Állami hitelünk fentartása s hazánk szellemi és anyagi érdekei előmozditásának lehetővé tétele és biztositása okvetlenül szükségessé teszi, hogy államháztartásunkban az egyensuly tartós és állandó helyreállitására vezető lépések haladéktalanul megtétessenek. Ez irányban sokszor kifejtett meggyőződésem szerint a többi rendszabályok és közigazgatási s közgazdasági kérdések megoldása mellett és ezekkel karöltve első sorban oda kell törekedni, hogy egyfelől az állam kiadásai a lehető legszükebb körre szorittassanak, másfelől pedig az állam bevételei fokoztassanak és azoknak rendes befolyása biztosittassék. A kiadások megszoritásáról gondoskodva van azon államköltségvetési előirányzatban, melyet 1876-ra előterjesztettem.
A jövedelmek azon fokozását, mely ez idő szerint eszközölhető, azon törvényjavaslat fogja eredményezni, melyet az általános jövedelmi adóra nézve a képviselőház asztalára már letettem.
Azon törvényjavaslat által, melyet a közadók kezelésének rendezése iránt készitettem, a pénzügyi szolgálat egyik fontos ágazatát szándékozom gyökeresen és czélszerüen átalakitani, és ez által az állambevételek pontos befolyását biztositani.
A közadók ugyanis, jóllehet azoknak rendes befolyása az ország pénzügyi rendezésének nélkülözhetlen feltételét képezi, évek óta oly lanyhán folynak be, hogy azok az évenkint előirányzott és kirovott összegek mögött mindinkább visszamaradnak s a hátralékok évről-évre szaporodnak.
E sajnos körülménynek egyik főoka a közadó kezelése iránt fennálló rendszer hiányaiban keresendő. E hiányok természetét s azok orvoslásának módját mély tanulmány tárgyává tévén, azon meggyőződésre jutottam, hogy a közadók kezelését, a pénzügyi kormányzat ezen fontos ágazatát, gyökeres intézkedésekkel reformálni kell. Ez okból a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatnak czélja: rendezni a pénzügyi szolgálat ezen fontos ágát és gyökeresen reformálni az egész egyenesadók kezelésének fennálló rendszerét. Ezen czélt első sorban az által vélem elérni, hogy ezen javaslat az egyenesadók kezelésének jelenleg a pénzügyigazgatóságok kezeibe öszpontosult vezetését decentralisálja a törvényhatóságok területére. Az ezen területen az adófelügyelő személyében szervezendő állami pénzügyi hatóság müködése által közvetlenné és müködésében hatásosabbá tenni óhajtom a pénzügyi igazgatást.
A törvényjavaslat czélja: szerves összefüggésbe hozni azt azon közegekkel, melyekkel érintkezik és együtt müködik, szorosabb kapcsolatot létesiteni egyfelől az állami, másfelől a törvényhatósági és községi közegek között, szóval a közadók kezelésének rendszerét szorosabb és szervesebb összeköttetésbe hozni a törvényhatóságok önkormányzati teendőivel.
Ezen szoros összefüggést az által hiszem eszközölhetőnek, hogy a javaslatban az adóügyek kezelésével megbizott állami hatóságok beillesztetnek az általános közigazgatási szervezetbe, mint annak kiegészitő részei. Ugy ezen javaslat, mint a törvényhatósági közigazgatási bizottságról szóló javaslat gondoskodik arról, hogy a különböző közigazgatási ágak vezetői teljes összhanggal müködhessenek.
A kapcsolat a pénzügyi szolgálat organumai és a közigazgatás egyéb tényezői között másik irányban azáltal történik, hogy a szorosabb értelemben vett közigazgatási közegek, a törvényhatósági organumok, bevonatnak a közadók kezelésébe és a községi közegeknek hatásköre, mely eddig is kiterjedt a teendők egy részére, részletesen szabályoztatik. A törvényhatósági és községi tisztviselők közremüködése részletesen körül van irva a javaslat erre vonatkozó részeiben.
Ezen közremüködés kellő biztositására garantiák vannak a javaslatban lerakva. A folytonos felügyelet és ellenőrzés biztositva van, a felelősség szigoruan és részletesen van körülirva és a fegyelmi eljárás akként alakittatik át az erre vonatkozó törvényjavaslatban, hogy a közigazgatás fontos érdekeinek megóvásáról minden irányban kellőleg gondoskodva van.
A törvényjavaslatnak czélja továbbá:
a) az adókivetési eljárást egyszerüsiteni és gyorsitani, az igazságos és az egyenlő teherviselés elvének megfelelő adókivetést - az ellenőrzési szolgálat módozatainak és a felebbviteli hatóságok hatáskörének szabályozása által - biztositani, egyuttal pedig a többszörös felfolyamodhatás eseteinek megszoritása által a központi kormányzat teendőit apasztani;
b) a folyó adóknak esedékességük idejében a hátralékoknak bizottságilag megállapitandó részletekben való befolyásáról oly intézkedések által gondoskodni, melyek a befizetési határidőket helyesebben megállapitják, az önkéntes befizetések elmulasztásával összekötött hátrányokat fokozzák, az adók beszedését és végrehajtását az oly sok panaszra okot szolgáltatott s eddig fennállott adóvégrehajtói intézmény mellőzése mellett községi és közigazgatási közegekre bizzák, egyuttal pedig ezen közegek felelősségét tüzetesen körvonalozzák; végre
c) a törvényhatóságoknak a közadók biztositása körüli közremüködését szabályozni.
Ezek azon főelvek, melyek alapján a jelen törvényjavaslat elkészült.
Áttérve már most a javaslat beosztására és részletes indokolására, erre nézve a következőket jegyzem meg:
A törvényjavaslat négy részből áll; ezek szólanak:
1. az állami közigazgatást adóügyekben közvetitő hatóságokról;
2. az egyenesadók kivetéséről, könyveléséről, nyilvántartásáról, befizetéséről és elengedéséről;
3. az egyenes és közvetett adóknak, illetékeknek s az egyenesadók módjára beszedendő kincstári s egyéb tartozásoknak végrehajtás utján behajtásáról, végre
4. a közadók biztositásáról.
Az adóügyek vezetésével megbizatnak a törvényhatóságok székhelyén kinevezendő kir. adófelügyelők azon közigazgatási bizottságok ellenőrzése mellett, melyek a belügyminister által beadott törvényjavaslat szerint a törvényhatóságok kebelében alakittatni fognak. (1.
A kir. adófelügyelők felállitása folytán elesnek a pénzügyigazgatóságok jogköréből az adóügyek, kivételével a számvevőségi szigorlatnak, mely ezentul is azok számvevőosztályainál meghagyatik, a kir. adóhivataloknál pedig egyedül az egyenes adók pénztári kezelése marad meg.
A kir adófelügyelők meginditják évenkint az adókivetést, elkészitik a bizottsági megállapodás tárgyát képező adónemekre nézve a kivetési javaslatokat, kiróják sommásan a földadót, engedélyezik az adófizetési haladékokat és a törvény szerint járó adómentességeket, ellenőrzik a községi közegeket és járási tisztviselőket s rendelkeznek is velök mindazokban, miket azok az adóügyek ellátása körül teljesiteni tartoznak, végre elsőfokulag határoznak azon fegyelmi vétségek felett, melyeket állami közegek az adóügyek ellátásánál követtek el.
A törvényhatóságok kebelében alakitandó közigazgatási bizottságok ellenben felügyelnek arra, hogy a kir. adófelügyelők a fent körülirt ellenőrzést teljesitsék, ellenőrzik azokat e feladat teljesitésénél és intézkednek, ha nehézségek merülnek fel.
Ez első sorban teendőjük - második fontos feladatuk lesz megállapitani a kir. adófelügyelőnek, mint a bizottság szavazati joggal biró adóügyi előadójának javaslatára, az adóelengedéseket, felebbviteli hatóság jogait gyakorolják a községi közegek által készitett adókivetések és a földadó kivetése ellen, továbbá a kir. adófelügyelők határozatai ellen beadott felszólamlások felett, s mindazon esetekben, melyekre nézve a közigazgatási bizottságok felebbviteli hatóság jogával felruháztatnak külön szabály vagy rendelet által.
A bizottság tanácskozmányaiban adóügyi előadóként résztvevő királyi adófelügyelő köteles mindazon határozatokat, melyek törvénybe vagy szabályba ütköznek, az államkincstár érdekeit sértik, vagy a törvény szerint hivatalból felebbezendők, a pénzügyministerhez felebbezni.
Ezek fővonásaikban azon intézkedések, melyeket az adóügyek vezetését illetőleg javaslatba hozok. Ezen intézkedések által létrehozatik az állami, törvényhatósági és községi közegek között azon szerves összefüggés, mely az adóügyek helyes ellátására okvetlenül szükséges s melynek hiányát a fennálló rendszerben oly sajnosan érezzük.
Javaslatom azon része, mely szerint a kir. adófelügyelő adóügyekben rendelkezik a községi és járási tisztviselőkkel, lényeges feltétele annak, hogy az életbeléptetendő intézkedések sikere biztosittassék; több évi tapasztalás ugyanis sajnosan tüntette fel azon visszás helyzetet, melyben a pénzügyi közegek a községi és járási tisztviselőkkel szemben voltak s mely visszás helyzet számos esetben előidézte azt, hogy vagy az adózó közönségnek alapos panaszokra adatott ok, vagy hogy az államkincstár jogos igényei kielégitést nem nyertek. Javaslatom ezen része tehát sarkalatos intézkedés, melynek megváltoztatása egyértelmü volna a tervezett gyökeres és, mint reménylem, üdvös reformnak elejtésével.
Javaslatom szerint az adóügyek ellátásának vezetése a megyék székhelyére áttétetik, illetőleg a pénzügyigazgatóságoknál eddig összpontosulva történt kezelés decentralizáltatik, mi által az adóügyi szolgálat csak nyerhet, mert a megye székhelyén müködő kir. adófelügyelő sokkal inkább lesz azon helyzetben: a vidék helyi, üzleti és kereskedelmi viszonyairól tudomást szerezhetni, mint ezt eddig megszerezni képes vala a pénzügyigazgatóság, melynek kerülete 4-7 megyét foglalt magában. Ugyanez okból könnyü lesz a kir. adófelügyelőnek azon időpontokat is felhasználni, melyek az adóbehajtás foganatositására a legalkalmatosabbak.
Végre megjegyzem, hogy a királyi adófelügyelők intézményének elfogadása által a királyi pénzügyigazgatóságok és királyi adóhivatalok teendői nagy apadást szenvedendnek és azért lehetséges lesz azok személyzetének számát megszoritani és ez által nemmegvetendő költség-megtakaritást is elérni. E megtakaritást szám szerint meghatározni most, midőn a felállitandó királyi adófelügyelők száma még nem tudatik és azok segédszemélyzetének létszáma is a szervezés első évében teendő tapasztalások alapján lesz csak megállapitható, képes nem vagyok és azért azon előterjesztésemben, melyet a magyar királyi pénzügyministerium 1876. évi költségvetésének indokolásául az országgyülésnek bemutattam, arra kértem fel a törvényhozást, miszerint nekem a pénzügyigazgatóságoknak, adóhivataloknak és az egyenes adók kivetési költségeinek czimei közt az átruházási jogot engedélyezni méltóztassék, megemlitvén, hogy az ezen három czim alatt előirányzott költségek azon részéből, mely tisztán az egyenes adóügy kezelésének költségeit foglalja magában, főösszegének átalánykép leendő megállapitása esetén, előleges számitásom szerint 10%-nyi megtakaritás elérhető lesz, miután kétséget nem szenved, hogy azon egyszerüsitések folytán, melyek a jelen törvényben a kivetési és behajtási eljárásra nézve terveztetnek és melyekről alább lészen szó, a pénzügyigazgatás ezen ágazatában tetemes létszámapadást fogok érvényesithetni.
A kivetési eljárást oly módon igyekeztem szabályozni, hogy az gyorsabb, az adózóra nézve biztosabb és lehetőleg igazságos legyen.
Egyszerübbé van téve sokban az eljárás és a folytonos felügyelet s a közegek szabatos megjelölése által könnyebben és igy gyorsabban és jobban lesz foganatositható.
A kivetés mindazon adónemekre nézve, melyek bizottsági megállapodások tárgyát a törvény szerint nem képezik, a községi közegekre bizatik, magától értetőleg, a királyi adófelügyelők folytonos ellenőrzése mellett.
Ez intézkedés lényeges módositása a fennálló rendszernek.
Jelenleg ezen kivetési munkákat a kir. adóhivatalok végzik, nem szükséges hosszasan kimutatni azt, mily nagy mérvben fognak ez intézkedés folytán az adóhivatalok teendői apadni. A munka helyességeért kezeskedik annak egyszerü volta, mert csak állandó adótételek alkalmazásáról van szó, és a kir. adófelügyelők által gyakorlandó ellenőrzés.
A kivető és felszólamlási bizottságokra vonatkozó intézkedések a fennálló rendszerrel szemben csak azt a módositást tartalmazzák, hogy a törvényhatóságok kebelében alakitandó közigazgatási bizottságok házadóügyekre és a községi közegek által foganatositott adókivetésekre nézve felebbviteli hatóság jogával ruháztatnak fel s hogy a felszólamlási bizottságok, melyek eddig a pénzügyigazgatóságok székhelyén müködtek, a javaslat szerint minden közigazgatási bizottság székhelyén fognak alakittatni. Ezen módositások czélja: költségkimélés mellett az ügyek legombolyitását egyszerüsiteni és siettetni.
A felebbezési jognak oly módon megszoritása, hogy két egyenlő végzés ellen felfolyamodásnak helye nincsen, a központi kormányzat teendőit nem csekély mérvben fogja apasztani ugy, hogy idővel itt is személyzet-apasztás fog lehetővé válni.
Az adók könyvelésére és nyilvántartására nézve javaslatba hozott intézkedéseket czélravezetőknek tartom, minthogy ezen ügyek ellátása a községi jegyzőkre (városi adóhivatalokra), tehát oly közegekre fog bizatni, melyektől e téren szakismeret leginkább várható s minthogy a törvényjavaslatban gondoskodva van arról, hogy a mulasztó közegek ellen pénzbirságok és esetleg fegyelmi kereset is alkalmazhatók lesznek.
Az adókönyvecskék kézbesitéseért szedendő dijak iránti intézkedés czélja: odahatni, hogy minden egyes adózó adókönyvecskével legyen ellátva, holott jelenleg ily könyvecskék kiállitása, az adózók nem csekély hátrányára, sok esetben egészen elmarad.
A mult évekből fenmaradt adóhátralékoknak részletekre felosztása lehetővé fogja tenni azt, hogy azok bizonyos évek folytán egészen törlesztessenek. A hátralékoknak ily módoni felosztását okvetlenül szükségesnek tartom, mert az absolut kormánytól átvett és a kezelő közegek mulasztása folytán sok vidéken még ujabb összegekkel szaporodott adóhátralékoknak egyszerre behajtása tönkre tenné a hátralékos adózók tulnyomó részét. A felosztási tervezetek elkészitése küldöttségekre bizatván és azok javaslatai felett a kir. adófelügyelő, illetőleg a pénzügyminister fogván határozni, bizton várható, hogy ezen felosztás a méltányosság elvének meg fog felelni a nélkül, hogy az államkincstár érdekeit szem elől tévesztené. A behajthatlan adótartozásoknak tervezett megállapitását azért tartom szükségesnek, hogy azok letörültetése után tisztába lesz hozva azon adótartozások mennyisége, melynek befizetése tényleg is várható, a községekre mint jogi személyekre nézve felvett rendelkezés biztositja egyfelől ezen adóhátralékok befizetését, másfelől a községeket azon helyzetbe hozza, hogy könnyebben jutnak kölcsönhöz és igy a községi lakosok tulterheltetése nélkül könnyen törlesztik tartozásukat.
Az egyenes adók befizetésére nézve javaslatba hozott intézkedéseknek czélja: az önkéntes adófizetésre szánt határidőnek megszoritása az önkéntes befizetés elmulasztásából származó hátrányoknak - intésdijak behozatala és a késedelmi kamatok mérvének felemelése által való - fokoztatása mellett elérni azt, hogy az adótartozások rendesen befolyjanak s hogy lehetővé váljék, az egész folyó adótartozást az illető évben felhajthatni, a mi a jelen fennálló rendszer szerint nem lehetséges azért, mert az év utolsó negyedében esedékes adótartozás csak a jövő évben hajtható be.
Azon intézkedés, mely szerint minden adózó, a ki nagy vagy kis községben lakik és 100 forintnyi adóval van megróva, adóját közvetlenül a kir. adóhivatalnál tartozik fizetni, könnyiteni fogja a községi közegek teendőit, de könnyiteni fogja egyszersmind az ellenőrző közegek feladatát is, lehetlenné tétetvén az, mi a jelen rendszer szerint lehetséges volt, hogy a legtöbb adófizetők is, ha akarták, adójukat a községnél fizették s igy a szigorubb ellenőrzés alul kibuvhattak.
Azon intézkedés, hogy a községek, mint jogi testületek, adójukat - tekintet nélkül annak összegére - a kir. adóhivatalnál fizessék, azon oknál fogva szükséges, mert a községek, a mint alább emlittetni fog, az ottani adófőkönyvben előirt adótartozások behajtásával lesznek megbizva, tehát azon esetben, ha adójuk a községnél lenne előirva s azt nem fizetnék esedékességük idején, kötelesek lennének saját maguk ellen a végrehajtást intézni, a mi képtelenség.
Azon intézkedés végre, mely annak megitélésére, vajjon valamely adózó tartozik-e a közvetlen adófizetők sorába vagy nem? a megelőző évi adótartozást tüzi ki zsinórmértéknek, az egyöntetü eljárás végett szükséges és nem mellőzhető.
Hogy az adószedők élethossziglan választassanak, ez oly intézkedés, melynek elfogadása - ugy az állam, mint az adózók érdekében fekszik, minthogy csak ily módon választandó közegtől lehet várni, hogy teendőit a kellő nyugalommal fogja teljesiteni, - jövőjét biztositva látván.
A községi adószedők (városi adóhivatalok) által elsikkasztott összegekért első sorban a községek (városok) tétetnek felelőssé, visszkereseti joguknak fentartása mellett. Ez intézkedés véget vet számtalan tárgyalásnak és panasznak, melyek a jelenleg fennálló rendszer mellett felmerültek s melyeknek vége - hosszabb tárgyalások után többnyire mégis csak az volt, hogy a községet, mint harmadik sorban felelőst - kellett a sikkasztott összegek megtéritésére elmarasztalni, az első és második sorban felelős egyéneknél végrehajtási alap fel nem találtatván.
A fizetési halasztások megadására vonatkozólag javaslatba hozott intézkedések összhangzásban vannak azon rendelkezésekkel, melyek a jelen törvényjavaslatban az adóügyek ellátásának vezetésére nézve megállapittattak.
Az adóelengedések iránti javaslat fentartja a fennálló rendszer szerinti törvényes gyakorlatot azon módositással, hogy ezen kedvezmény kiterjesztetik a fagy és tartós szárazság által megkárositott szántóföldekre is s hogy az adóelengedés összegének megállapitása a törvényhatóságok közigazgatási bizottságaira bizatik.
A szántóföldekre nézve felvett rendelkezés a szőlőkre nem volt kiterjeszthető, mert azokra a szárazság a fenti irányban káros hatással nincs, másfelől pedig a szőlők termésének az ezen országban gyakorta előforduló fagyok általi megrontása azok kataszteri jövedelmének kiszámitásánál már tekintetbe vétetett.
Az egyenes adók, közvetett adók, illetékek, ugy szintén az egyenes adók módjára beszedendő kincstári és egyéb tartozások behajtásával a kir. adófelügyelők és közvetve a törvényhatósági közigazgatási bizottságok ellenőrzése alatt a községek (városok) közegei és a járási szolgabirák bizatnak meg, akként, hogy a községek (városok) az ottani adókönyvben előirt adózóknak tartozásait hajtják be, a szolgabirák pedig azokét, kik adójukat a kir. adóhivatalnál fizetik.
Az adóbehajtási fokozatok közé felvétetik az intés is, szabályoztatik továbbá a végrehajtási költségek fedezésének módja és tüzetesen állapittatik meg a végrehajtó közegek felelőssége és az azok által elkövetett mulasztások megbüntetésének módja.
Az adóbehajtásra nézve tett javaslatom gyökeresen módositja a jelenleg fennálló rendszert, megszüntetvén az állami közegek által eszközlendő végrehajtást. A tapasztalás ugyanis sajnosan igazolta azt, hogy ezen intézmény nem felelt meg a czélnak, mert eltekintve attól, hogy az adózók panaszai a végrehajtó közegek ellen sok esetben alaposoknak találtattak és hogy a végrehajtók alkalmazása sok költséggel járt, a többnyire napidijas egyénekből állt adóvégrehajtók - kivéve a kiveendőket - nem teljesitették kötelességüket ugy, hogy az eredmény az államkincstár érdekeit kielégitette volna.
Gondoskodnom kellett tehát oly közegekről, melyekre az adóbehajtás eszközlését, nagyobb sikerre való kilátás mellett, bizni lehet. - Ilyenek a községek és szolgabirák, ezek a kellő felelősség és ellenőrzés mellett biztosabban fogják a közadókat behajtani, a mint ez eddig, időre felfogadott egyének által elérhető volt.
A felelősségben, mely ugy ezen törvényjavaslat mint a közigazgatás rendezésére nézve már előterjesztett többi törvényjavaslat rendelkezései által szabályozva van, teljes biztositékot látok arra nézve, hogy ezen teendőket folytonos ellenőrzés mellett a törvényhatósági közegekre ruházzam.
Azon körülmény, hogy a ministerium közege, a kir. adófelügyelő közvetlen rendelkezik az önkormányzati közegekkel és azokat folytonosan ellenőrzi, már egymaga fontos biztositékot képez.
Hozzájárul ehhez a felelősség szigoru körülirása a mulasztás eseteiben és ezenfelül a fegyelmi eljárás szabályozása, mely épen ezen fontos teendőkre való tekintetből s a törvényhatósági és községi tisztviselőkre módosittatni szándékoltatik azon törvényjavaslat által, melyet a ministerium eziránt előterjesztett, s a fegyelmi eljárás ezen tervezett gyökeres módositása és rendes közigazgatási utra terelése, a kormánynak annak meginditására fentartott közvetlen befolyása, biztositanak engem arról, hogy az önkormányzati közegek az ezen törvényjavaslat által részben reájuk bizott teendőket sokkal pontosabban ellátják, a mint azok ma elláttatnak.
Az adóbehajtási fokozatok közé az intést azért tartottam szükségesnek felvenni, mert a tapasztalás mutatta, hogy azon községekben, melyek adózóikat intés, szorgalmazás utján az adófizetésre reá birni igyekeztek, az önkéntes adóbefizetések sokkal kedvezőbb eredményt mutattak, mint azon községekben, melyek ily szorgalmazást nem gyakoroltak. Az intésdijnak megállapitása azért volt szükséges, mert egyfelől az intést végrehajtási fokozatnak akarom tekintetni, másfelől pedig csak ezen dij megállapitásától függ, hogy a törvény ezen intézkedése pontosan végre is hajtassék.
A javaslatban előforduló azon intézkedés, mely szerint a községeknek a hátralékok beszedéseért egy százaléknyi jutalom adatik, igazolva van a méltányosság tekintetei által, mert kétséget nem szenved, hogy a községek teendői a hátralékok behajtása által szaporodnak.
A törvényhatóságoknak a közadók biztositásánál való közremüködésére vonatkozó intézkedések azonosak az 1868. XXI. törvénycikk 68-83. §-aiban foglaltakkal, azon módositásokkal azonban, melyek egyfelől a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. XLII. és 1872. XXXVI. törvénycikkek rendeleteiből önként folynak, másfelől az államkincstárnak biztositása végett okvetlenül szükségesek.
A közadók elsőbbségének árverések, birtokeladások, árfelosztások és a csődeljárás eseteiben három évi tartozásra való kiterjesztését követeli az államkincstár érdeke, kivánatossá teszi azt az adóügyek kezelésének egyszerüsitése is, a mennyiben ez intézkedés által sok esetben elesnék a közadók telekkönyvi biztositásának szüksége.
Azon intézkedést, mely szerint a közadók elsőbbsége a végrehajtási foglalás elrendelése napjától visszafelé számitandó, követeli az államkincstár érdekeinek megóvása. A gyakorlat ugyanis mutatja, hogy mig a végrehajtási eljárás teljesen keresztülvitetik s az ingatlan vagyon a vevő kezére leüttetik, - abban gyakran évek mulnak el, mert a végrehajtás igénykeresetek, felebbezések, semmiségi panaszok közbevetése által 4-5 évig is elhuzódik. Ily esetekben tehát a végrehajtás elrendelése és a leütés napja között 4-5 évi időköz feküdvén, az államkincstár azon esetben, ha a mint ez ismételten történt, a legfőbb itélőszék az 1868. XXI. törvénycikknek nem eléggé szabatosan szövegezett 85. §-a alapján az elsőbbséget a leütés napjától számitaná visszafelé, - elsőbbségi jogától megfosztatnék nem csak azon közadókra nézve, melyek a végrehajtás előtt fennállottak, hanem nagy részben azon adókra nézve is, melyek a végrehajtás folyama alatt az árverés befejeztéig felszaporodtak, de melyeket a végrehajtást szenvedett fél vagy fizetési képtelenség miatt vagy rosz szándékból nem fizet meg.
A javaslatban előforduló azon határozmányt, hogy a közadók nem évülnek el, - követelik az államkincstár érdekei megóvására való tekintetek. Ezen elv több más államban is el van fogadva, de magából a közadó természetéből önként folyik is.
Az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntetéséről szóló intézkedések elejtik az eddigi rendszer szerint fennálló azon elvet, mely szerint ily kihágások eseteiben a kincstár megröviditésére czélzó szándék hiánya a törvényszerü büntetéstől fölment, azon további szigoritással, hogy az, ki a kincstárt közegeinek ravasz fondorlatokkal tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása által szándékosan kárositja, mint csaló bünvádi eljárás utján büntetendő.
A gonosz szándékra vonatkozó elvnek elejtése azért szükséges, mert ezen elvnek fentartása mellett, eltekintve attól, hogy azt, vajjon valamely mulasztás rosz szándékból követtetett-e el? a legtöbb esetben constatálni csaknem a lehetetlenséggel határos s minden gondatlanságból támadt mulasztás, bármily sulyosak legyenek is az abból az államkincstárra nézve támadt hátrányok, - büntetlenül marad; - a vámforgalomra és a fogyasztási adó alá eső üzletekre vonatkozó törvények megvédése lehetlenné válik és a pénzügyi törvények elleni kihágások tulnyomó számának büntetlensége biztosittatik, mert továbbá az emlitett elv fentartása illusoriussá teszi a kincstár és a becsületes adózók érdekeinek megvédését a roszhiszemü adózók ellenében, tehát szem elől téveszti a büntető törvény egyik főczélját, a jogosult érdekek megvédését; mert a 24 év óta fennálló törvények nem tudásával és annak folytán a gonosz szándék nem létével való mentegetőzés elfogadása, rendezett állam intézkedéseinek keretébe be nem illik és az igazságszolgáltatás azon sarkalatos elvébe, - mely szerint a törvény nem-tudásával magát senki sem mentheti - ütközik s különben is a csekélyebb mérvü beszámitást igénylő esetekben, az eljárás szigorának enyhitésére a javaslat 77. §-ában foglalt rendelet elégséges alkalmat nyujt; mert végre Európa más törvényhozásai is a pénzügyi kihágásokat, alapuljanak azok akár tényen, akár mulasztáson, tekintet nélkül a gonosz szándékra, büntetéssel sujtják, épen az által akarván és lehetvén csak elérni azt, hogy mulasztások ne történjenek.
A második szigoritás indokolva van azáltal, hogy a kincstárnak szándékos kárositása, közegeinek ravasz fondorlatokkal tévedésbe ejtése nem egyéb mint csalás, mely elől a törvénynek a kincstárt épen ugy védeni kell, mint védi a magánosokat.
A kihágások elévülésének határidejét 5 évre terjesztettem ki, megkivánja ezt az államkincstár érdekeinek megóvása.
Jelen törvényjavaslat rendeletei kiterjednek Horvát-Szlavonországokra is, azon intézkedések kivételével, melyek a törvényhatóságok kebelében alakitandó közigazgatási bizottságokra vonatkoznak, mert ily bizottságok a nevezett országokban szerveztetni nem fognak, ott tehát az ezen bizottságok jogköréhez tartozó ügyeket ezentul is a pénzügyi hatóságok fogják ellátni.
