Általánosan elismert tény az, hogy a buda-pesti lánczhid magában a fővárosi közlekedési és kereskedelmi forgalma igényeinek többé meg nem felel, hogy különösen akkor, midőn az áru szállitás e hidon nagyobb mérvben élénkül, mi ujabb időben igen gyakran megtörténik, a közlekedés veszélyessé kezd válni, sőt nem ritkán egészen megakad, szóval, hogy a főváros közelekedésének biztositása már most mellőzhetlenül megkivánja, miszerint a lánczhidon kivül a folyó két partja a főváros határain belül legalább is még egy állandó hid által összeköttessék.
Bár mennyire el van azonban ezen ujabb összekötés szükségessége átalánosan ismeerve, ez eddig eszközölhető nem volt. Létesitésének legfőbb akadálya ismeretes, ez t. i. azon szerződés, mely 1832-6-ik XXVI. és 1840. XXXIX. törvénycikkek szerént a buda-pesti lánczhid-társulattal köttetett.
Az utóbbi következőleg hangzik: „A buda és Pest városai közötti állóhid épitése iránt kirendelt országos választmány által báró Sina Györgygyel az 1836. évi XXVI. törvénycikk folytában kötött szerződés a jelen törvény által is teljes erejünek nyilvánittatik.
Az idézett szerződés 19-ik pontja ezeket foglalja magában;
„Fenhagyatik a részvénytársaságnak, hogy a mennyiben netalán a lánczhidon kivül a közlekedés könnyitése végett még egy vagy több más hidat, vagy egyéb közlekedési eszközt is idővel felállitani kivánna, azoknál szintén az állóhidra megszabott vámot mindenkitől veheti stb.”
Ebből világos, hogy a lánczhid-társulat a lánczhidon kivül a közlekedés könnyitése végett még egy vagy több más hid épitésére nem kötelezve csak jogositva van, következne, hogy azon esetre, ha ujabb hid-épitése szándékoltatik, ez csak azon uton érhető el, ha a magyar kormány a buda-pesti lánczhid-társulattal szabadalmának a közforgalom által igényelt megszüntetése iránt kiegyezést eszközölni képes.
Bizonnyal ezen meggyőződéstől indittatva, ha ezt a t. képviselőház is ezen határozatot, melynek alapján a magyar kormány a lánczhid-társulattal az egyezkedési tárgyalásokat annál inkább meginditandónak vélte, mivel itt nem csak a főváros közlekedésének és kereskedelmi forgalmának igényeiről van szó, hanem az ügy országos érdekünek és fontosságunak is el van ismerve annyiban, a mennyiben a folyam két partján elterülő országos vasúti hálózat is csak ugy jöhet a kereskedelem érdekében czélszerü összeköttetésbe, ha a folyam által félbeszakadt összeköttetés nem a főváros területén alul vagy felül, hanem magában a főváros határában eszközöltetik.
A ház és kormány ezen nézete országos akarat alakját ölté fel később az által, hogy a lánczhidtársulat szabadalma megváltásának szükséges voltát a Duna folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesitendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről hozott 1870. évi X. törvénycikk is elismerte, midőn a közlekedés könnyitése végett az ország két részét egybekötő lánchid megváltását elrendelvén, a megváltási árt a felveendő 24,000,000-nyi kölcsönből rendelé fedeztetni.
A lánchid-társulattal meginditott megváltási tárgyalások vezetésével minister-tanácsilag tolnai gróf Festetics György ő Felsége személye körüli minister bizatott meg, ki még m. évi február 18.án felhivta a lánczhid-igazgatóságot, hogy azon feltételeket, melyek alatt a társulat az 1832-6. XXVI. és 1840. XXXIX. törvénycikkelyek által biztositott szabadalom egészen vagy részbeni megszüntetésére egyezségileg hajlandó lenne, - vele mielőbb közölje.
A lánczhid-társulat mult évi márczius 19-én kelt válaszában azon meggyőződésének adatott kifejezést, hogy a fennforgó esetben az egyedül czélra vezethető kölcsönös alkudozások gyakorlati sikert igérő módját, tehát nem az irásbelit, hanem az előszóvali értekezést tartja czélszerűnek, s egyuttal közli, hogy a lánczhid szabadalma megváltására vonatkozó tárgyalások folytatására az igazgatóság részéről gróf Károlyi György ur és Vodiáner Albert kir. tanácsos ur bizattak meg. A szóbeli tárgyalások befejezése után f. évi február 15-én a magyar kormány képviselője a többszöri emlitett lánczhid-társulat igazgatóságát felszólitotta, hogy:
1) a lánczhid eddigi, s jelenleg jövedelmezőségére vonatkozó adatokat hiteles alakban, és
2) azon feltételekeet, melyet mellett a lánczhid-társulat a maga jogainak megváltása iránt a kormánynyal egyességre lépni hajlandó lenne, irásbeli nyilatkozatban terjessze fel.
A társulat ezen felszólitásra a kivánt kimutatásokat a budavárosi jegyzői hivatal részéről hitelesitve megküldte, a egyezségi feltételekre nézve pedig a következőkép nyilatkozott:
a) hogy a kormány a lánchid tettleges átvétele napján a lánczhid-társulat minden részvényét egyenkint 750 frt azaz hétszázötven frtjával osztrák értékben váltsa be,
b) hogy a kormány a lánczhiddal és a társulat összes activáival együtt, annak összes passiváit is nevezetesen a lánczhidat terhelő elsőbbségi kötvények fizetésének kötelezettségeit, utóbbiakat teljes névszerinti értékben véve, átvegye, és ezen elsőbbségi kötvényeknek zálogjogát a lánczhidra és ennek a jelenleg törvényesen fennálló árszabály szerint való hidvám szedési jogára nézve feltétlenül elismerje és biztositsa.
Kikötötte továbbá a társulat, hogy az esetben, ha a lánczhid megváltás, még ez év lefolyta alatt történnék, a részvényeknek folyó évi január 1-től a lánczhid tettleges átadása napjáig eső üzleti jövedelemért való kármentesitési külön kérdés tárgyát képezné, felajánlván a közgyülést arra birni, hogy a megváltási összeg után január 1-től a részvénybeváltás napjáig járó 6% kamattal megelégedjék.
Továbbá a lánczhidtársulattól átveendő passivákba feltétlenül beleérteni kivánta azon kártalanitási kötelezettséget, melynél fogva a társulat a szabadalom tartama alatt 12,000 frtot évenkint és annak lefolytával 200,000 ftot egyszer mindenkorra fizet Buda-Pest fővárosok mindegyikének külön-külön, ellenben hajlandónak nyilatkozott átengedni egy 21,000 ftot tulhaladó követelést Buda fővárosán, mely tétel egy a nevezett főváros között és közte több éve létrejött telekcsere-üzletből eredvén, eddig még azért nem vétetett fel könyveibe az activák közzé, mert ez ügy véglegesen befejezve még nincsen.
A buda-pesti lánczhid jövedelmezőségére vonatkozólag közlött ezen adatok és kimutatások esetleg az országgyülés elé terjesztendők lévén, - azoknak az illető könyvekkel, és számadásokkal való összehasonlitása és hitelesitése végett Szentgyörgyi Gyula osztálytanácsos az Ő Felsége személye körüli m. ministeriumban küldetett ki, s erről f. évi márczius 1-én 64. sz. a. kelt átirattal a lánczhidtársulat igazgatósága oly felhivással értesitetett, miszerint a kellő intézkedéseket megtegye, hogy az érintett könyvek és számadások nevezett osztálytanácsossal s a vele közösen müködendő pénzügyministeri hivatalnokokkal fennakadás nélkül közöltessenek.
A megváltási összeget illetőleg kijelentetett a társulatnak, hogy a 750 forintnyi váltságdij tulságos, mennyiben a ministertanács a mérvadó körülmények komoly mérlegelése után f. év február 8-án kelt határozatával annak kijelentésére hatalmazta fel az Ő felsége személye körüli m. ministert, hogy a magyar kormány a lánczhid-részvényeket, a fennérintett napon jegyzet tőzsdei ár folyam szerint, tehát egyenkint 660 frttal kész beváltani oly kikötéssel, hogy az ily áron eszközlendő beváltás folytán a lánczhid összes bármi néven nevezhető tartalékaival, szerelvényeivel, telkeivel s a budai lakházzal, s minden activ követeléseivel együtt a magyar kincstár teljes tulajdonává válik, s viszont a lánczhidtársulat könyveiben kimutatott tartozásai ugymint az elsőbbségi kölcsön, s a két város irányábani tartozások a vevő államra mennek át.
A társulat által megemlitett azon módozatokat illetőleg, melyek lennének a kölcsönös leszámolás végett alkalmazandók, ha a lánczhid átadása még ez év folytán menne végbe, megjegyeztetett: hogy a mennyiben remélhető, hogy a kormány s lánczhidtársaság közt a szerződés rövid idő alatt megköttetik, s azt a törvényhozás jóváhagyása nem sokára követendi, legczélszerübb lenne, ha magában a szerződésben jelöltetnék ki a lánczhid átadásának napja, mely alkalommal egyszersmind a részvények beváltása is kezdetét venné és határidőül f. évi julius 1-ső napja hozatott inditványba, mely esetben a lánczhidtársulat a rendes jövedelmeket junius végéig huzná, s az első juliusi szelvény beváltására fordithatná, az állam pedig miután julius 1-ső napjától kezdve fizetné ki a beváltás végett előmutatott részvényeket a szerződésben kikötött készpénz fizetés mellett julius 1-ső napjától kezdve fogna a lánczhid birtokába jutni, s minden jövedelmet ezen naptól fogva huzná.
Az igazgatótanács f. évi márczius 24-én kelt irata szerint a közgyülés f. évi márczius 21-én kelt határozatával a kormány által a fenntebb érintett beváltási összegre vonatkozólag tett ajánlatot elvetette.
A sokszor emlitett lánczhid jövedelmezőségének megállapithatása végett a lánczhid részvénytársulat által előterjesztett kimutatásoknak a társulat könyveivel való összeegyeztetése, s ezek alapján a kimutatások hitelesitése tekintetéből kiküldött bizottság a mellékelt jegyzőkönyvben a következő számviteli eredményt jelentette fel.
| 1-ső tétel. | Hidépitési költségei, a hidépitési főszámla végeredményének tanusitása szerint | 6.244,801 frt 79 1/2 kr | |
| 2-ik tétel. | Elsőbbségi kötvények | 14,550 frt 79 1/2 kr | |
| 3-ik tétel. | Leltár | 46,005 frt 26 kr | |
| 4-ik tétel. | Báró Sina Simon tartozása 17,608 frt 1869. deczember 31-ki pénzkészlet 147,425 frt 15 1/2 kr. | 265,033 frt 15 1/2 kr | |
| 5-ik tétel. | Bevásárolt hidrészvények | 16,250 frt - kr | |
| Összesen | 6.586,640 frt 18 kr | ||
| egyenleg | 371,401 frt 44 1/2 kr | ||
| összeg | 6.958,041 frt 62 1/2 kr |
| 1-ső tétel. | Forgalomban levő részvények | 5.153,505 frt - kr. | |
| 2-ik tétel. | A lejárt, de ki nem fizetett szelvények | 4,536 frt 62 1/2 kr. | |
| 3-ik tétel. | Kibocsátott elsőbbségi kötvények | 1.400,000 frt - kr. | |
| 4-ik tétel. | Buda-Pest városok követelése a szabadalom lejárta után | 400,000 frt - kr. | |
| 5.958,041 frt 62 1/2 kr. |
Nyers jövedelem.
| A főkönyvnek hidjövedelmi főszámláin bekönyvelt évi nyers jövedelmek a kimutatásban foglalt évi nyers jövedelem összegeivel azonosnak találtatván, a 20 évi, 1 havi s 10 napi eredmény, azaz 1849. évi november 21-től bezárólag 1869. évi december 31-éig összesen | 8.327,545 frt 23 3/4 krt | |
| tesz. | ||
| A kezelés költségei a kimutatásnak a főkönyvekkel történt összehasonlitása után helyreigazitása szerint összesen | 1.870,651 frt 70 krt. | |
| tesznek, minélfogva a lánczhid tiszta jövedelme a fenn kimutatott időszakban összesen | 6.456,893 frt 53 3/4 kr-ral |
állapittatik meg.
| A kimutatásban foglalt nyers jövedelem egyes tételei és annak | 711,973 frt 78 kr. | |
| főösszege a társulati főkönyv jövedelmi főszámlájának 1869. december 31-dikén történt zárlata eredményével egyezett, megjegyezvén, miszerint az ez évi | 190.411 frt 83 krt | |
| tevő költségeknek levonásával az 1869. évi tiszta jövedelem | 521,561 frt 95 krt tesz. |
A kimutatásban foglalt egy részvény után járó kamatmennyiség a társulati pénztárkönyv arra vonatkozó adataival megegyezett, kivéve a kimutatás azon tételét, mely az 1863. évre eső kamatmennyiséget illeti, miután a pénztárkönyvbe foglalt adatok szerint az emlitett évben egy részvény után nem 31 frt kamat, illetőleg osztalék esett, hanem 31 frt 50 kr. ennélfogva a 20 éven keresztül egy részvény után esett kamat összege nem 529 frt, hanem 529 frt 50 krt tesz.
A részvényeseknek a kimutatásban előtüntetett évenkénti álladéka, a részvénytőke-számla évenkénti zárlatával megegyez s e szerint 1869. év végével összesen 9815 darab részvény maradt forgalomban, megjegyezvén, miszerint a 20 évre kiszámitott kamatösszeg a helyesbitett kimutatás tanusága szerint 5,270,444 frt. 25 krral állapittatott meg.
A kimutatott részletenkénti fizetési időszakok a lánczhid-társulat főkönyveinek adatai szerint helyeseknek és az időszakok után kimutatott kamatveszteség is helyesnek találtatott; a kiküldött bizottság azonban megállapitotta, hogy a lánczhid-társulat kamatfizetési könyveinek tanusitása szerint egy darab részvény után 1841. junius 1-től, azaz első 100 frtnyi részlet befizetésére következett első félévnek leteltétől kezdve egész 1849. oktober végéig, nem 4%, hanem 5% fizettetett, mely körülmény a kimutatásra vezetett záradékban a kiküldve volt bizottság részéről fel is emlittetett.
A törlesztési tervezet a cs. kir. pénzügyministeriumnak 1866. évi márczius 12-én kelt 1001 fm. számu intézkedésével engedélyezve lévén, s a bemutatott törlesztési terv a hatóságilag engedélyezettel egyezvén, a kiküldött bizottság a tőke és kamatfizetésekre megkivántató költségek kiszámitását helyesnek találta s a kimutatást ily értelmü záradékkal el is látta.
A láncz-hid jövedelmezőségének a kiküldött bizottság részéről ily módon történt megállapitása után, tolnai gróf Festetics György ő Felsége személye körüli m. minister a lánczhid-társulat igazgatóságát, hivatkozással a f. évi márczius 21-ki közgyülési megállapodásra, f. évi ápril 13-án 91. szám alatt kelt átiratával arról értesité, hogy a minister-tanács az általa bemutatott részletes számadási adatok, és egyéb felvilágositó körülmények tekintetbe vételével abban állapodott meg, hogy a lánczhidtársulatnak a részvények beváltása fejében, az országgyülés jóváhagyásának fenntartása mellett, mint legmagasabb árként, részvényenkint 690 frt. azaz hatszáz kilenczven frt. ajánltassék véglegesen, mely összegen tul menni a kormány semmi esetre nem szándékozik.
A fennebbi ajánlathoz kötött egyéb feltételek, s a megváltás módozatának részleteire nézve az előbb érintett és f. évi márczius 1-jén 64. szám alatt a lánczhidtársulat igazgatóságához intézett levél tartalma tekintetett mérvadóul.
Gróf Károlyi György és Wodianer Albert, mint a kormány által ajánlott alkudozások vitelével a társulat részéről megbizottak, a ministertanácsnak ebbeli határozatáról értesülvén, ezen ajánlatot elfogadhatónak itélve ugy intézkedtek, hogy a társulat alapszabályainak megfelelőleg egy „ad hoc” egybehivandó rendkivüli közgyülés f. évi május 9-én megtartathassék.
Az e közgyülésre megjelent részvényesek által 98 igazolt szavazat volt képviselve, s a fenntebbiek által pártolt ajánlat az igazgatósághoz f. évi márczius 1-jén 64. sz. alatti intézett levélben kötött egyéb feltételek alapján 83 szavazattal 15 szavazat ellen, tehát az alapszabályok értelmében érvényes határozattal, de csak ugy fogadtatott el, ha viszont a kormány sem vonakodnék magát a társulat részéről ezen elfogadáshoz kötött némely feltételek teljesitésére kötelezni.
E feltételek pedig a következők:
1. Az ez ügylettel járó bélyeg és vagyon átruházási illeték a lánczhidtársulatot semmi részben ne terhelje.
2. A bérháznak 1870. julius 31-ig való s tényleg már beszedett bérjövedelmei a lánczhidtársulatnál meghagyassanak.
3. A bérházban levő eddigi lánczhidhivatali helyiségek felerésze a társulat igazgatósága részére az ügyek lebonyolitása czéljából 1870. oktober 31-ig való időre ingyen átengedtessenek.
4. A társulat összes activái és passivái a fenntebb érintett eltéréseken kivül az 1870. julius 1-jén való állapot szerint képezik az átruházás tárgyát.
5. A társulat hivatalnokai és szolgái iránt a kormány lehető legnagyobb figyelemmel leend és azoknak, kiknek szolgálatát a kormány igénybe venni nem kivánná, a társulat szabálya szerinti kielégitése iránt intézkedend.
6. Végre a lánczhidtársulatot semmiféle szavatosság ne terhelje.
Felemlité még a társulat azon kérdést is, - mely azonban, mint egy oldalu, a megállapodásra döntő erővel nem birhat, - vajon mi történjék az egy bizonyos határnapig beváltásra netalán el nem került lánczhidi részvényekre eső váltságösszeggel és erre nézve azon inditványt tette, hogy az esetben, ha a forgalomban levő lánczhidi részvényekből néhány az azok kiváltására 1870-ik julius 1-én rendelt határnaptól számitandó egy év alatt beváltás végett be nem jelentetnék: az azok után járó beváltási összeget a kormány Pest városa tanácsánál oly végre tegye le, hogy ez utóbbi a letett beváltási összeget az illető, még netalán jelentkező részvényeseknek, ha pedig azok a törvényes elévülési idő alatt nem jelentkeznének, az időközi kamatokkal együtt a m. tudom. akadémia alapjának növelésére a magyar tudományos akadémiának adja át.
Az 1870. évi juliushó 1-ig esedékes de kifizetés végett addig be nem nyujtott szelvények tekintetében a társulatra is kiterjesztve - ez inditvány is fel lett a szerződésbe véve.
Azon kérdés megoldása végett, vajjon a m. kormány által a lánczhidtársulatnak legutóbb megajánlott és ez utóbbi részéről végre el is fogadott megváltási összeg, azaz 690 frt. részvényenként olyan e, mely a méltányosságnak megfelel, és a törvényhozás által elfogadható tekintetbe kell venni nem csak azt, mennyire fekszik a barátságos egyezség utján a megváltás a főváros és az állam érdekében, hanem azt is, mennyire élégitheti ki a fönnebbi megváltási összeg a részvény-tulajdonosok jogos igényeit?
Fel volt fönnebb emlitve az, hogy a lánczhid szabadalmának megváltása nélkül egy vagy több más hid épitése a főváros határain belül jogszerüen nem eszközölhető, hogy a közlekedés és kereskedelmi forgalom igényeinek a lánchid magában többé meg nem felel és hogy a vasuti vonalak összekötése a folyamon át csak ugy eszközölhető czélszerüen, ha ez a főváros határain belül marad, mi országos érdek, és szintén csak a szabadalom megváltása által érhető el.
Tekintetbe jő itt még az is, hogy a lánczhid szabadalma még 64 évig tart.
Mi a részvénytulajdonosok jogos és méltányos igényeit illeti, tudva van az, hogy azok a részvényekbe elhelyezett tőkéik gyümölcsözésére nézve évek hosszu során át jóformán csak a jövőre voltak utalva, mert a lánchid részvényeseinek kifizetett kamatok és illetőleg osztalék a hitelesitett és megvizsgálat kimutatás szerint 1851-től 1858-ig 4%-tólit, 1860-ban 5%-tólit tett. Tudva van az is, hogy ezen részvénytulajdonosok 2˝ évig a kamatokat nem készpénzben, hanem 95 frtjával számitott 100 frtos elsőbbségi kötvényekben kapták, mely kötvények 90%-al is alig voltak értékesithetők.
Még 1862-ben és 63-ban is csak 6%-ra ment a részvények kamatjárandósága, mig a viszonyok ujabb időbeni fordulatával, végre 1869-ben az osztalék 10 1/2%-ra fölment.
A részvénytulajdonos tehát csak a legujabb időben kezdé élvezni a rég türelmesen várt kedvezőbb eredményt, csak most jutott sok évi kamatveszteség után oda, hogy a társulat még 64 évig tartó szabadalma alatt a lánczhid jövedelmének évenkénti emelkedése s ennélfogva a mindinkább növekedő osztalék által részvényei értékének emelkedését bizton várhatja.
Tekintve azt, hogy a társulat részvényei, annak megalakulása idején 500 frttal ezüst pénzben egy forintra 3 ezüst huszast számitva, - fizettek be, s igy ezen összegnek osztrák értéke történt átszámitása által, hozzáadva az ezüst pénznek ma számitott 22% agióját, a részvények értéke 640 frtot képvisel, tekintve, hogy a társulat a szabadalom megváltására vonatkozó tárgyalások felvételére akkor hivatott fel, midőn részvényeinek a mindinkább növekedő forgalom folytán elért jövedelme által a multban szenvedett vesztesége pótolható, azon 50 frtnyi különbség, mely fönnebb kiszámitott tőke érték (640) és a most felajánlott váltsági összeg (690 frt.) közt mutatkozik, semmiesetre se mondható tulságos kárpótlásnak a mult idők kamatveszteségeért és egyszersmind kielégitő cserének azon várható hasznokért, melyeket minden részvénytulajdonos a viszonyok jobbra fordultával és különösen az utóbbi év eredményéhez képest birtokához köthetett.
Végre tekintetbe kell venni azt, hogy a társulat által elfogadott beváltási összeg 6 kamatja csak 41 frt. 40 krra rug, mig az 1869 évi osztalék már is 54 frt. 96 kr. volt.
Mindezeknél fogva a kormány az ő Felsége személye körüli m. minister által bemutatott részleges számadási adatok, és egyéb felvilágitó körülmények tekintetbe vételével a lánczhidtársulatnak a részvények beváltására nézve, az országgyülés jóváhagyásának fenntartására mellett tett és ez által el is fogadott ajánlatát, - a részvényeknek 690 forinttal leendő beváltását, valamint a társulat által tett kikötési pontozatokat is elfogadhatóknak tartja, s elfogadásra a tisztelt háznak is ajánlja.
Szolgáljon ajánlata támogatására az üzlet pénzügyi oldalát kitüntető következő táblás kimutatás.
1869. évi deczemberhó 31-én.
| Jelenleg áll a részvénytőke | 5.153,505 frt. | |
| ezen tőke után 20 év alatt járt volna 6% kamat | 6.184,200 frt. | |
| 20 év alatt a részvényesek közt kiosztott kamat | 5.270,444 frt. 25 kr. | |
| tehát kevesebb | 913,755 frt. 75 kr. | |
| e hiányt a jelen részvénytőkéhez számitva, teszen | 6.067,260 frt. 75 kr. | |
| egy részvényért 690 frt. fizetvén, 9815 darab részvényre esik | 6.722,350 frt. - kr. | |
| 6% kamattal számitva a részvénytőkét, a nyereség teszen | 705,089 frt. 25 kr. | |
| ebből a ház értékét levonva | 300,000 frt. - kr. | |
| tettleges nyereség marad | 405,089 frt. 25 kr. | |
| Az utolsó években tiszta, a részvényesek közt felosztandó jövedelem maradt kerekszámban | 400,000 frt., | |
| mely 5% kamattal tőkésitve, teszen | 8.000,000 frt. tőkét | |
| a hid beváltási ára | 6.772,350 frt. | |
| tehát a különbözet teszen | 1.227,650 frtot. |
A kormány meg van győződve, hogy a beczikkelyezésre ajánlott szerződés elfogadását egyébbel, mint ezen kimutatással aligha birná hathatósabban támogatni.
