Mi első Ferdinánd, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik apostoli királya, úgy Lombardia, Velencze, Galliczia, Lodoméria és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély Nagyfejedelme és székhelyek grófja sat. Emlékezetét adjuk, ezennel jelentvén mindeneknek, kiket illet: hogy minekutána Mi, azon gondoskodásunknál fogva, melylyel Erdély nagyfejedelemségünkhez viseltetünk, a folyó 1848. évi Pünkösd hava 19-dik napjára, szabad királyi Kolozsvár városunkba, nevezett fejedelemségünk három nemzete minden karainak és rendeinek a szokott módon tartandó országgyűlést rendeltünk és hirdettünk; és az ottan egybegyült hű Karaink és Rendeink, az emlitett fejedelemségnek egyéb közdolgai tárgyalása mellett, azon nagy-fejedelemségnek, kedvelt Magyarországunkkali egybekapcsolásáról szóló törvénycikket, közértelemmel és szavazattal alkották, és azt illető feliratban őszintén kedvelt hivünk tekintetes és nagyságos báró Puchner Antal, valóságos belső titkos tanácsosunk, Mária Therézia jeles katonai rend lovagja, Leopold császár rend középkeresztese, orosz császár Szent György, és Szent Wladimir rendnek 4-dik osztályu, úgy a pápa Szent György rend nagy és siciliai királyi Szent György katonai rend középkeresztes vitéze, al-tábornagyunk, 3-dik számu gyalogezredünk tulajdonosa, és az emlitett nagy fejedelemségünkben hadi-főkormányzónk, mint az ezen országgyülésre küldött teljes hatalmu királyi biztosunk utján, legfelsőbb helybenhagyás és megerősités végett előnkbe alázatosan felterjesztették volna. Mi hű Karaink és Rendeink, és az igen kedvelt egész fejedelemségünkhez vonzó atyai indulatunknál fogva, ugyanazoknak az érintett történczikk megerősitése iránt előnkbe terjesztett alázatos kérésére kegyesen hajolván, a maga rendén Nekünk bemutatott, s általunk a tárgy fontosságához képest éretten megvizsgált és kegyelmesen helybenhagyobb emlitett törvénycikket a karoknak és rendeknek kegyelmes leiratunk mellett a végett leküldöttük, hogy azt közgyűlésükben felolvastatván, kihirdettetvén, a szokott alakban hitelesités és legfelsőbb aláirásunk végett Felségünk elébe terjeszszék. Minek teljesitéseül az emlitett Karok és Rendek, az általunk már megerősitett, elfogadott és kihirdetett törvénycikket, a Karok és Rendek elnöke, és az itélőmesterek aláirásaival, és a nemzeti pecsétekkel megerősitve, a szokott alakban folyó év Szent István hó tizenkilenczedik napján költ alázatos felirásuk mellett Nekünk egyszersmind bemutatták, esedezvén Felségünk előtt: miszerint azon törvénycikket és abban foglaltakat helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, és ahhoz királyi megegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal kegyesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni és azt emlitett fejedelemségünk több törvényei sorába iktatván, mind Minmagunk megtartani, mind minden mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely törvénycikknek tartalma ez:
Törvényczikk. Miután dicsőn országló I. Ferdinánd, ausztriai császár s Magyarország e néven V. apostoli királya, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja, legkegyelmesebb urunk és királyunk Ő Felsége az elenyészett 1847-ik esztendei Szent Andráshó 7-dik napjára hirdetett s folytatólag e jelen 1848. évre általment magyarhoni országgyülésen alkotott, az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesitése, az ország törvényes önállása s függetlensége, a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyaink elintézése, a nemzet alkotmányos életének a kor igényei s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifejtése s a szellemi erők és anyagi tehetség ez alapokoni elérhetése czéljaira intézett több üdvös törvénycikkelyek sorában, s jelesen a VII-ik törvénycikkben, a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesülését kimondván, és kegyelmesen megerősitvén, hű magyar népe, s e nagyfejedelemségnek is régi és többszörösen kijelentett hő óhajtásai teljesültére hajló kegyes indulatjából, Erdély hű Karait és Rendeit e folyó 1848. évi Pünkösd hó 29. napjára Kolozsvár szabad királyi városában egyik tanácskozási tárgyul Erdélynek Magyarországgali egyesülését is kitűzni méltóztatott volna, a Karok és Rendek Ő Felségének kegyelmes akaratát, s a testvér Magyarhonnak a már érintett magyarhoni törvénycikk által nyilvánult testvéries rokonszenvét lelkesedett örömmel fogadván, a mostoha sors által kettészakasztott honnak viszont egygyéalakitásáról, tökéletesen egybehangzó értelemmel s egyes akarattal hozták és alkották az ide alább beiktatott törvénycikket; melyet Ő Felsége megerősitése alá alattvalói hódolottal feltejesztvén, s a kegyelmes királyi megerősitést Ő Felségének Innsbruckban folyó évi junius 10-kéről kelt királyi leirata által meg is nyervén, azt legfelsőbb királyi szentesités végett ezennel felterjesztjük, alázatosan esedezvén, hogy Ő Felsége ezen törvénycikket legfelsőbb királyi aláirásával szentesiti, törvényeink könyvébe iktattatni, s mind Ő Felsége kegyelmesen megtartani, mind mások által sértetlenül megtartatni méltóztassék; mely törvénycikk imigy következik:
