1869. évi I. törvénycikk indokolása

a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadtengerészethez szükséges évi ujoncz-jutalék megállapítása, s az 1869-dik évre megajánlása tárgyában * 

Általános indokolás

A véderőre vonatkozólag mult évben alkotott törvény létrejötte óta sem a világhelyzetben, sem a monarchia beléletében nem mutatkozván semmi oly változás, a mi a sorhadnak (haditengerészetnek) törvényileg szabályzott létszámra emelése végett évenként szükséges ujoncz-illeték ez évben is kiállitását elengedhetővé tenné, ezen illeték kimunkálandó volt, hogy az országgyülés által megszavaztathassék.

Az emlitett 1868-ik XL. törvénycikk 11. §-ban a sorkatonaság és hajós-sereg teljes hadi állománya a katonai végőrvidékbeli csapatokon kivül 800,000 főre határoztatván: az egy részről a magyar korona országai, más részről meg az osztrák császárság népességi arányához képest felosztandó évi ujoncz-illeték kiszámitásánál, irányadóul azon czélnak kellene szolgálni, hogy ezen törvényileg megszabott 800,000 főnyi teljes hadi létszám eléressék.

A póttartalékot érdeklőleg ugyanazon törvény 13. §-a azon határozványt tartalmazza, hogy a tiz évi összes póttartalék nem lehet nagyobb az ezen törvénycikkben engedményezett egy évi ujoncz-illetéknél.

Mindezeknél fogva a kellő évi ujoncz-jutalék mennyiségének csupán számszerű kimunkálására vala szükség.

A ministerium a sorhad és hadi tengerészet számára alkotmányszerüleg igénylett évi ujoncz-jutalék megállapitására nézve, ezen egyedül helyes uton járt el.

Legalább négyszázaléknyi évi fogyaték fölvételét hosszu évek tapasztalása igazolja, a mi mellett pedig az alább látható számváltozási táblázat bizonyitása szerint 95,474 főnyi összes évi ujoncz-illetéknek a monarchia által kiállitása a sorhad és hajós-sereg részére, okvetlenül szükséges, - ha a hadseregnek föntemlitett 800,000 embernyi számerejét rendes viszonyok közt, a tizedik év bekövetkeztével elérni törekszünk.

A monarchia egészére eső ezen összes évi rendes ujoncz-illeték annak két állama közti aránylagos felosztásánál a lélekszámtól jelenleg létező hivatalos adatok védettek alapul, - igy kivánván azt az 1868. XL. törvénycikk 13-ik §-a mindaddig, mig a kiszámitás a mindkét államterületen egyenlő elvekre fektetendő uj népszámlálás alapján foganatosittathatnék.

A póttartalékot illetőleg külön kiszámítás nem találtatott szükségesnek - legczélirányosabbnak mutatkozván az, hogy az évi ujoncz-jutaléknak egyszerüen tizedrésze vétessék föl a póttartalékra eső illetékül.

Az idézett törvény 31-ik §-ában meghatározott ujoncz-állitási időszak kivételesen máskorra tétetett, miután a törvényhozás szünetelése miatt, az ujoncz-illeték eddig se meg nem állapíttathatott, se meg nem szavaztathatott, s igy a törvényben kiszabott rendes állitási időszak megtartása ezuttal valósággal lehetetlen vala.

A véderőről szóló 11. §-ában 800.000 főnyi hadi létszámra határozott sorhadnak az egyes ujonczállitási évek szerint történendő változásait mutató-táblázat.

állománya az év elején
Év Évi jutalék Az évi jutalék 4% fogyatéka az évi jutaléknak a korábbi jutalékoknak Mindössze
1869 95,474 - 95,474 - 95,474
1870 95,474 3,817 94,474 91,655 187,129
1871 95,474 7,485 95,474 179,646 275,118
1872 95,474 11,005 95,474 264,113 359,587
1873 95,474 14,383 95,474 345,207 440,678
1874 95,474 17,627 95,474 423,051 518,525
1875 94,474 20,741 95,474 497,784 593,258
1876 95,474 23,730 95,474 569,528 665,002
1877 94,474 26,600 95,474 638,402 733,876
1878 95,474 29,355 95,474 704,521 799,995
Kerekszámban 800,000

Az évi illetékből a magyar korona országaira 39,433, az osztrák császárságra 56,044 ujoncz jut. Ezen évi jutalék tizedrészéből, mint a póttartalék illetékéből, esik a magyar korona országaira 3943, a monarchia másik felére 5604 ujoncz.