1. § Mindazon tartozások, melyeket a szőlőbirtokosok szőlőiktől s azok aljától és feljétől akár szőlőhegyekben, akár szőlőskertekben a föld tulajdonosának szerződés (feladó levelek stb.), vagy gyakorlat szerint adni kötelesek, az alább körülirt megváltás mellett végkép megszüntettetnek.
Mennyiben van kivételnek helye ez általános szabály alól, a 32. § határozza meg.
2. § A váltságtőkét az évi tartozás megállapított értékének huszszoros összege képezi, melyből azonban beszedési és kezelési költségek fejében egy hatodrész levonatik.
3. § Az évi tartozás, tekintettel a vidéken netalán létrejött egyességben megállapított váltságdíjakra is, a következő elvek szerint számíttatik ki és állapíttatik meg:
1. A hol a közelebb lefolyt 10 év alatt, t. i. 1858-tól 1867-ig, készpénzfizetés volt gyakorlatban: az évi tartozás mennyisége a 10 évre eső átlag szerint állapíttatik meg. Ha az összeg mennyisége mindig egyenlő volt, az egyévi összeg a szabályozó.
2. A hol a 10 év alatt terménybeli tartozás állott fenn, ott
a) ha az összes termésnek bizonyos hányada, tized, kilenczed, heted stb. volt gyakorlatban: átlagosan számíttatik ki a tartozásnak mind mennyisége, mind ára;
b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott (hegyvám): csak a termény ára számíttatik ki átlagosan.
3. Ha az évi tartozás napszám vagy más szolgáltatásból áll: a 10 évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni.
4. Ha a tartozás vegyesen készpénzben, terményben, napszámban stb. teljesíttetett, vagy ha a tartozás teljesítésének majd egyik, majd másik módja használtatott, mindenik tartozás átlagos egy évi értéke az 1., 2., 3. pont alatt kijelölt elvek szerint külön-külön számíttatik ki, s a kiszámított értékek összege lesz a szabályozó évi tartozás.
5. Ha a tartozás mennyiségét és árát ez alapokon és ezen elvek szerint kiszámítani nem lehetne (parlag és kiirtott szőlőknél, ujabb ültetvényeknél, tartozás-megtagadás eseteiben stb.): a körülményekhez képest a czélnak megfelelőleg fog kideríttetni és megállapíttatni.
4. § A váltságösszeget az illető szőlőbirtokosok tartoznak fizetni; de a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyujtatik.
E közvetítés abban áll, hogy a volt földesurak, illetőleg a földtulajdonosok, a részökre megállapított váltságösszeg erejéig, e czélra kibocsátandó „jelzálogos váltsági kötvények”-kel fognak egyszerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásukat törlesztés útján az ország pénztárába fizetik.
5. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy az említett váltsági kötvényeket az ország nevében kibocsáthassa.
A kibocsátandó váltsági kötvények mind a tőkére, mind pedig a tőke után félévi utólagos részletekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve az ország jótállása alá helyeztetnek.
6. § Azok, a kiknek ilyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében részökre kiállított kötvényeket névszerinti értékben elfogadni.
7. § A váltság-kötelezettek váltságtartozásuk után évenkint kamat fejében 5%-ot, tőketörlesztési járadék fejében 2 1/2%-ot, kezelési költségek kamat fejében 1/2%-ot fognak az ország pénztárába, és pedig félévi előleges részletekben, befizetni. Ezen évenkint összesen 8%-ra terjedő törlesztés folytán az összes váltságtartozás 22 év mulva megszünik.
A lejárt tőke és kamatjáradékok, valamint a kezelési költségek is, az ország rendes adóközegei által, az országos adóval együttesen hajtatnak be, s azok minden tekintetben az országos adó természetével birnak s annak törvényes előnyeit élvezik.
8. § A váltsági kötvények fél évről fél évre, a terv szerinti törlesztési járadék arányában, nyilvános kisorolás alá esnek, s a kisorolt kötvények az országos pénztárnál teljes névszerinti értékben beváltatnak. A pénzügyminister a váltsági pénzügyletek külön nyilvántartás mellett kezeli, s arról az országgyülésen évenkint jelentést tesz.
9. § A váltságtőkék és járulékaik jelzálogi biztosítása és nyilvántartása végett, az illető község telekkönyvéhez egy megváltási teherlap csatoltatik, a mely egyének és rovatok szerinti körülményes kimutatását képezi az egyes lakosok különböző váltságtartozásainak. Ezen fölül minden egyes tartozás minden egyes szőlőbirtokra az illető telekjegyzőkönyben a birtoklapra röviden bejegyzendő, mi által a tartozás jelzálogilag bekebelezettnek követelést is megelőz.
10. § A megváltási teherlap, fejezetén a szerkesztés évszámával ellátva, a következő rovatokat tartalmazza:
1. a váltságkötelezettnek nevét;
2. a féléves járadékok (annuitás) számát;
3. azon összeget, mely egy-egy félévi járadékra esik;
4. azon telekjegyzőkönyv számát, melyben a jelzálogul szolgáló szőlő vagy szőlők foglaltatnak;
5. ezen szőlők helyszinelési számát.
11. § Ott a hol telekkönyvek nincsenek, a megváltott szőlőbirtokot a váltságtőke és járuléka, minden más hitelezőt megelőzőleg, már a jelen törvénynél fogva terheli s a helyszineléskor hivatalból fog az illető telekjegyzőkönyvbe beigtattatni, tekintet nélkül az időközben netalán történt birtokváltozásra.
12. § A váltságtőke megállapítása után szabadságában áll minden váltságkötelezettnek, ha a törlesztés kedvezményével élni nem kiván, váltsági tartozását készpénzben egyszerre lefizetni.
Ha azonban tartozásának évi járadékok általi törlesztését választaná a váltságkötelezett, ez esetben az évi járadékokat fél évről fél évre előre pontosan fizetni tartozik, s a törlesztés tervén túl fizetést csak akkor teljesíthetend, ha hátralevő összes tartozását egyszerre lerója, mit váltsági kötvényekkel, és névszerinti értékben, teljesíthet.
Ha ilyképen váltságát törlesztette, az ebbeli tehernek a telekkönyvből azonnal leendő kitörlése eszközlendő.
13. § Szabadságában áll a váltságkötelezettnek azon esetben, ha a felszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani, de a visszabocsátásért semmit se követelhet, s tartozik az iránt a váltságfelszámítás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedése után 15 nap alatt nyilatkozni.
14. § Az ezen törvény alapján létesítendő ügyletek s egész eljárás díj-, bélyeg- és illetékmentesek.
15. § Ha a váltságkötelezett valamely birtokot terhelő összes váltságtartozását letörlesztette: a telekkönyi hivatal a bejegyzett tartozást úgy a váltsági teherlapon, mint az egyes birtoklapon törőlje ki, s a megváltott birtok mentességét a birtoklapon tüntesse ki.
Azon szőlőbirtokosok, a kik váltságtartozásaikat már a jelen törvény életbelépte előtt törlesztették, a mentesség díj-, bélyeg- és illetéknélküli beigtatását azonnal kérhetik.
16. § Azon váltságszerződések, a melyek a szőlők iránt eddigelé keletkeztek, ha különben a jogérvényesség törvényes kellékeivel birnak, lényegökre s a váltságtartozás összegére nézve, a törvény által érintetlenül hagyatnak ugyan, de ha a volt földesúr, illetőleg földtulajdonos, és a válságkötelesek közt megegyezés jön létre az iránt, hogy a már megállapított váltságösszegnek vagy hátralevő részének törlesztésére nézve a jelen törvény 4-ik s következő szakaszaiban szabályozott országos közvetítést igénybe vegyék: ezen kivánságukat érvényesíthetik.
Ilyen esetekben a szerződés átváltoztatásának van helye olykép, hogy felszámíttatván a szerződés szerint még hátralevő tőke és a lejárt kamatok, ezek összege fogja képezni azon tőkét, a melyért a váltságjogosított váltsági kötvényekkel elégíttetik ki, s a mely után viszont a váltságkötelezettek a törlesztési járadékokat az ország pénztárába befizetni köteleztetnek, egyszersmind pedig megállapíttatik az időpont, a melytől az új viszony kezdődik, s kijelöltetnek azon birtokrészletek, a melyek az ország közvetítése mellett megállapított összegnek jelzálogul fognak szolgálni. Ilyen esetben a telekkönyvi bejegyzés a fennebbi 9. § szerint eszközlendő, illetőleg a korábbi bejegyzés átalakítandó.
Hasonló átváltoztatás eszközölhető azon váltságtartozásokra nézve is, a melyek nem egyességen, hanem jogérvényes itéleten alapulnak.
Mindkét esetben az ilyen átváltoztatás a kormány részéről csak akkor tagadható meg, ha a váltságtartozás összege a jelzálog értéke által fedezve nem volna.
17. § Mindazon tartozások, a melyek a jelen törvény értelmében eszközlendő szőlőmegváltásokrból eredni fognak, valamint a korábbi szerződéseken vagy itéleteken alapulók is, a mennyiben a megelőző § szerint országos közvetítés alá vonatnak, az egyes váltságkötelezettekre egyénenkint vetendők ki, s ezeknek mindegyike szabály szerint csak a maga tartozásáért felelős.
18. § A váltságtartozások felszámításának eszközlése végett, az igazságügyminister a szőlős vidékekre annyi biztost küld ki, a mennyi a felszámítási eljárás gyors befejezésére megkivántatik.
19. § A kiküldött biztos felhivást intéz a váltságdíjra jogosítottakhoz és az arra kötelezettekhez, hogy, a mennyiben közöttük a tartozás végleges megváltására nézve egyesség jött volna létre, vagy időközben azt létre hozhatnák, a megkötött egyesség jött volna létre, vagy időközben azt létre hozhatnák, a megkötött egyesség bemutatása, ilyen nem létében az egyesség megkisérlése, s ha az nem sikerülne, egy-egy választott biró választása végett bizonyos határnapon, személyesen vagy törvényesen meghatalmazottjaik által bizonyos határnapon, személyesen vagy törvényes meghatalmazottjaik által előtte jelenjenek meg.
20. § A kitüzött határnapon a biztos a netalán időközben a felek közt létre jött egyességet hitelesíti és a további eljárás alapjául följegyzi, ilyen nem létében a tartozás mennyiségének és árának átlagára nézve, a felek által előadott adatok alapján az egyességet megkisérli, s ha nem sikerül, egy részről a jogosítottat vagy jogosítottakat, mint egyik felet, más részről a kötelezettet, vagy kötelezetteket, mint másik felet, utasítja, hogy azonnal egy-egy birót válaszszanak.
21. § A megjelent felek által a meg nem jelentekre nézve is kötelezőleg megválaszott két biró az általok választott elnökkel képezi a választott biróságot, mely e törvény értelmében s annak alapján kiadandó ministeri utasítás szerint, a vidék összes váltságdíj-jogosítottaira s kötelezetteire nézve a váltságdíjakat megállapítja.
Ha a jogosítottak vagy kötelezettek a kitüzött határidőben birót nem választanának, vagy ha a választott birák az elnök személyére nézve megegyezni nem tudnának: az eljáró biztos a mulasztó fél részére birót, illetőleg elnököt nevez.
22. § Ha az ekkép megállapított váltságdíjban mindkét fél megnyugszik, e váltságdíjnak felszámítása, illetőleg egyénenkénti felosztása lesz ugyanazon választott biróság által eszközlendő.
Ha azonban egyik vagy másik fél a váltságdíj megállapításával illetőleg annak egyénenkénti felosztásával meg nem elégednék, ez esetben felebbezéssel élhet.
23. § A felebbvitel a földmivelési, igazságügyi és belügyi ministerek által e czélra felállítandó felebbviteli hatóságokhoz történik.
E hatóságok határozata mindenkor végérvényes, s mind az érdekelt felekkel, mind a pénzügyministerrel haladéktalanul közlendő.
A jogbiztos és a felebbviteli biróság költségeit az állam, ellenben az elsőbiróság költségeit az érdekelt felek közösen viselik.
24. § Mihelyt a jogosított az illető birtokbiróság bizonyítványa által igazolja azt, hogy a váltság tárgya semminemű igénynyel terhelve nincs, vagy ha a váltságtőke s annak kamata idő közben szabályszerüleg le nem tiltatott vagy foglaltatott, a váltsági kötvények a jogosítottnak azonnal kiszolgáltatandók.
A pénzügyi hatóság gondoskodni fog, hogy minden egyes váltságköteles számára külön tartozási könyv készíttessék s abba az évjáradékok és azok törlesztése följegyeztessenek.
25. § Az eljárás részletes szabályait a bel-, pénz-, igazságügyi és földmivelési ministeriumok rendeleti úton fogják megállapítani.
26. § A hol a szőlőktől járó más adózások mellett tized is divatozott, s ennek papi vagy úri minősége iránt jogerőre itélettel vagy egyességgel még el nem döntött kérdések merülnének fel, vagy ha a szőlősbirtokos azt vitatja, hogy szőlője az urbéri telek állományához tartozik s mint ilyen az országos kárpótlásban benfoglaltatik: a mennyiben a per folyamatban volna, a biróságok köteleztetnek e pereket soron kivül is tárgyalni s itélettel eldönteni; ha pedig a per még folyamatba nem tétetett volna: ott, a hol a tized kiszolgáltatása megtagadtatott, a volt földesúr, a hol pedig a tized kiszolgáltatott ugyan, de a szőlőbirtokos azt papi tizednek vitatja, vagy szőlőjét úrbéri telki állományhoz tartozónak állítja, az illető szőlőbirtokos 1869-ik év julius 1-ig, igényeinek különben elenyészése terhe alatt, a pert az illető törvényszékek előtt folyamatba tenni, a biróságok pedig azt a fennirt mód szerint elintézni tartoznak.
27. § Ilyképen a szőlőkön fekvő adózások tisztába hozatván, a szőlőváltsági eljárás az alábbi intézkedések szerint azonnal megindítandó, s a mennyiben fennebb a 26-ik §-ban érintett perek eldöntés után hátralékok volnának, a szőlőváltsággal együtt ezek is felszámítandók és tőkesítendők lesznek.
28. § Olyan szőlőknél, a melyekre nézve az adózás minősége nem képez a 26-ik § értelmében vitatárgyat, a hátralékok tőkésítésének helye nincs, hanem azok a jogosított által, mint világos tartozások, a törvény rendes útján külön behajthatók.
29. § Mihelyt a jelen törvényben szabályozott váltsági mivelet folytán a váltságtartozások jogérvényesen megállapítva és telekkönyvileg biztosítva lesznek: a szőlők az illető birtokosoknak teljes tulajdonává válnak.
30. § A jelen törvényben elrendelt megváltás kényszererővel bir, s az 1-ső § értelmében megváltás alá eső tartozásokra nézve az eddigi szolgálmányi viszony az érdekelt felek kölcsönös beleegyezése mellett sem tartható továbbra fenn.
31. § A szőlőbirtokon és járulékain fekvő tartozásoknak természetbeni kiszolgáltatása már a folyó 1868-ik évre megszüntettetik. Minthogy azonban a kibocsátandó váltsági kötvények csak 1869-dik évi január 1-ső napjától járó kamatszelvényekkel fognak elláttatni, ennélfogva az 1868-dik évi tartozásokra nézve rendeltetik, hogy minden váltságköteles tartozik a tartozásaiért megállapítandó váltsági tőkének 5% kamatait a váltságjogosított részére azon állampénztárba, melybe törlesztési járadékai fizetendők, a megállapítás után 30 nap alatt egyszerre külön befizetni, az állampénztár pedig az illető váltságjogosultnak haladéktalanul kiszolgáltatni.
Ha azonban valamelyik váltságköteles a f. 1868-dik évre már lerótta volna tartozását, ez esetben az ezen évi tartozások tekintetében további számításnak helye egyáltalában nem lesz, mely körülmény a tőkefelszámítási eljárás alkalmával az eljáró biztos, illetőleg a választott biróság által világosan megjegyzendő.
32. § Jelen törvény rendelete alá nem esnek:
azon szőlő birtokok, melyeket a tulajdonos irott szerződésben azon határozott és világosan kifejezett föltétel alatt adott ki, hogy azok bizonyos évek mulva vagy bizonyos határidőben reá visszaszálljanak.
Tartozik azonban minden ilyen tulajdonos, ha a kikötött határidő már lejárt, a jelen törvény kihirdetésétől számított egy év alatt, ha pedig a kikötött határidő le nem járt, a lejárattól számított egy év alatt visszaváltási jogát érvényesíteni; mit ha elmulasztana, visszaváltási jogát elveszti s a föld a szőlőbirtokos tulajdona lesz, s a rajta fekvő tartozások végleges megváltása minden tekintetben a jelen törvény rendelete szerint fog eszközöltetni.
33. § Jelen törvény, kihirdetésekor, azonnal hatályba lép és végrehajtásával a bel-, igazság-, pénzügyi és földmivelési ministerek bizatnak meg.
