A cseléd és gazda közötti jogviszonynak rendezetlensége átalánosan elismert és érzett baj hazánkban s kutforrása számos panasznak, mely családi, társadalmi és gazdasági életünknek egyik kifogyhatlan tárgyát és sajgó árnyékoldalát képezi.
Az ország törvényhatóságai, törvény hiányában, statutarius uton igyekeztek e valódi kiáltó bajon segiteni s ugynevezett cselédrendszabályokat alkottak, melyeknél, figyelve a helyi viszonyokra s igényekre a 1867 előtti időkben érvényben volt, az erdélyi részekben mai napig megtartott cselédrendtartást vevék mintául s használák fel.
A cselédügy ilynemü statutárius uton való rendezésének azonban minden jóakarat mellett is, számos hátrányai voltak, melyek nem engedék meg, hogy azokban megnyugodni lehessen.
Az egyik főhiány nevezetesen az volt, hogy bárha a törvényhatóságok ez ügy rendezésénél rendesen a 1867 előtt fennállott rendszabályt vevék alapul, mégis egyes, sokszor lényeges intézkedéseik, egymástól gyakran annyira eltérők sőt ellenkezők valának, hogy a gazda és cseléd közötti jogviszonynak az egész országban való egészséges kifejlődését és megszilárdulását merőben lehetetlenné tevék, mi pedig nem csak magasb országlási tekintetekből, melyek jogegységet kivánnak, nem türhető, hanem a szabad költözés, s a községi törvény által is biztositott szabad telepedéssel szemben, különösen a távol-vidékeken szolgálatot kereső cselédekre nézve felette sulyos és hátrányosnak bizonyult.
A másik hiánya eme statutárius intézkedéseknek az, hogy a központi igazgatást felette nehézzé és terhessé tevék s a munkát szokatlanul szaporitják, mert a cselédügyben közbevetett fellebbezések végső fokozatban a belügyministerium által intéztetvén el, elképzelhető, mennyi munkával és nehézséggel jár minden esetben nem egy törvénynek - mely nem létezik - hanem az illető törvényhatóság specialis statutumának érvényt szerezni.
S e helyütt el nem hallgatható egy más körülmény sem, mely ily fontos ügyeknek szabályrendeleti uton való rendezése ellen szól, s ez az, hogy a cselédügygyel sok magánjogi természetü kérdés van kapcsolatban, melyekre nézve eddigelé a birák illetékesek, kik szintén magánjogi elvek s szokások szerint határoznak, mi nem mindig ugyanazonos a statutárius intézkedéssel s mi a statutum mellőzésével, ez által az azt alkotó municipium tekintélyének csorbitásával járt, - és a közönséget az iránt, mi tulajdonkép az, a mi megtartandó, zavarba ejti.
Ily körülmények között igen természetes, hogy a központban mindinkább érlelődött a meggyőződés, hogy ezen ügyet az egész országra kiterjedő törvény által rendezni s pedig mielőbb rendezni kell, mely meggyőződést számos törvényhatóság részéről érkezett, ugyanezt szorgalmazó feliratok és kérelmek csak növelték.
Hivatalbeli elődeim részéről ezek folytán történtek is megfelelő adatgyüjtésre vonatkozó intézkedések, s a magyar országos gazdasági egyesület is fel lett kérve, hogy mindazokra nézve, mik a gazdasági érdekek megóvása szempontjából egy ilynemü törvényjavaslatba felveendők volnának, tüzetes véleményt adna, mely kérelemnek egy kidolgozott s általam több tekintetben figyelembe vett törvényjavaslatnak benyujtásával meg is felelt. - Ily előzmények után s azon czélból, hogy a cseléd és gazda közötti viszonynak lehetőleg megfelelő rendezésével az ország érdekelt lakóinak méltányos kivánalmai kielégitést nyerjenek, s az eddigi bajok lehetőleg orvosoltassanak, keletkezett a törvényjavaslat, melyet szerencsém volt a tisztelt ház asztalára letenni.
E javaslat előterjesztésével nem kecsegtetem ugyan magamat azon álreménynyel, hogy ezen javaslatomnak elfogadásával azon bajok, melyek a gazda és cseléd közötti viszonynak eddigi rendezetlensége folytán a napirendről le nem tüntek, mind orvosolva lesznek; sőt igen jól tudom, hogy e bajoknak nagy része oly gyökerekből származik, melyek társadalmi, gazdasági s köznevelési viszonyainkban rejlenek, s melyek csak e viszonyoknak szerencsés változtával s különösen a szükebb értelemben vett munkadij iránt minden polgárosodott országban napirenden levő kérdésnek szerencsés megoldásával fognak alaposan megszüntettetni; mégis annyit merek reményleni, hogy e javaslat, ha törvény erejére emeltetik, ugy a mint van, valódi szükséget fog pótolni s megnyugvással fog fogadtatni, mert rendet alkot ott, hol az eddig nem volt, megállapitja és megszilárditja a jogérzetet, hol az eddig hiányzott vagy ingadozott, gyakorlati alapokon nyugvó és egyforma szabályt szab az ország minden lakosára nézve, és mi nem utolsó, gyors eljárást biztosit s minden illetékességi kételyt kizár.
Ezek után s mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve a szükséges észrevételeket megtenném, még egy körülményt kell már e helyütt kiemelnem, s ez az, hogy e javaslatba oly intézkedéseket is felvettem, melyek tulajdonképen egy cseléd-törvényjavaslat keretén tul esnek, értem azon intézkedéseket, melyek a mezei munkásokról és napszámosokról szólanak (V. Fejezet). - Tevém ezt azon indokból, mert ezen ügy is sürgős rendezést igényel s a cselédügygyel rokon természetü, hol az inkább foglalhat helyet, mint a mezei rendőrségről szóló törvényben (1840:IX. tc.) melynek 37. és 38. §-ban az eddig tárgyaltatott, továbbá mert ezen utóbbi törvénynek ide vonatkozó szakaszai a mai gazdasági igényeket nézőleg nem kimeritők, szerkezetökre nézve elavultak, s az eljárást illetőleg, melyet előszabnak, nehézkesek; végre mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen ügynek rendezése addig, mig magánjogi törvényeinknek codificálása eszközöltethetni fog, el nem odázható.
Bárha e tekintetben a merev elmélet szempontjából nem egy ellenvetés emelhető, azt hiszem, hogy azok, kik gazdasági munkaviszonyainkat s azok legégetőbb hiányait gyakorlatilag ismerik, csak helyeselni fogják, hogy ezen ügyet is a jelen törvényjavaslat keretébe bele vontam s a legkiáltóbb bajokat megszüntetni igyekeztem.
Maga a törvényjavaslat hét fejezetből áll, melyeknek
elseje általános elvi kijelentéseket és a cselédek minden nemére vonatkozó általános szabályokat (1-59. §);
másodika a külső vagy gazdasági és belső vagy háztartási cselédekre vonatkozó különleges intézkedéseket, (60-68 §) foglalja magában;
harmadika a szolgálati és cselédkönyvekről intézkedik (69-81. §);
negyedike a cselédszerzőkről tartalmaz néhány szükséges intézkedést (82-83. §);
ötödike a mezei munkások és általában napszámosokról (82-106. §);
hatodika a törvény áthágásainak büntetéséről szól (107-114. §); végre
hetedike az illetékes hatóságokat állapitja meg (115-122. §).
Az 1-ső § szabatosan körülirja, min alapszik a szolgálati viszony s definitióját adja a gazda és cseléd fogalmának s kapcsolatban a 3-ik §-al minden kétséget kizárólag megállapitja, ki tekinthető cselédnek, ki nem, s ennek következtében kire alkalmazható a törvény s kire nem.
A 2-ik § az egész törvényjavaslatnak leglényegesb szakasza, jelezi a törvényjavaslat kiindulási pontját, a szellemet, mely azt átlengi s igen sok intézkedést magyaráz és érthetővé tesz.
Ugyanis e szakasz kimondja, hogy a cseléd és gazda között a törvényjavaslat alapján keletkezendő viszony folytán a cseléd a gazda háznépének s mintegy családjának tagjává válik, miből következőleg ezen viszony a merőben anyagi kötelezettségeken túl megy s kölcsönös erkölcsi kötelezettségeket is támaszt, és ez által oly irányban intézkedik, a melyben az intézkedés szükségét a gazda és a cseléd közti viszonyt illetőleg első rangu tudományos tekintélyek is hangsulyozzák.
A 4-11. §-okhoz
A 4-11. §-ok arról intézkednek, ki szegődhetik be cselédül, ki van jogositva a cselédfogadásra, mi tartandó az atyai vagy gyámi hatalomról s a katonai illetve honvédi viszonyról; ezekre nézve indokolás nem szükséges s csak a 8-dik szakaszt illetőleg jegyeztetik meg, hogy szükségesnek látszott az esetről gondoskodni, ha az atya vagy gyám a szolgálatba való lépéshez beleegyezését alapos ok nélkül, tehát a szolgálni vágyó s sorsán javitani óhajtó kiskoru személyes szabadságának sérelmével megtagadja; ez okból vétetett fel a provisio, hogy ily alapos oknélküli megtagadás esetében az atyai vagy gyámi beleegyezést az első foku hatóság pótolhassa, fennmaradván az atya vagy gyámnak joga felebbezhetni. A 8. §-t illetőleg kérdésbe jött, nem kellene-e a törvényben kimondani, hogy 10 éven alóli gyermek szolgálatba egyáltalában ne léphessen, még atyai vagy gyámi beleegyezéssel sem, nehogy ily gyermekek a szülők kapzsiságának áldozatul essenek. Ily intézkedés legközelebb Olaszországban történt. Miután azonban a gyermek-cselédek biztonságáról a törvényjavaslat 30. és 32. §-ban kielégitőleg gondoskodva van s miután ily gyermek-cseléd szolgálat által sorsán gyakran tetemesen javithat, mely lehetőségtől azt megfosztani nem méltányos, a kérdéses intézkedést részemről mellőzendőnek találtam.
A 12-26. §-okhoz
A 12-26. §-ok a szolgálati szerződésekről szólanak s mindjárt a 12. § minden kétséget kizárólag megállapitja azt, hogy a szolgálati szerződés mikor tekintendő érvényesnek, nevezetesen megállapitja, hogy az szóbelileg is köthető, mi a gyakorlati életben nagy könnyités, különösen oly helyeken, hol, mint pl. nagy városokban, a cseléd-változtatás gyakori. - Foglaló a szerződés érvényéhez nem feltétlenül szükséges, mindamellett annak természete és hatálya megállapittatik és körüliratik (16., 17. §).
A 18. szakasz ugyanazon időre több helyre való szegődést tiltja, a 19. szakasz megállapitja az első szerződés elsőbbségét s a cselédre káros következményeket, ha egy időre több helyre szerződnék.
Ellenben a 20. § büntetést szab azon gazdára is, ki egy előbb törvényesen elszegődött cselédet tudva felfogad. A 22. § azon eseteket sorolja fel, midőn a gazda jogositva van, daczára a törvényesen megkötött szerződésnek, a cselédet el nem fogadni; ezen esetek illetőleg okok oly természetüek, hogy alaposan feltehető, hogy a gazda a cselédet fel nem fogadta volna, ha azokat a szerződés alkalmával ismeri vala, - ugyanezen jogot adja a 23. § a cselédnek is az ott felsorolt esetekben, a midőn a cseléd, daczára a szerződésnek nem köteles szolgálatba lépni - ezen esetek szintén oly természetüek, hogy alaposan vélelmezhető, miszerint a cseléd azoknak ismeretében nem szerződött volna.
A 27-35. §-okhoz
A kérdéses eseteken kivül a gazda a szerződött cselédet kártérités terhe alatt elfogadni, a cseléd pedig szolgálatba lépni tartozik, mi vonakodás esetében kényszer utján is eszközölhető - 24-26 - oly intézkedések, melyek a szerződés foganatba vételére és biztositására okvetlenül szükségesek. A 27-35. szakaszok a gazda kötelességeiről szólanak s ezeket összhangzásban a 2-ik szakasz iránt megjegyzettekkel állapitja meg. Itt nemcsak a bér, ellátás és ruházatnak mily mérvben való kiadásáról van intézkedés még az esetben is, ha az iránt szerződésileg mi sem köttetett volna ki, hanem gondoskodva van a tanköteles gyermek-cselédeknek iskoláztatásáról, testi erejüket fölülmuló munkával való nem terheléséről, továbbá emberbaráti intézkedés foglaltatik a betegségbe esett cselédeknek gyógyittatásáról és ápoltatásáról, végre alkalom nyujtatik a cselédeknek a saját hitfelekezeti isteni tiszteleteken időszakonként részt vehetni.
A 36-48. §-okhoz
A 36-48. szakaszok a cseléd kötelességeiről szólanak. E szakaszok a dolog természetéből folyván, önmagukban foglalják magyarázatukat, különösen ha figyelmen kivül nem hagyatik, hogy a cseléd a 2. § értelmében a háznép tagja s a gazda családjával belsőbb viszonyban áll.
A cselédnek folytonos alkalma levén gazdájának kárt tehetni, kártéritési kötelezettséget s a gazda jogát ki kelle mondani, hogy magát első sorban a cseléd béréből kártalanithassa. (38., 39., 41., 42.)
A 40., 43., 44., 45., 46., 47. és 48. szakaszok a házi fegyelemnek fentartására elkerülhetlenek, e tekintetben más törvényhozások messzebb mennek, igy p. o. máshol meg van engedve, - s ez intézkedést saját törvényhatóságaink egy része is statutárius uton fentartá - az engedetlen, kihivó vagy daczos cselédet mérsékelt testi fenyitékkel is illetni, mig a jelen törvényjavaslat csak dorgálást, s legfölebb fizetéslevonást enged meg.
A cseléd holmijának alapos gyanu esetében a gazda által való megmotozása is ugy körül van a 45. szakaszban irva, hogy a cseléd minden önkény ellen teljesen biztositva van, a nélkül, hogy a gazda jogos érdeke veszélyeztetnék.
A 49-59. §-okhoz
A 49-59. szakaszok a szerződés megszünését s annak jogi következményeit tárgyazzák.
A törvényjavaslat a szerződés tartama és a megszüntetés módozataira nézve mindenekelőtt a kölcsönös szerződési szabadságot biztositja, különben a szerződés három főkörülmény beálltával szünik meg törvény szerint, s pedig:
1. halál esetében, melynek következményeiről az 51., 63. és 68. § intézkednek akként, hogy az bővebb magyarázatot nem igényel.
2. Felmondás esetében; e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat a mezei és háztartási cselédekre nézve külön felmondási időt állapit meg, s pedig az előbbiekre nézve 3 hónapot, az utóbbiakra nézve hat hetet (62., 67. §) mi a különböző szolgálatok természetével igazoltatik, miután a külső cselédeknél a változtatás gyakorisága és könnyűsége ugy a cseléd valamint a gazda jólfelfogott érdekeivel ellenkezik.
Mindamellett vannak esetek, midőn igazság és méltányosság egyiránt kivánják, hogy ugy a cseléd, valamint a gazda a felmondási idő előtt is felmondhasson s a szerződést korábban megszüntethessék, - ezen eseteket az 52. § sorolja fel, melyek igazolásukat önmagokban hordják.
3. Felmondás nélküli esetekben. Vannak ugyanis oly esetek is, melyek beálltával meg kell engedni, hogy ugy a gazda cselédjét minden felmondás nélkül rögtön elbocsáthassa, valamint a cseléd is gazdáját szintén felmondás nélkül rögtön elhagyhassa; ezen eseteket mindkét félre nézve az 53. szakasz tüzetesen előadja, melyekből kitünik, hogy ezek oly természetüek, hogy azok beálltával a szolgálati viszonynak fentartása a felek vagyoni, testi vagy erkölcsi biztonságának nagymérvü veszélyeztetésével járna.
Az 54-56. szakaszok a szerződés megszüntével kölcsönösen teendőkre nézve intézkednek az osztó-igazságnak megfelelő értelemben.
Az 57. és 58. szakaszok kimondják a kölcsönös kártérités kötelezettségét az esetben, ha akár a gazda bocsátja el cselédét, akár a cseléd hagyja el szolgálatát törvényes ok nélkül s ezen fölül a cseléd visszavezetését is elrendelik, ha a gazda a távozott cselédet visszafogadni akarja, mire az azonban nem kényszerithető.
A 60-68. §-okhoz
A 60-68. szakaszok az intézkedéseket foglalják magokban, melyek nem mindennemü cselédet, bármilyen legyen munkaköre, közösen illetnek s melyek az I-ső fejezetben nyertek kifejezést, hanem melyek egy részről a külső, más részről a belső vagy házi cselédekre különleg vonatkoznak, - s e tekintetben főfigyelmet érdemel a szolgálati és felmondási időnek meghatározása a cselédség mindkét nemére nézve külön. A külső vagy mezei s belső vagy házi cselédszolgálat természete lényegesen különböző lévén, s az előbbi nagyobb folytonosságot igényelvén mint a ház körüli szolgálat, indokoltnak s a mi gazdasági szokásainknak megfelelőnek tekintendő a törvényjavaslatban foglalt azon rendelkezés, hogy a szolgálati idő a külső cselédnél - ha szerződésben más világosan kikötve nincs, - egy évre szólónak tekintessék s hogy a felmondás ez évnek letelte előtt három hónappal eszközlendő, ugy hogy a külső cseléd, ha más világosan ki nem köttetett s ha a felmondás vagy felmondás nélküli elbocsátás esetei, mint azok az általános részben előadattak, be nem állanak, egy egész évig szolgálni tartozik; a felmondást pedig csak a kilenczedik hónap leteltével eszközölheti.
A belső cselédnél a szolgálati idő, ha a szerződésben más ki nem köttetett, három hónap, a felmondás pedig hat hét a szolgálati idő letelte előtt, ugy, hogy a belső cseléd, a fentebb jelzett esetek beállta nélkül legalább 3 hónapig tartozik szolgálni. Kivételt e tekintetben csak nagy városokra nézve, hol a cselédváltoztatás gyakoribb, enged a törvényjavaslat (66. §) de ezen kivételt esetről esetre csak a belügyminister állapithatja meg városonként s itt is a legkisebb szolgálati idő egy hónap. Azon kérdés iránt, hogy külső cselédeknél mikor kezdődjék a szolgálati év, megoszolnak a vélemények s a szolgálat nemei szerint, hol uj esztendő, hol György-napja, husvét vagy Mihály-napja vétetett fel a statutumokba; - én részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy e tekintetben az év bizonyos meghatározott részétől el kellene tekinteni, elég lévén kimondani, hogy a szolgálati év a belépés napjától számittassék. (61. §)
A 69-81. §-okhoz
A 69., 81. szakaszok azon intézkedéseket foglalják magokban, melyek a cseléd- vagyis szolgálati könyvekre és elbocsátási bizonyitványokra vonatkoznak.
Ily szolgálati könyvek nélkül a cselédügyben a megkivántató rend meg nem állapitható, a törvény végre nem hajtható; szükséges az egyrészt igazolványul a cseléd számára, másrészt lehetővé teszi a hatóságnál a nyilvántartást. A javaslat az ide vonatkozó szabványok megszegésére büntetést szab, ugy a gazdát mint cselédet illetőleg.
Ezen szolgálati könyvek hazánkban sem nem ismeretlenek, sem nem ujak s a törvényhatóságok nagy része azokat statutárie életbe lépteté.
A javaslat megfelelő intézkedéseket tartalmaz arra nézve, nehogy a szolgálati minősitésnél a cseléd a gazda önkényétől függjön.
Az elbocsátási bizonyitványok arra valók, hogy a törvényesen eszközölt felmondás esetében a cseléd kellő igazolvány alapján más helyet kereshessen, miután a gazda a cselédkönyvet magát csak a szolgálatból való kilépéskor köteles a cselédnek átadni.
A 82-83. §-okhoz
A 82. és 83. § megállapitják, ki foglalkozhatik cselédszerzéssel, s ez üzletnemet kapcsolatba hozzák az ipartörvénynyel.
A 84-106. §-okhoz
A 84-95. szakaszokban a mezei munkásokra és a 96-106. §-ban a napszámosokra vonatkozó intézkedések foglaltatnak. Jelen indokolásom bevezetésében már volt alkalmam előadni, mely okok vezéreltek engem akkor, midőn a cselédtörvény keretébe ezen ügyet is befoglaltam, azért e helyütt csak azon mozzanatokra szoritkozom, melyeket a gyakorlati élet utmutatása szerint ez ügyben legfontosabbaknak tartok s melyekre nézve provisio szükséges, ha a törvény az élet kivánalmait lehetőleg sikeresen kielégiteni akarja.
Ezek között legfőbb a gondoskodás arról, hogy se a munkás munkáját önkényesen el ne hagyhassa se a munkaadó a munkásokat önkényesen el ne küldhesse, s hogy ha ez bármely oldalról mégis megtörténnék, az orvoslás kétséget kizáró szabályok alapján gyorsan és sikeresen eszközöltethessék.
E czélból volt szükséges megállapitani:
hogy az aratók, nyomtatók, cséplők és átalában a mezei munkásoknak (kivévén a napszámosokat) felfogadása mindég irott szerződés s az illető helység birája láttamozása mellett köttessék, mi annál könnyebben eszközölhető, mennél bizonyosb, hogy ilynemü munkások mindég jóval a munka idő beállta előtt szoktak felfogadtatni, továbbá
hogy a helybeli előljárók törvény szerint fel legyenek jogositva a munkások önkényes eltávozását kényszer-eszközök alkalmazásával mindaddig megakadályozni, mig az illetékes hatóság az ügy érdemében nem határozott,
hogy ez utóbbi fel legyen jogositva, az esetleg önkényesen eltávozott munkásokat erőhatalommal is visszavezettetni, mely tekintetben minden hatóság kötelezve van a megkeresésnek megfelelni, mi által jövőben lehetetlenné fogna tétetni, azon tényleg megtörtént eset ismétlése, hogy a megkeresett hatóság elvi vitatkozásokba bocsátkozván a megkereső hatósággal a vita folyama alatt az önkényesen eltávozott munkásoknak visszavezetése iránt, a munkaadó nagy kárára és hátrányára s a megkereső hatóság comprimissiójára mit sem tett, végre
hogy akár a munkás hagyja el a munkát, akár a munkaadó küldje azt el önkényesen, vagy máskép szegje meg a szerződést, egymásnak kárpótlást adni tartoznak.
E kárpótlás, valamint a 90. és 94. §-ok értelmében kiszabható birságok mérveül az 1840:IX. tc. 38. szakaszának intézkedését vettem át.
A 92. §-ban foglalt s a szerződés megkötése után beállott elemi csapások következményeire vonatkozó intézkedést ugy az igazság valamint méltányosság követelik, különben is az lényegileg ugyanaz, mely az 1840:IX. tc. 37. §-nak 2-ik kikezdésében foglaltatik.
A napszámosokra vonatkozó intézkedések bővebb magyarázatot nem igényelnek, mert ezekre nézve is nagy részben áll az, a mi a mezei munkásoknál mondatott, a főkülönbség az, hogy ezeknél irásbeli szerződés nem szükséges, a munkaidő - ha más ki nem köttetett - egy napra értendő, melynek tartama is megállapittatott, s hogy ezeknél a munkabér s étkezés a napnak munkában töltött részei szerint is felosztható.
A 106. § intézkedése, mely a napszámost bizonyos ott meghatározott esetekben a rendőri hatóság elbánása alá helyezi, a napszámosok között gyakran mutatkozó önkénykedések sikeres megzabolására szükséges.
A 107-114. §-okhoz
A 107-114. szakaszok a jelen törvény áthágásainak büntetéséről intézkednek, mennyiben t. i. már a törvény egyes szakaszainál megfelelő büntetések megállapitva nem volnának.
A büntetés első sorban pénzbirságból áll s csak nemfizetés esetében következik egyszerü elzárás s miután, - ha csak egyes szakaszokban világosan más nincs kimondva - a cselédnél a büntetés maximuma tiz forint, mig az a jobb anyagi viszonyok között levő gazdánál huszonöt forintban lett megállapitva, önkényt foly, hogy ezen arányt a birságnak elzárásra való átváltoztatásánál is meg kelle tartani s a cselédnél minden két forint, a gazdánál minden öt forint után egy elzárási napot megállapitani.
A többi ide vonatkozó szakasz egyes kihágásoknak, a törvény tiszteletben tartását biztositó, a kellő határokon belől mozgó büntetését tárgyazván, alig szorul bővebb magyarázatra s csak a 110. §-t illetőleg jegyzem meg, hogy azon cselédet vagy mezei munkást, ki társait a törvényes felmondás mellőzésével a szerződés lejárta előtt engedetlenségre vagy tömeges munkaszüntetésre csábitja vagy bujtogatja, a jórend és békés együttélés biztositása szempontjából annyival inkább szigoruan fenyitendőnek tartom, mert a törvényjavaslat mindenkinek elég módot nyujt arra, hogy szerződésszerű jogait és követeléseit az illetékes hatóság igénybevételével biztosithassa.
A törvényjavaslatba e tekintetben felvett intézkedések rokon természetüek azokkal, melyek az ipartörvény 93. és 94. §-ban az iparos munkásokra nézve foglaltatnak, a különbség főleg abban állván, hogy a cselédtartók s mezei munkát adók között ezen összebeszélés sikeresen vagy épen nem, vagy igen nehezen eszközöltethetvén, annak szükségét, hogy ezek iránt is provisio vétessék el, nem láttam; -
végre azt a méltányosságból folyónak tekintettem, hogy miután e törvény végrehajtásánál k is jut lényeges szerep, a befolyó birságok az illető község szegény alapja javára fordittassanak. (114. §)
A 115-122. §-okhoz
A 115-122. szakaszok az illetékes hatóságokat állapitják meg, kellő tekintettel a felebbezésekre.
A legjobb törvény sikere attól függvén, hogy az nem csak jól, hanem gyorsan is végrehajtassék - mi ezen törvénynél a dolog természeténél fogva fokozott mértékben áll - én ennek végrehajtását a közigazgatási hatóságokra bizandónak javaslom, kik eljárásukban nehézkes alakiságokhoz nincsenek kötve s kik különben is a mindennapi élet exigentiáit hivatásuknál fogva teljesen ismervén, jól és gyorsan is járhatnak el. Kivételt csak a kölcsönös kártéritési kérdések, melyek inkább jogi természetüek - képeznek, melyek iránt, tekintettel az összeg nagyságára, vagy a rendes biróság, vagy az ugynevezett bagatell-ügyek iránt hozandó törvény által kijelölendő biróság lesz illetékes. A harmadik és utolsó fokozat cseléd-ügyben mindenhol az uj törvény alapján alakitandó közigazgatási bizottság, miből következik, hogy ezen ügyek ezentul a belügyministeriumban nem fognak tárgyaltatni; kivétel csak Budapestre nézve állapittatik meg, hol a cseléd-ügyet természetszerüleg a rendőrség kezeli, mely törvény alapján ez idő szerint állami s közvetlenül a belügyminister alatt áll. Ez indokból Budapesten a cseléd-ügyi 3-ik és utolsó fokozat a belügyminister.
Helyeseltetni fog ugy hiszem azon intézkedés is, (117. §) hogy két, lényegileg összhangzó határozat után további felebbezésnek helye ne legyen. Gyakorlatinak fog, reménylem a 121. § intézkedése is tekintetni, mely a törvényhatósági bizottságot feljogositja, hogy ott, hol annak szüksége mutatkozik s a képesség is megvan, a jelen törvény alapján a szolgabirákat megillető hatáskörnek egyes tüzetesen megállapitandó részeit a községi előljáróságra illetőleg biróra átruházhassa, miáltal a cseléd-ügy s mezei munkások körül előforduló kérdéseknek annyira szükséges gyors elintézése nagy mérvben előmozdittatik. Hogy végre a cseléd-ügy körül, amennyiben a jelen törvény nem intézkednék - a helyi viszonyoknak megfelelő municipális statutumok e jelen törvény keretén belől jövőre is hozathatnak, bővebben indokolni feleslegesnek mutatkozik.
