Nem tartozom ugyan azok közé, kik közigazgatásunkat minden alkalommal a lehető legroszabb szinben tüntetik elő, - és még kevésbé osztom azok nézetét, kik a létező bajokon az által óhajtanának segiteni, hogy a nálunk hosszu századok során kifejlett közigazgatási rendszert teljesen eldobva, egy idegent honositsanak meg, de nem tagadom azért, hogy sok hiba van közigazgatásunkban s hogy jobbá tétele végett gyökeres javitások szükségesek, csakhogy ezeket a meglevőnek nem teljes elvetése, hanem a fejlettebb államélethez, az abból származó bonyolultabb közigazgatási viszonyokhoz és fokozottabb igényekhez idomitása és megfelelő szervezése által tartom eszközlendőknek.
Az által, hogy ha a közigazgatást választott tisztviselők helyett már a törvényhatóságokban is kinevezett hivatalnokokra bizzuk, a bajon egyáltalában nem segitünk.
Ez által még nem áll elő az oly szükséges összehangzás a különböző közigazgatási ágak müködésében, mert hiszen ma is épen ugy hiányzik ez a közigazgatás azon ágai között, a melyek egyformán kinevezett hivatalnokok által láttatnak el, mint az ilyenek s a törvényhatósági közegek által ellátott közigazgatási ágak között, hogy pedig a kinevezés jobb közegekről nem biztosit, mint a választás, azt az ujabb időkben is eléggé tapasztaltuk.
Nem idevaló azonban azon kérdésnek tüzetes tárgyalása, hogy a kinevezett vagy a választott, tisztviselőknek adandó-e az elméletben az elsőség és csupán annyit kivánok itt megjegyezni, hogy állandósitott hivatalnokoknak nagyobb fizetés és nyugdij kell, mi az államnak igen nagy, ujabb terheltetésével járna.
De nem csak azért nem tartanám helyesnek eltörölni a tisztviselők választását, - hanem azért sem, mert az önkormányzatot az ujabb viszonyok-követelte módositásokkal fentartani szükségesnek hiszem.
Teljes készséggel elismerem, hogy a fizetett, habár választott tisztviselők általi közigazgatás az önkormányzati közigazgatásnak nem legtökéletesebb módja.
Elismerem, hogy sokkal jobb az, mi Angliában kifejlett, - hogy bár kinevezett, de ingyen szolgáló közegek vezetik a közigazgatást, de nálunk ez nem igy fejlődött ki az életből, nálunk ez nem létesithető s igy meg kell elégednünk az önkormányzat alapján álló közigazgatás azon módozatával, mely az életből fejlődött ki, a mely lehetséges.
A feladat ily viszonyok között abban áll, hogy oly intézményt hozzunk létre, a melynek szervezete és megállapitott hatásköre folytán:
1. biztosittassék a közigazgatás különböző ágazatainak működésében az összehangzás és eléressék az, hogy a különböző, akár választott, akár kinevezett közegek egymást müködésükben támogassák;
2. kiterjesztessék a törvényhatóságokban az önkormányzati elem tulnyomó befolyása a közigazgatás minden ágában, de egyuttal intézkedve legyen aziránt, hogy ezen elemnek netalán hiánya a közigazgatást meg ne akaszthassa és képtelensége, részrehajlása vagy épen rosz akarata az állam czéljainak elérését ne veszélyeztethesse;
3. elérjük azt, hogy a különböző forrásokból eredő - a választott és kinevezett közegek egymásnak müködését, a törvényhatóságok által választott nem tisztviselő és nem hivatalnok tagok pedig mindezeket ellenőrizzék és ez utóbbiak a kijelölt határok között a közigazgatásra egyenes rendelkező befolyást gyakorolhassanak;
4. a közigazgatási teendők decentralisáltatván, azoknak egy tetemes része a törvényhatóságok kebelében elintézését nyerje, a központi kormányzat sok teendőtől megkiméltessék s ez által az ügyek elintézése gyorsabbá, a központi kormányzat olcsóbbá tétessék;
5. mind a kinevezett, mind a választott közigazgatási közegekre vonatkozólag oly eljárás lépjen életbe, a mely szerint a képtelenek vagy hibásak rövid eljárás mellett elmozdithatók legyenek s igy a jó közigazgatást ne akadályozhassák.
Ezen czélra hatni, feladata a jelen törvényjavaslatnak.
Nem terjeszkedik és nem terjeszkedhetik az ki mindazon törvényes intézkedésekre, a melyek a közigazgatás különböző ágazataiban, például: adóügyi közigazgatás, közmunkaügy, posta-, távirdaügy, tanügy stb. szükségesek, feladata a fentebb jelzett czélnak szem előtt tartásával megteremteni azon testületet, a melyhez a külön közigazgatási ágakra alkotott és alkotandó törvények a teendőket bizhassák és kijelölni legfőbb vonalaiban a keretet, a melynek határai között ezen megbizatás, ezen átruházás történhet.
Magát a szorosan vett közigazgatást illetőleg is csak a felebbezett ügyekre nézve történt ebben eltérés, mig maguk, a fegyelmi ügyekre nézve is a szükséges ujabb intézkedések, külön törvényjavaslatokban foglaltatnak.
Miután ezen közigazgatási bizottság, ha volt is vele némi rokonságban álló intézményünk a hajdani közgyülésekben, mind összealkotását, mind hatáskörét illetőleg szükségesnek látom, hogy mielőtt a részleteknek indokolására térnék át, megvilágositsam e törvényjavaslatot azon két főszempontból, a melyből leginkább hiszem, hogy aggályokat fog fölkelthetni.
Az egyik az, hogy nem semmisiti-e meg a törvényhatósági önkormányzatot s különösen nem teszi-e semmivé a közgyüléseket?
A másik az, hogy nem veszélyeztetik-e az állam érdeke, ha mindazon nagyfontosságu ügyek, a melyekre hatásköre kiterjed nagyrészben hatósági közegek végrehajtására s egy oly testület közvetlen intézkedésére és ellenőrzésére bizatnak, a mely nagy többségében választott tagokból áll?
A mi az elsőt illeti, határozottan merem állitani, hogy oly tágkörü, oly valódi befolyása az államélet minden ágaira a törvényhatóságoknak, mióta fejlettebb az államélet, soha sem volt - mint ezen bizottság szervezése után lesz.
21 tagja közül 15 a törvényhatóság választottja és ezeknek befolyása kiterjed a közigazgatás minden ágára; a valódi végrehajtási teendőknek egy nagy részét pedig a közigazgatás egész terén közvetlenül a törvényhatósági és községi választott közegek teljesitik.
Igaz, az administrativ teendők, az azokból folyó felebbezések, valamint a tisztviselők elleni fegyelmi eljárásra vonatkozó teendők nagy része elvonatnak a közgyülések köréből, de ezek oly teendők, a melyeket egy jelenlevő, tagjait illetőleg folyton változó, nagyszámu tagokból álló testület végezni nem is képes.
Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy eddig is illusio volt azt hinni, hogy ezeket a közgyülések végezték.
Az administratiót azon sokkal szükebb körben, mely eddig a törvényhatóságokat megillette, teljesitette és helyettesitette az alispán, a felebbezési és fegyelmi ügyek pedig egyes esetek kivételével intéztettek ugy, hogy igen gyakran épen a tisztviselők, kiknek eljárása jött legtöbbször szóba, képezték a jelenlevők nagy többségét; az érintett kivételes esetek pedig beállottak leginkább akkor, a midőn egyes ügy, egyes kérdés érdekeltségi vagy pártszempontból birta a részvételre a bizottmány tagjainak kisebb vagy nagyobb részét, a minek a dolog természetében fekvő következése volt, hogy egyöntetüség nem volt és nem lehetett az eljárásban s az igazságérzet nem egyszer megsértve lett az illetőknek minden hibája nélkül is, mert hiszen rendszerint nem ugyanazok, de egészen más emberek határoztak az egyik és a másik esetben.
Nem vád ez hazai viszonyaink, nem vád különösen a közgyülések tagjai ellen, de constatálása annak, mi tényleg megtörtént s a mi mindenütt a világon meg fogna történni, ha ilynemü teendők politikai nézet-harczot vivó nagyszámu és a jelenlevőket illetőleg annyira változó gyülésekre bizatnának.
Ha tehát az illusorius, a helyesen nem gyakorolható jogok helyett azt nyerik a közgyülések, hogy választott tagjaik által valóságos befolyást fognak gyakorolhatni nem csak az eddigi szük körben, de a közigazgatás minden ágazatait illetőleg, azt önkormányzati szempontból csak nyereségnek lehet tekinteni, minden egyéb teendőiket pedig megtartják nem csak, de miután a közigazgatás összes ágazatainak állását illetőleg kimeritő jelentések fognak elébök terjesztetni, még sokkal alaposabban fognak azokban eljárhatni.
A mi a második aggályt illeti, ezt eloszlatja bizonynyal annak megfontolása, hogy a főispánnak adott azon jog, a mely szerint, ha az állam-érdeket veszélyeztetve látja: a bizottság végzését az illető ministerhez minden esetben felterjesztheti, megadja az alkalmat arra, hogy a központi kormány ezen érdekeket minden károsodás ellen megvédhesse.
Oly jog ez, a mely bizonyos esetekre nézve eddig is létezett és a melyet az adóügyi és más hasonló teendők miatt addig, a meddig kiterjesztve van, kiterjeszteni mulhatlanul szükséges, de a mely addig kiterjesztve, meg is adja teljesen az államérdek szempontjából szükséges biztositékot.
Áttérve most már a részletekre, az 1-ső fejezet, mely a bizottság tagjairól és az általános intézkedésekről szól, indokolást alig igényel.
Ha azt akarjuk, hogy a közigazgatás összes ágazataiban a müködés összhangzólag teljesittessék, mindenik ágazat főnöke jelen kell, hogy legyen azon testületben, a mely a közigazgatás vezetésére, ellenőrzésére hivatva van, az önkormányzati eszme pedig azt határozottan megköveteli, hogy a tisztviselőkön és hivatalnokokon kivül a törvényhatóság hivatalon kivüli választott tagjai is mint a bizottságnak tagjai, mindezen ügyekben tettleges befolyást gyakorolhassanak.
A 2-ik fejezet állapitja meg a bizottság hatáskörét.
Eltekintve a hatáskörnek a 12. §-ban foglalt meghatározásától, mely a fentebbiek által már igazolva van, áttérhetek az ezen fejezet 3. részében foglaltak indokolására.
Az első rész a 13. §-tól bezárólag a 43. §-ig terjed, de ezen §-ok közül az általánosságban elmondottak után csak a következők kivánnak külön indokolást.
A 19. § intézkedése szükséges, mert merülnek fel a közigazgatás terén oly teendők, a melyek 24 óráig sem halaszthatók, és arra nézve, hogy ezen a czimen a főispán vagy az alispán túl ne terjeszkedhessék, kellő biztositékot nyujt azon kötelezettség, hogy a legközelebbi ülés előtt eljárását nem csak bejelenteni, de igazolni is tartozik.
A 20. § azon intézkedése, hogy a jelenlevők, határoznak, szükséges, mert különben az egyes tagok hanyagsága miatt fennakadhatna a közigazgatás; azt pedig, hogy az államkincstárt érdeklő határozatok hozatalánál az adófelügyelő vagy helyettese jelen legyen, az államkincstár érdeke okvetlenül követeli.
A 23. § intézkedése szükséges, ha gyors és pontos közigazgatást akarunk, mert ez csak ugy lehet, ha minden közigazgatási ág főnöke az ott körülirt módon rendelkezhetik a hozzátartozó ügyeket illetőleg a törvényhatóság területén levő bármely alárendelt közigazgatási közeggel; az összhangzatos müködés pedig biztositva van azáltal, a mi a 15. §-ban elrendeltetik.
Azok, a mik a következő §-okban egész a 35. §-ig kizárólag foglaltatnak, átalános vonalokban megszabják a hatáskört, s a fentebbiekben már megtalálják indokolásukat épen ugy, mint az is, hogy a részletek megállapitása külön törvényre vagy szabályrendeletre bizatik.
A 35-36. §-okhoz
A 35. és 36. § czélja az eljárást az ott emlitett ügyekben is gyorsabbá tenni, s ugy szabályozni, hogy a mennyire ez a fennálló viszonyok között lehetséges, a központi kormány teendői kevesbittessenek.
Figyelembe veendő volt itten az is, hogy tovább menni e tekintetben a vederőről szóló törvény módositása nélkül alig lehetne, azt pedig igy mellékesen módositani nem volna czélszerü, s hogy ugy az egyes felek érdeke, mint a véderő érdekei különös tekintetet érdemelnek.
Ugy azonban, mint e két § szerkesztve van, miután az elutasitó végzés ellen a félnek felebbezés engedtetik, az engedélyező végzés pedig hivatalból felebbezendőnek mondatik ki, mindkét igénynek, teljesen elég van téve.
A 37-43. §-okhoz
A 37-43-ig berekesztőleg terjedő §-okban óvatosan kerülve van mindaz, mi az igazságszolgáltatás és közigazgatás elválasztásának elvével ellenkezik, de kiterjeszti a közigazgatási bizottság hatáskörét az igazságszolgáltatási administratio ellenőrzésére is, mi mind az általánosan kitüzött czél szempontjából, mind pedig különösen a börtönökre vonatkozólag a helyes kezelés, sőt a közbiztonság és a humanismus szempontjából és a közönségnek álhirekkel szemben megnyugtatása czéljából is szükséges, és e mellett az igazságügyi kormányzatnak alkalmat ad arra, hogy teljesen elfogulatlan az igazságszolgáltatási bureaucratián kivül álló közeg utján nyerhessen tudomást s esetleg ilyet használhasson fel, az általa szükségesnek itélt vizsgálatok teljesitésére.
A 44-58. §-okhoz
A második rész a közigazgatási bizottságnak mint fegyelmi hatóságnak teendőiről szól, a 44. §-tól bezárólag az 58. §-ig terjed.
A mi az e §-okban a községi és törvényhatósági tisztviselőkre nézve vonatkozik, indokolva van azon törvényjavaslatok mellett, melyek a községi és a törvényhatósági törvény némely intézkedéseinek módositása és pótlása tárgyában beadva vannak, s igy itten ujabb indokolást nem kiván.
Hogy a törvényhatóság kebelében működő kormány-közegek is alávettessenek a fegyelmi eljárás szempontjából a közigazgatási bizottságnak, az okvetlenül szükséges, ha annak működését sikeressé tenni akarják, s igy bővebb indokolást nem kiván, valamint nem kiván az sem, hogy ezen közegekre nézve a részletek megállapitása, a mennyiben egyik vagy másik közigazgatási ág közegeire nézve az arra vonatkozó törvény intézkedni fog ezen törvényre, ellen esetben pedig a minister szabályrendeletére hagyatott.
Mig a legutóbbi esetben is egy nagy előlépés van ebben, szemben a jelen helyzettel, midőn sem biztos szabály sem szervezett közeg nincs az ez irányu eljárást illetőleg.
Midőn pedig ezen §-ok minden ministernek is megadják azon jogot, hogy bármely közeg ellen elrendelhesse a vizsgálatot, ha mulasztása vagy vétsége a szakmájához tartozó ügyek körül fordult elő, akkor csakis a szükséges biztositékot adják meg a központi kormánynak az iránt, hogy a kötelességeiket nem, vagy roszul teljesitők ellenében a közigazgatás és az állam érdekeit megvédeni képes leend.
Az továbbá, hogy a felebbezés minden közegre nézve az illető ministerhez s igy a községi és törvényhatósági közegekre nézve a belügyministerhez intézendő mindig, abban leli igazolását, hogy a legfelsőbb fokon biráskodást, - pedig ez közigazgatási biráskodás, - egy és ugyanazon hivatalnok vagy tisztviselőre nézve, különböző közegekre bizni méltánytalan és igy igazolhatatlan intézkedés lenne.
Végezetül azon intézkedés, hogy két egyforma határozat ellen felebbezésnek helye ne legyen, szükséges azért, hogy a fegyelmi ügyek a lehetőségig rövid idő alatt lebonyolithatók legyenek s a központi kormány ez irányu teendőkkel túl ne terheltessék, mig a főispánnak adott azon jog, hogy ő minden fegyelmi ügyet bármily stadiumban az illető ministerhez felebbezhessen, szükséges azért, hogy különleges hatósági érdekek és szempontok az államérdek és az állami szempontok hátrányára ne érvényesithessék magukat, de szükséges még azért is, hogy a törvényhatóságok kebelében egy vagy más esetben magát érvényesiteni netalán megkisértő párt vagy más szempontok miatti elnyomatástól az illető felek is megóvassanak.
A 59-64. §-okhoz
A harmadik rész a központi bizottságnak mint felebbviteli hatóságnak teendőiről szól, és az 59. §-tól bezárólag a 64. §-ig terjed.
A törvényhatósági és községi körben felmerülő ügyekre nézve a 61., 62. és 63. § ez irányban tüzetesen intézkednek, mig a többi közigazgatási ágakhoz tartozó ügyekben a 60. § a részletes megállapodásokra nézve az illető külön törvényekre utal.
E különbség már indokolva van az általánosságban elmondottak által, s igy bővebb fejtegetésre nem szorul, a 61., 62. és 63. §-ok megállapodásainál pedig a vezéreszme az, hogy a törvényhatósági közgyüléstől csak az vétessék el, minek teljesitése általa helyesen a dolog természeténél fogva nem eszközölhető, épen azért szoritkoznak azok a megnevezett s concret kérdésekre vonatkozó esetekre, érintetlenül hagyván a közgyülések teendőit mindazokra nézve, a melyeknél állandó vagy általános hatályu intézkedések teendők.
A felebbezésnek két egyenlő határozat esetében korlátozása és a főispánnak adott felebbezési jog indokolását ugyanazokban találja, a melyek a II. részre nézve már elmondattak.
A III. fejezet a közigazgatási bizottság viszonyát az államkormányhoz és a törvényhatósághoz szabályozza és ezen szempontból két részre oszlik.
A 65-71. §-okhoz
Az első rész, mely az államkormányhoz való viszonyról szól, a 65. §-71. §-ig bezárólag terjed.
Ezen §-ok közül csak a 66 és 67. kiván külön indokolást.
A 66. § a közigazgatási bizottságnak megadja azt a jogot, hogy a ministert figyelmeztethesse, de egyuttal intézkedik az iránt, hogy ebből feliratváltások s igy az ügyek elhalasztása ne származhassék, mert rendelkezik arról, hogy ha a minister ragaszkodik rendeletéhez, minden ujabb ülés tartásának szüksége nélkül az haladéktalanul végrehajtassék.
Ily módon gyakorolja azon jogot, a melylyel egyes közegek is élhetnek s a mely némely minden körülmények között előállható, tévedések rosz következéseinek elháritása végett szükséges, de gyakorolja ugy, hogy a közigazgatás gyors folyamát ezért nem akadályozhatja.
A kivétel, mely a §-ban foglaltatik, annál kevesebb gyakorlati horderővel bir, mentől inkább biztosak vagyunk alkotmányunk birtokában, de mindemellett szükséges azon nagy alkotmányos elvet, mely a törvényesen meg nem szavazott ujonczok és adók iránti rendeletek végre nem hajthatóságában rejlik, itt is minden félreértések ellen megóvni s a törvényhatóságok ezen sarkalatos jogát minden kétségen felül fentartani.
A 67. § pedig szükséges azért, mert a törvényhatóságok kebelébeni helyzetet, a közigazgatás összes ágazataiban tapasztaltakat együttesen feltüntető tüzetes jelentések által érhető el az, hogy a központi kormány az ország viszonyait teljesen felismerje s ezen ismeret alapján intézkedjék ugy a közigazgatás körében, mint a törvényhozás elébe tartozó kérdések megoldását illetőleg.
A 72-76. §-okhoz
A második rész, mely a törvényhatósághoz való viszonyról szól, a 72. §-tól bezárólag a 76. §-ig terjed.
Ezen §-ok közül csak is a 73. és 76-ik kiván némi indokolást.
Az első ezek közül intézkedik az iránt, hogy a törvényhatósági közgyülés is rendszeresen értesittessék a közigazgatásnak területéni állásáról, a tapasztalt hiányokról stb. sőt elrendeli azt is, hogy tudomására hozassanak azon javaslatok is, a melyek a közigazgatási bizottság által a 67. § értelmében a kormányhoz terjesztetnek fel.
Ezen intézkedés a törvényhatósági közgyülést azon helyzetbe teszi, hogy nem csak a saját hatáskörébe tartozó intézkedéseket teheti meg teljes alapossággal; de véleményt alkothat és mondhat azok felett is, melyekben az intézkedés a kormány vagy a törvényhozás hatáskörébe tartozik, s igy az eszmék tisztázását a dolog minden oldalról megfontolását eszközli.
Meggyőződésem, hogy ha ezen § intézkedéseit a törvényhatósági közgyülések buzgalommal felhasználják, felébreszthetik kebelükben a közügyek iránti sok helyen - fájdalom - nagyon hanyatló érdekeltséget s a közpályára készülőknek, ugy mint régente voltak, gyakorlati iskoláivá lehetnek.
A másodika az idézett §-oknak, a 76. § ugyanazon joggal ruházza fel a közigazgatási bizottságot a törvényhatósággal szemben, a melylyel az a 66. § értelmében a kormánynyal szemben bir.
Részemről ezen jognak megadását ugyanazon okoknál fogva, a melyeket a 66. §-nál elmondottam, szükségesnek tartom; de az administratio folytonosságának és fennemakadásának szempontja szükségessé teszi azt is, hogy ha az ügy eldöntése ujabb közgyülésig nem halasztható, vagy a bizottság nézete a törvényhatóság fentartott határozatával szemben ugyanaz maradna, rendelkezés tétessék az ügy mikénti elintézése iránt és ezen czélból nem lehet mást tenni, mint az ügyet az illető minister eldöntésére bizni, ki ugy is eddig is felsőbb hatóság volt a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatokra nézve.
Azon körülmény, hogy a dolog lefolyása a legközelebbi közgyülésnek bejelentendő, teljes biztositékot nyujt az iránt, hogy sem a bizottság, sem a kormány nem fog e joggal visszaélni az utóbbi ellen; ellenkező esetben módjában lévén a közgyülésnek kérvény utján a törvényhozáshoz, is fordulni.
A 77-86. §-okhoz
A IV. fejezet a közigazgatási bizottság tagjainak kötelességéről és felelősségéről szól s a 77. §-tól bezárólag a 86. §-ig terjed.
Ezekben ujabb, nálunk eddig szokatlan, intézkedés csak is az foglaltatik, hogy a törvényhatósági bizottság által választott tagok, ha az ülésekben kellő indokolás nélkül meg nem jelennek birságoltatni rendeltetnek (79. §), sőt bizonyos esetekben a közigazgatási bizottságnak tagjai lenni is megszünnek (80. §) s ez utóbbi körülmény, de ekkor már birságolás nélkül beállhat rájuk nézve akkor is, ha indokolták ugyan elmaradásukat, de egy egész éven át egy ülésben sem jelentek meg. (81. §)
Indokát ez abban találja, hogy nem képzelt, de valódi befolyást óhajtván adni a közigazgatásra az önkormányzati elemeknek, czélszerünek láttam, hogy a törvényben ezen szándék komolysága kétségtelen kifejezést nyerjen az által, hogy birság és esetleg a bizottságból kirekesztés érje azt, ki talán hiuságból elvállalja a nagy befolyást és tekintélyt igérő megbizatást a nélkül, hogy valóban szándéka lenne a közügyekben tettleg részt is venni.
Részemről nem is hiszem, hogy ez, miután az elmaradást indokolni nagyon is könnyü (82. §) a 84. § pedig módot ád arra, hogy bárki is a netalán igazságtalanul kimondott sujtó határozat ellen orvoslást találjon, elriaszthatná a tagság elvállalásától azokat, kik nem hiuságból, de a dolog fontosságának helyes felfogása következtében komoly szándékkal készek vállalkozni.
Ezeket még a 81. § határozmánya sem fogja visszariasztani, mert maguk is természetesnek fogják találni, hogy ha közbejött körülményeik lehetetlenné teszik, hogy egy egész éven át bár egyszer is megfelelhessenek az elvállalt kötelezettségnek, szükséges, hogy más foglalja el helyüket, a ki a feladatnak megfelelni képesitve van.
Nincs egy-egy nagyobb veszély az önkormányzatra - s ezt, más téren bár, hazai tapasztalataink is igazolják, - mintha lehetséges, hogy egyesek, kik vagy nem akarnak, vagy körülményeiknél fogva nem képesek az elvállalt feladatnak megfelelni, éveken át elfoglalva tartsák azon helyeket, a melyeken mások a közügynek hasznos szolgálatokat tennének.
Az V. fejezet a vegyes intézkedéseket tartalmazza és mindöszze 3 §-ból áll.
A 87. § intézkedése szükséges azért, mert tisztán lehetetlen lenne a törvény végrehajtása, ha azon igen nagy számu törvényhatósági joggal felruházott városokba, melyek némelyike nem bir másfélezer lakossal s igen sok nem 3000-el és egy igen nagy részök kevesebbel bir 5000-nél, s a melyek közül 3-4 is esik egy megye területében, sorba kellene a bizottság kinevezett tagjainak járniok.
Ha egyszer a törvényhozás a kis városokra nézve határozni fogott, akkor a 10. § rendelkezése meg fog a czélnak felelni, de addig, mig ez megtörténnék, figyelemmel a most elmondottakra, intézkedni szükséges.
Oly városokra nézve, a melyek bár külön törvényhatóságot képeznek, egyszersmind az illető megye, szék, vidék vagy kerület székhelyei, nem szükséges intézkedni, bármily csekély lélekszámmal birjanak is, de igenis kell a többiekre nézve.
Ezekre nézve ismét általában kimondani azt, hogy közigazgatási bizottságuk üléseit azon megye, szék, vidék vagy kerület székhelyén tartja, a melylyel közös főispánja van, egyátalában nem lehet, mert csakugyan semmi alapon nem lenne igazolható, hogy például esetleg a szegedieknek Szegvárra, a kecskemétieknek Jászberénybe és a debreczenieknek Hajduböszörménybe kelljen közigazgatási bizottsági ülésre járniok.
Egyedül czélszerünek mutatkozik ily körülmények között az, hogy addig, mig a törvényhozás a kisebb törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve intézkednék, lépjen életbe a 87. § elhatározása; de tétessék kivétel a népességük s egyéb viszonyaiknál fogva tekintélyes s a külön figyelembevételt ez által megérdemlő ily városokra nézve, a mi által alig is hárulhat valami nagyobb teher az államkincstárra, miután azokban legnagyobb részt ugy is meg vannak azon államközegek, a melyek a közigazgatási bizottság alkotásához szükségesek.
Egyébiránt is 18,000 és annál több lakossal biró törvényhatósági joggal felruházott oly város, mely nem székhelye egyszersmind valamely megye, szék, vidék vagy kerületnek, mindössze kilencz van s ezek közül is külön főispánja van ma még Szabadkának és Ujvidéknek s együtt tisztán városi főispánja Szegednek és Hód-Mező-Vásárhelynek, ezek tehát ugy is kivételes helyzetbe jönnének s igazában csak is 5 nagyobb város u. m. Kecskemét, Debreczen, Versecz, Baja és Szatmárnémeti az, a melyre nézve itt a teljesen igazolt és terheltetéssel nem járó kivétel szól.
Ily módon a 87. § szabványa alá 36 törvényhatósági joggal felruházott város esik, a melyek közül csak kettő bir 10,000-nél több lakossal, mig 12 lakosainak száma 5 és 10,000 között van, 22-é pedig 5000-en is alul áll.
A 89. §-ban az összes ministerium bizatik meg a törvény végrehajtásával, a szükséges szabályrendeletek és utasitások kiadásával s az időpontnak, a melyben ezen törvény életbe lép, meghatározásával.
Ez intézkedések két elsejét indokolja azon körülmény, hogy ezen törvény hatálya a közigazgatás majd minden ágára kiterjed, az utolsót pedig az, hogy arra, hogy valódi sikerrel életbe léptethető legyen, több más törvénynek is meg kell alkotva lennie, a mi ugyan remélhetőleg még a mostani ülésszak alatt meg fog, legalább a legfontosabbra nézve történni, de a minek idejét előre meghatározni még sem lehet.
