1874. évi XX. törvénycikk

a keleti marhavész elleni intézkedésekről * 

I. FEJEZET

Intézkedések az országos határszéleken

A) Intézkedések oly országok irányában, melyek ezen törvény alapelveivel egyező eljárást követnek

1. § Szarvasmarha s egyéb kérődző állatok vasuton vagy gőzhajón kivül egyáltalán csak bizonyos, az illető határszéli törvényhatóságok által eleve meghatározott átkelő helyeken és hajtó-utakon hozhatók be az országba.

2. § Oly országokból, melyekben a keleti marhavész ellen ezen törvény alapelveivel egyező rendszabályok állnak fenn és ezek szigorral alkalmaztatnak, az emlitett állatok szabályszerü marhalevelek és egészségi bizonyitványok mellett szabadon bocsáttatnak be mindaddig, mig az illető ország egész területe vészmentes.

3. § Határőrizet. Ha ily ország területén a keleti marhavész kiüt, de a határtól 5 mértföldnél távolabb eső még csak kevés helyre szoritkozik, a veszélyeztetett határ őrizet aláveendő.

A határőrizet ideje alatt:

a) szarvasmarha és egyéb kérődző állatok, akár élő, akár holt állapotban;

b) ezen állatok nyers termékeihez számitható minden czikk, akár nyers, akár száritott állapotban;

c) széna, szalma és minden egyéb szálas takarmányfélék;

d) használt istálló-eszközök és marhaszerszám, viselt ruha és rongy

az illető országból a rendes és szükség szerint kevesbithető átkelő helyeken is csak akkor bocsáthatók be, ha

1-ször, hitelesen igazoltatik, hogy az állatok vagy tárgyak vészmentes vidékről valók és vészmentes uton szállittatnak; és

2-szor, az állatok gyanutlan egészségi állapota szabályszerü egészségi bizonyitvány és a határszélen szakértői vizsgálat által igazoltatik.

4. § Határzár. Ha a marhavész a szomszéd országban nagyobb mérvet ölt, vagy a határhoz aggasztó módon közeledik: a határ a vészes ország vagy vidék irányában teljesen elzáratik.

A határzár ideje alatt a 3. § a), b), c), d) pontjai alatt felsorolt állatok és tárgyak az 5. és 6. §-ban emlitendő kivételekkel visszautasitandók.

Oly emberek pedig, kik az emlitett állatokkal és tárgyakkal érintkeztek, csak megtörtént fertőtlenités után bocsáthatók be.

5. § Vágómarha-szállitmányok a szomszéd ország vészmentes területéről, a 3. §-ban foglaltak szem előtt tartása mellett, kivételesen a határzár fennállása közben is következő feltételek alatt bocsáthatók be:

a) a bebocsátáshoz minden egyes esetben a minister külön engedélye kivántatik meg;

b) a szállitás csak vasuton vagy hajón történhetik, még pedig egy huzamban egész a rendeltetési helyig;

c) az országon való átvitelre feladott szállitmányoknál, azonkivül hitelesen igazolandó még az is, hogy azon határos ország kormánya, melybe a szállitmány legközelebb jut, annak bevitelét saját határán megengedi.

6. § Bebocsátható továbbá a határzár fennállása közben is:

a) a gyári mosáson átment és kellőleg zsákolt gyapju, zárt rakaszokban (ládában) vagy hordókban elhelyezett száraz vagy sózott bél, öntött fagygyu és túró, minden megszoritás nélkül;

b) a nem gyárilag mosott, de kellőleg zsákolt gyapju, marha- és kecskeszőr; száraz csont, szarv és köröm; és teljesen kiszáritott bőr, ha az, hogy a szomszéd ország vészmentes vidékeiről való, a 3. § értelmében igazoltatik;

c) kellőleg zsákolt, de mosatlan gyapju, marha- és kecskeszőr csak akkor bocsátható be, ha közvetlenül a gyári mosódákba szállittatik és ez a szabályrendeletileg megállapitandó módozatok között veszély nélkül történhetik;

d) széna, szalma stb. közé rakott árukat tartalmazó hordók és rakaszok bebocsáthatók ugyan, de a málházásra használt széna, szalma stb. kirakás után hatósági felügyelet alatt legott megégetendők.

7. § Az 5. és 6. §-ban felsorolt eseteknél szabályul szolgál, hogy

a) a vágómarhának utközben való átrakása csak is a vasuti kezelés által indokolt szükség esetében, s teljesen elkülönitett helyen eszközöltethetik;

b) a vágómarha-szállitmány rendeltetése helyére érkezvén, a helybeli állategészségi szemlélő bizottság által rögtön vizsgálat alá vonandó és egészséges állapotának igazolása után a vágómarha számára kijelölt helyre utasitandó;

c) ha a szállitott marhák között utközben, vagy rendeltetési helyén a vész kiüt, az egész szállitmány a rendeleti uton szabályozandó módozatok alatt s az 54. § alkalmazása mellett levágatik;

d) ha a beszállitandó száraz bőrök, csontok és szarvak vizsgálatánál csak egy darab találtatik is nyers állapotban, az egész szállitmány visszautasitandó.

8. § Mihelyt a vész a határszélhez öt mértföldnél közelebb jelentkezik, ezen törvénynek a vészkerületekre vonatkozó (41., 42. és 43. §) határozatai is alkalmazandók.

B) Intézkedések oly országok irányában, melyek ezen törvény alapelveivel egyező eljárást nem követnek.

9. § Állandó határőrizet. Azon országok irányában, melyekben a keleti marhavész ellen a jelen törvény alapelveivel egyező rendszabályok nem állanak fenn, vagy ezek szigorral nem gyakoroltatnak, állandó fegyveres határőrizet alkalmaztatik.

10. § Ezen országok határain a 3. §-ban felsorolt kérődző állatokkal, állati nyers termékekkel és egyéb ragályfogó tárgyakkal való közlekedés egyáltalán csak a meghatározott átkelő helyeken felállitott vesztegintézeteken keresztül engedtetik meg.

Az átkelő helyeknek - a közlekedés igényeihez s a helyi viszonyokhoz képest kijelölése, valamin a vesztegintézeteknek berendezése s a jelen törvény alapján kibocsátandó vesztegeljárlási utasitás megállapitása a ministerre bizatik.

11. § Ha a 9. §-ban megjelölt országok egész területe vészmentes, vagy a vész a magyar állam határától nyolcz mértföldnél távolabb eső csak kevés helyre szoritkozik: a szarvasmarhákkal és egyéb kérődző állatokkal való közlekedés következő óvintézkedések mellett engedtetik meg:

a) a határon behajtandó szarvasmarha a vesztegállomáson tiz egymást követő napon át, juhok és kecskék huszonnégy órán át - csoportonkint elkülönitve, szoros állatorvosi felügyelet alatt tartatnak;

b) a szabályszerü veszteglés kitöltése által gyanutlanoknak bizonyult állatok rendes határszéli marhalevéllel és egészséges állapotukat tanusitó okmánynyal elláttatván, a meghatározott hajtó-uton, a határszéltől legalább 5 mértföldnyi területen keresztül, vagy a legközelebbi vasuti- vagy hajóállomásig biztos felügyelet alatt kisértetnek, és az illető szemlélő állomásokra kirendelt állami állatorvosok által megvizsgáltatnak;

c) vasuton vagy hajón való továbbszállitásnál a 7. §-ban foglalt rendeletek alkalmazandók;

d) ha a veszteglő állatok között kiüt a marhavész, az illető vészgyanus csoportban létező minden állat, kártéritésre való igény nélkül lebunkóztatik, a vesztegállomáson egyidejüleg letartóztatott többi állatokra nézve pedig a szabályszerü veszteglési idő a körülményekhez képest meghosszabbitható.

12. § A 11. §-ban emlitett körülmények között a kérődző állatoktól származó nyers termékek és más ragály-fogható tárgyak közül:

a) a gyári mosáson átment és kellőleg zsákolt gyapju, zárt rakaszokban, vagy hordókban elhelyezett száraz vagy sózott bél, öntött fagygyu és turó szabadon bocsátható be;

b) a nem gyárilag mosott, de kellőleg zsákolt gyapju, marha- és kecskeszőr, száraz csont, szarv és köröm, és teljesen kiszáritott bőr, szabályszerü fertőtlenités után szintén bebocsátható; ellenben

c) ha ezen állati termékek az a) és b) pontok alatt emlitett tulajdonságokkal nem birnak, vagy azok vizsgálatánál csak egy darab is találtatik nyers állapotban, az egész szállitmány visszautasitandó;

d) mosatlan gyapjura, valamint málházásra használt szénára és szalmára nézve a 6. § c) és d) pontjai alkalmazandók.

13. § Ha a marhavész a 9. §-ban megjelölt valamely országban nagyobb mérvet ölt, vagy a magyar állam határához 8 mértföldnél közelebb jelentkezik, a rendes határőrizetet a vészes ország irányában szoros határzár váltja fel.

A szoros határzár ideje alatt valamennyi kérődző állat, - minden, ezen állatok nyers termékeihez számitható czikk, továbbá használt istálló-eszközök és marha-szerszám, végre viselt ruha s rongy feltétlenül visszautasitandó. Kivételt képez e részben a gyári mosáson átment és kellőleg zsákolt gyapju, zárt rakaszokban (ládákban) vagy hordókban elhelyezett száraz vagy sózott bél, öntött fagygyu és turó, valamint a málházásra használt széna és szalma, ha e két utóbbi a kirakás után hatósági felügyelet alatt legott elégettetik.

14. § Határszéli marhakönyvek. Az országnak állandóan határőrizet alatt lévő vidékein, 5 mértföldnyi távolságra benyuló területen szarvasmarha-számlálás fog eszközöltetni s azontul minden, ezen kerületben eső határszéli községben - a minister által kiadandó utasitás szerint - rendes marhakönyvek fognak vezettetni; e czélból minden marhatulajdonos köteles, a birtokában lévő marhát, s az ehhez szaporodó sarjadékot, valamint az ujonnan szerzett marhát beirás, a vásárra hajtottat feljegyzés, és a tényleg eladottat, valamint levágottat, vagy elhullottat kitörlés végett bejelenteni. Mindezen községek marhatenyésztménye a községi rendes bélyeggel megjegyeztetik.

15. § A megelőző § alapján a határszéleken felveendő rendes marhakönyvek szerkesztése s pontos vezetésének ellenőrzése, továbbá a határszéleken gyakorolt vesztegeljárást kiegészitő felügyeleti ügykör ellátása, - végre a jelen törvényben foglalt egyéb intézkedések keresztülvitelének ellenőrzése és biztositása czéljából, a szükséghez képest megfelelő számu állami állatorvosok alkalmaztatnak.

C) Intézkedések a tengerpartokon

16. § A tengerparti vesztegintézeteknél a tengeren szállitott kérődző állatok s állati nyers termékeket illetőleg követendő eljárásra nézve ezen törvény 11-13. §-aiban megszabott rendszabályok szolgálnak zsinormértékül, azon kivétellel, miszerint a tengeren érkező sózott bőr is fertőtlenités nélkül bocsátható be.

A tengeri veszteglőkre vonatkozó részletes szabályok a tengerparti egészségrendőri szabályzatban foglaltatnak.

II. FEJEZET

Állandó intézkedések az ország területén

17. § Marhaigazolványok. Minden kérődző állat (szarvasmarha, juh, kecske) eladásánál vagy szállitásánál a tulajdonjogot igazoló marhalevelen kivül, a marha egészségi állapotát igazoló egészségi bizonyitvány is szükséges.

Az egészségi bizonyitványt a helyi hatóság, vész uralgása idején ugy a vészlepte, mint az azokkal szomszédos törvényhatóságok területén csak orvosi, ha lehet, állatorvosi vizsgálat alapján és orvosi ellenjegyzéssel állithatja ki. A marhalevél és egészségi bizonyitvány ugy egyes darab, mint egész falkák számára állitható ki.

Az egészségi bizonyitvány mindig bizonyos helyre szól, s a kiállitástól számitott hét napig érvényes. Mily esetekben van a kérődző állatoknak, gazdaság folytatása, legeltetés, usztatás tekintetében történendő átkeléseinél, e szakasz határozatai alól kivételnek helye, azt a minister törvény alapján kibocsátandó szabályrendelet utján fogja meghatározni.

18. § Ha az eladási helyre szóló egészségi bizonyitványnyal ellátott, s el nem adott marha eladás végett más helyre szállittatik, vásáron a vásári bizottság, vásáron kivül az illető helyi hatóság köteleztetik, az egészségi bizonyitványnak más helyre, és további hét napra való láttamozására, illetőleg meghosszabbitására, mi azonban vész uralgásakor a 17. §-ban körülirt törvényhatóságok területén szintén csak orvosi vagy állatorvosi ellenjegyzéssel történhetik.

19. § Marhavásárok. Minden vásárhelyen lehetőleg külön tér jelölendő ki a vidéki (nem helybeli) marha számára, s annak a helybeli marhával közvetlen érintkezése, a mennyire lehet kerülendő.

Oly vásárokon, melyeken a nemzetközi kereskedésre szánt marha tetemes számmal állittatik ki, a vágómarha a tenyész- és gazdasági marhától elkülönitve állitandó fel.

20. § Szabályszerü marhalevéllel és egészségi bizonyitványnyal el nem látott marha egyátalán nem bocsátandó a vásártérre.

21. § A vásártartásra jogosultak kötelesek gondoskodni, hogy a vásárokon gyakorlandó állategészségrendőri felügyelet czéljából minden vásári bizottsághoz okleveles állatorvos, ilyen nem létében orvos alkalmaztassék.

22. § Mészárosok. A mészárosok kötelesek minden nem községbeli marha megvételét, illetőleg behozatalát az illető községi előljáróságnál 12 óra lefolyása alatt bejelenteni. - A községi előljáróságnak szabadságában álland a mészárosok vágó- és gazdasági marháinak külön-legeltetését elrendelni.

23. § Vész uralgása esetén, a vészlepte szomszéd törvényhatóságok területén a mészárosok kötelesek a vett s idegen községből behozott marhát, a mennyiben ez előbb le nem vágatnék, 10 napon át a többi gazdasági marháktól elkülönitve tartani. A 10 napi veszteglés által egészségesnek bizonyult vágómarhát a mészárosok gazdasági marháikkal együttesen ugyan, de a községi marháktól csak elkülönitve istállózhatják és legeltethetik.

24. § Ha a megye vagy a szomszédos törvényhatóság területén vész uralg, a központi vészbizottság a mészárosokat idegen istállókba való bemeneteltől vagy legelő marháival érintkezéstől eltilthatja.

25. § A vágóhidak lehetőleg a községen kivül, jelentékenyebb közlekedési utaktól távol, ugy helyezendők el, hogy a vágómarháknak a tenyész- és gazdasági marhával s egyéb kérődző állatokkal való érintkezése mellőztessék.

Szarvasmarha csak a vágóhidon s a községi vágatási biztos jelenlétében vágható.

26. § Pásztorok. Pásztoroknak idegen marhát a községi nyájba (gulyába) a helyi hatóság engedélye nélkül befogadni nem szabad.

27. § Vendégfogadók. Vész idején a vendégfogadókba idegen szarvasmarha csak ugy állitható be, hogy az a többi kérődző házi állatokkal ne érintkezhessék.

28. § Közös legelő-nyájak. Mielőtt a szarvasmarha telelő helyéről közös legelőre hajtatnék, egészségi állapota megvizsgálandó és kellőleg számba veendő. A helyi hatóság által számba nem vett marhát a legelő-nyájba kihajtani tilos.

29. § Marhahajtás és szállitás. Vágómarha- és marhakereskedéssel üzletszerüen foglalkozók marhái az ország területén is csak vasuton vagy folyón, vagy a törvényhatóságok által e czélra kijelölendő hajtóutakon szállithatók, illetőleg hajthatók.

Önként értetvén, hogy ezen intézkedés által a hajtóutakon a gazdasági telepekre, avagy legeltetési helyekre czélzott eljutás tekintetéből eszközlött marhahajtás nem korlátoztatik.

30. § Vasuti- és hajószállitás.

A szarvasmarhának és egyéb kérődző állatoknak vasuton vagy hajón szállitásánál következő szabályok alkalmazandók:

a) szarvasmarha és egyéb kérődző állatok csak szabályszerü marhalevél és egészségi bizonyitvány mellett vehetők fel;

b) a szállitandó állatok csak azon helyre, illetőleg azon helyhez legközelebb eső vasuti, vagy hajó-állomásra vehetők fel, a mely helyre a marhalevél szól;

c) a fel- és lerakodásnál a marhaszállitmányok az állategészségi szemlélő bizottság által megvizsgálandók;

d) vágómarhát tenyész- vagy egyéb gazdasági marhával vegyesen szállitani tilos;

e) az 5. § esetében más országból behozott marha honi kérődző állatokkal egy vonaton nem szállitható;

f) a marha-szállitásra használt vasuti kocsik, hajók és rakodó hidak, valamint vész idején a fel- s lerakodásnál alkalmazott egyének is minden szállitás után fertőtlenités alá vonandók;

g) a vasuti vagy hajózási vállalatok igazgatóságai, melyek a tisztitásért és fertőtlenitésért a ministerium által helybenhagyott dij szedésére jogosittatnak fel, ezen fertőtlenitési művelet pontos keresztülviteleért felelősek.

III. FEJEZET

Intézkedések előforduló betegedéseknél és a marhavész kiütésekor

31. § Bejelentés.

Mindenki köteles, a birtokában lévő vagy gondjaira bizott szarvasmarhán tapasztalt bármely belső megbetegedés esetét a helyi hatóságnak, illetőleg közbiztonsági közegnek azonnal följelenteni.

E kötelesség különösen kiterjed azokra is, kik hivatásuknál fogva a megbetegedési esetekről gyors s biztos tudomást nyerhetnek, minők: az állatorvosok, állatrendőri bizottsági tagok, gazdatisztek, pásztorok, mészárosok, marhakereskedők, s hasonló foglalkozásu egyének.

32. § A helyi hatóság feladata.

Ha a beteg állaton, annak rögtön eszközlendő megvizsgálásakor a keleti marhavész jelenségei mutatkoznak, vagy a vész csak gyanitható is, a helyi hatóság, illetőleg közbiztonsági közeg tartozik arról az illetékes felsőbb hatóságot azonnal értesiteni, és azon idő alatt is, mig az illetékes felsőbb hatósági közeg a helyszinén megjelenik:

a) a vészgyanus udvart szorosan elzáratni;

b) a község összes marhaállományát (szarvasmarhát, juhot, kecskét) számba venni;

c) a községbeli szarvasmarha-, juh- és kecskefalkáknak egymássali érintkezését, és a határból kihajtását megakadályozni; ezenfelül, a mennyiben ezt a helyi viszonyok megengedik, a községbeli szarvasmarháknak szigoru istállózását elrendelni;

d) a gyanus esetet ugy a községben mint a szomszéd helységekben köztudomásra hozni, a lakosságot a vész ragályosságára figyelmeztetni, s a rendszabályok szigoru megtartására fölhivni.

Az időközben esetleg elhullott marha a vészgyanus udvarból, a szabályrendeletek szem előtt tartásával, kitüzött helyre eltávolitandó, de a vizsgálatig el nem takaritandó.

33. § A járási és városi hatóság feladata.

Az illetékes járási vagy városi közigazgatási tisztviselő, mihelyt a vészgyanus esetről értesült, szigoru felelősség terhe alatt köteles:

a helyszinére azonnal kimenni, vagy akadályoztatása esetén maga helyett egy közigazgatási közeget kiküldeni;

a helyben, vagy legközelebb lakó orvos, ha lehet, állatorvos közbenjöttével a kórleletet - ha szükséges - egy beteg állat lebunkóztatása által megállapitani, s a kóresetről a törvényhatóságnak jelentést tenni.

Ha a kórlelet folytán a keleti marhavész esete, vagy csak alapos gyanuja is forog fenn, köteles az illető közigazgatási tisztviselő:

a vészlepte udvaron kivül a vele szomszédos udvaroknak, ugyszinte a községnek a szomszédos határok irányában elzárolása iránt intézkedni;

a község szarvasmarha-állományát vizsgálni és ha még meg nem történt volna - összeiratni, ha pedig megtörtént, az összeirás helyességéről meggyőződni;

a vészlepte községekre nézve a szabályrendeletben előirt további intézkedéseket közhirré tenni, s azok foganatositása felett őrködni;

a vész honnan és miként való behurczolása iránti szigoru vizsgálatot meginditani s annak eredményéről jelentést tenni;

végre, - mig a 34. § értelmében kirendelendő törvényhatósági küldöttség helyben megjelenik, - mindent megtenni, mi a vész továbbterjedésének meggátlása tekintetéből czélszerünek és szükségesnek mutatkozik.

34. § A törvényhatóság feladata.

A törvényhatóság első tisztviselője a keleti marhavésznek állitott esetről értesülvén, haladéktalanul intézkedik egy közigazgatási tisztviselő vagy bizottsági tag, valamint a hatósági állatorvos, esetleg megyei vagy városi főorvosból álló törvényhatósági küldöttségnek a helyszinén megjelenése iránt.

Ezen a járási, illetőleg kerületi tisztviselővel együtt működő küldöttség:

a kórismét - ha szükséges - ujból egy vagy két beteg állat lebunkóztatása által véglegesen megállapitja;

megbirálja a 33. § alapján történt intézkedéseket, s ha ezek elégtelenek, kiegészitteti;

ott, hol ennek szüksége forog fenn, községi vészbizottságot alakit; végre

egész eljárásáról legfeljebb 24 óra alatt tüzetes jelentést tesz az illető törvényhatóság első tisztviselőjéhez.

35. § A törvényhatóság első tisztviselője a szabályszerü módon végleg megállapitott vészesetről értesülvén, a vészterületnek meghatározása iránt a helyi viszonyokhoz képest vagy önállóan, vagy a szomszéd hatóság első tisztviselőjével egyetértőleg azonnal intézkedik, és egyfelől a ministert, másfelől az ország s esetleg a szomszéd ország határos közigazgatási hatóságait is, a mennyiben lehetséges, távirat utján tudósitja.

36. § Vészbizottságok.

Mihelyt a keleti marhavésznek az ország területén kiütése hivatalosan közhirré tétetett, az ország minden törvényhatósága kebelében annak első tisztviselője, esetleg helyettese, haladéktalanul központi vészbizottságot alakit.

37. § A központi vészbizottság tagjai: a törvényhatóság első tisztviselője, esetleg ennek helyettese, mint elnök, a tiszti főorvos és a hatósági állatorvos; végül két, az elnök által kiküldendő bizottsági tag. Eme megbizatás alapos ok nélkül vissza nem utasitható.

38. § A központi vészbizottság elnöke a hatóság területén előfordult vészesetről szóló hivatalos jelentés vétele után haladéktalanul s legfeljebb 3 nap alatt tartozik e bizottságot egybehivni.

Azontul mindaddig, mig a vész a törvényhatóság területén teljesen meg nem szünt, a központi vészbizottság legalább minden nyolcz nap alatt rendes ülést tart; sürgős esetekben a bizottság elnöke a vészbizottságot bármikor egybehivhatja, sőt a körülményekhez képest időközben maga intézkedik, és eljárásáról a legközelebbi vészbizottsági ülésben jelentést tesz.

39. § A központi vészbizottságot illeti a jelen törvényben s az annak alapján kibocsátandó szabályrendeletben foglalt óvó és irtó rendszabályoknak az illető törvényhatóság területén foganatositása, illetőleg a kellő foganatositás feletti felügyelet.

A ministerrel a központi vészbizottság hivatása körében közvetlenül érintkezik, illetőleg attól közvetlenül veszi utasitásait.

A központi vészbizottság a törvény és szabályrendelet értelmében őt megillető hatáskörben kiadandó rendeleteit a törvényhatóság valamennyi közigazgatási közege felelősség terhe alatt feltétlenül teljesiteni köteles.

40. § Kormánybiztos.

Ha a vész több törvényhatóság területén vagy az egész országban aggasztó módon terjed, a szükséges intézkedések egységes vezetésére, vagy esetleg a jelen törvény rendeletei szigoru alkalmazásának biztositása czéljából - a ministerium külön vészbiztost küldhet ki.

41. § Vészkerület.

A vészes helységet vagy helységeket minden irányban három mértföldnyire környező vidék képezi a vészkerületet.

Lehet-e ezen szabálytól utólagos eltérésnek helye, ezt a vészbizottság indokolt felterjesztésére a minister esetről esetre határozza meg.

A vészkerületbe eső községeknek és pusztáknak nevei a törvényhatóság területén lévő valamennyi községgel, különösen a vészkerülettel szomszédos községekkel haladék nélkül tudatandók és a ministernek is feljelentendők.

42. § Állategészség-rendőri szempontból a vészkerülethez tartozó községek és puszták vészgyanusoknak lévén tekintendők, azokban a 32. b) és c) pontjaiban foglalt óvó rendszabályok szintén keresztülviendők.

43. § Zárlat ideje alatt a vészterülethez tartozó határok között, vagy azokból kifelé szarvasmarhák által vont szekerekkel közlekedni, szabadon járó marhát, juhot, kecskét egyik határból a másikba vagy azokból kihajtani tilos. Ez idő alatt marha-, juh- és kecskevásárok és kiállitások nem tarthatók, s kérődző állatoktól származó nyers termékek vásárra nem vihetők.

Különös körülmények fennforgása esetében a vásártartás az érdekelt hatóságok egész területén eltiltható, de csak a vészbizottság meghallgatása után, a ministeriumtól nyert különös engedély mellett.

44. § Lebunkózás.

A vészbeteg és gyanus állatok lebunkózása azon helyeken és oly mértékben alkalmazandó, a hol s mely mértékben való keresztülvitelét a vész tovaterjedésének meggátlása vagy annak gyökeres kiirtása okszerüen megkivánja.

A lebunkózott beteg állatok utasitás szerint eltakaritandók; a lebunkózás után egészségeseknek talált állatoknak husa pedig s egyéb testrésze csak azon esetben s ugy értékesithető, ha az értékesithetés szabályszerü eszközlése a vész terjesztésének lehetőségét is kizárja.

45. § A vész megszünte.

A 36., 37. és 39. §-okban foglalt határozatok csak akkor lépnek hatályon kivül, ha hivatalosan kihirdettetett, hogy a vész az ország területén megszünt.

46. § A vész megszüntnek nyilvánittatik:

a) ha a vészlepte határban, helységben, kerületben vagy országban előfordult utolsó elhullási, lebunkózási vagy felgyógyulási eset óta huszonegy napon át uj kóreset elő nem fordult;

b) ha a fertőzött udvarok fertőtlenitése szabályszerüen végrehajtatott; és

c) ha a vészes helyen vagy kerületben a marha-állomány végvizsgálata által annak egészséges állapota kétségtelenül kitünt.

47. § A vészes udvarok és községek elzárolása, - az elesett marhák hulláinak az e czélra kiszemelendő helyen és mily módozatok szerint való eltakaritása, - a vészbeteg és gyanus marháknak lebunkózása, - a többi, a vészragály iránt fogékony kérődző állatok elkülönzése, szemmel tartása, s esetleg leöletése és eltakaritása, egyéb házi állatok elzárása, a betegek kivételes orvoslásának szabályozása, nemkülönben a kérődző állatok nyers termékeinek - vész uralgása idején - vasuton vagy hajón való szállitására vonatkozó intézkedések, végre a fertőtlenitési eljárás - ezen törvény alapján kibocsátandó szabályrendelet utján - a minister által állapittatik meg.

IV. FEJEZET

Költségviselés és kártérités

48. § Költségviselés.

Az ország határainak ideiglenes és állandó elzárásával járó költségeket, nemkülönben az egyes vidékek vagy helységek rendkivüli elzárására használt katonai segédletnek szabályszerü illetményeit, továbbá a központi vészbizottságok részéről a szükség által indokolt esetekben biztosul kirendelt egyének, magánorvosok és állatorvosok napi dijait s uti költségeit - az államkincstár viseli.

49. § Az egyes községek vagy puszták határainak rendes őrökkel való elzárolásából eredő költségeket az illető vészkerület községei az állammal egyenlő részben viselik.

50. § A vészlepte helység vagy puszta határán belüli óvó- és irtó intézkedések, u. m. a beteg állatok elkülönitése, a hullák kivitele és eltakaritása által okozott költség az illető községet vagy a puszta birtokosát, illetőleg bérlőjét terheli.

51. § Az egyes vészlepte udvarok fertőtlenitése költségeit az illető birtokosok vagy bérlők viselik.

52. § Kártérités.

Azon marháért, mely vagy a vész megállapithatása végett a jelen törvény 33. és 34. §-ai alapján ültetett le, vagy a központi vészbizottság vagy kormánybiztos rendeletéből ezen törvény 44. §-a és a kiadandó szabályrendelet alapján lebunkóztatik, a tulajdonos kárpótlást nyer, feltéve, hogy

a) marhája megbetegedését azonnal feljelentette;

b) a jelen törvény bármely határozatának megszegése által kárát önmaga vagy emberei nem okozták.

53. § A kárpótlás egészséges marháért - a netalán elárusitás végett átengedett részekből nyert tiszta haszon betudásával - annak teljes értékében adatik, beteg marháért ellenben az értéknek csak fele térittetik meg.

54. § Oly lebunkózott marháért, melynek az országba behozatala (7. §) óta még 10 nap el nem telt, kárpótlás az 52. §-ban foglalt feltételek alatt is csak azon esetben jár, ha annak az ország területén lett befertőztetése igazoltatik.

55. § Befertőztetett vagy ragályfogó tárgyaknak a vészragály kiirtása czéljából elrendelt megsemmisitése által okozott kár meg-, vagy meg nem téritése iránt - a kárvallott felek folyamodására - esetről esetre a központi vészbizottság határoz.

56. § Kárbecsü.

A marhának lebunkózása vagy egyes tárgyak megsemmisitése által szenvedett kár értéke a szabályrendelet értelmében megejtendő becsü utján állapittatik meg.

A becsü alapját képezi az illető állatnak vagy tárgynak valóságos, a marhavész kitörésétől s e miatt életbe léptetett rendszabályoktól elvontan, csupán az azelőtti helyi árak szerint felvehető értéke.

57. § Az ilyetén becslés és a központi vészbizottság jelentése nyomán megállapitandó kárpótlás lehető legrövidebb idő alatt az állampénztárból fizettetik.

V. FEJEZET

Felelősség és az áthágások büntetése

58. § A ki ezen törvény vagy az annak alapján kiadott rendeletek ellen szándékosan vét, vagy az ellenük cselekvőnek segédkezet nyujt, az ezáltal okozott kárért felelős.

59. § A törvényes igazolványok nélkül eladásra felállitott, vett vagy szállitott marha (szarvasmarha, juh, kecske) tulajdonosa darabonkint száz forintig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. A hamis bizonyitványokkal eladásra felállitott, vagy tudva hamis bizonyitványokkal vett vagy szállitott marha (szarvasmarha, juh, kecske);

a határszéli marhakönyvekbe (14. §) be nem jegyzett marha, melyre nézve tulajdonosa a bejelentés elmulasztásának elfogadható indokait hitelesen igazolni nem képes;

a helyi (32., 33. és 42. §) vagy határzár (4. és 13. §) megszegésével, valamint a kijelölt átkelő helyek és hajóutak (1. §) és vesztegintézetek (10. §) elkerülésével hajtott vagy csempészett marha vagy tárgy - tekintet nélkül a netalán jövedéki áthágás vagy bűnfenyitő eljárás miatt beálló büntetésre - elkoboztatik.

Értékesitések esetében - a mennyiben ennek helye lehet - a befolyó vételár, illetőleg pénzbirság az államkincstárt illeti.

60. § A kártéritési kötelezettségen (58. §) és netaláni elkobozáson (59. §) felül a jelen törvény vagy annak alapján kiadott rendeletek ellen szándékosan vétők - a vétkük vagy mulasztásuk folytán szükségessé vált intézkedések által okozott költségek megtéritésében s a körülményekhez képest egész 500 frtig terjedhető pénzbirságban marasztaltatnak el, mely szintén az állampénztárt illeti; fizetési képtelenség esetében megfelelő fogsággal büntettetnek.

Ha megszökés veszélye forog fenn, az illető a közigazgatási hatóság által letartóztatható.

61. § A ki ezen törvény, vagy az annak alapján kiadott rendeletek ellen vét, a mennyiben cselekménye a büntető törvénykönyv szerint bűnvádi eljárás tárgyát nem képezi, rendőri kihágásért az 59. és 60. §-ban emlitett esetekben a rendes eljárási szabályok szerint közigazgatási uton fenyittetik.

62. § A jelen törvény rendeleteinek végrehajtása czéljából alkalmazott államhivatalnokok és rendőrségi közegek, továbbá a hasonló czélból igénybe vett törvényhatósági bizottsági tagok, tisztviselők s hivatalnokok, és a községi előljárók, ezen törvény rendeleteinek, vagy az annak alapján kiadott hatósági rendeleteknek és az ezek által reájuk rótt kötelességeknek nem bűnös czélból, de hanyagság, könnyelműség, mulasztás és gondatlanságból elkövetett megszegéseért, vagy nem pontos teljesitéseért és az ennek következtében keletkezett károkért - és pedig az utóbbiak már az 1870. évi XLII. és az 1871:XVIII. törvénycikkek alapján is - felelősséggel tartoznak.

63. § Jelen törvény alapján inditott bűnvádi eljárások, és tiszti-, valamint kártéritési keresetek a királyi biróságok által soron kivül intézendők el.

64. § Ezen törvény végrehajtásával a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi minister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére