Azon vállalatok megadóztatására nézve, a milyenek a szabadalmazott osztrák vaspálya-társulat, hitelintézet, biztositó-társulatok, gyárak és gyárminőségü vállalatok stb., melyek vezényleti székhelye vagy az osztrák- vagy a magyar államterületen létezik ugyan, de üzletüket a másik államterületekre is kiterjesztvén, ott fiók- vagy mellék-intézettel birnak, a m. kir. ministerium megalakulása előtti korszakban azon szabály állott érvényben, hogy mindezen vállalatoktól fiók-intézeteikkel egyetemleg, a szabályszerü jövedelem-adó azon állam-terület javára szedetett be, a hol az anya-vállalat székhelyét tartotta.
Ezen intézkedés azonban az 1867:XII. és XVI. törvénycikkekben kifejezett közjogi elvek sérelme nélkül továbbra is fenn nem állhatott, és az osztrák és magyar pénzügyministerek közt ezen vállalatok jövendőre leendő megadóztatása iránt megállapodásaik jöttek létre, melyek a két törvényhozás helybenhagyása után, mint a két államterületre nézve kötelező egyezményként fognak szolgálni.
Adóalapul más nem vétethetett fel, mint a kérdéses vállalatok, társulatok, fiók-intézetek stb. tiszta jövedelme, s az egyezményben az adó iránti jogosultságra vonatkozó pontok megállapitásánál a kölcsönös viszonyosság és a két államterület állami önállóságának elve tartatott szorosan szem előtt.
