A magyar magánjog a személyek közt, nemi tekintetben a teljeskoruságra s az azzal kapcsolatban álló jogok gyakorlatára nézve különbséget tesz.
A hármas t.-k. I. r. 111. cz. kimondja ugyan, hogy a hajadonok a 16. év betöltével teljeskoruaknak tekintendők, sőt bizonyos jogokat a pervitelre s egyes intézkedésekre nézve már a törvényes koruaknak is enged, de a 112. Czikkben a hajadonokat, férjhezmenetelökig, gyámság alá helyezi s az előbbi czikkben nem emlitett jogok gyakorlatára nézve bizonytalan ideig esetleg az egész életen át tartó kiskoruságra kárhoztatja.
A hármas t.-k. szerzője e régi jogszokást a gyengébb nem iránt szükséges védelemmel indokolja; „Nam aliter”, - mondatik a 112. Czikkben, - „carantes Tutore, ipsae ex ingenii earum levitate, facile seduci decipique possenta”.
Korunkban ez indok tarthatlanná vált. A mi előbb a lovagiasság szinében tünt fel: most méltánytalanságot és orvoslást igényel épen azoknak érdekében, a kikről a törvény e gyámkodás által kiválólag akart gondoskodni. Az ujabb idők egyik elutasithatlan követelménye a jogegyenlőség és ezzel az emlitett korlátozás össze nem egyeztethető.
Általánosan elfogadott elve a magánjognak, hogy a személyek, a teljes koruság éveinek betöltével, - a mennyiben más törvényes akadály nem áll ellent, nemi különbség nélkül jogaik szabad gyakorlatába lépnek s magukat érvényesen kötelezhetik. Kifejezi ezt majdnem minden ujabb törvény, részint nyilván, mint a szász polg. t-k. 4. § részint hallgatag, az által, hogy a két nem közt nem állit fel korlátokat.
Ide járul, hogy az emlitett törvényes intézkedések hatálya, egyes esetekben vitára szolgáltatnak alkalmat.
Nem emlitem a gyakorlatban észlelt azon esetet, melynél fogva némely biróság e törvényt mint a jelenkor jogérzetének meg nem felelőt, nem tekinti kötelezőnek. A törvény mindaddig kötelez, mig azt, az arra egyedül illetékes törvényhozás, hatályon kivül nem teszi. De vitásnak tartják többen a kérdést azon hajadonokat illetőleg, a kik az osztr. polg. t.-könyv uralma alatt, t. i. 1853. május 1-jétől a magyar törvények visszaállitásáig lefolyt időszakban 24. életévöket betöltötték.
Ily tekintetekből nem várhattam be, mig a munkában levő polgári törvénykönyv elkészül s oly módozatát hoztam javaslatba a fennálló törvény megváltoztatásának, mely a jogegyenlőséggel, a kor s az életviszonyok követelményeivel összhangban van.
A javaslat 4 szakaszból áll.
Kimondja, hogy a hajadonok a 24-ik életév betöltével teljeskoruakká lesznek. Minthogy pedig a hármas t.-k. I. r. 111. Czikk is állapított meg, habár más életkort, t. i. a 16. évet, a melyben a hajadon teljes korba lépett, a nélkül, azonban, hogy ezzel a teljeskoruság minden jogai élvezetét is megnyerte volna; szükségesnek láttam e §-hoz hozzátenni, hogy a teljeskoruvá lett hajadon a teljeskorusággal járó minden jogok élvezetébe lép.
A második § eddig is hatályban volt jogot tart fenn a férjhez ment nők számára. A nő t. i. a hármas t.-k. I. r. 112. Czikke értelmében, férjhez menetelével teljeskoruvá lesz. Ezt ki kellett mondani, nehogy az első § a férjhezment nőkre is alkalmaztassék.
A 3-ik § kimondja a mostani joggal megegyezőleg, hogy a nő megtartja teljeskoruságát ha özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága feloldatik, mielőtt az 1. §-ban megállapított életkort elérte volna.
A javaslat, midőn ez által a szerzett jogokat fentartja, egyuttal minden netalán az iránt támadható vitának elejét veszi.
