1847. évi erdélyi VIII. törvénycikk

a kisebb urbéri tartozásokról

1. § Minden egész telki állománynyal biró urbéres, két tyukot, két csirkét és tiz tojást tartozik évenként földesurának adni, szabadságában állván az urbéresnek ezen tartozását, harmincz ezüst krajczárral megváltani.

2. § A rendes szolgálaton felüli hosszu fuvarok, jövendőre nézve merőben eltöröltetnek és azok helyett az egész állományu urbéres két, - a fél állományu egy igás napszámot tartozik szolgálni, mely igás napszám azonban szántásra forditható nem leszen. Az urbéres rendes szolgálatában öt mértföldnél távolabb levő helyekre fuvarra menni nem erőltethetik; az utban töltött napok mindig a rendes urbéri szolgálatba számitandók.

3. § A faizás javadalmával ellátott szolgáló emberek közül a IV-ik törvénycikk értelmében egész telkesek tartoznak a földesuraság által kijelölendő és az urbéres lakásától két mértföldnél messzebb nem fekvő erdőből egy öl fát, a jószág határán belől és a vágás helyétől a lerakás helyéig két mértföldnél messzebb nem eső helyre hordani és azt a fentjegyzett mértékben összerakni, a féltelkesek félannyit tartoznak hozni és összerakni; a házas zsellérek pedig külön-külön fél öl fa vágására köteleztetnek; de a földesúrnak szabadságában leend, egy öl fa hordását egy napi igás és fél öl fa vágását, egy napi tenyeres napszámmal megváltatni.

4. § A földesurnak szabad leend az urbéri állományon kivül kétszáz négyszögöl kenderfölddel ellátott urbéreseitől, az általuk termesztett terményhez képest kender vagy lentized természetbeni kiszolgáltatását, akár pedig hat font urasági kender vagy lennek megfonását kivánni; a kisebb vagy nagyobb kenderfölddel ellátott urbéresek a fentebbiekhez aránylag mért tartozásra köteleztetvén.