1. § A polgári ügyekben való biráskodást elsőfolyamidásilag gyakorolják:
1. Szabad kir. és rendezett tanácsu mezővárosokban:
a) a városi biró vagy helyettese;
b) a városi törvényszék.
2. Megyékben:
a) a szolgabiró esküdt társával;
b) a megyei törvényszék.
3. A jász-kun-, hajdu- és szepesi kerületekben:
a) a városi biró vagy helyettese;
b) a városi törvényszék.
c) a kerületi törvényszék.
4. A kikindai kerületben:
a) a kerületi főbiró vagy helyettese;
b) a kerületi törvényszék.
5. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén (3. §) az elsőfolyamodási biróságok jelen szerkesztőkben ezuttal fenhagyatnak.
Az egyes birák és megyékben a törvényszékek száma a népességhez és helyviszonyokhoz képest szaporitható. Erre azonban az illető törvényhatóságoknak a bel- és igazságügyi ministerium jóváhagyását kell kikérniök.
A kivételes biróságokról a 22-28. §-ok intézkednek.
2. § Nem rendezett tanácsu városokra és falusi községekre nézve a helybeli előljáróság biráskodási hatásköre a kilenczedik czimben van szabályozva.
Egyébiránt kereskedelmi nagyobb forgalommal biró, vagy népesebb mezővárosoknak és falusi községeknek, melyeknek rendezett tanácsuk nincsen, indokolt kérelmökre, s az illető törvényhatóság meghallgatásával megengedheti az igazságügyi ministerium, hogy azok a törvénytudományban kellő készültségü birót és jegyzőkönyvezetőt választván, a sommás eljárás alá tartozó ügyekben (93. §) elsőfolyamodásilag biráskodhassanak.
3. § A másod biróságot a kir. itélő tábla gyakorolja:
a) Pesten, azon területre nézve, melyre a pesti királyi itélő tábla hatáskörébe eddig is kiterjedt;
b) Marosvásárhelyen, azon területre nézve, melyre a marosvásárhelyi királyi tábla és a szebeni főtörvényszék hatáskörébe eddig kiterjedt, az ottani viszonyoknak megfelelő szervezettel.
4. § A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten.
Ezen biróság egyik osztálya a semmiségi esetekben mint semmitőszék, másik osztálya pedig az érdemleges kérdésekre nézve, mint harmadfolyamodási itélőszék határoz.
5. § A szavazó birák rendszerint előadók is.
Érvényes határozathozatalra az elnökön kivül minden elsőfolyamodási törvényszéknél 2, a másodbiróságnál 4, s a magyar kir. curiánál 6 birói tag jelenléte kivántatik. A semmitőszék azonban a harmadbiróság eljárásából felmerült semmiségi panaszok felett az elnökön kivül legalább 10 szavazó tagból álló tanácsban határoz.
6. § Az ügyviteli szabályok közelebbi meghatározása a törvényhozás további intézkedéséig az igazságügyi ministeriumnak tartatik fenn és annak a felebbviteli biróságok szervezésére, illetőleg egymástól független osztályokra való felosztására nézve teljes intézkedési szabadság engedtetik.
7. § Birói eljárásnak a polgári jogügyekben a törvénykezési rendtartás szabályai szerint, és a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, csak az illető felek kérelmére van helye.
8. § Az eljárás meg nem indittathatik, és ha már folyamatban van, azonnal megállitandó:
a) ha az ügy nem tartozik a polgári biróságok hatósága alá, még ha nem tettek is a felek a miatt az eljárás folyamában kifogást;
b) ha valamely félnek, ki önképviseletre jogositva nincsen, törvényszerü képviselője mellőztetett.
9. § Jogügyek, a melyeknek eldöntése a büntető törvények által tiltott cselekmény bebizonyitásától és beszámitásától függ: mindaddig folyamatba nem tétethetnek, mig azok iránt a büntető biróság jogérvényesen nem határozott.
10. § Ha a polgári per folyamata alatt merülnek csak fel valamely büntetésre méltó cselekmény jelenségei, és azon cselekmény elitélése nélkül a polgári kereset tárgya felett határozatot hozni egyátalában nem lehetne: ez esetben a per a polgári eljárás felfüggesztése mellett, a bűnös cselekmény előzetes kideritése és elitélése végett, hivatalból tétetik át az illető bűnvádi birósághoz.
Ha ellenben a per ily előzetes bűnvádi eljárás nélkül is elintézhető: a per folyamában felmerült bűnös cselekmény kérdése a polgári biróságot se az eljárásban, se a határozatalban nem akadályozza; a hozott határozat jogerőre emelkedése után azonban az összes iratok a büntető birósághoz hivatalból átteendők.
11. § Ha az eljárás meginditásakor vagy annak folyamában az tünnék ki, hogy valamelyik fél önképviseletre jogositva nincsen: akkor az eljárás azonnal félbeszakasztatik, s erről mind a felek, mind a törvényes képviselő értesittetnek. Ez utóbbinak mindazonáltal a megelőző cselekmények jóváhagyása s az eljárás folytatása szabadságában áll.
12. § Jogügyek, a melyekben a kereset más biróságoknál folyamatban levő tárgyalások előzik meg, mindaddig meg nem indithatók, mig e tárgyalások be nem fejeztettek.
13. § Midőn az ügyfelek egy és ugyanazon jogügyletből vannak egymás elleni keresetek beadására kölcsönösen jogositva, és a keresetek különböző s egyiránt illetékes biróságokhoz már benyujtattak: azon biróság fog eljárni, melynél előbb indittatott meg a per.
A többi tehát az eljárást azonnal megszünteti s az iratokat a további eljárásra illetékes birósághoz küldi át.
14. § Ha akár az ügy minősége (8., 53. §), akár a felek kifogása folytán csak a per folyama alatt tünnék ki valamely biró illetéktelensége, vagy érdekeltsége, ugyszintén ha az érdekeltség csak a per folyamában állott be, vagy ha az illetéktelenséget a semmitőszék mondaná ki (305. §): az illetéktelen birónak addigi eljárása és cselekményei semmisekké válnak, a felek tényei ellenben a per további folyamában is megtartják érvényöket. E szabály azon esetre is alkalmazandó, mikor a biróküldés szüksége csak az eljárás folyamában merül fel.
Ez esetekben a periratok további eljárás végett az illetékes birósághoz tétetnek át.
15. § Személyek vagy javak nemesi és nem-nemesi minősége se a birói hatáskörre és illetőségre, se az eljárásra nézve különbséget nem tesz.
16. § A városi törvényhatóságnak alá van vetve a város határában létező minden személy és dolog, különbség nélkül. Mennyiben van e szabály alól kivételnek helye egyes esetekben a rendezett tanácsu mezővárosokra nézve: a jelen fejezetben van meghatározva.
17. § Az 1. §-ban 1. a) 2. a) 3. a) és 4. a) alatt emlitett, ugyszintén a marosvásárhelyi kir. tábla területén fennálló egyes biróságok hatásköre kizárólag a 93. § alatt elősorolt peres ügyekre terjed ki.
Minden más ügy, mely kivételes biróságokhoz utasitva nincs (25-27. §) a városi, megyei és kerületi törvényszékek hatósága alá tartozik.
18. § Ingatlan vagyonra vonatkozó jogok feletti biráskodás a birtokbiróság hatásköréhez tartozik.
Minden dologi cselekmény, u. m. a leltározás, becslés és zárlat - kivéve, ha valamely hagyaték biztositása czéljából eszközlendő -; ugy szintén az árverés teljesitése s az árverés utján bejött vételár felosztása, a birtokbirósági teendőkhöz számittatik.
A birtokbiróságot sz. kir., valamint a jász-kun, hajdukerületi s a szepesi XVI városokra nézve a városi, a kikindai kerületre nézve a kerületi törvényszék, a megye egész területére nézve a megyei törvényszékek, s a jelen törvény által kijelölt esetekben ezen törvényszékek telekkönyvi szakosztályai (19. §) gyakorolják.
19. § Azon ügyek ellátása és kezelése, melyek a fennálló telekkönyvi rendszabályok szerint intézendők el, a telekkönyvi hatóság jogköréhez tartozik. A telekkönyvi hatóság külön szakosztályát képezi azon birtokbiróságnak, melynél a telekkönyvek vezettetnek.
Ott, a hol telekkönyvek még nincsenek, az ezen §-ban foglalt telekkönyvi teendőket az illető birtokbiróság teljesiti.
20. § Az igazságügyi ministeriumnak tartatik fenn, olyan nagyobb és népesebb mezővárosokat, melyek rendezett tanácscsal birnak, saját kérelmökre s az illető törvényhatóság meghallgatásával a 18. és 19. §-ban körülirt birtok- és telekkönyvi hatósággal felruházni.
21. § A hitbizományi ügyek, ugy az anyagi jogok megbirálására, mint a biztonsági felügyeletre nézve azon megye törvényszékéhez utasitvák, melynek területén a jószág feje fekszik.
Ha az illetőség ez uton megállapitható nem volna, az eljáró biróságot az igazságügyi ministerium jelöli ki.
22. § A római latin és görög szertartásu katholikusok, ugy szintén a keleti egyházi, valamint a mindkét felekezetü evangelikusok és unitáriusok jelenleg fennálló egyházi törvényszékeik illetősége alá egyedül a házassági, illetőleg vegyes házassági perek, és ezek is csak annyiban tartoznak, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes elválást, akár a végképi felbontást tárgyazzák. Minden egyéb, a házassági viszonyból származható peres kérdések, melyekre nézve eddig az egyházi törvényszékek itéltek - jelesül a születés törvényességének kérdése, a perlekedő házastársak közt a gyermekek tartása és a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések iránti keresetek - az illető polgári, - és pedig sz. kir. városok lakosaira nézve a városi, a megye egész területére nézve a megyei, és az 1-ső §-ban emlitett kerületekben az illető kerületi törvényszékekhez utasittatnak.
A végrendeletek kül kellékeit illető perekre s a hamis eskü tényálladékának megállapitására nézve a szentszékek szintén megszünvén illetékesek lenni, a biráskodást a jelen törvény szabályai szerint illetékes törvényszékek gyakorolják.
Az igazságügyi minister felhatalmaztatik, hogy az izraeliták házassági pereiben követendő eljárást, a törvényhozás további intézkedéseig, rendelet utján szabályozhassa.
23. § Az árva- és gyámhatósági ügyekben, valamint a gondnokság (curatela) eseteiben illetékes biróságnak azon városi, vagy megyei törvényszék tekintendő, mely a 37. § értelmében az örökösödési perek elintézésére van hivatva.
24. § A vásári biróság s annak eljárása a kilenczedik czimben van meghatározva.
25. § Az urbéri tagositási és arányositási ügyek továbbá is az eddig illetékes biróságok hatásköréhez tartoznak, a fölebbvitel azonban az ezen törvényben kijelölt biróságokhoz történik.
26. § Váltó- és kereskedelmi ügyekben elsőfolyamodásilag a királyi váltótörvényszékek, illetőleg az 1. § 4-dik pontja alatt emlitett jelenleg illetékes biróságok, másodbiróságilag a királyi váltó-feltörvényszék, illetőleg a marosvásárhelyi kir. itélőtábla, legfőbb biróságilag pedig a magyar kir. curia, mint harmadfolyamodási itélőszék határoz.
27. § A kir. bányabiróságok első és további fokozatokban s a jelen illetőségi körrel továbbra is fenhagyatnak.
28. § A választott biróság s ennek eljárása a kilenczedik czimben van szabályozva.
29. § A 25-27. §-ban emlitett kivételes biróságok a fennálló törvények és gyakorlat szerint járnak el.
30. § Személyes keresetekben a birói illetőséget a mennyiben a kötelezettség teljesitésére bizonyos hely kikötve nincsen, rendszerint az alperesnek rendes lakhelye vagy állandó szállása szabályozza.
31. § Ha az alperes felváltva különböző helyeken lakik vagy tartózkodik: ezen helyek biróságai közt szabadon választhat a felperes.
32. § Ha az alperesek különböző törvényhatóság területén laknak: felperesek az alperesek illetékes biróságai közől bármelyiket választhatja.
33. § Közintézetek és testületek, részvény- s más társulatok, gyári és kereskedelmi czégek, a mennyiben alapszabályaik vagy külön törvény értelmében más kijelölt birósághoz nem utasitvák: azon hely birói illetősége alá tartoznak, melyen a közintézet, vagy testület, s az utóbbiakra nézve a telep létezik.
Társulatok, melyeknek igazgatósága az országon kivül létezik, az ország területén levő azon helynek birósága alá tartoznak, hol a képviselőség s ennek nem létében a főügynökség székel; ilyenek hiányában, hol a társulat ingatlan vagyont bir, s ha ingatlan vagyona sem léteznék, a hol megköttetett az az ügylet, melyből a követelés származik.
34. § Idegenek, a mennyiben az országban megperelhetők, rendes szállásuk vagy netáni birtokuk illetősége alá tartoznak.
35. § A szerződés teljesitése és érvénytelenitése, valamint a teljesités elmulasztásából eredhető kártérités iránti perek azon biróság előtt is indithatók, melynek területén a szerződés létrejött, vagy a dolog természete avagy törvény szerint teljesitendő.
Könyvkivonati és számlakövetelések egy és fél év alatt, és ha a könyv- vagy számviteli kivonat törvényesen meghitelesittetett, három év alatt azon hely birósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek.
36. § A római latin és görög szertartásu katholikusok, valamint a keleti szertartásu keresztyének házassági viszonyból származó minden perei, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntettetett; továbbá a mindkét felekezetü evangelikusok és unitáriusok válóperei, valamint a házassági összeköttetésből és elválásból keletkező egyéb keresetek, a mennyiben ezen felekezetek egyházi biróságai rendezve nem volnának, végre az izraeliták válóperei, akár kölcsönös megegyezéssel, akár peruton szándékoltatik az elválás: a 22-ik §-ban megnevezett azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt.
Ha a végelválás hütlen elhagyás következtében kéretik: a távollevő fél, - a mennyiben tartózkodási helye ismeretlen - azon törvényszék elé idézendő, melynek területén a folyamodó fél lakik.
Egyébiránt a mind két felekezetü evangelikusok házassági ügyeire, valamint az eljárásra nézve az 1791:26. tc., illetőleg az 1786. márczius 6-án kiadott utasitás és az eddigi törvényes gyakorlat szolgál tovább is zsinórmértékül.
37. § Az örökösödési perekben arra való tekintet nélkül: vajjon szerződésből származott-e a kereset, vagy törvény avagy végrendelet jogczimén nyugszik, és az örökhagyó végakaratának teljesitésére vagy megszüntetésére van-e az irányozva, - azon törvényszék, - és ha az örökség tárgyát ingatlanok is képezik: azon birtokbiróság itél, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt.
Ha az örökhagyó az országon kivül halt el: az örökösödési perek azon belföldi biróság illetőségét követik, melynek területén az örökhagyó legutóbb lakott; s ha e lakhelyet kitudni nem lehetne, vagy ha az országban soha se lakott: azon biróság lesz illetékes, melynek területén a hagyaték létezik.
Az egyes birák hatásköre az előleges intézkedések és biztositás tekintetében az örökösödési eljárásban van meghatározva.
38. § A felhivási kereset az ellen, a ki egy másik irányában valamely joggal kérkedik, a felhivónak saját személyes biróságnál nyujtandó be.
Ugyanezen biróság lesz illetékes azon keresetre nézve is, mely a felhivás folytán a kérdéses jog érvényesitése végett a felhivott által indittatik.
39. § A számadási per arra való tekintet nélkül, hogy a számadás beadását a számoltatára jogositott, vagy a beadott számadás helyeslését a számadó követeli: azon személyi biróság illetőségéhez tartozik, melynek területén a számadás tárgya kezeltetett. Ha a számadás ingatlan vagyonra, vagy ennek jövedelmeire is vonatkozik: tekintettel a 42. és 43. §-ra, azon birtokbiróság lesz illetékes, mely illetékes volna, ha a számadó a kérdéses birtokon tartaná lakását.
Ha a számadás birói megbizásból származott: azon biróság, mely a megbizást adta, - és ha ez gyámhatóság volna, azon biróság lesz a számadási perekben illetékes, melynek szakosztályát képezi a gyámhatóság.
40. § A holtnak nyilvánitási eljárás ahozképest, a mint házassági végelválás vagy örökösödés czéljából kérelmeztetik, azon törvényszék előtt inditandó, melyhez a házassági (36. §), illetőleg örökösödési (37. §) perek vannak utasitva.
41. § Elveszett okiratok megsemmisitése, - a mennyiben egyes társulatok, alapszabályaiknál fogva külön birósághoz nincsenek utasitva - a folyamodó fél személyes birósága előtt eszközlendő.
42. § A birtokbiróságot, tekintettel a 18. §-ra rendszerint azon törvényszék gyakorolja, melynek területén a keresetbe vett ingatlan vagyon fekszik.
A 18. §-ban érintett dologi cselekmények azonban, idő- és költségkimélés tekintetéből, a biróság belátásához képest, szolgabiró vagy esküdt kiküldetése által is foganatosithatók.
43. § Ha az ingatlan vagyon, mely a kereset tárgyát képezi, különböző birtokbiróságok területén fekszik: azon törvényszék lesz illetékes, mely azok közől a felperes által megkerestetik.
44. § Telekkönyvi előjegyzések igazolásáról, valamint az előjegyzés által biztositott tulajdoni és szolgalmi jogokról azon telekkönyvi hatóság itél, a melynél az előjegyzés történt.
Ellenben valamely bekeblezett vagy előjegyzett követelés behajtása még akkor is, ha ez utóbbi az előjegyzés igazolásával van összecsatolva, a felperes választásához képest az alperesnek vagy személyes birósága, vagy pedig azon biróság előtt érvényesithető, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik.
45. § Csődügyekben a biráskodás:
a) kereskedőkre, gyárosokra s közkereseti társaságokra nézve az ingatlanok fekvésére való tekintet nélkül azon megyei vagy városi törvényszéket illeti, melynek körében a csőd alá kerültnek kereskedési telepje van; ha több ilyen telep létezik, melyek nem ugyanazon egy törvényhatóság területén feküsznek: azon megyei vagy városi törvényszék fog a csődben biráskodni, mely annak megrendelése végett legelőbb kerestetett meg;
b) nem kereskedőkre vagy gyárosokra nézve - hasonlóan az ingatlanok fekvésére való tekintet nélkül - azon megyei vagy városi törvényszéket, melynek területén rendesen laknak; ha rendes lakásuk változtatva, hol egyik, hol másik megyében vagy városban volna, vagy épen az országon kivül tartózkodnának: ama megye vagy város törvényszékét, melynek területén legutóbb laktak; végre ha utolsó rendes lakásukat kipuhatolni nem lehetne, vagy az országban sohasem laktak volna: azon törvényszéket, melynek a területében ingatlan javaik feküsznek, - és ha ilyenek nem volnának: hol ingó vagyonuk létezik; ha pedig a javak több törvényszék területén vannak: azon törvényszéket illeti, mely a csőd elrendelése végett legelőbb kerestetett meg;
c) a jász-kun, hajdu, 16 szepesi és nagykikindai kerületekben a csődbiróságot elsőfolyamodásilag a fennebbi elvek szerint az illető városi törvényszék gyakorolja.
Csődügyekben az eljárás az e részben fennálló törvények által szabályoztatik.
46. § A viszontkeresetekre nézve a birói illetőséget a 77. § határozza meg.
47. § A perujitás kivétel nélkül azon elsőfolyamodási biróságnál inditandó meg, melynél az alapper tárgyaltatott és elintéztetett.
48. § A végrehajtás elrendelése, ugyszintén végrehajtási foglalásból felmerült tulajdoni és elsőbbségi igények illetősége a végrehajtási eljárásban van meghatározva.
49. § Több egyenlőtlen illetékes biróság közt szabadon választhat a felperes. (13. §)
50. § A hazai biróságok között felmerült illetőségi összeütkötések elintézése a semmitőszék jogköréhez tartozik.
51. § A biróságok kötelesek az illetőségökhöz nem tartozó kereseteket és másnemü beadványokat hivatalból visszautasitani.
A 8. és 53. § eseteit kivéve azonban a nem illetékes biróság is illetékessé válik, ha alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást tenni elmulasztott.
52. § A rendes birói illetőségtől eltérésnek van helye:
a) ha a felek magukat valamely eleve kijelölt, vagy meghatározás nélkül a felperes szabad tetszése szerint választandó bármely rendes polgári biróságnak szerződésileg alávetették;
b) ha a felek valamely perkérdés eldöntését választott biróságra ruházzák.
53. § Eltérésnek a rendes birói illetőségtől nincs helye:
a) telekkönyvi ügyekben;
b) hitbizományi ügyekben;
c) házassági s átalában olyan ügyekben, melyek által házassági elválás czéloztatik;
d) olyan perekben, melyeknél távollevő vagy gyámság és gondokság alatti személyek vannak érdekelve.
54. § Eltérés a rendes birói illetőségtől akkor sem engedtetik, ha a felek - bár közakarattal - valamely felebbviteli biróságra ruházták az ügynek elsőfolyamodási eldöntését.
55. § A felebbvitel iránt megállapitott birói illetőségtől eltérésnek helye nincs.
56. § Birói személynek nem szabad oly ügyekben részt venni:
a) melyekben saját személyénél fogva érdekelve lévén, közvetlenül vagy közvetve kárt vagy hasznot remélhet;
b) melyek által felesége vagy jegyese, fel- vagy lemenő ágbeli rokonai, avagy olyan személyek vannak érdekelve, kik vele negyediziglen oldalrokonságban vagy másodiziglen sógorságban, továbbá fogadott szülei vagy fogadott gyermeki, végre gyámsági vagy gondsoksági viszonyban állnak;
c) melyekben mint tanu, szakértő, képviselő vagy közbenjáró működött;
d) a felsőbb biróságoknál olyan ügyekben, melyeknek alsóbb birósági előadásában vagy eldöntésében részt vett;
e) az olyan felek ügyeiben, kiknek valamelyikével ellenséges vagy peres viszonyban áll.
A négy első esetben érintett akadályok akár az eljárás meginditásakor, akár annak folyama alatt merültek fel, - habár a felek e miatt nem tettek volna is kifogást: az illető birói személy által az elnöknek hivatalból feljelentendők, a ki az érdekelt tag helyett más birót alkalmazand.
57. § Ha az 56. §-ban foglalt okok alapján, valamely törvényszéknek az elnöke, vagy annyi tagja ellen tétetik kifogás, hogy a többiekből a határozat hozatalára megkivántató szám ki nem telik, vagy ha a biróküldés más fontos oknál fogva czélszerünek mutatkozik: biróküldésnek van helye.
A biróküldés jogát Ő cs. és apost. kir. Felsége az igazságügyi ministerium által gyakorolja.
58. § A biróság, ha ellene azon körülmény eltitkolása bizonyul be, mely miatt a biróküldés szükségessé vált, a károsult félnek elégtétellel tartozik.
59. § Ha a biróküldés iránti eljárás meginditását a per késleltetése, vagy a biró avagy az ellenfél bosszantása végett tudva hamis előadás által idézte elő valamelyik fél: a rendes biróság által a költség megtéritése mellett 300 frtig terjedhető birsággal büntettetik, a mi iránt az ügyvéd, a fél elleni visszkereset fenmaradása mellett, első sorban felelős.
60. § Ha valamely jogcselekmény más biróság területén teljesitendő: az azon helynek illetékes biróságához intézett megkeresvény utján foganatosittatik.
A megkeresésnek eleget tenni s átalában a jogszolgáltatás tárgyában kölcsönösen segédkezet nyujtani minden biró köteles.
61. § A hivatalos megkeresések, ha az országon kivül Ő Felsége többi országában és tartományában, vagy más olyan külállamokban teljesitendők, melyekkel viszonosság áll fenn: közvetlenül az illető birósághoz, illetőleg az államszerződésben kijelölt hatóságokhoz és közegekhez intéztetnek. Ilyen viszonosság nem létében a külállamok biróságai közvetve a magy. kir. igazságügyi ministerium utján kerestetnek meg.
62. § Ugyanezen elvek szerint járnak el a hazai biróságok, ha valamely jogcselekmény teljesitése iránt az országon kivüli hatóságok által kerestetnek meg. Az eljárás azonban külföldiek vagy külföldi hatóságok irányában is a jelen törvénykezési rendtartás szabályai szerint történik.
63. § A viszonosság fennállását valamely külállammal kétség esetében azon fél tartozik igazolni, kinek érdekében a megkeresés történik. Ő Felsége többi országra és tartományára nézve ilyen igazolás nem szükséges.
64. § Felperes tartozik keresetében a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, időrend szerint teljesen és világosan előadni, egyszersmind minden megkivántató bizonyitékát mellékelni; végül a kereset tárgyát a fő- és mellékkötelezettség vagy a követelt összeg és járulékai szabatos kivételével határozottan és röviden kifejezni.
A keresetlevél kellékeihez tartozik továbbá az ügyfelek vezeték- és keresztnevének, polgári állásának és lakhelyének kitétele, s ha felperes mint törvényes képviselő vagy meghatalmazott más nevében lép fel, vagy az alperes hasonló képviseletben részesül: e körülmények kitüntetése, ugyszintén a képviselt személy vagy tömeg körülirása, végre az eljárás módjának a kijelölése.
65. § Minden keresetlevélnek, mely irásban nyujtatik be, küllapján kiteendők:
a) a biróságnak, melyhez a kereset intéztetik, neve és székhelye;
b) a kereset szó, s az eljárás módja;
c) az ügyfelek nevei az előbbi § utasitásaihoz képest;
d) a kereset tárgyának rövid kivonata, a főkötelezettség vagy követelt összeg szabatos kitételével;
e) a képviselő ügyvéd neve és lakhelye.
66. § Több követelést csak akkor lehet egy keresetben összefoglalni:
a) ha azok ugyanazok egy jogalapból, vagy hasonnemü ügyletekből erednek;
b) e nélkül is, ha azon biróság, melynél a kereset beadatott, az előterjesztett követelések mindenikére illetékes.
67. § Több felperestárs az eljárás egész folyamában egy személynek tekintetik. Ennélfogva a felperestársaknak ugyanazon egy keresetben és egy közös meghatalmazott által kell képviseltetniök.
68. § A beadott kereset kijavítása csak addig engedtetik meg, míg az ellenbeszéd elő nem terjesztetett. Ennek megtörténte után felperese se a kereseti kérelem jogalapját meg nem változtathatja, se a keresetlevélben foglalt követelését felebb nem emelheti.
69. § Felperes visszaveheti keresetét az alperes megidéztetése előtt feltétlenül; az alperes megidéztetése után, de az ellenbeszéd előterjesztése előtt csak a költség megtérítése mellett.
E joggal a beavatkozó egyedül a beavatkozás tárgyára nézve élhet.
70. § Felperes a megkezdett tárgyalás folyama alatt a pert bármikor leteheti, ha abban végitélet még nem hozatott. A perletétel ez esetben a per elvesztésével egyenlő hatálylyal bir, mi ellen csak perujitásnak van helye. Felperes azonban ugyanazon tárgyat más jogalapon más perrel követelheti.
Perletétel esetében tartozik a felperes a per birája által meghatározandó költséget az alperesnek megtéríteni.
71. § Ha alperes akár a főügygyel kapcsolatban, akár külön, viszonkeresettel élt: a főügy letételének csak az alperes beleegyezésével van helye. Ez iránt külön jegyzőkönyv vétetik fel, s a biróság végzés által határoz.
72. § Ha valamely kereset által egy harmadik személy jogközösségnél vagy törvénynél fogva magát felperesi minőségben érdekeltnek véli: a felperes ellen intézendő alkeresettel a perbe avatkozhatik.
Beavatkozásnak egyedül a rendes eljárásban s csak addig van helye, míg az utolsó perirat vagy az ügynek itélet alá terjesztése iránti kérelem be nem adatott, illetőleg a percsomóban vagy jegyzőkönyvben elő nem terjesztetett. A beavatkozó minden más eseten jogait csak külön per utján érvényesítheti.
73. § A beavatkozási kereset a 144. § szabályai szerint, külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik.
Ha beismeri az ellenfél a beavatkozó jogát, akkor a főper általuk közösen vezetendő. Ellenesetben a beavatkozási per a főper folyamát meg nem akasztja s csak az itélet hozatalát függeszti fel annyiban, a mennyiben a beavatkozás kérdésére nézve a biróság a főperben hozandó itélet által együttleg.
74. § Több személyt csak akkor lehet ugyanazon keresetnél fogva megperelni, ha ez mindnyájuk irányában ugyanazon jogalapon vagy mindannyi megperlettekkel közös hasonnemű ügyleteken alapszik.
75. § Ha valamely kötelezettség több alperest terhel, felperesnek szabadságában áll a keresetet valamennyi vagy csupán egy alperes ellen intézni.
Mindenik alperes azonban, ha egyetemlegesen nincs kötelezve a többivel, egyedül a maga részeért felelős.
76. § Alperes az ellene folyamatban levő ügyben viszonkeresettel élhet:
a) ha követelése a felperesi keresettel ugyanazon egy jogalapból származik;
b) ha követelése valódi, lejárt s a felperesi követeléssel hasonnemü és határozott;
c) ha több felperes által vonatván perbe, követelése a felperesek mindenikét terheli;
d) ezen kellékek nélkül is, ha felperes a viszonkereset együttleges tárgyalásába beleegyezett.
77. § A viszonkereset, mely az előbbi § kellékeivel bir, a mennyiben az ellenbeszédben terjesztetett elő, a főügygyel közösen tárgyaltatik és döntetik el. Különben alperesnek azon joga marad csak fenn, hogy ezen viszonkövetelése iránt a felperes ellen ugyanazon biróság előtt indíthat keresetet, mely azonban a már folyamatban levő ügy eldöntését semmi tekintetben sem hátráltatja.
78. § Mennyiben válhatik a szavatos, jótálló vagy kezes alperessé: az anyagi jog határozza meg. Ennek feltételei szerint felperesnek jogában áll a szavatost, jótállót vagy kezest ugyanazon perbe idézni, melyet a közvetlen alperes ellen indított. De e jogával csak az alapkeresetlevélben élhet. Ezt elmulasztván, a szavazos elleni kereset külön perre tartozik.
79. § Midőn alperes hivatkozik szavatosra, s az ügy sommás eljárás szerint tárgyaltatik: a biró - a mennyiben a szavatosságnak helyét látja, felperest a rendes eljárásra utasitja; ha ellenben a szavatosságnak nem látja helyét, a szavatos hivatkozás se tárgyalását, se elintézését nem gátolhatja az ügynek.
80. § Ha alperes a rendes eljárásban akar szavatosra hivatkozni: e jogát a szavatos ellen a főper biróságához intézendő alkeresettel a birói illetőség elleni kifogás beadására kiszabott határidő alatt (98. §) érvényesitse. Elkésve beadott ilyetén kereset hivatalból visszautasitandó.
A szavatossági kereset szintugy, mint a beavatkozási (73. §), külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik.
81. § Ha a szavatos nem tesz kifogást a szavatossági kötelezettség ellen: a főpert az alperessel közösen folytathatja. Ellen esetben a szavatossági per a főper folyamát meg nem akasztja s csak az itélet hozatalát függeszti fel annyiban, a mennyiben a biróság a kérdést a főperrel együtt egy közös itéletben oldja meg.
82. § Azon körülmény, hogy a szavatosság csak feltételes, nem képez e szabályok alól kivételt; hanem az itélet a szavatosság tárgyában annak feltételei szerint hozandó.
83. § Sommás eljárásnál a biró jogosítva van, a feleket vagy azok bármelyikét személyes megjelenésre idézni, ha azt a tárgyalás czéljából mulhatatlanul szükségesnek tartja. A személyes megjelenés elmulasztása a 111. § jogkövetkezményeit vonja maga után.
84. § Olyan személyekért, kik gyámság vagy gondnokság alatt állanak, a gyám, illetőleg gondnok idézendő. A 33. §-ban említett jogi személyek az igazgatóság, vagy az alapszabályokban kijelölt közegek által, községek az előljáró, a királyi kincstár a kir. ügyészség, a közalapítványok a közalapítványi ügyigazgatóság által képviseltetnek.
85. § Azon esetek, melyekben a félnek magát képviseltetnie kell, a következők:
a) megbizott által a sommás eljárásban, ha a tárgyalást érthető előadási képesség hiánya vagy ismételt illetlen viselet által meghiusitja;
b) ügyvéd által a rendes eljárásban, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik (144. §) ha maga a fél nem ügyvéd.
86. § Ha a fél az előbbi § a) esetében rögtön nem állit vagy nem állhat megbizottat: a tárgyalás a fél költségére elhalasztandó, s egyszersmind a folytatólagos tárgyalásra ujabbi határnap azon meghagyással tüzendő ki, hogy a fél magát a 111. § alkalmazásának terhe alatt törvényes megbizott által képviseltesse.
87. § Ha az alperes a rendes eljárásnál a per felvételére kitűzött határnapon a 85. § b) pontja ellenére nem ügyvéd által képviselve, hanem személyesen jelent meg: a pertárnok e körülményt a perfelvételi jegyzőkönyvben jegyezze fel s 8 napi ujabb határidőt tűzzön ki a törvényes megjelenésre.
Ha a fél ekkor sem jelennék meg törvényesen, ellene a 111. § jogkövetkezménye alkalmazandó.
88. § Sommás eljárásban a felek élőszóval is vallhatnak a biró előtt akár ügyvédet, akár más megbizottat. Ez utóbbinak azonban önképviseletre jogositottnak kell lenni.
Ez eseten kivül ugy a sommás, mint a rendes eljárásban a meghatalmazvány a 167. és 168. §-ban megszabott kellékek szerint irásban foglaltassék.
89. § Az ügyvéd tartozik a meghatalmazványt eredetiben vagy hiteles másolatában az első perirathoz mellékelni, illetőleg első megjelenése alkalmával felmutatni s egyszermind nevét minden beadványra sajátkezüleg ráirni.
Ha a képviselő az előbbi §-ban érintett meghatalmazvány nélkül lép fel, ugy tekintetik, mintha a fél meg sem jelent volna.
90. § Vagyontalan perlekedők részére a biróság rendel képviselőt. A vagyontalanság hatósági bizonyítványnyal igazolandó.
91. § Az eljárás nemei: a sommás és rendes eljárás.
Mennyiben van ez utóbbinál eltérésnek helye, a 144. §-ban van meghatározva.
92. § Az egyes birák a sommás, a törvényszékek a rendes eljárás szerint határoznak.
Az olyan kereset, melyben sommás per birája előtt rendes eljárás, rendes per birája előtt pedig sommás eljárás folyamatba tétele czéloztatik, hivatalból visszautasítandó.
93. § Sommás eljárás alá tartoznak:
a) olyan keresetek, melyek tárgya 300 frt értéket túl nem halad, - ha külön ügybirósághoz utasitva nincsenek;
b) az összegre való tekintet nélkül minden olyan kereset, melyre nézve a sommás eljárás okmányilag kiköttetett és egyszersmind a követelés teljesen igazoló okiraton alapul, ha külön ügybirósághoz utasitva nincs;
c) két évnél nem régibb kamatok, életjáradék, tartási és élelmezési kötelezettségek teljesitése iránti keresetek, határozatlan összeg erejéig, ha magára a főkötelezettségre nézve kétség fenn nem forog;
d) két évnél nem régibb bér és haszonbér megfizetése iránti keresetek, határozatlan összeg erejéig;
e) a bérlet- és haszonbérlettől való elmozditás iránti keresetek, a szerződés lejárta, vagy a bérfizetés elmulasztása miatt;
f) a bérlemény fentartása, valamint a szerződő felek által világosan elvállalt minden viszonos kötelezettség teljesitése iránti keresetek, a bérlet tartama alatt;
g) kártéritési keresetek, melyeket a bérlő a bérlet tartama alatt a bérbeadó ellen a bérlemény nem használhatása, vagy a bérbeadó a bérlő ellen a bérlemény rongálása miatt indit, ha ehez való joguk a szerződésben foglaltatik;
h) az 1840:IX. törvénycikkben foglalt azon mezei rendőrségi esetek, melyek polgári eljárás alá tartoznak;
i) mindennemü határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési kereset, melyekkel azonban a tulajdonos iránti kereset össze nem köttethetik;
k) a szolgálati, fuvarozási, szállitási és munkabérek vagy dijak iránti keresetek az összegre való tekintet nélkül;
l) a szállásadás viszonyából egyrészről az utazó, másrészről a szállásadó közt felmerülhető minden kereset, ha ez a panaszlott ellen, helyben tartózkodása ideje alatt indittatik;
m) azon egyes esetek, melyekben a jelen törvénykezési rendtartás sommás eljárást rendel.
94. § Minden peres ügy, mely az előbbi §-ban a sommás eljárásra, vagy a 25. és következő §-ban említett kivételes biróságokhoz utasítva nincs, a rendes eljárás alá tartozik.
95. § Ha az alperes a kereset alapjául felhozott okirat valódiságát kétségbe vonja, és az okirat valódisága nyilvánvaló tényekből ki nem tünik, vagy e czélra kitüzendő még egyszeri tárgyaláskor be nem bizonyittatnék; ugyszintén azon esetben is, ha alperes szavatosra hivatkozván, a biró a szavatosságnak helyét látja (79. §): felperes a rendes eljárásra utasitandó. Ez eseteken kivül sommás ügyek a rendes perutra át nem tétendők.
96. § Felperes azon végzés ellen, mellyel az előbbi § szerint rendes perre utasíttatott, semmiségi panaszszal élhet.
Ha alperes az ügyet rendes perre utasittatni kéri, és ennek a biró helyét nem látván, a sommás eljárás folytatását megrendeli: az ilyen végzés ellen végitélet előtt külön jogorvoslattal nem élhet az alperes.
97. § A biró illetéktelensége vagy érdekeltsége miatti kifogás sommás eljárásban mindjárt a tárgyalás kezdetén megteendő. Ilyen kifogás iránt a biró azonnal határoz, határozatait azonnal kihirdeti, s ha alperes kifogását elvetné, a tárgyalást nyomban folytatja.
98. § Ha ugyanezen kifogással alperes a rendes eljárásban kiván élni, azt a keresetlevél vétele és a per felvételére kitüzött határnap közötti idő első felében tartozik a törvényszékhez irásban beadni; későbben benyujtott vagy az érdemleges periratokban előterjesztett ilyen kifogások egyedül a 14-ik § esetében vétetnek figyelembe.
A kellő időben beadott kifogás külön tárgyalási határnap kitüzése nélkül a percsomóhoz tétetik; a felek pedig a per felvételére kitüzött határnapon a pertárban megjelenvén, a kifogás tárgyában külön jegyzőkönyvet vesznek fel s abba még a tárgyalási napon beirják szóváltásaikat. A végzésben alperesnek, ha kifogása elvettetik, meghagyandó, hogy a per felvételére bizonyos napon és órában, mely határnap a végzés keltétől számitva tizenöt napnál tovább nem terjedhet, a pertárban jelenjen meg. E végzésről mindkét fél értesittetik.
99. § Sommás eljárásban, ha a biró a kifogásnak helyt adott: végzését külön irásban foglalja, mi ellen felperes a semmitőszékhez folyamodhatik; alperes ellenben, ha kifogása elvettetnék, a végitélet előtt külön jogorvoslattal nem élhet.
Rendes eljárásban az illetékességi kifogás tárgyában hozott végzés ellen, akár adatott hely e kifogásnak, akár nem: semmiségi panaszszal élni bármelyik félnek szabadságában áll.
100. § Sürgős eseteket kivéve, senki sem idéztethetik megjelenésre vallásának ünnepein. Ilyen idézés elrendelése vagy elhalasztása miatt azonban nincs helye perorvoslatnak.
101. § A sommás eljárásban a tárgyalás szóbeli és nyilvános.
102. § A rendes eljárás útján befejezett perek előadása nyilvános. A felek és közönség tájékoztatása végett az előadandó perek jegyzéke legalább 3 nappal az előadás előtt a biróságnál kifüggesztendő. A felek értesitése vagy meghivása nem szükséges.
103. § A biró elrendelheti a közönség kizárását:
a) a felek előterjesztésére vagy hivatalból, ha azt a közerkölcsiség tekintetéből szükségesnek látja;
b) ha a perben olyan viszonyok érintetnek, melyeknek nyilvánosságra hozatala egyik vagy másik fél jó hirét vagy érdekét veszélyeztetné.
A nyilvánosság kizárásának megtagadása vagy elrendelése iránt hozott végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
104. § A felek és képviselőik két-két meghivott egyén kiséretében a per tárgyalásánál, illetőleg előadásánál azon esetben is megjelenhetnek, mikor a hallgatóság hivatalból vagy a felek inditványára kizáratott.
105. § Mind a feleknek és képviselőiknek, mind a hallgatóságnak a közbeszólásoktól, észrevételektől és tetszés- vagy nem-tetszésnyilvánításoktól tartózkodniok kell. Az ez ellen cselekvők, ha a rendreutasítás foganat nélkül marad, a tárgyalási vagy ülésteremből kiutasíttathatnak.
106. § A tanácskozás, itélethozatal és annak hitelesítése zárt ülésben, az itéletnek és indokainak kihirdetése pedig a lehetőségig ugyanazon ülésben, de minden esetre nyilvánosan történik.
107. § A 102. és következő § szabályai, - és pedig mind a sommás, mind a rendes perek előadására nézve, a felebbviteli biróságoknál is megtartandók.
108. § Ha a felebbviteli biróság nem látja annyira kifejtve a ténykörülményeket, hogy alaposan itélhessen, és ha a tárgyalás folytatásától valószinüleg sikert várhat: az itéletet egészben vagy részben feloldhatja, s vagy átalában, vagy egyes pontokra nézve, ujabb tárgyalást és további bizonyítási eljárást rendelhet, s ekép az elsőfolyamodási biróságnak a tárgyalás kiegészítését s ujabb itélet hozatalát hagyhatja meg, habár azt nem kérték volna is a felek.
109. § Ha az itélet tárgyai vagy ugyanazon követelés és kötelezettség pontjai közt oly egybefüggés létezik, melynél fogva azok, ujabb tárgyalás és itélethozatal alá egymástól elkülönítve nem vonatkozhatnak: az elsőbirósági itélet, e körülményre való hivatkozással, egész terjedelmében feloldottnak mondandó ki, habár az ujabb tárgyalás és bizonyítási eljárás csak egyes pontra nézve rendelhetnék is el.
110. § A tárgyalás ez esetben a sommás ügyekre nézve sommás eljárás, a rendes perekre nézve pedig a 144. § szabályai szerint külön jegyzőkönyvben történik; mely utóbbinál a biró szükség esetében hosszabb határidőt engedhet.
111. § Ha az alperes törvényszerü megidéztetése folytán a sommás eljárásban kitűzött tárgyaláson (115. §) vagy rendes eljárásban a perfelvételre kijelölt határnapon 130. § a kiszabott órán túl még két óra alatt meg nem jelenne: a keresetben felhozott tények és állítások, - amennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, valóknak tartandók, s alperes a felperesi kérelemhez képest meg nem jelenése miatt elmarasztalandó.
Ha ellenben a felperes nem jelent meg, és az alperes, az eljárás szabályai szerint védelmét előterjeszti: a védelemre felhozott ténykörülmények, a mennyiben a keresetlevélhez mellékelt bizonyítékok által meg nem czáfoltatnak, szintén valóknak tartandók, s ha ezek által a kereseti jog megerőtleníttetik, felperes keresetével elutasítandó.
A költséget mindkét esetben a vesztes fél viseli.
112. § Ha a sommás tárgyalásra, illetőleg a per felvételére kitüzött határnapon több pertárs közől csak néhányan jelentek meg: a meg nem jelentekről az tétetik fel, hogy a megjelent pertársak közől annak védelméhez csatlakoznak, a mely részökre a legkedvezőbb.
113. § Ha a tárgyalásra, illetőleg a per fölvételére egyik fél sem jelent meg: a kereset a sommás eljárásban azonnal, a rendes eljárásban pedig a pertánoknak 3 nap alatt beadandó jelentése folytán megszüntnek nyilvánítandó s az iratok az illető feleknek visszaadandók.
114. § A sommás eljárásnál rendes keresetlevél nem kivántatik. A követelő fél keresetét szóval is előadhatja, mely a biróság által a tényeknek és az ezekre alapitott kérelemnek rövid elősorolása mellett irásban foglalandó.
115. § A biróság a keresetlevélre vagy a jegyzőkönyv másolatára vezetendő idéző végzésben meghagyja mindkét félnek, hogy előtte bizonyos helyen, napon és órában a kereset sommás tárgyalására, bizonyitékaikkal, vagy személyesen vagy megbizottjaik által jelenjenek meg; különben a 111. §-hoz képest fog itélet hozatni.
116. § A megjelenési határidő akkép tüzendő ki, hogy az idéző végzés valószinü vétele és a megjelenés között maradjon annyi idő, a mennyi a megjelenésre szükséges; ez időköz azonban, ha alperes helyben lakik és ugyanoda idéztetik: 3, - ha lakhelyétől különböző, de ugyanazon törvényhatóság területén fekvő helyre idéztetik: 8, - ha a törvényhatóság területén kivül eső helyre: 15, - ha az országon kivül tartózkodnék: 30 napnál többre nem terjedhet.
117. § Ha a tárgyalásra mindkét fél megjelent: a biró az ügyet vegye fel, a keresetet alperesnek szóval adja elő, a felek közt az egyeztetést kisérelje meg, s ha ez nem sikerülne, alperest a kifogások s a védelmére szolgáló ténykörülmények és bizonyitékok előterjesztésére szólitsa fel.
A tárgyalás folyama alatt, melynél alakszerü periratoknak nincs helye, a biró igyekezzék a tényállást tisztába hozni; e czélból a felekhez annyi kérdést intézhet, a mennyit szükségesnek vél.
A kinyomozott tényállást a felek jelenlétében s a bizonyitékokra hivatkozva röviden jegyzőkönyvbe foglalja, s a felek előtt felolvasván, az általuk netalán tett észrevételekhez képest, a mennyiben azokat helyeseknek találná, kijavitja. A jegyzőkönyv ugy a biróság, mint a felek által aláiratik, s ha a felek irni nem tudnak vagy az aláirást megtagadnák: e körülmény az ok rövid előadása mellett megjegyzendő.
118. § A felek kötelesek magukat a biró előtt egymás irányában illendően, a biróság iránt pedig tisztelettel viselni. Ha ez ellen vétenek, s a rendreutasitás foganat nélkül marad: 100 forintig terjedhető pénzbirsággal büntetendők, fennmaradván azon felül a sértett fél magán keresete, s a biró személyének sulyosabb megsértése esetében a bűnvádi kereset.
Mennyiben van helye megbizott általi képviseletnek olyan esetben, midőn a tárgyalás valamelyik félnek magaviselete által meghiusittatik: a 85. §-ban van meghatározva.
119. § Ha a felek a tárgyalás folytán tanukra hivatkoznak: a mennyiben a tárgyalásra tanuikkal együtt jelentek meg, ezeket a biró azonnal hallgassa ki; különben a tanuk kihallgatása iránt a 196. § szabályai szerint intézkedjék.
120. § A felek kötelesek a tanuk ellen tehető kifogásaikat a kihallgatást megelőzőleg előadni. A kifogások a perről felvett jegyzőkönyvbe röviden beigtatandók. A tanukhoz a kérdést a biró intézi s azok feleleteit röviden a perről fölvett jegyzőkönyvbe veszi. Minden egyes tanu kihallgatása után a felek külön kérdéseket inditványozhatnak, és a biró azokra, valamint a maga által még szükségeseknek tartott kérdésekre is, a tanukat kihallgatja; végül pedig a feleknek a vallomások folytán felmerülhető s a tanuk elmozditására is kiterjeszthető észrevételeit ugyanazon jegyzőkönyvbe vezeti.
121. § Ha szemle vagy becsü szüksége forog fenn: a biró a szemlét, illetőleg becsüt a 212. és következő § szabályai szerint teljesitse; azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a szakértők lelete a perről fölvett jegyzőkönyvbe igtatandó.
122. § Ha megkeresés folytán halgattatnak ki a tanuk és szakértők, a 198. illetőleg a 214. § rendeletei alkalmazandók.
123. § Eskü általi bizonyitásnak az átalános szabályok szerint sommás eljárásban is van helye.
124. § Ha a felek az eljárás folytán megegyeztek, az egyesség jegyzőkönyvbe vétetik s jogérvényes itélet erejével bir; különben az eljárás berekesztése után a biró azonnal itéletet mond, s abban a vesztes félnek kötelezettsége teljesitésére legfölebb nyolcz napig terjedhető határidőt szab.
A szóval kihirdetett itélet 24 óra alatt irásba foglalandó. Ha az itélet valamelyik félnek meg nem jelenése miatt hozatott, annak irásban kézbesittetik.
125. § A határozattal meg nem elégedő fél mindjárt a határozat kihirdetésekor tartozik bejelenteni felebbezését vagy semmiségi panaszát. Ez iránt a biró által megkérdezendő, s hogy ez megtörtént: a jegyzőkönyvben megjegyzendő.
A bejelentett felebbezés vagy semmiségi panasz indokai 8 nap alatt irásban külön beadhatók.
126. § Azon fél, a ki meg nem jelenése miatt lett ügyvesztessé, az itélet ellen felebbezéssel nem élhet. Semmiségi panasznak ilyen itélet ellen, és pedig azokra nézve, kik az itélethozatal helyén laknak, a kézbesitéstől számitva három, másokra nézve pedig nyolcz nap alatt csak azon esetben van helye, ha a meg nem jelenő félnek az idéző végzés a tárgyalás előtt nem kézbesittetett, vagy alperes a 116. § ellenére marasztaltatott el.
127. § A törvénykezési rendtartás átalános szabályai, a jelen fejezetben foglalt módositásokkal, a sommás eljárásban is alkalmazandók.
128. § A rendes eljárásban mindenik félnek rendszerint két perirat engedtetik, t. i. felperesnek a kereset és válasz, alperesnek az ellenirat és viszonválasz.
Ha a felperes felelni kiván a viszonyválaszra: még egy végiratot adhat be, melyre alperesnek joga van ellenvégiratban felelni.
129. § Felperes irásban tartozik keresetét a mellékletek másolatával együtt annyi példányban beadni, hogy mind a percsomóhoz, mind minden alperesnek egy-egy példány jusson. Maga felperes felzeten nyert értesítést.
E szabály az alkeresetlevélre is alkalmazandó.
130. § A kereset folytán mindkét félnek meghagyatik, hogy bizonyos napon és órában, a törvényszék pertárában, a per fölvételére meghatalmazott ügyvédeik által jelenjenek meg; mert különben a 111. §-hoz képest fog itélet hozatni.
E végzésről alperes a keresetet másod példányán, s ha többen volnának, a további példányokon értesíttetnek, az első példány a perirathoz utasítatván.
131. § Rendes eljárásnál a felek ügyvédei, illetőleg azoknak igazolt helyettesei, a keresetlevél után következő periratok beadása és átvétele s illetőleg a halasztások előterjesztése végett, mindenkor a pertárban tartoznak megjelenni.
132. § A megjelenési nap akkép tüzendő ki, hogy alperesnek, ha helyben lakik: tizenötnapi, ha ezen kivül, de a megyében lakik: harmincznapi, ha a megyén kivül, de az országban tartaná lakását: negyvenötnapi, végre ha az országon kivül tartózkodnék: hatvannapi időköz maradjon az idéző végzés valószinü vétele és a megjelenési határnap között. Ugyancsak 60 nap tüzetik ki akkor is, a mikor ismeretlen az alperes tartózkodási helye.
Ha több alperes van, a határnap a legtávolabb lakó alperes lakhelyéhez képest tüzetik ki.
Az ellenirat beadása és átvétele a per fölvételére kitüzött határnapon, az ellenirat után következő periratok beadása és átvétele pedig a megelőző perirat átvétele után következő és a percsomóban a naptár szerint kiteendő 15-ik napon, vagy ha ez vasárnapra avagy ünnepre esnék, a következő köznapon történik; mely határnapokról a felek külön nem értesíttetnek.
A fél azonban ezen §-ban megszabott határnap előtt is beadhatja periratát, mely esetben a pertárnok az illető példányát az ellenfélnek 24 óra alatt kézbesíttetni, s erről a beadót felzetileg értesíteni tartozik. Az ellenfélre nézve a következő perirat beadásának határideje ez esetben a kézbesítést követő naptól fogva számíttatik.
133. § Alperes tartozik a védelmére szükséges kifogásokat és bizonyítékokat elleniratában előadni, s ezt a kitüzött határnapon két példányban a törvényszék pertárában magával vinni. Ha többen vannak az alperesek: szabad választásuktól függ az elleniratot közösen, vagy külön-külön két-két példányban beadni.
134. § Felperes a válaszban mindazon uj körülményeket és bizonyítékokat felhozhatja, melyek az elleniratban használt kifogások és bizonyítékok megerőtlenítésére szükségesek.
135. § Ha többen vannak az alperesek s nem közös elleniratot adtak be: szabadságában áll a felperesnek, mindenik elleniratra együtt vagy külön válaszolni. Ez utóbbi esetben a válasz benyujtására kiszabott határnap a legutóbb beadott ellenirat napjától számíttatik.
136. § A viszonválaszra nézve ugyanazon szabályok tartandók meg, melyek az előbbi §-ban a válaszra nézve vannak megállapítva.
137. § Felperes végiratot adhat, ha ebbeli szándékát a viszonválasz átvételétől számítandó 3 nap alatt a pertárnoknál bejelentette, a ki ezt, valamint a végirat beadásának határidejét a percsomóban följegyzi s arról az ellenfelet értesíti.
De a végiratban csak olyan bizonyítékokat hozhat fel, melyek a viszonválaszban foglalt uj ténykörülményekre és bizonyítékokra vonatkoznak. Az ellenvégirat csak a végiratban foglaltakra szorítkozhatik.
138. § Mindenik fél feltétlenül igénybe vehet, a végirat és ellenvégirat kivételével, minden egyes perirat beadására nézve egy, de 15 napnál tovább nem terjedhető halasztást. Ezen szándékát a fél a perfelvételi jegyzőkönyben jelenti ki, - tartozván naptár szerint meghatározni a napot, melyen a pertárba beadandja periratát.
139. § Ha a fél az előbbi § szerint már meghosszabbított határidőben sem adhatná be az ellenbeszédet, választ vagy viszontválaszt: ujabb halasztásért folyamodhatik. E végre a pertárnok külön jegyzőkönyvet nyit, melybe indokolt kérelmét a folyamodó, ellenindokait vagy észrevételeit pedig az ellenfél, még az nap beigtatja.
A jegyzőkönyv azonnal a biróság elé terjesztendő, mely a kérelem fölött haladék nélkül intézkedik; s ha megtagadja a halasztást, 8 napnál tovább nem terjedhető s naptár szerint meghatározandó határnapot tűz a perirat beadására. Ha az ellenfél a halasztásba beleegyezett, vagy a halasztási kérelemre nézve észrevételt nem tesz: a biró a kért halasztást meg nem tagadhatja.
A hozott végzés mind a két esetben a feleknek, valamint perhez csatolás végett a pertárnoknak azonnal kézbesítendő.
140. § Több halasztást a biróság egyik félnek sem adhat. (138. 139. §)
A feleknek azonban szabadságukban áll, a végirat és ellenvégirat kivételével, egymásnak a törvényben megszabott határidőkön túl terjedő többszöri halasztást engedni, mi a percsomóban mindannyiszor feljegyzendő.
141. § A pertárnok a per folyó száma alatt minden perről külön percsomót (perfelvételi jegyzőkönyvet) nyit; a keresetlevél és a későbbi periratok egyik példányát, valamint a per folyama alatt felvett külön jegyzőkönyveket és azokra hozott végzéseket időrend szerint, sorban római számok alatt ahoz csatolja és a periratok mellékleteit a felek által használt jegyek alatt elősorolja; az ellenirat és a többi perirat második példányát az illető félnek mindjárt a határnapon átadja, illetőleg a beadás után 24 óra alatt (132. §) kézbesítteti, a perirat átvételének napját a percsomóban és magára a periratra feljegyzi; a periratok benyujtására a törvény vagy a biróság által avagy a felek közmegegyezésénél fogva kitüzött határnapokat nyilvántartás végett a felek jelenlétében a percsomóba igtatja; végre, ha valamely perirat a kitűzött határnapon be nem adatnék, ezt az ellenfél kértére a percsomóban megjegyzi.
142. § Ha a periratok mind beadattak, a pertárnok tartozik a percsomót további ellátás végett a biróságnak hivatalból 3 nap alatt előterjeszteni.
143. § Ha valamelyik fél a periratok benyujtása határnapján, a 111. §-ban kijelölt időben meg nem jelent és periratát be nem adta: az ellenfélnek joga lesz a percsomóban az ügynek itélet alá terjesztését kérni. A pertárnok tartozik ez esetben a periratokat az igazolási kérelem beadására kitűzött határidő eltelte után a törvényszékhez bemutatni.
Ha az egyik fél az ügynek itélethozás alá terjesztését kérte, a pertárnok az elkésett periratot többé el nem fogadhatja.
144. § A rendes eljárás átalános szabályaitól eltérőleg, részint a törvény rendeleténél, részint a felek kölcsönös megegyezésénél fogva jegyzőkönyvi tárgyalásnak van helye.
145. § Az esetek, melyekben a jelen törvény jegyzőkönyvek felvételét rendeli, az illető helyeken vannak meghatározva.
A felek minden ügyben, mely a rendes eljáráshoz tartozik, az eljárás e nemét megszorítás nélkül választhatják.
146. § A jegyzőkönyvben következők foglaltatnak:
a) a biróság, az ügyfelek és képviselők megnevezése;
b) a felvétel és berekesztés ideje, illetőleg annak megjegyzése, hogy a tárgyalás a kiszabott idő alatt be nem fejeztetett;
c) a felek szóváltásai a periratokra nézve előadott rendben s szabatos rövidséggel;
d) pontos jegyzéke a mellékelt iratoknak; végül
e) a felek és a pertárnok sajátkezü aláirása.
147. § A jegyzőkönyvhöz a keresetlevél s a használt okiratok sorban római számok alatt mellékeltetnek. Maga a jegyzőkönyv, a mennyiben nem valamely folyamatban levő perre vonatkozik, a pernek folyó számával láttatik el.
148. § A felek tartoznak a jegyzőkönyvet a törvény vagy egyesség által kiszabott időben, - s ha a törvény rövidebb vagy hosszabb határidőt nem rendelt volna, a megjelenés napjától számítandó három nap alatt befejezni.
Ezen határidőt a pertárnok úgy osztja fel a felek között, hogy egy-egy perbeszéd beirására egy napnál többet igénybe egyik fél se vehessen.
149. § Az előbbi §-ban kijelölt határidő lejártával, habár a tárgyalás még be nem fejeztetett, a pertárnok a jegyzőkönyvet a biróságnak adja be, mi fölött a biróság az ügy állása szerint határoz.
150. § Az eljárásnak ezen módja szerint se halasztásnak, se a határidők meghosszabbitásának, se végiratnak és ellenvégiratnak nincs helye, habár a felek ez iránt kölcsönösen megegyeznének is.
151. § Ha az eljárás ezen módját kölcsönös megegyezéssel választották a felek: a határidőt a szóváltások beirására s a tárgyalás befejezésére eleve megállapitani s az ez iránt létrejött egyességet a jegyzőkönyvbe előlegesen beigtatni tartoznak. A további eljárásra nézve ilyen esetben is a 146-150. § szabályai alkalmazandók.
152. § Minden ténybeli állitás bebizonyitandó, melyre az egyik vagy másik fél, jogát vagy kifogását alapitja; különben az, ha tagadná az ellenfél, a per eldöntésénél valónak nem tartathatik.
153. § A törvényben nem gyökerező vélelem fel nem ment a bizonyitás kötelességétől; törvényes vélel ellenben nem igényel bizonyitást, de nem zárja ki az ellenkezőnek bizonyithatását.
154. § Köztudomásu tényeket bizonyitani nem szükséges. Mennyiben tekinthető valamely tény köztudomásunak: a biróság az itéletben határozza meg.
155. § A közvetlen bizonyitás módjai: a beismerés, okirat, tanuvallomás, birói szemle és eskü, de ilyenek hiányában valamely állitás vagy tagadás valósága teljesen bebizonyitott tényekből vont okszerü következtetés által közvetve is bebizonyitható.
156. § Minden bizonyiték rendszerint az illető helyen közlendő vagy felhozandó. A félnek azonban joga van valamely későbbi periratban is hozni fel bizonyitékot:
a) Ha valószinünek nem tarthatta, hogy előbbi periratában felhozott állitását az ellenfél tagadja, vagy
b) ha a bizonyitó fél kimutatja, hogy a felhozott bizonyitékot előbb használnia nem lehetett.
157. § Külföldi törvénynek vagy külföldön kiállitott okirat érvényességét az ellenfél kifogása ellen az tartozik bizonyitani, a ki azon törvényre vagy okiratra hivatkozott.
Külföldön kiállitott okiratok egyébiránt a külföldiekre nézve csak ugy birnak érvénynyel a hazai biróságok előtt, ha a bizonyitó fél kimutatja (545. §), hogy azok az illető külföldi törvények szerint érvényesek, s hogy az illető államban az okirat általi bizonyitásra nézve Magyarország lakosai irányában teljes viszonosság létezik.
158. § Minden ténybeli állitás valónak tartatik, melyet a fél vagy képviselője a per folyamában nyilván beismer.
159. § Ha a közvetlenül következő periratában valamelyik fél világosan és határozottan nem tagadja, vagy hallgatással mellőzi az ellenfele által felhozott ténybeli állitást: az a biróság előtt beismertetnek tekintetik. Hallgatag beismerésnek azonban nem tekinthető olyan állitás vagy ténykörülmény tagadásának elmulasztása, mely a periratokban meg van czáfolva.
160. § Biróságon kivüli beismerés csak akkor szolgálhat bizonyitékot, ha az maga a fél által világosan és komolyan tétetett, és az a beismerésre hivatkozó fél részéről bebizonyittatik.
161. § Ugyanazon felek között folyamatban levő más perben tett beismerés biróságonkivüli beismerésnek vétetik.
162. § Több pertárs közől egynek beismerése csak maga ellen bizonyit.
163. § A ki valamely tényt egyedül ellenfele beismerése által akar bizonyitani, azt teljes tartalma szerint kell elfogadnia. A beismerés kedvező tételeit nem érvényesitheti a maga előnyére ugy, hogy a nem kedvezőket mellőzze.
164. § A beismerést se visszahuzni, se módositani nem lehet.
165. § Közokiratok, melyek a kiállitók által törvényes illetőségök köréhez tartozó tényekről adatnak ki, teljes bizonyitó erővel birnak mindaddig, mig az ellenfél azok hamisságát vagy szabálytalanságát be nem bizonyitja.
Ugyanez áll a külföldi okiratokra nézve is, ha azok az illető államban közokiratoknak tartatnak s egyszersmind a 157. § feltételei szerint érvényeseknek bizonyittatnak.
166. § A magánokirat, bármilyen alakban van kiállitva, mindig bizonyit a kiállitó ellen, ha valódisága kétségbe nem vonatott, vagy bebizonyittatott.
167. § Magánokirat, melynek tartalmát tagadja az ellenfél, ugy szolgál bizonyitékul:
a) ha azt sajátkezüleg irta és irta alá, vagy
b) ha az idegen kézzel irt okiratot két előttemező tanu jelenlétében irta alá, vagy azok előtt utóbb az aláirást sajátkezü aláirásának ismerte el a kiállitó;
c) ha a kiállitó, a ki irni nem tud, két előttemező tanu jelenlétében, - kiknek egyike által a kiállitó neve is aláirandó, - szokott kézjegyével látta el az okiratot.
168. § Ha a kiállitó se irni, se olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti: az előbbi §-ban érintett szabály megtartása mellett szükséges még az is, hogy a jelenlevő tanuk az okirat tartalmát mind maguk ismerjék, mind a kiállitónak az általa értett nyelven megmagyarázzák, s hogy ez megtörtént: az okiraton bizonyitsák.
169. § Az adóslevél ellen, mely a kiállitás eme kellékeinek megfelel: a kölcsön le nem lett számlálása, vagy a kötelezettség fenn nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbefogott bebizonyitja.
170. § Ha a váltótörvényszék illetősége alá nem tartozó valamely váltó köztörvény utján pereltetik be: felperes a váltóadós kifogása ellen a követelés fennállásá bizonyitani köteles.
171. § Ha valamely magán okirat állitólagos kibocsátójának az irása vagy aláirása tagadtatik: ennek valódiságát az tartozik bizonyitani, a ki az okiratra hivatkozott.
Ha bebizonyul, hogy akár maga a kiállitó, akár képviselője roszhiszemüleg tagadta meg saját, illetőleg képviseltje irását vagy aláirását: a megtagadó 10 frttól 300 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő.
172. § Az irás és aláirás valódisága következő bizonyitékokkal igazoltatik:
a) közoklevél;
b) két tanu megegyező vallomása, vagy
c) egy tanu vallomása által, ha ahoz a bizonyitó félnek pótesküje járul;
d) ha az aláirást tagadó fél a biróság által neki oda itélt az iránti esküt: hogy az aláirás hamis, letenni vonakodik; végre
e) ha a bizonyitó fél birói itélet következtében megesküszik, hogy az aláirás valódi.
Mennyiben birhat döntő erővel az aláirásnak más kétségbe nem volt aláirással való összehasonlitása: a per körülményei szerint itélendő meg.
173. § A kereskedőknek, gyárosoknak, gyógyszerészeknek és minden iparosnak a fennálló törvények határozatai, - azokon a helyeken pedig, melyekre az 1840:XV. és XVI. törvénycikk s az 1843/4:VI. törvénycikk rendelete ki nem terjed, - a fennálló törvényes gyakorlat szerint vezetett könyvei, egymásközötti ügyeikben fél bizonyitó erővel birnak.
Fél bizonyitó ereje ezen könyveknek más személyek ellen csak ugy van, ha a könyveken felül az áruczikk kézhez jutása, vagy legalább megrendelése is igazoltatik.
174. § Az emlitett üzleti könyvek fél bizonyitó ereje a könyvtulajdonosnak vagy könyvvezetőjének az iránti pótesküje által: hogy tudtára a számvitelben megjelenő tételek mind jogczimökre, mind mennyiségökre nézve helyesek, s ezek ára kifizetve nincsen, teljes bizonyiték erejére emeltetik.
175. § Ezen könyvek megtámadására egy esztendeig és hat hónapig, védelemre pedig azon tul is megtartják bizonyitó erejöket. Ha azonban a számla a fenkitett idő alatt biróilag hitelesittetik, a könyvek három esztendeig megtámadásra is használhatók. Végre ha a keresetlevél egy esztendő és hat hónap alatt az illető birósághoz beadatott, vagy a számlát az adós maga aláirta, bizonyitó erejök továbbá is fenmarad.
176. § A könyvek általi bizonyitás akép történik, hogy a számlát a bizonyitó fél a hitelesitésre jogositott által könyveivel összehasonlittatja. Ha a megkeresett hiteles személy, megvizsgálván a könyveket, azt találja, hogy azok a törvény értelmében vitettek, a számla pedig azoknak hű kivonata: aláirásával bizonyitandja, hogy az a törvény rendelete szerint vitt könyvekkel egyezik.
Ezen törvényesen hitelesitett számla másolata a perirathoz mellékeltetik, a megjelenési határnapon pedig a hitelesitett számla mutattatik be.
177. § Alperes a könyveknek a biróságnál leendő felmutatását kivánhatja, ha a könyvek szabályszerü vitele iránt ily hitelesitett kivonat mellett is kétségei volnának. E kivánat folytán rövid határnap rendelendő, a melyen köteles a fél eredetiben bemutatni könyveit. A határnapon a biróság a könyvek vitelét megtekinti, az ellenfél pedig a csupán őt illető tételeket a könyvtulajdonos és a pertársak vagy az e végre kiküldött birósági tag jelenlétében megvizsgálhatja. Az eljárásról jegyzőkönyv vétetik fel, s a könyvek a megtekintés után a tulajdonosnak visszaadatnak.
Ha a könyvek a kitüzött időben fel nem mutattattak, azok az itélethozásnál figyelembe nem vétetnek.
178. § Ha a könyvek más birói területen vitetnek: azok megvizsgálása iránt az illető biróság keresendő meg, mely az előbbi § szabályai szerint fog eljárni s az eljárás befejezése után a könyvek viteléről kimeritő jelentést tenni.
179. § A külföldiek a 157. § feltétein felül kötelesek igazolni azt is, hogy az illető állam törvényei szerint bizonyitó erejü könyvek vitelére jogositvák, s hogy könyveiket azon törvények szabályai szerint vitték.
180. § Az okirat alaki érvénye azon hely törvényei szerint itélendő meg, a hol az okirat kelt.
181. § Minden okirat az illető helyen másolatban rendszerint teljesen közlendő. Ha különféle tárgyakat tartalmaz, legalább a per tárgyára vonatkozó tételek másolata terjesztessék elő.
182. § Az ellenfél által használt okiratok eredetijeit mindenik félnek joga van megtekinteni. Ha azonban az ellene felhozott okiratot aggályosnak állitja: e kifogással az okirat megtekintése nélkül is élhet, mely esetben az okirat a perhez eredetiben mellékelendő.
183. § Ha valamely okirat eredetije biróságon kivül közöltetett, s az ellenfél azt a közlés utáni legelső periratában aggályosnak nyilvánitja: a bizonyitó fél tartozik az aggályosnak nyilvánitott eredeti okiratot, ha ezt az ellenfél előbb nem kivánta volna, az ügynek itélet alá terjesztése alkalmával, lepecsételve, a percsomóhoz csatolni.
184. § Ha a fél, ki valamely okiratra hivatkozik, annak biróságon kivüli közlését megtagadná: az ellenfél folyamodására - mely azonban a legközelebbi perirat beadására kiszabott határidő első felében nyujtandó be - az eredetieknek a pertárban felmutatására határnapot tüzzön ki a biróság.
A mely okirat ekkor sem mutattatnék fel, az többé az itélethozásnál figyelembe nem jöhet; ellenben az aggályosaknak nyilvánitott eredeti okiratokat a biróság lepecsételi és a percsomóhoz csatolja.
Az eredetnek felmutatásáról jegyzőkönyv vétetik fel; ebben a fél csak jelölje ki azon okiratokat, a melyeket aggályosaknak tart, aggályait pedig a következő periratban fejtse ki.
185. § A fél a biróságnál vagy a pertárban előre is leteheti az okiratok eredetijét, s arról az ellenfelet a periratban értesitheti.
Ez esetben az okiratok felmutatását kérelmezni nem kell.
186. § Az olyan okirat, melyre nézve az ellenfél a legközelebbi periratban kifogást nem tett, aggálytalannal és valódinak tekintetik.
Ugyanez áll akkor is, ha az eredetiek felmutatására kitűzött határnapon azon fél nem jelenne meg, ki az okirat eredetijének birósági felmutatásáért folyamodott.
187. § Ha valamely okirat eredetije vagy a kézirásoknak egybehasonlitására szükséges irományok a biróság vagy más közhatóság őrizete alatt léteznek: a biróság szükség esetében azoknak megtekintés vagy a per eldöntésénél leendő használat végetti előszerzése iránt hivatalból intézkedjék.
188. § Egyik fél sem tartozik olyan okiratot közleni, melyet maga használni nem kiván. A ki azonban olyan közös okiratot kiván bizonyitékul használni, mely ellenfelének van birtokában: a főügy folyama alatt alkeresettel követelheti ugyanazon per birája előtt ellenfelétől az okirat előterjesztését.
E keresetet a fél azon perirat beadására kitüzött határidő első felében nyujtsa be, a mely periratban az okiratot használni akarja. A későbben beadott kereset hivatalból visszautasitandó, mi ellen perorvoslatnak nincs helye.
A tárgyalás az okirat közösségének kérdésére nézve a 144. § szabályaihoz képest külön jegyzőkönyvben történik, a biró pedig végzésileg határoz; és ha az okiratot közösnek mondotta ki, legfelebb 15 napig terjedhető határnapot rendel a végett, hogy az okirat birtokosa vagy közölje az okiratot az ellenféllel, vagy esköt tegyen arra, hogy se az okirat nincs birtokában, se annak hollétét nem tudja, se pedig az tudtával meg nem semmisitetett. Ha se az okiratot nem közölné, sem ezen esköt le nem tenné: az okiratnak a követelő fél által állitott tartalma bebizonyitottnak tekintetik.
Ezen végzés ellen mindkét fél élhet felebbezéssel, s jogérvényes határozathozatalig a főügy tárgyalása függőben hagyandó.
189. § Ha a valamelyik fél által bizonyitékul használt okirat eredetije egy harmadik személy birtokában van, s az ellenfél annak felmutatását kérte: az okiratra hivatkozó fél, ha az okirat birtokosától barátságos uton meg nem szerezhetné, az eredetit, ennek megszerzését szavatossági per utján eszközölheti.
190. § Két tanunak egybehangzó vallomása olyan tény iránt, melynél együtt jelen voltak, teljes bizonyitó erővel bir: szükséges azonban, hogy a tanuk kifogások kivüliek, vallomásaik pedig saját közvetlen tudomásukon alapulók, világosak és határozottak legyenek.
191. § Személyek, kik az esküvel bizonyitandó tény történtekor életök tizenkettedik, azon időpontban pedig, melyben tanuskodásra felhivatnak, tizenhatodik évöket be nem töltötték; továbbá, a kik elmebeli vagy testi fogyatkozásnál fogva a valóságot bizonyosan meg nem tudhatták, vagy azt kétségtelen módon előadni nem képesek; végre, a kik hamis tanuságért vagy hamis esküért már büntetve voltak: tanulul el nem fogadtathatnak.
192. § Az ellenfél kifogása folytán tanuságtételre nem bocsáthatók:
a) a bizonyitó fél meghatalmazottja átalában, ügyvéde pedig azon perben, melyben a felet képviselte vagy képviseli;
b) azok, a kik vallomásaikból, vagy a per kimenetelétől közvetve vagy közvetlenül kárt vagy hasznot várhatnak;
c) azok, a kik a bizonyitó fél ellenfelével ellenségeskedésben vagy perben állanak;
d) a bizonyitó felmenő vagy lemenő ágbeli rokonai, ha az ellenfélhez is hasonló viszonyban nem állanak; ugy szintén a bizonyitó fél házastársa vagy jegyese.
193. § Mennyiben fogadhatók el alkalmas tanukul a bizonyitó fél oldalrokonai vagy sógorai; továbbá a szolgálati személyek a munkaadó mellett, mig ellen szolgálatában állanak; végre azok, kik valamely nyereségvágyból elkövetett bűntettben vagy kihágásban bűnösöknek itéltettek, vagy hamis tanuságért avagy hamis esküért kereset alatt állanak a per körülményei szerint a biró itéli meg.
194. § A ki tanukkal kiván bizonyitani, köteles a tanu vezeték- és keresztnevét, polgári állását és lakását a kérdőpontokban előadni, melyek a rendes eljárásnál az illető perirathoz csatolandók.
Ha a kérdőpontok halmozottak, vagy utasitást adnak a feleletre: azokat a biró az előbbi esetben egyes tételekre oszthatja, az utóbbiban pedig máskép köteles szerkeszteni.
195. § A ki nem létező vagy olyan tanura hivatkozik, kinek a fenforgó körülményekről tudomása nem lehetett, vagy a ki a tanu lakhelyét tudva hamisan adta elő, ha a per folytán kitünik, hogy ezzel a per késleltetése, ellenfelének vagy a biróságnak boszantása volt szándékában: 100 frttól 300 frtig terjedhető birsággal büntetendő. Ha az ügyvéd magát e részben a féltől nyert utasitással igazolni nem képes: az emlitett birság minden visszkereseti jog nélkül az ügyvédet terheli.
196. § Ha a biróság helyét látja a tanuk kihallgatásának, e végett a percsomó bemutatása után határnapot rendel, s erre a tanukat idézvény, a feleket pedig végzés által meghivja. Ez utóbbiak meg nem jelenése azonban a tanuk kihallgatását nem akadályozza.
197. § A tanukat rendszerint a biróság hivatalos helyiségében kell kihallgatni; de midőn a hely megszemlése is szükséges, a biró a helyszinén való kihallgatást rendelje el. Fontos oknál fogva a tanuk lakásukon is kihallgattathatnak.
198. § Ha a kihallgatandó tanuk más biróság területén laknak: a kihallgatás az illető birósághoz intézendő megkeresvény utján történik. A megkereső biróság, a kérdő pontos s más szükséges iratok közlése mellett, a megkeresvényben adja elő azon tényállást is, melyet a fél a kihallgatandó tanukkal bizonyitani kiván. A megkeresett biróság is a 196. és 197. § szabályai szerint jár el.
199. § Szabadságában áll a bizonyitó fél ellenfelének akár periratai mellett, akár a tanukihallgatásnál ellenkérdéseit nyiltan vagy lepecsételve, de mindig irásban beadni.
A 194. § rendelete az ellenkérdésekre is kiterjed.
200. § A biró minden egyes tanut, mielőtt kihallgattatnék, az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmeztessen, s egyszersmind adja értésére, hogy a teendő kérdésekre minden mellék tekintet nélkül s egyedül legjobb tudomása és lelkiismerete szerint ugy vallja be az igazat, hogy vallomását esküvel is meg kell erősitenie.
201. § A megjelent tanuk azon sorban, a mint a perben megneveztettek, egyenkint hallgattatnak ki.
Vallomásaik külön-külön egész kiterjedésökben vétetnek a tanukihallgatási jegyzőkönyvbe.
202. § Mindenik tanuhoz hivatalból a következő általános kérdések intézendők:
1) mi a vezeték- és keresztneve;
2) hány éves;
3) minő vallású;
4) mi az állása vagy üzlete;
5) rokonságban vagy sógorságban van-e a felekkel és hányad izben;
6) nincs-e ellenségeskedésben a bizonyitó fél ellenfelével;
7) nem áll-e a bizonyitó fél ellenfelével perben;
8) nem háramlik-e rá a perből haszon vagy kár;
9) nem igértetett vagy adatott-e valami a tanunak a vallomásáért, és ha igen: ki által;
10) nem volt-e a tanu, teendő vallomása iránt utasitva, vagy arra rábeszélve, és ha volt: ki által?
203. § Ha az átalános kérdésekre adott feleletekből nem merülnek fel olyan körülmények, melyek a tanunak hivatalból vagy az ellenfél kifogása folytán leendő kizárását vonnák maguk után: a biró a tanut a kérdő és ellenkérdő pontokra kihallgatja, s a vallomást lehetőleg szó szerint jegyzőkönyvbe veszi.
A biró a vallomást a tanu előtt felolvassa, a netáni észrevételeket pótlólag jegyzőkönyvbe veszi; a jegyzőkönyvet a tanu, a biró, valamint a netán jelen levő felek vagy ügyvédek aláirják. Ha a tanu irni nem tud, vagy az aláirást megtagadja; ezt a biró a jegyzőkönyvben az ok előadása mellett megjegyzi.
204. § A kihallgatás bevégeztével mindenik tanu a 242. § szabályaihoz képest megeskettetik arra, hogy minden körülményre nézve, a mely iránt megkérdeztetett, legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallotta, és semmit azokból, melyek a kérdésekre tartoznak, és a melyekről tudomása van, el nem hallgatott.
205. § Ha a per folytában megnevezett tanuk közől valamelyik a kihallgatás előtt meghal, vagy kihallgatása más ok miatt lehetetlenné lett: a bizonyitó félnek szabadságában áll itélet hozatala előtt a hiányzó helyett egy vagy több uj tanunak a kihallgatását kérelmezni.
206. § Azon tanu, a ki alapos ok nélkül meg nem jelen, vagy a ki vallomást tenni vonakodik: arra pénz vagy fogság büntetés alatt szoritható. A pénzbüntetés annyiszor mennyiszer 10 frttól 300 frtig terjed, s behajthatatlanság esetében minden 5 frt helyett egy napi fogság szabandó.
207. § A tanuskodást jogosan megtagadhatják:
a) átalában azok, kik a 192. § szerint az ellenfél kifogása folytán különben is kizáratnak;
b) köztisztviselők olyan körülményekre nézve, a melyek hivatali titkot képeznek, vagy a melyek iránt a fennálló törvények szerint különben is hivatalos okiratok kiadása van megszabva.
Azok, kik valamely egyes kérdésre adandó felelet által, becsületökben vagy vagyonukban sérelmet szenvednének, ily egyes kérdésre felelni nem tartoznak.
208. § A tanuk járandóságát minden egyes esetben a kihallgatáskor határozza meg a biró, s azt a bizonyitó fél tartozik előlegezni, az igazolt szegénység esetét kivéve.
209. § A polgári biró által kivett tanuvallomások az ugyanazok felek és jogutódaik között folyamatban levő más jogügyletekben is bizonyitékul szolgálnak.
210. § Rendes eljárásnál, illetőleg a 144. §-ban szabályozott jegyzőkönyvi tárgyalásnál, a tanubizonyitás berekesztése után jogukban áll a feleknek, a tanuk vallomásai iránti észrevételeiket egy-egy periratban előterjeszteni.
Ezen periratnak beadása végett a törvényszék a naptár szerint meghatározott, 15 napnál tovább nem terjedhető s meg nem hosszabbitható határnapot tüzzön ki a feleknek. E napon a pertárban megjelenni s a mennyiben jogukkal élni kivánnak, észrevételeiket két-két példányban magukkal vinni tartoznak. Az észrevételek egyik példánya a percsomóhoz, illetőleg jegyzőkönyvhöz tétetik, a másik példány pedig az ellenfélnek kiadatik, s ennek megtörténte után a percsomó itélethozás végett hivatalból azonnal a törvényszéknek beadatik.
211. § A perbeszédek előterjesztése, illetőleg a percsomó bemutatása után a biróság elrendelheti a szemlét, ha azt az ügy alapos elhatározására szükségesnek találja, bár nem kérték is a felek.
212. § A szemlét a biróság vagy maga, vagy szükség esetében szakértők közbejöttével teljesiti. Ez utóbbi esetben a feleknek szabadságukban áll egy közös szakértő kinevezésében is megegyezni; - különben mindenik fél az utolsó periratban illetőleg perbeszédben egy, vagy ha a szemle több különböző tárgyra terjesztendő ki, melyek különös szakismereteket kivánnak, mindenik külön tárgyra nézve egy-egy szakértőt nevez; a harmadikat a biróság hivatalból hivja meg.
Ha a szemlét a biró hivatalból rendelte el, akkor a végzésben rövid határnapot tüz ki, mely napra mindenik fél az általa választott szakértőt a biróságnak bejelenteni köteles. Ha a felek a periratokban vagy a biróság által kitüzött határnapon szakértőket nem neveznek: mind a három szakértőt a biró nevezi ki.
213. § A szakértőknek azon tulajdonokon felül, melyek a tanukra nézve szükségesek, a megkivántató mű- vagy tárgyismeretekkel is kell birniok.
214. § A biróság vagy maga, vagy kiküldött birói tag által teljesiti a szemlét, vagy e végett azon biróságot keresi meg, melynek hatósága területén a szemle tárgya létezik.
A kiküldött birói tag, vagy a megkeresett biróság a szemle tárgya s a bizonyitandó tény állásáról mindig körülményesen értesitendő.
215. § A biró, vagy annak kiküldöttje, avagy a megkeresett biróság a szemlére határnapot tüz s arról a feleket és szakértőket értesiti. A felek jelen lehetnek a szemlénél; de a felek vagy a szakértők meg nem jelenése a szemle megtartását nem akadályozza. Ez esetben, ha az illető fél szakértőt nem helyettesit, a biró hivatalból nevez szakértőket.
216. § A szemle teljesitése előtt a szakértők a 200. §-ban foglalt figyelmeztetés mellett megesketendők arra, hogy a szemle tárgyát pontosan megvizsgálandják, s véleményöket részrehajlás és melléktekintet nélkül, szakismeretök szerint, jó lélekkel a valósághoz hiven fogják előadni.
Ezután a szemle teljesitendő, s ha szükséges, a szemle tárgyáról térkép vagy rajz készitendő.
A szakértők véleménye rendszerint külön irásba foglalva a jegyzőkönyvhöz csatoltatik, csekélyebb fontossági tárgyaknál pedig magába a szemléről készitendő jegyzőkönyvbe igtattatik. Mindkét esetben a kisebbségnek külön véleménye is felvétetik. A biróság felolvasván a felek és szakértők előtt a jegyzőkönyvet, abban a szükséges változtatásokat pótlólag beigtatja, azt a felek és szakértők által aláiratja; ha pedig valamelyik közülök alá nem irná, ezen körülményt az ok előadása mellett megjegyzi.
217. § Mennyiben legyen a szakértői vélemény a per eldöntésénél irányadó, minden egyes esetben a biróság határozza meg.
218. § A szakértők járandósága a szemlét teljesitő biró által határoztatik meg, s azt a bizonyitó fél, kivéve az igazolt szegénység esetét, előlegezni tartozik.
219. § A szemle iránti szabályok azon esetben is alkalmazandók, a melyben a biróság a per eldöntésére nézve birói becslést rendel.
220. § Szemle után a szakértők véleménye iránti észrevételekre s az eljárásra nézve ugyanzon szabályok tartandók meg, melyek fennebb a 210. §-ban a tanubizonyitásnál megállapitvák.
221. § Eskü általi bizonyitást végitélet által és csak akkor rendeljen a biró, ha a bizonyitás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhető. (231. §)
222. § A ki gátolni akarja, hogy ellenfele esküt tegyen, érveit a per folyama alatt adja elő.
223. § Az eskü meg nem engedhető azon félnek:
a) a ki az esküvel bizonyitandó tény történtekor élte tizenkettedik, azon időpontban pedig, melyben az esküt leteendő lenne, tizennyolczadik évét még be nem töltötte;
b) a ki testi vagy elmebeli fogyatkozások miatt, avagy más oknál fogva, arról, a mit esküvel kellene bizonyitania, saját érzékei által biztos tudomást nem szerezhetett;
c) a ki nyereségvágyból elkövetett valamely bűntett vagy kihágás, avagy hamis eskü miatt bűnösnek itéltetett.
224. § A biróság azt, a ki esküt tenni tartozik, az itéletben nevezze meg s rendszerint csak magukat a perben álló feleket kötelezze az eskü letételére.
225. § Ténykörülmények iránt, melyeket nem maga a perben álló fél, hanem csak egy harmadik, kinek jogaiba lépett, vagy kinek cselekményei által köteleztetett, - különösen felhatalmazottja, engedményezője vagy szavatosa; vagy ha a kezes ellen foly a per, a főadós ismer öntudomásából: az eskü a biróság belátása szerint ezen harmadiknak is fenhagyható, vagy megitélhető.
Ugyanezen feltételek alatt a kereskedési jogügyekben a czimvezetők, könyvvivők és segédek is bocsáttathatnak esküre.
226. § Az atya, gyám vagy gondnok olyan körülmények iránt, melyeket saját meggyőződésükből tudnak előadni, az általuk képviseltek ügyeiben akkor tehetnek esküt, ha ezt az utóbbiak maguk letenni nem képesek.
227. § Az iránt, hogy ki tegyen esküt a jogi személyek (33. §) vagy több pertárs ügyében: a felek a perben nyilatkozni tartoznak. Ha a felek közt erre nézve megállapodás nem jő létre: az érdekeltek viszonyaihoz képest a biró határoz.
228. § Az eskü tartalma az itéletben vagy az eskü iránt létrejött egyességben szó szerint kifejezendő s egyszersmind azon jogkövetkezmények is meghatározandók, melyeket az eskü le nem tétele von maga után.
229. § Az eskü nemei: a főeskü, póteskü, becslőeskü és felfedező eskü.
230. § A főesküvel való bizonyitás akép történik, hogy a bizonyitó fél a döntő ténykörülmények iránt ellenfelét a főesküvel megkinálja, ha semmi más bizonyitéka nem létezik is. Ezen eskü a még a válaszban vagy viszonválaszban is kinálható.
231. § Főesküt feltételesen is lehet kinálni azon esetre, ha a bizonyitás más módon nem sikerülne. Ha az eskükinálással tanuk vagy birói szemle által bizonyitás kapcsoltatik össze: a biró először a tanukihallgatást vagy a szemle megtartását rendelje el.
232. § A midőn mindkét félnek saját ténye forog fenn, vagy a bizonyitandó ténykörülményekről mindkét fél közvetlen tudomással bir: a megkinált fél a főesküt vagy letenni vagy visszakinálni tartozik.
233. § Ha az ajánlott főeskü elfogadására nézve a perben határozott és világos nyilatkozat nem történt: ugy tekintendő, mintha a fél, kinek a főeskü kináltatott, azt elfogadni és letenni vonakodnék. (234. §)
234. § A fél, a ki az ajánlott főesküt se letenni, se ellenfelének visszakinálni nem akarja; ugyszintén ez utóbbi, ha a visszakinált főesküt el nem fogadja: azon körülményre nézve, melynek bizonyitékául a főeskü ajánltatott, illetőleg visszakináltatott, itéletileg pervesztesnek nyilvánitandó.
235. § Ha a bizonyitandó ténykörülményről csupán az egyik fél bir közvetlen tudomással; a perben előadott körülmények tekintetbevételével a biró határozza meg: van-e helye a főeskü általi bizonyitásnak.
Ha helyt ad a biró a bizonyitásnak, a főesküt az köteles letenni, a kinek a ténykörülményről közvetlen tudomása van, akár maga ajánlkozott arra, akár ellenfele által kináltatott meg azzal.
236. § Ha valamelyik fél csak fél bizonyitékot hozott fel, s azt az ellenfél meg nem erőtlenitette, a bizonyiték kiegészitése végett póteskünek van helye, bár az nem ajánltatott is.
Ha pedig ugyanazon ténykörülményre nézve felek mindegyike adott elő félbizonyitékot: póteskünek helye nincs, s a ténykörülmény be nem bizonyitottnak tekintetik.
237. § Midőn valamely kártéritési, vagy valódiságára nézve kétségen kivül álló más követelés összege be nem bizonyittathatott: a biró a bizonyitó félnek becslő esküt itélhet, habár az ezt nem ajánlotta is.
238. § Ha valaki okiratokat, adósságokat vagy értéket tartozik felfedezni: erre az ellenfél kérelme folytán azzal a hozzáadással köteleztethetik, hogy bemondása valóságát esküvel kell bizonyitania.
Az ilyen kérelem, a mennyiben nem önálló kereset tárgyát képezi, alkereset alakjában nyujtandó be, külön jegyzőkönyvben tárgyalandó és végzésileg döntendő el.
Ha a biróság a kérelemnek helyt adott: alperesnek hagyja meg, hogy az esküt az egyidejüleg kitüzendő határnapon tegye le; különben az, a mit az ellenfél a felfedező eskü tárgya iránt előadott, valónak vétetik.
E végzés ellen mindkét fél felebbezéssel élhet, s a jogérvényes határozat bekövetkeztéig a főügy tárgyalása függőben hagyandó.
239. § Azon fél, kinek az itélet folytán esküt kell tennie, tartozik az első vagy másodbiróság itéletének jogerejüvé válta után, vagy ha a per a harmadbirósághoz is felvitetett, a harmadbiróság itéletének kézbesitése után 15 nap alatt az eskü letételére határnapot kérni s azon az esküt letenni; különben ugy tekintetik, mintha nem bizonyitott volna.
240. § Az esküt személyesen, és a mennyire a körülmények engedik, a per birósága előtt kell letenni. Fontos oknál fogva a biróság a félnek megengedheti, hogy az esküt hasonló foku más biróság előtt tegye le, mely ez iránt hivatalból megkeresendő.
Végre betegség vagy más akadály esetében a biróság a fél kérelmére egy birói tagból és egy tollvezetőből álló küldöttséget bizhat meg, hogy az esküt letétesse.
241. § A biróság az esküre kötelezettnek ellenfelét az eskü letételére kitüzött határnapról értesiteni tartozik. Az ellenfél elmaradása miatt azonban az eskütétel el nem halasztathatik.
242. § Mielőtt a fél eskütételre bocsáttatnék, a birónak meggyőződést kell szereznie arról, hogy az esküminta értelmét tökéletesen felfogta. E végből az eskü szavait előtte olvassa fel, s ha szükséges, magyarázza meg; egyszersmind pedig az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmeztesse.
Az eskütétel módját s ünnepélyességét az ügyviteli szabályok határozzák meg. Felek, kik az eskütételtől saját hitelveik szerint törvényesen felmentvék, ünnepélyes bizonylást tartoznak eskü gyanánt letenni; mely azonban foganatára nézve a valósággal letett esküvel minden tekintetben egyenlő.
243. § A biróság az eskü letételéről jegyzőkönyvet visz, abba a letett eskü tartalmát szóról szóra beigtatja, végre a jegyzőkönyvet mind a biró, mind a fél sajátkezüleg aláirja, vagy ha az utóbbi irni nem tud, két tanu előtt kézjegyével ellátja.
244. § Ha azon fél, kinek az eskü jogérvényesen odaitéltetett, az itélet hozatala előtt vagy után meghalt: az érdekeltek kérelmére az ellenfélnek a biróság minőségéhez képest sommás uton, vagy a 144. §-ban szabályozott eljárás szerint leendő meghallgatása után végzéssel döntetik el: vajjon letehetik-e az esküt a fél jogutódai, vagy pedig az, az elhalt által letettnek tekintendő.
Az eskü letettnek csak azon feltétel alatt tartathatik, ha a fél arra személyesen vagy e végre különösen meghatalmazott megbizottja által ajánlkozott s egyszersmind kijelölte azon ténykörülményeket, a melyekre meg akart esküdni.
Az e kérdésben hozott végzés ellen mindkét fél felebbezéssel élhet.
245. § Peres ügyekben a biró a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyitékok alapján a törvények szerint hoz határozatot, habár a törvényekre nem hivatkoztak is a felek.
246. § Az eljárás befejezése után a per érdeme itélet, minden más kérdés pedig végzés által döntetik el.
247. § Ugy az itéleteket, mint a végzéseket indokolni kell, az idézési végzés kivételével.
248. § Az itélet vagy végzés a felek kérelmén tul nem terjedhet.
249. § Minden jogügy, habár több pertárs vett is abban részt, ugyanazon egy itélet által döntendő el, és ebben a felek jogai és kötelességei pontosan megállapitandók.
250. § Az itélet egész terjedelmében a perről vitt jegyzőkönyvbe igtattassék, a rendes eljárásnál pedig a percsomóhoz csatoltassék.
251. § A pert vesztő fél rendszerint elmarasztalandó a perköltségben, ha ez a per folyta alatt kéretett és felszámittatott.
A biró belátására bizatik, alperest a felszámitott költség megtéritésében elmarasztalni, ha nem itéltetett is meg az egész kereseti követelés a felperesnek. Ugyszintén a biró belátásától függ, a per körülményeihez képest, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni, vagy csak bizonyos arányban itélni meg.
252. § A képviselők dijai a perköltséghez számittatnak. E dijak, ha felszámitvák tekintettel a teljesitett munkálatokra, mindkét fél irányában megállapitandók, akár nyerte, akár vesztette a fél a pert.
253. § Az elmarasztaló itéletben a kötelezettség teljesitésére mindenkor bizonyos meghatározott idő szabassék, mely sommás perekben legfölebb 8, rendes perekben pedig 15 napban állapittatik meg.
Ha azonban alperes valami munka vagy foglalkozás teljesitésére köteleztetnék, a biró a körülményekhez képest hosszabb határidőt rendelhet.
254. § A kötelezettség teljesitésére kiszabott határidő, sommás perekben az itélet kihirdetését, rendes perekben pedig az itélet kézbesitését közvetlen követő napon veszi kezdetét.
255. § Az 1840:XV. tc. II. r. 201. §-ának intézkedése egyelőre itt is alkalmaztatván, a határidők, tekintet nélkül a közbeeső ünnepekre, az ott megállapitott szünnapok alatt is folynak. Ha a határidő végnapja ilyen szünnapra esnék, az a legközelebbi köznapig terjed.
256. § Minden itélet akép szerkesztessék, hogy végrehajtható legyen. Midőn egyes kérdések eldöntését vagy a marasztalásti összeg kitudását végrehajtási eljárásra kell fentartani: az itélet ez iránt határozott utasitást foglaljon magában.
257. § A per birája előtt kötött egyességek itélet erejével birnak, s hivatalos alakban a feleknek szóbeli kérelmökre is kiadatnak.
258. § A birói határozatokba vagy azok kiadványaiba becsuszott név-, szám- vagy tollhibák, a fél kivánatára, kiigazitandók azon biróság által, melynél a hiba történt.
259. § A keresetre hozott első végzés alperesnek magának, vagy annak, ki a féltől első végzések elfogadására felhatalmazványnyal bir, saját kezéhez adandó.
A per folyamában hozott minden más határozat a felek megbizottjainak kézbesitendő. Jogi személyeknek szóló határozatok (33. §) képviselőik kezeihez adandók.
260. § A keresetlevélre hozott idéző végzést a biróság vagy hivatalból kézbesitteti, vagy pedig felperes kivánságára és költségére a kézbesités eszközlését felperesre bizza, ki arra nézve a jelen fejezetben foglalt szabályok szerint jár el.
261. § A kézbesitést szolgabirói járásokban a községi jegyző vagy községi esküdt; oly helyeken, melyek nincsenek községileg bekebelezve, maga a szolgabiró vagy esküdtje; a törvényszék székhelyén és annak határában a törvényszéki szolga, végre oly nem rendezett tanácsu városokban és községekben, melyek a sommás eljárás alá tartozó ügyek elintézésére a 2. § szerint feljogositvák, a városi jegyző vagy irnok, illetőleg a községi esküdt teljesiti.
262. § Ezen közegek által teljesittetik a kézbesités akkor is, ha az megkeresés folytán eszközlendő.
A ki irni és olvasni nem tud, kézbesitőül nem alkalmazható.
Ha a fél, kinek valamely határozat kézbesittetik, olvasni nem tud: a kézbesitő a határozat tartalmát megmagyarázni, s hogy ez megtörtént: a vétbizonyitványra feljegyezni tartozik.
263. § A kézbesités vétbizonyitvány mellett történik, melyet az átvevő és a kézbesitő sajátkezüleg aláirni tartoznak.
A vétbizonyitvány a biróságnak haladék nélkül bemutatandó, s ha a kézbesités megkeresés folytán teljesittetett, az illető birósághoz 24 óra alatt átküldendő.
264. § Ha a fél a kézbesitenő iratot elfogadni vonakodik: az irat nála hagyatik, mely körülmény a kézbesitésről szóló bizonyitványban megjegyzendő. Az ilykép alperesnél hagyott irat kézbesitettnek tekintetik.
265. § Ha az első végzés kézbesitése forog fenn, s a kézbesitő nem találná honn az alperest: az idéző végzést két tanu jelenlétében alperes lakásának ajtajára kifüggeszti, s erről a házbelieket szóval értesiti.
Az idéző végzés kifüggesztése a kézbesitéssel egyenlő foganattal bir.
Ha alperesnek háznépe nincs, a 268. §-ban szabályozott eljárásnak van helye.
266. § Ha a per folyama alatt valamelyik félnek ügyvéde meghalt, vagy lakását megváltoztatta, avagy eltávozott a nélkül, hogy azt a biróságnak bejelentette, és a kézbesités elfogadására más megbizottat rendelt volna: a határozat magának az illető félnek kézbesitendő.
267. § Az idéző végzés kifüggesztéséről a kézbesitő a birósághoz 24 óra alatt jelentést tenni köteles.
268. § Alperes részére ügygondnok rendelendő:
a) ha felperes a keresetlevélben helyhatósági bizonyitványnyal igazolja, hogy alperes tartózkodási helyét felfedezni nem sikerült;
b) a 265. § azon esetében, ha a honn nem talált alperesnek háznépe nincsen;
c) ha alperes az országon kivül tartózkodván, a kézbesitési vevény kellő időben be nem érkezett.
A keresetlevél illető példánya az idéző végzésben azonnal kinevezendő ügygondnoknak kézbesittessék.
Az ügygondnok jogai és kötelességei ugyanazok, melyek a fél által rendelt ügyvédéi.
269. § Az előbbi § esetében mindjárt a keresetlevél elintézésekor, azon esetben pedig, midőn alperes az országon kivül tartózkodván, a kézbesitésről kellő időben bizonyitvány nem érkezik, felperes kérelmére hirdetvény általi idézésnek van helye.
A hirdetvényben a kereset tárgya, az arra hozott végzés tartalma és az ügygondnok neve foglaltatik; egyszersmind alperes felhivatik, hogy vagy a részére rendelt ügygondnokot ügyének czélszerü védelme iránt kellőleg utasitsa, vagy a biróságnál más ügyvédet nevezzen; ellenkező esetben mindezek elmulasztásának következményeit magának tulajdonitsa.
A hirdetvény a hivatalos hirlapban s a körülményekhez képest külföldi hirlapban is közzéteendő, s a biróság hivatalos helyiségén nyilt helyen kifüggesztendő.
270. § Ha rábizonyul a felperesre, hogy előtte tudva volt lakhelyét az alperesnek elhallgatta; az egész eljárás semmis, és a felperes a költség megtéritése mellett 20 frttól 200 frtog terjedhető pénzbirsággal büntettetik.
271. § A kézbesités felperes kivánatára postán is történhetik téritvény mellett, ha az idézendő fél lakhelyén posta nem létezik. Ez esetben az irat boritékára a fél czimén felül a biróság neve, az irat száma, és ha szükséges az is feljegyzendő, hogy az irat a fél saját kezeihez adassék.
Ha a postai küldemény el nem fogadtatik, a 264. § szolgál szabályul.
272. § A császári királyi udvarnál levő idegen követeknek s ezen követségekhez tartozó egyéneknek a főudvarnagyi hivatal, - az idegen udvaroknál levő követségekhez tartozóknak pedig az igazságügyi ministerium utján eszközöltetik minden kézbesités.
273. § A hazai biróságok megkeresése folytán külföldön, vagy külföldi biróságok megkeresésére a hazai biróságok által eszközlendő kézbesitésekre nézve a 61. és a következő §-ok szabályai alkalmazandók.
274. § A ki magát valamely birói határozat által sértve érzi, felebbvitel utján kereshet orvoslást, a mennyiben ezt a jelen törvény nem tiltja.
275. § A felebbvitel nemei: a felebbezés s a semmiségi panasz. De se a semmiségi panasz a felebbezéssel, se a felebbezés a semmiségi panaszszal egy beadványban össze nem kapcsoltathatik, habár a törvény mindenikhez jogot engedve is a félnek.
276. § Minden felebbviteli beadvány, bármely folyamodási biróság határozata ellen intéztetett, rendszerint az ügy elsőfolyamodási biróságánál nyujtandó be. Mennyiben van helye kivételnek: a 298. § határozza meg.
277. § A felebbvitel határideje rendszerint 15 nap. E határidőbe a kézbesités napja be nem számittatik. Mennyiben van e szabály alól kivételnek helye: a 298. § határozza meg.
278. § A felebbvitel beadása posta utján is eszközölhető.
279. § Minden felebbviteli beadvány két példányban szerkesztessék. Az első példány a periratokhoz csatoltatik, a másik pedig az ellenféllel közöltetik. Maga a felebbvivő s a netán külön ügyvéd által képviselt ellenfelek a beadvány felzetein nyernek értesitést.
280. § Az elsőfolyamodási biró tartozik az összes periratokat, melyekhez a felebbvitt határozat hiteles másolata hivatalból csatolandó, legfölebb 8 nap alatt a másodbirósághoz egyszerü kisérő levél mellett fölterjeszteni.
281. § Ugyanazon perben különböző ügyfelek részéről érkezett felebbviteli beadványok az összes periratokkal közösen s egyidejüleg terjesztetnek fel. Ilyen esetben a fölterjesztési határidő azon felebbvitel beadási napjától számittatik, a mely legkésőbben jár le.
282. § A törvényes határidő eltelte után akár közvetlenül beadott, akár posta utján érkezett felebbviteli beadványok az elsőbiróság által hivatalból visszautasitandók.
Olyan végzés ellen, mely a felebbvitelt a törvényes határidő elmulasztása miatt utasitotta vissza: felebbvitelnek nincs helye.
283. § Olyan körülményekre és bizonyitékokra, melyek az első biróságnál elő nem fordultak, a felebbviteli biróság nem lehet tekintettel, - kivévén, ha a határozat a felebbvivő meghallgatása nélkül, ellenfelének egyoldalu kérelmére keletkezett.
284. § A perorvoslatokról átalában vagy a felebbvitelről különösen, eleve történt lemondás hatálylyal nem bir, s a jognak, melyet a törvény a perorvoslatokban nyujt, igénybevételét nem gátolhatja.
285. § Felebbezésnek csak itéletek s a 294. §-ban kijelölt végzések ellen van helye. Más határozatok ellen intézett felebbezés hivatalból visszautasitandó.
286. § A felebbezést okokkal támogatni nem szükséges. Egyébiránt az indokok, ha használtatnak, magában a felebbezvényben adassanak elő, - se külön beadványnak az indokolásra, se halasztásnak a beadási határidőre nézve helye nem lévén. A 125. § intézkedései ez által nem érintetnek.
287. § Az itélet ellen törvényes időben beadott felebbezés a végrehajtásra nézve halasztó joghatálylyal bir, két egyező itélet ellen beadott felebbezés azonban nem gátolja a végrehajtást.
Kivételnek ez utóbbi szabály alól csak a 25. §-ban emlitett ügyekre, s a megitélt fő- vagy pótesküre nézve van helye annyiban, a mennyiben a másodbirósági itélet ellen törvényes időben beadott felebbezés a végrehajtást, illetőleg a fő- vagy póteskü letételét meggátolja.
288. § Ha az itélet több pontból áll: a felebbezvényben azok, melyek által a felebbvivő magát terhelve érzi, határozottan kiteendők. A többi pontra nézve az itélet a felebbezési határidő lejártával jogerejüvé válik.
289. § Ha több pertárs közől nem mindnyájan felebbeztek: az itélet a felebbezési határidő elteltével a nem felebbezőkre nézve rendszerint teljes jogerőre emelkedik.
290. § Az előbbi §-ban megállapitott átalános szabály alól kivételnek van helye:
a) ha a pertársak egy közös képviseletben vagy védelemben részesültek;
b) ha a pertársak egy és ugyanazon követelés vagy kötelezettség által vannak az itéletben érdekelve;
c) ha a követelések vagy kötelezettségek érvénye egy közös jogalap vagy főkötelezettség eldöntésétől függ, a mennyiben e jogalap vagy főkötelezettség tekintetében valamelyik pertárs felebbezéssel élt.
Ez esetekben az itélet valamennyi érdekelt pertárs nevében felebbezettnek tekintetik, azok kivételével, kik a felebbezésről a per folyamában mondottak le, vagy a kötelezettséget önként elfogadták.
291. § Ha a másodbiróság részben érdemileg itélt, részben pedig a 108. § értelmében további eljárást rendelt: a másodbirósági itéletnek érdemleges része ellen csak akkor lehet felebbezéssel élni, ha az első biróságnál ujabb itélet hozatott, és az az elleni felebbezés folytán már a másodbiróság is itélt.
A felebbezési határidő tehát az első alkalommal hozott másodbirósági itélet érdemleges része ellen szintén csak azon naptól számittatik, melyen a másodbiróságnak ujabb kiegészitő s érdemleges itélete a félnek kézbesittetik, a kézbesités napja be nem számittatván.
Ha pedig az elsőbiróságnak a részbeni feloldás folytán hozott ujabb itélete ellen az érdekelt fél felebbezési jogorvoslattal nem él: ez esetben az első alkalommal hozott másodbirósági itélet érdemleges része ellen a felebbviteli rendes határidő, a 277. § értelmében, az elsőbiróság ujabb itéletének kézbesitése napjától fog számittatni.
292. § A másodbiróság itélete elleni felebbezésnek a harmadbirósághoz, - akár helybenhagyatott, akár megváltoztatott legyen az elsőbiróság itélete: mind a sommás, mind a rendes perekben helye van. Ilyen felebbezvényre nézve is ugy kell eljárni, mint az elsőbirósági itélet elleni felebbezésnél.
293. § Azon fél, a ki két egyenlő itélet ellen további felebbezéssel él, - ha kérelmével a harmadbiróság is elutasitaná, és egyszersmind ugy találná, hogy a törvény világos értelme ellen, vagy a biró avagy az ellenfél bosszantása czéljából akadályozza a per befejezését: mint konok perlekedő 10 frttól 300 frtig terjedhető s a harmadbiróság által a per körülményeihez és a konokság mértékéhez képest megállapitandó birsággal büntettetik.
E büntetést azon félre, ki saját beismerése alapján hozott itélet ellen élt felebbezéssel, - már a másodbiróság alkalmazza.
Ezen § eseteiben, ha az ügyvéd az általa képviselt fél egyenes utasitása ellenére él felebbezéssel: az elmarasztalt fél visszkereseti joga az ügyvéd ellen fenhagyatik.
294. § Felebbezésnek ugyanezen szabályok szerint végzések ellen is, - de csupán a 188., 238., 244., 332., 450., 468., 516. és 581. § eseteiben van helye.
295. § Az előbbi § eseteiben, ha a násodbiróság az elsőnek végzését helybenhagyta, a további felebbezésnek nincs helye.
296. § A hol a végzések elleni felebbezés törvény szerint kizáratik, a felek nem gátoltatnak, hogy a per folyta alatt fölmerült panaszaikat az ügy érdemében hozott itélet elleni felebbezvényben előleges jogfentartás nélkül is előadhassák.
297. § Semmiségi panasznak van helye:
1. ha valamely birói eljárás a törvényben kijelölt eseteken kivül hivatalból, vagy nem a jelen törvénykezési rendtartás szabályai szerint indittatott (7. §);
2. ha az ügy a polgári biró hatósága alá épen nem tartozik (8. §);
3. ha nem az illetékes biróságnál tétetett folyamatba az ügy, melyre nézve a törvény az illetőség szabályaitól eltérést nem enged (53. §);
4. ha a biróság illetéktelen vagy érdekelt volt, s alperes e miatt a törvényes határidő alatt kifogással élt;
5. ha a biró az illetőségi szabályokat helytelenül alkalmazván, magát akár hivatalból, akár alperes kifogása folytán illetéktelennek mondotta ki valamely ügyben;
6. ha felperes a sommás eljárásról a 95. § esetein kivül rendes perre utasittatott;
7. ha sommás eljárásnál alperes az okirat valódiságát tagadta, vagy szavatosra hivatkozott, s a biró az okiratot valódinak találván, vagy a szavatosságnak helyét nem látván, az eljárást folytatta (96. §);
8. ha a biróság vagy annak valamely tagja ellen az 56., illetőleg az 57. § alapján tett kifogás figyelembe nem vétetett;
9. ha a biróság a határozat hozatalánál nem volt szabályszerüleg alakitva (5. §);
10. ha a határozat érthetetlen vagy végre nem hajtható (256. §), avagy a kérelmen tul terjeszkedett;
11. ha a biró a perben nem álló valamely személy joga, vagy perbe nem vont valamely tárgy iránt itélt;
12. ha a törvényben megállapitott határidők meg nem tartattak;
13. ha a felebbviteli biróság a felebbező sérelmére változtatta meg a másik fél által nem felebbezett határozatot;
14. ha felperesi vagy alperesi minőségben önképviseletre nem jogositott fél saját személyében lépett fel vagy idéztetett, s e hiba utólag sem hozatott helyre (11. §);
15. ha valamely fél nevében egy harmadik, felhatalmazás nélkül járt el (8. §);
16. ha alperes épen nem, vagy nem törvényszerüleg lett megidézve;
17. ha a 306. §-ban megengedett igazolásnak hely nem adatott;
18. ha a biró a zárlati, biztositási és végrehajtási kérelem iránt elutasitólag, vagy nem az itélet avagy kérelem alapján határozott;
19. ha ingók és ingatlanok együtt foglaltatván le, a 358. §-ban kijelölt sorrend mellőzésével előbb az ingatlanokra rendeltetett el az árverés;
20. ha olyan tárgyak foglaltattak le, melyek a 395-399. § szabályai szerint a végrehajtásnak nem tárgyai;
21. ha az ingatlanok árverésénél az alaki szabályok meg nem tartattak (442. §);
22. az örökösödési eljárásban az alaki jogsérelmek miatt, a mennyiben a perorvoslatok kizárva nincsenek.
298. § A 276. és 277. § általános szabályai a semmiségi panaszok beadásának helye és határidejére nézve is alkalmazandók, a következő eltérésekkel:
a) a 297. § 1., 2., 3., 4., 5., 8., 12., 17., 18., 19., 20., 21. és 22. eseteiben, ha a panaszló fél vagy képviselője a biróság székhelyén lakik: 3, vagy ha másutt lakik: 8 nap alatt kell benyujtani a semmiségi panaszt. E határidő azon napot követő naptól számittatik, a melyen a határozat kézbesitetett, vagy a sérelmes birói cselekmény befejeztetett;
b) a 297. § 14-ik pontja alatti esetben a törvényes képviselő, a 15-dik alatti esetben pedig azon fél, kiknek a nevében felhatalmazás nélkül járt el egy harmadik: az árverés foganatositása, s ha ingatlanok bocsáttattak árverés alá, az árverés helybenhagyása előtt bármikor élhet semmiségi panaszszal;
c) a sommás eljárás folyamában felmerült semmiségi panaszok beadására nézve a 125. 126. §-ok szabályai alkalmazandók.
A végrehajtás folyamában felmerült panasz, a végrehajtást foganatositó biróságnál nyujtandó be, mely azt szabályszerüleg elintézvén, közvetlenül a semmitőszékhez felterjeszti.
299. § Azon esetekben, a melyekben semmiségi panasznak a per folyama alatt van helye, azzal csak a panasz tárgyára vonatkozó iratok és külön jegyzőkönyvek terjesztetnek fel. E végből az ellenfél, ha a semmiségi panaszra nézve előbb más nem nyilatkozott, vagy ha a felebbviteli biróság határozata folytán merül fel a panasz: annak körülményei iránt meghallgatandó, s nyilatkozata jegyzőkönyvbe veendő.
Semmiségi panasz, mely a per folyama alatt nyujtatik be, a 297. § 1. 5. 6. 14. és 15-dik eseteit kivéve, a per folytatását nem akadályozza, de a panasz elintézéseig végitéletet nem hozhat a biró.
A 297. § 19. 20. és 21. pontja alapján emelt semmiségi panaszok elintézéseig a végrehajtást folytatni nem lehet.
300. § Ha semmiségi panaszra a végitélet nyujt alkalmat: szabadságukban áll a feleknek akár semmiségi panaszszal, akár felebbezéssel, akár eme jogorvoslatok mindegyik nemével élni (275. §).
301. § Az első biróság a kellő időben beérkezett semmiségi panaszt akár az első, akár a felebbviteli biróságok határozata ellen intéztetett az, a felebbvitel átalános szabályai szerint az odavonatkozó periratokkal együtt közvetlenül a semmitőszékhez terjeszti fel. (299. §)
302. § Midőn akár ugyanazon fél, akár különböző ügyfelek semmiségi panaszt és felebbezvényt nyujtottak be: az összes iratok ez esetben is közvetlenül a semmitőszékhez terjesztendők.
Ha a semmitőszék alaposnak találja a panaszt: határozatáról az első biróságot közvetlenül értesiti, s ez esetben a felebbezés az illető félnek egyszerüen visszaadatik.
Ha pedig a semmiségi panasz alaptalannak találtatik: ennek kijelentése mellett a semmitőszék az összes iratokat közvetlenül azon birósághoz küldi át, mely a felebbezés folytán az érdemleges határozat hozatalára, mint felebbviteli biróság van hivatva.
A semmitőszék határozatáról a felek az érdemleges itéletben értesittetnek.
303. § A ki ugyanazon itélet ellen semmiségi panaszszal s felebbezéssel élt, és a semmitőszék az elsőbbit merőben alaptalannak találta: 20 frttól 300 frtig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. E birságért a felelősség az 59. § alkalmazása mellett az ügyvédet terheli.
304. § Ha a 297. § 1. 2. 3. 9. 14. és 15, pontja alatt elősorolt semmiségi eseteket a másod vagy harmad biróság venné észre: az ügyiratokat, - a nélkül, hogy érdemleges határozat hozatalába bocsátkoznék, - a semmitőszékhez hivatalból teszi át, s erről a feleket egyidejüleg értesiti.
305. § Ha a semmiségi panasz a birói illetőség hiányából emeltetett s a semmitőszék által alaposnak találtatik: az ügy az illetékes biróhoz utasitandó, s erről a felek az első biróság utján értesittetnek. Minden más esetben a semmitőszék, az elkövetett formasértést végzésében kijelölvén s azt az egész további birói eljárással együtt megsemmisitvén, szabályszerü ujabb eljárást rendel s ekkép az összes ügyiratokat közvetlenül azon birósághoz küldi vissza, melynek határozata ellen volt a panasz vagy a hivatalos megkeresés (304. §) irányozva.
306. § Azon fél, ki el nem hárithatott akadály miatt a tárgyalási határnapra meg nem jelent, vagy periratát a kitüzött időre be nem adhatta; itélethozatal után pedig, ha a felebbezvény beadásának vagy az eskü letételének határnapját elmulasztotta: igazolással élhet.
307. § Az igazolási kérelmet 15 nap alatt kell beadni.
E határidő azon napot követő naptól számitandó, a melyen az elmulasztott jogcselekmény teljesitendő lett volna.
308. § Sommás eljárásban az igazolás kérdése az ügy érdemével együtt tárgyaltatik s mind kettő egy közös itéletben nyer megoldást.
309. § Rendes eljárásnál az igazolási kérelem beadása a pertárban a beadvány felzetének előmutatásával tanusitandó s a perfelvételi jegyzőkönyben megjegyzendő. A biróság pedig a kérelem fölött legfölebb 15 napi határidőt tüz ki s arra mindkét felet megidézi.
Az igazolás kérdése a 144. §-ban körülirt módon külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik, aképen, hogy a felek szóváltásaikat még a tárgyalási napon beigtatni tartoznak.
310. § Ha az igazolásnak hely adatik, az elmulasztott határidő helyett más tüzendő ki. Ha a mulasztás nem igazoltnak mondatik ki: a mulasztás miatt hozott előbbi határozat lép hatályba.
311. § Az igazolást megtagadó végzés ellen az illető fél semmiségi panaszszal élhet; ellenben olyan végzés ellen, mely az igazolást megengedte, nincs helye perorvoslatnak.
312. § Minden egyes periratra nézve a fél csak egyszer élhet igazolással.
313. § A megállapitott igazolási határidő lejárta után, vagy a törvény által meg nem engedett esetekben benyujtott igazolási kérelem hivatalból visszautasitandó.
314. § Az igazolási kérelem beadása felfüggeszti ugyan a végrehajtás foganatositását; de a törvény által engedett biztositási intézkedéseket nem akadályozza.
315. § Perujitásnak van helye:
a) ha a fél a megjelenés vagy a perirat beadási határidejének vétlen elmulasztása miatt, a 306. § szerint igazolással nem élt;
b) ha az alapperben hozott sérelmes itéletre az ügyvéd hibája vagy mulasztása nyujtott alkalmat;
c) ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó s az alapperben nem használt bizonyitékokat hoz fel;
d) a 321. § esetében.
316. § Perujitás az előbbi § a) alatti esetében az elmulasztott határnaptól számitandó fél év, - a b) alatti esetben az alapperben hozott itélet kézbesitésétől illetőleg a felebbezés beadásának elmulasztott határnapjától számitandó fél év, - végre a c) és d) alatti esetben azon idő alatt engedtetik, mig a per tárgya a polgári törvények szerint el nem évül.
317. § Nincs helye perujitásnak:
a) az esküvel eldöntött perre vagy egyes kérdésekre nézve, kivévén, ha az eskü hamisnak bizonyul be;
b) a birói egyesség által befejezett perekben;
c) a félnek a per folyama alatt biróság előtt sajátkezüleg aláirt nyilatkozata által vagy élőszóval tett beismerése alapján eldöntött perekben.
318. § Perujitásnak csak egy izben van helye, s ha az egyik fél perujitást használt, azzal a másik fél már nem élhet.
Ha azonban azon fél, ki még perujitással nem élt, az ujitott perben részben vagy egészben pervesztéssé lőn, s az ujitott per befejezése után a per érdemére vonatkozó uj bizonyitékot talált, kivételesen megujithatja a pert; de tartozik kimutatni, hogy bizonyitékát se az ujitott, se az alapperben nem használhatta.
319. § A perujitási kereset az alapperbeli kérelmen tul nem terjedhet.
320. § Az ujitott perben a perujitás kérdése az alapperben eldöntött ügy érdemével együttesen tárgyaltatik és döntetik el.
Az eljárás a közönséges szabályok és elvek szerint történik.
Mindkét fél minden követelését, ellenkövetelését és bizonyitékait kölcsönösen épugy előadhatja, mint az alapperben tette vagy tehette volna.
321. § A ki azt véli, hogy ellenfelének vagy másoknak a büntető törvényekben tilalmazott cselekménye miatt lett pervesztessé, s hogy ennélfogva az alapperben hozott itéletet a bűnös cselekmény bebizonyitása által érvénytelenitheti: előlegesen a bűnvádi eljárás meginditását kérelmezze, a perujitást pedig csak azután, a mikor a bűnösség jogérvényes itélet által kimondatott.
322. § Ha a bűnvádi kereset elévülése az előbbi §-ban emlitett idő lejárta előtt telik le: a bűnösség kérdése fölött a polgári biró, - de csak annyiban itél, a mennyiben a bebizonyitott jogtalan cselekmény folytán a sértett felet kártérités illeti.
323. § A perujitás az alapperben hozott itélet végrehajtását nem akadályozza.
324. § Zárlatnak mind a per meginditása előtt, mind a per folyama alatt van helye, ha valamely tulajdoni, használati vagy birtokjog vitássá vált, és a felmutatott bizonyitékokból alaposan vélelmezhető, hogy a panaszlottnak tettleges birtoka nem jogos alapon nyugszik, a kérelmezőnek ellenben ahoz jogos igénye van; s egyszersmind kimutattatik, hogy zárlat alkalmazása nélkül a tárgy értéke veszélyeztetnék, avagy a kérelmező jogai egészben vagy részben meghiusittathatnának.
325. § Folyamodó a zárlat iránti kérelmét a per folyama alatt ennek biróságához, a per meginditása előtt pedig a zárlat tárgyára nézve illetékes birósághoz adja be.
326. § A zárlat iránt a biróság az ellenfél meghallgatása nélkül határoz.
327. § Panaszlottnak a zárt elrendelő végzés, a kérvény egyik példányán, a zár foganatositása alkalmával kézbesitendő. E végzésben világosan kitétessék, hogy panaszlott a zár elrendelésére s a zárgondnok személyére vonatkozó kifogásait a zárt elrendelő biróságnál 8 nap alatt beadhatja.
328. § A zárlatnál rendszerint zárgondnok rendeltetik. Ezt a kérvényező ajánlatása a zárt foganatositó biró nevezi ki, ha azt megbizhatónak találja; ellen esetben más alkalmas egyént nevez.
329. § Az eljárásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a lezárolt tárgyak körülményesen leirandók, s becsértékök egyenkint kiteendő. Az ekép összeirt tárgyakat a zárt foganatositó biró azonnal zárlat alá vetteknek nyilvánitja, s a mennyiben folyamodó kivánja, a zárgondnoknak átadja; mi a zárlati jegyzőkönyvben megjegyzendő.
330. § Ha telekkönyvi tárgyakra rendeltetett el a zárlat, a zárt foganatositó biró a végzés telekkönyvi feljegyzését hivatalból eszközli. A hol telekkönyvek még nem léteznek, a zárlat a hatóság területén hivatalból körözendő, illetőleg kihirdetendő.
331. § A törvényes szünnapok a zárlat foganatositását nem gátolják.
332. § A kellő időben beadott kifogások az eljáró biróság minőségéhez képest sommás uton, vagy külön jegyzőkönyvben tárgyaltatnak. A tárgyalás a zárlat folytán bekövetkezhető kárra nézve adandó biztositék kérdésére, valamint annak mennyiségére és minőségére is kiterjed. Mindezek iránt a biró végzésileg határoz, a mi ellen felebbezésnek van helye. A zárlat foganatositását se a kifogások se a felebbezés nem hátráltathatják.
333. § A zárlatból felmerült költséget akár maga ezen intézkedés, akár a zárolt tárgynak kellő fenntartása tegye azt szükségessé, azon fél tartozik előlegezni, ki a zárlatot kérte. Az előleg mennyiségét a foganatositó birósági személy, azt pedig, hogy a zárlat költségeit ki viselje: a per birája határozza el.
334. § A zárlatnak korább szerzett jogokra befolyása nincsen.
Később szerzett jogokra nézve egy harmadik irányában feltételes jogot állapit meg, mely a per eldöntése által igazolandó.
A zárlat joghatálya a foganatositás, illetőleg a zárlati végzés telekkönyvi beigtatása idejétől kezdődik.
335. § Ha a per még folyamatban nem volna, az a zárlati végzés kézbesitésétől számitva 30 nap alatt meginditandó; ellenkező esetben az ellenfél egyszerü kérelmére a zárlat megszüntettetik és a telekkönyvi feljegyzés törlése hivatalból eszközöltetik.
336. § Ha a zárlat biróilag megszüntettetik vagy feloldatik: a 332. §-ban szabályozott eljárás szerint rövid tárgyalás rendelendő a végett, hogy a netán letéteményezett vagy kimutatott biztositék iránt intézkedés történjék s egyuttal a panaszlottnak a zárlat által szenvedett és igazolt kára és költsége biróilag megállapittassék.
337. § A fennálló törvényekben előforduló másnemü zárlat (sequestrum) eseteiben a szokott eddigi eljárás tartandó meg.
338. § Biztositásnak van helye a per meginditása előtt és annak folyama alatt, oly lejárt követelésre nézve, melynek valódisága teljes hitelt érdemlő okirat által támogattatik: ha veszélyeztetésének valószinüsége forog fenn.
Itélethozatal után pedig azon esetben is helye van a biztositásnak, midőn a feltétlenül marasztaló itélet ellen a marasztalt fél törvényes idő alatt felebbvitellel élt.
339. § Bérleti és haszonbérleti lejárt követelésekre nézve a biztositás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő. A bérbeadó a veszély valószinüségét kimutatni s kérelmét okirattal támogatni nem köteles.
340. § A biztositás vagy a követelést teljes értékében fedező készpénz letétele, vagy a biztositást kérő által elfogadott kezes jótállása, vagy elegendő kézi-zálogjog adása s ilyenek nem létében a biztositására kötelezett fél ingóságainak összeirása által történik.
341. § A biztositás foganatositása és joghatálya a végrehajtás elvei és szabályai szerint eszközlendő s itélendő meg.
342. § A törvényes szünnapok a biztositás foganatositását nem gátolják.
343. § A biztositási végrehajtás csak foglalásból áll. Árverésnek egyedül akkor van helye, ha a lefoglalt ingóság kár és megromlás veszélye nélkül egyáltalában el nem tartható. E fölött a végrehajtó biró, a felek és szükség esetében szakértők meghallgatása után azonnal határoz, és az árverésen bejött pénzt további intézkedésig letéttárba szolgáltatja.
344. § Azon félnek, ki ellen a biztositás elrendeltetett és foganatosittatott, jogában áll a biztositási végzés ellen 8 nap alatt kifogással élni. Ennek folytán a biróság a 332. § szabályai szerint mindkét felet meghallgatja; s ha bebizonyittatik, hogy a követelés már előbb zálogilag s eléggé fedezve volt: a biztositás azonnal feloldandó, az azt kieszközlött fél pedig a költség és netáni kár megtéritésében elmarasztalandó.
A 333. § rendelete itt is alkalmazandó.
345. § Végrehajtásnak van helye:
a) ha a marasztalt fél az első- vagy másodbirósági határozat ellen felebbezéssel, vagy semmiségi panaszszal, ugyszintén a harmadbirósági határozat ellen semmiségi panaszszal a törvényes határidő alatt nem élt; vagy a semmiségi panasz elutasittatott;
b) ha helybenhagyta a másodbiróság az első biróság határozatát, és a helybenhagyó határozat semmiségi panaszszal meg nem támadtatott, a mennyiben e szabály alól a 287. § kivételt nem tesz;
c) az elmarasztaló itélet azon pontjaira nézve, melyek ellen a törvényes határidő alatt felebbezés nem történt;
d) olyan elmarasztalt pertársak ellen, kik felebbezéssel nem éltek, a mennyiben a 290. § kivétele alá nem esznek;
e) eskütől feltételezett itélet alapján, ha az eskü letétetett; illetőleg le nem tétetett;
f) a per folyamában az ügy birája előtt létrejött egyesség, vagy
g) választott biróság által hozott itélet, avagy választott biróság előtt kötött egyesség alapján.
346. § A végrehajtás mindig azon biróságnál kérelmezendő, mely a perben elsőfolyamodásilag itélt, vagy a mely előtt a per egyesség által befejeztetett. A választott birósági itélet vagy egyesség végrehajtására nézve, az illetékes biróságot az 510. § jelöli ki.
347. § Sommás eljárásban a végrehajtás, mely a marasztalt félnek egyedül ingóságaira intéztetik, szóval kérelmezendő. A végrehajtató azonban a jogérvényes itéletet vagy egyességet annyi példányban tartozik bemutatni, a mint a 349. §-ban a végrehajtási kérvényekre nézve rendeltetik.
A biró e példányokra és a perjegyzőkönyvben röviden feljegyzi, hogy az itélet alapján s a szóbeli kérelemhez képest a végrehajtást elrendelte, s egyszersmind a végrehajtót megnevezi.
348. § Rendes perekben általában, a sommás eljárásnál pedig olyan esetben, midőn a végrehajtás tárgya ingatlan, a végrehajtás irásban kérelmezendő. A kérvényben világosan benfoglaltassék:
a) a teljesitendő kötelezettség minősége, s ha pénzbeli fizetésre vonatkozik, annak összege tőkében és járulékaiban;
b) a végrehajtás tárgya és minősége;
c) az ingatlanok telekkönyvi és helyrajzi számai: ott pedig, hol telekkönyvek nincsenek, az ingatlanok pontos körülirása, egyszersmind bizonyitéka annak, hogy a marasztalt fél a kérdéses javaknak birtokában van;
d) a végrehajtás tárgyainak holléte;
e) annak megemlitése, hogy a végrehajtás kiküldés vagy megkeresés utján foganatositandó, s ez utóbbi esetben a megkeresendő biróság megnevezése és székhelye;
f) végrehajtatónak abbeli nyilatkozata, hogy a végrehajtásnál akarja-e magát s ki által képviseltetni?
349. § A végrehajtási kérvény annyi példányban nyujtandó be, hogy a végrehajtató és végrehajtást szenvedő félnek, s ha többen volnának, mindeniknek, végre a birói kiküldöttnek, illetőleg megkeresendő biróságnak, s ha telekkönyvi bekeblezés esete forog fenn (359. §) a telekkönyvi hatóságnak is egy-egy példány jusson.
Az itélet vagy egyesség, mely a végrehajtásnak alapul szolgál, az első példányhoz eredetiben, a birói kiküldött példányához pedig egyszerü másolatban mellékelendő.
350. § A biróság a végrehajtási kérvényt az ellenfél meghallgatása nélkül intézi el. A végzésben a végrehajtás foganatositására kiküldöttet rendel, vagy ha a végrehajtás más birói hatóság területén eszközlendő, az illetékes biróság megkeresése iránt intézkedik.
351. § Ha a végrehajtató a biróságra bizta a képviselő kinevezését: ezt annak veszélyére és költségére a biróság a végzésben, vagy a birói kiküldött a foglalás alkalmával hivatalból nevezi ki.
352. § A végrehajtásnál birói kiküldöttkép alkalmazandók:
a) rendezett tanácscsal nem biró városokban és községekben, ha a biró a sommás eljárás alá tartozó ügyek elintézésére a 2. § szerint feljogositott: maga a biró, vagy jegyzőkönyvvezetője;
b) szolgabirói járásokban az illető szolgabiró vagy esküdt;
c) a városi törvényszékek székhelyein a városi törvényszéki személyzet valamelyik tagja;
d) a törvényszékek területén a törvényszék által elintézett ügyekben vagy megkeresés folytán a törvényszéki személyzet valamelyik tagja, illetőleg az a) és b) alatt megnevezett közegek (42. §).
353. § Biróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyakorolhatnak, ha valamely ingatlan vagyonra rendeltek el végrehajtást, annak foganatositása végett a végrehajtási iratok átküldése mellett mindig az illető dologi biróságot tartoznak megkeresni.
A dologi biróság teljesiti a végrehajtást az ingókra nézve is, ha ugyanazon végzésben ingók és ingatlanokra egyidejüleg rendeltetett az el.
354. § Az elintézett végrehajtási kérvény első példánya a végrehajtatónak, vagy annak, ki a kérvényben mint képviselő van megnevezve, a további példányok pedig a birói kiküldöttnek kézbesittetnek; vagy ha a végrehajtás megkeresés utján eszközlendő, a megkeresett hatósághoz küldetnek át.
355. § A birói kiküldött a végrehajtatónak vagy képviselőjének felszólitására a foglalást azonnal teljesiteni tartozik. Ha a végrehajtás három hónap eltelte alatt a birói kiküldöttnél nem szorgalmaztatik: a végrehajtási iratok jelentés mellett a biróságnak bemutattatván, a fél további sürgetéseig irattárba tétetnek.
Ha ellenben a fél a végrehajtási kérvényben világosan kijelentette, hogy magát képviseltetni nem szándékozik, vagy képviseltetésére nézve a végrehajtási kérvényben nem nyilatkozott; valamint abban az esetben is, ha képviselő kirendelését a biróságra bizta: a birói kiküldött köteles 24 óra alatt a foglalást hivatalból teljesiteni.
356. § A végrehajtató a végrehajtási költséget mindenik esetben előlegezni tartozik.
357. § A marasztalt fél vallásának ünnepei a végrehajtásnál is lehetőleg figyelemben tartandók.
358. § A kijelölési jogot a végrehajtás tárgyaira nézve a törvény korlátai között a végrehajtató gyakorolja, még akkor is, ha követelése már zálogilag volna biztositva. Midőn pedig a végrehajtás a végrehajtató képviseltetése nélkül teljesittetik, a kijelölési jog a birói kiküldöttet illeti.
Ha azonban ugyanazon végrehajtató részére ingók és ingatlanok foglaltatnak le, az árverés előbb mindig az ingókra intézendő.
359. § A végrehajtási foglalás ingókra és nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve a helyszinén eszközlött összeirás által, telekkönyvezett javakra vagy jogokra nézve pedig a végrehajtási végzés bekeblezése által történik. E végett a végrehajtást elrendelő biróság a végzés átküldése mellett az illető telekkönyvi hatóságot is hivatalból keresi meg.
360. § A birói kiküldött a végrehajtási végzést a helyszinén a marasztalt félnek kézbesitvén, őt a követelés kifizetésére felszólitja; mit ha nem teljesit a marasztalt fél, nem ügyelve ellenmondásra, a folyamodványban kijelölt, vagy a foglalás alkalmával kijelölendő tárgyak összeirásához kezd, s azt mindaddig folytatja, mig a követelés fedezve nincsen.
Ha a marasztalt fél távol van, a végrehajtási végzés a 265. § szabályai szerint kifüggesztendő.
361. § A foglalás azon időtől fogva, melyben az összeirás teljesittetett, az összeirt tárgyakra nézve minden későbbi foglaltató ellen zálogjogot ad. A végrehajtási végzés telekkönyvi bekeblezésének joghatályát a telekkönyvi törvény határozza meg.
362. § Törvényes zálogjognál fogva, - mely a bérbeadót a bérbevevő ellen bérlési követelésekre nézve fél évi, haszonbéri követelésekre nézve pedig egy évi bér erejéig illeti: ezen követelések minden más követelést feltétlenül megelőznek.
A törvényes zálogjog azon ingókra nézve bir hatálylyal, melyek a bérlő tulajdonában vagy használatában a bérlemény területén találtatnak, vagy a bérleményi területen kivül ugyan, de a bérlési üzlethez tartozóknak bizonyittatnak.
A bérbeadó a bérbevevő ellen intézett végrehajtásról minden eleve értesitendő.
363. § A lefoglalt tárgyak értéke a foglalással egyidejüleg birói becsü utján állapittatik meg a végett, hogy az árverésnél kikiáltási árúl szolgáljon. Ingók megbecslésére a birói kiküldött hivatalból nevez becsüsöket. Ingatlanoknál, melyeknek becsértékét a 424. § szerint az adó alapján megállapitani nem lehet: egy becsüst a végrehajtató, egyet a marasztalt fél s egy harmadikat a birói kiküldött választ. Azon fél helyett, ki e jogával élni nem akar, becsüst hasonlóan a birói kiküldött nevez.
A 216. § szabályai a becslésnél is alkalmazandók, kisebbségi külön véleménynek azonban nincs helye.
364. § A végrehajtás mindig két tanu jelenlétében teljesittetik, kik házbeliek, szomszédok s ezek nem létében más meghivottak lehetnek.
365. § A végrehajtásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a következők foglaltatnak:
a) a birói kiküldött a jelenlevő felek illetőleg képviselők és tanúk nevei;
b) a kötelezettségnek, melynek teljesitésére a végrehajtás foganatosittatott, misége, s ha pénzbeli fizetésre vonatkozik: annak összege tőkében, kamatokban és költségekben;
c) a foglalás tárgyainak összeirása, számrendben folyó tételek szerint;
d) a lefoglalt tárgyak becsértéke;
e) a felek észrevételei s a netalán bejelentett elsőbbségi s tulajdoni igények.
A jegyzőkönyv minden jelenlevő által aláirandó, vagy az aláirás megtagadása a jegyzőkönyvben megjegyzendő.
366. § A birói kiküldött az eljárási költséget a jegyzőkönyvben megállapitja; azokat, kiknek tulajdoni vagy elsőbbségi igényei a foglalás alkalmával tisztába nem hozathattak, a törvény rendes utjára utasitja.
A jegyzőkönyv megtekintése és lemásolása minden érdekeltnek szabadságában áll.
367. § A végrehajtási költséget a marasztalt fél viseli, még akkor is, ha a perköltség megtéritésére az itéletben nem köteleztetett.
A költség tehát mind a kérvényben, mind a végrehajtási jegyzőkönyben felszámitható.
368. § A lefoglalt és összeirt javak birói zár alatt levőknek, s mind a végrehajtást szenvedett, mind egy harmadik kezénél olyan letétnek tekintetnek, melynek elidegenitése vagy szándékos rongálása, mint sikkasztási bűntény fenyittetik. Erre a végrehajtó az illetőket foglalás alkalmával komolyan figyelmeztesse; a bűntény elkövetése esetében pedig annak megtorlását hivatalból eszközölje a büntető biróságnál.
369. § Ha ugyanazon kiküldött különböző végrehajtási végzéseknek ugyanazon egy adós ellen leendő foganatositására több végrehajtató részéről akkor szólittatik fel, mikor a foglalást tettleg még meg nem kezdette: a végrehajtást szenvedő fél ingó vagy nem telekkönyvezett ingatlan javait a végrehajtató felek jelentkezésének sorrendjére való tekintet nélkül valamennyi végrehajtató javára, együtt s egyszerre irja össze.
Az ekép lefoglalt javakra nézve valamennyi végrehajtató egyenlő zálogjoggal bir, s a vételárból követeléseik aránya szerint nyernek kielégitést.
370. § Ha több hitelező a birói kiküldöttnél akkor jelentkezik, mikor a foglalás valamely korábbi végrehajtató részére már megkezdetett: ezen korábbi végrehajtató az addig összeirt javakra nézve más későbbi foglaltató felett elsőbbséggel bir; de a még le nem foglalt vagyon nem csak az első, hanem valamennyi jelentkezett végrehajtató részére irandó össze.
371. § Az előbbi két § szabálya tartandó meg akkor is, ha ugyanazon adósnál több kiküldött találkozik.
A kiküldöttek közöl más megállapodás hiányában azon kiküldött, ki a foglalást már megkezdette, - és ha a foglalást még egyik sem kezdette meg: az fogja az összeirást valamennyi végrehajtató javára ugyanazon egy jegyzőkönyvben teljesiteni, a kinek kiküldetése legkorábbi. A vételár a végrehajtatók közt itt is a követelések aránya szerint osztatik fel.
372. § Midőn ugyanazon egy kiküldött több hitelező részére foglalt, vagy több kiküldött találkozásakor a vagyon több hitelező részére foglaltatott le: az árverést azon kiküldött eszközli, a ki a foglalási jegyzőkönyvet felvette; de az árverés idejéről s helyéről valamennyi kiküldöttet s valamennyi végrehajtató felet szabályszerüleg értesit.
373. § Ha a végehajtató a megkezdett végrehajtástól eláll: azok, a kik a végrehajtás alá vett javakra a 359. § értelmében már előbb végrehajtási zálogjogot szereztek, az abbahagyott végrehajtást tovább folytathatják.
374. § Ha a marasztalt fél oly okiratnak van birtokában, mely által bebizonyithatja, hogy a végrehajtási jog az itélet vagy egyesség után felmerült tények folytán egészben vagy részben elenyészett: a foglalás befejezésétől számitandó 3 nap alatt a végrehajtásnak megszüntetését, illetőleg korlátozását kérheti.
E kérelem kereset alakjában adatik át a kiküldöttnek, ki azt a végrehajtást elrendelő birósághoz jelentés mellett haladéktalanul bemutatja. A kereset a birósághoz képest sommás uton vagy külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik, s minden perorvoslat kizárásával végzés által döntetik el.
375. § A végrehajtás felfüggesztése iránti kereset csupán az árverésre nézve bir halasztó hatálylyal, a foglalást ellenben nem akadályozza.
Hasonló jogkövetkezmény a végrehajtás korlátozása iránti keresetet a végrehajtásnak csak azon részére nézve illeti, melyre a kereseti kérelem vonatkozik.
Ez eseten kivül a végrehajtást csak az igazolási kérelem beadása (314. §) gátolhatja.
376. § Azon fél, ki a végrehajtás felfüggesztését vagy korlátozását hamis ürügy alatt vagy valótlan körülmény előadása által eszközölte ki: az okozott kár és költség megtéritésén felül mint csaló büntettetik. E végett a biróság a kellő intézkedéseket hivatalból teljesiti.
377. § A marasztalt fél ellen elrendelt csőd esetében az olyan foglalás, mely az ingókra és nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve a csődnyitás napján vagy később foganatosittatott, a foglaltatónak nem ad zálogjogot. A telekkönyvezett javakra és jogokra nézve a zálogjogi elsőbbség a telekkönyvi törvényben van szabályozva.
378. § A végrehajtási jog elévül három év alatt azon naptól számitva, melyen a marasztaló itélet vagy egyesség végrehajthatóvá vált, vagy a végrehajtás megkiséreltetett. De ha a végrehajtás a marasztalt fél kérelmére egyességileg halasztatott el; vagy ha a végrehajtató kimutatja, hogy a végrehajtást a fennebbi határidő alatt kielégitési alap hiánya miatt nem eszközölhette: a végrehajtás mindaddig megujitható, mig a per tárgya a polgári törvények szerint el nem évült.
379. § A végrehajtást ellenszegüléssel gátolni nem szabad; ha mégis gátoltatnék, azt a birói kiküldött az illető törvényhatóság legközelebbi közbiztossági közegnek segélyével foganatositja. A végrehajtásnak ellenszegülés által lett meghiusitása a büntető törvények sulya alá esik, mi végett a birói kiküldött hivatalból tartozik jelentést tenni.
380. § A visszvégrehajtás ugyanazon szabályok szerint történik, melyek a jelen törvényben a végrehajtásra nézve vannak megállapitva.
381. § Ha a marasztalt fél bizonyos ingó vagyon átadására van itéletileg kötelezve: ezt a végrehajtó a végrehajtást szenvedettől átveszi s a nyertes félnek átadja. Az átvétel és átadás elismervény mellett történik.
Ha a marasztalt fél a végrehajtás alól roszhiszemüleg vonja el az odaitélt tárgyat: a 368. § szerint fenyitendő.
382. § Ha a megitélt tárgy egy harmadiknál létezik, azt a kiküldött elismervény mellett átveszi s a végrehajtónak átadja. Ha megtagadja e harmadik az átadást: a végrehajtónak szabadságában áll, vagy ezt külön per utján követelni, vagy jogait a marasztalt fél ellen érvényesiteni.
383. § Ha a tárgy birói őrizet alatt létezik, annak a végrehajtató fél részére leendő kiadatását a birói kiküldött hivatalos uton eszközli.
384. § Midőn a marasztalt fél határozott nemü tárgyakat köteles a nyertes félnek kiszolgáltatni, azokat a végrehajtató az itéletben kitett mennyiségben a végrehajtást szenvedettől átveszi, s a nyertes félnek elismervény mellett kiszolgáltatja.
De ha nincsenek e nemű tárgyak a marasztalt fél birtokában: a végrehajtatónak joga van magát, azoknak a végrehajtó által megközelitőleg megállapitandó értékéig, foglalás által azonnal biztositani, a tárgyakat pedig mindenik félre nézve legelőnyösebb módon megszerezni s tett kiadásait a marasztalt fél ellen felszámitani; egyszersmind a nélkülözés miatt szenvedett kárra nézve elégtételt követelni. A tett kiadásnak és szenvedett kárnak a per birája által, ennek minőségéhez képest sommás uton, vagy külön jegyzőkönyvben megállapitandó összege végrehajtás utján hajtatik be.
385. § Ha a marasztalt fél valamely munka teljesitésére köteleztetett: a végrehajtató kérheti, hogy az arra aránylagos pénzbüntetés terhe alatt szorittassék. A birság összegét a biró a végrehajtási végzésben állapitja meg, s azt a munka nem teljesitése esetében a birói kiküldött végrehajtás utján hajtja be. Ezen felül szabadságában álland a végrehajtatónak a munkát egy harmadik által végeztetni, s magát, a végrehajtó által megállapitandó munkabér erejéig azonnal biztositani.
A per birája átal, ennek minőségéhez képest sommás uton vagy külön jegyzőkönyvben megállapitandó munkabér és kárösszeg végrehajtás utján hajtatik be.
Ugyanezen szabályok alkalmazásának van helye akkor is, ha a marasztalt fél az itélet által valaminek tűrésére vagy abbanhagyására köteleztetett.
386. § Ha a foglalás olyan pénzekre intézteti, melyeket a marasztalt fél valamely közpénztárnál vehet fel: a kiküldött mind a pénztárt mind azon hatóságot, mely alatt a pénztár áll, rendelvényileg értesiti, hogy a pénz, a követelés erejéig, felperes részére lefoglaltatott, s hogy az csak birói utalványra szolgáltathatik ki. A pénztár a végrehajtási rendelvényt egyenlőre jegyzékbe veszi; az eljáró hatóság és a kiküldött birósági tag utalványozásának megérkezte után pedig végrehajtató részére a fizetést minden lejárati időkor teljesiti, és a megtörtént fizetést az eredeti adóslevélre, vagy ha ilyen nem létezik, az itélet eredeti példányára felirja s neve aláirásával bizonyitja.
Hasonlókép kell eljárni, mikor birói őrizet alatt létezik a pénz, melyre a végrehajtás intéztetett.
387. § Midőn a végrehajtás az adósnak valamely magán személy elleni követelésére intéztetik: a végrehajtató kielégitése a követelésnek vagy átruházása, vagy árverésen eszközlendő eladása utján történik. Az első esetben a végrehajtató a végrehajtást szenvedett fél irányában engedményesnek tekintetik.
Az adós követeléseiből csak annyit lehet lefoglalni, a mennyi a marasztalási összeg fedezésére elégségesnek látszik. Ha a végrehajtató által behajtott, vagy árverésen eladott követelésből a marasztalási összeg ki nem kerül: a végrehajtatónak joga van teljes kielégittetését folytatólagos végrehajtás után eszközölni. (412. §).
388. § Az adós a végrehajtást szenvedett követelésének lefoglalásáról a végrehajtó által azonnal értesittetik.
A lefoglalt követelést se a marasztalt fél a foglalás után fel nem veheti, se az adós a foglalásról vett értesités után birói utalvány nélkül ki nem szolgáltathatja.
Ha a végrehajtást szenvedett fél e szabály ellen cselekszik: a 368. § szerint fenyittetik; az adós pedig ugy tekintetik, mintha ki nem fizette volna a követelést.
389. § A 387. § esetében a marasztalt fél az átruházott követelés valóságáért s behajthatóságáért felelős. Ha az átruházott követelés peressé válik, szabadságában áll végrehajtatónak azonnal első adósa más vagyonához nyulni. Ha pedig az átruházáskor behajtható követelés később csupa véletlenség vagy a végrehajtató vétsége miatt vált behajthatatlanná, ezért a marasztalt fél nem felelős.
390. § Bekeblezett kötelezvény foglalása esetében a jelzálog felülkeblezését hivatalból eszközli a kiküldött.
391. § Ha a marasztalt fél követeléséről szóló adóslevél egy harmadik kezénél, vagy birói őrizet alatt létezik, a 382. 383. és illetőleg 386. §-ban foglalt szabályok tartandók meg.
392. § A tőzsdeileg jegyzett értékpapirok végrehajtási eladása a helybeli, illetőleg legközelebbi közpénztőzsdén eszközöltetik azon biróság által, a mely a tőzsde székhelyén a végrehajtások foganatositására jelen törvény szerint illetékes.
393. § Midőn a végrehajtató a marasztalt félnek ingó javaiból kivánja követelését kielégittetni, a végrehajtás az ingóságok lefoglalása és eladása utján történik.
394. § A végrehajtás rendszerint a marasztalt fél tulajdonához tartozó s bárhol található minden ingóságra kiterjed.
Hogy az ingók a végrehajtás alól el ne vonassanak: a birói kiküldött a végrehajtást szenvedettnél mindazon záros helyeket felnyittathatja, sőt szükség esetében fel is töretheti, a melyekben végrehajtás alá tartozó tárgyak léteznek vagy létezhetnek.
395. § Birói foglalás alá nem vétethetnek:
a) az ereklyék, de foglalványaik lefoglalhatók;
b) valamely köz- vagy magán hivatalhoz tartozó tárgyak, pecsétnyomók és irományok, jegyzőkönyvek stb.;
c) a legszükségesebb öltözék és ágynemü;
d) tudósok és művészek olyan szükséges könyvei, mintái és szerei, a melyek szakmájokhoz nélkülözhetetlenek:
e) iparosok és napszámosok legszükségesebb munkaeszközei;
f) családi arczképek, de kereteik lefoglalhatók;
g) a keresetmód folytatásához, a polgári rendeltetés betöltéséhez s a személyes biztonsághoz elkerülhetetlenül szükséges fegyverek;
h) ha a szülők ellen foganatosittatik a végrehajtás: a gyermekek számára készült vagy nevük kezdőbetüivel jelölt ágybeli, ruha- és fehérnemü;
i) hasonnemü ingóságai az egyik házastársnak, ha a másik házastárs ellen foganatosittatik a végrehajtás;
k) a legszükségesebb élelmiszerek a legközelebbi 15 napra.
396. § A postajog, a postamesterek járandóságai a postaüzlet után, a postaüzletre szükséges tárgyak és szállitási eszközök, az államkincstár számára postai uton beszedett pénzek, a postaintézetnek szállitás vagy közvetités végett átadott küldemények, végre a postai utalványok és utánvételek nem tárgyai a végrehajtásnak.
397. § Iparüzleti jog csak ugy vonathatik foglalás alá, ha az a fennálló törvényes szabályok szerint érvényesen átruházható.
398. § A közpénztárakból vagy szegényi és alapitványi pénzalapból fizetendő kegydijakra, jótékonysági és alamizsna-pénzekre, melyek özvegyeknek, árváknak és más szükölködőknek, az állam, vagy fejedelmi jóváhagyás mellett felállitott intézetek és társulatok által nyujtatnak: végrehajtás nem intéztethetik.
399. § Köztisztviselők, tanárok pénzbeli fizetése és nyugdija, valamint lelkészek aggastyáni fizetései és az egyházi jövedelmek csak annyiban esnek végrehajtás alá, a mennyiben a 300 frtot meghaladják. Háromszáz forint azonban a marasztalt fél részére ez esetben is mindig fenhagyandó.
Ugyanez áll a lelkészek, tanárok s köztisztviselők özvegyeinek nyugdijára nézve is.
400. § Az ingó javak lefoglalása és megbecslése a 359. és 366. § szabályai szerint történik.
A végrehajtó az összeirt tárgyak közt talált készpénzt, értékpapirokat, vagy arany- és ezüstnemüeket és más drágaságokat megbecslés utján magához veszi s azok letétele iránt hivatalból intézkedik; a többi ingóságokat pedig a végrehajtást szenvedett fél s ennek távollétében a házbeliek vagy valamely megbizható gondnok őrizete alatt hagyja.
401. § A végrehajtatónak jogában áll azon ingóságokat, melyek zár- és pecsét alá vehetők, a foglalás alkalmával lezáratni és lepecsételtetni; sőt ha a végrehajtást szenvedett félben nem bizik, vagy a helyiséget nem látja eléggé biztosnak: a lefoglalt tárgyak őrzésére zárgondnokot hozhat javaslatba, vagy azokat más helyre szállittathatja, mi iránt a végrehajtó a körülményekhez képest haladéktalanul intézkedik.
402. § Mihelyt az igények bejelentésére kitüzött határidő (464. §) lejárt, a nélkül, hogy valaki igényt támasztott vagy jelentett volna be, vagy mihelyt a bejelentett igények jogérvényesen elintéztettek: a kiküldött, ha hivatalból teljesiti az árverést, azonnal, más különben a végrehajtató vagy megbizottja megkeresése folytán a lefoglalt ingók árverésére határnapot tűz, az árverés helyét és idejét megszabja, s tekintettel az elsőbbségi bejelenvényekre, átalában mindazon intézkedéseket megteszi, melyek a végrehajtató megitélt jogainak teljes érvényesitésére vezetnek, s ez iránti végzését mindkét félnek kézbesitteti.
403. § Az árverési határidő, ha az ingók becsértéke 300 frtnál többre nem megy: 8 napnál kevesebb, 15 napnál több nem lehet; ha pedig a becsérték a 300 frtot meghaladja: 15 napnál kevesebbre s 30 napnál többre nem terjedhet.
E határidő a marasztalt fél kivánatára, vagy ha a tárgyak el nem tarthatók, rövidebbre is szabathatik.
Az árverés a helyi szokás szerint közhirré teendő, s egyik vagy másik fél kivánatára az általa, vagy ha mindketten kivánnák, az általok kijelölt lapok utján is kihirdetendő.
404. § Az árverés elrendelése után a végrehajtató a letéteményezett tárgyakat magához veszi, s az árverésre kitüzött napon a helyszinére kimenvén, a kielégitési összeget és járulékait a felek előtt megállapitja, a későbbiek felszámitását az árverés berekesztésére hagyván fenn.
405. § A végrehajtást szenvedettnek szabadságában áll kijelölni azon sort, melylyel az árverés tárgyai eladassanak; sőt az összeirottak helyett más ingókat bocsáthat árverés alá, csakhogy a megállapitott kielégitési összeg teljesen kikerüljön. Ha a fél ezen jogával élni nem akar, az eladás az összeirási sorrend szerint történik.
406. § Minden tárgy a becsáron, s ha ez meg nem ajánltatnék, azon alól is kikiáltandó, és a legtöbbet igérőnek háromszori kikiáltás után ugyanazon árverésen minden esetre odaadandó.
407. § Árverésnél minden tárgy készpénzzel fizettetik. Ha elsőbbségi bejelentvények nem nyujtattak be, végrehajtatónak joga van az árverésen fizetés nélkül is venni vagy megengedni, hogy mások hitelben vásároljanak, mind a két esetben a vételár a követelésbe beszámittatván.
408. § Az árverés addig folytatandó, mig a bejött pénzből a megállapitott kielégitési összeg járulékaival együtt ki nem kerül.
409. § Az árverésről jegyzőkönyv vétetik fel, mely a tárgyak folyó számát, megnevezését, a vevő nevét s az eladási árt rovatok szerint magában foglalja, végül pedig a végrehajtó s ha jelen vannak, a felek által is aláirandó.
410. § Az árverés bevégzése után a netáni elsőbbségi bejelentvények a IV. fejezet szabályai szerint azonnal tárgyalás alá vétetnek; ennek elintézéseig pedig az árverésen bejött összeg letétileg kezeltetik.
411. § Az árverés befejezése után a kiküldött a végrehajtatót, s ha több követelő közt az elsőbbségi bejelentvények jogérvényesen eldöntettek, ezeket a megállapitott sorrend szerint s nyugtatvány mellett kielégiti, az eredeti adósleveleket magához veszi; azokat, melyek nem nyertek teljes kielégitést, a részletfizetés rájegyzése mellett a követelőnek visszadja; a netán fenmaradt készpénzt a beváltott adóslevelekkel együtt a végrehajtást szenvedettnek nyugta mellett kézbesiti; a lefoglalt, de el nem adott tárgyakat birói zár alól feloldja; eljárásáról az iratok bemutatása mellett a kiküldő birósághoz jelentést tesz, s erről az érdekelteket hivatalos felzeteken azzal a hozzáadással értesiti, hogy azt a biróságnál megtekinthetik és másolatban kivehetik.
412. § Ha a bejött vételárból a követelés ki nem kerül, a végrehajtató a marasztalt fél más javainak folytatólagos foglalását kivánhatja, mi is azonnal teljesitendő. A foglalásnál és árverésnél ez esetben is a fennebbi szabályok tartandók meg.
Ha a teljes kielégitést nem nyert végrehajtató a 411. §-ban emlitett jelentés után fedez fel kielégitési alapot, a folytatólagos végrehajtás foganatositására uj végrehajtó kiküldésének lesz helye.
413. § Ha a marasztalt fél bizonyos ingatlan vagyont vagy valamely dologbani jogot köteles tulajdonul átadni a végrehajtatónak: a biróság a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezése s egyszersmind a végrehajtatónak a kérdéses jószágba és jogba való behelyezése iránt a végrehajtási végzésben intézkedik.
414. § A hol telekkönyvek nem léteznek, ott a végrehajtó birtokba helyezés által eszközli a megitélt birtok átadását, s azt a hatóság területén szokott módon közhirré teszi.
415. § Ha a telekkönyvben ugyanegy helyszinelési számmal jelölt valamely birtoktestnek csak egy része vonatik végrehajtás alá: a telekkönyvi hatóságnak a mérnöki térrajz is bemutatandó, mely a telekkönyvi egész jószágtestnek mind lefoglalt, mind fenhagyott részeit alakra és terjedelemre nézve egyaránt pontosan és világosan tüntesse ki.
416. § A végrehajtatónak valamely ingatlan jószág függő terméseire csak azon esetben lehet végrehajtást intézni, ha a kérdéses jószág más hitelező részére zálogjoggal terhelve nincsen. A végrehajtás foganatositása azon szabályok szerint történik, melyek az ingókra nézve megállapittatnak.
417. § Ha a végrehajtató valamely ingatlan vagyon jövedelmeiből akarja követelését kielégittetni: ez az ingatlan vagyonnak haszonbérbe adása utján történik.
A végrehajtás e nemének csak akkor van helye, ha a jószág igény- és tehermentes.
A haszonbéri feltételeket a végrehajtató hozza javaslatba azon biróságnál, a mely a végrehajtást elrendelte. A feltételek iránt a marasztalt fél is meghallgattatik, s ha kölcsönös megállapodás nem jő létre, a biróság határoz.
418. § A haszonbérbeadás nyilvános árverés utján történik. Az árverés kihirdetésére és foganatositására nézve ugyanazon szabályok érvényesek, melyek az ingatlanokra nézve vannak megállapitva.
419. § A bérlet nem tarthat se kevesebb ideig, mint a mennyi egy évi haszonvétel beszedésére szükséges, se tovább, mint a mennyi a végrehajtató teljes, kielégitésére kivántatik.
420. § A bérlet tartama alatt a kezelési költség és folyó adók levonása után fenmaradt tiszta jövedelem a végrehajtató kielégitésére fordittatik, s ez iránt a biróság a haszonbérbe vevőt kellőleg utasitsa.
Ha szükségesnek látszik, a végrehajtató kérelme folytán, a haszonbér beszedésére gondnok rendeltessék.
421. § Az ingatlan javak lefoglalása a 359. §-ban leirt módon megy végbe. Egyszersmind a kiküldött birósági tag az ingatlan vagyon tartozékát is összeirja és megbecsülteti. A fővagyonra bekeblezett végrehajtási zálogjog hatályos annak a 423. §-ban elősorolt összes tartozékára nézve, habár ez később iratott is össze.
Ha a foglaltató kéri, s a végrehajtó a körülményekhez képest szükségesnek látja, a birtok és tartozékai feletti őrködésre zártartó neveztetik.
422. § Ingatlanok, a mennyiben a törvény szerint együvé tartoznak, vagy a telekkönyvi szabályok szerint elválaszthatatlan egészet képeznek, együtt foglaltatnak le s bocsáttatnak árverés alá.
Ha valamely, a törvény szerint együvé tartozó, vagy feloszthatatlan ingatlan vagyon többeké, s csak egy vagy több, de nem valamennyi tulajdonostárs ellen intéztetik a végrehajtás: csupán a marasztalt fél jutalékának tulajdon joga foglaltathatik le és bocsáttathatik árverés alá. Ha a tulajdonjog aránya megállapitva nincs: a végrehajtató, az arány birói megállapitását, a fél költségére, saját felperessége alatt, a törvény rendes utján eszközölje.
423. § E végrehajtás alá vett ingatlan birtokkal egyszersmind a hozzátartozó s más végrehajtató részére még le nem foglalt azon tárgyak is lefoglalandók s együtt elárverezendők, a melyek annak állaga sérelme, vagy értéke csökkenése nélkül attól el nem választathatnak. Ilyenek:
a) a birtokon levő lakházak, továbbá a gazdaság vagy valamely iparüzlet folytatására szükséges épületek, a hozzá tartozó szerelvényekkel együtt;
b) mindennemü növények, mig a földtől el nem választattak;
c) a kir. kisebb haszonvételek s az urbéri természetü viszonyból származó jogok, ha azok váltsága jogérvényesen még megállapitva nem lenne.
424. § Földadó alá eső ingatlanoknál az összes állami földadó százszoros mennyisége képezi a becsértéket.
Minden más ingatlannak, valamint az ingatlan tartozékának megbecslése a 363. § szabályai szerint megy végbe.
425. § A birói kiküldött a foglalásról a kiküldő biróságnak jelentést tenni, a biróság pedig az árverés elrendelése s a további teendők teljesitése végett az összes iratokat a 426. §-ban kijelölt telekkönyvi hatósághoz haladéktalanul áttenni, s erről a végrehajtatót és marasztalt felet értesiteni tartozik.
426. § Az ingatlan javak árverezése s az árverés utján bejött vételár felosztása azon esetben is a 19. §-ban kijelölt telekkönyvi hatóságot illeti, ha a végrehajtást valamely birtokbiróság rendelte el.
A hol telekkönyvek még nem léteznek, a jelen törvény által a telekkönyvi hatósághoz utasitott teendőket a 18. §-ban megnevezett birtokbiróságok teljesitik.
427. § Mihelyt a végrehajtási zálogjog telekkönyvi bekeblezése megtörtént; ott pedig, a hol telekkönyvek nem léteznek, vagy a hol tartozék összeirásnak és becslésnek van helye, mihelyt a végrehajtási iratok a kiküldő birósághoz beérkeztek: a végrehajtató az árverésért azonnal folyamodhatik.
428. § Az árverési folyamodványban köteles a végrehajtató a becsértéket igazoló hivatalos okiratokat bemutatni, azon alapján az árverezendő jószág becsértékét szám szerint kitenni, az árverési feltételek tervét mellékelni s végre javaslatba hozni, hogy a kibocsátandó árverési hirdetvény melyik nyilvános lapban s hány izben közöltessék.
Az árverési folyamodvány a telekkönyvi hatósághoz annyi példányban nyujtandó be, mint a végrehajtási kérvényre nézve a 349. §-ban rendeltetett.
429. § Ha az árverezendő telekkönyvezett vagyonra oly igény van bejegyezve, mely a 472. § szerint az árverés elhalasztását vonja maga után: a telekkönyvi hatóság az igénykereset beadására, ha az még meg nem történt volna, határidőt tűz, arról az igénylőt értesiti s a keresetet a 467. és 468. § szabályai szerint intézi el.
Ha pedig ilyen igény bejegyezve nincs, vagy az igényper az igény elutasitásával jogérvényesen elintéztetett: az árverést elrendeli, annak feltételeit a végrehajtató által előadott tervezet alapján megállapitja, az árverés foganatositására kiküldöttet rendel, vagy ha a végrehajtás tárgyai más hatósági területen léteznének, az illető biróságot keresi meg, végre az árverési hirdetvény kibocsátása- és közzétételéről intézkedik.
430. § Az árverési feltételek a vagyonra és értékére való tekintettel akkép szerkesztendők, hogy a marasztalt fél és jelzálogos hitelezők érdekei általuk ne szenvedjenek, a vevők versenye pedig ne nehezittessék. Különösen világos határozatokat kell magukban foglalniok az iránt, mennyi összeg legyen bánatpénzül az árveréskor leteendő, továbbá a vételár milyen részletekben s mely időben fizettessék, végre mit kell a vevőnek teljesitenie a végett, hogy a jószág átadását megnyerhesse.
431. § Mind az igénylőknek, mind a jelzálogos hitelezőknek, mind a marasztalt félnek van joguk netaláni észrevételeiket az árverésre kitüzött első határidő első felében a telekkönyvi hatósághoz benyujtani. A beadott észrevételek szerint a feltételek módosithatók.
432. § Az árverési végzésről a végrehajtató, továbbá a marasztalt fél, végre a jelzálogos hitelezők vagy tudvalevők képviselőik felzetileg értesittetnek. Azon hitelezők részére, kik távol vannak, vagy lakhelyök nem tudatik, hivatalból neveztetik képviselő.
433. § Az árverési végzéssel egyidejüleg hirdetvény bocsátandó ki, melyben a következők foglaltatnak:
a) az előljáró telekkönyvi hatóság és a felek megnevezése;
b) az árverezendő vagyon körülirása s a netaláni tartozékok;
c) a kikiáltási ár s a leteendő bánatpénz összege;
d) az árverés helye, napja, órája és megállapitott feltételei;
e) azon felszólitás a jelzálogos hitelezőkhöz, hogy a kik nem a telekkönyvi hatóság székhelyén vagy annak közelében laknak, a vételár felosztása alkalmával leendő képviseltetésök végett a hatóság székhelyén megbizottat rendelkenek, és azok nevét s lakását az eladásig jelentsék be, ellenkező esetben a hivatalból kinevezett gondnok által fognak képviseltetni;
f) az igények érvényesitésére való felhivás a 466. §-ban foglalt utasitás szerint;
g) a hirdetvény kelte s a végrehajtó aláirása.
434. § Az árverési hirdetvény a telekkönyvi hatóságnál nyilvánosan kifüggesztendő, s a helyi szokás szerint, valamint a felek kivánatához képest, hirlapok utján köztudomásra hozandó.
435. § Minden érdekeltnek van joga kivánni, hogy az árverési hirdetvény a hivatalos lapon felül az illető vidék közlönyébe is beigtattassék. Ha erre nézve az érdekeltek nem nyilatkoztak, és a vagyon értéke 300 frtot meghalad: a hirdetvény a hivatalos lapban háron izben közlendő.
436. § Az árverés, ha tárgya a telekkönyvi hatóság székhelyén vagy annak közelében fekszik, a telekkönyvi hivatalban, más helyeken az illető község házánál, s ha a birtok nem volna valamely községbe bekebelezve, a helyszinén tartatik. Az árverés megkezdése előtt a megállapitott, illetőleg módositott feltételek felolvasandók.
437. § Az árverésre két határnap tüzetik. Az első határnap a kisebb értékü ingatlanoknál 30, tizezer forintnál többre becsült javaknál azonban 60, s a második a becsértékre való tekintet nélkül mindig 30 napra szabandó; amaz a hirdetvény kifüggesztése, utóbbi az első árverés napjától számittatván.
Első árveréskor a vagyon, hacsak abba az összes érdekeltek világosan bele nem egyeztetnek, a kikiáltási áron alól el nem adathatik; a második árverési határnapon ellenben a legmagasb igéret azon alól is elfogadtatik.
438. § Ha az első árverés eredmény nélkül marad, a második árverés a 434. § szerint ujból közhirré teendő.
439. § A meddig igérő van, az árverést berekeszteni nem lehet. Ha többet igérni senki se akar, a végrehajtó záridőt tűz ki az árverés befejezésére. E határidő egy negyedóránál kevesebb nem lehet s fél órán tul rendszerint nem terjedhet. Ha ujabb igérés tétetnék a kitűzött határidő alatt, a végrehajtó ujabb záridőt tűz.
440. § Az árverésről jegyzőkönyv vétetik fel, melybe a jelenlevő birósági személyek és felek vagy képviselők nevei, az árverés tárgya, helye és ideje, végre a venni szándékozók nevei s a fokozatos igéretek pontosan feljegyzendők. A birói kiküldött a jegyzőkönyvet aláirja, s a felekkel, képviselőikkel, a vevővel aláiratja, vagy azt, hogy az aláirást megtagadták, megjegyzi.
441. § A jegyzőkönyv berekesztésével az árverezők által bánatpénzül letett összegek visszaadatnak, a vevő bánatpénze ellenben visszatartatván, a feltételekhez képest az árverés alkalmával netán fizetett vételári részlettel s az összes végrehajtási iratokkal együtt a telekkönyvi hatósághoz jelentés mellett bemutattatik.
442. § Az árverésnél felmerült alaki sérelmek alapján mind a végrehajtató, mind a végrehajtást szenvedő fél s a jelzálogos hitelezők semmiségi panaszszal élhetnek. Ezen semmiségi panasz az árverés jogerőre emelkedését meggátolja.
443. § Az árverés jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóság hivatalból határnapot rendel a kielégitési sorrend megállapitása s a vételár felosztása végett, s arra a végrehajtató, az adóst, a jelzálogos hitelezőket és a vevőt azon kijelentéssel idézi meg, hogy elmaradásuk a sorrend megállapitását s a vételárnak ahoz képest leendő felosztását nem fogja megakadályozni.
444. § A tárgyalásra azon hitelezők, a kiknek lakhelye tudva van, vagy akik a hatóság székhelyén képviselőt rendeltek, a végzés kézbesitése által idéztetnek. Az ismeretlen tartózkodásu hitelezők, valamint azok is, a kik az előbbi szabály szerint megidéztettek ugyan, de meg nem jelentek, a tárgyaláson a kirendelt gondnok által (432. §) fognak képviseltetni.
Hirdetvény kibocsátása a távollevő vagy ismeretlen hitelezők részére nem szükséges.
445. § A vételár felosztására kitüzött tárgyalásról az illető adóhivatal, az adóhátralék bejelentése végett mindig értesitendő.
446. § A kielégitési sorrendben az előnyös tételek minden egyéb követelést feltétlenül megelőznek. Az előnyös tételekhez számittatnak, s a következő sorrend szerint nyernek kielégitést:
a) azon végrehajtatónak, ki az árverést foganatositotta, foglalási és árverési összes költsége;
b) az eladott jószágot terhelő utolsó két évi közadó s illetékhátralék és községi adó;
c) a cselédek egy évnegyedi bére.
447. § A törvényes zálogjog elsőségét a 362. § határozza meg.
A biztositási összeg, ha az elemi kár a jogerőre emelkedett árverés előtt történt, első sorban azon hitelezőket illeti, a kik a biztositott tárgyra nézve zálogjoggal birnak.
A betáblázott követelések rangsorozatát a telekkönyvi törvény állapitja meg.
A követeléseknek mind valódiságára, mind rangsorozatára nézve ugy az adós mint a jelzálogos hitelezők kifogást tehetnek. Ha valódiságára, összegére, vagy jelzálogi elsőbbségére nézve valamely követelés kérdés alá vétetik: az érdekeltek külön perutra utasitandók; a követelés azonban a per kimeneteléig letétel vagy letiltás által biztosittassék.
448. § A tárgyalás napjáig lejárt 3 évnél nem idősebb kamatok a tőkével egyenlő rangsorozattal birnak.
449. § A távollevő hitelezők képviseltetésével járó dijak az illető követeléseknél számittatnak fel, s ezekkel egyenlő rangsorozattal biróilag állapittatnak meg.
450. § A tárgyalás berekesztése után a telekkönyvi hatóság a vételár felosztási tervét 3 nap alatt hivatalból készitse el. E tervet mindenik érdekelt megtekintheti, s ha a felosztás által magát sértve véli, az ellen a tárgyalás napjától számitandó 15 nap alatt felebbezéssel élhet.
451. § Ha a felebbezés a sorrendnek csak alábbi tételére, vagy valamely követelésnek csak bizonyos részére vonatkozik: ez által a megelőző tételek, vagy nem felebbezett összegek kielégitése akadályozva nincsen.
452. § A felosztás jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóság a felszámitott követeléseket a befolyt vételárból rövid uton kielégiti, vagy kifizetés végett a vevőhöz utalja, a külön perre utasitott követelések teljes fedezetére szükséges pénzösszeget pedig letétbe helyezi, vagy a vevőnél letiltja. Ez összeg csak akkor lesz a többi hitelező részére forditható, ha attól a perre utasitott hitelező jogérvényes itélet által elmozdittatik.
453. § A bejelentett igények a következő fejezet szabályai szerint, s a vételárfelosztás kérdésétől elkülönitve tárgyaltatnak.
454. § A mi a vételárból a felszámitott követelések, s a vételár fölöslegére utasitott netáni igénylők teljes kielégitése után fenmarad, az az adóst illeti.
455. § Minden tétel kifizetése nyugta s az eredeti adóslevél visszaadása mellett történik.
A kifizetett adóssági tételek törlését a telekkönyvi hatóság az illető telek- vagy betáblázási könyvben hivatalból eszközli, ennek megtörténtével pedig az eredeti okiratot az adósnak visszaadja.
A vételárból ki nem került követelés törlése szintén hivatalból teljesittetik; de az adóslevél a történt fizetés feljegyzése mellett ez esetben a hitelezőnél marad.
456. § A vevő csak a vételárt s az átruházási szándékot fizeti, s az előbbi tulajdonosnak semmi más terheiért nem felelős.
457. § Vevőnek szabadságában áll a jelzálogos hitelezőkkel megegyezni abban, hogy a követelések a birtokon továbbra is teherképen maradjanak.
Az ilyen követelések ugy tekintendők, mintha befizettettek s a hitelezőknek utalványoztattak volna.
458. § Mihelyt a vevő az árverési feltételeknek eleget tett, részére a megvett jószág tulajdoni joga, a netalán átvállalt terhekkel együtt, hivatalból bekebeleztetik. A hol telekkönyv nem létezik, a vevőnek hivatalos bizonyitvány adatik, mely a szerzett tulajdonjog bizonyitékául szolgál.
459. § Ha a vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tett: a bánatpénz elvesztésén felül, a mely a bekeblezett hitelezők sorrend szerinti kielégitésére fog fordittatni, az illető hatóság, az érdekelt felek bármelyike kérelmére, a birtok ujabb árverését elrendeli, s azt csak egy árverési határnap kitűzése, de a 434. §-ban körülirt feltételek megtartása mellett, az előbbi becsáron alól is elárverezteti.
Ha ez ujabb árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jönne be, a veszteséget a korábbi vevő viseli; de viszont a netaláni többlet is azt illeti.
460. § A végrehajtató, ha követelése az eladott birtok árából ki nem kerül, a marasztalt fél javainak folytatólagos foglalását és árverését kérelmezheti.
461. § A telekkönyvi hatóság a végrehajtást minden fokozatában telekkönyvileg feljegyezni köteles, még akkor is, ha a végrehajtás valamely birtoknak függő termésére, vagy haszonbérbe adására vonatkozik.
462. § Ha valakinek a javai telekkönyvi bekeblezésekkel vagy betáblázásokkal terhelvék: a tulajdonos jogositva van, az illetékes dologi biróságnál javainak birói elárvereztetését kérelmezni.
Ilyen kérelem folytán is a becsüt, árverést és vételári felosztást illetőleg ugyanazon szabályok tartandók meg, melyek a jelen fejezetben vannak megállapitva.
463. § Olyan tárgyakat, melyekről a végrehajtást szenvedő fél vagy bárki más azt állitja, hogy másoknak a tulajdoni, avagy a melyek a körülményekből mások tulajdonainak vélelmezhetők, a végrehajtó csak akkor vehet fel az összeirásba, ha a végrehajtást szenvedőknek egyéb javai, melyek iránt hasonló észrevétel fenn nem forog, a marasztalási összegre nézve teljes födözetet nem nyujtanak.
Ha ilyen födözet nem létében az idegen tulajdonnak állitott vagy vélelmezett tárgyak lefoglalása nem mellőzhető: a kiküldött a foglalási jegyzőkönyvben megemliti azon személyt, a ki azokra tulajdoni vagy elsőbbségi igénynyel bir, s egyszersmind az igénylőt jogainak a 464. § szerint leendő érvényesitésére utasitja.
464. § Ha a végrehajtás csupán ingóságokra intéztetett: a végrehajtó az igénykereset beadására a foglalás napjától számitandó 15 napi határidőt tűz; erről a tudvalevő igénylőket hivatalos felzeteket, az ismeretleneket pedig hirdetvény utján értesiti. A hirdetmény a biróságnál nyilt helyen kifüggesztendő, s ha a lefoglalt tárgyak becsértéke 300 frtot meghalad, a hivatalos lapban háromszor közzé teendő.
Ez esetben a kereset beadására kitüzött határidő a hirlapi közzététel utolsó napjától számittatik.
465. § Az igénykereset beadására való felszólitás és határidő-kitüzés, ha a foglalás tárgya ingatlan, vagy részint ingó, részint ingatlan javakból áll: az előbbi § szabályainak megtartása mellett az árverésre és vételár felosztására nézve illetékes telekkönyvi hatóság jogköréhez tartozik. (426. §)
466. § A hirdetvényben következők foglaltatnak:
a) a felek nevei s a lefoglalt tárgyak minősége és holléte;
b) azon felhivás, hogy a kik a lefoglalt javak iránt tulajdoni vagy más igényt avagy elsőbbségi jogokat érvényesithetni vélnek, igénykereseteiket a hirdetvény közzétételének utolsó napjától számitandó 15 nap alatt, elsőbbségi bejelentvényeiket pedig ingóságokra nézve az árverés kezdetéig, habár külön értesitést nem vettek ki, nyujtsák be, különben azok a végrehajtás folyamát nem gátolván, egyedül a vételár fölöslegére fognak utasittatni;
c) megnevezése a birói kiküldöttnek, a kihez, vagy a telekkönyvi hatóságnak, a hová a beadvány intézendő.
Ingatlanokra nézve ezen felhivás a 433. §-ban érintett árverési hirdetvényben foglaltatik.
467. § Az igénykereset, mely a foglaltató és végrehajtást szenvedett fél ellen együttesen intézendő, a 464. § esetében a birói kiküldötthez, a 465. § esetében pedig a telekkönyvi hatósághoz nyujtatik be.
A birói kiküldött a beérkezett igénykereseteket a határidő lejártával a végrehajtás helyének sommás biróságához jelentés mellett 24 óra alatt benyujtani tartozik.
468. § Az igényperek a sommás biróság által sommás uton, s a telekkönyvi hatóságnál külön jegyzőkönyvben, - még pedig valamennyien együttesen tárgyalandók. Épen igy tárgyaltatnak - az igényektől azonban elkülönitve, de szintén együttesen, - az elsőbbségi bejelentvények is.
A biróság az igényperekben végzés által határoz, mi ellen a feleknek jogukban áll felebbviteli perorvoslattal élni.
469. § Ha az igény tárgya a foglaláskor a végrehajtást szenvedő fél birtokában találtatott; vagy ha a fenforgó körülményekből azt lehetett a foglaltatónak jóhiszemüleg vélelmezni, hogy azon tárgy a foglalást szenvedő tulajdona; még ha az igény igazoltnak találtatnék, s a lefoglalt tárgy az összeirásból kitöröltetnék is, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő.
470. § A nyilván alaptalanul igényt támasztók s képviselőik egyetemlegesen, s az 59. § e részbeni szabályának alkalmazása mellett, a perköltségen felül 300 forintig terjedhető pénzbirsággal büntettetnek.
471. § Az igénylőnek odaitélt vagyon a foglalás és birói zár alól hivatalból felmentendő.
472. § Ingatlan vagyon tekintetében ott, hol nyilvánkönyvek léteznek, s ezekre nézve a hirdetvényi határidő már lejárt, a foglalást megelőzőleg nyilvánkönyvbe jegyzett igények és igénykeresetek az árverést meggátolják; a foglalás után bejegyzett vagy folyamatba tett igények s igénykeresetek ellenben nem gátolják a végrehajtást, csak a foglaltatónak s az elsőbbséggel biró jelzálogos hitelezőknek a vételárból lett kielégittetése, s a 446. §-ban elősorolt tételek kifizetése után netalán fennmaradó összegre nézve birnak hatálylyal.
473. § Ott, a hol a hirdetvényi határidő még le nem járt, vagy a hol nyilvánkönyvek nem léteznek, mind az ingatlan, mind az ingó vagyon tekintetében az igénykeresetek az igényelt vagyon elárvereztetését csak akkor gátolják, ha törvényes határidőben nyujtattak be, - azontúl csupán a vételár fölöslegére levén érvényesithetők.
474. § Elsőbbségi bejelentvények nem gátolják a végrehajtási árverést.
475. § A községi biróság a helybeli biróból, vagy törvénybiróból illetőleg hadnagyból,egy esküdtből és a jegyzőből áll, kik mindnyájan egyenlő szavazatjoggal birnak. Illetősége, a községi lakosoknak 30 frt értéket meg nem haladó személyes kereseteire terjed.
476. § A községi biróság az előbbi § által illetőségéhez utasitott ügyekben, mint egyeztető békebiró működik; ehez képest jogositva van a folymaodó kérelmére folytán az illető feleket személyes megjelenésre maga elé idézni.
477. § Ha mind a két fél megjelent, a biróság megkisérli az egyességet, s ha sikerül, jegyzőkönyvbe veszi. Az ilyen egyesség végrehajtható.
478. § Ha az egyesség nem sikerül; de a felek magukat a községi biráskodásnak önként alá vetik: a biróság a sommás eljárás szabályai szerint itéletet hoz, s azt az esküdt vagy a jegyző kiküldésével azonnal foganatositja.
Az itélet ellen felebbezésnek nincs helye, de az elmarasztalt félnek a törvény rendes utja fenmarad.
479. § Mindenik fél köteles, megidéztetése folytán (476. §), a községi biróság előtt megjelenni. Az elfogadható ok nélkül meg nem jelent fél ellen 5 frtig terjedhető pénzbirság alkalmazásának van helye, melyet a rendes biróság a perben állapit meg, s melynek megitélésére a fél akkor is köteleztetik, ha részére kedvezőleg döntetnék el a per.
480. § Ha a felek se ki nem egyezkedhettek, se a községi biráskodást el nem fogadták, vagy az idézett fél meg nem jelent: erről a községi biróság hivatalos bizonyitványt ad, melynek alapján a folyamodó a pert rendes uton megindithatja. E bizonyitvány nélkül a rendes biróság által nem fogadtatik el a kereset.
481. § A vásári biróságot sz. kir. és rendezett tanácsu városokban egy elnökből, két biróból s egy jegyzőkönyvvezetőből álló biróság, a nem rendezett tanácsu városokra és községekre nézve pedig az illető járási szolgabiró és esküdt, végre a 2. §-ban érintett azon községekben, melyek a sommás eljárás alá tartozó ügyekben első folyamodási biráskodásra feljogosittatnak: a biró és jegyzőkönyvvezető gyakorolja.
482. § A vásári biróság az országos és heti vásárok ideje alatt itél:
a) a kereskedelmi viszonyokból származott s valamely különösen kijelölt vásárra kötelezett adósságok iránt;
b) mindennemü áruczikknek szerződés szerinti átadása vagy átvétele kérdéseiben, ha azokra nézve vásár alatt történt meg az alku, vagy adatott előpénz;
c) a vásári forgalom tárgyaira nézve, ha a vásárra szállitásuk kiköttetett, s a vásáron találtatnak;
d) az áruczikkek visszaadásának követelésére, vagy az ár lefizetésére nézve, ha az áruczikkek a vételár azonnali lefizetésének kötelezettsége mellett vétettek meg, s azokat a vevő már valósággal átvette, - a meddig és a mennyiben azok a biróság területén találtatnak;
e) a vásár alatt kötött adásvevési szerződéseknek erőszakos, csalás, vagy tévedés alapján kért felbontása iránt, ha az áruczikkek még természetben megvannak.
483. § Ha az előbbi § c) alatti esetében azon tárgyak, melyeknek a vásárra szállitásuk kiköttetett, nincsenek a vásáron: a felperes tetszése szerint vagy a vásári biróság előtt követelheti a foglaló kétszeres összegének visszaadását, s annak, a mi a foglalón felül netán előre fizettetett, visszatéritését a kötéstől elállón; vagy a szerződés teljesitése iránt rendes per utján indithat keresetet.
484. § Kereskedelmi nagyobb forgalommal biró és rendezett tanácsu népesebb városoknak, indokolt kérelmök folytán megengedheti az igazságügyi ministerium, hogy a piaczi forgalomból felmerült peres kérdésekben, ha azok a 93. § a) és k) pontjai szerint különben is a sommás eljárás alá tartoznának, - országos és heti vásárok idején kivül is a jelen fejezetben megállapitott eljárás szerint biráskodhassanak.
485. § Az emlitett eseteken kivül a vásári biráskodásnak nincs helye, habár a felek azt közakarattal választották, vagy magukat a biráskodás e nemének önként alávetették volna is.
486. § A kötbér nem tárgya a vásári biráskodásnak. Ennélfogva a vásári biróság annak megitélésébe még akkor se bocsátkozhatik, mikor ez záradékkép a vásárra szóló szerződésben foglaltatott, hanem arra nézve a feleket rendes perutra utasitja.
487. § Ha az áruczikkek az eladás után ugyan, de az átvétel előtt másnak vagy többeknek ismét eladattak, a nélkül, hogy egyik vagy másik vevőnek átadattak volna: ilyen vevők közt más megállapodás hiányában a szerződés elsőbbsége határoz. De ha az áruczikkek valamely utóbbi vevőnek valósággal kezeihez is szolgáltattak, ez utóbbi jóhiszemü vevővel kötött és valóságos átadás által megerősitett szerződés a vásári biróság által fel nem bontatik, hanem ha az ez által károsultak a kárt okozóval barátságosan meg nem egyezhetnének, a vásári biróság rendes perutra fogja utasitani a feleket.
488. § A vásári biróság az itt szabályozott eltérések mellett a sommás eljárás szerint határoz.
489. § A vásári biróságnak jogában áll alperest ugyanazon napon, melyen a kereset beadatott vagy felvétetett, sőt ha a késedelem veszélylyel jár, ünnep- és vásárnapokon is idéztetni, s a megjelenni vonakodót a körülményekhez képest kényszeritő eszközökkel is előállittatni.
490. § Hogy alperes magát vagy vagyonát az illető biróság hatósága alól ki ne vonhassa: a vásári biróság a körülményekhez képest őrt is rendelhet felperes személye mellé, vagy gondnokot nevezhet, a ki az eladandó czikkekből bevett pénzeket ideiglenesen foglalja le, s egyszersmind a felperes megcsalására czélzó eladásokat s másnemü kijátszásokat akadályoztassa meg.
491. § A felek által használt okiratok téritvény mellett a biróságnál megtartatnak mindaddig, mig azok helyébe hiteles másolatok a felek költségén nem szereztetnek.
492. § A marasztaló itélet a vesztes félnek egyedül helyben levő s a vásári biróság alá tartozó ingó javainak a vásár helyén nyomban tartandó elárverezésével azonnal végrehajtatik.
Ha a követelés ez úton ki nem kerül, a végrehajtás folytatása megkeresés utján eszközölendő.
493. § A felek a vásári biróság jegyzőkönyveit és itéleteit egyszerű vagy hitelesitett másolatban bármikor kivehetik.
494. § A vásári biróság által elintézett perekben semminemü perorvoslatnak nincs helye. A meg nem elégedett félnek azonban a per tárgyára s a vásári biráskodásból származó károk megtéritésére nézve a nyertes fél ellen a rendes per utja fenmarad.
495. § A felek kölcsönös szerződés folytán választott biróságra ruházhatják peres ügyeik eldöntését, azon esetek kivételével, melyekben az 53. § szerint a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincs helye.
496. § A szerződésnek, melyben a választott biróság kiköttetett, mindig irásban szerkesztve, s abban a per tárgyának, valamint minden jogviszonynak, melyre a választott biróság hatásköre kiterjed, tüzetesen kijelölve kell lennie.
497. § Az 56. §-ban foglalt azon körülmények, melyeknél fogva a rendszerinti biróság tagjai bizonyos ügyekben részt nem vehetnek, a választott birákra nézve is kizáró akadályt képeznek.
498. § Ha a felek közt a birák személye iránt kölcsönös egyetértés létezik: a felek magában a szerződésben négy birót és egy elnököt nevezzenek meg.
499. § Ha választott birósági eljárás a birói személyek előleges megnevezése nélkül köttetett ki s a felek a birói személyekre nézve nincsenek egyetértésben: mindenik fél négy birót jelöljön ki, s erre a vonakodó fél az ellenfél kivánatára a rendes biróság (506. §) által 15 napi határidő kitüzése mellett, azzal a hozzáadással szólittassék fel, hogy elmulasztás esetében a biróság által fog történni a kijelölés.
A fél, s utóbbi esetben a biróság, a jelöltek neveit, polgári állását és lakhelyét az ellenféllel tudatni tartozik.
500. § A választási, illetőleg kijelölési jogot több pertárs együttesen s csak annyi tagra nézve gyakorolja, a mennyi a 498. és 499. §-ban megállapittatott. Ha a pertársak a birói személyekre nézve egymás közt meg nem egyezhetnek: jelöltjeik közt a szavazatok többsége, ennek hiányában sorshuzás határoz.
501. § Mindenik félnek van joga az ellenfél, illetőleg a biróság által kijelölt négy tag közöl kettőt visszavetni, a nélkül, hogy a visszavetést indokolni tartoznék. A visszavetésnek 15 nap alatt van helye azon időtől számitva, a melyben a kijelölés a félnek tudtára adatott. Ha ezen határidő alatt visszavetési jogával nem élt az ellenfél: e jog magát a kijelölö felet, illetőleg a kijelölő biróságot illeti. Az ekkép mindkét részről összesen fenmaradt négy tag képezi az 503. §-ban megnevezettekkel együtt a választott biróságot.
502. § A választott birák csak saját irásbeli nyilatkozatuk folytán köteleztethetnek a biráskodás elvállalására.
503. § Elnököt a 499. § esetében, jegyzőt pedig minden esetben maguk a birák választanak; a 497. és 502. §-ok szabályai az elnökre és jegyzőre nézve is alkalmazandók.
Ha az elnökre nézve szavazattöbbség nem jő létre, azt az 506. §-ban kijelölt birói közhatóság nevezi ki.
504. § A választott biróságnak kötelessége 15 nap alatt elnököt választani, s egyetértés hiányában elnöknevezés végett az előbbi §-ban emlitett biróságot megkeresni; az elnök megválasztása, illetőleg kinevezése után pedig ismét 15 nap alatt az eljárás módját a felekkel egyetértőleg megállapitani s az ügy folyamatba tétele iránt intézkedni.
Ha az eljárás módja iránt nem sikerül az egyetértés, az e részben fennálló szabályok alkalmazásának van helye.
505. § A törvénykezési rendtartás szabályai a jelen fejezetben foglalt eltéréssel a választott biróság eljárásában is zsinórmértékül szolgálnak.
506. § Ha az eljárás folyamában kézbesités, tanukihallgatás, szakértői vélemény vagy eskütétel szüksége forog fenn: ennek foganatositása végett a választott biróság azon rendes birósághoz fordul, melynek illetőségéhez a per, választott biróság esetén kivül tartoznék.
507. § A választott biróság ülései nem nyilvánosak.
508. § A birói közhatósághoz intézett megkereséseket, ugy szintén a létrejött egyességet vagy hozott itéletet s ezek kiadványait a választott biróság minden tagja aláirni tartozik.
509. § A választott biróság határozatai ellen felebbezésnek és perujitásnak épen nincs, semmiségi panasznak pedig csak a 297. § 1. 2. 3. 8. 9. 14. 15. és 16. pontja alatt elősorolt esetekben van helye.
510. § A választott biróság a végrehajtást se el nem rendelheti, se nem foganatosithatja; hanem azt a nyertes félnek a törvénykezési rendtartás átalános szabályai szerint az 506. §-ban kijelölt birói közhatóságnál kell kieszközölnie.
511. § A választott birósági eljárás befejeztével az összes periratok jelentés mellett, az 506. §-ban emlitett biróságnál tételnek le.
512. § A választott birósági szerződés hatályát veszti:
a) ha a választott biróság az 504. §-ban kitűzött idő alatt meg nem alakul;
b) ha a felek az eljárás e nemétől kölcsönösen elállanak;
c) ha az ügy, melyre a választott biróság kikötve volt, akár itélet, akár egyesség által elintéztetett.
Ha a választott biróság valamely tagja az eljárás meginditása után, de az ügy eldöntése előtt meghalt, vagy a 497. § határozatához képest, avagy más akadálynál fogva a biráskodás gyakorlására képtelenné válik, a biróság kiegészitése a 499 s következő §-ok értelmében eszközlendő.
513. § Felhivási keresetnek a törvényben kijelölt eseteken kivül helye van:
a) az ellen, ki valamely joggal kérkedik;
b) számadási per inditásánál;
c) holtnak nyilvánitás esetében;
d) elveszett okiratok megsemmisitése végett.
514. § Ha valaki egy másik irányában valamely joggal kérkedik: ez a 28. §-ban kijelölt biróság előtt követelheti, hogy a kérkedőnek azon jog érvényesitésére bizonyos határidő tüzessék ki, s ha ez alatt keresetét be nem adná, a vitatott jog a kérkedőre nézve örökre érvénytelennek nyilvánittassék.
515. § A felhivási kereset folytán a biró a felhivottnak meghagyja, hogy a 132. § értelmében kitüzött határidő alatt vagy feleljen a felhivásra, vagy inditson keresetet joga érvényesitése végett, különben reá nézve a kérdéses jog örökre érvénytelennek fog nyilvánittatni.
516. § Ha a felhivott fél a keresetet meginditja, a törvénykezési rendtartás közönséges szabályai szerint kell eljárni.
Ha pedig a felhivásra felel: nyilatkozata ellenirat gyanánt veendő, s külön jegyzőkönyben tárgyaltatván, végzés által döntendő el, van-e a felhivásnak helye vagy nincsen?
Ha a felhivásnak hely adatott, egyuttal a felhivottnak a 132. § szabályai szerint s az 515. §-ban érintett jogkövetkezmények terhe alatt keresetlevelének beadására ujabb zárhatáridő tüzetik ki.
517. § Ha az 515. § szabályaihoz képest se a feleket, se a kereset kellő időben be nem nyujtatik, vagy az 516. §-ban érintett ujabb határidő alatt a kereset meg nem indittatik: a biróság a felhivó kérelmére a kérdéses jogot a felhivottra nézve érvénytelennek nyilvánitja.
518. § Számadási viszonyokban, valamint a számadást követelő adhat be felhivási keresetet a végett, hogy az, a ki neki számolni tartozik, számadását zárhatáridő alatt mutassa be: ugy a számadó is követelheti, hogy az, a kinek számadással tartozik, vagy helyeselje a számadást, vagy az elleni kifogásait a kitüzendő határidő alatt terjeszsze elő.
519. § Ha a jogositottnak felhivására a számadás előterjesztetett: az, mint kereset tekintetvén, a számadás kérdése a rendes eljárás szerint tárgyaltatik.
Ha a felhivott magát a számadásra kötelezettnek nem érzi, s a kitűzött határidő alatt ily értelemben nyilatkozik: nyilatkozata ez esetben elleniratnak vétetik, s külön jegyzőkönyvben tárgyaltatik, végzés által döntendő el, tartozik-e a felhivott fél számot adni vagy nem? Egyebekre nézve az 516. § szabályai itt is alkalmazandók.
520. § Ha a felhivott se a törvényes határidő alatt számadását, vagy a felhivási keresetre nyilatkozatát be nem nyujtotta, se azon határozat folytán, mely által a számadási kötelezettség megállapittatott, a kitűzött határidőben számadását elő nem terjesztette: a felhivónak ujabb kérelmére, melyben követelését legjobb tudomása szerint számitandja fel, e követelés érdemében a biróság fog határozni.
Ez esetben a felhivó fél az előadott összeg erejéig a számadásra kötelezett fél ellen egyszersmind a törvényszerü biztositás bármelyik nemével is élhet.
521. § Ha a számadónak az 518. §-ban emlitett felhivásra a felhivott fél kellő időben nem felel: a számadó további kérelmére, a számadás biróilag helybenhagyottnak nyilvánittatik, s a számadó fél a további felelősség terhe alól felmentetik.
522. § Eltünt egyén holtnak nyilvánitását kérhetik:
a) a házastárs a házassági kötelék feloldása, és
b) a törvényes örökös vagy örökösök hiányában a korona ügyésze, az örökség birtokbavétele végett.
A birói illetőség a 40. §-ban van szabályozva.
523. § Az eltünt egyén megholtnak csak ugy vélelmezhető:
a) ha születésétől számitva nyolczvan év elmult, és tartozkodási helye tiz esztendő óta nem tudatik;
b) születési idejére való tekintet nélkül, ha tartózkodási helye harmincz egész esztendőn át ismeretlen;
c) ha háboruban nehéz sebet kapott, vagy ha valamely hajón volt, midőn ez törést szenvedett, vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta három év már lefolyt.
524. § Az illető törvényszék, a mint a holtnak nyilvánitási kérvény hozzá beérkezett, gondnokot s az 522. § a) esetében házasságvédőt is rendel.
Egyszersmind az eltünt egyént hirdetmény által hirlapilag azzal a hozzáadással idézi, hogy ha egy évi határidő alatt meg nem jelenne, vagy életben létét más módon nem tudatná: a holtnak nyilvánítási kérvény érdemlegesen fog elintéztetni.
525. § A tárgyalás a folyamodó fél és a gondnok között a rendes eljárás szabályai szerint megy végbe, s a biró itéletileg mondja ki, hogy be van-e bizonyítva a halál vagy nincs.
526. § Az itéletet a folyamodónak jogában, az 524. § szerint kirendelt házasságvédőnek, illetőleg gondnoknak pedig, - ha az elhalálozás bebizonyitottnak mondatott ki, - kötelességében áll egész a legfőbb itélőszékig felebbezni.
527. § Ha a legfőbb biróság lényeges hiányokat vesz észre az eljárásban, itélethozatal előtt azoknak kijavíttatását hivatalból eszközöltesse.
528. § Azon nap, melyen a holtnak nyilvánitási itélet jogerejüvé vált, az eltűnt egyén elhunyta napjául tekintendő.
A holtnak nyilvánitás azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltünt előbb vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, ki a birói holtnak nyilvánitás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemü birtokosnak tekintendő.
529. § A közforgalom tárgyát képező értékpapirok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni. * Más elveszett okirat megsemmisítése iránti kérelem az okiratnak legutolsó birtokosát, vagy ennek jogutódát illeti, és a 41. §-ban kijelölt biróságnál nyujtandó be.
A kérvényben az okirat kelte és tartalma lehetőleg pontosan körülirandó.
530. § Ilyen kérelem folytán a biróság az elveszettnek állított okirat netaláni birtokosát hirdetvény által szólítsa fel, hogy a kérdéses okiratot, vagy ahoz való igényét a hirdetvények a hirlapban első megjelenése napjától számítandó egy év alatt jelentse be, különben az okirat semmisnek fog nyilváníttatni.
A hirdetmény az okirat lehetőleg pontos leirását foglalja magában, s a biróság helyiségén nyilt helyre kifüggesztetik, s egyszersmind a hivatalos hirlapban háromszor közöltetik.
531. § A folyamodó kérelmére a biróság mindjárt a hirdetmény kibocsátása alkalmával úgy intézkedjék, hogy az elveszett okiratra további birói rendeletig semmi fizetés se történjék.
Az adós vagy kibocsátó az megsemmisítési eljárás megindításáról mindig értesítendő.
532. § Ha a kitűzött határidő alatt valaki a kérdéses okirat birtokosául jelentkezett: annak, ki a megsemmisítési kérvényt benyujtotta, harmincz napi határidő szabandó, mely alatt tulajdoni keresetét a jelentkező birtokos ellen, igényeinek különbeli elvesztése mellett meg kell indítania.
A tárgyalás a rendes eljárás szabályai szerint történik.
533. § Ha pedig a hirdetvényi határidő alatt senki se jelentkezett: az okirat a folyamodó kérelmére végzésileg semmisnek nyilváníttatik; miről mind a fél, a kinek a megsemmisített okiratnál fogva valami kötelezettséget kellene teljesítenie, értesítendő, mind a megsemmisítés szabályszerüleg közzéteendő.
534. § Az előleges bizonyításnak helye van a per folyamata alatt, sőt a per megindítása előtt is, ha az ellenfél abba beleegyezik, vagy ha a folyamodó kimutatja, hogy a per kimeneteléig eleshetik bizonyítékától, melyet jogainak érvényesítésére vagy védelmére kiván használni.
Az előleges bizonyítás nemei: a tanuhallgatás és birói szemle.
535. § Az előleges tanuhallgatás, a bizonyítási kérdő pontok melléklése s a tanú nevének, polgári állásának és lakhelyének pontos előadása mellett azon biróságnál kérendő, melyet a perbeli törvényhatóság illet.
Sürgős esetben a tanút azon biróság is kihallgathatja, melynek kerületében a tanú tartózkodik.
536. § A biróság ilyen kérdés felett rendszerint az ellenfél meghallgatása nélkül határoz. Az ellenfél megidézésének akkor van csak helye, ha tudva van, hogy ki lesz az ellenfél s a megidézés nem jár a czélt meghiusító időveszteséggel.
Az ellenfél azonban önként is jelentkezhetik, s ha ellenkérdőpontokat ad be: a tanú ezekre ez esetben is kihallgatandó.
537. § A tanúhallgatása a tanúk általi rendes bizonyítás szabályai szerint teljesítendő.
A tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv megtekintése s másolatban kivétele mindegyik félnek megengedtetik.
538. § A bizonyítási kérdőpontok, melyekre a tanú előlegesen kihallgattatott, a perben ujolag felmutatandók; a bíróság pedig, ha tanúbizonyításnak találja szükségét, a tanú ujon kihallgatását rendelje el.
Az előlegesen kihallgatott s már elhalt tanúk vallomásai úgy tekintetnek, mintha azokat ujból megerősítették volna.
539. § Azon kifogások, melyek a tanúk vagy nyilatkozataik ellen tétethetnek, az előlegesen kivett tanúbizonyítékra nézve is érvényesíthetők.
540. § Az előleges birói szemle megtartására annak tárgyaihoz képest, azon személyi vagy birtokbiróság illetékes, melyet a perbeli eljárás illet, s ingóságokra nézve, ha a késedelem veszélylyel járna, azon biróság, melynek kerületében a szemle tárgya létezik.
541. § Ha tudva van, hogy ki lesz az ellenfél, és megidézése nem jár a czélt meghiusító időveszteséggel, a szemléhez ez is meghivandó. Ez esetben a szakértőket a felek választják.
Ha az ellenfél megidéztetése nem lehetséges: a szakértőket hivatalból nevezi ki a biróság.
542. § A perben az ellenfél kivánatára a szakértők ujra meghiteltetnek.
Az időközben elhalt szakértők nyilatkozata úgy tekintetik, mintha azt újból megerősítették volna.
Azon kifogások, melyek a szakértők vagy nyilatkozataik ellen átalában tétethetnek, az előleges birói szemlére vagy nézve is érvényesíthetők.
543. § A felek a biróság előtt irományszerüleg ismeretes tényektől, jogügyeikben leendő használat végett, hivatalos bizonyítványokat kérhetnek.
544. § Az ország területén hatályban levő törvényszékről az igazságügyministerium ad bizonyítványt azok részére, kiknek erre jogaik keresése vagy védelme végett külföldön szükségök van.
Ilyen bizonyítványban a felhivott törvényt s illető szakaszát határozottan ki kell jelölni, s annak lényeges tartalmát szó szerit idézni; de a törvénynek minden értelmezése vagy valamely jogesetre alkalmazása mellőzendő.
545. § Külföldi törvények vagy külföldön kelt okiratok érvényességéről kiadott bizonyítványoknak az illető követség hitelesítésével kell ellátva lenniök.
546. § Másolatoknak az eredetiekkel összeegyeztetését s ennek bizonyítását, megyékben törvényszéki jegyző vagy a szolgabiró vagy esküdt, sz. kir. és rendezett tanácsu városokban a törvényszék jegyzője, a sommás szóbeli biráskodással felruházott községekben a biró, a marosvásárhelyi kir. tábla területén a fennálló gyakorlat szerint arra jogosított közeg, végre, ha az eredeti okirat valamely törvényszéknél létezik: a kiadó vagy irattári hivatalok vezetője teljesíti, a felek kérelmére.
547. § A hitelesítendő másolat az eredetivel pontosan összehasonlítandó, és ha az eredetiben valamely igazítás, törlés, vagy hozzáadás tapasztaltatnék; továbbá, ha az eredeti elszakasztva, keresztül huzva, vagy egyébként gyanusnak s aggályosnak találtatnék; úgy szintén ha a másolat az eredetinek csak némely pontjait foglalná magában: e körülmények vagy a másolat alatt külön jegyzetben, vagy a hitelesítési záradékban világosan előadandók.
A hitelesítési záradékban egyszersmind megjegyeztetik, hogy a másolat eredetiről iratott-e le, vagy hitelesített másolatról; továbbá megneveztetik azon hatóság vagy személy, kinél az eredeti okirat létezik; végre a hitelesítésnek helye és kelte mindenkor kitétetik, s a hitelesítő aláirásával és hivatalos pecséttel elláttatik.
Több ivből álló másolatnál az összefűző zsinór mindkét vége lepecsételendő.
548. § Az eredeti okirat, vagy azon előforduló aláirások valódiságának hitelesítése, szóbeli kérelem folytán megyékben a szolgabiró és esküdt, sz. kir. és rendezett tanácsu mezővárosokban a biró, a marosvásárhelyi kir. tábla területén pedig a fennálló gyakorlat szerint arra jogosított közegek által történik.
549. § A kérelmezőnek vagy a biróság előtt kell az okmányt sajátkezüleg aláirnia, vagy az azon már létező aláirást, saját aláirásának elismernie.
Ha ismeretlen a fél személye a biróság előtt: teljes hitelt érdemlő két tanú hivandó meg, kik a felet ismerik, egyszersmind a hitelesítésre felkért mindkét birósági tag, vagy legalább azok egyike előtt ismeretesek.
550. § Az eljárásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben azon körülmény, hogy a fél a biróság előtt személyesen ismeretes, vagy hogy a személy azonossága a biróság előtt ismert tanúk által állapíttatott meg, világosan bennfoglaltassék.
E jegyzőkönyv mind a fél és illetőleg azonosító tanúk, mind a birói személyek által aláirandó.
551. § Ha az okirat a biróság előtt ismeretlen nyelven van kiállítva, vagy a biróság a folyamodó nyelvét nem érti: a hitelesítés meghitelt tolmács közbejöttével történik. Ilyen esetben a jegyzőkönyvet a tolmács is aláirja.
552. § A hitelesítő közeg a hivatalos bizonylatot mindenkor a hitelesítési jegyzőkönyvre való hivatkozással az eredeti okiratra irja rá, s aláirásásával és hivatalos pecsétjével erősítse meg.
553. § Az 548. és következő §-ban szabályozott eljárásnak van helye akkor is, ha valamely fél az általa kiállított meghatalmazványt kéri biróilag hitelesíttetni.
A meghatalmazvány, mely nem ügyvédek részére, vagy ügyvédek részére ugyan, de nem törvénykezési ügyletekre, avagy a meghatalmazott személyre való tekintet nélkül, az országon kivüli használatra állíttatik ki: mindig hitelesítendő.
554. § A fordítmánynak az eredetivel való megegyezése hatóságilag meghitelt tolmács által bizonyíttatik.
A tolmács köteles a fordítmány végén, ennek az eredetivel való megegyezését, esküjére hivatkozva bizonyítani; a fordítmány készítésének évét és napját megjegyezni, s mindezeket aláirásával és pecsétjével mgerősíteni. Ha az okirat azon helyen kivül használtatik, a hol a tolmács lakik: akkor aláirása azon biróság által, melynél feleskettetett, azzal a hozzáadással hitelesítendő, hogy ő mint tolmács biróilag meg van esketve.
555. § Ha a tanú vagy szakértő csak olyan nyelven tudja magát kifejezni, melyet a kihallgatásnál jelenlevő tagok nem értenek: a kérdések és feleletek lefordítására meghitelt tolmács használtassék.
A vallomás ez esetben mind a tolmács által a tanú vagy szakértő nyelvén, mind a tollvivő által a tolmács fordítása szerint a biróságnál használt nyelven jegyzőkönyvbe igtattatik.
Ugyanezen szabály alkalmazásának van helye eskületétel esetében is a 242. §-ban foglaltakra nézve, ha a biróság tagjai nem értik az illető fél nyelvét.
556. § A felek mindazon kifogásokat, melyek a szakértők személyisége vagy nyilatkozataik ellen tétethetnek, a tolmács ellen is használhatják.
557. § A hiteles helyek, hiteles okiratok kiállithatása tekintetében, a fennálló törvények és törvényes gyakorlat mellett, tovább is fenhagyatnak.
558. § A közhatóságok és hiteles helyek tartoznak megkereső parancs nélkül, akár az egyes felek egyszerű kérelmére, akár a biróságok megkeresésére, a gondviselők alatt levő okiratokról a hiteles kiadványt annyiszor a mennyiszer alkalmazandó 500 frtnyi pénzbirság terhe alatt kiszolgáltatni.
559. § Az örökösödési eljárás azon időpontban áll be, a melyben az örökhagyó elhunyt, vagy jogérvényes itélet által holtnak nyilvánittatott.
560. § A biróság egyedül a következő esetekben tartozik hivatalból fellépni:
a) ha az örökösök közt kiskoruak, elmebetegek, vagy általában olyan személyek vannak, kik gyámság vagy gondnokság alá tartoznak;
b) ha azok közől, kiket az örökség szerződés, végrendelet, vagy törvény alapján valószinüleg illetni fog, egyik vagy másik távol van;
c) ha egyesség hiányában a hivatalos beavatkozás az érdeklettek közől valamelyik kérelmezi;
d) ha az érdeklettek a biróság előtt ismeretlenek, vagy örökös egyáltalában nem létezik.
561. § Azon halálesetek, melyek az 560. § szabályaihoz képest hivatalos beavatkozást tesznek szükségessé, a biróságnál haladéktalanul feljelentendők.
562. § A haláleset feljelentésére maguk az örökösök, illetőleg azon községelőljáró, kinek hatósági körében a haláleset történt; felvételére pedig, községekben az előljáróság, illetőleg árvák atyja s szab. kir. és rendezett tanácsu városokban az e végre rendelt hivatalos közegek vannak hivatva.
Halálesetek felvételéről a hivatalos jelentés megyékben a 37. § elvei szerint illetékes járásbeli szolgabiróhoz, városokban a törvényszékhez illetőleg annak gyámhatósági osztályához intézendő, mint a mely biróságok illetőségéhez a jelen fejezetben foglalt intézkedések tartoznak. Ugyanezen biróságokat illeti az eljárás vezetése akkor is, a mikor az örökhagyó javai különböző területen léteznek. A leltározás ilyen esetben az illető járásbeli szolgabiróhoz, vagy a városi törvényszékhez intézendő megkeresés utján eszközöltetik.
Mennyiben van az illetőség ez általános szabályától eltérésnek helye: az 575. és 583. §-ok határozzák meg.
Az örökösödési perek birói illetőségét a 37. § szabályozza.
563. § Ha senki se létezik, a kinek a kezeinél s felügyelete alatt az örökhagyó lakásán talált javak veszély nélkül hagyathatnának: azon hivatalos személyek, kik a haláleset felvételével vannak megbizva, - addig is, mig jelentésök folytán birói intézkedés tétethetnék, a hagyatékot zár alá vétel, lepecsételés és megbizható gondnok alkalmazása által azonnal biztositsák.
564. § Minden végrendelet a biróság által kihirdetendő még akkor is, ha hivatalos beavatkozásnak nincs helye az örökösödésnél.
E végett a végrendelet az eljáró biróságnak bemutatandó. Ha az valamely hatóságnál van letéve, a kihirdetés ugyanazon hatóság teljesiti.
565. § A végrendelet kihirdetésére, a mennyiben lehetséges, az érdeklettek megidézendők; ha ezek távol vannak, vagy ismeretlenek: a kihirdetés két tanu jelenlétében történik. A biró a kihirdetés idejét magára a végrendeletre feljegyzi s aláirásával bizonyitja.
566. § A végrendelet kihirdetéséről jegyzőkönyv vétetik fel, melyben előadandó:
a) a talált végrendeletek száma és kelte;
b) ki által nyujtattak be azok a biróságnak;
c) az okiratok felbontva, vagy lepecsételve nyujtattak-e be;
d) kik voltak jelen a felbontásnál és kihirdetésnél;
e) ha a felbontásnál a pecsét megsértve találtatott, vagy magán az okiraton valamely aggály vétetett észre.
E jegyzőkönyvet mind a biró, mind a jelenlevők aláirják.
567. § Ha a végrendeletben hagyományok foglaltatnak, s ha végrendeleti végrehajtó van nevezve: erről a biróság mind a hagyományosokat jogaikra felügyelés végett, mind a végrendeleti végrehajtót azon utasitással értesiti, hogy a megbizás elfogadása iránt zárhatáridő alatt nyilatkozzék.
568. § Az 560. § eseteiben köteles a biróság a leltározást haladék nélkül eszközölni, s arra nézve, hogy az örökség foglalás, elrejtés vagy eltékozlás ellen biztositva legyen, a kellő ideiglenes intézkedéseket megtenni s szükség esetére zárgondnokot rendelni.
569. § Az ingó és ingatlan vagyon leltározása és becslése végett a biróság vagy ennek kiküldöttje a szükséges szakértőkön felül két házbelit vagy szomszédot, vagy ezek hiányában más alkalmas két egyént mint tanut hivjon meg.
570. § Azon ismeretes örökösök, kik a leltár felvétele helyén jelen, vagy oly közel vannak, hogy megidézésök késedelem nélkül történhetik; továbbá a netalán kirendelt hagyatéki gondnok, ugyszintén a végrendelet végrehajtója, a mennyiben kinevezve és a biróság előtt tudva volna, hivatalból megidézendők.
571. § A leltár mindazon ingó és ingatlan javaknak, melyeknek birtokában volt halála idejekor az örökhagyó, pontos és teljes jegyzékét és becsértékét tartalmazza.
Az örökhagyó birtokában talált s állitólag idegen tárgyak a leltárba szintén felveendők ugyan; de mindenkor annak megjegyzésével, hogy ki által s mi czimen igényeltetnek.
Az örökhagyót illető, de mások kezénél levő tárgyak is befoglalandók a leltárba, s a mellett azok ok, melynélfogva ezek egy harmadiknál léteznek, előadandó.
572. § A szakértők véleményének arra is ki kell terjednie: vajjon a birtok természetben felosztható-e és miképen, továbbá az örökrész használata végett van-e szükség és mily szolgalomra?
573. § A hagyatéki adósságok összege és minősége a leltárba beiktatandó, ugyszintén azok kamatai, adók és egyéb folyó fizetések hátralékai is, melyek az örökhagyó halála napjáig kiszámitandók. Ha az örökösök kivánják, az ismeretlen hitelezők összehivására határnap tüzendő ki.
574. § Ha az örökhagyó javai több járásban vagy megyében feküdnének: azok összeirása, megbecslése és biztositása a megelőző §-ra való tekintettel, átküldő levél mellett eszközlendő.
Az eljárás meginditása azonban ez esetben is az 562. §-ban emlitett biróságok jogköréhez tartozik.
575. § Az 560. § a) b) eseteiről, a mennyiben az ott emlitett személyek törvényszerüen képviselve még nem volnának, a biróság - ha ez nem volna egyszersmind gyámhatóság is - a leltár átküldése mellett az illető gyámhatóságot azonnal értesitse; melynek kötelessége leend ezen személyek képviseltetéséről a legközelebbi rokonoknak, ilyenek nem létében vagy távollétében pedig azoknak, kik köztudomás szerint az örökhagyóval jó viszonyban éltek, - javaslata folytán gyám, illetőleg gondnok kirendelése által intézkedni.
576. § A távollevő örökös vagy örökösök, a mennyiben tartózkodási helyök a biróság előtt ismeretlen levén, személyesen nem értesittethetnek, egy évi határidőre hirlapi hirdetmény által azzal a megjegyzéssel idéztetnek: hogy azon esetben, ha vagy személyesen, vagy meghatalmazott által meg nem jelennének, a részökre és veszélyökre kinevezett gondnok közbejöttével fog az osztály megtétetni, és netaláni osztályrészök, a mennyiben birói letétre nem alkalmas, gondnok által kezeltetni.
577. § Az örökösök nem kényszerithetők arra, hogy vagyonközösségben maradjanak. A vagyonközösséget azonban s annak feltételeit egyesség által megállapithatják és szabályozhatják.
578. § Az örökösödés megnyiltával mindazok kérhetik az osztályt, a kiket szerződésnél, végrendeletnél, vagy törvénynél fogva bizonyos meghatározott részben örökösödés illet.
579. § Ha az érdekeltek mindnyájan nagykoruak, az osztálynak birói beavatkozás nélkül s egyesség utján leendő megállapitása és foganatositása szabadságukban áll.
580. § Midőn az örökség tárgyát ingatlan javak is képezik, az illető örökös vagy örökösök, habár hivatalos eljárás nélkül egyeztek is ki, az illető birtok-biróság előtt igazolni tartoznak:
a) hogy az örökség kizárólag őket illeti;
b) hogy végrendelet esetében az öröklési joghoz kötött netaláni feltételeknek eleget tettek, a hagyományosok pedig kellően értesitvék.
A birtokbiróság mindazokat, kik az örökség tárgyát képező ingatlan vagyonra nézve netalán örökösödési joggal birnak, ennek érvényesitése végett 45 napi határidőre hirlapi hirdetvény által oly megjegyzéssel idézi, hogy meg nem jelenésök esetére az örökség tulajdonjoga a folyamodók nevére fog bekebeleztetni, illetőleg azoknak átadatni. A jelentkező örökösök keresetöknek az 589. § szerint kitűzendő zárhatáridő alatti beadására utasitandók.
581. § Ha a 45 napi határidő lejártával igénylő nem jelentkezett, vagy ha az öröklési jog kellőleg tisztára hozatott: az eljáró birtokbiróság az öröklött ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebeleztetését: ott pedig, hol telekkönyvezve nincsenek, a 414. § szerinti átadását hivatalból eszközli.
Osztálylevél hiányában a birtok tulajdonjoga az örökösök nevére, mint közös örökség, határozatlan arányában kebleztetik be.
A megtagadó végzés ellen felebbezésnek van helye.
582. § Mihelyt az 560. § eseteiben az ott emlitett személyek képviseltetéséről gondoskodva van, vagy a különben nagykoru örökösök egymás közt ki nem egyezhetvén, valamelyik érdekelt fél a hivatalos beavatkozást kérelmezi: a biróság az örökösödési eljárást azonnal meginditja (585 s következő §).
583. § Midőn a hagyaték csupán testvérek vagy unokatestvérek közt osztandó meg, és az érdekelt örökösök, osztályrészeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek: ha az örökség csupán ingókból áll, a személyi, ha pedig egyszersmind ingatlanokból, vagy csupán ingatlanokból áll, a birtokbiróság a törvényes örökösödés szabályai és a leltár alapján az osztályt haladék nélkül megtenni és az örökséget az érdekelteknek átadatni tartozik.
Azon félnek mindazonáltal, ki ez osztálylyal megelégedve nincsen, a törvény rendes utja az 589. §-ban kitűzött határidő alatt fenmarad.
584. § Az 583. § intézkedései alól kivételnek van helye:
a) midőn az ellenérdekü örökösök különböző örökségi jogczimekre, t. i. szerződésre, végrendeletre vagy törvényre hivatkoznak;
b) midőn a jogczim ugyanaz, de annak alapján ellentétes igények támasztatnak.
585. § A biróság köteles az 560. § eseteiben valamennyi érdeklettet egy kitüzendő határnapra megidéztetni, és közöttük az egyességet, még pedig, ha az eredményhez remény mutatkozik, ismételve megkisérleni.
586. § A létrejött egyesség jegyzőkönyvbe iktatandó, s egyszersmind azon esetben, melyben törvény szerint gyámhatósági jóváhagyás kivántatik, az eljáró biróság által ez utóbbinak jóváhagyása alá terjesztendő.
Ha az egyességben ingatlan javak is vannak érintve, a biróság az 581. § értelmében jár el.
587. § Ha az egyesség nem sikerül: a biróság a birtokon kivüli feleket per utjára utasitja. Ha az örökösök közől egyik sem volna birtokban, vagy ha több egyiránt birtokban levők különböző jogczimekre hivatkoznának: a szerződési örökös ellen mind a végrendeleti, mind a törvényes örökösök, a végrendeleti ellen pedig a törvényes örökösök tartoznak felperesi minőségben fellépni.
Hasonló esetekben, ha az örökösök ugyanazon jogczimre hivatkoznak: a biróság a körülményekhez képest határozza el, melyik tartozik a pert meginditani. E végzés ellen perorvoslatnak nincs helye.
588. § A peressé vált hagyaték biztositásáról és kezeléséről, ha ez irat iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a biróság mindaddig gondoskodik, mig az örökség átadása jogérvényes itélet folytán nem eszközölhető.
589. § Midőn az örökösök per utjára utasittatnak: a biróság zárhatáridőt tűz ki, mely alatt a felperes az örökösödési per birájához keresetét benyujtani köteles.
Ezen határidő a perre utasitó végzés vételétől számitandó 30 napból áll. A kereset mellett eme határozat mindenkor felmutatandó.
590. § Ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott: az osztály megtételét s az örökség átadását a perre utasitott igényre való tekintet nélkül azon biróság, mely az örökösödési perben határozni illetékes lett volna, bármelyik érdekelt fél kérelmére azonnal eszközli.
591. § Ha az örökös gyámság vagy gondnokság alatt áll: a gyámhatóság hivatalból köteles intézkedni az iránt, hogy az örökség biztosittassék, s a mennyiben nyilvánkönyvek tárgyák képezi, az örökös javára bekebleztessék.
592. § Az örökösök által kétségbevont egyes hagyományok nem osztály utján, hanem az örökösök ellen intézett kereset által követelhetők.
593. § Ha valamely örökhagyó törvényes örökösök és végrendelet nélkül halt el, erről a korona ügyrésze mindjárt a haláleset beérkeztével hivatalból értesittessék.
A biróság ilyetén hagyatéknak törvényszerü biztonságáról a fennebbi szabályok megtartása mellett gondoskodik.
594. § Az ilyen esetben egyszersmind azok, kik magukat a hagyaték iránt örökösi, tulajdonosi vagy hitelezői minőségben érdekelteknek vélik, a hivatalos hirlapban háromszor közzéteendő azon felszólitással idézendők: hogy a biróságnál egy évi határidő alatt jelentkezni, vagy igényeiket, illetőleg követeléseiket bejelenteni el ne mulaszszák.
Az igazságügyministerium felhatalmaztatik:
a) hogy az eljárást a fennálló hitbizományokra és a birói illetőséget a megszüntetett kerületi táblákhoz tartozott sajtóperekre nézve, a törvényhozás tüzetes intézkedéseig ideiglenesen szabályozza;
b) hogy az időpontot, melyben a jelen törvénykezési rendtartás hatályba lép, valamint az ennek életbeléptetésére szükséges átmeneti intézkedéseket meghatározza;
c) hogy a törvénykezési rendtartásnak a végrehajtására vonatkozó szabványait, ideiglen s a czélnak megfelelő módon, a váltóvégrehajtásokra is kiterjeszthesse.
