1. § Az 1868. évi XXI. törvénycikk 45. §-ához hozzáadatik:
„Ha a most emlitett viszonyok kivánatossá teszik, hogy az árverés az adóhivatal kerületéhez nem tartozó községbe tüzessék ki, ez a hátralékos adókötelezett vagy illetőleg a hátralékos adókötelezettek többsége kivánatára történhetik, történik szintén, ha a kerületben megkisérlett árverés eredmény nélkül marad.”
2. § Ugyanazon törvénycikk 62., 63., 64., 65. és 66. §-ainak az adóbehajtást Buda és Pest sz. kir. városokban szabályozó rendeletei mindazon városokra, melyek önálló törvényhatóságot képeznek, azoknak kivánatára kiterjesztendők oly megszoritással, hogy a pénzügyminister ott, hol azt az adóbehajtás sikeres foganatositása érdekében szükségesnek látja, az adóbehajtás eszközlésével ismét pénzügyi tisztviselőket bizhasson meg.
3. § A törvénycikk 53. és 67. §-ainak az adóvégrehajtási költségekre vonatkozó intézkedései eltöröltetvén, a helyett rendeltetik:
Az adóvégrehajtási költségre nézve különbség tétetik a zálogolási vagy foglalási és az árverési költség közt.
A zálogolási (foglalási) és árverési költség külön-külön két krajczárban s igy az összes végrehajtási költség, az árverezendő tárgyak szállitási költségeit is beleértve, négy krajczárban állapittatik meg, minden adó-forint után.
Két krajczárt, azaz záloglási költséget, fizet azon hátralékos, a ki az adóvégrehajtás meginditása, illetőleg a kiküldött pénzügyi tisztviselőnek a községben történt megjelenése (önálló törvényhatóságot képező városokban a nyolcz napi megintési határidő letelte) után rója le adóhátralékát, tekintet nélkül arra: intéztetett-e ellene tettleg a záloglási (foglalási) eljárás vagy sem.
Négy krajczárt, azaz zálogolási és árverési költséget fizet azon hátralékos, kinek lefoglalt ingóságai árverés alá kerültek. (1868. évi XXI. tc. 45. §)
A végrehajtási költség fejében befolyt összegek azon városokban, melyek az adóbehajtást maguk eszközölték, ezek házi pénztárába, más községekben azon kir. adóhivatalok pénztárába szállittatnak, melyeknek kerületéhez az illető község tartozik.
Ezen § rendeletei az ingatlanok lezálogolásának és elárverezésének eseteire nem alkalmazhatók. (1868:XXI. tc. 58. §)
4. § Jelen törvény 1871. évi január hó 1-ső napjától lép életbe, s végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.