A cs. kir. szab. déli vasuttársulat 1858. évi september hó 23-án kelt engedélyokmánya értelmében bizonyos az engedélyokmányban közelebb meghatározott feltételek alatt a villach-brisceni és szentpéter-fiumei vasutak létesitésére kötelezve levén, ezen kötelezettség teljesitése czéljából, egy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával kötött és igy csupán a birodalom másik felét kötelezhető 1867. évi ápril hó 13-án kiállitott korábbi szerződés és egy a lajtán tuli tövényhozás által hozott 1869. évi május hó 20-iki törvény alapján a nevezett vasutak kivitele iránt a cs. kir. kereskedelmi ministeriummal egy ujabb egyezményt kötött.
Ezen egyezmény, miután a szentpéter-fiumei vasut mintegy 1700 öl hosszu része a magyar korona területére esik, azon megkereséssel lőn a magyar kormánynyal közölve, hogy annak megkötéséhez hozzájárulását nyilatkoztassa ki.
A magyar kormány azonban az egyezményhez kért hozzájárulását, miután a kérdéses egyezmény értelmében, az engedélyezett vonalakra s igy a magyar korona területén fekvő vonalrészre nézve is kilátásba helyezett állami kamatbiztositás a birodalom másik kormánya és a déli vasuttársulat közt létrejött oly törvényen és szerződésen alapszik, mely Magyarországra nézve kötelező erővel nem bir, nem adhatta meg; de másrészt nem hagyhatta figyelmen kivül a szentpéter-fiumei vasutvonalak Magyarország érdekeire lényegesen kiható kereskedelmi és hadászati fontosságát, nem kivált akkor, midőn magyar részről ezen vonal létesitése érdekében csak egy aránylag parányi, t. i. mintegy 1700 öl hosszu vonalrész biztositása kivántatott.
Ezen vasutvonal országos fontossága ugyanis szembeötlő, ha annak kétoldalu hivatását kellően méltányoljuk. Első irányban hivatása egyetlen tengeri kikötőnk s tengerparti városunk, Fiume lényeges és biztos felvirágozásának s a kikötő világkereskedelmi fontosságának emelése; a második irányban hivatása egyrészt a szárazföldi forgalom élénkitése, másrészt az átmeneti világforgalom előállitása és biztositása déli vasuti vonalainkon.
A szentpéter-fiumei vasut elkészültével nevezetesen a károlyvárosi-fiumei vasutnál nemcsak a tengeri forgalomra számolhatunk, de számolhatunk ezenfelül még arra is, hogy az érintett kapcsolat a károlyvárosi vonalon oly nagymérvü continentális forgalmat idézend elő, mely annak közérdekü fontosságára és jövedelmezőségére is hatalmas befolyással leend.
De másrészt a szentpéter-fiumei vasut az átmeneti világforgalmat is közvetitő déli vonalainkon, mert közel az idő, melyben a Mont-Cenis-tunel elkészül, közel az idő, melyben Genua Marseillel közvetlen kapcsolatba hozatik, minek folytán előáll azon forgalmi combinatió, melynek egyfelől az Aldunának fontosabb kereskedelmi piaczai, másfelől Marseille és Lyon lesznek a végpontjai, és a mely forgalomnak közvetitésére legrövidebb, tehát legalkalmasabb lesz azon ut, mely Zimonyból és Eszékről Sziszeken Károlyvároson, Fiumén, Szentpéteren, Nabrezinán át az olasz vonalokra és ezek felhasználása mellett egyfelől Lyonba, másfelől Marseille-ba vezetnek.
A fenntebbiek által a szentpéter-fiumei vasutvonal indokolva lévén, engedélyezése azonban a vonal magyar területén fekvő részének kiépitésére nézve a cs. kir. kereskedelmi ministerium által inditványba hozott módon a magyar kormány által el nem fogadtatván, elhatároztam a többször érintett, bár csak 1700 ölnyi hoszu vonalrész biztositása érdekében a magyar törvényhozó testület elé egy az egész vonal kivitele iránt a Lajtán tul kötött egyezménynyel ugyan összevágó, de mindazáltal külön és önálló törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé.
Ezen a ház asztalára letett törvényjavaslat szerint a vonal épitése és üzletbe tétele állami segély és állami kamatbiztositás mellett engedélyezés utján lenne biztositandó.
Az ottani segélyösszeg meghatározásánál alapul azon összeg lőn felvéve, mely összeg a villach-brisceni és szentpéter-fiumei vonalokra nézve a lajtántuli ministerium és a déli vasuttársulat közt kötött egyezményben állami segélykép mindkét vonalr nézve kiszabatott, s a mely állami segélyhez való igénye a déli vasuttársulatnak 1858. évi september hó 23-án, engedélyokmánya 2. §-án alapszik. E szakasz végpontja igy szól: „Az 1865-ik év lejártával az engedélyesek kötelesek a szent-péter-fiumei szárnyvonal és a Villachtól Briscenig vezető vasut előállitására, a mennyiben a magas kormány ezt kivánná és mindkét pálya fel- és alépitményei helyreállitási költségeinek, ide számitva a földbeváltásokat is - egyharmadát viselni.”
Ezen állami segélyösszeg a többször érintett egyezményben a már fennebb érintett 1869. évi május hó 20-ki törvény alapján 13 millió forintban levén meghatározva, abból a pálya hossz-arányában kiszámitás szerint a magyar korona területén fekvő részre minimumként 162,000 ft. és maximumként 185,000 frt esik, - mihez képest a törvényjavaslatban a magyar kincstárnak a szentpéter-fiumei vasutvonal kiépitéséhez leendő hozzájárulása 185,000 frt. maximalis összegben vétetett fel.
A mi a törvényjavaslatban felvett állami kamatbiztositást illeti, - e tekintetben előrebocsájtom, hogy a déli vasuttársulat 1858. évi engedélyokmánya alapján a déli vasutnak négy csoportozatra elkülönitett vonalai tiszta jövedelme 5% kamattal és 1/5% törlesztési hányaddal lettek biztositva; miglen a déli vasuttársulattal kötött, de Magyarországra kötelező erővel nem biró 1867. évi ápril hó 13-diki egyezmény értelmében a déli vasut összes s együttesen biztositott ausztriai vonalaira fokozatosan 100,000 frt bruttojövedelem lőn évenként és mértföldenként biztositva.
Az utóbbi kamatbiztositás lett a villach-brisceni és szentpéter-fiumei vasutak iránt lajtántul kötött egyezményben is alapul felvéve, s miután a jelen esetben ezen kamatbiztositás a kincstárra nézve a (2%) alatt ide zárt kiszámitás szerint előnyösebb, mint az 1858. évi engedélyokmány értelmében kilátásba helyezett s annak ez esetbeni elfogadásából a társulat többi vonalait illetőleg semmi jogi következmények nem vonhatók, - ennélfogva a jelen törvényjavaslatban az egyezménynyel megfelelőleg s a vonal 1700 ölnyi hosszassága arányában ezen hosszra nézve 43,000 frt évi bruttojövedelem biztositás vétetett fel.
A fennforgó törvényjavaslatra végül még megjegyzem, hogy abban, tekintve a biztositandó pályarész hosszának csekélységét, - az eddigi engedélyezési törvényekben foglalt egyéb határozmányok és feltételek fel nem vétettek, s ugyanazon indokból egy külön engedélyokmány-tervezet előterjesztésének szükségét sem láttam fennforogni, miután a közérdekben fekvő intézkedések a lajtántuli ministeriummal egyetértőleg lesznek foganatositandók.
A midőn ekképen a szentpéter-fiumei vasut kivitelének fontosságát előterjesztettem s a vonal kiépitése érdekében a ház asztalára letett törvényjavaslat magyarázatát adtam volna, - bátor vagyok végül a t. háztól annak mielőbbi elfogadását azért is kérni, mert a szentpéter-fiumei vasut magyar korona területén kivül eső részének épitése már teljes mérvben folyik s igy a csupán 1700 ölnyi magyar rész kivitelébeni késedelem az egész vonalnak közérdekben fekvő megnyitását akadályozhatná.
