Az országos képviselőház 1872. évi február 21-án 5288. sz. a. kelt határozatával az igazságügyministert megbizta, hogy a pestvárosi telekkönyvek átalakitása tárgyában törvényjavaslatot készitsen, s kitüzte, egyuttal az abban követendő irányelvül azt: „hogy a Pestvárosban eddig törvényes érvénynyel fenálló telekkönyvek, az ország többi községeire nézve behozott telekkönyvi rendszerrel alaki tekintetben egyenlővé teendők, és hogy ezen átalakitásnál az uj telekkönyvbe az ingatlan tulajdonosául az vezettessék be, ki az 1840. évi XXI. törvénycikk folytán szerkesztett telekkönyvekben mint tulajdonos ki van tüntetve; valamint, hogy az eddigi telekkönyvekbe bevezetett, törvény szerint még fenálló betáblázott, bekeblezett, előjegyzett vagy feljegyzett minden tétel az uj telekkönyvekbe az illető ingatlan tulajdoni, illetőleg teherlapjára hivatalból vezettessék át.”
Az ennek folytán készitett törvényjavaslat két részre oszlik és pedig: a telekkönyvek átalakitása körüli eljárásra, mely az előszabott és szigoruan megtartott irányelveknek részletes kivitele - és a telekkönyveknek kiegészitésére vonatkozó intézkedéseket magábanfoglaló részre, mi nem csak a fennebbinek rendszerinti következménye, de itt még különösen az által vált szükségessé, mert Pest városában oly fekvőségek is léteznek, melyek a telekkönyvekben még felvéve nincsenek, és olyanok is, melyek azokban a tulajdonos megjelölése nélkül fordulnak elő.
Ezen szakasz csak bevezetésnek tekintendő s a törvény czéljának kifejtése végett szükséges.
A pestvárosi telekkönyvek jelenleg a pesti kir. törvényszék által kezeltetvén, legczélszerübbnek mutatkozik azok átalakitását és kiegészitését is ugyanaz által eszközöltetni, miből következőleg a munka teljesítésére kiküldendő bizottságok alakitásával a nevezett törvényszék elnöke volt megbizandó, kinek egyszersmind ezen, csak a munka folyama alatt mutatkozandó szükséges számbani bizottságok felállitására szabad kezet kellett hagyni.
A munkálatok teljesitésére kiküldendő egy-egy bizottság azért állittatott össze csak két telekkönyvi hivatalnok és egy biróból, mert az utóbbi alig lenne képes, ezen kiváló figyelmet igénylő lemásolásoknál, több mint két egyén munkáját kellőleg vezetni és ellenőrizni, a mennyiben nem csak a másolások hitelessége felett kell őrködnie, - de a régi telekkönyvekben gyakran előforduló kétes kitételekre nézve is, az illetőknek utmutatást adni.
Ezen szakasz első kikezdése a telekkönyvi rendeleten alapul, mely szerint ott, hol a betáblázott követelések bejelentésére kiszabott hirdetményi határidő már eltelt, a mi Pest városra nézve megtörténtnek veendő, minthogy ott a meglevő telekkönyvek érintetlenül hagyatnak, a külön betétek mint végleges telekkönyvek szerkesztendők.
A második bekezdésben foglalt azon határozat, hogy a birtoklapok szerkesztésénél egyszersmind a hiteles felmérés használandó segédadatul, a város ez iránti különös kérelmén alapul, és csak a telekkönyvek tökéletesbitésére szolgál, a mennyiben ennélfogva minden egyes fekvőségnek térfogata hiteles mérnöki felvétel alapján kitehető.
Ugyan ez áll a harmadik bekezdésben foglalt intézkedésre, melyben az egyes birtokrészletek kellő megjelölése, és azonosságuk könnyebb megállapíthatása végett, nem csak mindegyiknek eddigi telekkönyvi száma, de a mellé a város által legujabban megállapitott uj számozás is kiteendő.
Ezen két szakaszban foglalt intézkedés, minden változtatás nélkül, a képviselőház határozatából van átvéve.
Az ebben foglalt intézkedés az által vált szükségessé, mert a pestvárosi telekkönyvek megvizsgálásából kiderült, hogy azok az előbbi években - mely időből, például legyen felhozva, a hagyatékok igen gyakran azon egy szóval „lásd leltár” találtatnak jelezve - nem a telekkönyvi rendeletnek megfelelő módon vezettetvén, számosabb bejegyzés egészen érthetetlen.
Ennélfogva tekintettel a képviselőház határozatása, s az annak folytán készült jelen törvény czéljára, melynél fogva a pestvárosi telekkönyvek az ország többi községeire nézve behozott telekkönyvi rendszerrel egyenlővé tétetni szándékoltatnak, elkerülhetlenné vált, hogy az érthetlen vagy határozatlan bejegyzések, melyek ily alakban az uj telekkönyvekbe, már a telekkönyvi törvény folytán sem vihetők át, először értelmeztessenek.
A bejegyzés kellő értelme pedig csak az illető okiratokból, és ha azok sem nyujtának a megkivánt felvilágosítást, egyedül a felek meghallgatása utján állapitható meg.
Ez intézkedés csak az előbbi 4-5-ik § természetes következménye, mely szerint az eddigi bejegyzések átirásánál, egyuttal az időközben történt változások is az uj telekkönyvekbe felveendők.
Minthogy az egyes tételek átirásánál, bárha a legfigyelmesebben ellenőriztetik, hibák mégis becsuszhatnak, s minthogy továbbá azon eset is felmerülhet, hogy a 6. § értelmében elrendelt valamely bevezetés, a dolog érdemének teljesen meg nem felel, avagy hiányosan eszközöltetik: annálfogva szükséges, hogy az uj telekkönyvek, illetőleg bevétek hatályba léptének közzététele alkalmával egyszersmind az érdeklett feleknek tér engedtessék, a hibásnak vélt bejegyzések kiigazitását eszközöltetni.
Egyébiránt ezen intézkedés a telekkönyvi rendelet 46. §-án alapszik, melynélfogva az, hogy a külön betétek - milyenekké a pestvárosi telekkönyvek átalakittatnak, - már elkészültek, és azon nap, melyen a biroságnak átadatnak, közzéteendő, s a mely hirdetményben végre az érdekelt felek az iránt is felszólitandók, hogy ha a betétek szerkesztésénél netalán becsuszott hibák folytán magukat jogaikban sértve éreznék, azt három hónap alatt jelentsék fel.
Ezen szakasz második bekezdésének első pontja a telekkönyvi rendelet 24-32. §-ain alapszik, melyeknél fogva a bejelentett igények az illető telekkönyvhöz füzött külön iven feljegyzendők; azon további intézkedés pedig, hogy az esetben, ha a bejelentések csak az átvezetésnél becsuszott tollhibákra vonatkoznak, azok hivatalból javittassanak ki, nem szükségel indokolást.
A folytatólag következő pontban felsorolt eseteknél a felek kihallgatása nem mellőzhető; mindazonáltal megkülönböztetendő volt, ha csak a kihagyás pótlása, vagy már fenn nem álló tétel átvezetése forog kérdésben, mi a felek meghallgatása s a régi és uj telekkönyvek összehasonlitása után kiderithető, - erre a telekkönyvi rendelet 25. §-ának f) pontja vétetvén zsinórmértékül formaszerü per megengedése nélkül, a határozatnak végzés alakjában leendő kimondása elegendőnek mutatkozik; - mig ellenben az esetben, ha a bejegyzés jogi természetének vagy minőségének meghatározása képezi a felszólalás tárgyát, ismét csak az itt irányelvül szolgáló telekkönyvi rendelet ugyan azonos ügyekben rendelkezése alapján a jegyzőkönyvi tárgyalás volt elrendelendő.
A mi továbbá azt illeti, hogy két egybehangzó végzés ellen további jogorvoslat megtagadtatik, ez a telekkönyvi rendelet szabványain alapszik.
A végzés elleni felfolyamodások beadására a telekkönyvi rendelet ellenére, mely 14 napi határidőt tüz ki, a törvénykezési rendtartásban kiszabott s gyakorlatilag átalában elfogadott 15 napnak kitüzése czélszerübbnek mutatkozik.
A rendes jegyzőkönyvi tárgyalásra utalt fennebbi ügyek polgári pereknek tekintetvén, azokra a megengedett felebbvitel tekintetéből az 1868. évi LIV-ik törvénycikk szabályait kellett alkalmazni.
Ezen két szakaszban foglalt intézkedés, mint az már a bevezetésben mondatik, az által vált szükségessé, - mert kiderült, hogy Pest városban oly fekvőségek is léteznek, melyek a telekkönyvekbe felvéve nincsenek, és olyanok is, melyek azokban a tulajdonos megjelölése nélkül fordulnak elő.
Ezek csak rendes helyszinelés utján vehetők fel.
Ezen intézkedés csak az előbbi 9- és 10-ik §-ában elrendelt helyszinelés kivitelével jár, a mennyiben a telekkönyvi rendelet s a helyszinelés iránt fennálló szabályok értelmében, a helyszinelés alkalmával a szükséges felvilágosítások megadása végett, az illető község részéről mindig egy vagy több e végett kiküldött tagnak jelen kell lenni.
Minthogy a pestvárosi telekkönyvnek, a telekkönyvi rendelet szabványainak megfelelő telekkönyvekké szándékolt átalakitásuk teljes elérhetése végett, a még fel nem vett ingatlanok helyszinelése is eszközlendő, mely az eddigi telekkönyveknek átalakitásától egészen különböző eljárás: arra nézve, - kivévén a hirdetményi határidő tartamát - mely tekintettel arra, hogy a helyszinelendő birtokrészek száma ugy sem nagy, az ugy gyorsabb befejezhetése végett csak három hónapra tüzetett ki, - minden egyéb tekintetben a telekkönyvi rendelet ide vonatkozó szabványait kellett megtartani, s czélszerünek mutatkozott egyszersmind, a közös hirdetményből eredhető zavarok kikerülése végett, a póthelyszinelés megtörténtét külön hirdetményben közzétenni.
Ezen szakasz egészen a telekkönyvi rendelet idevágó intézkedésein alapszik.
A két hirdetménynek egy időbeni kibocsátása, a rendesebb kezelés, s a telekkönyveknek a pótlólag felvett ingatlanokra nézve is a többivel ugyanegy időbeni hatályba léptethetése végett szükséges.
Mindkét szakasz a telekkönyvi rendeleten alapul; egyébiránt az első arra szolgál, hogy a hitelezőnek módja legyen az átkeblezés megtörténtéről magának hiteles bizonyitványt szerezni, mig a második az előzetes indézkedések el nem maradható következménye.
A telekkönyvi rendelet értelmében a feleknek adni szokott telekkönyvi kivonatok kiadása itt csak ideiglenesen is megszüntethető, vagy egyébként korlátozható nem lévén, szükség volt arról gondoskodni, hogy itt, hol a régi telekkönyvek a berekesztés napjáig törvényes érvénynyel birnak, a kivonatokkal időközben történhető visszaélések megakadályoztassanak, - a mi legegyszerübben az által lesz elérhető, ha a felszólalási határidő alatt kiadandó kivonatokra az itt kitett záradékok reá vezettetnek.
Ezen szakasz a telekkönyvi rendelet 45-ik §-ából vétetett át, mely azt rendeli, hogy ott, hol a külön betétek elkészülnek, azok könyvekbe kötendők.
Ezen szakasz a bélyeg- és dijmentességet illetőleg a telekkönyvi rendelet 48-ik §-ának felel meg.
Minthogy továbbá ebből következőleg a kézbesítéseknek is dijmentesen kell történni, szükség volt ez idő szerint, midőn a kir. végrehajtók azért fizetendők, azt is külön kimondani.
Kétség marad egyébiránt, hogy a kir. végrehajtók, tekintettel az 1871. évi LI. törvénycikk 6. és 21. §-a az ilyen ingyenkézbesitések teljesitésére szorithatók-e, s ha vajon lennének-e ezen kézbesitések arra fogadott külön szolgák által czélszerübben eszközlendők?
Minthogy a telekkönyvek, illetőleg külön betétek, épen a város kérésére részben a hiteles uj felmérés alapján szerkesztendők, s minthogy továbbá csak a város saját érdekében áll, hogy azok a pontos térmértéket és számozást illetőleg tovább is ahhoz alkalmazkodólag folytattassanak, intézkedni kellett, hogy ezen térkép egyik példánya a törvényszéknek adassék át.
A költségekhez való hozzájárulás a város részéről csak azon arányban volt megállapítható, mint a mennyiben más egyéb községek a helyszineléssel járó költségekhez, a gyakorlatban lévő szabályok szerint, hozzájárulnak.
Igaz ugyan, hogy az e kivételes esetben igen kevés, minthogy a helyszinelést eszközlő egyéneknek szállással, annak fütése és világitással való ellátása, - mi különben a községet terheli, itt elesik; mert ezen munka a törvényszéknek helyben alkalmazott rendes személyzete által történik, - és tulajdonkép csak azon szintén a községeket terhelő kötelessége marad fenn, hogy a térképen kivül, melynek kiadása már külön elrendeltetett, a betéteket és vázlatrajzokat beköttetni, a helyszinelés alkalmával az eljáró egyéneket a távolabb eső helyekre kocsin szállittatni, valamint az ezen idő alatt szükségelt szolgákat kiállitani, és végre a munkálatok tartama alatt - ha az itt szükségeltetnék - irodai helyiséget adni tartozik.
