Ő császári és apostoli királyi Felségének és Portugal királyának meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. tc. III. czikkében előirt módon kötött és Lissabonban 1873. évi január 9-én aláirt consulsági egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott s utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
„Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya egyrészről, és Ő Felsége Portugal és Algarbia királya másrészről, a főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök, ezek kanczellárai vagy titkárai kölcsönös jogait, kiváltságait, mentességeit, valamint azok hivatási körét és azon kötelességeket, melyeknek az osztrák-magyar monarchiában, illetőleg Portugalban, beleértve ennek tengerentuli birtokait is, alá lesznek vetve, körülményesen és szabatosan meghatározni óhajtván, consulsági egyezmény kötését határozták el, s e végre meghatalmazottaikká nevezték ki:
Következik a meghatalmazottak megnevezése
kik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő czikkeket állapitották meg:
A magas szerződő felek mindegyikének jogában álland főconsulokat, consulokat és alconsulokat, vagy consuli ügynököket rendelni a másik fél kikötőibe és kereskedő városaiba, beleértve a tengerentuli birtokokat és a gyarmatokat is.
Fentartják mindazáltal maguknak a jogot, kijelölhetni azon helyeket, melyeket kiveendőknek találnak, föltéve, hogy e kivétel minden hatalom irányában egyaránt alkalmaztatik.
Az ezen czikk határozatai szerint a magas szerződő felek egyikének vagy másikának államterületeibe kirendelt főconsulok, consulok és alconsulok, vagy consuli ügynökök, a jelen egyezmény által reájuk ruházott jogokat azon egész kormányzóságban vagy kerületben, melynek főhelyén székelnek, szabadon gyakorolhatják.
Mihelyt az emlitett tisztviselők vagy ügynökök illető országaik szabályainak és formaságainak megfelelőleg kiállitott megbizó leveleiket előmutatják, kölcsönösen működésre bocsáttatnak és elismertetnek.
A működésök szabad gyakorlásához szükségelt kormányi jóváhagyás dijmentesen fog számukra kiszolgáltattatni; s ezen jóváhagyás előmutatására székhelyök főhatósága azonnal megteendi a szükséges intézkedéseket, hogy hivatásuk kötelezettségeinek megfelelhessenek, és a vele járó mentességek, előjogok, tiszteletbeli előnyök, szabadalmak és kiváltságok élvezetébe lépjenek.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök, valamint kanczelláraik az illető államokban a hivatásuknak átalánosan tulajdonitott kiváltságokat, jelesül a katonai beszállásolásoktól és szolgáltatásoktól, a közvetlen mind személyes, mind ingóságok utáni vagy fényüzési rendes vagy rendkivüli adózásoktól való mentességet élvezendik, kivéve, ha polgárai azon országnak, melyben székelnek, vagy ha kereskedést vagy ipart üznek, mely esetekben ugyanazon adóknak, terheknek és illetékeknek lesznek alávetve, mint más magánszemélyek.
Megjegyeztetik, hogy azon adózások, melyeknek valamely ügynök az osztrák-magyar monarchiában vagy Portugalban birt ingatlan vagyona után lehet alávetve, nem tárgyai az előbb emlitett mentességnek.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök ezenfelül személyes mentességet élveznek, kivéve oly cselekményeket és tényeket, melyek azon ország törvényei szerint, melyben laknak, büntetteknek tekintetnek.
Ha az illetők kereskedők, irányukban a személyes letartóztatás csak kereskedelmi kötelezettségek miatt és nem egyéb magánjogi ügyek miatt alkalmazható.
Ha a főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök és azok kanczellárai azon állam polgárai, melytől megbizatásukat nyerték, a biróságok előtt tanuként való megjelenésre nem idézhetők.
Ha a helybeli biróság a consul tanuskodását szükségesnek tartja, annak lakásán fog megjelenni, hogy szóbeli uton hallgassa ki, vagy illetékes tisztviselőt fog e czélból kiküldeni, vagy végre irásbeli nyilatkozatot fog tőle kivánni.
A főconsulok-, consulok-, alconsulok- és consuli ügynököknek szabadságukban fog állani hivatalos helyiségük bejárása felett hivatalos czimerüket . . . . . i consulatus felirattal elhelyezni.
Szabadságukban álland továbbá, törvényes lobogójukat nyilvános ünnepek vagy más szokásos alkalmakkor a consulsági épületen kitüzni, kivéve, ha ugyanazon városban laknak, a melyben fejedelmük követsége is székel.
Hasonlókép felhuzhatják lobogójukat azon hajókra is, melyeket hivataluk gyakorlásánál a kikötőben használnak.
Megjegyeztetik azonban, hogy ezen külső jelvények használata soha a menedék-jog gyakorlására nem magyarázható.
A consulsági levéltárak mindenkor sérthetlenek és a helybeli hatóságoknak semmi ürügy alatt nem lesz megengedve, az azokhoz tartozó iratokat kutatni vagy lefoglalni.
Ezen iratok mindig teljesen elkülönitendők azon könyvektől és iratoktól, melyek az illető consuli tisztviselők által netán gyakorolt kereskedésre vagy iparra vonatkoznak.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében azon consuli növendékek, kanczellárok és titkárok, kik eme minőségben az illető hatóságoknak már előbb be lettek jelentve, legott belépnek a consuli tiszti teendők ideiglenes gyakorlásába, miben a helyi hatóságok részéről nemcsak nem fognak akadályoztatni, hanem ellenkezőleg azok segitségében és támogatásában, és ideiglenes működésök ideje alatt a jelen egyezmény által a főconsulok-, consulok-, alconsulokra és consuli ügynökökre ruházott jogok, mentességek és kiváltságok élvezésében fognak részeltetni.
A kormányuk által kellően felhatalmazott főconsuloknak és consuloknak szabadságukban álland, a consulsági kerületükhöz tartozó kikötőkben, városokban és helységekben, hol azt a reájuk bizott szolgálat érdeke megkivánja, alconsulokat vagy ügynököket nevezni ki, természetesen az illető kormány engedélyével és helybenhagyásával. Ezen alconsulok és consuli ügynökök szabadon választhatók a magas szerződő felek polgárai vagy külföldiek közül, és kinevezési okmánynyal látandók el az őket kinevező consul által, kinek alá is rendelvék. Különben élvezik ők is a jelen egyezmény által a consulok javára meghatározott előjogokat és mentességeket azon kivételekkel, melyek a második czikkben emlitvék.
A főconsulok, consulok és alconsulok vagy consuli ügynökök a kerületükbeli hatóságokhoz és szükség esetében, ha saját államuknak diplomatiai képviselője nincsen, azon államnak, hol tisztüket gyakorolják, kormányához is szabadon fordulhatnak a végből, hogy felszólaljanak a magas szerződő felek közt fennálló szerződéseken vagy egyezményeken ejtett sérelmek vagy bármely visszaélés ellen, mely a nemzetükbelieknek panaszra ad okot, és jogukban álland minden szükségesnek ismert lépést megtenni, hogy gyors és kellő igazságot nyerjenek.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök, valamint azok kanczellárainak joguk van, akár saját irodájukban, akár a felek lakásán, akár nemzetükbeliek hajóin elfogadni azon nyilatkozatokat és más jogi cselekményeket, melyeket nemzetükbeli kapitányok, hajó-személyzet, utasok, kereskedők vagy polgárok náluk tenni kivánnak, sőt azok végrendeleteit vagy végintézkedéseit és minden egyéb hitelesitést igénylő cselekvényeit, ide értve a bármily természetü szerződéseket is.
Elfogadhatnak azonkivül oly egyszerü szerződéseket is, melyek saját honfiaik és székhelyük országa lakosai közt köttetnek.
Az ily okmányok azon alakban állitandók ki, melyet a consul államának törvényei követelnek, de ugy, hogy elég legyen téve azon formaságoknak is, melyeket azon ország törvényei szabnak elő, melyben a teljesités történik; ugyanazok a magas szerződő felek hatóságai előtt mind birói uton, mind biróságon kivül ugyanazon erővel és hatálylyal fognak birni, mintha az emlitett szerződő felek illető államterületén az erre hivatott hatósági vagy ministeri közegek előtt állittattak volna ki.
Ha az okmány tárgya jelzálog lekötése vagy bármely más jogi cselekmény, mely azon országban fekvő ingatlanra vonatkozik, hol a consul székel, ezen ország törvényei által előszabott alakban és azok különös rendelkezései szerint állitandó ki.
Az illető főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök saját országuk hatóságaitól vagy tisztviselőitől származó bárminemü okmányok forditását és hitelesitését eszközölhetik, és ilyen forditások azon országban, a melyben székelnek, ugyanazon erővel és hatálylyal birnak, mintha az ország felesketett tolmácsai által készittettek volna.
A két magas szerződő fél alattvalói végrendelet, hagyomány, ajándékozás által vagy más módon szabadon intézkedhetnek az illető államok területein bármely javaik felett.
Ép ugy mint a nemzetbeliek szabadon birtokba vehetik a másik szerződő fél államterületén ajándékozás, hagyomány, végrendelet vagy végrendelet nélküli örökösödés utján rájuk háramlott javakat és az emlitett örökösök, hagyományosok vagy megajándékozottak nem tartoznak más vagy magasabb örökösödési vagy átruházási illetékeket fizetni, mint a melyek hasonló esetekben a nemzetbeliekre is rovatnának.
Az ingatlanokban való örökösödés azon ország törvényei által szabályoztatik, melyben az ingatlanok fekszenek, és az ingatlanokban való örökösödést illető minden igények vagy keresetek feletti határozás kizárólag ezen ország törvényszékeihez tartozik.
Ingó hagyatékra vagy oly ingókra vonatkozó örökösödési jogigények, melyeket az egyik szerződő félnek akár ott megtelepedett, akár egyszerü tartózkodás közben elhalt alattvalói a másik szerződő fél területén hátra hagytak, azon állam illetékes törvényszékei vagy hatóságai által és azon állam törvényei szerint fognak elintéztetni, melyhez az elhunyt tartozott.
Ha a magas szerződő felek egyikének alattvalója a másiknak területén elhal, a helyi hatóságok erről a halálozás helyéhez legközelebb székelő főconsult, consult, alconsult vagy consuli ügynököt azonnal tartoznak értesiteni.
Szintugy tartoznak az utóbbiak a helyi hatóságokat értesiteni, ha ők értesültek előbb.
Az elhunyt nemzetbeli főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök rendre végezhetik a következő cselekményeket:
1. Akár hivatalból, akár az érdekeltek kérelme folytán pecsét alá helyezik az elhunyt minden értékeit, ingóságait és irományait, ezen eljárásról előre értesitvén az illetékes helyi hatóságot, mely - ha az ország törvényei megkivánják, - ez eljárásnál jelen lehet és saját pecsétjét is alkalmazhatja. Ha a helyi hatóság értesült előbb a halálesetről s ha az ország törvényei szerint tartozik a hagyatékot pecsét alá helyezni: a maga részéről fogja a consuli hatóságot együttes eljárásra felszólitani.
Ha a pecsét alá helyezés azonnali foganatbavétele mutatkoznék mulhatlan szükségesnek s ez eljárás a helyek távolsága vagy más ok miatt együttesen nem eszközölhető, jogában álland a helyi hatóságnak és viszont a consuli hatóságnak is, a pecséteket előlegesen a másik hatóság közbenjötte nélkül alkalmazni, erről azonban értesiteni kell a közben nem járt hatóságot, melynek szabadságában álland a már alkalmazott pecséthez utólagosan a maga pecsétjét is odailleszteni.
Sem a helyi hatóság, sem pedig a consuli hatóság pecsétjei nem vehetők le, ha az illető hatóság az eljárásnál nincs jelen.
Ha mindazonáltal a consuli hatóság a helyi hatóságot, vagy viszont ez amazt a kétféle pecsét levételénél való közreműködése felszólitá, s a felszólitást nyert hatóság az értesités vételétől számitott 48 óra alatt meg nem jelent, a másik hatóság az emlitett eljárást egyedül is végezheti.
2. Felveszik az elhunyt minden ingó javainak és értékeinek leltárát, miután erről a helyi hatóságot a fennemlitett módon értesitették.
Ha ez utóbbi közbenjöttének szükségét látja, a jelenlétében felvett jegyzőkönyveket maga is aláirandja.
3. Elrendelik a nyilvános árverést a végrendeleti vagy végrendelet nélküli hagyaték mindazon ingó tárgyaira nézve, melyek romlásnak vannak kitéve vagy csak nehezen tarthatók el, valamint azon terményekre és értékekre nézve, melyek eladására kedvező körülmények mutatkoznak.
Erről a consuli hatóság a helyi hatóságot a végből értesitendi, hogy az eladás az ország törvényei szerint előirt módon és az illetékes hatóság által eszközöltessék.
Ha a helyi hatóság van hivatva az eladás foganatositására, a consuli hatóságot tartozik közbejövetelre meghivni.
4. A leltározott tárgyakat és értékeket biztos helyre leteszik, a behajtott követelések-, valamint a felvett járadékokból befolyt összegeket a consuli szálláson megőrzik, vagy más, teljes biztonságot nyujtó személyekre bizzák.
A letételnek az előbbi eljárásnál való közreműködésre hivatott helyi hatósággal egyetértve kell történni, valahányszor az ország vagy egy harmadik hatalom alattvalója van az örökösödésnél érdekelve, és a mennyiben az ország törvényei szerint fizetendő örökösödési vagy átruházási illetékek biztositása forog kérdésben.
5. Ha a hagyaték értéke nem elegendő a követelések teljes kielégitésére, ezen örökséghez tartozó okmányok, értékek s tárgyak, a hitelezőknek mindegyik országban előirt törvényes uton tett kivánatára átadandók a birói hatóságnak vagy a csődtömeg gondnokának, a szerint, a mint az ügy az egyikhez vagy a másikhoz tartozik, a consuli hatóságnak az maradván feladata, hogy sürgősség esetében a saját nemzetbeli távollevő, kiskoru és gondnokság alá tartozó örökösöket, vagy hagyományosokat képviselje.
A consuli hatóság semmi esetben nem adhatja ki az örökséget vagy annak értékét a törvényes örökösöknek vagy megbizottjaiknak előbb, mintsem az elhunytnak az országban elvállalt valamennyi adósságai törlesztvék.
6. Akár maguk, akár saját felelősségük mellett kinevezett személy által kezelik az örökség ingókból álló részét, sőt a csupán ingókból álló örökséget át is adhatják, kivéve, ha a helyi hatóság által a saját nemzetbeliek vagy egy 3-dik hatalomnak az országban tartózkodó alattvalói nevében teendő igénye bejelentésére nézve az ország törvényei szerint kitüzött határidő még le nem telt, vagy ha ily bejelentések ellen kifogások tétetnek; mert ezen két esetben a consuli hatóságnak az átadást függőben kell hagynia, és oly kezelési intézkedésekre szoritkoznia, melyek az emlitett igények kielégitését nem akadályozzák.
Ezen igények felett, a mennyiben nem támasztvák az örökösödés- vagy a hagyományjog czimére, kizárólag az ország törvényszékei határoznak.
Miután a fennemlitett igények iránt, melyekre nézve a határozás az ország törvényszékeinek van fentartva, az itélet kimondatott, vagy az azok kielégitésére megkivántató összeg meghatároztatott: az egész ingó hagyaték, a mennyiben biztositék czimén nem marad lekötve, a helyi hatóság által alkalmazott pecséteknek eltávolitása után további intézkedés végett a consuli hatóságnak adandó át.
Ha a magas szerződő felek egyikének alattvalója érdekelve volna a másik fél valamelyik területén megnyilt örökségnél, származzék az akár az illető honfitársától, akár benszülöttől, akár végre külfölditől, az örökség megnyiltáról a helyi hatóságok a haláleset helyéhez legközelebb székelő főconsult, consult, alconsult vagy consuli ügynököt értesiteni tartoznak.
Ha osztrák vagy magyar állampolgár Portugaliában, beleértve annak tengerentuli birtokait is, vagy portugali állampolgár az osztrák-magyar monarchiában oly helyen halt meg, hol nemzetbeli consuli hatóság nincsen, az illetékes helyi hatóság tartozik a hátrahagyott értékeket az ország törvényei szerint leltározni, a hátrahagyott vagyont átadni, és ezen eljárásnak eredményéről a lehető legrövidebb idő alatt értesiteni az elhunyt nemzetének követségét, vagy azon consuli hatóságot, mely azon helyhez, hol a végrendeleti vagy végrendelet nélküli örökség megnyilt, legközelebb esik.
De mihelyt a főconsul, consul, alconsul vagy consuli ügynök, ki legközelebb van azon helyhez, hol az emlitett örökség megnyilt, a helyszinén akár személyesen megjelent, akár megbizottat küldött, az eljáró helyi hatóság a jelen egyezmény XI. czikkében foglalt határozatokhoz tartozik alkalmazkodni.
A magas szerződő felek főconsulai, consulai, alconsulai vagy consuli ügynökei mások kizárásával határoznak:
mindazon leltározási és egyéb cselekményekre nézve, melyek akár valamely nemzetükbeli hajón utközben, akár pedig a kikötőbe érkeztükkor, a szárazföldön elhunyt nemzetükbeli tengerészek és utasok által hátrahagyott mindennemü tárgyak és javak fentartására vonatkoznak.
Ezen minőségü oly személyeknek fizetései és értéktárgyai, kik a másik ország hajóin haltak el, a kikötőbe érkezéskor vagy az elhunyt országa illetékes hatóságának, vagy a nemzetbeli consuli hatóságnak fognak átszolgáltattatni.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynököknek szabadságukban áll, honfiaik hajóin, mihelyt azoknak a szárazfölddel való közlekedés megengedtetett, akár személyesen megjelenni, akár oda helyettest küldeni, a kapitányt és legénységet kihallgatni, a hajó okmányait megvizsgálni, utazásáról, rendeltetése helyéről és az ut esélyeiről szóló jelentéseket átvenni, a rakományi jegyzéket kiállitani és a hajó elindulását előmozditani, végre az illető kapitányokat és legénységet az ország biróságai és közigazgatási hatóságai elé a végből kisérni, hogy mindennemü üzleteik- vagy ügyes-bajos dolgaikban tolmács- vagy ügyvivőként szolgáljanak, kivéve azon eseteket, melyek a magas szerződő felek területein érvényben levő kereskedelmi törvények által szabályoztatnak, a mely intézkedéseken jelen határozat által változás nem tétetik.
Megegyezés történt abban, hogy a törvényszéki tisztviselők és a vámhivatali tisztek és ügynökök kereskedelmi hajók megvizsgálásához vagy átkutatásához nem foghatnak, mielőtt a hajó nemzetének consuli hatóságát megjelenhetés végett arról előlegesen tudósitották volna.
Szintugy kellő időben értesitendők a főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök, hogy jelen lehessenek a kapitányok vagy a legénységhez tartozó egyének által a törvényszékek vagy helyi közigazgatási hatóságok előtt teendő nyilatkozatoknál, és igy eleje vétessék minden tévedésnek vagy hamis magyarázatnak, mely az igazság helyes kiszolgáltatását hátráltathatná.
A főconsulok-, consulok-, alconsulokhoz vagy consuli ügynökökhöz intézendő emez értesitésekben a megjelenés órája pontosan kiteendő, és ha ezek személyesen megjelenni vagy képviselőjük által magukat helyettesiteni elmulasztanák, az eljárás távollétükben is foganatosittatik.
Magától értetik, hogy a jelen czikk nem alkalmazható azon intézkedésekre, melyeket a helyi hatóságok a rendőri, vámügyi és egészségügyi szabályzatok értelmében tesznek, és melyek továbbra is a consuli hatóságok hozzájárulta nélkül fognak történni.
A kikötői rendőrséget, a hajók ki- és berakodását, valamint az áruk, javak és értékek biztonságát illető minden ügyekben az ország törvényei és rendszabályai lesznek irányadók.
Mindegyik nemzet hajóin a belső rend fentartása kizárólag az illető főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök tisztében áll.
Ennélfogva ezek hivatvák, a kapitányok, a hajó tisztjei és a legénység között felmerülő bármiféle s különösen a bérfizetésre és a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesitésére vonatkozó viszályokat kiegyenliteni.
A helybeli hatóságok csak oly esetekben léphetnek közbe, ha a hajón történt rendetlenségek olynemüek, hogy a csend és közrend a szárazon vagy a kikötőben általuk megzavartatnék, vagy ha azokban országbeliek vagy a legénységen kivül más személyek is részesek.
Az imént emlitett esetek kivételével a helyi hatóságok arra fognak szoritkozni, hogy a főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök megkeresésére a legénységi lajstromba bejegyzett egyének elfogatása, ideiglenes letartóztatása és a hajóra visszaszolgáltatása körül hathatós segélyt nyujtsanak, valahányszor azt az emlitett ügynökök bármi okból szükségesnek tartják.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök azon tengerészeket vagy nemzetükbeli hajók legénységéhez bármi czim alatt tartozó más személyeket, kik a magas szerződő felek egyikének területén megszöktek, elfogathatják és vagy a hajóra vagy hazájukba visszaküldethetik.
E végre irásban kell, hogy folyamodjanak az illetékes helybeli hatóságokhoz, a hajó- vagy legénységi lajstrom, vagy ha a hajó már előbb elindult volna, ezen okmányok hiteles másolatainak bemutatása által tartozván kimutatni azt, hogy a keresett egyének valóban a hajó legénységéhez tartoznak.
Az ily módon igazolt megkeresésre a szökevény kiszolgáltatása meg nem tagadható.
A főconsulok-, consulok-, alconsuloknak vagy consuli ügynököknek azonfelül minden kitelhető támogatás és segély fog nyujtatni a szökevények felfedezésére és elfogatására, kik is a consuli hatóság megkeresésére és annak költségén fognak az ország börtöneibe vezettetni és mindaddig letartóztattatni, mig alkalom akad elszállitásukra.
Ezen fogság azonban három hónapon tul nem tarthat s ez idő elmultával a consuli hatóságnak három nappal előbb történt tudósitása után a fogoly szabad lábra fog helyeztetni és ugyanazon okból ujra többé el nem fogható.
Ha azonban a szökevény szárazon követett volna el valamely büntetés alá eső cselekményt, a helybeli hatóságnak szabadságában áll a kiszolgáltatást akkorra halasztani, mikor a birói itélet felette meghozatott és végrehajtatott.
A magas szerződő felek megegyeznek arra nézve, hogy oly tengerészekre vagy a hajó legénységéhez tartozó oly más személyekre, kik azon országnak polgárai, melyben a szökés történik, a jelen czikk határozatai nem alkalmazhatók.
Mindazon esetekben, melyekben a hajótulajdonos, a rakomány tulajdonosa és a biztositó közt kötött egyezmény ellenkezőt nem határoz, azon káresetek, melyek a két ország hajóit a nyilt tengeren érték, ha a hajó akár önként, akár az időjárás által kényszeritve egy más kikötőbe fut be, a hajó nemzetének főconsulai, consulai, alconsulai vagy consuli ügynökei által tárgyaltatnak, feltéve, hogy azon országnak, melyben a mondott tisztviselők laknak, vagy pedig egy 3-dik hatalmasságnak polgárai nincsenek egyuttal érdekelve.
Ez utóbbi esetben és ha valamennyi érdekelt fél között békés egyezség nem jön létre, a káreset letárgyalása a helybeli hatóságok által eszközöltetik.
Ha valamelyik magas szerződő fél kormányának vagy alattvalójának tulajdonához tartozó hajó a másik fél partjain hajótörést szenved vagy megfeneklik, a helybeli hatóságok ezen eseményt az illető kerületben, vagy ha ott nincs, a baleset szinhelyéhez legközelebb székelő főconsul, consul, alconsul vagy consuli ügynök tudomására hozandják.
A Portugal vagy portugali birtokok partjai közelében hajótörést szenvedett vagy megfeneklett osztrák vagy magyar hajók megmentésére vonatkozó munkálatok az osztrák-magyar monarchia főconsulai, consulai, alconsulai vagy consuli ügynökei által és viszont az osztrák-magyar monarchia partjai közelében hajótörést szenvedett vagy megfeneklett portugali hajók megmentésére vonatkozó munkálatok a portugali főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök által fognak vezettetni.
A helybeli hatóságok közbelépte csak a consuli hatóságok támogatására, a rend fentartására, a mentésnél közreműködött, a hajó-legénységhez nem tartozó személyek jogainak megóvására és a kimentett áruk ki- és bevitelénél követendő szabályoknak megtartása feletti őrködésre terjed.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök, vagy az általuk e czélra kijelölt képviselők távollétében, valamint azok megérkeztéig a helyi hatóságok kötelesek a hajótörésből megmentett személyek oltalmára és tárgyak fenntartására szükséges minden intézkedést megtenni.
A helyi hatóságok ily esetekben való közbelépteért semmi terheltetésnek nincs helye, kivéve azon költségek megtéritését, melyeket a kimentés és a kimentett tárgyak eltartása okozott, valamint azokat, melyeket hasonló esetben a nemzeti hajók is viselni tartoznak.
A mennyiben a hajótörést szenvedett hajó nemzetisége kétséges volna, a jelen czikkben foglalt intézkedések kizárólag a helyi hatóság illetékességi körébe tartoznak.
A magas szerződő felek ezenkivül megegyeznek abban, hogy a kimentett javak és áruk, hacsak nem szánvák az országban való fogyasztásra, minden vám alól mentek lesznek.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök, valamint a consulsági növendékek és kanczellárok a magas szerződő felek államterületein mindazon szabadalmakat, előjogokat, mentességeket és kiváltságokat élvezendik, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet hasonló rangú tisztviselőit illetik.
Jelen egyezmény tiz évig marad hatályban és a megerősitési okmányok kicserélése után egy hónappal lép életbe.
Ha a szerződő felek egyike sem nyilvánitaná egy évvel az emlitett időszak lefolyta előtt a szerződés hatályának megszüntetése iránt szándékát, az ismét egy évvel és igy tovább évről évre érvényben marad egy esztendő lefolytáig azon naptól fogva, melyen a felmondás történik.
A jelen egyezményt megerősitő okmányok a lehető legrövidebb idő alatt Lissabonban fognak kicseréltetni.
Minek hiteleül az illető meghatalmazottak ezen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel látták el.
Aláirások”
