A végakarat-nyilvánitás alakszerüségei tekintetében hazai jogunk különbözőleg és határozatlanul intézkedik.
Az előbbi jog szerint az osztálykülönbség volt irányadó és különbség létezett az ide vonatkozó jogszabályok forrására nézve is, a szerint, a mint azok törvényben állapittattak meg vagy statutumokból avagy a gyakorlatból vétettek.
Az ideiglenes törvénykezési szabályok azáltal véltek e bajon segiteni, hogy az I. rész 5-ik §-ában kimondották, miszerint a végrendelet és fiók-végrendelet külső kellékei tekintetében a magyar törvényben, statutumokban s a törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályok polgári állásra való tekintet nélkül egyforma hatálylyal birnak s a nemesek végrendeletei azért, hogy a nem-nemesekre nézve fennállott szabályok szerint alkotvák és viszont, külkellékek hiányából nem érvénytelenithetők.
A tapasztalás azonban meggyőzött arról, miszerint az ideiglenes törvénykezési szabályok ezen intézkedése nem orvosolta a bajt, sőt azáltal, hogy a törvényes gyakorlaton alapuló különféle szabályokra hivatkozik, - még fokozta annyiban, a mennyiben átalánosan kötelező törvény nem létében a helyi gyakorlatot tette irányadóvá, melyet aztán a biróságok a végrendeletek külkellékeinek megitélhetése czéljából egyes esetekben külön bizonyitandónak mondatta ki.
Alig szükséges indokolni, hogy ezen állapot tarthatatlan s a hiánynak megfelelő törvény által pótlása addig sem halasztható, mig a munkába vett polgári törvénykönyv elkészülhet.
Az előterjesztett javaslat czélja a végrendeletek alakszerüségeit átalánosan kötelezőleg külön törvényben szabályozni.
Az összefüggés tette kivánatossá, hogy abban az öröklési szerződések és halál esetére tett ajándékozások külkellékei is felvétessenek. Ezen külön törvény intézkedéseit később a magánjogi törvénykönyvbe beilleszteni könnyü leend.
A törvényjavaslat I. fejezete az irásbeli magán-végrendeletek kellékeivel foglalkozik.
Tudva van, hogy a római és canonjog, mely ezen kellékekre nézve hazánkban is jelentékeny befolyásu volt, a végrendelkezések tekintetében mennyire tulszigoru szabályokat követett. Már az 1715. XXVII. törvénycikk szükségesnek látta e szigort enyhiteni, a mennyiben hét tanu helyett ötöt elegendőnek tartott. Későbbi törvényeken a visszahatás még inkább érezhető. Az osztrák polgári törvénykönyv a végrendeletek alakszerüségeire nézve a másik szélsőségbe ment át; a mennyiben a végrendelkező által önkezüleg irt és aláirt végrendeletet tanuk nélkül is érvényesnek ismerte; más esetben pedig rendszerint három tanut elégnek tartott.
E szélsőségek közt az ujabb európai codexek középutat követnek: A szász törvénykönyv 2100. §-a a biróságon kivül készitett végrendeletekhez öt tanu jelenlétét kivánja meg. A zürichi törvénykönyv 2056-2065. §-ai rendes végrendeletek érvényéhez megkivánják, hogy azt a végrendelkező vagy általa önkezüleg irva és aláirva megőrzés végett a közjegyzőnek adja át, vagy a közjegyző és két tanu előtt jelentse ki és csak kivételesen rögtönös halálveszély esetében ismerik el érvényesnek a közjegyző mellőzésével három tanu előtt nyilvánitott magánvégrendeletet; ezt is csak azon feltétel alatt, ha a végrendelkező a végrendelet tételétől számitott 4 nap alatt meghal vagy többé nincs azon helyzetben, hogy közjegyző előtt rendes végrendeletet tehessen és ha a tanuk egyike ezen 2 nap alatt a közjegyzőnek a rendkivüli végrendelkezésről jelentést tesz.
A végrendelkezés alakszerüségeinek megállapitásánál egyrészről irányadó, hogy az e tárgyban megállapitandó jogszabályok kellő biztositékot nyujtsanak arra nézve, miszerint a rendelkezőnek valódi végakarata fog érvényre emelkedni, másrészről gondoskodni kell, hogy felesleges alakszerüségek felállitása által a végakaratnyilvánitás elé szükségtelen akadályok ne gördittessenek.
E szempontból kiindulva, nálunk, a hol a közjegyzői intézmény még csak az életbeléptetés stádiumában van, e mellett a közjegyzőség uj s közjegyzők nem is mindenütt lesznek alkalmazva, a zürichi törvénykönyv intézkedése követendőnek épen nem mutatkozik.
A törvényjavaslat 1. §-a az irásbeli magán végrendeleteknél a tanuk számát állapitván meg, a végrendelkező által önkezüleg irt és aláirt végrendeleteknél két tanunak, az irni és olvasni tudó örökhagyó által önkezüleg aláirt végrendeletnél három tanunak, végre az irni és olvasni nem tudó vagy a végrendeletet önkezüleg alá nem iró örökhagyó végintézkedésénél négy tanunak jelenlétét kivánja.
Nem fogadja el ennélfogva az osztrák polgári törvénykönyv azon intézkedését, mely szerint az önkezüleg irt és aláirt végrendelet (testamentum olographum) tanuk nélkül is érvényes. - Minél inkább látjuk azt, hogy az irás-utánzás mintegy a müvészetig megy s minél inkább tapasztaljuk, hogy az aláirás valódiságának szakértők általi megállapitása mily ingatag; annál több aggály merül fel az ellen, hogy a tanuk mellőztessenek, mert a végrendelet az örökhagyó halála után lehet csak kérdés tárgyává, midőn az, a ki a valódiság iránt legilletékesebben nyilatkozhatnék, - nincs többé életben s igy a bizonyitás szerfelett nehezül, legtöbb esetben lehetetlen.
De nem czélszerű a végrendelkezés e nemének érvényességét elismerni azért sem, mert ez könnyen a valódi végrendelet hatályának elvesztését vonhatná maga után. A tanuk nélkül önkezüleg irt és aláirt végrendeletnek valódiságát ugyanis az általa érdekeiben sértett törvényes vagy korábbi végrendeleti örökösök kétségbe vonhatják és a végrendeleti örökös - kit a valódiság bizonyitási kötelezettsége terhel - nem mindig lesz képes a tagadás ellenében a végrendelet valódiságát bebizonyitani; mig ellenkezőleg, ha az ilyen végrendeletekhez is alakszerüségi tanuk kivántatnak, miután e tanuk bizonyitó tanukul is fognak rendszerint alkalmaztathatni, csak aránytalanul ritkán fordul elő oly eset, melyben a végrendelkezés bizonyiték hiányában hiusul meg. Az 1-ső §, b) és c) pontjának eseteiben három illetőleg négy tanu jelenlétét a fentérintett elvi szempontból kifolyó czélszerüségi tekintet indokolja.
A 2-ik § megállapitja, hogy kik nem lehetnek végrendelkezésnél alakszerüségi tanuk. A kizáratás okai a nevezetesebb külföldi törvénykönyvek ide vágó intézkedései figyelemben tartásával viszonyainkhoz idomitva akként állapittattak meg, hogy a megbizhatóság lehetőségig megóva legyen. Az osztrák, szász és zürichi törvénykönyv a nőket is kizárja a végrendelkezési tanuskodásból, de e kizáratás a jogegyenlőség következményeivel alig egyeztethető össze; és ha a nő bizonyitási tanunak (Beweis-Zeuge) épen ugy elfogadtatik, mint a férfi: nincs elegendő indok arra, hogy csupán a nemi különbség miatt elzárassék attól, hogy mint alakszerüségi tanu (Solennitats-Zeuge) szerepeljen.
A 3-4. §-okhoz
A 3. § intézkedése külön indokolást nem igényel, itt eddigi jogszabályainktól némi eltérés csak annyiban van, a mennyiben nem kivántatik, hogy a tanuk a végrendelkezés tanuiképen különösen meghivassanak. Elég biztositékot nyujt az, ha a talán csak esetleg jelenlevők hivatnak fel a tanuskodásra s e minőségben önként és együttesen jelen vannak.
A zürichi és szász Codex végrendelkezési tanuképességgel csak az irni tudókat ruházza fel.
Bármennyire czélszerű is ezen intézkedés, a mi viszonyaink ennek alkalmazását lehetlenné teszik. Ennek figyelembevételével, de más részről tekintve azt is, hogy ha a tanuk irni és olvasni nem tudnak, akkor az irott magán végrendelet azonossága biztosan megállapitható alig leend, a törvényjavaslat 4-ik §-a azon középutat választotta, miszerint az 1. § a) pontja esetében a tanuk közül egynek a b) és c) pontok esetében pedig kettőnek kell irni olvasni tudni s a végrendeleti okiratot tanui minőségben önkezüleg aláirni.
A 5-6. §-okhoz
Az 5. és 6-ik §-ok intézkedéseinek czélja az, hogy a valódi végakarat megállapitható legyen. Ott, a hol a végrendelkező irni, olvasni tud, e végből nem szükséges, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát ismerjék, de ha a végrendelkező irni, olvasni nem tud: álvégrendeletet tartalmazó okirat becsempészése ellenében egyedüli biztos menedéket csak a 6-ik § intézkedése nyujt.
A 7-8. §-okhoz
A javaslat 7-ik és 8-ik §-a megfelelő intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a végrendeletnél tanuként szereplők, valamint azok, akik a végrendeleti okiratokat irják, e minőségüket saját magok vagy a velök közel rokonságban és sógorságban levők javára a valódi végakarattól eltérő intézkedés becsempészésére fel ne használhassák.
A 9-10. §-okhoz
A 9-ik § intézkedése külön indokolást nem igényel; a 10-ik § tartalmának s különösen az utópontból foglalt intézkedés helyességének felvilágositásául szolgáljon az eset, melynél fogva valaki végrendeletében örökösének azt nevezi, a kinek neve tüz- és betörés mentes szekrényének rejtek helyében levő papirra feljegyezve találtatik, de e papiron levő feljegyzés nincs a végrendelkező által aláirva, nincs tanukkal előttemezve: akkor az örökös nevezés érvénytelen, a végrendelet egyéb intézkedései azonban azért megállhatnak.
Ezen § azon átalános szabályt emeli érvényre, hogy egy végrendelet csak egy egyén végakaratát tartalmazza, minek indoka a bármikor visszavonható s egészen egyéni jellegü végintézkedés természetében fekszik. Egyedüli kivételt a házastársak végrendelete képez, mert az ezek közötti benső és minden tekintetben kölcsönös viszony kellően indokolja azt, hogy a házastársak együttesen ugyanazon végrendeletben intézkedhessenek.
E tárgyban az osztrák törvénynek megfelelő szabályait a javaslatba felvenni annál czélszerübbnek mutatkozott, mert bár honi törvényeink a közös végrendeletekről hallgatnak, szokásos nálunk, de csakis házastársak között, ilyen közös végrendeletek készitése.
Ezen § a fiók-végrendeletek érvényességét ugyanazon alakszerüségekhez köti, melyek a végrendeletekre nézve megállapittattak. Ennek indoka abban rejlik, mert a fiók-végrendelet, akár ugy tekintessék, mint örökös nevezése nélkül csupán hagyományozásokat tartalmazó okirat, akár ugy mint korábbi végrendeletnek pótlása és változtatása: épen oly horderővel biró intézkedéseket tartalmazhat, mint a végrendelet, amennyiben csupa hagyományokkal örökös nevezés nélkül is az egész hagyatékot kilehet meriteni. E mellett az egyöntetü intézkedést az egyszerüség is javasolja.
A törvényjavaslat II. fejezete a szóbeli magán-végrendeletek kellékeit tárgyazza.
Itt ugyanazon irányelvek vétettek átalában figyelembe, melyek az irásbeli magán-végrendeletek kül-kellékeinek megállapitásánál szem előtt tartattak.
A 13-14. §-okhoz
A 13. § az érintett oknál fogva a szóbeli magán-végrendeletnél annyi tanut kiván, mint mennyi az 1. § c) pontja szerint az irni és olvasni nem tudó vagy más körülmény miatt a végrendeletet önkezüleg alá nem irót örökhagyó irásbeli végrendeleténél szükséges, a 14-ik §-ban pedig a törvényjavaslat 2-ik, 3-ik, 7-ik és 10-ik §-ainak intézkedései a szóbeli magán-végrendelkezésekre is kiterjesztettek.
Kiváló figyelmet érdemel a törvényjavaslat 15-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint a szóbeli magán-végrendelet feltétlen érvénynyel csak ugy bir, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelet tételétől számitott 3 hónap alatt meghal, vagy e három hónap eltelte után nincs többé oly állapotban, hogy ujabb végrendeletet tehessen. E megszoritásnak oka abban keresendő, mert oly fontos jogügyletnél, minő a végrendelkezés, ha ezen jogügyletről maradandó irásbeli okirat nem állittatik ki, a tanuknak a gyakran tévedhető emlékező tehetségébe hosszu idő közbejövetele után többé kellően megbizni alig lehet. A végrendelkező valódi akaratát a biró csak akkor tudja biztosan megállapitani, ha a tanuk szó szerint képesek elmondani azon szóbeli nyilatkozatot, melyet a végrendelkező tett; azt pedig, ha a szóbeli magán-végrendelet érvénye bizonyos aránylag rövid határidőhöz nem köttetik, épen nem lehet a végrendelkezésnél jelen volt tanuktól követelni, hogy évek, talán évtizedek mulva hiven adják vissza a végrendelkező által tett nyilatkozatot.
Emlittetett, hogy a zürichi törvénykönyv csak rögtöni halálveszély esetében ismeri el a szóbelileg nyilvánitott magán-végrendeletet érvényesnek s ekkor is annak feltétlen érvényét 4 napi rövid határidőhöz köti. A mi viszonyaink, tekintve azt, hogy irásbeli végrendelet készitése a javaslatban megállapitott intézkedések mellett is gyakran nehézségekbe ütközhetik, ilyen tulságos szigort alig türnének meg; de a szóbeli végrendelkezés azon korlátozása, melyet a törvényjavaslat 15. §-a tartalmaz, egyrészről nem fogja érzékenyen sérteni a végrendelkezési szabadságot, másrészről meg fog óvni azon veszélyek ellen, melyek a szóbeli végrendelkezésnek határidőhöz nem kötött érvényességéből származnának.
A törvényjavaslat ezen §-a az előbb szóbelileg nyilvánitott végrendeletnek később irásba foglalását szabályozván, azon elvet állitja fel, miszerint az igy irásba foglalt végrendelet ujabb végrendelkezésnek tekintendő.
A 17-18. §-okhoz
A 17. § azon esetet szabályozza, midőn valaki végintézkedési szándokát a végből jelenti ki, hogy ez irott végrendelet alakjába foglaltassék; de bárminő körülmény közbejötte miatt az irásbeli végrendelkezés be nem fejeztetett. Tekintve, hogy az irásba foglalás végett ily módon nyilvánitott végakarat feltétlenül elfogadottá csak azáltal válik, ha az irásbeli végrendelkezés ténye teljesen befejeztetett, a végrendelkező és tanuk aláirása stb. megtörtént; az ekként irásba foglalás végett kijelentett akaratot szóbeli végrendelkezésnek átalában tekinteni nem lehet, mert fenmarad azon kétség, valjon az irásba foglalás után csakugyan hozzájárult volna-e a végrendelkezni szándékozó ahhoz, a mit csupán irásba foglalás végett jelentett ki. Ezen aggály megszünik akkor, ha a végrendelkező nyiltan kijelenti, miként nyilatkozatát szóbeli végrendelkezésnek is kivánja tekinteni, ez esetben tehát, ha egyszersmind a szóbeli magánvégrendeletekre előirt alakszerüségek megtartattak, a végrendelet mint szóbeli megáll.
A 18. § indokolását abban találja, a mi fentebb a 12. §-ról mondatott.
A törvényjavaslat III. fejezete a közvégrendeleteket és a közjegyzőnél letéteményezett irásbeli magánvégrendeleteket tárgyazza.
A közjegyzői intézmény életbeléptetésével kapcsolatosan, miután ebben az volt egyik czél, hogy a birói hatóságok a nem peres ügyekben való közremüködéstől mentesittessenek s miután másrészről eddigi törvényeinknek a hiteles helyekre vonatkozó intézkedései hatálytalanokká válnak, közvégrendelet a közjegyzői törvény rendelkezésének megfelelően csak közjegyzőnek közremüködésével alkotható s mert ennek alakszerüségeit a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikkben szabatosan meghatározza, erre utalni e helyütt elégségesnek mutatkozik.
A 19. § második bekezdése pedig abban leli magyarázatát, hogy testi fogyatkozásukat tekintve, a némák és siketnémák végakarat nyilvánitása csak azon esetben fog minden aggály nélkül lenni, ha arra nézve a magánvégrendelkezés kizárásával egyedül a közvégrendelkezés tekintetik érvényesnek.
A 20-24. §-okhoz
A 20-23. § az irásbeli magánrendeleteknek a közjegyzőnél való letételét tárgyazzák s e tekintetben figyelembe véve azt, hogy az irott magánvégrendeletnek a közjegyzőnél letéteményezése alakszerüségi tekintetben kellő biztositékot nyujt, a törvényjavaslat az oly irásbeli magánvégrendeletet, mely a végrendeletet, mely a végrendelkező által személyesen tétetik le a közjegyzőnél, megfelelő előnyben kivánja részesiteni az által, hogy a szokottnál kevesebb alakszerüségek mellett is érvényesnek ismeri el. Igy az önkezüleg irt és aláirt végrendelet minden tanu nélkül is, a végrendelkező által önkezüleg aláirt végrendelet pedig két tanu előttemezése mellett érvényes, ha közjegyzőnél tétetik le és ugyanakkor a letéteményező által, az ő végrendeletét tartalmazónak ismertetik el. A 22. § intézkedése kellő biztositékot nyujt arra nézve, hogy ezen előnyözött végrendelkezési mód viszszaélésekre felhasználható ne legyen; a 23. § tartalma pedig abban leli magyarázatát, hogy az ily módon letéteményezett irásbeli magánvégrendelet, ha egyébként nem bir a megállapitott alakszerüségi kellékekkel, csakis a kir. közjegyzőnél való letéteményezés és azon kijelentés által nyeri meg az alakszerüségi teljességet, hogy a letett okirat a letevőnek végrendeletét tartalmazza, - tehát egyrészről csak a letétel időpontjától lehet az ily végrendeletet érvényesnek tekinteni, másrészről pedig, ha az ily végrendelet a közjegyzőtől visszavétetik, hatályát kell, hogy veszitse, hacsak különben nem bir azon alakszerüségi kellékekkel, melyek az irásbeli magánvégrendeletre nézve előirvák. A 24. § intézkedése a 12. és 18. §-okban foglaltakkal azonos indokon alapszik.
A 25-32. §-okhoz
A IV. fejezet a kedvezményezett végrendeletekről intézkedik.
Egyrészről eddigi jogunk szabványainak is megfelelvén, azonban a szabatosság igényelte kellő meghatározásokkal, másrészről a nevezetesebb külföldi törvénykönyvek hasontartalmu intézkedéseinek figyelembentartásával van megállapitva, hogy kórvész és más oly járványok alkalmával, melyek életveszélyesek és egyszersmind vagy ragályosak vagy rohamos lefolyásuak, továbbá háboru alkalmával a szokottnál kevesebb alakszerüség mellett készitett végrendeletek is mint kedvezményezettek kivételesen érvényeseknek ismertessenek el; azonban épen a kivételesség figyelembevételével a törvényjavaslat 29. §-a a kivétel igényelte rendkivüli helyzet megszüntétől számitott 6 hónapot tüz ki azon véghatáridőül, a melyen tul az ilyen kedvezményezett végrendelet elveszti érvényét.
Eddig törvényeink a kedvezményezett végrendeletek közé sorozták azokat, melyekben a szülő kizárólag leszármazói javára rendelkezik, vagy a melyek jótékony czélu hagyományozásokat tartalmaznak. A törvény ezen intézkedését egész merevségében fenntartani alig mutatkoznék czélszerünek. Ha a szülő csupán gyermekei között tesz rendelkezést, de például öt gyermeke közül négyet a kötelesrészre szoritva, mindeniknek az örökség egy-egy tized részét hagyja, ötödik gyermekét pedig a hagyaték 6/10 részében részesiti, az előbb emlitett 4 gyermeknek a törvényes örökösödés szerinti osztályrésze épen ugy meg van csonkitva, mintha az örökhagyó idegenek javára rendelkezett volna, hasonlóan, ha a végrendelet jótékony czélu hagyományok által a hagyaték nevezetes részét vonja el a törvényes örököstől, utóbbira nézve az eredmény ugyanaz lesz, mintha nem jótékony czélu hagyományok rendelésével vagy az örökösödést tárgyazó más intézkedéssel vonatott volna el örökségének megfelelő része.
Mindkét esetben ugyanazon tekintet, mely átalában szükségessé teszi, hogy a végrendelkezés alakszerüségekhez köttessék, indokolja azt, hogy ezen alakszerüségek a jelzett esetben is fenntartassanak. Ennélfogva a törvényjavaslat 30. és 31. §-ai szerint a kedvezményezett alakban tett végrendelkezés csak azon esetben érvényes, ha az örökhagyó a törvényes örökösödési rend teljes fenntartásával csupán az örökösök közötti osztályt határozza meg, vagy ha jótékony czélu s a rokonok vagy cselédség javára tett hagyományozások a hagyatéki tiszta érték egy tizedrészét felül nem haladják.
A törvényjavaslat V. fejezete az öröklési szerződések és a halálesetre tett ajándékozások alakszerüségéről intézkedik.
Mint a halálesetre tett ajándékozások, melyekhez azonban nem számithatók azok, a miket az ajándékozó életében a megajándékozottnak ad, mind az öröklési szerződések, melyek tulajdonképen vissza nem vonható végrendeleti intézkedést tartalmaznak, a végrendelkezésekkel azonos tekintet alá esnek, ennélfogva azon alakszerüségi szabályok, melyekhez a végrendeletek érvényessége van kötve, az öröklési szerződésekre és a halálesetre tett ajándékozásokra is alkalmazandók.
A törvényjavaslat életbetéptetése végett szükséges átmeneti intézkedések a VI. fejezetben foglaltatnak.
A törvény hatályba léptetésére hosszabb határidő volt tüzendő azért, mert a végrendeletek érvényessége az ezen törvényben ujonnan megállapitott alakszerüségi szabályokhoz köttetvén, elegendő időt kell adni arra, hogy a hatálybalépés idejéig e törvény kellően megismertessék.
Minthogy az egyöntetüség szempontjából kivánatos, hogy a végrendeletek érvényessége a végrendelkezés idejében volt különböző törvényektől függővé ne tétessék s minthogy a végrendelkezés bármikor és könnyen megnyitható, a törvényjavaslat 34. §-a a hatálybaléptetési határidőt megelőzőleg készitett végrendeleteket és visszavonhatlansági kölcsönös kikötés nélkül létrejött halálesetrei ajándékozásokat, mennyiben az uj törvény igényelte alakszerüségekkel nem birnak, csak azon feltétel alatt tekinti érvényeseknek, ha a végrendelkező vagy ajándékozó a jelen törvény hatálybaléptétől számitandó egy év alatt elhal. Ellenben az öröklési szerződések és visszavonhatlansági kölcsönös kikötés mellett létrejött halálesetrei ajándékozások egyoldalulag megváltoztathatók vagy megnyithatók nem lévén, ezekre nézve a 35. § a keletkezésök alkalmával volt törvények szerint rendeli az érvényességet megbirálandónak.
