés által az előbbi idő, mellyben a váltójog nem használtatott, elévülési erejét elveszti.
206. § Az elévülés csak azon esetben és addig akad meg, midőn az igazság kiszolgáltatása teljesen megszünik, például: háboru vagy pestis idejében; de a megakadás előtti idő a megakadás utánni időhöz hozzászámítandó.
207. § A váltóilag érdeklett személyeknek hollétök, vagy személyes viszonyaik a váltójogi elévülésre nézve befolyással nincsenek.
208. § Az elévülés idejét semmi magányegyezkedés által rövidíteni vagy hosszabbítani nem lehet.
209. § Ha az elévülés ideje, melly szinte úgy, valamint minden egyéb e törvényekben kitett határidők, a Gergelyi Kalendarium szerint számítandó - eltellett, ez által csak a váltótörvénykezési jog enyészett el; azon szerződések mindazáltal, mellyekből a váltó-jog származott, a köz-törvények előtt, mint magánálló jogczimek tovább is fenállanak, ennélfogva valamint egyéb tekintetben, úgy elenyésztökre nézve is a köztörvény szerint itélendők.
1. § Váltóügyek elintézésére Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárott, Aradon, Debreczenben és Eperjesen első biróságú váltótörvényszékek állíttatnak fel; a fiumei váltókereskedési és tengeri törvényszék pedig meg fog tartatni.
2. § Ezen váltó-törvényszékek hatósága (Jurisdictio) következőképen határoztatik meg:
a) A pesti váltó-törvényszékhez tartoznak; Pest, Honth, Zólyom, Liptó, Thurócz, Nógrád, Esztergom, Komárom, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bács, Csongrád, Temes, Torontál, Heves, Borsod és Gömör vármegyék, az ezekben fekvő szabad királyi városok, és a Jász-Kun kerületek:
b) A pozsonyi váltó-törvényszék alá: Pozsony, Győr, Mosony, Nyitra, Trentsin, Bars és Árva vármegyék, minden ezekben helyheztetett királyi városokkal együtt;
c) A sopronyi alá: Soprony, Zala, Vas és Veszprém vármegyék, s az azokban lévő királyi városok;
d) A károlyvári alá: Posega, Verőcze és Szerém vármegyék, Horvátország, Turopolya mezeje, a bánsági, károlyvári és slavoniai határőrségek, minden az előszámláltakban keblezett királyi városok és a varasdi generalatus;
e) Az aradi váltó-törvényszék alá tartoznak: Krassó, Arad, Zaránd, Békés és Csanád vármegyék királyi városaikkal, az oláh-illyr és német-bánsági határőrség;
f) A debreczeni alá: Bihar, Szabolcs, Beregh, Szathmár, Ungh, Ugocsa, Mármaros, Kraszna és Szolnok vármegyék, a körükben fekvő királyi városokkal; Kővár vidéke és a Hajduvárosok;
g) Az eperjesi alá: Sáros, Zemplén, Abauj, Torna és Szepes vármegyék, s határaik közt levő királyi városok;
h) A fiumei alá: a magyar tengermellék.
3. § A felebbvitel (appellata) mind ezen váltó-törvényszékektől - a fiumeinek kivételével, melly továbbá is a magyar tengermelléki kormányhoz viszi fel ügyeit - a Pesten felállítandó váltó-feltörvényszékhez (Forum appellatorium cambiale) történendik.
4. § Minden váltó-feltörvényszék Ő Felségétől külön pecsétet nyer, melly alatt egymás közt s a többi törvényhatóságokkal közvetlen levelez.
5. § Az első biróságu váltó-törvényszékek egy törvénytudó s a váltó-jogban járatos elnökből, két szintén törvénytudó s a váltójogban járatos birákból, s az elébbiekkel egyenlő szavazatu két kereskedői ülnökökből álland; a pesti váltó-törvényszékhez azonban, vidékének szélesebb terjedelme miatt, az elnökön kivül négy kereskedői tag s hat törvénytudó biró fog választatni, hogy két, sőt szükség esetében három tanácsban is biráskodhassanak. Itélethozásra minden váltó-törvényszéknél legalább három tag szükséges; magától értetődvén; hogy az itélethozás teljességére kivántató tagok számában mindig több számú biráknak kell lenni, mint a kereskedők közül választott ülnököknek.
6. § A váltó-feltörvényszék (Forum appellatorium cambiale) a királyi Curiának külön, önállású osztályát fogja képezni, s egy elnökből és hat birákból álland; hogyha pedig a felebbvitt perek száma idővel a birák számának megszaporítását szükségessé tenné, az igazság serényebb kiszolgáltatása végett. Ő Felsége a biráknak számát megszaporíthatja. Itélethozásra az elnökkel együtt öt tag szükséges.
7. § Ezen főszemélyeken kivül minden váltótörvényszéknél következő mellék-személyek lesznek: egy jegyző (Actuarius), beiktató (Protocollista), kiadó (Expeditor), több váltó-jegyzők (Wechselnotare) az óvások felvételére (Protesterhebung), és egyéb az eljáráshoz szükséges személyek. A pesti váltó-törvényszékhez három jegyző fog kineveztetni.
8. § A birói hivatalra különben is megkivántatott tulajdonokon kivül, a váltó-törvényszékhez kinevezendő törvénytudó biráknál s elnöknél még különösen megkivántatik, hogy a váltó-törvényekből vizsgálatot a váltó-törvényszék előtt álljanak ki.
9. § Az első biróságú váltó-törvényszékhez Ő Felsége az elnököt, a rendes birákat és a jegyzőt - méltó tekintettel az illető törvényszékhez tartozó törvényhatóságokra s az igazságos arányra, egyrészről a megyék, másikról a városok és kerületek közt - oly férfiakbúl fogja kinevezni, kik váltó-törvénytudók, és ezen tudományok iránt a 8-ik § szerint megvizsgáltattak. Ezen hivatalokra történendő alkalmazásnál a születésre tekintet nem lesz.
10. § Az elnök és törvénytudó birák örökösök, s azért csak bün vagy hivatalbeli visszaélések miatt, az 1805:V-ik törvénycikkely 6-ik §-a szerint, rendes itélet által fosztathatnak meg hivatalaiktól.
11. § Az illető város kereskedői, mellyben a váltó-törvényszék fenáll, ehez két tagot választanak magok közül ülnököknek, kik minden harmadik évben új választás alá kerülnek.
12. § A magyar tengermelléki váltó-kereskedési törvényszéknek maga pecsétje alatt gyakorlott eddigi levelezésköre és birói kinevezésének módja tovább is megtartatik.
13. § Váltó-ügyekben is legfelsőbb itélőszék a hétszemélyes tábla leend, mellyhez azonban Ő Felsége két előadó ülnököt a királyi városokból s kerületekből, habár nem nemeseket is, hozzá adand, kik azonban csak a váltó-ügyekre nézve fognak üléssel és szavazattal birni. A tábla egyik osztálya váltó-ügyekben törvényszünet nélkül folytonos üléseket tartand; melly ügyekben az itélethozásra az elnökkel együtt hét tag szükséges. A váltó ügyek e legfelsőbb itélőszékén a rendes elnök távolléte vagy gátoltatása esetén helyét a hivatalkorra nézve idősb ülnök töltendi be; azok helye pótlását illetőleg pedig, kik bármi okokból a törvényszék ülésében nem lehetnek jelen, az 1723:XXIV-ik tc. 1-ső §-nak rendelete, tekintettel mindazáltal mindenkor a megkivántató váltójogtudásra, tartassék szabályul.
14. § A váltó-törvényszékek tagjai a kereskedői ülnökökön kivül - kik fizetéstelenek - a királyi kincstárból fizettetnek, melly a dijakat (Taxa) a megállapított dijszabás szerint huzandja.
15. § Minden váltó-törvényszék hetenkint legalább kétszer, hétfőn és csütörtökön, ha pedig ezen napokra ünnep esnék, a legközelebbi köznapon - tartandja üléseit; sürgetős esetekben az elnöknek kötelességében állván rendkivüli ülést tartani.
16. § Ezen törvényszékek minden tagjaitól, a kereskedői hitel fentartása tekintetéből, teljes titoktartás és az eljárás gyorsasága kivántatik.
17. § A váltó-törvényszékek kötelesek lesznek egy közönséges eljárási jegyzőkönyvet (protocollum gestionis) tartani, mellyben minden előttök fenforgott tárgyak röviden, ülésről ülésre, idő és sorszám szerint feljegyzendők.
18. § Azon helyeken, hol váltótörvényszékek léteznek, az óvásnak (Protest) az előzőkkel (Vormänner) történendő közlése és a kérdéses váltó-sommáknak az 52-ik § értelmébeni letétele a váltó-törvényszék köréhez tartozik.
Ugyanehez tartozik az aláirási czím (Firma) és közkereseti-társaságok (Erwerbsgesellschaften) szerződéseinek bejegyeztetése, nemkülönben minden váltóperek, továbbá a váltó-törvényszéknél bejegyzett kereskedők s gyártók egymás közti ollyan perei, mellyek eldöntésére a kereskedői könyvek megmutatása szükséges; végre minden áruszerzési ügyek (Lieferungsgeschäfte) elintézése.
19. § Ha a beperlendő fél közönséges lakhelyén kivül valamellyik váltó-törvényszék helyén ideiglen tartózkodnék, a követelőnek szabadságában áll, őt akár azon váltó-törvényszéknél megkeresni, mellynek kerületében lakhelye fekszik, akár annál, mellynek helyén tartózkodik.
20. § A fizetéshelynek váltó levélben történt megnevezése mind az elfogadó s kibocsátó (Acceptant und Aussteller), mind minden előző és váltókezes (Vormann und Wechselbürge) ellen, azon következéseket vonja maga után, mintha a fizetéshely lakhelyök lenne, akár egyenként, akár egyetemben kerestessenek meg a felperes által.
21. § Hogyha a váltó-kereset következtében valami ingó vagyon zálogként a kereső félnek által adatott, azon váltó-törvényszék, mellynek kerületében a zálog létez, felhatalmaztatik az eziránti későbbi váltó-kereset elitélésére.
22. § Betábláztatván (intabuláltatván) a váltó levél (Wechsel) az elfogadó, kibocsátó, forgató vagy váltó-kezes (Acceptant, Aussteller, Girant oder Bürge) ingatlan vagyonaira, az ebből eredő váltó-kereset azon váltó-törvényszék itélete alá tartozik, mellynek kerületében az ingatlan vagyon fekszik.
23. § A melly törvényszéknél a váltó-felperes keresetlevelét (libellus actionalis) beadta, ugyanahoz tartozik a váltó-viszonkereset (Wechsel-Wider-Klage) elintézése is.
24. § Ingó zálog által biztosított váltóhitelező a csődület (Concurs) biróságához kötve nincsen, ha a zálogot keresetének fedezésére elégségesnek tartja.
25. § A váltó-törvényszék egyéb, ezen czikkelyben nem említett ügyek felett, habár a felek magokat itéletének alávetették volna is, nem itélhet.
26. § A fiumei váltó-törvényszék illetősége továbbá is jelen állapotában marad, s ezen törvénycikkely által nem korlátoztatik; mire nézve az nem csak váltó, hanem kereskedési és tengerügyelési törvényszék is lévén, magyarázólag megjegyeztetik és rendeltetik:
a) Azon egyes czimzetek (Dittales) és többi nagykereskedők és gyártók vagy társaságok, mellyek az ottani váltó-törvényszéknél már az eddig ott fenállott mód szerint be vannak jegyezve, s mellyek ezentul magokat annál ollyképen jegyeztetik be, hogy egyszersmind kereskedésökre s gyártásukra szánt elegendő tőkéjöket is kimutatják, s a szerződést előadják, azoknak egyes személyei, - továbbá a kereskedésre ügyelő, s magyar tengermelléken lakó idegen követek (Consules, Vice-Consules, Agentes Consulares) - nemkülönben a görög nem egyesült hitü fiumei lakosok s az alkuszok (Proxenetae, Sensale) nem csak váltó s minden a kereskedés köréhez tartozó, sőt személyes és polgári, mint örökösödési, végrendeleti, adóssági s a t. pereikre nézve is (a fenyítő-perek kivételével) a fiumei kereskedési törvényszék alá tartoznak, mellynél hagyomány és csődület esetében található vagyonuk is kezeltetik, s gyámi érdekeire ügyeltetik.
b) Azok pedig, kik csak aláirási czímöket jegyeztetik be, s könyveiket a 106-ik § szerint viszik, de a fiumei váltó-törvényszéknél eddig gyakorlatban volt érték-kimutatást teljesíteni nem kivánják, a fen említett kiváltsággal nem birnak, hanem csak ollyan kereskedési perek fognak a váltó-törvényszék elébe tartozni, mellyeknek elitélésére a kereskedői könyvek előmutatása szükséges.
c) A váltó-törvényszék elébe tartoznak továbbá a tengeri hajókázásból eredő perek is, s ezeknél ama közönséges szabálytól, hogy a felperesnek az alperes törvényhatóságát kell követni, azon kivétel uralkodik, hogy az alperes, ha állása vagy lakhelye tekintetéből a fiumei váltó-törvényszékhez nem tartoznék is, itéletét ennél kapja meg.
27. § Minden kereskedő, ki könyveinek váltó-törvényszék előtt maga mellett is próbát tévő hitelességet kiván tulajdoníttatni, azon aláirási czímet (Firma), melly alatt kereskedését folytatja, az illető váltó-törvényszéknél köteles bejegyezni. Ezeken kivül pedig, ki az I. Rész 2-dik fejezete szerint váltójogi kötelezéseket magára vállalhat, azon aláirási czímet, melly alatt jövendőben váltó-leveleit kiadni kivánja, a váltó-törvényszéknél bejegyeztetheti. A bejegyzés módja pedig következő:
28. § A bejegyeztetésérti esedezés irásban, vagy szóval is történhetik, s annak a váltó-törvényszék haladék nélkül eleget tenni köteles; e végett az esedezőt, ha tagjai előtt ismeretes, egyedül - ellenkező esetben két, a váltó-törvényszéknél ismert, s az esedező személyét szintén ismerő tanu kiséretében, maga elébe rendelendi.
29. § Bejegyeztetésekre, a váltó-törvényszék különös lapszámokkal jegyzett, és selyem zsinórral, mellynek két vége a törvényszék pecsétjével megerősíttetett, körülvont (paraphirt) könyvet tartand.
30. § Ezen könyvben a váltó-törvényszék, miután az esedezőnek teljeskoruságáról meggyőződött, a sorszám mellé bejegyezvén a kérelmet s annak teljesítését, az esedezővel tulajdon nevét beiratandja, ezen kézvonat valóságát közvetlenül alatta megismerendi, és megjegyzi azt, miképen az esedezőt oda intette, hogy váltó-leveleket csak igy irjon alá, mihez, ha a váltó-törvényszék előtt ismeretlen személy, két ismert tanuk kiséretében, a 28-dik § értelmében jelent volna meg, még a tanuk neveinek s lakásának bejegyeztetése mellékeltetik.
31. § Mind, a mi ezen könyvben bejegyeztetett, egyszersmind annyi egyes levelekre feljegyeztetik, hogy minden váltó-törvényszék számára egy példány, a bejegyző törvényszékére pedig kettő maradjon; magában értetvén, hogy a bejegyzett aláirási czímet ezen példányokra is az esedező maga irja reá. Mind ezen a váltó-törvényszék pecsétjével megerősítendő példányokra a jegyzőkönyvi sor- s lapszám feliratandó.
32. § A bejegyző váltó-törvényszéknél megtartandó példányok a levéltárban külön csomókban összerakatnak, mellyeknek száma az aláirási czímkönyvbe (Firma-Protocoll) bejegyeztetik. Ezen jegyzőkönyv a bejegyzett személyeknek betűrendszerinti névsorával, aláirásuk sor- és lapszámával, nemkülönben a csomó levéltári számával ellátandó.
33. § A többi példányok haladék nélkül az Ország minden váltó-törvényszékeihez hivatalosan megküldetnek, mellyek ezeket külön csomókban összetévén, felettök a 32-dik § rendelete szerint betűrendszerinti névjegyzékeket tartandanak.
34. § Ha a bejegyeztetésért esedező aláirási bejegyeztetésének illy hiteles példányait tulajdon számára kivánná, ezek neki a kivánt számban kiadatandók.
35. § Mindazon személyek, kik akár termesztés, akár ipar vagy kereskedés utján nyerendő közös kereset végett társasági szerződéseket kötnek, ezeket, ugy mint a társasági aláirás czímét, a váltótörvényszéknél bejegyeztethetik, sőt, ha könyveiknek váltó-törvényszék előtt a fentebbiek szerint bizonyító erőt tulajdoníttatni kivánnak, bejegyeztetni kötelesek.
36. § Hogyha közkereseti társaságok alapszerződésöket is bejegyeztetni kivánnák, akkor minden egyes tagjaik s azok különösen, kik a váltó-törvényszék előtt ismeretlenek, két, a váltó-törvényszék által ismert tanuk kiséretében előtte személyesen megjelenendenek, az eredeti szerződést magokkal hozván. A részvénytársaságoknál azonban csak a választmány jelenend meg, melly a társaság gyüléséből kiadott bejegyeztetési felhatalmazást előmutatandja.
37. § Meggyőződvén a váltó-törvényszék a szerződők teljeskoruságáról, az előttök felolvasott szerződést általok egyenként aláiratandja, vagy, ha már az aláirás elébb megtörtént volna, ennek valóságát általok megismerteti, s kézvonásaik valóságát, azon megjegyzés mellett, hogy a szerződés előttök felolvastatott, aláirásával s pecsétjével hitelesítendi. Ha azonban valamelly szerződő tag, betegsége vagy lakásának nagyobb távolsága miatt személyesen meg nem jelenhetne, a váltó-törvényszék vagy két tagot küld ki kebeléből, vagy a meg nem jelenőnek illető hatóságát szólítja fel a végett, hogy a szerződés és aláirás a meg nem jelenővel hivatalosan közöltessék, s azoknak valósága hitelesen elismertessék.
38. § Az aláirási czímkönyvbe (Firma-Protocoll) az egész eljárás és a közkereseti társaság aláirási czímének bejegyeztetése beiktatandó, a szerződés egyik eredeti példánya pedig, az aláirási czímmel együtt, a levéltárba leteendő.
39. § Ha a szerződés több ívekből állana, ezek selyem zsinórral körülvonandók, mellynek végei a váltó-törvényszék s a szerződők egyikének pecsétjeivel megerősítendők.
40. § Ha a társaság egy vagy több személynek a jogot által akarná adni, aláirásaik által a társaságot közönséges vagy váltójog szerint lekötelezni, azaz a jogot a társaság nevében aláirhatni, ezt a szerződésben különösen említeni szükséges. Illy esetben az aláirási czímvezetők (Firma-Führer) kivétel nélkül mindig személyesen, a társaság tagjaival együtt, a váltó-törvényszék előtt megjelenendenek, hol a társaság aláirási czíme, a 30., 31., 32. és 33-ik § rendelete szerint, de mindig a társasági szerződés bejegyzése után, az aláirási czímkönyvbe iktattatik.
41. § Az illyformán bejegyzett s letett szerződésnek hiteles másai minden törvényszékeknél s hatóságoknál a szerződés tartalma iránt teljes bizonyságot teendenek.
42. § Ha illy szerződések közlése az illetők által kivántatnék, ezek a törvényszék által hiteles másolatban haladék nélkül kiadatandók. A bejegyzett aláirási czímek megtekintését pedig mindenkinek tüstént meg kell engedni.
43. § Midőn az I. Rész 8-ik fejezete értelmében a váltó-leveleknél történt óvásról (Protest) az előzőket az óvás-tevő (Protesterheber) hivatalosan kivánja tudósíttatni, eziránti esedezését olly helyeken, hol a váltó-törvényszékek fenállanak, azon váltó-törvényszékekhez - egyéb sz. kir. városokban és azon mezővárosokban, mellyeknek rendes tanácsa első birósági hatósággal fel van ruházva, az illető tanácshoz - egyebütt pedig az alispányhoz köteles beadni. A magyar tengermelléken illy esedezések a fiumei váltó-törvényszékhez lesznek beadandók.
44. § Illy esedezésben minden tudósítandó előző neve s lakhelye világosan tétessék ki.
45. § Az esedezés annyi példányban benyujtandó, hogy minden előzőnek s az esedezőnek magának egy-egy példány jusson.
46. § Illy folyamodásokat s az óvásnak azokhoz csatolt másolatait a folyamodó által megkért hatóság haladék nélkül, legfelebb 24 óra alatt, szükség esetében elnökileg is, átküldő levél (literae compassuales) mellett azon törvényhatósághoz küldje el, mellynek körében a tudósítandó előzők laknak, olly felszólítással, hogy a tudósítandóknak a megküldött folyamodást és óvási másolatot tüstént kézhez juttassa.
47. § Az átküldő-levél által felszólított törvényhatóság kötelességében álland, az óvásróli tudósítást az előzőknek haladék nélkül, szinte 24 óra alatt, szükség esetében elnökileg is átadatni, s a folyamodó részére, ha eziránt nem gondoskodott volna, egy gondnokot (Curator absentis) kinevezni, ki az esedező érdekében minden szükséges lépéseket helyette megteend. Ezen gondnok kineveztetése egyúttal az előzőknek is hirül adandó.
48. § Erre a megkeresett törvényhatóság a tudósítás kézhez-juttatásáról szóló bizonyítványt, mellyben az átadás napja megjegyezve legyen, a megkereső törvényhatóságnak azonnal visszaküldendi, melly ezt az esedezőnek hiteles párban kiadandja.
49. § Ha pedig a tudósítandó előzők a folyamodó által megkért váltó-törvényszék helyén, vagy a megkért városnak vagy megyének kebelében laknak, a folyamodásnak s óvásmásolatnak átadását ezen hatóságok elnökileg rövid úton eszközlendik.
50. § Átküldetvén, vagy a 49-dik § szerint rövid úton kézhez szolgáltatván a megkért hatóságok által az esedezések, a fenmaradott példányon megjegyeztetik a kérelemnek mikor és hogy történt teljesítése, s az eredeti óvás visszacsatoltatása mellett az esedezőnek kiadatik.
51. § Hogy az efféle tudósítások minden halasztás nélkül megtörténhessenek, azon mezővárosok, mellyeknek elrendezett tanácsa első birósági hatósággal fel van ruházva, felhatalmaztatnak, hogy azokat minden törvényhatóságoknak közvetlenül megküldhessék.
52. § Midőn valamelly fél, az I-ső Részben kifejtett körülmények miatt, a kérdéses váltó sommát biztositás végett készpénzben vagy annyit érőben letenni köteles, ezt olly városokban, hol váltó-törvényszék létez, egyedül ez előtt - szabad királyi városokban, s olly mezővárosokban, mellyeknek elrendezett tanácsa első birósági hatósággal fel van ruházva, a tanács előtt - egyebütt pedig az alispánynál vagy szolgabiráknál, - magyar tengermelléken végre csak a fiumei váltó-törvényszéknél teheti.
53. § Hogyha az illető felek megegyeznek, a kérdéses váltó-somma magánszemélynél is letétethetik, a letevő azonban ezt mindig a fentebbi 52-ik §-ban előszámlált illetőségnek bejelenteni, s magának erről bizonyítványt kikérni köteles.
54. § A letétel (Deponirung) következőképen történik:
A ki valamelly kérdéses váltósommát letenni kiván, ezt a fenemlített hatóságnál vagy birói személynél irásban bejelenteni köteles. Ezen irott jelentésben a letétel okát világosan kiteszi, s ezt három példányban beadja.
55. § Midőn a váltó-sommának biztositás végetti letétele azért történik, mert a váltóra vezett (superinducált) forgatvány hamisnak vagy meghamisitottnak, hézagosnak (lückenhaft) vagy váltó-kötelezéstől eltiltott személy által kiadottnak tapasztaltatott, akkor a váltót bemutató is tartozik a kérdéses váltót ugyanazon birói hatóság előtt, hol a somma letétetett, szintén letenni. Ugyanazért ha a sommának letételekor ez nem történt volna, azon hatóság vagy birói személy, mellynél a letétel történt, a bemutatónak megjelenésére s a váltó letételére legfelebb három napra terjedő határidőt szaband; hogyha pedig ezen határidőre meg nem jelenne, s a váltót le nem tenné, a letett somma a letevőnek bizonyítvány mellett visszaadatik, ki ez által a letevésnek bejelentett okából származható minden kárositás iránt ment leend a felelet terhétől.
56. § Megjelenvén pedig a mondott esetekben mindenik fél, azon hatóság vagy birói személy, mellynél a letétel történik, az I. Rész 176-ik §-ban körülirt forma szerint bizonyitványt készitend, s ezt a letételi bejelentés példányaira jegyzendi, mellyeknek egyikét megtartandja, a másik kettőt a letevőnek s bemutatónak (Praesentant) visszaadandja.
57. § A letételnek egyéb, az 55-ik §-ban nem említett eseteiben, a beadott jelentési példányokra a történt letételről bizonyitvány iratik, s azokból az egyik a letevőnek visszaadatik, a második azon személynek, kinek számára a letétel történt, kézhez szolgáltatik, a harmadik a letétel mellett megtartatik.
58. § A letétel ezen bizonyitványban környülállásosan leirandó, és ha kész pénzből vagy könnyen lepecsételtethető tárgyakból áll, birói pecsét alá veendő.
59. § Mind a váltó-törvényszék, mind az illető városi s mezővárosi tanácsok, mind a megyei alispány és szolgabirák a letételekről különös jegyzőkönyvet következő rovatokkal (Rubrica) tartani kötelesek:
a) Sorszám;
b) A letevő (Deponent) neve;
c) Azon személy neve, kinek számára a letétel történt;
d) A letétel oka;
e) A letett vagyon vagy pénz minőségének leirása;
f) Az idő, mellyben megtörtént;
g) Megjegyzések.
60. § A váltó-törvényszék tagjai közül kettőt választ, kik a letét-pénztárt (Depositen-Casse) ellenzár (contraseratura) alatt tartják. A letételekről az egész váltó-törvényszék vagy tanács felel. A letét-díj (Depositen-Taxe), melly a letételt őrzőnek és érette felelőnek jár, váltó-ügyekben mindenütt a somma 1/60 részében állapíttatik meg.
61. § A sommás eljárás váltó-perekben következő esetekre szoríttatik:
1. Ha a felperes zálogképen ingó javakat az alperestől már bir, ezeket előszámlálja, és sommás keresetét ezeken túl nem terjeszti.
2. Ha a felperes jogát mindjárt kereset-levelében (actionalis libellus) tökéletesen bebizonyítja, mihez azonban szükséges:
a) Hogy a bepanaszlott kibocsátó (Aussteller), forgató (Girant), kezes (Bürge) vagy elfogadó (Acceptant) aláirásának valóságát akár a váltó-levélre magára irt törvényszéki hitelesítés, akár a váltó-törvényszéknél látható bejegyzés által minden kétség felett emelje.
b) Viszkereset (Regress) esetében ezenkivül az óvásnak (Protest) törvényszerű felvételét is az eredeti óvás előmutatásával - az óvásnak annak idejében történt tudományul adását pedig hiteles bizonyitmány által kimutassa:
c) Midőn az intézmény (Tratte), elfogadás (Acceptation), forgatvány (Giro) vagy kezeskedés (Bürgschaft) társasági czim alatt keletkezett, és a társaság tagjai egyetemben vagy egyenként, biztosítás (Sicherstellung) vagy fizetés végett megkerestetnek, - szükséges az is, hogy a bepanaszlottak társasági összeköttetése a váltó-törvényszéknél bejegyzett és letett társasági szerződés, vagy ennek hiteles másolata által igazoltassék;
d) A követelt költségek pedig mind ezen esetekben bebizonyítandók.
62. § A sommás eljárás váltó-ügyekben abból áll, hogy a bíróság a panaszlottnak, idézés és kihallgatás előtt, különben következő birói foglalássali fenyegetése alatt végzés által meghagyja, miszerint a váltó-sommát, kamatokkal s egyéb költségekkel együtt, azon időtől, mellyben a végzésről tudósíttatott, számítandó 24 óra alatt, vagy teljesen biztosítsa, vagy kifizesse. Sőt midőn a hitelező bebizonyítja, hogy még ezen rövid halasztás is veszélyeztetné követelését, a biztosításnak minden haladék és uj folyamodás nélkül biróiképen is leendő eszközlése azonnal az első végzésben megrendeltetik, a fizetésre azonban ekkor is 24 órai idő adatik.
63. § A keresetlevél (libellus actionalis) annyi példányban beadatandó, hogy minden alperesnek egy-egy példány jutván, a felperes számára is egy megmaradjon, - a példányok egyike a 61-ik §-ban említett eredeti oklevelekkel, a többi pedig másolatokkal elláttatván.
64. § A váltó-törvényszék mindenek előtt megvizsgálandja, valljon a kereset a 25-ik § szerint illetőségén túl nem terjed-e? melly esetben a felperesnek okokkal ellátott végzésben tudományul adandja, hogy a kereset birósága alá nem tartozik.
65. § Ha azonban a kereset illetősége alá tartozik, s a bizonyítványok a 61-ik § meghagyása szerint rendben vannak, haladék nélkül a keresetlevél értelmében határozatot (Erkenntniss) hoz, s a keresetsommának 24 óra alatti biztositását, vagy a hol a törvény ugy rendeli, kifizetését, különben következő foglalássali fenyegetés alatt, az alperesnek végzésben meghagyandja.
66. § Ezen végzésben a költségek, a váltótörvényszék által méltányosság szerint mérsékeltetve, és szorosan meghatározva, világosan kiteendők.
67. § Ezen végzésben ki kell jelenteni azt is, hogy a fentemliített oklevelek eredetiben a váltó-törvényszék mellett megtartandók, másolatban pedig a panaszlottnak kézhez szolgáltatandók. Midőn a panaszlott fél nem helyben lakik, a végzésben megemlitendő az is, hogy az átküldő-levél mellyik törvényhatósághoz intéztessék?
68. § A váltó-törvényszék helyén lakó vádlottaknak a váltó-törvényszék hites szolgája ön kezeikhez szolgáltatandja a végzést, miről az év, hó s nap megjegyzésével a felpereshez visszakerülő keresetpéldányon, aláirásával megerősitett bizonyítványt adand. Távol lakó vádlottakkal a végzés átküldő-levél mellett közöltetik, a végzésnek a közlés végett általküldött példányára pedig az átküldő-levélnek kelte feljegyeztetik. A felszólított törvényhatóság a közlötteket haladék nélkül 24 óra alatt köteles az illetőknek kezéhez szolgáltatni, s erről bizonyítványát a felszólító törvényszékhez tüstént átküldeni, melly ezt megérkeztével szintén legfelebb 24 óra alatt hiteles másolatban a felperesnek kiadandja.
69. § A végzésnek kézhez-szolgáltatásáról szóló bizonyítványt vévén a vádló, s elmulván 24 óra a nélkül, hogy az elégséges biztosítás vagy fizetés megtörtént volna, a váltó-törvényszéknél mindjárt a vádlott ingó javainak birói zár alá tételéért s végrehajtásért esedezhetik ez a II-ik Rész 11-ik fejezetének rendelete szerint.
70. § Ha a vádlottnak ezen sommás végzés ellen kifogásai lennének, ezeket 24 óra alatt, mellyekhez a kifogásoknak postán történendő megküldetésére szükséges idő hozzászámittatik, kettős példányban minden szükséges bizonyítványokkal s azon kéréssel beadandja, hogy költségei s mindennemű kárai iránt neki a vádló részéről teljes elégtétel adassék.
71. § Ki kellvén hallgattatnia ezen kifogások iránt a vádlónak is, e czélból neki rövid, legfelebb harmad napra terjedő határnap adandó, s az ügy ez által rendes perfolyamra útasítandó.
72. § Ezen kifogások azonban nem hátráltatják, hogy
a) Ha a vádlott fél szükséges biztositást ingó zálog által nem adott, ingó vagyona biróilag leirassék és zár alá vétessék; hogy
b) Ha a vádló fél már keresetlevelének beadása előtt követelését biztositó ingó zálog birtokában volt, ezt mindjárt birói felügyelése alatt árverés utján, sőt az I. Rész 192-dik § eseteiben a nélkül is eladhassa.
73. § Ennek következtében a váltó-törvényszék az illyetén zálog eladását megengedni köteles, mihelyest a végzésnek kézhez-szolgáltatása, s 24 órának azóta történt elfolyása előtte bebizonyíttatik, az árverésnél bejött pénz azonban a per végéig biróilag letétetik; váltó-leveleknek s közhitel-lekötelezvényeknek (öffentliche Credits-Papiere) az I. Rész 192-ik §-ban kivételképen megengedett eladatásánál pedig a váltó-hitelező csak a keresetét meghaladó pénzmennyiséget köteles a váltó-törvényszéknél letenni.
74. § A 69. és 72-ik §-ok következésében birói leirás által zár alá vett ingó vagyonnak eladatása a kifogásokból eredett per eldöntése előtt nem történhetik.
75. § Ha a 70-ik §-ban meghatározott idő alatt semmi kifogások a vádlott által be nem adattak, a végre-hajtás, a mint ez a II-ik Rész 11-dik fejezetében meghatároztatik, teljesitendő.
76. § A rendes perfolyam váltó-törvényszékeknél a sommás eljárástól abban különbözik, hogy a határozat (Erkenntniss) a vádlott fél kihallgattatása után hozatik.
77. § Váltó-törvényszék előtti rendes pereknél az eljárási közönséges jegyzőkönyvön kivül, minden egyes perre külön jegyzőkönyvet készít az itélőszék, s abba az eljárás az alábbi §-ok értelmében feljegyeztetik, s a perhez tartozó irományok hozzá mellékeltetnek.
78. § Rendes perfolyamnak következő esetekben van helye:
a) Váltó-ügyekben, ha a keresetlevél (actionalis libellus) a 61. §-ban megkivánt oklevelekkel ellátva nincsen, vagy ha sommás uton hozott végzés ellen a törvényes idő alatt kifogások adattak be.
b) Váltó-törvényszéknél bejegyzett kereskedők vagy gyártók egymás közti kereseteiben, hol könyveik vizsgálata szükséges.
c) Kereseteknél, mellyek áruszerzési szerződésekből (Lieferungs-Geschäfte) erednek.
79. § Váltó-törvényszéki rendes pereknél az eljárás mindig szóbeli, s azért a váltó-törvényszék minden rendes perfolyamra tartozó keresetlevélnek, vagy sommás uton hozott végzés elleni kifogásoknak következtében, határnapot szaband ki, a feleknek vagy ügyviselőiknek személyes megjelenésére, hacsak a keresetlevél kitételeiből világosan ki nem tünnék, hogy az ügy a biróság illetősége (competentia) alá nem tartozik, melly esetben a váltó-törvényszék a felet végzése által illető birájához utasitandja.
80. § A felperes köteles, minden okleveleit, mellyek követelésének bebizonyítására szükségesek, a keresetlevélhez mellékelni, és ezt mellékleteinek másolatával együtt annyi példányban beadni, hogy neki s minden alperesnek egy-egy példány jusson; a mit ha nem tenne, a megjelenési határidő ugyan végzés által megszabandó, a keresetlevél szükséges példányai azonban a felperes által tüstént kipótolandók.
81. § Keresetlevél következtében kiszabandó törvényes megjelenési határidő legfelebb harmad napra terjed, ha a panaszlott fél a törvényszék helyén, vagy egy mértföldnyi körületében lakik; ha azonban távolabb laknék, a váltó-törvényszék által neki annyi idő engedendő, mennyi szükséges, hogy személyesen vagy meghatalmazottja által megjelenhessen. Ezen biróiképen megrendelt határnapról az alperes a keresetlevélnek s mellékleteinek közlése mellett fog mindenkor szintén biróiképen értesíttetni s illetőleg idéztetni, olly módon, mint ez a II-ik Rész 14-ik fejezetében körüliratik.
82. § Midőn a rendes per a sommás úton hozott végzés elleni kifogás miatt folytattatik, a tárgyaltatási határidő (Tagsatzung) mindig harmad napra szabatik ki; a kifogást tevő ugyanazért köteles azon iratban, mellyben kifogásait a váltó-törvényszékhez beadja, ha maga személyesen megjelenni nem akar, ügyviselőjét is megnevezni, miről az ellenfél birói végzés által tudósítandó.
83. § Megjelenvén mind a két fél vagy meghatalmazottjai a rendelt határidőre, a biróság kötelességében álland, a per valószinü kimenetelének megemlitése nélkül iparkodni, hogy köztök megegyezés eszközöltessék. Sikerület esetében, az egyesség jegyzőkönyvbe iktatandó, s a feleknek kereset- vagy kifogás-levelökön végzés alakban kiadandó.
84. § Váltó-törvényszék előtt kötött illy megegyezés minden törvényes következéseiben váltó-levél gyanánt tekintetik, sőt ha a felek az ellenkezőt nyilvánosan ki nem kötötték, a biztositási végrehajtás mindjárt a II-ik Rész 11-dik fejezetének rendelete szerint biróilag megtörténhetik, a teljes végrehajtás azonban csak akkor következik, midőn a megegyezésnek akármellyik feltétele elmulasztatik.
85. § Nem sikerülvén a felek közti egyeztetés - ha a rendes per keresetlevélből eredt, a biróság ezt az eredeti oklevelekkel együtt a felperestől általveszi, s azt, hogy ezek kezeihez adattak, azon jegyzőkönyvbe, melly minden egyes perre nézve külön vitetik, iktatandja.
Felolvastatván ezután a keresetlevél, annak minden kitételei (expositio) és állitásai, és igy az oklevelek és aláirások iránt is, a biróság az alperest pontonként kihallgatandja, és megismerését vagy ellenmondását minden egyes pont iránt a perbeli jegyzőkönyvbe bejegyeztetendi.
86. § Ha az alperes ezeken kivül védelmére még egyéb, az esetet tárgyazó észrevételeket kivánna felhozni, ezt azonnal szóbeli előadással teendi, mit a biróság szintén azon jegyzőkönyvbe fog iktatni. Az alperes állitásait azonnal bebizonyítani köteles, s azért eredeti okleveleit előmutatni, vagy tanuinak nevét s lakását kijelelni tartozik. Ezen bizonyitványok ugyanazon jegyzőkönyvbe iktatandók.
87. § Ha pedig a kérdéses esetnek a törvényre leendő alkalmaztatásáról is észrevételei lennének, ezeket szóval adandja elő, a biróság pedig fel fog ügyelni, hogy ezek, a mennyire a szükséges rövidség engedi, az ő tulajdon szavaival iktattassanak be a jegyzőkönyvbe. Valamint a felperesnek keresetlevelében keresetét világosan kifejteni, ugy az alperesnek kötelességében áll, kérését első beszéde végén tisztán előadni.
88. § A felperes az alperes állításait szintén pontonként igazoknak vagy nem igazoknak azonnal kijelenteni köteles, s ha ez iránt elébb fel nem hozott tett dolgokat (facta) állítana, ezeket jegyzőkönyvbe adandja, hozzájok csatolván a bizonyitványokat, és ha szükségesnek tartaná, törvényből merített észrevételeit is.
89. § Erre a felperesnek uj állitásait az alperes viszont pontonként elismerendi vagy tagandja, és szükséges uj állitásait bizonyitványokkal, vagy törvényből merített, de minden esetre rövid szerkezetü okokkal támogatandja. A perköltségeket mind a két fél utolsó beszédében előadni, vagy különös költségjegyzéket beadni tartozik. Igy a perbeli jegyzőkönyv, mielőtt a biróság itélne, mind a két fél előtt felolvastatik, s azoknak a szerkeztetés iránti észrevételei hasonlóul feljegyeztetvén, az egész általok aláiratik.
90. § És ezen kétszeri viszonos perbeszédek által fejeztetik be rendesen váltótörvényszék előtti perekben a vitatkozás.
További vitatásnak vagy elhalasztásnak (Erstreckung der Tagsatzung) csak akkor leend helye:
a) Ha a felek az iránt magok között megegyeznek, vagy
b) Ha valamellyik fél az ellenfél által utolsó beszédében felhozott okleveleknek, tanuknak vagy tettdolgoknak czáfolására olly bizonyitásokkal akarna élni, mellyeket azonnal elő nem állithat, s e miatt magának időt engedtetni kiván. Illy esetben mindazonáltal a kivánt halasztás megengedése, ha a másik fél meg nem egyez, csak igen fontos okoknál fogva történhetik, s azt az itélőszék a perbeli körülmények szerint intézendi el; ugyanazért a fél, habár a fentemlített okok miatt elhalasztást kért volna is, köteles a per érdemét is egy úttal tárgyalni, mert ha az itélőszék, az elhalasztásra elegendő okot nem látna, s azt megtagadná, minden további késedelem nélkül a kereset érdemében is hozand véghatározatot.
91. § Ha a per, sommás uton hozott végzés ellen tett kifogások miatt folytattatik, a rendes tárgyalásra kitűzött határnapon a sommás uton elmarasztalt alperes által beadott kifogások s azoknak eredeti oklevelei, mellyek szintén a perbeli jegyzőkönyvhöz mellékelendők, a felperes előtt felolvastatnak, s ez a kifogások minden pontjai eránt a fentebbi szakaszok szerint kihallgattatik; észrevételeire pedig az alperes jegyzéseit szintén a megszabott módon teendi, s ezentul további viszonos perbeszédeknek rendesen helye nem leend. Többnyire a fentebbi szakaszoknak rendelete ezen esetben is megtartandó.
92. § Ha a biróság a váltó-törvényszéknél bejegyzett kereskedők vagy gyártók egymás közti kereskedési pereiben azt találná, hogy a panaszos ügy terjedelmesebb és nagyobb tömege miatt más perek nyilvános késleltetése nélkül szóbeli uton nem végeztethetnék, a perbeli feleknek végzése által meghagyja, hogy mindenik fél egy-egy választott birót nevezzen ki; az illyformán kinevezett választott birák pedig egy elnököt fognak magoknak választani. Ezen választott biróság előtt a per a váltó-ügyekre nézve meghatározott rendes eljárás szerint, habár irásban is, folytattatik, és itélet által befejeztetvén, a váltó-törvényszékhez végrehajtás végett intéztetik. Ha valamellyik fél a választott biróság itéletével meg nem elégednék, a felebbvitel a következő 10-ik fejezet rendeletéhez képest a váltó-törvényszékhez fog eszközöltetni.
93. § Minden az előadásokban felhozott tett-dolgokat, mellyeknek bebizonyítása szükséges, tüstént bizonyitványokkal kellvén támogatni, ezek haladék nélkül azon állításhoz csatolandók, mellynek támogatására szolgálnak.
94. § Ha mindazonáltal valószinűnek nem tartotta a fél, hogy első beszédében felhozott valamelly állítását az ellenfél tagadandja, s ez mégis megtörtént, akkor szabadságában áll annak bizonyitványait második beszédéhez csatolni.
A második beszédében előhozott tettdolgokat (facta) minden fél azonnal bizonyitványokkal ellátni köteles.
95. § Minden állítás, melly a fél által a váltó-törvényszék előtt, vagy a biróságon kivül elismertetett, bebizonyítottnak tartandó, de a biróságon kivüli elismerést különösen be kell bizonyítani.
96. § Minden állítás vagy tettdolog, melly az ellenfél által közvetlen következő beszédében nem tagadtatik, törvényszék előtt elismertnek tekintetik. A megjelenési határnapnak elmulasztása törvényszék előtti elismerésnek tartatik, melly azonban csak az ellenfél állitásait bizonyitja be, a nélkül, hogy kereset-jogát is megállapítaná, mellyet a biró csak az állításnak és tettdolognak a törvényre alkalmaztatása után határozhat el.
97. § Köz-oklevél (documentum publicum) tartalma tökéletesen bebizonyítottnak tekintetik mindaddig, míg az ellenfél hamisságát be nem bizonyítja.
98. § Magán-oklevél (documentum privatum) azon személy ellen mindig bizonyít, ki ezt aláirta.
99. § Ha az aláirás tagadtatik, annak valósága következő bizonyitványok által igazoltatik:
a) Köz-oklevél;
b) Két tanu megegyező vallomása, vagy
c) Egy tanu vallomása által, ha az állító félnek pótló esküje (juramentum suppletorium) hozzá járul;
d) Ha a kérdéses aláirás ugyanazon aláirónak a váltó-törvényszéknél bejegyzett, vagy különben kétségbe nem hozott más aláirásával összehasonlíttatván, azzal megegyez;
e) Ha az aláirást tagadó fél a váltó-törvényszék által neki oda itélt az iránti esküt, hogy tudtára és meggyőződése szerint (nach seinem Wissen und Dafürhalten) az aláirás hamis, letenni vonakodik, akkor az aláirás bebizonyítottnak tekintetik; végre
f) Ha a bizonyító (Beweisführer) birói végzés következtében megesküszik, hogy az aláirás tudtára s meggyőződése szerint valódi.
100. § A tanuk általi bizonyításnak módjára nézve következő szabályok állapíttatnak meg:
Midőn a felperes, kereset-levelének kitételeit, vagy a sommás uton hozott végzés ellen kifogást tevő alperes azon kifogásának állításait tanukkal kivánja bebizonyítani, tanuinak nevét, lakását és czímét, keresetlevelének vagy kifogásainak bemutatásakor az itélőszéknek bejelenteni, azoknak bizonyítványait és a kérdőpontokat (puncta deutri, Weissartikel), mellyekre tanuit az itélőszék által kihallgattatni kivánja, egyszersmind bemutatni köteles. - Mind ezek az itélőszék által, végzés mellett, haladék nélkül az ellenféllel közlendők, kinek szabadságában áll maga részéről a tanuk elleni kifogásait és az ellenkérdéseket (Fragestücke) bemutatni, mellyekre a másik fél tanuit szintén megkérdeztetni kivánja. Ezek után az itélőszék, ha szükségesnek látja, a tanuknak törvényszék elötti kihallgatását végzés által megrendeli, s arra rövid határidőt szab. Ezen határidő akkor, ha a tanuk a váltó-törvényszék helyén, vagy egy mértföldnyi kerületében laknak, harmad napon túl nem terjedhet. A kitüzött határnapon a fél tanuit az itélőszék elébe állítja, ez pedig őket a kérdéspontok (Weissartikel) és ellenkérdések szerint kihallgatja, s vallomásaikat a perbeli jegyzőkönyvbe vezeti.
Midőn pedig a fél előre nem látott, s csak az eljárás folytában ellenfelének előadásából kifejlett körülmény mint, valamelly ujabban felhozott tettdolognak bebizonyítására vagy megczáfolására kiván tanukat használni, ha ezen tanuk tüstént elő nem állíttathatnak, vagy tőlök bizonyitvány azonnal nem vétethetik, azok neveinek, lakásának és czímének, s a kérdőpontoknak bemutatásával, a szükséges bizonyitványok megszerzése végett, halasztást és időhatárt kér. Ezen halasztást azonban, hacsak abban a másik fél meg nem egyez, az itélőszék a 90-ik § szerint csak akkor engedheti meg, ha az illy bebizonyitandó kérdés eldöntőleg a pernek érdemébe vág, s tanuk nélkül ki nem világositható, és ha a tanuk az itélőszék elébe tüstént nem állíttathatnak, s tőlök a bizonyitvány azonnal be nem vehető.
Megadatván azonban illy módon a halasztás, köteles a fél a kitüzött határidőre tanuinak bizonyitványait bemutatni, sőt hacsak ezt a biróság itélete szerint fontos akadályok nem gátolják, magokat a tanukat is a törvényszék elébe állítani, hol azok a fentebbiek értelmében a kérdőpontok és ellenkérdések szerint kihallgattatnak. - Ha ezt a fél teljesíteni elmulasztja, a per minden további haladék nélkül elintéztetik.
Midőn végre az itélőszék a fél által felhozott okokból meggyőzettetik arról, hogy a per eldöntésére elkerülhetetlenül szükséges tanui a kitüzött napra az itélőszék elébe kihallgatás végett nem állíttathatnak, hatalmában áll, a kérdőpontok és ellenkérdések megküldése mellett, kihallgatandó tanuinak illető törvényhatóságát, és pedig ott, a hol a tanu lakhelyén váltó-törvényszék vagyon, azon törvényszéket - egyebütt szabad királyi városokban s olly mezővárosokban, mellyek első birósági hatósággal felruházott rendes tanácscsal birnak, az illető tanácsot nemesekre úgy mint nem-nemesekre - megyékben pedig a megyei al-ispányt, a tanuk hiteles vallomásainak (authentica fasio) kivételére felszólítani.
Az igy felszólított hatóság vagy al-ispány köteles leend, ezen felszólitást haladék nélkül teljesíteni, s a kivett vallomásokat hiteles formában a felszólító váltó-törvényszéknek azonnal elküldeni. Hogy pedig a tanuk kihallgatása váltó-ügyekben haladék nélkül történhessék, ezennel kijelentetik, hogy a váltó-törvényszéknek a tanuk általi bizonyítást rendelő végzése, vagy azoknak hiteles kihallgatása végett más hatósághoz intézett felszólítása, az ezekben megnevezettekre nézve mindenben az eskető parancsoknak teljes erejével birand.
101. § Szükségesnek tartván a váltó-törvényszék a műértők bizonyságát (Zeugniss der Kunstverständigen), a választott műértőknek neveit s véleményadásuknak határidejét mind a két félnek tudtára adatja.
102. § A tanuk vagy műértők kihallgatása után a váltó-törvényszék rövid határnapot szaband a feleknek, mellyen felolvasván a vallomásokat, s illetőleg véleményeket, mind a két fél észrevételeit kihallgatandja, a perbeli jegyzőkönyvbe iktatandja, s ezt berekesztendi.
103. § Váltó-törvényszék előtti perekben, midőn valamellyik fél állításának bebizonyítására csak fél próbát tudott felhozni, s azt az ellenfél semmiképen meg nem czáfolta, annak kiegészítésére a fél próbát felhozónak pótoló hitletétel itéltessék meg.
104. § Ha pedig ugyanazon tettdolog felett mindenik fél a maga állítása mellett csak fél próbát tudna felhozni, vagy az egyik félnek állítása támogatására felhozott fél próbáját a másik szintén fél próbával gyengitené, az itélőszék fogja megitélni, mellyik félnek kelljen a pótló esküt letenni.
105. § Végre midőn valamelly állítás mellett semmi bizonyítás fel nem hozatik, a fél által ajánlott eldöntő hitnek (Haupteid) csak akkor lesz helye, ha az ellenfél abban megegyez.
106. § Váltó-törvényszék előtt csak azon kereskedők és gyártók könyvei fognak fél próbát tevő hitelességgel birni, kik aláirási czímöket (Firma) a II. Rész II-dik Fejezetének értelmében a váltó-törvényszéknél bejegyeztették. De könyveiknek hitelességére szükséges az is, hogy:
a) könyveiket selyem zsinórral vonassák körül, a váltó-törvényszéknél, melly ennek két végét pecsétjével erősítendi, a lapok számát pedig feljegyzendi;
b) Minden, a mi kereskedésök vagy gyártásuk köréhez tartozik, legyen ez adás-vevés, vagy egyéb kereskedői és váltói ügy (Handels- und Wechselgeschäft), időrend és folyó szám szerint, egy a fentebbi módon hitelesített első feljegyzési könyvbe (Strazza, Journal, Primanota, cassakönyv s a t.) jegyeztessék fel;
c) Ezen első feljegyzési könyv mellett a számviteli könyv (Conto-Buch) szintén olly hiteles formában (paraphirt) vezetendő, hol minden egyes személynek, kivel a könyvviselő kereskedési összeköttetésben áll, külön számviteli lap (Conto) tartozásával és követelésével adatik. Ezen számvitel „tartozik és követel” (Credit, Debet, Soll und Haben) szóval megjegyzett rovatába minden ezen személyt illető tétel (posten) az első feljegyzési könyvből, annak lap- és sorszámával átvitetendő;
d) Mind a két könyvben a kereskedői vagy váltói ügynek, esztendejének, havának és napjának megjegyzése mellett, a jogczím (Rechtstitel) is, példáúl adás, vevés, csere, provisio s a t., mellyből a kereskedői ügy eredett, megneveztessék;
e) Közbenjárók által eszközlött fontosabb kereskedői ügyekben, ezeknek neve is az első feljegyzési könyvbe beiktatandó;
f) Mind a két könyv vagy maga a kereskedő és gyártó, vagy pedig egy arra rendelt segéde által vitetendő, s ugyanazon időben többek által felváltva nem irathatik;
g) Egyes levelek kivágása vagy beragasztása, minden kivakarás, egyes tételek (Posten), lényeges szavak későbbi beiktatása és szokatlan hézag hagyása a könyvek hitelességét elenyészteti;
h) Zsidó nyelven irt kereskedői könyvek váltó-törvényszék előtt nem bizonyítanak.
i) Nem különben, ha a könyvvivő bukás (Falliment), fizetés-szünet (Zahlungseinstellung) és a hitelezők követeléseinek lealkudása (Behandlung der Gläubiger) vagy csalási vétkek miatt bizodalmat nem érdemel, jövendőre bizonyitó-könyveket nem vezethet.
107. § Kereskedőkön és gyártókon kivül, még gyógyszerárusoknak, mesterembereknek és közkereseti társaságoknak is, ha magokat a váltó-törvényszéknél bejegyeztették, van joguk, tulajdon keresetök ágát illető ügyek iránt, a fentebbi § rendeletének szoros megtartása mellett, váltó-törvényszék előtt bizonyító erővel biró könyveket vihetni.
108. § Azok, kik csak vásárokon, sátorokban, vagy házalva űzik egyedül a kereskedést, váltó-törvényszék előtt hiteles próba-erejü könyveket nem vezethetnek.
109. § Ezen könyvek bizonyító erejöket megtámadásra használtatva egy esztendeig és hat hónapig tartják meg, védelemre azonban mindig teljes erejüek. Ha a számvitel azonban az adós által aláiratik, vagy a 110-ik § szerint hitelesíttetik, vagy a keresetlevél a fentebb meghatározott idő alatt törvényszékhez beadatik, a könyvek megtámadásra is bizonyító erejöket tovább megtartják.
110. § Ha könyvek általi bizonyítás szükséges, a számvitel (Conto) ugyan az alperessel a keresetlevélben mellékvény gyanánt közlendő, a felperes azonban köteles, a könyveket a megjelenési határidőre a váltó-törvényszék elébe adni, hol a törvényszék a könyvek rendes vitelét, az alperes pedig az őt illető tételeket megvizsgálhatja. - Az illető fél észrevételei a könyvek hitelessége ellen a perbeli jegyzőkönyvbe iktatandók, sőt a fél kivánatára a könyvek a végítéletig a törvényszéknél megtartandók; ha azonban semmi hiány azokban nem találtatnék, a tulajdonosnak visszaadatnak.
111. § Ha a könyvvivő könyveit hosszabb időre nélkülözni nem akarná, akkor keresetlevelének benyujtása előtt az illető számvitelt váltó-törvényszéknél, szabad királyi városokban s rendes tanácscsal ellátott mezővárosokban két törvényszéki tag, megyékben a törvényes bizonyság által könyveivel összehasonlíttatja. Ha a megkeresett hiteles személyek, megvizsgálván a könyveket, azt találják, hogy ezek a 106-ik § értelmében vitettek, a számvitel pedig azoknak hű kivonatja, aláirásukkal bizonyítandják, hogy a számvitel a törvény rendelete szerint vitetett könyvekkel megegyez.
Ezen törvényesen hitelesített számvitel másolata a keresetlevélhez mellékeltetik, a megjelenési határnapon pedig az eredeti mutattatik be.
112. § Ha az alperesnek az illy hitelesített kivonat mellett is a könyvek törvényszerü vitele iránt kétségei lennének, akkor a könyveknek a váltó-törvényszéknél leendő előmutatását kivánhatja. Ezen kérelemnek teljesítésére a biróság egy rövid határidőt rendel, mellyre a fél könyveit eredetiben bemutatni köteles. Bemutattatván ezek, a törvényszék a könyvek rendes vitelét tekinti meg, a fél pedig az őtet illető tételeket megvizsgálhatja, s a hitelesített kivonattal összehasonlíthatja.
113. § Váltó-törvényszéknél a bemutatott könyveket egész kiterjedésökben csak az elnök s törvénytudó közbirák fogják vizsgálni, s a kereskedői ülnököknek azokat a bemutató megegyezése nélkül vizsgálgatni nem szabad.
114. § A könyvek a könyvvivők ellen teljesen bizonyítanak, más személyek ellen fél próbáúl szolgálnak, melly a könyv tulajdonosának vagy könyvvezetőnek (Buchhalter) hozzá járuló pótló esküje által teljes bizonyítás erejére emeltetik.
115. § Ezen pótló eskü a bebizonyítani szándékozó vagy könyvvezetője által úgy tétetik le, hogy tudtára a számvitelben megjelenő tételek (Posten) mind jogczímökre (Rechtstitel), mind mennyiségökre nézve helyesek.
116. § Külföldiek magyar váltó-törvényszékeknél csak akkor bizonyíthatnak könyveikkel, ha hitelesen megmutathatják, hogy hazájok törvényei szerint bizonyító erejű könyveket vihetnek, hogy ezek az ottani rendeletek értelmében szerkesztetvék, végre, hogy hazájokban e részben magyar kereskedők iránt viszonosság divatoz, mire kétséges esetben a külországi váltó-feltörvényszékek irott elismerései szükségesek. Minthogy azonban ezen viszonosság a többi ausztriai örökös tartományokban törvényesen megállapíttatott, ezek iránt illy elismerések szükségtelenek.
117. § A váltó-törvényszékek, minden előttök folyó perekben, vagy végzés (Bescheid) vagy itélet (Urtheil) által határoznak.
118. § Végzés által a váltó-törvényszék a per érdemét csak következő esetekben intézi el:
a) Sommás perbeli eljárásnál a 6-ik fejezet értelmében;
b) Ha a panaszlott fél a megjelenési határidőt elmulasztja;
c) Ha a panaszlott az idézési határidőre ugyan megjelen, de a felperes állításait, mellyekre ez keresetét építi, akár egyenesen, akár hallgatva elismeri, s vagy semmi, vagy törvényes erő nélküli kifogásokat tesz.
119. § Váltó-törvényszék előtti rendes perekben minden mellékes kérdés felett közbenszólólag nem itélet, hanem végzés hozatik.
120. § Az ügyek ellenben itélet által elintézendők:
a) Rendes perfolyamban, ha a sommás per utján hozott fizetési végzés ellen a 70-ik § értelmében az alperes által kifogások tétettek;
b) Valahányszor a felek állitásai vagy kifogásai oklevelek, tanuk, műértők vagy eskületételek általi bebizonyítást szükségessé tesznek, s a határozás (Erkenntniss) a kereset érdemében hozatandó.
121. § Midőn a végzés sommás perben hozatik, az csak a fél által bemutatott folyamodás határa iratik. Midőn a végzés rendes perekben közbeszólólag hozatik, ez nem csak a fél által beadott folyamodó-levélre iratik reá, hanem a perről külön vezetett jegyzőkönyvbe is beiktattatik.
122. § A végzésekben az esedezőnek megnevezése és kérésének megemlítése nem szükséges.
123. § Az itéletek a szóbeli eljárás berekesztésével külön szerkesztessenek, azok bevezetésében a felek s ügyviselőiknek nevei, a per czíme és tárgya, és a szóbeli eljárás berekesztésének napja világosan kitétessék, s az egész itélet egyszersmind a perről vezetett külön jegyzőkönyvbe beiktattassék.
124. § Mind az itéleteket, mind pedig a per érdemét elintéző végzéseket okokkal kell támogatni, és pedig olly formában, hogy kimondatván azokban elébb a birói határozat, utána tüstént azon okok, mellyekből a biró itélt, pontonként számláltassanak el.
125. § Mind a végzések, mind az itéletek azon közönséges eljárási jegyzőkönyvbe, melylyet a törvényszék a 17-ik § értelmében dolgaink vezetéséről tart, szintén beirandók.
126. § Mind a perdöntő végzések, mind az itéletek, ha azok a felek vagy ügyviselőik jelenlétében hozatnak, nekik azonnal kihirdettetnek, ha pedig azok hozatalakor jelen nincsenek, a törvényszék őket egy rövid és 24 órát meg nem haladható időre maga eleibe rendeli, s akkor, ha meg nem jelennének is, a kihirdetés minden esetre megtörténik. Olly eseteknél azonban, mellyeknél a törvény azt rendeli, hogy a végzés a feleknek kiadassék, ugyszintén akkor, midőn a felek magoknak a végzést vagy itéletet kiadatni kivánják, ezek nekik kiadandók.
127. § A váltó-törvényszék határozata, legyen ez végzés vagy itélet, tovább nem terjedhet, mint a felek kérelme, habár a törvény nekik több jogot engedett volna is.
128. § A pert-vesztő fél a perköltségekben mindig elmarasztalandó, ha ezek a per folyta alatt beadattak.
129. § A felek által fel nem jegyzett s nem kért költségek viszonosan eltörlötteknek tekintetnek.
130. § Az elmarasztaló végzésben vagy itéletben a pert-vesztettnek, végrehajtássali fenyegetése alatt, a kérdéses sommának, minden hozzá tartozandó mellék-költségekkel együtt, huszonnégy óra alatt leendő megfizettetése kötelességébe tétessék.
131. § Ha a fizetés kötelessége eskületételtől függ, ezen feltétel az itéletben világosan megemlítendő, a hit formája határozottan megállapítandó, s letételére rövid, három napnál tovább nem terjedhető határidő engedendő, melly alatt az illető fél készségét a hitletételre kijelentheti, s a letételre különös időhatárt szabatni kérhet. Végre az eskületételt meghagyó itéletben a következés is megemlítendő, mellyet mind az eskü megtagadása, mind letétele maga után von.
132. § A váltó-törvényszéki határozattal meg nem elégedő fél a váltó-feltörvényszéknél kereshet orvoslást. Ha végzés ellen akar orvoslást nyerni, azt a 70-dik szakaszban meghatározott eseten kivül, folyamodás útján az alább következő módon keresheti; itélet ellen azonban azt csak rendes felebbvitel útján teheti.
133. § A végzés elleni folyamodás (Recurs) a végzés kihirdetése vagy a felekkel lett közlése után legfelebb 24 óra alatt kell azon váltótörvényszékhez, melly a végzést hozta, beadni, a törvényszék pedig a beadott folyamodást, saját észrevételeivel s az illető irományokkal együtt, az ellenfél kihallgatása nélkül a váltó-feltörvényszékhez tüstént felküldeni köteles.
134. § Folyamodásnak helye nincsen:
a) Ha a határidő kiterjesztése a biróság által megtagadtatott (Erstreckung der Tagsatzung);
b) Végzések ellen, mellyekben a váltótörvényszék tanuk vagy műértők kihallgattatását szükségesnek vélte;
c) Nem különben ha a végzés a perdöntő tettdolog elismerésének következtében, vagy a megjelenés elmulasztása miatt hozatott;
d) Végre azon végzés ellen, melly a perújítást megengedte.
135. § Ha mindazonáltal a 134-dik szakaszban megnevezett esetekben is folyamodások beadatnának, ezek végzés által az oknak megjegyzése mellett visszautasítandók.
136. § A folyamodás soha meg nem akadályoztatja azon törvényes lépéseket, mellyek a hitelező biztosítására sürgősen szükségesek.
137. § Midőn itélet ellen kerestetik a váltó-feltörvényszéknél orvoslás, a felebbvitel 24 óra alatt az itélet kihirdetése után az első biróságnál bejelentendő, s irásban három példányban elébe terjesztendő.
Ezen bejelentésben a fél a felebbvitel okait is előadhatja, de ha olyan tettdolgokat, miket a per folytában nem említett, vagy új okleveleket hozna fel abban, azok a feltörvényszék előtt tekintetbe nem vétetnek.
Huszonnégy óra elmultával az itélet kihirdetése után, a felebbvitel el nem fogadtatik.
138. § A felebbviteli jelentést a váltó-törvényszék végzés által az ellenfélnek tudtára adja, s neki a felebbvitel iránti ellenészrevételeire szintén 24 órát enged. Ezen végzés mind a három példányra feljegyzendő, mellyeknek egyike a váltó-törvényszéknél marad, a másik a felebbvivőnek visszaadatik, a harmadik az ellenfélnek kezébe szolgáltatik.
139. § Ezen kitett határidőnek elmultával a váltó-törvényszék a felebbvitt pernek eredeti jegyzőkönyvét s okleveleit s a felebbvivőnek hozzá beadott felebbviteli jelentését a végzés mellett, mellyet azon felebbviteli jelentésre irand, a feltörvényszékhez minden esetre haladék nélkül felküldi, s ha a felebbvitt fél (Appellatus) a törvényes idő alatt ellenészrevételeit beadta, azokat is a felküldendő perbeli iratokhoz csatolja; ha pedig ez a törvényes idő után akarná ellenészrevételeit benyujtani, azok többé el nem fogadtatnak.
140. § Ha a felebbvivő hinné, hogy a váltó-törvényszék a törvényes formákat meg nem tartotta, s ez által az igazságos itélet hozatala lehetetlenné lett, akkor ezen ok megjegyzése mellett a felebbvitelben az itélet megsemmisítését (cassatio) kérheti.
Valónak találván a váltó-törvényszék a kitételt, az első biróságú váltó-törvényszéket uj törvényszerü eljárásra és itéletre azon ponttól kezdve, hol a hiba történt, utasítja. Illy esetben a váltó-törvényszék a feleknek a feltörvényszék által meghatározandó kárpótlással tartozik.
141. § Ha a felebbvitelnél az eljárási forma ellen kifogás nem tétetett, vagy a tett kifogás a feltörvényszék által alaposnak nem találtatott, a váltó-feltörvényszék az ügy érdemében haladék nélkül itélend, s itéletét a perbeli irományokkal együtt az első biróságú váltó-törvényszékhez visszaküldi.
142. § Ha azonban a feltörvényszék az első törvényszéktől különbözően itélt volna, s valamellyik fél azzal meg nem elégedvén, ügyét a legfelsőbb itélőszéknél is kivánná megvizsgállatni, azt szintén az első biróságú törvényszéknél tartozik bejelenteni, melly ismét mindenben az első felebbvitelre nézve meghatározott szabályokat követve, a pernek eredeti jegyzőkönyvét s okleveleit, a feltörvényszéknek hozzá küldött itéletét, a felebbviteli jelentéssel s a felebbvitt félnek netalán beadott ellenészrevételeivel, a hétszemélyes táblához küldi fel, hol ez haladék nélkül, sorkivülileg (extraserialiter), sőt törvényszünetek alatt is, azonnal meg fog vizsgáltatni, a hozott legfelsőbb itélet pedig, a perrel együtt, az első törvényszékhez visszaküldetni.
143. § Ezen felebbvitelen s a II-ik Rész 12-dik fejezetében körülirt perújításon kivül, semmi egyéb, bármi néven nevezendő perorvoslatnak, minő az ügyvédi visszahívás (revocatio procuratoris), ellentállás (oppositio) és visszafoglalás (reoccupatio), sem birói parancsolatoknak a váltó-törvényszékek eljárásánál helye nincs, s ha valaki a váltó-törvényszék eljárását, vagy határozatainak végrehajtását erőszakkal gátolná, az ellen a váltó-törvényszék felszólítására az illető polgári hatóság a szükséges hatalomkart azonnal kirendelni köteles.
144. § Váltó-törvényszék előtti ügyekben a végrehajtás vagy biztositási, midőn az elmarasztaltnak ingó javai a követelés biztositására összeiratnak, s birói zár alá vétetnek, vagy kielégítési, midőn a zár alá vett javak árverés útján eladatnak, s a bejölt sommából a megitélt tartozás kifizettetik.
145. § A végrehajtás véghatározat következtében egyedül biztosításra intéztetik:
a) Midőn sommás eljárásnál a végzés ellen a 70-dik § értelmében kifogások tétettek;
b) Midőn a rendes perben hozott itéletek törvényes idő alatt rendesen felebbvitettek;
c) Váltó-törvényszék előtt történt megegyezéseknél a fizetés napja előtt is, ha az egyességben az ellenkező kikötve nincsen.
146. § Rendes perfolyamban véghatározat előtt is birói biztosítást kell a félnek folyamodására rendelni:
a) Midőn a fél megmutatja, hogy követelése azon idő alatt is, míg a véghatározat hozathatik, veszélyeztetve van;
b) Midőn a panaszlott kötelezését ugyan elismeri, de olly kifogásokat hoz elő, mellyeket a panaszló fél tagad;
c) Midőn a panaszlott aláirását tagadja, de az iránt, hogy az aláirás tudtára s meggyőződése szerint hamis, az ellenfele által neki ajánlott esküt letenni nem akarja;
d) Olly kereseteknél, mellyek kereskedési könyvek által bebizonyítandók, ha mind a mellett, hogy a bizonyító könyvek vagy azoknak törvényesített kivonatai bemutattattak, s törvényszerűeknek találtattak, a kereset ellen mégis kifogás tétetett.
147. § Kielégitési végrehajtás pedig történik:
a) Midőn a sommás eljárásnál hozott végzés ellen a törvényes idő alatt kifogás nem tétetett;
b) Midőn a rendes folyamatu perben hozott végzés ellen a törvényes idő alatt felebbviteli folyamodás be nem adatott, vagy a feltörvényszék a végzést helybenhagyta;
c) Itéleteknél, ha annak idejében felebb nem vitettek, vagy a feltörvényszék által helyben hagyattak;
d) Midőn a hétszemélyes tábla elmarasztalólag itélt;
e) Midőn a végzést vagy itéletet felebbvivő fél kijelenti, hogy a felebbviteltől eláll;
f) Ha váltó-törvényszék előtt kötött egyezéseknél a feltételek meg nem tartattak.
148. § A végrehajtást kivánó fél annak megrendelése végett, légyen az végzésnek vagy itéletnek következésében biztosításra vagy kielégitésre intézendő, az első biróságú váltó-törvényszékhez köteles különösen folyamodni. Folyamodásában, az itélet vagy végzés hozzámellékeltével, előadandja azon törvényes okot, mellynél fogva végrehajtást kér, s megnevezendi azon személyt, kit maga helyett megbizott, hogy a végrehajtás teljesítésének érdekeire felügyeljen, s folyamodását három egyenlő példányban nyújtsa be.
149. § Az itélőszék törvényesnek találván a kérelmet, a kivánt végrehajtást új végzés által megrendeli, végzésében megnevezi azt, kit a folyamodó a végrehajtáshoz maga helyett megbizott, s ha a foglalás alá veendő vagyon a törvényszék helyén létez, a végrehajtás teljesítését egyik törvényszéki törvénytudó tagra bizza; ha pedig a végrehajtási foglalás alá veendő érték más helyen vagyon, akkor a végrehajtás iránt a 43., 100. és 167-dik §-ban kijelelt illető hatóságot az itélet közlésével átküldő levél mellett tüstént megkeresendi, s ezen végzését a folyamodásnak mind három példányaira felirja. A folyamodás egyik példányát a törvényszéki jegyzőkönyv mellett megtartja, a másikat a végrehajtást kérő félnek visszaadja, a harmadikat a kiküldött törvényszéki tagnak adja ki, vagy midőn a végrehajtás átküldő-levél mellett történik, a megkeresett törvényhatóságnak megküldi.
150. § Váltó-törvényszék előtti perekben a végrehajtási foglalás mindenek előtt az elmarasztaltnak ingó vagyonaira intéztetik, az ingatlanokra pedig csak akkor terjed ki, ha a követelés biztosítására vagy kielégitésére az ingó javak nem elegendők, s akkor is az ingatlanok birói foglalását nem a váltó-törvényszék maga teljesíti, hanem az mindenkor átküldő-levél mellett a fenemlitett illető biróságok által véghez viendő.
Ellentállásnak vagy visszafoglalásnak semmi ollyan végrehajtásnál, melly váltó-törvényszéki itélet következésében történik, bármilly illető biróságok által teljesíttessék, helye nem leend.
151. § A biztosításra intézett végrehajtási foglalás, midőn az a váltó-törvényszék helyén, a fentebbiek szerint kiküldött törvényszéki tag által történik, következőképen teljesítendő:
A végrehajtó félnek felszólítására az e végett kirendelt törvényszéki személy a hely szinére, minden előre tett bejelentés nélkül, rögtön kimenvén, a foglalás alá került félnek vagy háza népének a végrehajtást megrendelő végzés egyik példányát adja, s azonnal, semmi ellenmondásra nem figyelmezve, az elmarasztalt fél ingó vagyonainak birói összeirásához fog, s az összeirást mindaddig folytatja, míg a nyertes fél vagy annak megbizott ügyviselője a már összeirt vagyont, követelésének minden esetre lehető teljes biztositására elegendőnek nem találja.
Ugyanazért ha a nyertes fél vagy megbizottja kivánják, becsűsök is használtathatnak.
152. § Az ekképen összeirt javakat azonnal birói zár alá vetteknek nyilatkoztatja, s ha azok között kész pénzt, aranyat, ezüstöt vagy egyéb drágaságokat talál, ezeket nyugtatvány mellett birói őrizet alá magához veszi, azon ingó javakat, mellyek zár s pecsét alá vehetők, azonnal elzárja s lepecsétli, végre azokat, mellyeknél ez nem történhetik, a foglalás alá került adósnál hagyja. Ha azonban a végrehajtó fél az adósban épen meg nem biznék, s más, a birónak itélete szerint is bizodalmat érdemlő személyt nevezne meg, kinek a fentebbiek szerint zár alá vett javak gondviselése alá adathatnak, ezt a biró megrendelendi.
153. § Illyen tárgyak mind a foglalás alá került adósnál, mind a megbizott személynél olly letételnek tekintetnek, mellynek szántszándékos rontása, vagy elidegenítése legsulyosabb beszámítású tolvajság büntetésével megfenyítendő. Minden a fentebbiek szerint összeirt s birói zár alá vett javakra a végrehajtó félnek váltó-törvényi, zálog- és elsőbbségi joga vagyon.
154. § Birói összeirás és zár alá soha sem vétethetnek:
a) Az ereklyék, foglalásuk azonban összeirathatik;
b) A hivatalhoz tartozó tárgyak, a hivatalos pecsét, irományok vagy jegyzőkönyvek;
c) A legszükségesebb öltözet s ágynemü;
d) A nemesnél, kardja;
e) Mesterembernek s napszámosoknak legszükségesebb eszközei és szerszámai;
f) Nemzetségi arczképek, de nem foglalásaik;
g) Ha egyedül a férj ellen történik a végrehajtás, vele lakó feleségére s gyermekeire szabott ruhák annak vagy gyermekeinek nevével megjegyzett fejérnemü és házi butorok, ugymint az ágy és mi különben kizárólag általa s gyermekei által használtatik;
h) Ha egyedül a feleség ellen történik a végrehajtás, kihagyandó mind az, a mi az asszony tulajdonának lenni be nem bizonyíttatik.
155. § Az összeirásnál a törvényszéki személy a végrehajtás alá került adós szobáinak, pinczéinek, boltjainak, tárainak, szekrényeinek, istállóinak felnyittatását kivánhatja, sőt ezeket az adós benlévő vagyonának összeirás avégett szükség esetében fel is töretheti.
156. § Ha a végrehajtás alá került félnek összeirás alá veendő javai között olly vagyon találtatik, mellyre nézve ő maga vagy más valaki azon észrevételt teszi, hogy az másnak tulajdona lévén, birói zár alá nem vétethetik, az illyen vagyon csak akkor lészen az összeirásba vezetendő, ha a nyertes fél vagy jelenlévő megbizottja az elmarasztaltnak egyéb, helyben lévő vagyonaiban, mellyek iránt hasonló ellenvetés nem tétetett, követelésére nézve teljes biztosítást nem talál. De illy esetben is az összeirást teljesítő törvényszéki tag az efféle vagyon feljegyzésénél azonnal megemlítendi az összeirásban az iránta tett észrevételt, megnevezendi azon személyt, kinek állítólag arra igényei vagynak, s azt oda utasítja, hogy igényeit haladék nélkül a váltó-törvényszéknél bizonyítsa be.
157. § Ha ugyanazon időre többen jöttek össze, kik ugyanazon elmarasztalt ellen végrehajtási foglalást kivánnak, akkor a kiküldött törvényszéki tag minden egyes végrehajtási végzés bemutatását pontosan bejegyzendi, s ha a felek kivánják, a végrehajtás alá került félnek minden ingó javait azonnal összeirja. Ezen összeirás valamennyinek biztosítására fog szolgálni, de a kielégitésnél a végrehajtási végzés bemutatásának ideje fogja a kielégitési elsőbbséget elhatározni.
158. § A birói összeirás a törvényszéki személy s a végrehajtó fél által aláirva, jelentésként a kiküldő törvényszékhez beadandó; a 150-dik § értelmében birói őrizet alá vett tárgyak pedig ugyanottan leteendők. A törvényszék a birói összeirást (Beschreibung) megvizsgálja, s ha az összeirásban olly tárgyak foglaltatnának, mellyeket a felebbi 156-ik § értelmében más valaki tulajdonának állít, ezen állításokat a követelők beadott bizonyításai után tüstént elitéli, s ha a követelést valóságosnak találja, azokat az összeirásból kitörölve, birói zár alól felmenti.
159. § Ha pedig az illető fél birtokjogát világosan bebizonyitani képes nem volt, a kérdéses tárgy ugyan a leirásból ki nem töröltetik, azon megjegyzés azonban hozzá tétetik, hogy csak akkor kerülhet árverés alá, midőn a követelés kielégitésére az adósnak egyéb ingó vagyona nincsen.
160. § Bejegyzett közkereseti társaságok a közös tárgyakból semmit sem követelhetnek.
161. § Más egyéb, a végrehajtás alá került adóssal közösségben lévő, vagy együtt lakó személyek követelhetik, hogy az, mi egyenesen csak ön használatukra szolgál, továbbá a közös tárgyak árából a számuk szerinti arányban reájok eső rész nekik kiadassék.
162. § Mind ezeket a váltó-törvényszék végzésbe foglalja, végzését pedig az összeirás másával, mellynek eredetije a váltó-törvényszék jegyzőkönyve mellett megtartandó, a feleknek kiadja.
163. § Ki a végzéssel meg nem elégszik, az ellene a váltó-feltörvényszékhez folyamodhatik; de ezen folyamodás a kielégitési végrehajtást, hol annak helye vagyon, nem akadályoztatja.
164. § Ha azonban a végrehajtás alá került fél a biztosítási összeirást s ingó javainak birói zár alá vételét magától elháritani kivánván, az ellenfél követelésének teljes biztosítására kezest állítana, s a kezességet s állított kezest a biztosítást kivánó fél is elfogadná, akkor összeirás nem történik, hanem a kezességi kötés a végrehajtási összeirás végett kiküldött törvényszéki tag előtt három példányban irásba foglaltassék, kettő a feleknek kiadatván, harmadik a kiküldő törvényszéknek bemutattassék. Az illy kezes állításának puszta ajánlgatása azonban a megrendelt biztosítási összeirás és birói zár alá vétel elhalasztásának soha ürügyül ne szolgáljon.
165. § Midőn a végrehajtásnak átküldő-levél mellett más hatóság által kell eszközöltetni, következő szabályok lesznek megtartandók:
166. § A váltó-törvényszék a végrehajtási folyamodást a fentebbi szabályok szerint tárgyalás alá vévén, s a végrehajtást megrendelvén, az esedezésre irott végzést mellékleteivel együtt, a végzés hozatala után legfelebb 24 óra alatt, két példányban, átküldő-levél mellett az illető hatósághoz elküldeni, s a megtörtént átküldés napját az esedezésnek harmadik példányára, melly a folyamodónak visszaadandó, feljegyezni köteles.
167. § Midőn a végrehajtási foglalás alá veendő érték szabad királyi vagy első birósági hatósággal ellátott rendes tanácsu mezővárosokban vagyon, nemesek ellen szintugy mint nem-nemesek ellen a városi tanácshoz - egyebütt pedig, még a földesuri hatóság alatt lévőkre nézve is, az első alispányhoz történik az átküldés.
168. § Az ekkép megkeresett tanács tartozik a kivánt végrehajtás teljesítése végett a megkereső-levél vételtől számítandó 24 óra alatt, a szükség úgy hozván magával, elnökileg is egy tanácsbeli tagot kiküldeni, s egy úttal azon személyt, ki a váltó-törvényszéki végzésben mint a végrehajtást kivánónak megbizottja megneveztetett, haladék nélkül tudósítani.
169. § A kiküldött tanácsbeli, mihelyest a végrehajtást kivánó vagy annak megbizottja által felszólíttatik, köteles szintén 24 óra alatt, minden előre teendő tudósitás nélkül a hely szinére kimenni, s a birói foglalást, legyen bár a végrehajtás alá kerülő érték nemesé vagy nem-nemesé, elkezdeni és szakadatlanul folytatni.
170. § A megkeresett al-ispány hasonlóul köteles a megkereső-levélnek vételétől számlálandó 24 óra alatt, még a földesuri hatóság alatt lévők ellen is, a megyei szolgabirák egyikét szintén a felebbi módon a kivánt végrehajtás teljesítésével megbizni, s arról a végrehajtást kivánónak a váltó-törvényszéki végzésben megnevezett megbizottját haladék nélkül tudósítani.
Ezek után a kiküldött szolgabiró, a végrehajtást kivánó fél vagy megbizottja által felszólítva, legfelebb négy nap alatt, minden egyéb dolgainak félretételével, tartozik a hely szinére szintén kimenni, s a végrehajtást azonnal elkezdve, szakadatlanul folytatni.
171. § A biztosítási összeirásra és birói zár alá vételre nézve mind a kiküldött tanácsbeli tag, mind a szolgabiró szorosan megtartják azon szabályokat, mellyek az ez iránt követendő eljárásra nézve a fentebbi §-ban a váltótörvényszéki tagra nézve körülirattak, olly különbséggel mindazonáltal, hogy
172. § A teljesített összeirást és birói zár alá vételt a tanácsbeliek az őket kiküldő tanácsnak mutatják és jelentik be, s a netalán birói őrizet végett átvett kész pénzt s drágaságokat ugyanannál teszik le, s azokat, kik az összeirt vagyonnak valamellyikére, a 156-ik § értelmében tulajdonosi követeléseket formálnak, az őtet kiküldő tanácshoz utasítja, melly azt a 158-dik § szerint szinte a legrövidebb úton azonnal elintézi, s mind ezekről az összeirás megküldése mellett a megkereső váltó-törvényszéknek haladék nélkül jelentést teend, s az összeirás egyik példányát a feleknek, ha kivánják, kiadja, - a kiküldött szolgabiró pedig az illyen követeléseket azonnal maga elintézi, a netalán általvett pénzt s drágaságokat a kiküldő al-ispánynak nyugtatvány mellett beadandja, s ez a váltó-törvényszéket mindenekről tudósítja, az összeirást a váltó-törvényszéknek megküldi, sőt a feleknek is, ha kivánják, hiteles példányban kiadja.
173. § Mind a megkeresett városi tanácsok és alispányok, mind a kiküldött tanácsbeliek és szolgabirák kötelesek a legsúlyosabb felelet terhe alatt a fentebb kitett rövid határidőket szorosan megtartani, s a megbizásban pontosan eljárni; ellenkező esetben minden, mulasztás vagy halasztás által okozott kárt vagy hátramaradást a kárositott félnek megtéríteni kötelesek.
174. § Midőn a követelését biztosítani akaró fél, az ellenfélnek ingó javaiban elegendő biztosítást nem találván, annak ingatlan javai által kivánja követelését biztosítani, az, az ingatlanokra nézve a XXI-dik törvénycikkelyben mind formájára, mind következéseire nézve körülirt betábláztatás által eszközölhető.
175. § A kielégitési végrehajtás rendesen az adósnak összeirt s birói zár alá vett ingó vagyonaiból árverés útján történik, s annak teljesítése ugyanazon birói hatóságokat illeti, mellyek a fentebbi szakaszokban a biztosítási végrehajtásnak teljesítésére kijeleltettek.
176. § A kielégitési végrehajtást kivánó fél, ha neki ahoz a 147-dik § értelmében joga vagyon, olly esetben, midőn követelésére nézve a biztosítási végrehajtás már előbb megtörtént, folyamodását azon birói hatósághoz nyujtja be, mellynél előbb a biztositási végrehajtásnak teljesítését eszközlötte; folyamodásához mellékli azon váltó-törvényszéki határozatot, mellynek erejével kielégitési végrehajtást kér, megnevezi azon személyt, kit megbizott, hogy érdekeire a végrehajtásnál felügyeljen, s az összeirást és arra következett végzést is bemutatván, kéri az összeirt javaknak árverés általi eladását.
177. § Az ekképen megkért birói hatóság, ha bebizonyítva látja azt, hogy a félnek a kért végrehajtáshoz törvényes joga vagyon, az árverést azonnal megrendelni, s annak teljesítésével a fentebbiek értelmében egy birói személyt kiküldeni tartozik.
178. § Midőn pedig a félnek a nélkül, hogy előbb már biztosítási végrehajtás történt volna, egyenesen kielégitési végrehajtáshoz vagyon joga, folyamodását, mellyben kérelmének törvényes alapját is bebizonyítani, s megbizottját hasonlóúl megnevezni tartozik, a váltó-törvényszékhez adja be, ez pedig a végrehajtást végzés által megrendelvén, azt a fentebbiek szerint vagy maga teljesíti, vagy teljesítését átküldő-levél által az illető birói hatóságnál eszközli. Illy esetekben, minthogy az adósnak foglalás alá veendő ingó javai még összeirva se birói zár alá véve nincsenek, mindenek előtt az összeirás és birói zár lesznek eszközlendők, azon módon, mint a biztositási végrehajtásnál körüliratott. Megvizsgáltatván pedig ugyanazon birói hatóságnál az összeirás, és elintéztetvén azon követelések, mellyek az összeirásba foglaltak iránt netalán mások által felhozattak, az árverés minden újabb folyamodás nélkül azonnal megrendelendő, s annak teljesitésére egy birói személy kiküldendő.
179. § Az árverés teljesítésére kiküldött birói személy az árverési határnapot kitüzi, melly azonban szabad királyi városokban és első birósági hatósággal biró rendes tanácsu mezővárosokban 8 napnál, falun pedig 15 napnál későbbre, a felek megegyezése nélkül, nem határoztathatik, - ezen határnapról a feleket, vagy azoknak helyben lévő ügyviselőjét tudósítja, s az árverést szokott módon közhirré teszi.
180. § Az árverésre kitüzött napnak eljöttével mindenek előtt azon kész pénzt vagy drágaságokat, mik az összeiráskor találtattak, s a kiküldő törvényszéknél, tanácsnál, vagy alispánynál letétettek, ismét kezéhez veszi, s a hely szinére kimenvén, ott a megmarasztási sommához az összeirási költségeket is hozzáadván, a kielégitési sommát a felek előtt összeszámolja; magában értetődvén, hogy a még következő árverésnek előre ki nem számitható költségei az árverés berekesztésével fognak felszámíttatni, s az árverés által bejött sommából kifizettetni.
Ezek után azon kész pénzt, melly az összeiráskor találtatott, s birói őrizet alá vétetett, a nyertes félnek azonnal átadja, s a mennyiben ez az egész tartozást fel nem üti, az árverést elkezdi.
181. § A végrehajtást szenvedő félnek szabadságában áll, kijelelni azon sort, mellyel összeirt s birói zár alá vett ingó javai egymás után árverésnek kitétessenek, sőt ha valamelly az összeirásban foglalt tárgyat különösen megkivánna az eladástól menteni, helyette más ollyan ingó javakat ereszthet árverés alá, mikről szabadon rendelkezhetik, habár azok még összeirva nem voltak is, csak hogy a követelési somma minden járulékaival együtt teljesen kikerüljön. Midőn pedig a végrehajtást szenvedő ezen jogával élni nem akar, az eladás az összeirás sora szerint történik.
182. § Árverésnél minden tárgy kész pénzzel kifizetendő, a végrehajtó félnek jogában állván, mind azt, a mit veszen, követelésébe számítani.
183. § Az árverés alá kitett tárgyak a legtöbbet igérőnek minden esetre oda fognak adatni; ugyanazért, ha az első kikiáltási árt sem akarja senki azokért megadni, a kikiáltási ár alább szállítandó.
184. § Az árverés addig folytatandó, mig a bejött pénzből a követelésnek s minden járulékainak, és az árverési költségeknek fedezése ki nem telik.
185. § A végrehajtó fél nem köteles, adósának követeléseit, vagy activ kereseteit általvenni mindaddig, míg más javakat talál.
186. § Az árverés-teljesítő birói személy az árverésről pontos jegyzőkönyvet tartozik vezetni, mellyben következő rovatok legyenek:
a) A tárgynak megnevezése;
b) A vevő neve;
c) Az eladási ár.
187. § Az árverés bevégzése után a birói személy a bejött pénzből az árverési költségeket kifizetvén, a nyertes félnek egész követelését kielégíti, s a mi ezenfelül megmarad, a végrehajtást szenvedőnek általadja, azon javakat, mellyeket az összeirásban és birói zár alatt voltak, de el nem adattak, tilalom, zár és pecsét alól felszabaditja, s a birói őrizet alatt volt, de el nem adott drágaságokat neki visszaadja, mindenekről pedig az őtet kiküldő törvényszéknek, tanácsnak, vagy al-ispánynak jelentést tesz.
188. § Az átküldő-levél mellett történt kielégitési végrehajtásokról a megkért tanács vagy alispány a megkereső váltó- törvényszéket minden iratok megküldésével tudósítja.
189. § Azon esetben, ha a megmarasztalt fél az árverés előtt, vagy annak folytában az egész megmarasztási sommát és járulékit kész pénzül letenné, minden további lépések azonnal megszünnek.
190. § Ha netalán az összeirt javaknak árverési árából a követelés ki nem kerülne, s a megmarasztaltnak még egyéb ingó javai is volnának, mellyek még biztosítási összeirás és birói zár alá másnak valakinek részére nem vétetvén, teljesen szabadok, hatalmában áll a követelőnek, ugyanazon birói hatóságnál a még meglévő javaknak folytatólagi összeirását s árverését kivánni, a mi is azonnal minden újabb folyamodás nélkül teljesítendő.
191. § Ha pedig a végrehajtást szenvedőnek több ingó javai nem volnának, akkor az ingatlan javakra is kiterjesztethetik ugyan a foglalás, de illyen esetben soha nem a váltó-törvényszék, hanem ennek felszólitására, átküldő-levél mellett, mindenkor az illető biróság teljesítendi a végrehajtást, s mind a foglalás módjára, mind annak következéseire nézve a polgári törvények általános rendelete áll fen. Ellentállásnak vagy visszafoglalásnak azonban helye akkor sem lesz.
192. § Külföldi váltó-törvényszékek itéletei csak akkor hajtathatnak végre Magyarországban váltó-törvény szerint, átküldő-levél mellett, ha
a) Olly keresetek iránt hozattak, mellyekhez hasonlók itt is váltó-törvényszék elébe tartoznak;
b) Ha azon kül-tartomány a magyar váltó-törvényszékek itéleteinek végrehajtásában viszonosságot tart.
193. § Külföldi váltó-törvényszékek itéletei, mellyek Magyarországon végrehajtandók, mindenkor a váltó-törvényszékhez fognak utasíttatni, melly a végrehajtásnak a fentebbi szakasz értelmében helyét látván, azt az illető birói hatóságnál annak rende szerint eszközli.
Az itteni váltó-törvényszékek itéleteinek külföldön leendő végrehajtását pedig az illető váltó-törvényszékek a magyar udvari Cancellaria útján eszközlendik.
194. § Váltó-törvényszék előtt lefolyt perek megújíttathatnak:
a) Ha az elmarasztalás a megjelenési határidőnek vétlen elmulasztása miatt történt;
b) Ha új bizonyítványok találtatnak, mellyek az előbbi perben nem használtattak.
195. § Midőn makacssági elmarasztalás által eldöntött per újíttatik meg, a perújításnak azon időtől, melyben a megjelenést gátló akadály megszünt, legfelebb tizenötöd napra kell megtörténni, mert később annak helye nem leend.
196. § Új bizonyítványok következtében a per váltó-törvényszék előtt csak a váltójogi elévülés (praescriptio) ideje alatt, melly az I. Rész 12-dik fejezete szerint a végitélet hozatalától számítandó két esztendő alatt telik be, leszen megújítható.
197. § Ollyan fél ellen, mellynek, elmarasztalás esetében, előzői ellen viszkeresete (Regress) lenne, perújítás nem engedtethetik, ha a viszkereseti jog idő haladtával azonközben elenyészett, vagy időrövidség miatt többé nem használtathatnak.
198. § A pert újítani akaró fél kérelemlevelet ád be a váltó-törvényszékhez, melly arra szintén úgy, mint más váltó-keresetek felvételére határidőt tűz ki, a feleket ugyanazon módon kihallgatja s a perújításnak megengedése vagy megtagadása felett végzéssel határoz. Ha végzése megtagadó, ez a feltörvényszékhez felvitethetik; ha pedig a perújítást megengedte, az újított per mindenekben a rendes törvénykezési eljárás szerint tárgyaltatik.
199. § Perújítás nem gátolja a kielégítési végrehajtást.
200. § kétszeres perújításnak semmi esetben váltó-törvényszék előtt helye nincs.
201. § Váltó-törvényszéknél más szünnapok nincsenek, mint a vasárnapok s a keresztény latin szertartás ünnepei.
202. § Senki vallásának ünnepein megjelenésre nem idéztethetik, illy idézés váltó-törvényszék előtt erőtelen.
203. § Ezen szünnapok azonban minden határidőkbe beszámítandók; ha pedig a határnap ünnepre esnék, az ezen nap használtatandó perorvoslat következő nap törvényesen megtétethetik.
204. § Senki ellen vallása által parancsolt ünnepein végrehajtás nem teljesíttethetik; szükség esetében azonban, biztosítási végrehajtás ünnepnapon is történhetik.
205. § Váltó-törvényszék előtti perekben az idézés és a sommás úton hozott elmarasztaló végzés az alperesnek, ha az rendes lakása helyén tartózkodik, személyesen kézhez szolgáltatandó.
206. § Ezen idézésnek vagy végzésnek kézhez szolgáltatását, ha az alperes a váltó-törvényszék helyén lakik, annak hites szolgája teljesíti, ha pedig egyebütt laknék, akkor a kézhez-szolgáltatást, legyen az idézendő nemes vagy nem-nemes, a váltó-törvényszék az illető királyi vagy rendes tanácsu mezővárosokban a tanácsnál - egyebütt az alispányi hivatalnál átküldő levél mellett eszközlendi; ezek pedig elnökileg is egy, az idézések átadására törvény szerint meghatalmazott hiteles személyt annak teljesítésével haladék nélkül megbiznak.
A kézhez-szolgáltatás a magyar tengermelléken, legyen az idézendő nemes vagy nem-nemes, (a Vinodoli uradalom kivételével, a hol az a kormányszéki biztos vagy kastélynagyi hivatal által, az erre nézve a végzésben tett érintés mellett, átküldő-levél nélkül is rövid úton történendő) a váltó-törvényszéki szolgák által teljesíttetik.
207. § Ha az ekképpen megbizott hiteles személy az alperest rendes lakásán nem találná, irást hagy nála, mellyben tudósítja, hogy következő napon egy kitüzött órában a kézhez-szolgáltatás végett nála megjelenend, és ha az alperest akkor sem találná otthon, az idéző-levelet két tanu jelenlétében annak ajtajára szegezi.
208. § Ugyanez lészen teljesítendő akkor is, ha az idéző hiteles személy hivatalos foglalatosságának teljesítésekor arról értesíttetnék, hogy az alperes hazulról hosszabb időre távozott el, csakhogy ekkor ennek családját vagy ügyviselőjét vagy cselédjeit, kiket helyben talál, a megtörtént idézésről szóval tudósítja.
209. § A kézhez szolgáltatásnak miképen történt teljesítéséről hivatalos jelentését az őtet kiküldőnek haladék nélkül bemutatja, s midőn ez átküldőlevél következésében történt, a megkeresett tanács vagy alispányi hivatal ezen jelentést a megkereső váltó-törvényszéknek azonnal megküldi.
210. § Midőn a váltó-törvényszék a kézhez-szolgáltatásról készült jelentésből azt látja, hogy az alperes akkor, midőn az idézés történt, rendes lakása helyéről elutazván, távol volt, s így az idézésnek átadása személyesen meg nem történhetett, annak védelmére, hacsak a váltó-törvényszék előtt neki rendes ügyviselője nincsen, kit ezen esetben a megtörtént idézésről a váltó-törvényszék maga tudósít, egy gondnokot (Curator absentis) fog kinevezni.
211. § Ennek kötelessége leend az alperes igazaira felvigyázni, s mind azt, mit annak védelmére szükségesnek lát, előadni; a tettdolgok ellen felhozott puszta tagadása azonban a per folytát nem hátráltatja.
212. § Szabadságában álland a gondnoknak, ha bebizonyíthatja, hogy védencze jó lélekkel, s nem a pernek kikerülése végett távozott el hosszabb időre, s ugyanazért igazának védelmére fel nem ügyelhetett, a pernek törvényszéki tárgyalására halasztást kérni, mit, ha a törvényszék az okot alaposnak találja, végzés által meg is fog rendelni, s a szükséges halasztási időt a bebizonyított körülményekhez szabja; de illyen halasztás, ugyanazon perben nem ismételhető, s ha az egyszer kitüzött halasztási idő elfolyt, a per minden esetre birói tárgyaltatás alá veendő.
213. § Külföldön lakó panaszlottnak az idézési végzés azon külföldi hatóság által, melly alatt lakik, fog kézhez szolgáltatni, ezt pedig a váltó-törvényszék a magyar udvari Cancellaria útján s a magyar tengermelléken a kormányszék által fogja eszközölni.
Illy esetben a végzésben egyúttal arról is értesítendő lesz az alperes, hogy ha bizonyos, a távolsághoz mért határidőre válasz nem érkezendik, az idézés háromszor a váltó-törvényszék által kijelelendő hazai hirlapokba fog iktattatni, s ezután kézhez szolgáltatottnak tekintetni.
214. § Ha pedig az idézendőnek tartózkodása nem tudatik, vagy elszökése méltán gyaníttatik, az idézés a váltótörvényszék kapuira fog szegeztetni, s a hazai hirlapokban szintén háromszor kihirdettetni; mire, ha az meg nem jelenne, vagy ügyviselőt nem rendelne, a váltó-törvényszék neki a fentebbiek értelmében gondnokot rendel.
215. § Ha több személyek egyetemben egy keresetlevélben kerestetnének, az idéző határozat minden egyesnek a végzésben érintett azon megjegyzéssel kézhez szolgáltatandó, hogy mig ügyvédeiket ki nem nevezendik, minden többi perbeli határozatok az első panaszlotthoz, vagy távollétében, hivatalból kinevezett gondnokához fognak intéztetni. A megjelenési határidő kiszabásánál a váltó-törvényszék illy esetben mindig a legtávolabb lakót veendi tekintetbe.
216. § Minden egyéb végzések és határozatok kézhez szolgáltatása szintén azon személyek által teljesíttetik ugyan, de azok a tudósítandó háznépének vagy ügyviselőjének is átadathatnak.
217. § A ki váltó-törvényszék előtt ügyét személyesen vagy meghatalmazottja által vinni nem akarja, ügyvédet rendelni köteles.
Illy ügyvédi rendelés magán-pecsét alatt is történhetik, de kinek aláirási czíme a váltó-törvényszéknél bejegyezve nincsen, aláirását két tanu által hitelesíteni tartozik.
218. § Váltó-törvényszéki ügyvéd csak az lehet, ki a szokott ügyvédi vizsgálaton kivül a váltó-jogból is a váltó-feltörvényszék által megvizsgáltatott.
219. § E végett magát a váltó-feltörvényszéknél rendes ügyvédi oklevelének előmutatása mellett bejelentheti, a váltó-feltörvényszék pedig a bejelentetteknek váltó-törvényszékbeni tudományát szóval s irásban szoros vizsgálat alá veendi, s arról a járatosaknak bizonyságlevelet adand ki. Új eskü tőlük nem kivántatik.
220. § Illy bizonyság-levelekkel ellátottak a váltó-törvényszéknél bejelentik magokat, s mihelyt számuk a váltó-törvényszék helyén a négyet meghaladja, azon kiváltsággal birnak, hogy távollévők gondnokainak (Curatores absentium) kizárólag csak ők neveztessenek ki.
221. § Ha illy ügyvédek váltó-ügyekben három esztendeig szolgáltak, a váltó-törvényszék ajánlatára a váltó-feltörvényszék által váltó-jegyzőkké kineveztethetnek, és különös felhatalmazó-levél által jogot nyernek, váltó-óvásokat (Proteste) felvehetni.
222. § Minden illyes váltójegyző pecsétje, nevének s hivatalának körülirásával, a felhatalmazó-levélbe beiktattatik, mellyel a váltó-óvásokat megerősítendi.
223. § Váltó-ügyvéd szolgálatát felének csak váltó-törvényszék előtt mondhatja fel, mi minden esetre maga után vonja a kötelességet, a felet a felmondás után is három hónapig védeni, ha ez előbb más ügyvédről nem gondoskodott.
224. § Az ügyvéd ugyanazon perben mind a két félnek sem egymásután nem szolgálhat.
225. § Az ügyvéd munkadíja minden perben, nyerte vagy vesztette légyen bár azt, a váltó-törvényszék által a végitéletben mindig elhatározandó.
226. § Az itélet, melly által az ügyvédnek munkadíja meghatároztatik, váltó-levél gyanánt váltókeresetre alkalmatos.
227. § Meghatalmazások (literae plenipotentiales), mellyek nem általánosok, hanem csak egyes váltó-törvényszék előtti ügyekre terjednek, a szokott módokon kivül magán-pecsét alatt is történhetnek, de azok vagy két váltó-törvényszéki birák, vagy szabad királyi városokban a biró és jegyző, megyékben pedig a törvényes bizonyság által hitelesítendők.
228. § A fiumei kormányszék, mint a magyar tengermelléki kereskedési feltörvényszék, továbbá is veend ügyvédeket vizsgálat alá, sőt ha ollyanok, kik a pesti váltó-törvényszék által vizsgáltattak, a magyar tengermelléken ügyészkedni akarnának, a kereskedési s tengerügyelési törvények és törvényes szokásokbani jártasságukról magokat a kormányszék vizsgálatának alávetni kötelesek.
1. § Azon munkálatokért, miket törvénykezés esetén kivül hivatalosan teljesítenek a váltó-törvényszékek, következő díjak fizetendők:
| 1. Aláirási czím bejegyeztetéséért: | Rf. | kr. | ||
| a) Ha egyes személy jegyezteti be czímét, a díj | 2 | - | ||
| b) Társasági czím bejegyeztetéséért, akár a társaság két, akár több tagból álljon, összesen | 6 | - | ||
| c) A czímvezetőnek bejegyeztetéséért külön | 2 | - | ||
| 2. Közkereseti társaság szerződésének bejegyeztetéséért | 6 | - | ||
| 3. Lemásolásért, az ív minden lapjától, melly legalább 28 rendesen irott sort foglaljon magába, jár | - | 4 | ||
| Ha a másolat hitelesítendő, ezenkivül a hitelesítésnek (vidimatio) alább következő díja fizetendő. | ||||
| 4. Minden másolat hitelesítéséért | - | 30 | ||
| Ha több ívekből állana a hitelesítendő másolat, a fentebbi díjon felül minden lapért jár | - | 3 | ||
| 5. Az aláirás törvényesítéséért, azaz valahányszor az aláirás valódisága a törvényszék aláirása és pecsétje alatt elismertetik, fizetendő | - | 30 | ||
| 6. A kereskedő-könyveknek hitelesítéséért (Paraphirung) minden 100 laptól | 3 | - | ||
| 7. Ha a kereskedő vagy gyártó felesége hozományát, hitbérét és jegyajándékát bejegyezteti, fizet | 6 | - | ||
| 8. A számvitel (Conto) kivonatának és törvényes hitelesítésének dija | 2 | - | ||
| 9. Az óvás közlését megrendelő végzésért jár | - | 12 | ||
| 10. Az óvásnak az előzőkkel történendő közlése érdemében kiadott átküldő levél (Compassuales literae) díja | - | 40 | ||
| 11. Az óvásnak kézhez szolgáltatásáért, ha ez a váltó-törvényszék helyén váltó-törvényszéki személy által történt, jár a törvényszéknek | - | 10 | ||
| 12. Váltó-jegyzői oklevél kiadatásáért fizetendő | 5 | - |
2. § Törvénykezésbeli eljárásnál váltó-törvényszékeknek következő díjak járnak:
| 13. Minden kézhez-szolgáltatásért, mellyet valamelly törvényszéki személy teljesit, a törvényszéknek fizetendő | - | 10 | ||
| 14. Ha az idézés a váltó-törvénykönyv II-ik Része 213-dik §-nak esetében a hirlapokba iktattatik, a beiktatás költségein felül a törvényszéknek fizetendő | - | 40 | ||
| 15. § Az idézésnek a fentemlített § értelmében a törvényszék kapujára történt felszegezéséért | - | 10 | ||
| 16. Váltó-törvényszék előtti megegyezés díja | 1 | - | ||
| 17. Végzésekért: | ||||
| a) Mellyekben a per érdeme elintéztetik, fizet a felperes fél és az alperes fél külön, habár ezen felek több személyekből állanak | - | 40 | ||
| b) Határidőnek elhalasztása érdemében hozott végzésért jár mind a két féltől | - | 30 | ||
| c) Végrehajtást megrendelő végzésért | - | 40 | ||
| d) Minden egyéb végzésért | - | 12 | ||
| 18. Itéletért fizettetik mind a két fél által külön-külön | 8 | - | ||
| A perbeszédek feljegyzésért díj nem jár. | ||||
| 19. Hitletételért, akár az eskü a fél, akár a tanu által leteendő, a törvényszéknek jár | 1 | - | ||
| 20. Ha több személyek ugyanazon tárgyban egyszerre meg lennének esketendők | 2 | - | ||
| 21. Tanúk vagy műértők megrendeléséért | - | 40 | ||
| Azonfelül a kézhez szolgáltatás díja is fizetendő. | ||||
| 22. Végrehajtás végetti összeírás esetében a törvényszéknek jár | 1 | - | ||
| 23. Az összeirásról szóló jelentésért s eziránti végzésért | 2 | - | ||
| 24. Végrehajtási eladásnál minden száz forinttól a törvényszéknek jár | 1 | - | ||
| 25. Ha valamelly birói személy törvényszéki kiküldetésben fél napnál többet tölt, a fél a törvényszéknek minden napért fizet | 2 | - | ||
3. § Mind ezen előszámlált törvénykezés esetén kivüli munkálatokért és törvénykezésbeli eljárásokért a meghatározott díjak mindig a törvényszéknek fizetendők, és a váltó-törvényszéki személyeknek eljárásukért semmi díj nem jár.
4. § Minden díjak a váltó-törvényszéki kiadó kezébe fizetendők, ki ezen pénzeket kezelni, s felettök számadást vinni köteles.
5. § Az 1. §-ban előszámlált törvénykezés esetén kivüli másolatokat a váltó-törvényszék vagy váltó-törvényszéki személy akkor teljesítendi, miután az ezen eljárásokat szorgalmazó fél a meghatározott díjakat lefizette.
6. § Ha azonban a váltó-törvényszék átküldő levél mellett illy eljárásokra szólíttatnék fel, ezeket haladék nélkül teljesítendi, a felszólító törvényhatóságnak vagy biróságnak pedig a díjakat egyuttal tudtára adja, hogy ezek az illető féltől haladék nélkül behajtassanak, és a munkálódott váltó-törvényszéknek megküldessenek.
7. § A 2-dik §-ban 13. 14. 15. 16. 17. c) és d) 19. 20. 21. 22. 23-dik szám alatt előhozott törvénykezésbeli eljárások díját az tartozik fizetni, kinek kérelmére ezen eljárás történt. Azon végzésekért azonban, mellyek a fentemlített §-ban 17. szám a) és b) alatt felhozattak, s minden itéletért (18-ik szám) járó díjt mind a két fél tartozik fizetni; magában értetődvén, hogy a nyertes ezen költségei iránt a pertvesztett fél által minden esetre kielégítendő. - A ki szegénységéről olly tartalmu hiteles bizonyítványt mutat elő, hogy egész értéke 200 forintot fel nem ér, a díjfizetés alól felmentetik, a díjak azonban feljegyeztetnek, és ha az ellenfél a pert vesztené, ez által megfizetendők.
8. § Minden a 2-ik §-ban előszámlált törvénykezési eljárásnál fizetendő díjakért a félnek ügyvéde kezeskedik. Ezen intézkedés a távollevőnek hivatalból kirendelt gondnokára (Curator absentis) ki nem terjesztetik.
9. § A díjak meg nem fizetése által a törvényszéknek semmi törvénykezési eljárása nem halasztathatik el, a meg nem fizetett díjt azonban a váltó-törvényszéki kiadó feljegyzendi, és ha a díj nyolcz nap alatt meg nem fizettetnék, ezt a váltó-törvényszéknek bejelentendi, melly minden további haladék nélkül a fél ügyvéde ellen végrehajtást intézend, s ennek ingó javait a díj erejéig biróilag összeiratandja és eladatandja; magában értetődvén, hogy az ügyvédnek sommás uton a váltó-törvényszék előtt a fél ellen visszkeresete fenmarad.
10. § Azon díjak, mellyek egy esztendő alatt be nem hajtattak, a 9-ik §-ban említett haladéknélküli végrehajtás kiváltságát elvesztik, s ugy, mint minden egyéb követelések, az adósnak rendes birósága előtt beperlendők és bebizonyítandók.
11. § A váltó-feltörvényszéki itéletek díja 16 frt., s ezen dijt akkor, midőn az itélet az első birósági váltó-törvényszékhez visszaküldetik, a nyertes fél tartozik a váltó-törvényszéknél lefizetni; magában értetődvén, hogy ez is a megmarasztalt fél által megtérítendő költségek közé számíttatik.
12. § A ki magát törvényelleni díjak felszámítása által megkárosítottnak érezné, panaszát a váltó-törvényszéknél adja be, melly az iránt haladék nélkül végzést hozand. Ha a panaszló fél ezen végzésben sem nyugodnék meg, ezt folyamodás útján a váltó-törvénykönyv II-ik Része 10-ik fejezetében körülirt módon a feltörvényszékhez felviheti.
13. § A műértőknek fizetendő bért mindig biróság fogja a körülmények szerint meghatározni. Ha a műértők által történendő vizsgálatra előleges kiadások lennének szükségesek, a biróság a vizsgálatot kérő fél által fizetendő előlegezést is meghatározza, melly kihallgatásukat kérte.
14. § A biróság szintugy meghatározandja a kárpótlást, melly a tanuknak keresetük elmulasztása miatt azon fél által fizetendő.
15. § Minden egyes óvásnak díja, habár több óvások egy oklevélben foglaltatnak, a Váltótörvénykönyv I. Rész. 135-ik §. értelmében 2 forint.
16. § A váltói eljárás következésében történt letét őrzéséért, a kész pénz hatvanad része jár azon törvényszéknek vagy törvényhatósági személynek, melly a letétet őrzi, s azért felel. Ha közhiteli kötelezvények vagy váltók tétettek le, a letét díja a letett sommának 1/4 procentje, drágaságoknál pedig azon sommának hatvanad része, mellynek biztosítására letétetnek. Azon törvényszék vagy törvényhatósági személy, mellynél a letét történt, nem köteles a letétet kiadni, mielőtt díja meg nem fizettetett.
17. § Ha megyei, királyi városi, vagy mezővárosi tisztviselők váltó-törvényszéki átküldő-levél következtében hivatalos eljárásukat teljesítik, akkor az eljáró személyeknek szokott napidíjai az illető fél által fizetendők.
18. § A fiumei kereskedői és váltói törvényszéknél gyakorlatban levő eddigi díjszabás s a díjak behajtásának s kezelésének módja tovább is megtartandó.
