Az 1868-ki XXIII. tc. 30. § és 1868-ki LVIII. tc. rendeletei szerint megbizatott a pézügyminister, hogy a pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek bélyegmentességének szabályozása iránt törvényjavaslatot terjesszen elő.
Ennek folytán, miután a magyar kormány fennállását megelőzött időben a bécsi cs. kir. pénzügyministerium egyes pénzintézteknek, különösen pedig a takarékpénztáraknak, a pesti kereskedelmi banknak, a bécsi hitel- és osztrák-nemzeti bank fiókjainak stb. rendeletileg különböző bélyegmentességeket engedélyezett, - szükségesnek tartott a kérdésben lévő intézetek, társulatok s egyletek bélyegkötelezettségére vagy mentességére vonatkozó szabályokat rendszeresen egybefoglalni, és ezeket akként alakitani, miszerint hasonló alapokra fektetett, és ugyanazon czélra törekvő vállalatok s társulatok egyenlő elbánásban részesüljenek, s az ezektől eltérő kiváltások megszüntettessenek.
A bélyegkötelettség vagy mentesség mérveül azon körülmény vétetett, vajjon az illető intézet, vállalat s egylet nyerészkedésre alakult-e vagy sem. Minthogy pedig ezen kérdés az alkalmazásban gyakran különböző magyarázatot enged, szükségesnek tartatott, miszerint a bélyegkötelezettség vagy mentesség jogosultságát a pénzügyminister egyetértőleg a földmivelés, ipar- és kereskedelmi ministerrel esetről esetre határozza meg.
Ezen elveken alapszanak a törvényjavaslat 2., 3., 4., 5., 6., 7., 12., 13. és 14. §-ai.
A közkereseti társulatokat illetőleg tekintetbe vétetvén az, hogy a bélyegjegyekkeli kezelés az ügyvitelt nehezíti s hátráltatja, rájuk nézve a törvényjavaslat 8., 9., 10., 11., 13., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21. §-aiban megjelölt okmányoknak bélyegzetlen kiállitása, és a megfelelő bélyegilletékeknek közvetlen lefizetése előnyösebbnek mutatkozot. Miután pedig a közkereseti társulatok e közvetlen lefizetés pontos teljesitése végett a javaslat 23. §-a szerint naplók vezetésére köteleztetnek, a könnyebbités tovább teresztéseül czélszerűnek látszott a 24.-dik §-ban azt is megengedni: hogy a közvetlenül befizetendő bélyegilletékek közösen megállapitandó átalányban rovattathassanak le, és ezáltal a társulatok a napló vezetésének terhe alól is feloldoztassanak.
A közkereseti társulatok bélyeg-kötelezettsége iránt különösen a következők jegyeztetnek meg:
a) a tövényjavaslat 8. és 9. §-ai szerint oly részvények, melyek névre szólanak, II. fokozatu, ellenben azok melyek előmutatóra szólanak, az előbbinél még egyszer terhesebb III. fokozatu bélyeg-illeték alá vonatnak. Ezen különbözet abban találja okadatolását, mert az előbb nevezett részvények, ha másra ruháztatnak át, ismét hasonló illeték alá esnek, ellenben az előmutatóra szóló részvények minden további bélyegkötelezettség nélkül kézről kézre forognak.
b) a törvényjavaslat 11. §-a szerint a 6 hónapra terjedő előlegezési ügyletek I. fokozatu mérsékelt bélyegilleték alá vettetnek, holott eddigelé ily ügyletek csak azon esetben részesültek ezen kedvezményben, ha az előlegezések 3 hónapra adattak.
A kedvezménynek kiterjesztése azon oknál fogva találtatott czélszerűnek; mert az illetéki szabályok szerint a 6 hónapra kibocsátott váltók is csak az I. fokozatu bélyegilleték alá esnek.
c) A törvényjavaslat 15. § következtében a takarékpénztáraknak eddigelé általánosan engedélyezett blyegmentességi kedvezmények megszorittatnak, minthogy ezek eredeti rendeltetésüktől időközben eltértek, és valóságos pénzintézetekké alakultak, méltányos tehát, hogy azon takarékpénztárak, melyek a részvényeseknek nagyobb nyereményt nyujtanak, a bélyeg-jövedelemhez más intézetekkel együtt járuljanak.
d) a pénzintézetek „chequesei” eddig darabonként két krajczár bélyegilleték alá estek, a törvényjavaslat 17. §-ában pedig ez alúl jövőre felmentetnek, miután az illető pénzintézetek az átvett pénzöszletek után fizetett kamatoktól különben is 2% illetéket tartoznak fizetni.
