1873. évi XXVII. törvénycikk, XXVIII. tc. és XXIX. tc. közös indokolása

a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj polgárositásának törvénybe iktatásáról és a polgárositás folytán szükségessé vált más intézkedésekről * 

Midőn ő felsége a határőrvidék feloszlatását s ezen részeknek a polgári igazgatás alá helyezését elrendelte: a nemzet régi óhaja, akarata, melyet százados törvényeink ismételve kifejeztek, ment teljesedésbe.

E rendelkezés teljes végrehajtásával - ha Dalmátiától eltekintünk - helyre lesz állitva a magyar korona területén a törvényhozó hatalom egysége, a polgári kormányzás egyöntetüsége. A magyar alkotmány határai a magyar birodalom határaival, századok multán, első izben tettleg összeesnek.

A fejedelmi nyilatkozat maga a magyar alkotmány helyreállitásával hozza a tényt kapcsolatba, kimutatva az összefüggést a kettő között, a mintegy az első következményeül jelölve meg a már-már csak történeti emlékben élő alkotmányos jogoknak a határőrvidéki részekben való feléledését.

A mélyreható változás, mely a határőrvidék állapotában a századokig fennállott szerkezet eltörlése által létrejő, indokolja annak fokonkint való foganatosítását.

Az átalakitás a bánsági végvidéken s a csajkások kerületében, ugyszintén a horvát-szlavon határőrvidéknek a törvényjavaslatban megjelölt részeiben teljesen végbement.

És a jelen javaslatok egyik czélja, hogy midőn a visszacsatlás törvénybe iktattatik, egyszersmind megnyugtatást nyerjenek azon részek lakói az iránt, hogy az átmenetnél nyert többnyire határozott ideig tartó könnyebbitések, s azon egész jogállapot, melylyel a kapcsolatba ujra belépnek, el fognak ismertetni. A másik feladat, melyet meg kellett oldani a javaslatban, e részeknek közigazgatási s törvénykezési tekintetben lehető egyenlősítése az ország többi részeivel. Sok történt e részben már a polgárosítás alkalmával. Számos országos törvény már ekkor életbe lett léptetve. És a mi a javaslatokban rendeltetik, e részben inkább kiegészitése, mint módosítása a történteknek.

A fenn megjelölt feladat természetes következménye volt, hogy a teendő intézkedéseket két külön főtörvényjavaslatba kellett foglalni, miszerint, a mint a szabályozandó viszonyok az 1868:XXX. törvénycikk által meghatározott közös törvényhozás alá tartoztak, vagy pedig Magyarország, illetőleg Horvát-Szlavonországok külön törvényhozásának lettek fenntartva. Amazokról a 401. sz., ezekről a magyar végvidékre nézve a 400. sz. törvényjavaslatban rendelkezik. Hátra van még a horvát-szlavon részeknek azon ügyekben való rendezése, melyek a horvát-szlavon országgyülés elé tartoznak.

E két főtörvényjavaslathoz kiegészitőül járulnak a 401. és 403. alattiak. Az első a 298. sz. a. kiegészitése, miután a bánsági végvidéken fennálló határőr-házközösségek jogviszonyait, különösen a közösségi vagyon felosztását s az abban való örökösödést tárgyazza. A 403. sz. a. a határőrvidéki lakosokat, az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltását szabályozza. Kiterjed tehát nemcsak a polgárositott részekre, hanem azokra is, melyekben a határőr-rendszer csak később fog feloszlattatni. És miután az állami ingatlan vagyon kezeléséről s részben elidegenitéséről rendelkezik: az 1868. évi XXX. törvénycikk értelmében közös törvényhozás elé tartozik, s mint ilyen a 402. sz. a. törvényjavaslattal jő egy szempont alá.

Számos fontos tekintet javaslá, hogy e két utóbb emlitett törvényjavaslatban a fenntartani szándékolt legfelsőbb intézkedések eltérőleg azon módtól, mely a két elsőben követtetett egész terjedelmökben beczikkelyeztessenek. Mindkét intézkedés, eltérőleg a többi legfelsőbb intézkedések nagy részétől, maradandó érvényre van szánva. A határőr-házközösségek vagyonjogi viszonyainak rendezése, az e részekben érvényben lévő magánjog kiegészitő részét képezi, s érvényben marad mindaddig, mig egy magánjogi törvénykönyvben Magyarország magánjoga rendszeresen megállapítva nem leend. A határőrvidéki erdőkben élvezett haszonvételek egyik főélelmi forrását képezik az ottani lakosságnak. Ennek szabályozására osztatlan mély érdeklődéssel tekintenek; és alig kell bővebben indokolni, hogy mily megnyugvással fogják fogadni azt, ha az erdőségek fele részének e haszonvételek, ha megváltásául eszközlött átengedése számukra e törvény által is biztosíttatik. A 402. sz. a. a törvényjavaslat tartalmának elkülönitése mellett szól azon tekintet is, hogy azt a többi javaslatok egyikébe sem lehetett czélszerüen beolvasztani. Mint a czimek magok kifejezik, azok mindegyike a határőrvidéknek csak polgárosított, részeire vonatkozik: mig ez utóbbi azokra is kiterjed, melyekben a katonai igazgatás csak jövőben fog megszünni.

A 400. és a 402. sz. a. törvényjavaslatok tartalma két főrészre osztható. Egyikben fel vannak sorolva azon legfelsőbb intézkedések, melyekben a visszakapcsolandó részek jelen állapota nyugszik. Ez intézkedések tartalmazzák azon kedvezményeket is, melyek az átmenet könnyitéseül a határőrvidéki részeknek adattak. A javaslatok tartalmának másik része új intézkedéseket foglal magában. Felvétetett mind az, a melylyel a jelen állapotot kiegésziteni vagy módosítani kellett, hogy egyrészt a visszakapcsolt részek állapotai az ország többi részeivel lehetőleg egyenlővé tétessenek, másrészt e vidékek politikai s törvénykezési rendezése öszhangban az ország törvényeivel megtörténjék.

A jelen állapot alapjául szolgáló szabályok a törvényjavaslatok mellékleteiben egész terjedelemben foglaltatnak.

E legfelsőbb intézkedések tartalma igen különféle. Egy ugyanazon rendelet, a mint a helyzet szükségelte szabályoz oly viszonyokat, melyek a közös törvényhozás alá tartoznak, tartalmaz oly rendelkezéseket, melyekre nézve a magyar korona országai külön törvényhozással birnak, s van bennök, és pedig nem csekély számmal, oly határozat is, melyek a végrehajtó-hatalom rendelkezési körébe esnek.

A legfelsőbb intézkedések tartalmának e különfélesége szolgált indokul arra, hogy ugyanazon rendeletre mindkét törvényjavaslatban történik hivatkozás, a szerint, a mint az a magyar korona országainak ugy közös, mint külön törvényhozása alá eső viszonyokról rendelkezik; s a törvény által való megerősítés mindkét javaslatban azon megszoritással van kifejezve, hogy az a legfelsőbb intézkedéseknek csak azon határozataira vonatkozik, a melyek a törvényhozás alá eső viszonyokról rendelkeznek, nehogy oly tárgyak, melyek szabályozása törvényeink szerint a végrehajtó-hatalmat illetik, a törvényhozás körébe bevonassanak.

A törvényjavaslatokban főfigyelem fordittatott arra, hogy a visszacsatolás folytán e részek állapotai az ország többi részeivel egynemüvé tétessenek. E tekintetben azonban két határvonalon helytelen lett volna tulmenni. Érintetlen kellett hagyni mindazt, a mi e részek lakosainak kedvezményül adatott, s a fennálló állapotot érintetlen kellett hagyni ott, a hol az egyenlősítést gyakorlati szükség nem kivánt, s annak hátrányai, a belőle származó előnyöket messze tulhaladták volna.

A törvényhozás és kormányzat egysége helyre van állitva; az, hogy e részek az országgal minden tekintetben összeolvadjanak, az idő és a bölcs törvényhozás műve leend.

Áttérve a javaslatok részeire, ez indokokban csak azok érintetnek különösen, melyek a fennemlitett:

A 3-7., 18-21. §-hoz.

A bánsági végvidéki részekből, a Szőrénymegyévé egyesített részeket kivéve, külön megyék nem alakittattak. Az ily alakitást egyéb tekinteteken kivül e részek földrajzi fekvése sem tünteti fel czélszerünek. A szomszédos megyék közötti felosztás, mely e javaslatban követtetett, igaz, e megyék különben is nem csekély terjedelmét még inkább növeli; de az egyetlen követhető ut volt, ha csak a végvidék visszacsatolásának kérdését, e vármegyék uj felosztásával, uj szervezésével válhatlan összefüzni nem akarjuk, mi e gyors elintézést kivánó ügyet ismét csak hátráltathatta volna. Habár más, de ehhez hasonló indok vezetett arra, hogy a törvényjavaslat ezen részek képviseltetésére nézve az 1848:V. törvénycikkely rendelkezéseit alapjában megtartotta, s óvakodott a megállapított választókerületeket, mielőtt azok tervben lévő átalakitása az egészre nézve megtörténnék, részlegesen ujból szabályozni.

A 8. § rendelkezése törvénybe iktatása azon jognak, mely e városoknak az 1872. junius 9-iki legfelsőbb leiratban megadatott.

Kivételes intézkedést tartalmaz a 13. § második bekezdése, mely kivételesen megengedi, hogy Karansebes városában a főispáni tiszttel Szörénymegye főispánja bizassék meg. Indokolja ezt egyrészt a város csekélyebb népessége, költségkimélési s azon tekintet is, hogy a főispán által gyakorlandó felügyelet igy legczélszerübben gyakorolható.

A 9-12. §-ok a törvényhatóságok szervezéséről szóló törvény életbeléptetésére vonatkozó átmeneti intézkedéseket tartalmaznak. Ezek megállapításánál főtekintet volt, hogy a bekeblezés miatt, a megyének alig pár éve fennálló szervezete ujból fel ne forgattassék, s másrészt ugy a bizottság, mint a tisztviselői kar megujitása azon időpontban történjék meg, melyben annak törvény szerint ugy is be kell következni.

A 12. § rendelkezése egynemü következménye az 1872. évi junius 9-diki legfelsőbb leiratban megadott azon kedvezménynek, melylyel a végvidéki közigazgatási tisztviselőknek 1873-ik évig jelenlegi hivataluk biztosíttatott.

Miután a községek szervezése csak a mult évben ment végbe, és pedig, mint azt a törvényjavaslathoz mellékelt községi rendtartás tanusítja, az 1871. évi XVIII. törvénycikk határozataival lényegben egyező szabályok szerint: gyakorlati szükség nem forog fenn arra nézve, hogy az 1871. évi XVIII. törvénycikk alapján most rögtön uj szervezés történjék, s ezzel a már bizonyos nyugalomra vergődött állapotok ujból felforgattassanak.

A 15. és 17. §-ok a jelenleg fennálló biró-szervezetet iktatják törvénybe; ugyanezt eszközli a 16. § első bekezdése egyéb tekintetben a törvénykezés, jelen állapotára nézve.

A 24. § a magyar törvényeket, a mennyiben a végvidéki részeknek a 2. §-ban fenntartott jog állapotával nem ellenkeznek, a végvidéki részekre is kiterjeszti. Ez természetes következménye a visszacsatolásnak.

A 16. és 24. §-ok második bekezdésében megadott felhatalmazás azon tekintetben leli indokát, hogy az egyenlősités műve gyorsittatni fog, ha a helyi viszonyok által szükségelt módositások a rövidebb rendeleti uton eszközöltetnek.

A 402. sz. a. törvényjavaslatban uj intézkedést csak a 3. és 4. §-ok tartalmaznak. A harmadik § a magyar bélyeg- és illeték-törvényeket némi átmeneti kedvezménynyel a horvát-szlavon határőrvidékre is kiterjeszti.

E § rendelkezése azért szoritkozik csupán a horvát-szlavon végvidékre, mert e törvényeket a magyar végvidéken ugyanily kedvezmény mellett már az 1872. évi junius 9-iki decret életbelépteté.

Az 5. §-ban engedélyezett választás a magyar törvényekben megszabott és a határőrvidéken fennálló adók között alapjául az 1871. évi junius 8-kán, és 1872. évi junius 9-én kibocsátott kir. leiratokban leli. E leiratokban a határőrvidéken fennálló egyenes adók fenntartása el van rendelve. E fenntartás kedvezmény, s ha valamely község az ország törvényei alkalmazását óhajtja, a kedvezmény helyett e § módot nyujt ez óhajtás érvényesítésére. Ily kivánat főleg a volt katonai községek részéről várható, melyekre nézve a magyar törvények szerinti állapot némileg előnyösnek látszik.


  Vissza az oldal tetejére