A hamis és vétkes bukás körüli eljárás ma is még az 1840:XXII., különösen pedig az 1844:VII. törvénycikk 5-ik §-ában foglalt intézkedések által szabályoztatik. Az eljárás mindkét törvény szerint lényegében a polgári törvénykezés körüli formákat követi. A bukott felhivatik bukása okainak felfedezésére; ezen felhivásnak irásbeli beadványban tesz eleget. A bukott nyilatkozata közöltetik a perügyelővel; a perügyelő észrevételei szintén kiadatnak ellennyilatkozat végett a bukottnak, ennek felelete ismét közöltetik válasz végett a perügyelővel. E közben az 1840. évi XXII. törvénycikk 126. §-a szerint a hitelezőknek is joguk lévén a bukott nyilatkozata ellen „ellenpróbákat” felhozni. Már ebből is kitünik, hogy az eljárás formái, bonyodalmai és lassusága, ezen különös gyors intézkedést, s a hatóság hatályos közreműködését igénylő ügyekben nem felelhetnek meg a feladatnak.
Különösen a csalás az, mely rendszerint csak a kedvező pillanatban foganatositott hatósági cselekvés által derittethetik ki. Ha a tények constatálása legnagyobb részben a bukott és a perügyelő közötti váltott periratoktól függ: alig lehet reményleni, hogy a hosszan előkészitett mesterséges fordulatnak szálai felderittessenek, s ha fel is derittettek, alig remélhető, hogy a valódi tényállás birói megállapitására szükséges bizonyitékok megszereztessenek.
Igaz ugyan, hogy mind az 1840. évi XXII. törvénycikk 127. § mind pedig az 1844. VII. törvénycikk 5. § szerint joga van mind a perügyelőnek, mind pedig a hitelezőknek a bukott ellen vizsgálatot is kérni; de ez részint, mert csak subsidiarius intézkedés, részint pedig csak hosszabb idő eltelte után történhetik meg: a kellő eredményhez csak a legritkább esetekben vezethet. Ehhez járul még az is, hogy a hamis vagy vétkes bukás fenforgását, a csődbiróság, a követelések valódisága feletti itélettel és csak ebben mondhatván ki: a büntető-ügy alárendelve van a polgárinak, a ez utóbbi lassunak formaságai miatt, a közhatóság nem fejtheti ki a kellő erélyt, nem járhat el az ilynemü ügyekben szükséges gyorsasággal és erővel.
A jelen törvényjavaslat amennyire lehetséges, a legkirivóbb hiányait a fenálló rendszernek - czélozza megszüntetni. A perügyelő és a felek periratai helyébe - a bünvádi vizsgálatot illetőleg a biróság és a kir. ügyészség actióját lépteti; elegendő hatalmat adva ezeknek, hogy azonnal, és a kellő szigorral meginditsák cselekvésüket a büntett felderitése, és ha még lehetséges, meghiusítása végett. De módot nyujt a törvényjavaslat a hitelezőknek és másoknak is: hogy a vizsgálatra befolyással biró adataikat, a bünnel összefüggésben, lévő tényeket és körülményeket, minden irásbelileg mellőzésével, rövid uton adják tudtára a vizsgálóbirónak vagy a kir. ügyésznek, a kik a további intézkedéseket rögtön megteendik.
A törvényjavaslat kiveszi a polgári eljárás keretéből a bünvádit, s ez utóbbinak eredményét a természete által igényelt garantiákkal látja el. Ez értelme és feladata a jelen törvényjavaslatnak, melyet az igazságügyminiszer azon meggyőződésben bátorkodik a törvényhozás bölcsessége elé terjeszteni: hogy ennek elfogadása és törvényerőre emelése által a jogbiztonság és a jogrend megszilárditása egy ép oly hasznos, mint hatályos intézkedés által mozdittatik elő.
Az egyes szakaszok alig igényelnek bővebb indokolást; tartalmuk és horderejük teljesen felismerhető azok szövegéből. És azért csak némely nevezetesebb határozványai emeltetnek ki:
A kir. ügyészség közreműküdése a bünvádi eljárásban nélkülözhetlen lévén: ezen szakasz kiegésziti az 1840:XXII. törvénycikk 125. §-át azon czélból, hogy a kir. ügyész mindjárt a csőd megnyitásakor tudomást nyerjen erről, s a hatáskörébe eső szükséges lépéseket azonnal megtehesse.
A szakasz utolsó pontja módositja az 1840:XXII. törvénycikk 127., és. az 1844:VII. törvénycikk 5. §-ának 6. pontját, a mennyiben a vizsgálatnak a csőd megnyitásával egyidejű meginditása végett a vizsgálóbirónak azonnal kineveztetését hagyja meg.
Ezen szakasz intézkedései szükségszerü folyamatját képezik a vizsgálati eljárásnak.
A mi a bünvádi utra tartozik, arra nézve nem szükséges a perügyelőnek vagy a feleknek irásbeli perirata. A vizsgálóbiró, - a ki őket különben is megidézheti, s mint tanukat kihallgathatja mindarra nézve, a mi a büntető ügyre befolyással lehet, - az esetben, ha maguk óhajtanak előterjesztéseket tenni, egyszerüen s minden formaságok mellőzésével közvetlenül átveszi tőlük előterjesztéseiket, a mennyiben irásban foglaltatnak, vagy a vizsgálati eljárás szabályai szerint kihallgatja őket, s vallomásaikat a jegyzőkönyvbe veszi.
Ezen szakasz második bekezdése a jelenleg fennálló rendszert lényegesen módositja.
Hogy hamis vagy vétkes bukás forog-e fenn? ez büntető kérdés. A bünvádi eljárás pedig, lényege és természete szerint a matorialis való felderitését követeli. - Formahiány vagy alaki hiba miatt senkit sem lehet bünvádi uton elitélni; e téren praesuntio csak a legszükebb határok közt engedhető meg.
Elkövettetett-e hamis vagy vétkes bukás? Ez a kérdés; nem pedig az: hogy beadta-e a bukott bukása indokait? vagy letette-e a felfedező-esküt? Ha elmulasztott valamit, a mi a bünvádi eljárás czéljából szükséges: a közhatóság coercitiv intézkedések által fogja őt kényszeriteni mindarra, a mi tőle kivántatik s a mit teljesitni köteles épen ugy, mint más bünvádi ügyben a vádlottat. Ezt czélozza az 5. § mely az 1840:XXII. törvénycikk 130. §-ának a), b), c), d) pontjait hatálytalanná teszi.
Minthogy ezen törvényjavaslat hatálybalépte után, a csődeljárás különválva lesz a büntető eljárástól: oly intézkedés felvétele volt szükséges, mely által kikerültessék azon viszás állapot, hogy az egyik biróság eljárása a másik biróság intézkedése által megakadályoztassék. Ez ellenkezik a helyes igazságszolgáltatás rendszerével és a felek érdekeivel. Az összeütközés és a polgári ügy felesleges megakasztásának kikerülése végett kimondatik a jelen §-ban: hogy a polgári eljárás csak azon esetben akasztatik meg a bünvádi eljárás által, hő oly praejudacalis kérdés intézendő el bünvádi uton, mely nélkül a polgári ügy igazságos megitélése lehetetlen volna. Ily praejudicalis kérdés az: ha hamis követelés jelentetett be a csődbe, és a bukott azt valódinak állitotta. Ez büntető kérdés lévén, mielőtt a bünvádi uton tisztába nem hozatik, a polgári biróság nincs azon helyzetben, hogy a követelések valódisága felett itéletet hozzon, s további eljárását is folytathassa. Mert ellenkező esetben megtörténhetnék, hogy a polgári uton valónak tartott követelés a bünvádi eljárás által valótlannak fog bizonyulni, s a egész polgári itélet, az erre következett minden további intézkedésekkel együtt, sorrend megállapítása a felsőbb biróság itélete, mint a büntető itélettel anyagilag összeférhetlen hatálytalanná válik.
Ezen § intézkedése azon általános szabályt fejezi ki: hogy coordinált biróságok mindegyike a másik által saját hatáskörében érvényesen hozott határozatot és az ezzel megállapitott tényeket valóknak és kifogástalannak tartoznak elfogadni. E szerint a büntető törvényszék végérvényes határozata és itélete, valamint az ezekben megállapított tények a polgári biróság által ujabb birálat vagy megitélés alá nem vétethetnek. A mennyiben tehát valamely követelés a büntető biróság által valótlannak mondatott ki: a polgári biró azt a követelő részére nem itélheti meg, hanem tartozik azt, mint valótlant és koholtat, elutasitani.
