A jelenleg fennálló ideiglenes adórendszer helyett egy állandó adórendszernek életbeléptetése végett a pénzügyministerium részéről a kezdeményezés már megtétetett. Ezen állandó adórendszer keresztülvitele esetére a kellő összhang és arány tekintetéből a jövedelemadó lényeges változáson fog keresztülmenni. Addig is azonban, mig ezen adórendszer elkészülne, szükségesnek mutatkozik a jövedelemadóról szóló 1868. XXVI. tc. némely §-ának nem ugyan elvi kérdésekre, hanem csak az adókivetési eljárásra vonatkozó némi módositását javaslatba hozni.
Az eddig szerzett tapasztalatok szerint a jövedelemadó kivetésénél leginkább annak megbirálása okozott nehézségeket, hogy bizonyos jövedelem kapcsolatba hozva az ezt élvező, de adómentességben részesülő adóköteles féllel, a jövedelemadónak tárgyát képezi-e vagy sem, s továbbá, hogy bizonyos jövedelem, mint adótárgy, melyik osztályba tartozik?
Ennek folytán, s minthogy könnyebb, valamely jövedelem mentességéről itéletet hozni, ha az adómentes jövedelemnek minősége a törvényben szorosan körül van irva, mint ha az adómentes jövedelmek osztályozás s megkülönböztetés nélkül pusztán felsoroltatnak, szükségesnek látszott az idézett törvénycikk 5. §-ának akképeni módositása, hogy a jövedelemadó-mentesség tárgyai ne átalában számittassanak elő, hanem a törvényben megállapitott három osztály szerint. - Ugyanezen § végén uj tételként felvétetni javasoltatik, hogy oly esetekben, midőn kétség támad a felett, hogy valamely jövedelem képezi-e tárgyát a jövedelemadónak, s ha igen, a törvény által szabott melyik osztályba tartozik, végleg a pénzügyministerium határozzon. Mely tétel felvétele azért látszik szükségesnek, mivel a jövedelemadó megállapitása az idézett törvénycikkben két rendbeli bizottságtól tétetik függővé, t. i. az adókivető és a felszólamlási bizottságtól s oly esetekben, midőn bizonyos jövedelem megadóztatása, vagy osztályba sorozása iránt e két bizottság közt eltérő nézetek merülnek fel, nincs harmadik hatóság, mely a vitás kérdést eldöntse. Fordulhatnak elő pedig esetek, hogy a felszólamlási bizottság is téves nézetből indulván ki, határozta vagy az adóköteles félre, vagy az államkincstárra nézve lehet sérelmes. Ugyanezért a fenntérintett esetekben, midőn az adókivető bizottságnál a jövedelem megadóztatása és osztályba sorozása iránt kétség támad, szükség, hogy valaki végleg határozzon, mely jog, tekintve az ügy természetét, és az 1868. XXVI. tc. szellemét, a pénzügyministeriumot illetheti, annyival is inkább, mivel ez intézkedés a felszólamlási bizottság azon hatáskörét, mely szerint az adóösszeg érdemleges megállapitását ez határozza el, érintetlenül hagyja.
A javaslott határozmány annál inkább is szükséges, mivel az adómentesség s a jövedelem osztályozásának kérdése sajátlag a törvény magyarázatáé, s erre nézve feltétlenül szükséges az egyöntetüség, a mi el nem érhető, ha e tekintetben a többes számban létező felszólamlási bizottságok határoznak végérvényesen.
Az 57. § bővitésének javaslatára több esetben előfordult panasz adott alkalmat, mely ez adókivetési végzés kihirdetésekor távol volt adózó irásbeli felszólamlásának a törvény téves értelmezése folytán történt visszautasittatásából eredt.
Végre a 74. § változtatását egyrészt a törvényhatósági és községi bizottsági tagok dijkülönbözetei folytán főleg a sz. k. városokban, hol amazokat a tanács, ezeket a közgyülés küldöttei képezik, előfordult surlódások, másrészt a fuvarköltségek pontos kiszabhatásának szükségessége indokolják.
