A véderőről szóló 1868-dik évi XL. tc. 68. §-a, a hosszasan szolgált altisztek ellátásának szükséges voltát elismervén, meghatározza, hogy altiszteknek, a kik tizenkét évig s e közben legalább nyolcz évig mint altisztek tettleg szolgáltak a hadseregben, a hadi tengerészetnél vagy a honvéd-törzseknél és osztályoknál, és magukviseletéről kedvező igazolványt nyertek, igényük van alkalmazásra, akár valamely közszolgálatban, akár pedig az állam által segélyezett vasuti, gőzhajózási és egyéb vállalatoknál.
Miután továbbá ugyanezon § rendeli, hogy e határozat foganatosítása külön törvény által szabályoztassék, van szerencsém a törvény e rendeletének eleget téve, a jelen törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak bemutatni, és annak elfogadását különösen a következő, indokokból ajánlani:
Tekintve, hogy valamely hadseregnek harczképessége jó altisztek nélkül alig képzelhető, s hogy jó altisztek csakis hosszabb szolgálati idő alatt képeztethetnek s válhatnak olyanokká, hogy mind háboru, mind béke idején egyaránt fontos feladatuknak kellően megfelelhessenek: magának az államnak érdekében áll, hogy a hadsereg és honvédség állományában hosszabb szolgálati idejü altisztek folytonosan mentől nagyobb számmal létezzenek.
Minthogy azonban a rövid tartamu hadi szolgálatból hazatérő harczos régi foglalkozásához, életmódjához, melynek gyakorlatát a rövid szünetelés alatt még el nem feledte, könnyen visszatérhet, és igy kenyerét nehézség nélkül megkeresheti: - addig a hosszasan szolgált, s családi kötelékétől és régi kereset módjától elvont altiszt, a hosszu idő alatt polgári foglalkozásától elszokva tér haza, és így hű szolgálataiért érdemlett jutalmazás helyett kétes jövő válságainak van kitéve.
Nemcsak a méltányosság és igazság, de maga az állam érdeke is parancsolólag követeli tehát, hogy a hosszabb ideig szolgált altiszteknek jövőjéről lehetőleg gondoskodva legyen, hogy ez által nekik a huzamos szolgálatra ösztön, s jövőjüket illetőleg biztosíték nyujtassék.
Az ellátási helyek mennyiségének, a törvényjavaslatban kitett mérvben leendő fenntartására nézve, más mivelt államoknak a kérdéses czél foganatosítása végett tett intézkedései szolgáltak irányadóul.
Poroszországban például, - daczára annak, hogy ott e tekintetben a körülmények kedvezőbbek, minden állami hatóságoknál s állami segélyben részesülő vállalatoknál rendelkezés alatt lévő szolgai és alsóbb kezelési állomások kizárólag hosszasan szolgált altisztek számára vannak fenntartva.
Francziaországban, hol az eddig fennállott katonai rendszer mellett az ellátásra váró altisztek száma nem oly nagy, - s a kormányzatnak ide kiható intézkedése nem oly szoros, mint Poroszországban, - mégis a fentebb említett állomásoknak háromnegyed része kizárólag hosszasan szolgált altisztek számára biztosíttatik.
Figyelembe véve ezenfelül hazai viszonyainknak e tekintetben gyakorlati sulylyal biró jelenségeit, a jelen törvényjavaslatban csak a hivatalszolgai és alsóbbrendü felvigyázói állomások vétetnek igénybe, - és pedig kizárólag csak is a központi - és az ezeknek alárendelt, az állampénztárból fizetett hivataloknál, - továbbá azon vasúti, gőzhajózási és egyéb vállalatoknál, melyek jövőre fognak engedélyeztetni; - mig ellenben a köztörvényhatóságoknál az emlitett állomások altisztek részére csak felerészben tartatnak fenn, az eddig már engedélyezett vasuti, gőzhajózási és más iparvállalatoknál pedig csak annyiban és oly mérvben, a mennyiben ezek engedély-okmányaiknál vagy alapszabályaiknál fogva erre kötelezvék.
Ezen alapelvből kiindulva, némely részletekre nézve a következőket jegyzem meg:
Az ellenség előtt vagy a tényleges szolgálatban oly módon megsebesült altisztekre nézve, kik további hadiszolgálatra képtelenekké váltak ugyan, de polgári hivatalokra még mindig alkalmasak, - a törvényjavaslat 2. §-ában méltányosság szempontjából szükségesnek tartom kimondani, hogy az ilyeneknél a különben meghatározott szolgálati évek száma ne kivántassék.
Minthogy végre a hadsereg- és honvédségből évenként kilépő és polgári alkalmazásra igényt tartó altisztek száma, az állam által betölthető állomások mennyiségöt kétségen kivül felülmulandja; - szükségesnek láttam javaslatba hozni, hogy az állami segélyben, vagy kamatbiztosításban nem részesülő vasuti és gőzhajózási vállalatok a 4. § c) pontja alá eső állomásokra jogosult altiszteket alkalmazni az engedély kiadásakor szintén köteleztessenek.
Ezek azon jelentékenyebb mozzanatok, melyeket jelen indokolásomban érinteni akartam; - a többire nézve szóljon maga a törvényjavaslat, melyet ezennel a tisztelt háznak elfogadásra ajánlok.
