1876. évi IV. törvénycikk

a dohányjövedékről szóló 1868. évi XIV. törvénycikk és az érvényben levő dohányjövedéki szabályok némely intézkedéseinek módositásáról * 

1. § A kincstár számára való dohány-termelési engedélyek megadására Horvát-Szlavonországok kivételével, hol az engedélyek kiállitása tekintetében az eddigi eljárás tartatik fenn, az 1877-iki termelési évtől kezdve a dohánybeváltó felügyelőségek lesznek hivatva.

A kivitelre, valamint saját használatra való dohánytermelési engedélyek megadása azonban jövőre is a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozik.

2. § Az 1868. évi XIV. törvénycikk s az abban fentartott dohány-jövedéki szabályok hatálya a volt katonai határőrvidékre is kiterjesztetik.

3. § Az 1868. évi XIV. törvénycikk 7. §-ban a saját használatra való termelésre engedélyezett minden négyszögöl után 20 krajczárban megállapitott fogyasztási illeték, az ugyanott megszabott felügyeleti illeték fentartása mellett, 1876. termelési évtől kezdve negyven krajczárra emeltetik fel.

A volt katonai határőrvidék azon lakosai részére azonban, kik az ott érvényben álló szabályok folytán szögölenként egy három negyed és három egy fél krajczár fogyasztási illeték fizetése mellett termeltek eddig saját használatukra dohányt, a fogyasztási illeték minden négyszögöl után husz krajczárban, az ezen felül fizetendő felügyeleti illeték pedig minden egyes engedély után az idézett törvénycikk 7-ik szakaszában egy forintra megszabott felügyeleti illeték felében vagyis ötven krajczárban állapittatik meg.

Azon termelők részére, kiknek családjaikban az 1873. évi október 1-ső napját megelőző időből végvidéki katonai rokkantak vannak, ez utóbbiak élete fogytáig, az eddigi négyszögölenként 1 75/100 krajczárban fenálló engedélydij a mérsékelt felügyeleti dij mellett fentartatik.

4. § A volt határőrvidéken még fennálló házközösségek számára saját használatra való dohánytermelésre az engedély a házfőnek nevére állítandó ki, s az engedélyezendő tér tekintetében fennálló azon szabály, mely szerint oly házközösségnek, melyhez tiz férfinél kevesebb tartozik, negyven; oly házközösségnek, melyben a férfiak száma tiztől huszig terjed, nyolczvan, a hol pedig husz férfinél több van, száz négyszögöl adandó, fentartatik.

Ha valamely házközség feloszlik, az abból kiváló egyes családok részére, a saját használatra való dohánytermelési tér az 1868:XIV. törvénycikk 6. §-a szerint lesz kiszabandó.

5. § A saját használatra való dohánytermelésről szóló engedély-okmány csakis a termelésre következő év végeig a szolgál fedezetül a dohány-termelésre engedélylyel biró termesztőnek, a birtokában levő saját termeléséből származó dohánykészletre nézve.

Az tehát, ki ez időhatáron tul tart dohányt az előbbi év termeléséből, azt a mennyiség megjelölésével az illetékes községi előljáróságnak még a határidő eltelte előtt szóval vagy irásban bejelenteni tartozik, az előljáróság ezen körülményről, annak valósága felderitése mellett a pénzügyigazgatóságnak haladéktalanul irásbeli jelentést tenni köteles, mire a pénzügyigazgatóság, ha oly bebizonyitott körülmények fenn nem forognak, melyek a termelő azon állitását, hogy a feljelentett dohány-készlet annak előbbi évi terméséből származik, megczáfolják, a dohány elfogyasztására határidőt szab ki.

Ellenkező esetben, ha tudniillik a bejelentés elmulasztatott, a határidő lefolyása után talált dohány, mint jogtalanul birtoklott, jövedéki eljárás alá vétetik.

6. § A kincstár számára beszállitott vagy külkereskedésre termelt dohányból, az 1868. évi XIV. törvénycikk 8. §-ában megjelölt egyének részére meghagyandó dohány-mennyiség az 1876. termelési évtől kezdve, fejenkint tiz kilogrammban, az ezen dohányért fizetendő fogyasztási illeték pedig, minden fél kilogramm (ötszáz gramm) után harmincz krajczárban állapittatik meg.

Ezen dohány tekintetében a fennidézett törvény folytán kiállitott igazolási okmányok érvénye azoknak keltétől egy egész évre terjed ki.

7. § A községi előljárók kötelesek a náluk benyujtott termelési bejelentéseket az azokban foglalt adatok szerint megvizsgálni, a mint azok a kincstár számára, kivitelre, vagy saját használatra szólnak, külön-külön jegyzékbe azonnal bevezetni és minden hó végével (a január hóban beadottakat pedig legfeljebb február hó 4-éig), a kincstár számára tett bejelentéseket az illetékes dohánybeváltó felügyelőséghez, a kivitelre és a saját használatra szóló bejelentéseket pedig a pénzügyi igazgatósághoz (felügyelőséghez) a jegyzék tisztázata kiséretében beküldeni.

Ezen beküldés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése, avagy a bejelentések megváltoztatása az azokban foglalt adatok kihagyása vagy kitörlése által, vagy az azokban foglalt valótlan adatok bizonyitása, 5 frttól 100 frtig terjedő rendszegési birsággal fog fenyittetni; ugyanezen birsággal fenyittetnek azon községi előljárók, kik az 1868-ik évi XIV. törvénycikk 12. §-ában és jelen törvény 5. §-ában a saját használatra való dohánytermelés körül rájuk ruházott teendőket nem teljesítik.

Ezen birságok kiszabása és a közadók behajtására nézve fennálló törvények szerinti beszedése, a pénzügyigazgatóságok (felügyelőségek) által eszközlendő.

A pénzügyigazgatóság, illetőleg dohánybeváltó felügyelőség tartozik a kellő időben beküldött bejelentések feletti határozatát legfeljebb márczius 31-ikig, folyó 1876-ik évre pedig april hó 20-ig a községi előljáróknak kiküldeni, ellenkező esetben azok a kérelmezők javára elintézetteknek tekintetnek.

8. § Szállodák, vendéglők, pálinka-, bor-, sör- vagy kávéházak tulajdonosai vagy bérlői, valamint kereskedők, gyárosok, szállitók s átalában nyilt helyiséggel vagy raktárral biró iparosok felelősek mindazon jövedéki áthágásokért, melyek az üzletükhöz tartozó épületekben vagy helyiségekben követtetnek el, és kezeskednek az ily áthágások folytán kiszabott birságokért és fogyasztási illetékekért, a mennyiben a jövedéki kihágás elkövetői ők maguk, vagy családtagjaik, segédjeik, cselédjeik, munkásaik, vagy az ily helyiségekbe házalási vagy üzérkedési czélból bejáró egyének.

9. § Szállodák, vendéglők, bor-, sör- és kávéházak s más nyilvános helyek tulajdonosai és bérlői tartoznak, ha maguk vagy segédeik által a vendégeknek dohánygyártmányokat eladni kivánnak, maguknak erre különös engedélyt kieszközölni.

10. § A községi előljárók, tisztviselők és szolgák, városokban a rendőrség teendőivel megbizott tisztviselők és közegek kötelesek a dohánycsempészet akadályozása körül közreműködni.

Ennélfogva azon községi előljárók, ugy községi és rendőrségi tisztviselők és közegek, kik valamely tudomásukra jutott csempészetet a pénzügyi hatóságnak vagy a pénzügyőri közegeknek fel nem jelentenek vagy annak megakadályozására hatáskörükben minden intézkedést meg nem tesznek, a pénzügyi igazgatóság által birsággal büntettetnek, mely 10 frttól 100 frtig terjedhet.

Ha pedig a pénzügyi hatóság vagy a pénzügyőri közegek felszólitása folytán a csempészet megakadályozásánál, a csempészett dohány lefoglalásánál vagy pedig a tettesek elfogatásánál közreműködni vonakodnak, vagy bármikép a szükséges segédletet megtagadják, ezen birság egész 200 frtig felemeltethetik.

11. § Mindazon esetekben, mikor jövedéki kihágások alkalmával a fogyasztási illeték (engedélyilleték) a birság kiszabása alapjául vétetik, ezen fogyasztási illeték:

a) a külföldi gyártmányokért vagy külföldi nyers dohányért és az országban tiltott módon készitett dohánygyártmányokért az 1875. évi XIV. tc. által kiszabott összegekben;

b) belföldön termett dohánylevelekért és tiltott módon készitett belföldi vágott dohányért minden 500 gramm után nyolczvan krajczárban állapittatik meg.

12. § Külföldről való dohánycsempészet az ezáltal megröviditett vagy veszélyeztetett vám- és fogyasztási illetéknek ötszörösétől annak tizszereséig terjedő mennyiségével megbüntettetik.

Ha azonban oly enyhitő körülmények léteznek, melyeket más terhelő körülmények ki nem egyenlitenek, ez esetben a büntetés az emlitett illetékek kétszeres mennyiségéig enyhittethetik.

Az itt megszabott büntetésnek van helye akkor is, ha a csempészet véghez nem vitetett ugyan, de megkisértetett.

13. § Ha valaki engedély nélkül dohányt ültet, minden jogtalanul beültetett négyszögölnyi földtér után 30 krajczárnyi s ha dohány másnemű növények között elszórtan ültettetett, akkép, hogy a dohánypalánták rendes ültetvényt nem képeznek, minden növény után 10 krnyi birságban marasztaltatik el, a legkisebb büntetés azonban 5 frtnál kevesebb nem lehet.

Ha azonban a tilalom-ellenes dohánytermelés kertekben vagy bekeritett területekben üzetett, akkor a büntetés minden négyszögöltől egy frtban, minden elszórtan ültetett növény után husz krajczárban állapittatik meg.

Azonkivűl minden egyes esetben a tilalomellenesen ültetett s még a mezőn illetőleg a kertekben létező dohány megsemmisittetik.

14. § Azon termelő, ki az illetékes pénzügyi hatóság részéről a kincstár számára vagy kivitelre dohánytermelési engedélyt nyert, de az engedélyben kitett földtérnél nagyobbat használ, minden négyszög öl után mely jogtalanul beültetettnek tekintendő, tiz krajczárnyi birsággal fenyittetik; ez esetben azonban a dohány megsemmisitésének nincsen helye.

Saját használatra való dohánytermelésnél előforduló tulültetésre nézve az 1868. évi XIV. tc. 12. §-ának intézkedése szerint kell eljárni.

15. § Ha a kincstár számára vagy kivitelre való dohánytermelés az engedélyben megnevezett téren történt, az engedélyezett téren tul tett ültetéseknél, nem esik büntetés alá:

a) két catastralis holdat meg nem haladó engedélyeknél az engedélyezett tér husz százaléka;

b) két catastralis holdat tulhaladó engedélyeknél két hold után husz százalék, a további nyolcz holdtól hat százalék, az azontul engedélyezett tér után pedig négy százalék.

16. § Ha a dohánytermelésre nem az engedélyben kijelölt földek használtatnak, az illető a beültetett földterületre eső felügyeleti illeték kétszeresével büntettetik.

17. § A dohánynak élvezetre való tilalomellenes készitése és tilalomellenes forgalomba tétele büntettetik:

a) a fogyasztási illetéknek felétől kétszereséig, ha a dohány, mely az áthágás tárgyát képezi, a kincstár raktáraiból származik vagy törvényszerüen a törvényes illetékek lefizetése mellett külföldről hozatott be;

b) a fogyasztási illeték kétszeresétől négyszereséig minden más esetben.

Dohánynyal való házalás vagy dohánynak nyilvános helyeken tilos árulása a fentebbi birságokon felül még egy havi fogsággal is büntettetik.

18. § Dohánynak tilalomellenes birtoklása a fogyasztási illetéknek kétszeresétől négyszereséig büntettetik.

19. § Ha a pénzbirság az elmarasztalttól egészben vagy részben behajtható nem volna, vagy pedig ennek behajtása csakis az elmarasztalt minden ingatlanságai eladása által ugy lenne eszközölhető, hogy ennek folytán az elmarasztalt végelszegényedése és adóképtelensége következnék be, a pénzbirság helyett fogságbüntetés alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott öt frt után egy-egy napi fogság essék.

Ha a jelen törvény 17. §-ának alkalmazása folytán a birság mellett még külön egy havi fogságbüntetés is mondatott ki, ez a be nem szedhető birság után eső fogságon tul lesz kitöltendő.

A fogságbüntetés azonban ez utóbbi esetben sem haladhat tul egy évet.

20. § Az eljárás megröviditése és költségkimélés czéljából azon itéletben, melyben a birság az elmarasztaltra kirovatik, előre megállapitandó a fogság azon mérve is, mely a birság be nem hajthatása esetén az elmarasztalt személyre alkalmazandó.

Azon esetre, ha hitelesen kiderül, hogy az elmarasztalt fél a birság vagy annak még hátralevő része lefizetésére képtelen, vagy hogy annak behajtása a fél adóképtelenségét vonná maga után, a pénzügyminister a birság behajtásától elállhat s a birói végrehajtás előtt avagy annak folyama alatt felhatalmazhatja az illető pénzügyigazgatóságot, hogy az itéletileg kiszabott fogságbüntetésnek foganatositását az illetékes királyi ügyészség utján az első folyamodású kir. biróságnál szorgalmaztathassa, mely az ügyben itéletet hozott.

Ha a megitélt birságnak csak egy része maradt behajtatlan, az emlitett biróság a kitöltendő fogság idejét azon arány szerint állapitja meg, mely az egész megitélt birság után megszabott fogsági időből a beszedetlenül maradt birságrésznek megfelel.

Ez utóbbi határozat ellen az elmarasztalt fél felebbezéssel nem élhet.

21. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény hatályba lépte előtt itéletileg kiszabott birságokat, melyekre a végrehajtás még nem foganatosittatott, a jelen törvényben meghatározott mérvekre szállithassa le.

22. § Az 1868-iki XIV. törvénycikk és az abban fentartott szabályok mindazon rendeletei, melyek a jelen törvény által meg nem változtatnak, továbbra is érvényben hagyatnak.

23. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére