Rendkivüli intézkedés az kétségtelenül, mely az előterjesztett törvényjavaslat által czéloztatik, de azt hiszszük mégis, hogy egyáltalában nem szorul bővebb indokolásra: mert rendkivüli az is, hogy valaki oly hosszu időn át oly önzetlenül és oly kivételesen nagyszerü helyzetben szolgálja hazáját, mint azt Deák Ferencz tevé.
A törvényhozás midőn egy ilyen férfiunak s e mellett utolsó lehelletéig tagjának emlékét ily rendkivüli módon örökiti meg, bizonynyal önmagát s az általa képviselt nemzetet tiszteli meg az elhunyt iránt kifejezett kegyelet által.
Midőn ily felfogásból kiindulva, a törvényjavaslatot elfogadás végett ajánljuk, csak a 2-ik § rendelkezését kivánjuk pár szóval indokolni.
A törvényjavaslat ezen §-a azt czélozza, hogy az emlék ne az országos költségvetésben megszavazandó összegből, de országos adakozás utján állittassék fel.
Ezt javasoljuk azért, mert meggyőződésünk, hogy sokkal nagyobbszerü s igy Deák Ferenczhez sokkal méltóbb, ha emléke nem a törvényhozás által az állam jövedelmeiből megszavazott összegből, de a kegyelettől áthatott nemzet önkéntes adakozása eredményéből állittatik fel.
Ily módon az állam, mint ilyen, kifejezi az elhunyt nagy hazafi iránt elösmerését az által, hogy a törvényhozás törvénybe igtatja érdemeit, hogy a kormányt bizza meg az országos adakozás s az emlék felállitása érdekében teendőkkel, és e mellett alkalom adatik a haza minden fiának arra, hogy anyagi tehetségéhez mérten leróhassa a kegyelet adóját az iránt, ki egész életében a közügynek élt s csak véglehelletével szünt meg az ország törvényhozásának tagja lenni.
