1873. évi XXXI. törvénycikk indokolása

a vakok buda-pesti intézetéről * 

A világtalan gyermekek nevelési és oktatási szükségérőli gondoskodást az 1825-ik évi pozsonyi országgyülés folyama alatt boldog emlékezetü József nádor kezdeményezte, e czélrai alap gyüjtésére hiván fel az ország minden rangu és rendü lakosait.

Az intézet a befolyt adakozásokból megalakulván, az alapitó nádor annak vezetését egy kormányzó-bizottságra ruházta, melyet Pestmegye első alispánjának elnöklete alatt, a város előljárói- és befolyásosabb polgáraiból állitott össze.

E bizottság önállóan működött; az intézeti tanitókat és hivatalnokokat ő nevezte ki, s magát, a hányszor ennek szüksége felmerült, uj tagok felvétele által kiegészittette; az intézet költségeit pedig befolyt magánadakozások, illetőleg a tőkék kamataiból fedezte; szóval az intézet tisztán magánjellegü volt.

De miután az intézet állandóságát és felvirágozását csak ugy lehet reményleni, ha az országos kezelés alá vétetik annálfogva az intézet kormányzó-bizottsága már 1870-ik évben ez irányban a kezdeményezést meginditotta, s miután az intézet 479.155 forint 52 kr értékre leltározott vagyonnal bir, következőleg annak legszükségesebb kiadásai az intézet alapvagyona által fedezvék: annálfogva már boldogult elődöm az intézet országosítását elvileg elfogadta. Ennek következtében a kormányzóbizottsággal folytatott tanácskozások által az intézet alapvagyona tisztába hozatván, és az országositás feltételei megállapíttatván, folyó évi márczius 11-én a végleges szerződés megköttetett, melynek több pontjai szerint a vakok intézetének kormányzó-bizottsága az intézett összes ingó- és ingatlan vagyonát az államnak átadja; az alapítók és jogutódaik növendék bemutatási joga fenntartatik; az állam kötelezi magát legalább is 70 növendéket tartani és neveltetni; de szabadságában álland e számot az országos költségvetés rovására emelni is. Az állam a neki adott vagyont csakis a vakok érdekében használhatja, és azt semmi más czélra nem fordithatja, - és ha idővel az állam a vakok intézetét ismét magánkezelés alá kivánná bocsátani: akkor az átvett vagyont az alapítók, illetők jogutódaik rendelkezésére tartozik bocsátani, kik azonban az ekkép visszakerült vagyont ismét csak a mondott czélra használhatják fel. Az állam nincs kötelezve a mostani tanári, kezelői és gazdai személyzet átvételére. A vagyon tettleges átadása az országosítás beczikkelyezése után történendik meg.

A fennebbi feltételek mellett az intézetet országositandónak vélem, mert az intézet felvirágzása csak az országos kezelés mellett remélhető; ezt maga a kormányzó-bizottság is beismervén, és mert az intézetnek az ország általi át nem vállalása esetén, annak hanyatlásától lehet tartani, a mit a szerencsétlen világtalanok érdekében mellőzni kell.

Miután az intézet tekintélyes vagyonnal bir, melynek jövedelmeiből a szerződésileg kikötött növendékszám legfőbb neveltetése szükségletei fedezhetők, az állam pedig a növendékek számának szaporitására csak a körülmények szerint, a mennyiben tudniillik az errei költség megszavaztatnék, van kötelezve: az átvállalás által az államra csak az intézet czélszerübb szervezésének költségei háramlanak, melyeket pedig elvállalni az állam erkölcsi kötelességében fekszik annál is inkább, mert ily intézet eddigi hiánya igen érezhető volt.

Az alapítók és jogutódaik növendék bemutatási jogának további fenntartása az államra nem sérelmes; sőt az az illetők jogának beismerését foglalja csak magában, a mennyiben a kegyes alapítók jótékony czélu alapítványaikra ily mérvü befolyás gyakorlásától alaposan meg nem foszthatók, és mert az államnak nem az fekszik érdekében, hogy ki, hanem hogy mikép neveltetik a haza hasznos polgárává; az állam ezen joga pedig a szerződés és a törvényjavaslat 1. §-a által teljesen biztosítva van.

A vakok intézete tan- és nevelő-intézet lévén, mint ilyen a vallás- és közoktatási ministérium hatásköre alá esik, annálfogva is, hogy ezen intézetben a tanmódszer az átalános oktatás és nevelési elvekkel összhangzatba hozassék, minek elegendő biztosítékául szolgál azon szerződési kikötés, hogy is állam az intézeti eddigi tanerőket nem köteles átvenni, mi által az intézetnek az előhaladottabb tanigényeknek megfelelő berendezhetése lehetségessé van téve.

Az intézet vagyonának mikénti átvétele iránt a szerződés a szükségesnek mutatkozó jogi óvadékokat magában foglalja, s igy az állam érdekei ez irányban is megóvatni fognak.