A pénzügyi szolgálattal járó teendők egyik leglényegesebbike az adónak végrehajtás utjáni beszedése, kiváltkép ha a végrehajtást egész az árverésig kell vinni. Gyakran a végrehajtást szenvedő fél iránti kimélet, gyakran pedig a lefoglalt tárgyak könnyebb, biztosabb és olcsóbb értékesithetése teszi szükségessé, hogy az árverés az adókerülethez nem tartozó községben tartassék meg. Annak megbirálása azonban, hogy ily eljárás szüksége fenforog-e, a pénzügyigazgatóságra bizandó, nehogy az adóhivatalok ebbeli intézkedése gyanusitásokra vagy visszaélésekre szolgáljon okul vagy alkalmul.
Buda és Pest sz. kir. városok hatóságát az 1868. XXI. tc. az adóbehajtásra nézve különös hatósági joggal ruházza fel, mely jogot már eddig is több önálló hatósággal biró város igénybe vette, s azt azoktól megtagadni nincs emmi ok, de a pénzügyi hatóságok felügyeleti jogának megszoritása vagy éppen megszüntetése nélkül, nehogy az esetre, ha ezen városi hatóságok az adóbeszedéssel járó kötelességöket teljesiteni elmulasztanák, ebből a kincstárnak kára származzék.
Az adóvégrehajtásnak két stádiuma van, zálogolás és árverés. Mind a kettő külön eljárást tesz szükségessé, melyeknél a költségek felszámitására nézve fenálló 53. és 67. §-ok több rendbeli panaszokra szolgáltak okul; ezen §-ok helyett tehát a további félreértések, visszaélések és ezekből eredhető panaszok elháritása tekintetéből a végrehajtási költségek akkép hozatnak javaslatba, hogy mind a zálogolás, mind az árverés alkalmával külön-külön minden forint után két krajczár fizetendő, hogy meg legyen szüntetve azon visszás állapot, minélfogva a jelenleg fennálló törvényrendelet alkalmazása mellett, minél nagyobb az adóhátralék, a végrehajtás költségei aránylag annál csekélyebbek, és megforditva, s a törvény sulyát éppen azok nem érzik, kik arra leginkább érdemesek.
Az osztó igazság hozza magával, hogy az adóvégrehajtási költségekből befolyó összegre igényt azon pénztár tarthat, melynek hatósága a végrehajtást teljesitette.
