Az 1868. XXII. tc. a házadó alapjára, mérvére és kivetési módjára nézve, az addig fennálló szabályoktól eltérőleg, czélszerü intézkedéseket állapitott meg, melyek ellen egészben véve kifogást tenni alig lehet; de némely rendeletek módositásának, vagy szabatosabb kifejezésének szükségét a házadó-szakbizottmány is kiemelte. Nevezetesen: házadó alól kiveendő lennének a gazdasági cselédlakok, ugyszintén a gyárépületek lakásra nem szánt részei, azon oknál fogva, mivel ezen épületek birtokosai, vagy földadót, vagy jövedelemadót különben is fizetvén, adófizetéssel kétszeresen lennének terhelve.
Hasonló tekintet alá esnek bérbevett birtokokon a gazdasági épületek, cseléd- és tiszti lakok melyeket a bérlő ugy használ, mint a bérbevett birtok kiegészitő részeit, és ennélfogva külön házbéradó alá tartozóknak nem vétethetnek.
A 11-ik § javaslatba hozott módositása, egyrészt adóelengedést tartalmaz, a mennyiben az adótáblázat tételeinek 100%-kali emelését elejti, s csak az 50%-kali emelést hagyja meg; de ennek alkalmazásánál is kedvezést nyujt az adófizetőre nézve, miután a javaslatba hozott három alosztály szerint az ócskáb anyagból épült, rosszabb karban lévő, a község központjától távolabb fekvő házakra mérsékeltebb adó rovatik, mint a szilárd anyagból épültekre, jobb karban levőkre, kedvezőbb helyen fekvőkre, ennélfogva jobban jövedelmezőkre.
A 35-ik § módositása, a törvény szövegének ad világosabb értelmet, de egyuttal megkönnyiti a felszólamlási bizottság eljárását is, a mennyiben a házadó-lajstromot előbb a számvevőség átvizsgálja.
