Az Észak-német-szövetség-, Bajorország-, Württemberg-, Baden- és Hollandiával 1867. évi XVI. törvénycikk 3. Czikke értelmében kötött, s Baden-Badenben 1868. október 25-én aláirt távirdai egyezmény, miután az az országgyülés által elfogadtatott, s utóbb ugy Ő császári és apostoli királyi Felsége, mint a többi szerződő magas fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé igtattatik.
Szövege a következő:
„Miután a német-osztrák távirda-egylethez tartozó magas kormányok egyetértőleg elhatározták, hogy kölcsönös távirdai viszonyaikat uj szerződések által rendezzék:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
kik is magas megbizóik jóváhagyásának fentartása mellett, a következő czikkekben egyeztek meg:
A jelen szerződés határozatai alá esnek mindazon távirdai vonalak és állomások, melyeket a magas szerződő felek akár saját államaik, akár más államok területén, a közforgalom számára fentartanak.
Mindenik szerződő félre nézve fentartatik a jog, hogy azon vonalait és állomásait, melyeket a más államokkal való tengeralatti összeköttetés eszközlésére épit, többi távirdai vonalai és állomásai közül akár teljesen kizárhassa, akár pedig hogy tengeralatti vonalaira nézve, eltérő díjszabást hozhasson javaslatba.
Azon távirati sürgönyzés, mely a magas szerződő felek közül kettőnek vagy többnek vonalait érinti, a jelen szerződés határozatai szerint kezeltetik, s egyleti sürgönyzésnek neveztetik.
Azon sürgönyzésre nézve, mely csak egy távirda-igazgatás vonalait érinti, mindenik szerződő fél szabadon intézkedhetik.
Az 1868. évi julius hó 21-én Bécsben átvizsgált nemzetközi távirda-egyezménynek, valamint az ehhez tartozó nemzetközi távirdaszolgálati utasitásnak a távirdai sürgönyzési szolgálatra vonatkozó határozatai, az egyleti sürgönyzésre nézve is - a mennyiben a jelen szerződés által eltérő határozatok nem állapitvák meg - teljesen érvényesek.
Az egyleti sürgönyzésért járó szállitási díjak meghatározása czéljából, a magas szerződő felek összes távirda-területe négyszögü térekre osztatik. E térek ugy képeztetnek, hogy minden szélességi fok 5, és minden hosszasági fok 3 egyenlő részre osztatik, s az osztási pontokon át dél- s párhuzamos körök vonatnak, mi által fokonkint 15-15 négyszög támad, melyek dijazási négyszögeknek (Taxquadrate) neveztetnek.
A 20 szóból álló egyszerü sürgönyért járó dij tesz:
a) 8 ezüst garast = 28 délnémet, 40 osztrák értékü krajczárt = 0.50 hollandi forintot, az egy és ugyanazon dijnégyszögben fekvő állomások közötti szállitásért, valamint akkor is, ha a szállitás ezek és oly állomások közt történik, melyek az állomási díjazási négyszögét körülfogó 8 legközelebbi négyszög-sorban (díjazási négyzet, Taxviereck-ben) feküsznek, azon 40 négyszög kihagyásával, melyek ezen díjnégyzetbe beirt körön kivül esnek.
b) 16 ezüst garast = 56 délnémet, 80 osztr. ért. krajczárt, 1 hollandi forintot, ha a szállitás egy dijnégyszög állomásai s az a) alatt leirt teren kivül fekvő bármely más állomás közt történik.
Ezen díjak minden további 10, vagy bár a tizet meg nem ütő szó után felényivel szaporodnak.
Ezen díjszabályzatnak, valamint a külfölddel váltott egyleti sürgönyzés után járó vég- és átbocsátási dijaknak, a magas szerződő felek távirda-igazgatásai által kölcsönös megegyezés utján, koronkinti átvizsgálás alá vétele továbbra is fentartatik.
Az egyleti sürgönyzés szállitásaért bevett díjtáblázati illetékek közös tulajdont képeznek, s a résztvevő távirdaigazgatások közt azon arányszámok szerint osztatnak meg, melyek ugy állnak elő, ha az egyes igazgatási területen szállitott egyleti sürgönyök száma azon számmal soroztatik, mely az illető területre nézve egy egyleti sürgöny viszonylagos értékét fejezi ki.
Ezen érték-számokat az érdekelt igazgatások közegyetértés utján állapitják meg.
Az egyes távirda-igazgatások közt az egyleti sürgönyzés után befolyó díjak s azzal járó kiadások fejében teljesitendő kölcsönös fizetések és követelések kideritése és kiegyenlitése végett rendes időszakokban leszámitások történnek.
Az Észak-német-szövetség távirda-igazgatása magára vállalja a leszámitási ügynek a résztvevő távirda-igazgatások közt megállapitott utasitás alapján való vezetését.
A leszámitási ügyvitel költségeit az összes távirda-igazgatások, a bevett illetékekben való részesülés arányában közösen viselik.
A magas szerződő felek távirda-igazgatása egymásközti viszonyainak fejlesztése czéljából azok megbizottjai koronkint a szükséghez képest egybejöveteleket tartanak.
Jelen szerződés 1869. julius 1-én lép érvénybe, de az 5-ik és 6-ik czikkekben foglalt új díjszabályzatok kivételével, melyek legkésőbb 1870. julius 1-én jönnek alkalmazásba.
Az uj díjszabás alkalmazásáig az 1865. szeptember 30-án Schwerinben kelt távirdaegyleti szerződésnek a díjakra vonatkozó határozatai maradnak érvényben.
Ezen szerződés évről-évre felmondható, de a felmondás csak minden év január 1-re történhetik, ugy, hogy a szerződés azután ugyanazon év deczember 31-ig még érvényben marad.
Az 1865. szeptember 30-án kelt német-osztrák távirda-egyleti szerződés, a jelen szerződés életbeléptével megszünik.
Jelen szerződés megerősitései lehető rövid idő alatt Carlsruheban cserélendők ki.
Minek hiteléül felhatalmazottak jelen szerződést aláirták s megpecsételték.
(Aláírások)”
