Ő császári és apostoli királyi Felségének és a német császár Ő Felségének meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. tc. III. czikkében előirt módon kötött és Bernben 1871. évi október hó 5-én aláirt távirdai egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott és utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Miután az osztrák-magyar monarchia cs. és kir. kormánya és a német birodalom kormánya egyetértőleg elhatározták, hogy a Baden-Badenben 1868:október hó 25-én kelt távirdaegyleti szerződés 1871. évi deczember hó 31-én lejárván, kölcsönös távirdai viszonyaikat uj szerződés által rendezzék:
Ő Felsége az ausztria császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya
Dr. Áry Ödön magyar királyi ministeri tanácsost és
Watenwyli Brunner Károly ministeri tanácsost és a cs. kir. államtávirdák igazgatóját;
Ő Felsége a német császár, és Poroszország királya:
Meydam Tivadar ezredest, a német császári főtávirda-igazgató helyettesét,
Gumbart Henrik, bajor királyi távirdaigazgatót és
Klein Lajos elnököt würtembergi királyi vasutépitési és távirdaigazgatót
az emlitett czélra meghatalmazottjaikul nevezték ki, kik is meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a megerősités fentartása mellett következő czikkekben egyeztek meg:
A jelen szerződés határozatai alá esnek mindazon távirdai vonalok és állomások, melyek az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom államterületein vagy a magas szerződő felek által más államok területein a közforgalom számára fentartatnak.
Mindegyik szerződő félre nézve fentartatik a jog, hogy azon vonalait és állomásait, melyeket a más államokkal való tengeralatti összeköttetés végett állit elő, többi távirdavonalai és állomásai közül akár teljesen kizárhassa, akár pedig tengeralatti vonalaira nézve eltérő dijszabást alkalmazhasson.
Az utolszor 1868. évi julius 21-én Bécsben átvizsgált nemzetközi távirdai egyezménynek, valamint az ehhez tartozó, a nemzetközi távirdai szolgálatot szabályozó utasitásnak a távirdai sürgönyváltási szolgálatra vonatkozó határozatai a magas szerződő felek állomásai közötti sürgönyváltásra nézve - s a mennyiben a jelen szerződés által eltérő határonatok nem állapitvák meg - teljesen érvényesek.
Az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom állomásai közt való kölcsönös forgalomban a husz szóból álló egyszerü sürgöny szállitásáért járó dij egy o. é. forintot = 20 ezüst garast = 1 frt 10 krt délnémet értékben = 2. 50 frankot tesz.
A határszéli forgalomra nézve ezen dij felényire mérsékeltetik.
A határszéli sürgönyváltásért járó szállitási dijak meghatározása czéljából a magas szerződő felek távirda-területe négyszögü térekre osztatik. E térek ugy képeztetnek, hogy minden szélességi fok 5, és minden hosszusági fok 3 egyenlő részre osztatik, s az osztási pontokon át dél- és párhuzamos körök vonatnak, miáltal egy-egy fokra 15 négyszög támad, melyek dijazési négyszögöknek (Taxquadrat) neveztetnek.
A határszéli forgalomra nézve megállapitott mérsékelt dij akkor alkalmazható, ha a sürgöny a két félnek vagy ugyanazon egy dijnégyszögben fekvő állomásai között, vagy pedig oly állomásra szállittatik, mely a feladási hely dijazási négyszögét körülfogó 8 legközelebbi négyszögsorban (dijazási négyzet = Taxviereck-ben) fekszik azon 40 négyszög kihagyásával, mely ezen dijazási négyzetbe beirt körön kivül esik.
Átbocsátási dijul mind a két fél részéről azon dijtételek fognak alkalmaztatni, melyek a nemzetközi távirdai egyezményben állapitvák meg, vagy fognak ezután megállapittatni: az osztrák-magyar monarchia s Németalföld állomásai közt németországi vonalok közbevetésével váltott sürgönyökért azonban csak 60 kr. o. é. = 12 ezüst garas = 42 kr. délnémet ért. = 1.50 frank fog minden egyszerü sürgöny után szedetni. Ellenben végdijul az osztrák-magyar monarchia ily sürgönyökért 40 krt o. é. = 8 ezüst garast = 28 krt, délnémet ért. = 1 frankot fog szedni, mihez képest a német-alföldi kir. kormánynyal egyetértőleg ez esetre 20 o. é. krban = 4 ezüst garasban = 14 délnémetértékü krban = 0.50 frankban megállapitott végdijjal együtt egy-egy ily sürgönyért járó összdij 1 frt 20 kr o. é. = 24 ezüst garast = 1 frt 24 krt délnémet értékben = 3 frankot teend.
A kölcsönös forgalomban a 4. czikk értelmében bevett szállitási dijakat azon fél, melynek területén befolytak, minden további számolás nélkül megtartja.
Az átbocsátási dijak kölcsönös számolás tárgyát képezik, mely számolás a nemzetközi távirdai egyezmény határozatai szerint történik; az osztrák-magyar monarchia és Német-alföld között németországi vonalak közbevetésével váltott sürgönyök azonban a szószámra és különös pótdijakra való tekintet nélkül egyedül darabszám szerint fognak az egy-egy sürgönyért 60 o. é. krban = 12 ezüst garasban = 42 délnémet ért. krajczárban = 1.50 frankban megállapitott átlagos dijjal számba vétetni.
Az osztrák-magyar monarchia és Német-alföld közt váltott sürgönyökért járó végdijakra nézve eme két fél igazgatásai közvetlenül számolnak egymással.
Azon időig, mig az 1868. julius 21-én Bécsben átvizsgált nemzetközi egyezményben az eddigi távirda-egyleti területre nézve kiszabott közös dijak helyett más dijak fognak külön az osztrák-magyar és külön a német távirda-területre nézve megállapittatni: a távirda-egylet javára befolyó illetékek a Baden-Badenben 1868. október 25-én kötött távirda-egyleti szerződés határozatai szerint fognak még számitás alá jönni és felosztatni.
A jelen szerződésben meghatározott dijszabályzatnak a magas szerződő felek távirdaigazgatásai által kölcsönös megegyezés utján koronkint való átvizsgálása továbbra is fenntartatik.
Jelen szerződés 1872. évi január hó 1-jén lép hatályba, és évről-évre felmondható, de a felmondás csak minden év január hava 1-jére történhetik, ugy hogy a szerződés azután ugyanazon év deczember hava 31-éig még érvényben marad.
A jelen szerződést megerősitő okmányok lehető rövid idő alatt fognak Berlinben kicseréltetni.
Minek hiteléül a meghatalmazottak ezen magyar és német nyelven kiállitott szerződést aláirták és pecsétjeikkel látták el.