Ő császári és Apostoli királyi Felségének, valamint Románia fejedelme Ő Fenségének meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. törvénycikk III. czikkében előszabott mód szerint a szerződésben kijelölt, Orsovánál és Tömösnél csatlakozó magyarországi-román vasutaknak egyidejüleg leendő kiépitése és üzletbe bocsátása tárgyában kötött és Bukarestben 1874. évi május hó 31-én aláirt vasuti egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott és az emlitett egyezmény utóbb mindkét szerződő fél által szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
„Ő Felsége az ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli királyának kormánya, és
Ő Fensége Románia fejedelmének kormánya egyaránt áthatva azon óhajtástól, hogy illető alattvalóiknak uj közlekedési könnyitéseket szerezzenek, és a két határos állam kölcsönös viszonyait szabályozzák, elhatározták vasutaik kapcsolása czéljából egyezményt kötni s e végre teljhatalmazottaikul kinevezték, ugymint:
következik a meghatalmazottak megnevezése
kik, miután jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat egymással közölték, a következő czikkekben állapodtak meg:
Más kapcsoló vonalakat ki nem zárva, melyek később közös érdekben a két határos állam közt létesitendők lennének és függetlenül a már meglévő Itzkani-Burdujeni csatlakozástól, a magas szerződő felek vasutaik csatlakozásának az ezen okmányban megállapitott feltételek alatt határuknak következő pontjain leendő létesitését határozták el, nevezetesen: Vercserova (Orsova) és Tömös (Predeal).
Az Itzkani-Burdujeniben végződő vonalak már meg lévén épitve és az üzletnek át lévén adva, a két kormány ezen vonalokon a szabad nemzetközi forgalmat határain át szentesiti, és mostantól fogva kötelezi magát a különböző rendőri, vám- s egyéb, a két ország nemzetközi viszonyaira vonatkozó kérdéseket külön egyezmény által szabályozni.
A másik két csatlakozási vonalat illetőleg ezek mindketteje, az elsőrangu vasutaknak megfelelő ugyanazon feltételek szerint, a következő módon létesitendő:
az első a Temesvártól Orsován (Vercserova) át vezető irányban Turn-Severinig, mint csatlakozás az épités alatt levő Bukarest-Vercserovai vonalhoz;
a második Brassóból kiindulva a Tömös (Predeal) szorosan át Plojesten végződvén, mint csatlakozás a Bukarest-Galatzi vonalhoz.
Az előbbi czikkben emlitett vercserovai kapcsoló vonalat illetőleg Ő Felsége a császár és király kormánya megteendi a szükséges intézkedéseket, hogy annak épitése és üzletbe helyezése saját területén a határig a jelen szerződés megerősitésének kicserélése napjától számitandó 4 év alatt biztosittassék. A fejedelmi kormány ellenben kötelezi magát a határig Vercserova mellett terjedő és e szerint a romániai vasuthálózatot Orsován át a magyar vasuthálózattal kapcsoló vonalat, ugyanazon határideig kiépittetni és üzletbe tétetni.
A második czikkben második sorban emlitett és a tömösi szoroson át létesitendő kapcsoló vonalat illetőleg kötelezi magát a két kormány a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy mindenik a maga illető területén, annak a jelen szerződés megerősitésének kicserélése napjától számitandó 4 évi határidő alatt leendő kiépitését és üzletbehelyezését biztositsa.
A két kormány kötelezi magát továbbá, hogy egy, ezen szerződés megkötése után azonnal a hely szinére kiküldendő külön bizottság által a Brassó-Plojesti-i vonal két szakaszának a határon leendő csatlakozási pontjának megállapitására szükséges tanulmányokat és műszaki előkészitő munkálatokat eszközöltetni fogja. Ezen munkálatok befejezése s a tömösi csatlakozási pont végleges megállapitása a két kormány által a jelen szerződés megerősitésétől számitandó legkésőbb egy év alatt fog eszközöltetni.
A két kormány vasutainak három más, a Vulkán- és Vöröstorony-, nemkülönben Uz vagy Ojtoz-, vagy ghymesi (Palánka) szorosokon leendő kapcsolatának hasznos voltát elvben elismeri, a nélkül, hogy kiépitésükre valamely határidőt megállapitana, mi későbbi megállapodás tárgyául van fenntartva, akkor, midőn a két fél alkalmasnak fogja tartani.
Minden kapcsoló vonalon egy közös nemzetközi állomás fog létesittetni, mely később a magas szerződő felek előzetes közmegegyezésével fog megállapittatni.
A pályaudvarok rendőrségét első sorban a vasuti hivatalnokok fogják kezelni, a két állam mindegyikének illetékes hatóságainak felügyelete alatt s az illető területen érvényben álló törvények és szabályrendeletek szerint.
A teljes felségjog, ideértve az igazságszolgáltatást és a rendőrséget is, ezen csak a vasuti forgalom s a vámügyi kezelésre nézve közös pályaudvarokon, valamint a pályák azon szakaszain is, melyek ezen pályaudvarok és a határ között vannak, azon szerződő félnek marad kizárólag fenntartva, melynek területén a határszéli pályaudvar fekszik; mindazonáltal a szomszéd kormánynak hatalmában álland:
1. Vizsgálatot inditani az emlitett pályaudvaron s az emlitett pályaszakaszon alkalmazott saját alattvalói ellen a hazájok ellen elkövetett minden bűnért vagy vétségért.
2. A polgári törvénykezést illetőleg hatalmában álland:
a) ugyanazon tisztviselők vagy alkalmazottak hagyatékát rendezni;
b) az emlitett tisztviselők vagy alkalmazottak vagyonára a csődöt kimondani, s az esetleges leszámolást meginditani.
Az ország igazságszolgáltatásának mindazonáltal fennmarad azon joga, hogy a saját területén találtató javakat külön csőd alatt állóknak nyilvánithassa.
A szerződő kormányok az illető hatóságoknak a szükséges és törvényes karhatalmat minden esetben kölcsönösen ki fogják szolgáltatni.
Mi a közös pályaudvarok és tartozékaiknak üzletbevételét és a tulajdonosoknak e czim alatt fizetendő különös kártalanitásokat illeti, a vasutak igazgatóságai egyik és másik részéről külön egyezményt fognak kötni illető kormányuk beleegyezésének fenntartása mellett.
Az épitendő vasutaknak, a mennyiben azt a közös érdek kivánja, egyforma szabályok szerint kell épittetniök és üzletben tartatniok, nevezetesen:
1. a sinek megegyezőleg a határos vaspályákkal (angol mérték szerint) 4 láb 8 1/2 hüvelyk belső világot fognak birni;
2. a gőzmozdonyok és vasuti kocsik, a mennyire csak lehetséges, egyformán és mindenesetre oly módon készitendők, hogy ezen pályák egész hosszában minden nehézség nélkül közlekedhessenek;
3. a gőzmozdonyoknak és vasuti kocsiknak ütközői oly módon alkalmazandók, hogy a két államban üzletben álló pályákon elfogadott méretekkel összhangzásban legyenek;
4. a két területen oly jelzési rendszabályok alkalmazandók, melyek alapelvökben mindkét pályavonalon egyformák;
5. ezen vasutak egész hosszában a két állam alattvalói közt sem a szállitási dijra és módra, sem az elküldés idejére nézve semmi különbség nem fog tétetni;
6. az egyik állam területéről a másikra szállitott utasok és áruk nem fognak azon állam területén, melyre érkeztek, kedvezőtlenebb bánásmódban részesülni, mint a két állam bármelyikének belsejében szállitott utasok és áruk;
7. egyébiránt a két kormány teljesen fenntartja magának azon szabadságot, hogy a területén érvényben levő árszabást leszállithassa, s kötelezi magát egy harmadikkal, nevezetesen az engedélyesekkel szemben ezen szabadságát leghatározottabb módon tiszteletben tartatni;
8. minthogy a II. czikkben emlitett három vaspályának czélja közvetlen összeköttetést hozni létre, nemcsak az Osztrák-Magyar monarchia és Románia között, hanem hasonló összeköttetést létesiteni egész Europával: a két kormány a menetrendet közmegegyezéssel megállapitván, gondoskodni fog, hogy a személy-szállitó és a tehervonatok, melyek ezen pályákon az átmeneti forgalmat eszközlik, a mennyire csak lehet, egyenes és kényelmes összeköttetésben legyenek az osztrák vagy magyar pályák azon vonataival, melyek Itzkani-Burdujenibe, valamint a vercserovai és tömösi két vonalnak megfelelő állomásokra érkeznek, és hasonlólag azon vonatokkal is, melyek ezen állomásokról indulnak.
Mi a személyszállitó vonatok számát illeti, határozottan kiköttetik, hogy a posta és az utasok szállitására naponkint legalább egy vonat induljon mindenik irányában, melynek legkisebb átlagos sebessége, a megállásokat is beleértve, 4 1/2 mértföld legyen óránkint, s a melynek, a mennyire csak lehetséges, a folytató vonalok indulási és érkezési idejével is egyeznie kellend.
Mindkét kormány meghatározza és helybenhagyja a vonatok menetrendét és az árszabásokat, s ez utóbbiak a lehetőség határáig azonos elvek szerint állapitandók meg, s a mennyire lehetséges, a nemzetközi kereskedelem szükségleteinek kedvezni fognak.
A két kormány területi és felügyeleti jogainak gyakorlása végett állandó biztosokat alkalmazand, kiket a vasuti igazgatósággal való viszonyaiban, minden oly esetben képviseletével megbiz, melyek sem a birói, sem a rendőri hatalom jogköréhez egyenesen nem tartoznak.
Ezen, az illető vasutak felügyeletével megbizott biztosok egymással közvetlenül is érintkezhetnek mindazon kérdésekben, melyek e vasutak üzletét vagy a kereskedelem érdekeit illetik.
A két szerződő fél egymásnak kölcsönösen igéretet tesz, hogy a jelen szerződés folytán alkotandó állomásokon sem hivatal, sem munkát tudva nem fog bizni oly egyénekre, kik közönséges bűntényekért vagy vétségekért, csempészetért vagy a fogyasztási adó szabályai ellen elkövetett sulyosabb áthágásért szabályszerüen elitéltettek.
A mi a szerződő államok azon hivatalnokainak és alkalmazottjainak szolgálati viszonyát és fegyelmét illeti, kik a jelen egyezmény erejénél fogva a másik állam területén állomásoznak, ezek kizárólag azon kormánytól függnek és annak rendelvék alá, mely őket kinevezte.
A nemzetközi forgalomnak lehetőségig való könnyitése végett a két szerződő kormány által a határon felállitott vámhivatalok a (meghatározandó) közbeneső állomásra fognak szorosan egymás mellé helyeztetni és itt, mindegyik saját illetősége körében fog eljárni a ki- és beviteli, valamint az átviteli vámilletékek beszedése körül.
Ezek mind a két részről a szükséges, s gyors eljárás kivánalmainak megfelelő meghatalmazással látandók el.
Mi azon eljárás módozatainak megállapitandó részletezését illeti, mely az utasok málháinak vagy a behozott és kivitt kereskedelmi áruknak vámszedő vizsgálata és kezelése körül követendő, a két kormány kölcsönösen biztositja egymást, hogy a kérdésben lévő pályavonalok nem fognak kevésbé kedvező bánásmódban részesülni, mint bármelyike idegen országba vezető vasutaiknak, s hogy egyuttal a kereskedelmi forgalom érdekében minden könnyebbséget és minden illető államaikban fennálló törvényekkel megegyeztethető egyszerüsitést meg fognak engedni.
A két kormány tökéletes vámmentességet biztosit:
a) a nevezett vasutak hivatalnokainak ingóságai számára (a mennyiben ezek már használatban voltak); a cs. és kir. kormány ezenfelül ugyanazon vámmentességet engedélyezi meg;
b) a közbeneső állomásokon alkalmazott fejedelmi vám-, posta- és rendőrségi hivatalnokok ingóságai számára (a mennyiben már szintén használatban voltak).
Ő Felsége a császár és király kormánya beleegyezését adja, hogy a fejedelmi kormány által az idegenekre nézve megállapitandó rendőrségi felügyelet a közös pályaudvarokon romániai tisztviselők által együttesen gyakoroltassék.
A felügyelet gyakorlása teljes kölcsönösség alapján eszközlendő s a szerződő felek mindegyike a maga részéről mind az érkező, mind a távozó személyekre egyaránt alkalmazhatják azon rendőrségi szabványokat és törvényeket, melyek az illető államban hatályban vannak.
A magas szerződő felek rendőrségi közegeiket hatáskörüket és illetékességüket szabályozó utasitásokkal fogják ellátni.
A két kormány intézkedéseket fog tenni az iránt, hogy a két állam tisztviselői, kik akár egyenruhájuk, akár főnökeik bizonyitványai által ilyeneknek magukat igazolják, midőn a jelen szerződés folytán keletkezett szolgálatban a határt át kell lépniök, az útlevél formaszerüségei alól felmentessenek.
A két állam posta- és távirdaigazgatóságainak utólagosan kellend megegyezniök a kérdéses vasutvonalakon életbe léptetendő szolgálatokra nézve megállapitandó szabályzat iránt.
Egyébiránt már mostanában megállapittattik, hogy a postai és távirdai intézmények a szabályszerü forgalom követelményeivel összhangzásba fognak hozatni.
Az illető igazgatóságok tartoznak a VII. czikkben meghatározott közbeneső állomásokon mindazon helyiségeket előállitani és fenntartani, melyek a nemzetközi hivatalok elhelyezésére, a hivatalnokoknak lakással s a vámrendőrségi és fogyasztási adó őrszemélyzetének laktanyákkal ellátására szükségesek.
A két kormány mindenike külön és közvetlenül egyezkedni fog a vasutak igazgatóságaival mindarra nézve, a mi az emlitett kötelezettségek terjedelmét, a butorzatot, fütést, világitást, a pályaudvarokon berendezett irodákban és egyéb helyiségekben a tisztaságra való felügyeletet, valamint esetleg a hivatalnoki lakások szükségletét illeti.
Végre azon kérdés felett is egyezkedni fognak, hogy milyen kárpótlás járand a társulatoknak azon előlegekért, melyeket azok a fentebb elősorolt kötelezettségek teljesitése czéljából tettek.
A két kormány kötelezi magát, a forgalom közös érdekében, a mennyire csak lehetséges és az állam biztonsága megengedi, az utlevélrendszer kezelését megkönnyiteni.
Jelen egyezmény az illető törvényhozó testületek helybenhagyása után fog érvényre jutni és a megerősitési okmányok Bukarestben fognak kicseréltetni.
Minek hiteléül a két teljhatalmazott a jelen egyezményt aláirta és pecsétjével ellátta.”