Jelen törvényjavaslat készitésénél e következő szempontok szolgáltak irányadókul:
1. hogy a nyilvános betegápolás érdekei kellőleg megóva legyenek s egyuttal a kórházak és gyógyintézetek fenállása biztosittassék;
2. hogy az államkincstár által betegápolási költségek czimén eddig fedezett összeg lehetőleg leszállittassék;
3. hogy a betegápolási költségek, ki által és mily sorrendben történendő megtéritésének kötelezettsége pontosan körvonaloztatván, ez által a betegápolási költségek gyorsabb és biztosabb beszedése legyen elérhető.
1. § Az, hogy a betegápolási költségeket első sorban az ápolt maga legyen köteles fizetni, indokolást nem igényel.
Azon esetre nézve azonban, midőn maga az ápolt e költségeket vagyontalanság miatt megtériteni nem lenne képes, meg kellett mindazokat jelölni, kik e költségek viselésére kötelezhetők; erre nézve legtermészetesebb, legigazságosabb és az eddigi gyakorlatnak is megfelelő, hogy fizetni kötelesekül a szülők gyermekeikért, gyermekek szülőkért és hitvestársak egymásért jelöltessenek ki.
A fizetés kötelezettségének a többi rokonokra is kiterjesztése méltányosnak nem látszott.
Szükségesnek mutatkozott továbbá a szolgálat- és munkaadónak e részbeni fizetési kötelezettségét, visszkereseti jogának biztositása mellett kimondani s igy a szolgálati viszony alapján törvényes támpontot megállapitani arra nézve, hogy az ápolási költség ily esetben behajtható legyen.
Ez által a munka- és szolgálatadó egyszersmind saját érdekében arra is fog indittatni, hogy a felfogadott egyének illetőségi és egyéb körülményei felett, a felfogadás alkalmával adatokat szerezzen.
Végül ugyanezen okokból ki kellett a munkásaik után felmerülő ápolási költségek fizetésének kötelezettségét a nagyobb gyárak és vállalatok tulajdonosaira, ugyszintén a vasutakra is terjeszteni.
2. 3. § Fizetni köteles és egyszersmind képes egyének vagy erkölcsi személyek hiányában az ápolási költségek megtéritésére, némely betegségek utáni költségek kivételével, eddig az illetőségi község volt kötelezve, minthogy azonban ez által egyes községek túlterheltettek és e miatt betegeiket a kórházakba nem küldve, a nyilvános betegápolás érdekei is hátrányt szenvedtek, azonkivül pedig e rendszer mellett az ápolási költségek lassu befolyása miatt, a korházak fenállása is veszélyeztetve lőn és igy ezeket folyton állami előlegekkel gyámolitani kellett: mindezeknél fogva ezen rendszer czélszerünek nem találtatván, olyanról kellett gondoskodni, mely a fentebbi hiányok megszüntetése mellett, ugy a megkivántató igényeknek, valamint a méltányosságnak megfelelőbb legyen.
A javaslat 2. és 3. §-ban foglalt módozat erre főleg most, midőn a törvényhatóságok az önkormányzathoz megkivántató költségek fedezésére önadóztatási jogot nyernek, legalkalmasabbnak látszott. Ezen módozat mellett a gyógyintézetek legrövidebb uton jutnak követeléseikhez, minthogy a törvényhatóságok e czélra mindenkor megfelelő pénzkészlettel rendelkezendnek; egyes községek tulterheltetése pedig nem álland be, végül maga az alap is, illetéktelen igénybevétel ellen biztositottnak látszik, mert a törvényhatóság közegei által saját területén az egyes lakósok vagyoni állapotát biztosabban kinyomoztatván, a megyei alap, fizetni képes egyén után terheltetni nem fog.
4. § Az ápolási költségek a 4. §-ban emlitett esetekben jövőre is a kincstár által lennének e következő okoknál fogva megtéritendők és pedig a bába-képezdékben ápoltakért azon okból, mert ezen intézetekben tapasztalás szerint a tananyag szüken van, szülőnők pedig tananyag gyanánt, mire beleegyezése nélkül senki jogosan nem szoritható, csakis akként használhatók fel, ha tartásukért sem tőlük, sem rokonaiktól vagy illetőségi községeiktől az ápolási költségek megtéritése nem követeltetik.
A bujakórosokért azon oknál fogva, mert a lakósságot elkorcsositó oly ragályos betegség, minő a bujakór, orvos-rendőri tekintetnél fogva a baj mielőbbi gyógyitását, ugyszintén az elhurczolás és eltitkolás megelőzést teszi szükségessé, mi csak akként érhető el, ha a vagyontalan bujasenyvesek után (bármely kórházban vagy gyógyintézetben, sőt házilag ápoltassanak is azok) felmerült ápolási költségek, a rokonoktól és az illetőségi községektől nem követeltetnek, hanem mint közegészségügyi intézkedés folytán felmerült kiadások az államkincstár által fedeztetnek.
Az elmebetegek költségeire nézve megjegyeztetik, miként elmebántalmak rendszerint leginkább kezdetben gyógyulván, csakis akkor remélhető az elmekórosoknak, megbetegülésük után azonnal a gyógyintézetekbe elszállitása, ha az illetőségi község arról biztositva van, miszerint az ápolási költségekkel terheltetni nem fog; mert továbbá az elmekórosok gyógyitása rendesen hosszabb időt vevén igénybe, az alatt a költségek tetemes összegre rugnak, melynek megtéritése, az illetőnek és fizetni köteles rokonainak vagyontalansága esetén a községet, illetőleg törvényhatóságot rendkivül megterhelné; mi méltányossági szempontból is mellőzendő.
Az ismeretlen illetőségü betegek utáni költségeket azon okból veszi át az állam, mert a közkórházak a jelentkező betegeket vissza nem utasithatván, az ismeretlen illetőségü betegek után járó költségeket méltányosan sem a kórház, sem a törvényhatóságra róvni nem lehet.
A szembetegekért, ugyszintén a sorozás alkalmából megfigyelés végett a kórházakban elhelyezettekért eddig az államkincstár térité meg az ápolási költségeket; minthogy azonban e részben a fentebbi esetekhez hasonló indokok nem forognak fenn, e költségek megtéritése nem lenne többé az államkincstár terhére elvállalandó.
5. § Magyarország és a külföldi államok között a betegek különös ápolása s a halottak eltemettetése körül, részint állami egyezmények, részint pedig a fenálló gyakorlat alapján e következő eljárás követtetik:
I. A német birodalommal egy 1853. évi julius 11-én Eisenachban kötött állam-egyezmény áll fenn, melynek határozatai szerint a szerződő felek mindegyike köteles arról gondoskodni, hogy saját területén a másik szerződő félnek oly segélyre szorult polgárai, kiknek gyógyitásra és ápolásra van szükségük, ebben ugyanazon elvek szerint részesittessenek, mint saját alattvalóik, mindaddig, mig az átvételre kötelezett államba való visszaszállittatásuk, saját vagy mások egészségére nézve, hátrány nélkül történhetik. Az ez által vagy a temetkezés által okozott költség megtéritése azon községtől vagy azon államnak nyilvános pénztáraiból, melyhez a segélyre szorult tartozik, nem követelhető.
Azon esetre pedig, ha a segélyre szorult vagy helyette más, ki erre magánjogilag kötelezhető, a költséget megtériteni képes, ezek irányában az igények fenmaradnak. A szerződő kormányok egymásnak kölcsönösen biztositják azt is, hogy az illető hatóság felszólitására, az országos törvények szerint kitelhető segélyt nyujtanak a végett, hogy azoknak, kik az emlitett költségeket viselték, e kiadások méltányos felszámitás szerint megtérittessenek.
Ugyanezen államegyezmény, mely egyedül a testi bajokban szenvedökre nézve birt hatálylyal, 1873-ban az elmebetegekre is kiterjesztetett.
II. A vagyontalanok dijtalan ápoltatásának kölcsönös kötelezettsége az 1857-ben kötött egyezmény alapján némely svájczi kantonnal ugymint: Bern, Graubünden, Genf, Neufchatel, Swycz, Tessin, Waadt és Zugel áll fenn; hol csak is az ápoltak avagy azokért fizetni köteles rokonaik irányában lehet megtériteni követelést támasztani.
A gyakorlat szerint továbbá az ápolási költségek különösen nem követeltetnek, e következő államokból: Észak-Amerika, Perzsia, Francziaország (kivéve az elmebetegek és gyógyithatlan betegek utáni költségeket), Angolhon, Belgium, Görögország, Török-Moldva, Oláhország és Montenegrótól.
III. Az ápolási költségek az illető állam közpénztárából megtérittetnek. Svájcznak - Argau, Appenczell (Külső Rhoden), Freiburg, Glarus, Gallen, Schaffhausen, Szolothurn, Thurgau, Unterwalden (erdő felett), Wallis és Zürich kantonaiban 1857-ben kölcsönösen adott nyilatkozatok alapján.
Olaszországnak velenczei tartományaiban.
Oroszországban, mely azonban a lengyel felkelésben részt vett alattvalókért nem fizet, végül:
IV. Az ápolási költségek a tapasztalás szerint kölcsönösen megtérittetnek e következő államokban:
Dánia, Svédország, Svájcznak, Appenczell, (Belső Rhoden) Basel, Unterwalden, (erdő alatt) és Uri kantonaiban, ugyszintén Olaszország a velenczei tartományok kivételével.
7., 8., 9. és 10. § Az 1724. évi augusztus hó 22-én kelt királyi leirat, mely szerint minden község, saját szegényeiről tartozik gondoskodni, ugyszintén az 1871. évi XVIII. törvénycikk 131. §-a alapján eléggé indokoltnak mutatkozik, hogy minden község, az illetőségéhez tartozó vagyontalan gyógyithatlanoknak községi ápolásban és eltartásban való részesitése czéljábóli átvételére, más államokban is gyakorlatlan lévő módon köteleztessék és általában mindazon költségek viselésére hivatva legyen, melyek községi vagy betegápolási szempontból saját területe avagy a területén illetékes vagyontalan és segélyre szorult egyének érdekében felmerülnek.
Az eljárást tárgyazó II. fejezetnél szem előtt tartatott, hogy a kórházak és gyógyintézetek hozzájuk nem tartozó közigazgatási teendőkkel el ne halmoztassanak.
E fejezet egyes pontjai, minthogy a czélnak megfelelő intézkedéseket tartalmaznak, különös indokolást nem igényelnek, megjegyeztetvén, mikép a 13. §-ban foglalt azon intézkedés, mely szerint, ha a törvényhatóság a kórház megkeresésére a bujakóros vagy elmebeteg vagyoni állapotát 2 hó lefolyta alatt a kórháznak tudtul nem adja, tartozik az ápolási költséget a megyei alapból megtériteni, a kórházak fenállásának biztositása érdekében mutatkozik szükségesnek.
Ezen intézkedés által az ügymenet gyógyitása érhető el, anélkül, hogy a megyei alap legkevésbé is terheltetnék, minthogy a javaslat szerint a mulasztó ellen a visszkereseti jog is biztosittatik.
