A váltótörvényszék előtt folyamatban lévő váltóperekben ezen biróság mondja ki azt is hogy az egyik fél által hamisnak vagy hamisítottnak állitott váltó, valódi-e vagy nem.
A büntető biróság ily esetekben egyedül a büntetés kiszabására van hivatva s igy a büntető biróság egyik főfeladatát, a büntett és a bünösség megállapítását más biróság gyakorolja.
Mióta az uj birósági szervezet és a kir. ügyészség életbe léptetett, mindinkább érezhetővé vált annak szüksége, hogy a váltóhamisitás kérdése - mint kizárólag büntetőjogi kérdés, a bünvádi eljárás formái szerint és az erre nézve létező közegek közreműködése mellett büntető uton vizsgáltassék és állapíttassék meg. Ezt egyrészről a közérdek, mely a váltó, mint általános forgalmi eszköz meghamisítása által és a hitel megszavazása által közel érintetik, más részről pedig a veszélyezett magánérdek teszi szükségessé; minthogy a bünvádi eljárás több és hatályosabb módot nyujt a való felfedezésére, mint a polgári per, és annak a legkisebb részletekig szabályozott formaságai.
De egyéb rendkivüli nagyfontosságu kérdések tekintetében is szükséges, hogy a tény valamint a bünösség kérdése felett a büntető biróság itéljen.
Arra nézve, hogy a bűnösség megállapíttassék: nem elegendő, hogy a váltó hamis vagy hamisitott legyen.
Erre még egész sora a tényeknek és körülményeknek hozandó világosságra. A felperes kitöltetlen forgatmány által juthatott a váltó birtokába s oly egyéntől, a ki azt második és harmadik előző birtokostól ugyanazon kitöltetlen forgatmány mellett vette át. Ez vizsgálat és nem polgári eljárás tárgya. Nagy befolyással bir továbbá a beszámithatóság vagy a tudomás kérdése. A váltóhamisitásban vagy a továbbitásban közreműködők, részessége; mindezek oly elemek, melyek a bünvádi eljárás formái szerinti eljárást és megállapitást tesznek szükségessé.
Mindezekből következik, hogy a hamisitás kérdésében az eljárás és az itélethozatal a büntető biróság illetőségébe teendő át, mely e körül - a bünvádi eljárásra nézve fenálló szabályok szerint jár el.
Mindazonáltal óvatosságot igényel ezen intézkedés; nehogy midőn egyik szempontot oltalmazni törekszik, a másik ép oly jogos szempontot figyelem nélkül hagyva, azt megsértse.
A hitel természete követeli, hogy a váltóper a lehető gyorsan folyjon le, s hogy az a legszükségesebb esetek kivételével meg ne akasztassék.
Ha már az, hogy alperes a váltót hamisnak vagy hamisitottnak állitja, elég volna a váltóper megakasztására: ez esetben okvetlenül számos magánérdek és egy közérdek is megsértetnék.
Gondoskodni kellett tehát oly módról, mely által az ürügyül használt kifogás mellőzése, de másrészről a büntető biróság tettleges beavatkozása is ott, hol ez szükséges, lehetővé váljék.
A törvényjavaslat mindkét irányban megfelel a szükségnek s a büntető szempont kellő érvényesitése mellett megfelel a magánjogi, különösen a forgalmi érdek által követett óvatosságnak is.
A fenn kiemelt eszme kifejezését találja az 1-ső §-ban, mely szerint nem az alperes egyszerü állitásain: hanem csak az esetben szakitandó félbe a váltó-eljárás, ha a váltótörvényszék az előtte beperelt váltót „a bizonyitékok alapján hamisnak vagy hamisitottnak tartja.”
A megitélés joga tehát a váltó-biróságot illeti, mely a conceret viszonyok és tények számbavételével azon helyzetben van, hogy alaposan megitélheti, vajon forog-e fenn elég indok a polgári eljárás felfüggesztésénél a bünvádi birót hivni fel, az állitott hamisitás kérdésében a további eljárásra?
Lényegében ugyanaz mondatik ezen szakaszban, a mi a polgári perekre nézve az 1868:LIV. törvénycikk 10. §-ában van meghatározva; a különbség csak az, hogy azon kitétel által, bizonyitékok alapján figyelmeztetik s illetőleg utasittatik a váltóbiróság, hogy e mindenesetre fontos intézkedést egyszerü állitás alapján ne határozza el.
Hogy mily bizonyitékok kivántatnak a polgári eljárás megszakitásánál az ügynek a büntető birósághoz való utasitására: erre nézve határozott rendelkezést nem tartalmaz a törvényjavaslat, ez a biróság belátására, az állitások, adatok, a tények és körülmények összevetéséből eredményülő birói meggyőződésre volt bizandó. Taxativ bizonyitási szabályokat e tekintetben nem lehetne felállitani, mert lehetetlen tüzetesen és biztosan felszámitani mindazon körülményeket és bizonyitékokat, a melyekből az egyik fél állitása, a másiknak pedig tagadása esetében legalább is valószinüséggel következtetni lehessen a váltóhamisítást, s mig másrészről a jelenségeket meggyengitő vagy megsemmisítő körülményeknek és ellenbizonyitékoknak felsorolása is szükségessé válnék, hogy a törvény az egyoldaluság által káros eredményeket ne idézzen elő.
Ezen szakaszban az általános bünvádi illetékességi szabályok azon okból hozatnak fel, nehogy illetékességi kérdések és netaláni összeütközések által, az eljárás lefolyása akadályoztassék.
Ezen szakasz az 1-ső § rendelkezésének alkalmazását kiterjeszti, azon esetre is, ha a váltóbiróság cognitiója tárgyát képező váltónak hamis vagy hamisított volta iránti gyanu nem a váltótörvényszék, hanem más hatóság vagy biróság előtt folyamatban lévő eljárás alatt merül fel.
Többször történt, hogy más büntett miatti vizsgálat folyamában merülnek fel alapos gyanuokok arra nézve, hogy a váltótörvényszék előtt folyamatban lévő per alapját képező váltó hamis, vagy hamisitott.
Ily esetben két mód követhető a váltónak a büntető birósághoz áttétele tárgyában: vagy kötelességévé kell tenni a váltóbiróságnak, hogy a kir. ügyész, vagy a vizsgáló biró, rendőrközeg, illetőleg büntető törvényszék megkeresésére azonnal hagyjon fel a további eljárással és tegye át az ügyet és az iratokat a büntető birósághoz, vagy ez esetben is, a felmerült gyanuokok alaposságának mérlegezését és az e szerinti határozatot a váltóbiróságra ruházni.
A törvényjavaslat ez utóbbi módot változtatta, mint a mely a biróságok egymástól független határozási jogát, de másrészről a már fenn kiemelt kettős érdeket is leginkább biztositja.
Ezen szakasz a fentebbi szakaszban kifejezett általános szabálylyal szemközt kivételeket állapit meg.
Az elősorolt tények és körülmények mind olyanok, hogy ezekből igen nagy valószinüséggel már előre következtethető a gyanu alapossága. A kivételes intézkedés a szorosan körvonalozott esetek természete által eléggé indokoltatik.
Mint az előző szakaszok szükségszerü folyományai indokukat ezen előző szakaszokban találják.
Ezen szakaszt a bünvádi itélet hatályának biztositása teszi szükségessé. A bünvádi eljárás tárgyát képező váltónak hamis vagy hamisitott voltát, vagy valódiságát kimondó büntető birósági itéletnek, hatálylyal kell birni a polgári biróra nézve is.
A váltókövetelés, kivéve az 1840. XV. törvénycikk 1. r. 39. §-a esetén elenyészik, ha az annak alapját tevő váltó végérvényesen hamisnak mondatott ki, vagy pedig csekélyebb összegre szoritandó, ha az az összeg nagyobbá tétele által hamisittatott.
A tényt, hogy a váltó hamis, vagy hamisitott, valamint azt is, hogy ki által, és az összeg felemelése, és mily felemelése által hamisittatott meg a váltó, a büntető biróság itélete szerint tartozik a váltóbiróság teljes erejüleg bebizonyitottnak, az őtet illető eljárás és cognitio alapjául elfogadni, valamint ellenkezőleg azt is, ha a bünvádi biróság a váltót valódinak, vagy nem hamisitottnak állapitja meg.
A bünvádi uton hozott jogerejü itélet tartalmának alapul vételével a további eljárás és a polgári ügynek e szerinti elintézése, a váltóbiróságnak tartatott fenn.
