Oly törvény, mely hazánkban a közegészség ügyét szabályozta volna, eddig nem létezett.
Rendeletek és utasitások pedig a mai viszonyok között nem elegendők.
Ugyanis az egészségügyi administratio feladata nem csupán abból áll, hogy a felmerült bajok elháritásáról gondoskodjék, hanem feladatának főleg akkor felel meg, ha oly intézkedéseket tesz, melyek által a bajok és közegészségi hiányok megelőztetnek és a közegészségi jólét biztosittatik; e feladat megoldásához azonban egyrészről a hatóságok tevékenységi jogkörének és ezzel együtt a magánjog korlátozhatásának meghatározása, másrészről a végrehajtó közegeken kivül a közönség érdeklődése s közremüködésének megnyerése szükséges;
miután továbbá ezen ügy rendezésénél az egészségügyi személyzet jogviszonyait s kötelességeit, valamint a közegészségügy kezeléséből származó terhek viselését meg kell határozni, mindezek csak törvény utján szabályozhatók.
Ezt eszközölni a jelen törvényjavaslat feladata.
E törvényjavaslat egyes határozatainak megállapitásánál nem az lebegett szem előtt, hogy közegészségi tekintetben mi az absolut legjobb, hanem hogy a czélszerünek és üdvösnek mutatkozó módok közül azok alkalmaztassanak, melyek jelen viszonyaink között keresztül is vihetők.
A törvényszéki orvosok iránti határozatok felvétele jelen törvényjavaslatban azon okból mellőztetett, mert ezen orvosok a közegészségi administratio közegeinek nem tekinthetők, hanem a birósági eljárásoknál közremüködő szakértők, kikre nézve az intézkedés a perrendtartásban foglalhat helyet.
A tengerészeti egészségügy, valamint az állategészségügy azért nem vétetett fel jelen törvényjavaslatba, mert ezek, mint a keleti marhavészre nézve már meg is történt, külön törvények intézkedéseinek tartattak fenn.
A dolog természete hozza egyébiránt magával, hogy e törvényjavaslat csak azon határozatokat foglalja magában, melyek jogviszonyokra vonatkoznak és természetüknél fogva állandóknak tekinthetők, mig az egészségügyi intézkedések azon része, melyek a tudomány haladása, a tapasztalatok változatai, az ipar fejlődése s a helyi viszonyok kivánalmai szerint gyorsabb változásnak vannak alávetve, s igy gyorsabb intézkedést is kivánnak, vagy melyek apró részletekre menő utasitást igényelnek, rendeleti uton fognak szabályoztatni.
Ezen eszmén, ez indokon alapszik a törvényjavaslat első része.
A második rész a különböző hatáskörök részletes meghatározását foglalja magában.
E részletezés azon okból volt szükséges, mert a nélkül a végrehajtó közegek eljárása nem lehetne egybevágó s mert a törvényszerinti felelősség csak akkor érvényesithető, ha mindenki tudja, hogy mit lehet és mit kell tennie.
Áttérve a törvényjavaslat részleteire, az I. fejezet azon általános határozatokat foglalja magában, melyek közegészségi ügyben a hatósági müködésre közvetlenül szükségesek.
A II. fejezet azon intézkedéseket tartalmazza, melyek szükségeseknek látszanak a közegészségnek azon iránybani előmozditására, hogy a betegségeket okozható hátrányok eltávolittassanak. Azon intézkedés, melynél fogva a belügyminister feljogosittatik valamely vidék nagyobbmérvü halálozási okait küldötte által kinyomoztatni s a szükséges intézkedések megtételét elrendelni. Angolországban már tényleg a legfontosabb és legczélszerübb eszközök egyikének bizonyult a közegészségügy előmozditására.
A táp- és élelmi szerek jó minőségének biztositása czéljából szükséges volt a hússzemlének intézményét az egész ország területére kiterjeszteni, ugyszintén egészségellenes táp- és élelmi czikkeknek és edények készitésének és használatba vételének betiltását a törvényjavaslatba felvenni.
A III. fejezetben 19-től 27. §-okban foglalt intézkedések indokát a honunkban észlelt nagyobbmérvü halandóság képezi, mely legnagyobb részt a gyermekkornak 7-ik éveig terjedő szakába esik és leginkább a kellő orvoslás s a gyermekek tartása körül szükséges felügyeletnek elmulasztása által okoztatik.
A 27-től 35. §-ban felsorolt intézkedések pedig a tanuló ifjuság között előfordulható ragályok megakadályozása szempontjából mutatkoznak szükségesnek.
A IV. fejezet azért szükséges, hogy a fegyházak és börtönök, melyeknek némelyike magas betegülési s halálozási arányt mutat fel, közegészségi tekintetben folytonos felügyelet alatt legyenek és ezáltal megakadályoztassék, hogy ezen intézetek járványok és ragályok góczaivá ne váljanak.
Hogy egyrészt a lakosság arról biztosittassék, mikép megbetegülés esetében csakis rendszeres tanulmányok végzése után teljesen képesitett orvosok tanácsával élhet, másrészt pedig azon visszaélések megszüntetése tekintetéből, hogy egyesek külföldi egyetemeken kellő tanulmányok nélkül is nyert orvosi oklevelek alapján a közegészségügy hátrányára orvosi gyakorlatot üznek: szükséges volt a VI. fejezetben foglalt intézkedéseket, melyek hazánkban szabály alakjában eddig fennállottak, a törvényjavaslatba felvenni.
Az orvosoknak az eddigi törvényes gyakorlat által engedett szabad letelepülési jogot, mint ez állásnak megfelelő, s a feladat fontossága által eléggé indokolt jogélvezményt, jövőre is biztositani kellett.
Ellenben az orvosi segélynek mindenkire nézve szükséges biztositása mulhatlanul megkivánja, hogy az első segély megadásának kötelezettsége kimondassék.
Szükséges volt továbbá a különféle gyógymódok szabad alkalmazását a szenvedő emberiség érdekében biztositani, e mellett azonban az orvosok eljárását állami ellenőrködés alá helyezni s ebből folyólag a műhibákra nézve a felelősség elvét kimondani, és végül a magán orvosok dijai kiszabása iránt, az orvosi segély igénybevételét akadályozó netáni tulkövetelmények elháritása czéljából az egész országra kiható intézkedést felvenni.
A szülésznői gyakorlat szabályozására a VII. fejezetben foglalt intézkedések abban találják indokolásukat, hogy a népszaporodás nálunk kedvezőtlen arányt mutat fel, mely sajnos körülmény egyik okát az ugynevezett paraszt bábák kontárkodásai képezik.
E visszás eljárás megszüntetésére kell ennélfogva törekedni, mi leginkább azáltal látszik elérhetőnek, hogy ezentul a szülésnél a segélyt csak az erre képesitett bába adja meg.
E tekintetből óhajtandó lenne, hogy csak valamely erre hivatott tanintézetben képesitettek gyakorolhassák a szülésznői tisztet, de miután ma még az országban csak 5 ilyen intézet van, félni lehetett, hogy ha ez kimondatnék, igen sok helyen semmi szülésznő nem lenne, vagy egészen képzetlenek fognák ezen tisztet gyakorolni.
Miért is czélszerünek látszott most egyelőre még a főorvosok általi képesitést meghagyni, de egyuttal azt szigoruan kötelezővé tenni s ellenőrizet alá helyezni.
A kórházak és gyógyintézetekről szóló IX. fejezetnél következő szempontok voltak irányadók:
1. Kórházak és gyógyintézetek általában csak a hatóság engedélyével legyenek felállithatók, hogy ekként azon meggyőződés legyen szerezhető, mikép a létesitendő intézet fekvésénél, épitésénél, berendezésénél és vezetésénél fogva fontos feladatának megfelelni képes is legyen.
2. A kórházaknak és gyógyintézeteknek nyilvánossági joggal való felruházása, azaz kórházak és közgyógyintézetek létesitése által az biztosittassék, hogy ily intézetben minden jelentkező beteg különbség nélkül felvételt találjon.
A tébolydai ügyet tárgyazó X. fejezetnél figyelem volt arra, hogy egyrészt oly elmebetegek, kik az illető községek által tartandók el, tébolydába ne szállittassanak, hol gyógykezelés tárgyát többé nem képezvén, a gyógyitható betegektől szükség nélkül a helyet elfogják, másrészt pedig, hogy a tébolydákba oly egyén fel ne vétethessék és elmekórosnak ne nyilvánittathassék, ki netán elmebajban nem szenved.
A járványokat és ragályokat tárgyazó XII. fejezetnél a következőkre kellett tekintettel lenni:
1. Arra, hogy a felmerülő járvány azonnal feljelentessék, minek elmulasztása vagy elhalasztása esetén a járvány a rendesnél nagyobb mérveket szokott ölteni.
2. Azon óv- és gyógyintézkedések biztositására, melyek egyrészt a járványok vagy ragályok beszivárgását lehetőleg megakadályozzák, másrészt pedig az országban felmerült járványok és ragályok mielőbbi elfojtása, illetőleg terjedésének meggátlása czéljából mulhatlanul megkivántatnak és a kellő segélynyujtás, ugy szintén gyógyitás biztositására is kiterjednek.
3. Arra, hogy a járványok alkalmából működő és ezen működés közben ugyanazon járvány folytán elhalt orvosi- s ápolói személyzet özvegyei nyugdijaztatásáról s a hátramaradt árváik nevelésére forditandó pótlék megadásáról gondoskodva legyen, hogy ekként az egészségügyi közegek gyakran életveszélyes müködésüket családjaik sorsa iránti megnyugtatással teljesithessék.
4. Arra, hogy a járványok alkalmával felmerülő költségek az államkincstárt illetéktelenül ne terheljék és végül
5 arra, hogy a lakosságra nézve felette veszélyes bujakór elterjedése lehetőleg megakadályoztassék.
Az emberi himlő által történhető pusztitások megelőzése czéljából szükségesnek mutatkozik a védhimlőoltási ügyet állami intézménynek nyilvánitani, továbbá a gyermekek beoltásának, ugy szintén a felnőttek ujraoltásának mindenkire kiterjedő kötelezettségét felvenni.
Szükséges volt azonkivül arról gondoskodni, hogy a védhimlőoltás akadálytalan menete és annak egyedül szakértők által a megkivántató elővigyázatok pontos megtartása mellett történendő teljesitése, az oltóorvosok dijazása és fuvarja kellőleg biztositva legyen, végül arra kellett figyelemmel lenni, hogy a védhimlőnyirk fentartása s időről-időre felfrissitéséről is gondoskodva legyen.
A gyógyfürdők és ásványvizeket tárgyazó XIV. fejezetnél az szolgált irányadóul, hogy a fürdők oly állapotba helyeztessenek, mikép egyrészt gyógyczéluknak, másrészt pedig a látogató közönség részéről támasztott méltányos igényeknek lehetőleg minden irányban megfelelhessenek.
A mesterséges ásványvizek készitésére nézve eddig fennállott szabályt, melylyel a készités bizonyos engedélyhez köttetett, - mely e szabályok megtartásának elmulasztása esetén meg is vonható - közegészségügyi szempontból fel kellett venni.
Ennek indokolására felemlittetik, hogy a mesterséges ásványvizek, minthogy ezek a gyógyeszközökhöz tartoznak, készitésükre nézve ugyanazon szigoru orvosrendőri felügyelet alá helyezendők, mint bármely egyéb gyógyszer, nehogy felügyeletnek hiányában a közönségnek valamely ásványviz czime alatt bármily keverék nyujtassék, mely, még ha az egészségre nézve káros alkatrészeket nem tartalmazna is, biztositékot arra nézve még nem nyujtana, hogy ez valóban mindazon alkatrészeket is ugyanoly arányban foglalja magában, mint a hasonnemü természetes ásványviz.
A mesterséges ásványvizek sorába azonban a hüsitő italok, mint p o szikviz, nem tartozik.
A hullák körüli eljárást, továbbá a temetkezést, a temetőket és a sirboltokat tárgyazó XV. fejezetben különös tekintettel kellett lenni oly intézkedésekre, melyek által egyrészt tetszhalál esetén netalán történhető eltemettetés lehetetlenné tétessék, mig másrészt netáni bünös cselekvények vagy járványos és ragályos betegségek felmerülte kiderithető legyen.
E czélból szükséges volt az eddig is érvényben állott szabályhoz képest a halottkémlésnek az egész országra kiterjesztését és azon tilalmat felvenni, hogy a halál bekövetkeztének kétségtelen megállapitása nélkül eltemetésnek átalában helye ne legyen.
Meg kellett továbbá állapitani azon eseteket, melyekben orvos-rendőri vagy tudományos szempontból hulla-bonczolásnak van helye.
Gondoskodni kellett továbbá arról, hogy minden halott el is temettessék, hogy pedig ez lehetővé tétessék, szükséges, hogy lehetőleg minden község a közegészségi kivánalmaknak teljesen megfelelő temetőhelylyel elláttassék.
Meg kellett azonkivül határozni az időt, melynek letelte után a temetők ujra beépitése a közegészség hátránya nélkül megengedhető; továbbá azt, hogy sirok és sirboltok kinyitása, hullák kiásatása, sirboltok felállitása, ugy szintén a hullák elszállitása mily közegészségi szabályok mellett történhessék.
Végül biztositani kellett a község, illetőleg a törvényhatóság számára a temetők és sirboltok körül a helyi viszonyok által igényelt intézkedések iránti statutarius jogát.
A XVI. fejezetre nézve megjegyeztetik, hogy miután a gyógyszerészeti ügy a fennálló ipartörvény határozatai alól annak 105. § l) pontja szerint kivétetett, szükségesnek mutatkozott a gyógyszerészeti üzlet iránti határozatokat, nemkülönben a gyógyszerészek viszonyai, jogai és kötelességeinek megállapitását jelen törvényjavaslatba foglalni.
A gyógyszerészeti ügy fontossága, ugy szintén a gyógyszertári kezelés egyformaságának biztositása szükségessé tette, hogy a gyógyszerészet az állam felügyelete alá helyeztessék.
Ki kellett továbbá mondani a felelősség elvét a gyógyszerészet körébe vágó tettekért és mulasztásokért, ugy a gyógyszertár-tulajdonosokra, valamint a segédszemélyzetre nézve.
Meg kellett állapitani, hogy a gyógyszerek eladására s kiszolgáltatására ki legyen hivatva? ugy szintén gyógyszertárak kezelésére ki legyen feljogositható?
Szem előtt tartatott, hogy a gyógyszerészet tudományos szakismeretet feltételezvén, a közönséges iparüzletek közé annyival kevésbé sorozható, mert a közegészségügygyel szoros kapcsolatban áll.
A fennálló gyógyszertári realjogok meghagyása, a mennyiben itt szerzett jogokról van szó, méltányossági szempontból vétetett fel.
Uj realjogok adományozásának megszüntetésére ugyanazon okok szolgáltak indokul, melyeknél fogva a fennálló ipartörvény is hasonló módon intézkedik.
A személyes gyógyszertárüzleti jognak meghatározása az e részben tapasztalt számos visszaélések megelőzése szempontjából szükséges.
A gyógyszerész özvegye s kiskoru gyermekeiről való gondoskodás méltányossági tekintetből vétetett fel.
Szükséges volt továbbá azon feltételek alapelveit megállapitani, melyek alatt uj anya-, fiók-, házi- és kézi-gyógyszertárak felállitásának engedélyezése történjék.
Végül a gyógyszerészet körüli részletes szabályozást, mely a gyógyszerészet fejlődése s a szükséghez képest változásnak lehet alávetve, a koronkint kiadandó rendeleteknek kellett fenntartani.
A közegészségügyi szolgálatot a községeknél tárgyazó I. fejezetben biztositani kellett a kis és nagy községeknek a közegészségügyi intézkedések körüli közremüködését; másrészt pedig meg kellett határozni azon teendőket, melyeket a községek az illetőségükhöz tartozó egyének, valamint a község területének érdekében megtenni tartoznak.
Meg kellett továbbá határozni azon közegeket, kiknek feladata legyen, rendőri teendőket teljesiteni, a közegészségügyi hiányokat a községeknél megfigyelni, kinyomozni, s azokat az illetékes hatóságnak orvoslás vagy megtorlás végett bejelenteni.
E mellett szükséges volt ugyanezen közegek teendőit is tüzetesen körvonalozni.
Ott, hol az egyes községek a közegészségi teendők teljesitésére elég anyagi eszközökkel nem birnak, a közegészségi kör intézménye lenne igénybe veendő, mely szerint több község e czélra egyesitendő. A községi, illetőleg a közegészségi körorvosi intézménynek behozatala által az ország lakossága biztositva lesz, hogy szükség esetén czélszerü orvosi segélyben részesül, és hogy a helyi közegészségügyi teendők szakértő egyének közremüködése mellett végeztetnek.
Ezen intézménynek életbeléptetése, habár közegészségi szempontból annyira fontos, hogy annak kötelező behozatala minden községre nézve indokolva lenne: mindamellett tekintve az orvosok számviszonyait és a községek nagy részének kedvezőtlen vagyoni állapotát, egyelőre a törvényjavaslatban foglalt módozat mutatkozik a czélnak leginkább megfelelőnek.
Ugyanaz áll a községi bábáknak hasonlag közegészségi tekintetekből szükséges életbeléptetésére nézve is.
A II. fejezet a közegészségi szolgálatot a törvényhatóságoknál tárgyalja.
Itt szükséges volt nem csupán azon teendőket tüzetesen körvonalozni, melyeket a törvényhatóságok teljesiteni hivatva lesznek, hanem azonkivül még határozottan meg kellett állapitani, hogy az egyes teendők végzésére melyik közeg vagy testület legyen kötelezhető?
Hogy a törvényhatóságok közegészségi intézkedéseik körül szakértői tanácscsal mindenkor ellátva lehessenek: szükséges, mikép a törvényhatóságoknál, valamint addig legalább, mig a községi orvosi intézmény teljesen kifejlődve nem lesz, az egyes járásoknál állandó tiszti orvosok ezentul is alkalmaztassanak, mely czélból szükséges volt, ezeknek müködési körét tüzetesen körvonalozni.
A közegészségügy fejlesztése és előmozditása, valamint a közegészségi szolgálat helyesebb végrehajtása szempontjából ugy a törvényhatóságok, valamint a helyi hatóságok mellé egészségügyi bizottmányok felállitása vétetett fel a javaslatba, mely intézmény a külföldön, névleg Angolországban felette czélszerünek és sikeresnek bizonyult.
E bizottmányoknak főczélja az, hogy miután azok nem kizárólag szakférfiakból állanának, a tudomány és a helyi viszonyok kivánalmainak közvetitését eszközöljék, mi által a közegészség elvei a nagy közönségbe szivárognának s igy az egészségügyi intézmények iránti érdekeltség fokozódnék és a lakosság minden rétegeiben létrejő azon közremüködési készség, mely nélkül a hatósági intézkedések pontos foganatositása lehetetlen.
E bizottmányok véleményezési és inditványozási joggal ruháztatnának fel, és csak veszélyes járványok alkalmával alakulnának át járványbizottmányokká, a midőn is a járvány körüli óv- és gyógyintézkedések megtételére, illetőleg közremüködésére is felhatalmazva lennének.
A kormány teendőinek a törvényjavaslatban történt megállapitása részint az eddig is fennállott szabályokon, leginkább pedig a kormánynak főfelügyeleti jogán alapul s a közegészségi szolgálatnak az egész országban megkivántató egyöntetüsége szempontjából szükséges.
A közegészségi fontosabb ügyek tudományos tárgyalása végett az országos közegészségi tanács hozatik javaslatba.
E testület, mely véleményező s inditványozási joggal birna, hivatva lenne a kormányt szakértői véleményével és tudományos tapasztalataival hatályosan támogatni.
Ily testületek Európának nagyobb államaiban hasznosaknak bizonyultak.
A nevezett testület akként lenne szervezendő, hogy a tagok mozgósága által lehetővé tétessék, mikép mindenkor a kiválóbb tudományos férfiak véleménye legyen érvényesithető.
E tudományos testület mint állandó tanácsadó közeg hazánkban, hol a közegészségügy előmozditása és fejlesztése sürgősen igényeltetik, szükséges és más oly testületek által, mely nem kizárólag ezen teendők teljesitésére áll fenn, alig pótolható, minthogy egyéb tudományos testületek vagy feladatuk különnemüsége, vagy pedig az országos kormányzattal megkivántató összefüggés hiánya miatt e czél elérésére nem alkalmasak, mi azonban egyátalában nem zárja ki azt, hogy tagjai a közegészségügyi tanácsba bevonatván, képességüket ott érvényesitsék.
