Az osztrák-magyar monarchia és a rumániai fejedelemség között kötött és Bécsben 1875. évi junius 22-én aláirt kereskedelmi egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott s utóbb a szerződő felek részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége az ausztriai császár, Csehország királya és Magyarország Apostoli királyának stb. kormánya és Ő Fensége Rumánia fejedelmének kormánya egyaránt azon óhajtás által vezéreltetve, hogy illető államaik kereskedelmi viszonyait kiterjeszszék és kifejleszszék, elhatározták e czélra kereskedelmi egyezményt kötni s e végre meghatalmazottaikká nevezték ki:
következik a meghatalmazottak megnevezése
kik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után, a következő czikkeket állapitották meg.
Az osztrák-magyar monarchia és a rumániai fejedelemség alattvalói között a kereskedelem és hajózás teljesen szabad leend és mindkét ország alattvalói szabadon letelepedhetnek a másik állam területén. Ő császári és Apostoli királyi Felségének alattvalói Rumániában, és a rumániai fejedelem alattvalói az osztrák-magyar monarchiában, akár állandóan letelepedjenek a két terület kikötőiben, városaiban, vagy bármely helyein, akár ideiglenesen lakjanak azokban, kereskedelmük és iparuk üzésében nem lesznek alávetve egyéb vagy magasabb bármi néven nevezendő illetékeknek, adóknak, vagy dijaknak, mint a melyek a belföldiektől fognak beszedetni, a kiváltságok, szabadalmak, mentességek és bárminemű kedvezmények, melyeket a magas szerződő felek egyikének alattvalói, kereskedelem és ipar tekintetében netán élveznének, a másik fél alattvalóira is alkalmazandók.
Magától értetődik, hogy ezen intézkedésnek nem lehet czélja a két magas szerződő fél államaiban érvényes azon törvényeket és rendeleteket megváltoztatni, melyek átalában minden idegenre alkalmaztatnak, u. m.:
1. Az osztrák-magyar monarchiában, a házaló kereskedésre és a gyógyszerészet gyakorlására vonatkozó törvényeket, és
2. Rumániában az ingatlan mezei birtok megszerzését és birtoklását tiltó törvényeket és rendeleteket. (Lásd: IV. czikket.)
A kereskedők, gyárosok és általában az iparosok, kik be fogják bizonyithatni, hogy az országban, a hol laknak, az általuk gyakorolt kereskedés vagy ipar után járó illetékeket és adókat lefizették, a másik fél területén e czimen semmi utólagos illeték vagy adófizetésre nem lesznek kötelezve, sem midőn személyesen utaznak, sem midőn segédeiket vagy ügynökeiket akár áru-mustrákkal, akár azok nélkül az általuk üzött kereskedelem vagy ipar kizárólagos érdekében, valamint vásárlások eszközlése, vagy megbizások elfogadása czéljából utaztatják.
A szerződő államok alattvalói, kik kereskedésük üzése, vagy a készitményeik eladása végett az egyik országból a másik országba vásárokra mennek, különösen oly bánásmódban fognak részesülni, mint saját nemzetbeliek.
A két magas szerződő fél valamelyikének azon alattvalói, kik a két ország különböző pontjai között fuvarozást üznek, vagy akár tengeren akár folyón hajózással foglalkoznak, ezen kereset és ipar üzése tekintetében a másik fél területén semmiféle ipari vagy más külön dij fizetésére nem kötelezhetők.
Az utasok szabad közlekedése semmiképen sem leend nehezitve és az utazási okmányokra vonatkozó közigazgatási formaszerűségek csak is a határok átlépésére nézve fennálló közszolgálat nélkülözhetetlen követelményeinek szemmel tartása mellett fognak alkalmaztatni.
Mindegyik magas szerződő fél alattvalói a másik fél területén, akár a sorhadban, akár a honvédségben és a nemzetőrségben teendő minden szárazföldi és tengeri hadi szolgálattól menttek lesznek. Fel vannak továbbá mentve minden birói, közigazgatási vagy helyhatósági hivataloskodás kötelezettségétől, minden katona-beszállásolástól, minden hadi adótól és bárminemű katonai kényszerszolgáltatás és megadóztatástól, kivéve mindazonáltal az ingatlanok birtokával vagy bérlésével egybekötött terheket, valamint azon hadi kényszerszolgáltatásokat és megadóztatásokat, melyeknek az állam minden polgárai mint ingatlanok birtokosai vagy bérlői alávetvék.
Ugyanők nem vethetők alá sem személyükre nézve, sem ingó vagy ingatlan vagyonuk tekintetében más kötelezettségeknek, megszoritásoknak, dijaknak vagy adóknak, mint a belföldiek.
A rumán alattvalók az osztrák-magyar monarchiában és viszont az osztrák és magyar alattvalók Rumániában mindennemű és természetű ingó és ingatlan javakat szerezhetnek és birtokolhatnak, ezek felett adásvevés, ajándékozás, csere, házassági szerződés, végrendelet, öröklés vagy bármely egyéb intézkedés utján szabadon és ugyanazon feltételek alatt rendelkezhetnek, mint a saját nemzetbeliek, a nélkül, hogy más, vagy magasabb adókat, dijakat vagy illetékeket fizetnének, mint a melyek fizetésére a törvények értelmében a saját nemzetbeliek kötelezve lesznek. (Lásd I. czikket.)
A két magas szerződő fél kötelezi magát illető alattvalói kölcsönös kereskedelmét semmiféle beviteli, kiviteli vagy átviteli tilalmak által nem akadályozni.
Mindazonáltal kivétetnek ezen intézkedés alul a következő czikkek: a dohány minden alakban, a só, fegyverek, a lőpor és a hadi töltények. - Ezen kivétel alá esnek a kereskedelemben előforduló puskák, pisztolyok és egyéb fegyverek, valamint az ezek használatánál mellőzhetlen tárgyak és töltények.
Tilalmi intézkedéseknek helye lehet továbbá:
1. egészségügyi és rendőri tekintetből és különösen a közegészség érdekében az ez irányban elfogadott nemzetközi elvek szerint.
2. a hadi szükségleteknél kivételes körülmények közt.
A két magas szerződő fél egyike sem fog a másik ellen oly be- vagy kiviteli tilalmat életbe léteztetni, mely hasonló körülmények között, bármely más nemzetre alkalmazható nem volna.
A mi a be-, ki- és átviteli vámok nagyságát, biztositását és beszedését illeti, a két magas szerződő fél kötelezi magát, hogy a jelen szerződésben felsorolt, vagy fel nem sorolt áruczikkek be- vagy kivitelénél egymást mindazon kedvezményekben, kiváltságokban vagy vámdij -leszállitásokban részesitendik, melyeket bármely harmadik államnak netán nyujtani fognak. Minden kedvezmény vagy kiváltság, mely később egy harmadik államnak engedélyeztetnék, önmagától és feltétlenül azonnal a másik szerződő félre is kiterjed.
A fentebbi határozatok nem alkalmazhatók:
1. a jelenleg engedményezett vagy jövőben engedményezendő azon kedvezményekre, melyek valamely határos államnak a határszéli közlekedés könnyitése czéljából nyujtatnak, és
2. azon kötelezettségekre, melyek a két magas szerződő fél valamelyikére az általa már megkötött, vagy megkötendő vámszövetség feltételeiből háromolnának.
Azon rumániai föld- és iparterményekre, amelyek akár fogyasztás, akár raktározás, akár isméti kivitel, akár átvitel végett hozatnak az osztrák-magyar monarchiába, ugyanazon eljárás fog alkalmaztatni, és azok sem más, sem magasabb illetékeknek nem lesznek alávetve, mint a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetek hasonló terményei.
Az Ausztriából vagy Magyarországból eredő, vagy ez országokban készült áruczikkek Rumániába vámmentesen vihetők ki, kivéve azon áruczikkeket, melyek a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetekkel szemben is kiviteli vámilletékkel terheltetnek.
Az Ausztriából vagy Magyarországból eredő, vagy ez országokban készült és a jelen egyezményhez csatolt A) tarifában felsorolt áruczikkek Rumániába vámmentesen fognak bebocsáttatni, történjék a bevitel akár szárazon, akár tengeren.
Az ugyanezen országokból eredő vagy ezekben készült és a jelen egyezményhez csatolt B) tarifában felsorolt áruczikkek az emlitett tarifában meghatározott beviteli vámdijak lefizetése mellett, melyekben minden pótilleték már benfoglaltatik, - fognak Rumániába bebocsáttatni, történjék a bevitel akár szárazon, akár tengeren.
Az Ausztriából vagy Magyarországból eredő vagy ezen országokban készült áruczikkek, melyek az A) és B) tarifában felsorolva nincsenek, Rumániába való bevitelüknél, az eredetük helyén való értékük 7%-nak megfelelő egyetlen beviteli vámilleték fizetésének lesznek alávetve, mely vámilleték jelen egyezmény XII-XVII. czikkeinek értelmében fog megállapittatni. Ezen 7% vámilleték már az összes pótilletékeket magában foglalandja.
A két szerződő fél megegyezett abban, hogy az értékvámok, kölcsönös megállapodás utján, lehető legrövidebb idő alatt súly szerint fizetendő és szintén a 7% alapján kiszámitandó specificus vámok által fognak helyettesittetni.
Addig, mig ezen átszámitás megtörténik, az osztrák és a magyar bevivőknek szabadságában álland, a jelen egyezmény által megállapitott értékvámok és azon súly vagy darab szerint fizetendő specificus vámdijak közt választani, melyek vagy egy rumániai általános vámtarifában, vagy pedig egy harmadik hatalommal kötött külön egyezményben megállapitvák.
Bárminemű árutól, a mely a rumániai fejedelemségből akár szárazon, akár tengeren az osztrák-magyar monarchiába szállittatik, Rumániában a kivitel alkalmával lajstromozás czimén azon vámilletékek fognak szedetni, melyek a rumániai fejedelem ő fensége által Sinaiban 1872. évi augusztus 6-iki kelettel helybenhagyott rumán kiviteli vámtarifában vannak részletezve.
Meg lőn állapitva, hogy a kérdéses kiviteli illetékek a kivitt áruk értékének 1%-át soha meg nem haladhatják.
Ezen intézkedés nem akalmazható azon esetekre, melyeket jelen egyezmény XVIII. czikke emlit fel.
Hasonlókép kivétetnek ezen kiviteli vám alul a fentebb emlitett tarifában kijelelt czikkeken kivül, még a jelen egyezményhez csatolt c) tarifában felsorolt áruk is.
Ezenkivül fentartja magának a rumán kormány, hogy a Rumániából kiviendő hulladékokra, rongyokra, papir-hulladékokra és maculaturpapirra ugyanazon kiviteli vám-illetékeket kivethesse, melyeknek ezen tárgyak az osztrák-magyar monarchiából való kivitelnél alá lennének vetve.
Az egyik fél területéről érkező, vagy oda szállitandó mindennemű áruczikkek a másik fél területén, kölcsönösen mentesek lesznek minden átviteli vámilletéktől, történjék az átvitel akár közvetlenül, akár pedig az áruknak lerakodása, raktározása és ujbóli berakodása után.
Az értékvámok a jelen egyezményben kijelelt esetekben, a behozott áruknak azon értéke szerint fognak kiszámittatni, melylyel ez származása helyén bir, hozzá járulván ehhez azon szállitási, biztositási és bizományi költségek, melyek a két terület valamelyikébe való bevitelnél a határig szükségesek lesznek. A bevivő kötelessége lesz a bevitt áru értékét kimutató irásbeli bevallásához, az áru valóságos árát megnevező és a gyáros vagy eladó által kiállitott áruszámlát csatolni.
A magas szerződő felek származási igazolványokat fognak követelni a végre, hogy némely be- vagy kivitt, és közös megegyezés folytán megjelelendő áruknak a szerződő felek illető országaiból való származását megállapitani lehessen.
E czélra a bevivő köteles lesz a másik fél vámhivatalának felmutatni vagy az inditás helyén székelő hatóság előtt felvett hivatalos nyilatkozatot, vagy a kiviteli vámhivatal főnöke által kiállitott bizonyitványt, vagy végre azon országnak, hová a bevitel történik, az inditás helyén, vagy a felrakodási kikötőkben székelő consularis ügynökei által kiállitandó bizonyitványt. A származási bizonyitványt kivételképen az illető vámhivatalnál előmutatott áruszámla is helyettesitheti.
Ha a vámhivatal az árubevallás előmutatásától számitott 24 óra alatt a bevallott árt elégtelennek találja, jogában álland az árukat visszatartani, ha a bevivőnek az általa bejelentett értéket 10% hozzáadásával kifizeti. E fizetésnek a bevallást követő 14 nap alatt kell történnie és a netalán már beszedett vámilletékek ugyanazon idő alatt visszaszolgáltatandók.
Azon bevivő, kivel szemben a két állam egyikének vámhivatala a megelőző czikkekben megállapitott elővételi jogot gyakorolandja, a vámhivatalnak erre vonatkozó határozatának vele lett közlésétől számitandó 8 nap alatt választása szerint az áruknak szakértők által leendő becslését követelheti. - Ugyan-e joggal élhet a vámhivatal is, ha nem tartja czélszerünek az elővételi jogot azonnal gyakorolni; köteles azonban az ezen becslésre vonatkozó határozatát a bevivővel, nyilatkozatának bemutatásától számitandó 24 óra alatt, közölni.
Ha a szakértők megállapitják: miszerint az áru értéke a bevivő által bevallott értéket 5%-kal tul nem haladja, a vám a bevallott értékösszeg után fog szedetni.
Ha az érték a bevallott értéket 5%-kal tulhaladja, a vámhivatal, tetszése szerint, vagy az elővételi jogot gyakorolhatja, vagy a vámot a szakértők által meghatározott érték szerint kivetheti.
Ezen vámdij birság czimén 50%-kal emelendő, ha a szakértők becslése a bevallott értéket 10%-kal meghaladja. Ha a választott szakértők által megállapitott érték a bevallott értéket 5%-nál többel haladja meg, a becslési költségek a bevalló által viselendők, ellenkező esetben pedig a vámhivatalt terhelik.
A XV. czikkben kijelelt esetben a választandó szakértők egyikét maga a bevalló, másikát a vámhivatal helybeli főnöke választja; nézetkülönbség esetében, ugy szintén, ha a bevalló kivánja, már ezen választott biróság megalakulásakor, a szakértők a bevalló kivánatára még egy harmadik becslőt is fognak választani; ha ez iránt megegyezés létre nem jön, ezen harmadik szakértőt a kerületbeli kereskedelmi törvényszék elnöke nevezendi ki. Ha a vámhivatal, melynél a bevallás történt, egy miriaméternél távolabbra esik a kereskedelmi törvényszék székhelyétől, a harmadik szakértő a legközelebbi törvényszék elnöke által nevezhető ki.
A szakértői határozat a becslők kineveztetétől számitandó 8 nap alatt hozandó.
Azon czélból, hogy a termékeknek a két ország határain való kicserélése előmozdittassék, az alább felsorolt áruk, a visszaszállitás feltétele alatt, a két magas fél által közös egyetértéssel megállapitandó vámügyi rendeleteknek és szabályoknak megfelelően a ki- és bevitelben bizonyos időre szóló vámmentességet fognak élvezni:
a) a tápszerek kivételével, mindazon áruczikkek, melyek a két magas szerződő fél egyikének területén élvezett szabad forgalomból a másik fél területén tartott vásárokra és sokadalmakra szállittatnak;
vagy melyek ezen rendeltetés nélkül a másik fél területére a végett vitetnek, hogy közraktárakban vagy vámhivatali raktárakban elhelyeztessenek, valamint végre az osztrák-magyar vagy rumániai kereskedő-házak ügynökei által kőlcsönösen behozott árumustrák oly feltétel alatt, hogy mindezen áruk és árumustrák az előre kiszabott idő alatt származásuk helyére visszavitessenek;
b) az egyik területből a másikra, vásárokra vagy legelőre hajtott marhák.
Ez utóbbi esetben a be- és kiviteli vámmentesség kiterjed egyszersmind az illető terményekre, minők a másik területen való tartózkodás alatt nyert tej, vaj és sajt és az ott ellett állatok, valamint az ezen állatokat kisérő parasztok vagy pásztorok holmijaira és ingóságaikra is;
c) a kijavitás végett átvitt tárgyak, ha ezek természete és kereskedelmi elnevezése ez által lényeges változást nem szenved;
d) a göngy-zsákok és az üres hordók, ha a használat jeleit mutatják.
A kisérő jegy melletti eljárás alá eső áruk, melyek a két magas szerződő fél egyikének területéről közvetlenül a másik fél területére átmennek, sem kibontatni, sem pedig pecsétjeik levétetni, vagy ujakkal helyettesittetni nem fognak, ha az e tekintetben megállapitott vámszolgálati követelményeknek elég tétetett.
A vámügyi szolgálat formaszerüségei általában egyszerüsittetni fognak és a vámkezelés ugyanazon helyen egyetlen hatósági közeg által és lehetőleg gyorsan fog eszközöltetni.
A két magas szerződő félnek gondja lesz arra, hogy határszéli vámhivatalaikat, a mennyire lehetséges, egy és ugyanazon helyiségben egyesitsék, hogy akkép az áruknak egyik területről a másikra való átmenetelénél a vámkezelési eljárás egyidejüleg eszközöltethessék.
Ha a két magas szerződő fél egyike szükségesnek tartaná, hogy uj adót vagy fogyasztási adó - vagy accise - pótlékot vessen ki vagy vettessen ki a községi és más hatóságok által valamely a jelen egyezményben emlitett belföldi termelési vagy gyártmányi czikkekre, a hasonnemű idegen czikk a bevitelnél azonnal hasonló illetékkel terhelhető.
Ebből folyólag tehát az egyik fél területéről a másik fél területére behozott áruk, semmi, bármi néven nevezendő illetékeknek vagy fogyasztási adóknak alá nem vethetők, ha ugyanazon természetű áruk az utóbbi országban se nem termeltetnek, se nem gyártatnak.
Az osztrák és magyar származásu és Rumániába bevitt mindennemű áruk és viszont a rumániai származásu és az osztrák-magyar monarchiába bevitt mindennemű áruk, sem az állami sem a községi vagy más hatóságok által, bármely más vagy magasabb fogyasztási adó vagy accise alá nem vethetők, mint a mely a belföldi hasonló czikkeket terheli, vagy terhelné.
A magas szerződő felek kötelezik magukat, miszerint a területeik ellen irányzott csempészet kellő módon való megakadályozására és megbüntetésére közreműködni fognak, és hogy e czélból a másik állam felügyelő hivatalnokait a törvény által nyujtott minden segitségben részesitendik és azokat a pénzügyi és rendőri hivatalnokok, valamint a községi előljáróságok utján ellátandják, melyekre hivatalos teendőik gyakorlása végett szükségük leend.
Az erre vonatkozó részletes szabályzatok közmegegyezéssel fognak megállapittatni.
A két magas szerződő fél alattvalói a gyári és kereskedelmi védjegyek, valamint a minták és mustrák tekintetében a másik fél területén ugyanazon oltalomban fognak részesülni, mint a saját nemzetbeliek.
A rumániai fejedelem ő fenségének kormánya az ipar és kereskedelmi jegyek, mustrák és mintákról szóló és az e tárgyban általánosan elfogadott elveken alapuló törvényt fog a rumániai kamara elé terjeszteni és annak egy év alatti szentesitésére törekedni.
Az ipari vagy gyári minták vagy mustrák értékesitésére és kihasználására vonatkozó kizárólagos jog, az osztrák és magyar alattvalókat Rumániában és a rumán alattvalókat az osztrák-magyar monarchiában hosszabb időre nem illetheti, mint a milyent az illető állam törvényei a belföldiekre nézve megállapitanak.
Ha a minta vagy a mustra azon országban, melyből származik, köztulajdonná vált, a másik fél területén kizárólagos használat tárgya nem lehet.
Ezen határozatok a gyári és kereskedelmi védjegyekre is alkalmazandók.
Ő császári és Apostoli királyi Felségének alattvalói Rumániában valamely ipar-védjegy, minta vagy mustrára vonatkozó kizárólagos tulajdonjog iránt igényt nem támaszthatnak, ha azoknak két példányát a bukaresti kereskedelmi törvényszéknél be nem terjesztették.
Viszont a rumán alattvalók sem követelhetik az osztrák-magyar monarchiában, valamely jegy, minta vagy mustra kizárólagos tulajdonát, ha annak két példányát vagy a bécsi, vagy a budapesti kereskedelmi kamaránál le nem tették.
A dunai hajóktól és az ezeken szállitott áruk után, a Duna torkolatánál és a vaskapunál fizetendő hajózási vámokon kivül, semmiféle külön megszabott illeték nem szedhető.
Ugyanez áll a Dunán kölcsönösen be- vagy kiviendő árukra nézve, melyek a jelen egyezményben megállapitott be- vagy kiviteli vámokat lefizetvén, egyéb pótvámoknak alá nem vethetők. Mindazonáltal a dunai kikötőkben jelenleg érvényben levő illetékek, melyeknek kizárólagos czélja a hajók kikötését könnyiteni és az áruk be- és kirakodására szolgáló középitkezéseket előmozditani, ugy a hajók, mint az áruk után, az e tárgyban kibocsátott külön rendszabályok feltételei alatt, külön pótilletékek czimén ezentul is beszedhetők.
Ennek folyamán a Dunán Rumániába bevitt, vagy ezen államból kivitt áruk után, melyek külön megállapitott és suly szerint fizetendő specificus be- vagy kiviteli vám alá esnek, a fentebb emlitett czélból pótilleték fog követeltetni, mely a jelen egyezmény értelmében fizetendő beviteli vámösszeg 5%-át teendi.
Az ugyanazon uton be- vagy kivitt áruk után, melyek értékszerinti vámolás alá esnek, ugyanazon czimen külön pótilleték fog beszedetni, mely 1/2 %-át képezendi a jelen egyezmény értelmében megállapitott értéküknek.
Hasonlókép bárminemű hajók, melyek a Dunának rumán partjain fekvő kikötőkben vagy városokban kikötnek és az állam vagy a község rakpartjait használják, ugyanezen czimen és ugyanazon czélból rakparti illetéket fognak fizetni, 20 centimjével minden tonna után és a következő fokozat szerint: a tonnatartalom egy harmadrésze után, ha a be- vagy kirakott áruk mennyisége a hajó vitelképességének egy harmadát meg nem haladja; két harmadrésze után, ha annak egy harmadát meghaladja, de két harmadát el nem éri, és végre az egész után, ha annak két harmadrészét tulhaladja. Ha azonban valamely hajó egy és ugyanazon utjában akár felfelé - a rumániai part több kikötőiben köt ki, rakpart-illeték fejében összesen semmi esetre több nem fizetendő, mint a mi a 20 centimes egység mellett a hajó összes vitelképessége után felszámitható.
A hajók tonna-tartalma az európai Duna-bizottság által elfogadott rendszer és szabályok szerint fog meghatároztatni. Az állami-, posta- és személyszállitó hajók a rakpartok használatánál e dij alul fel vannak mentve és azon kivül érvényben maradnak a többi mentességek is, melyek a hajóknak eddig bármi czimen megadattak.
Mindaddig, mig az 1856. évi párisi békekötés XVII. czikkében kilátásba helyezett, a Dunára alkalmazandó hajózási vagy folyamrendőrségi szabályzatok meg nem állapittatnak, a magas szerződő felek mindegyike által e tekintetben kibocsátott törvények és rendeletek, amennyire lehetséges közös megállapodás utján, a dunai hajózás emelése érdekében összhangzásba hozatni és az egész folyam mentében, különösen pedig annak Isaktscha alatti részében érvényes elvekhez alkalmaztatni fognak.
Mindazon könnyitések, melyek a két fél részéről a dunai hajózás érdekében eddig engedélyezve lettek, jövőben is fentartatni és a mennyire lehetséges, kiterjesztetni fognak.
A rendes szállitást közvetitő gőzhajók az áruk be- és kirakodását éjjel és minden fennakadás nélkül eszközölhetik.
Ezen hajók kapitányai vagy azok helyettesei megérkeztük alkalmával kötelesek a vámhivatalnak vagy a vámközegeknek a kirakott árukról szóló részletezett bevallást átadni. A vámhivatalnokok szükség esetében ezen hajókon kutatásokat is eszközölhetnek, de csak azon országnak, melyhez az illető hajó tartozik, helyben székelő consularis ügynökei jelenlétében. Az illető consulokhoz, alconsulokhoz vagy más consuli hivatalnokokhoz e czélból intézett meghivásban a megjelenés órája pontosan kijelölendő, és ha ezen consuláris hivatalnokok vagy személyesen megjelenni, vagy magukat megbizott által képviseltetni elmulasztanák, az eljárás távollétükben is eszközöltetni fog. A hajó kapitánya büntetés alá nem vonható, ha a kirakott árucsomagok mennyisége kisebb a bemutatott nyilatkozatban emlitett mennyiségnél, feltéve, hogy a kapitány vagy más valaki, kinek ez jogában állott volna, a vámhivatalt azonnal a valamely állomásban teljesitett kirakodás befejezte után és mielőtt a vámhivatal a különbözetet maga megállapithatta volna, erről értesiteni el nem mulasztotta.
Ezen hajók kapitányai nem kötelesek a helyi hatóság előtt személyesen megjelenni, hogy a „constitud” vagy más hasonnemű és nem nélkülözhetlen okmányokat kiállittassák.
A hajózási társulatok és azon hajók tulajdonosai, melyek a Dunán rendes szállitást végeznek, hajóik kikötő állomásain hivatalaik, műhelyeik és raktáraik felállitására szükséges földterületeket megszerezhetik és meg van nekik engedve, hogy ott külön raktárakat felállithassanak, melyek azon esetben, ha az illető országban e tekintetben fennálló törvények minden kellékeinek megfelelnek, közraktáraknak lesznek tekintendők.
Tekintettel azon kivételes körülményekre, melyek az osztrák-magyar monarchia és a rumán fejedelemség kereskedelmi viszonyaiban e két terület azon részein, hol határaik közvetlenül érintkeznek, valamint a Dunán is mutatkoznak, és tekintettel továbbá a kereskedelem azon különös jellegére, mely a két ország talajának minősége és termelvényeinek természete folytán mindkét ország illető lakossága életfentartásának nélkülözhetlen követelményét képezi, ezen kereskedelmet illetőleg ez alkalommal külön megállapodás jött létre, melynek pontjai a jelen egyezmény kiegészitő részét képező pótokmányban foglalvák.
Jelen egyezmény a jóváhagyási okmányok kicserélése napjától számitva, tiz éven át marad hatályban.
Azon esetre, ha tizenkét hónappal az emlitett idő lejárta előtt, a szerződő felek egyike sem nyilvánitaná ez egyezmény hatályának megszüntetése iránti szándokát, az hatályban marad, azon naptól számitott egy évig, mely napon a szerződő felek egyike vagy másika azt felmondotta.
A fentebbi intézkedések mindkét fél területén, a jóváhagyási okmányok kicserélése után egy hónap alatt lesznek végrehajtandók.
A magas szerződő felek fentartják maguknak azon jogot, hogy közmegegyezéssel ezen egyezményben bármily változtatást tehessenek, mely szellemének és alapelveinek megfelelőnek találtatik s melynek szükségét a tapasztalás netán kimutatná.
Jelen egyezmény jóváhagyandó és a jóváhagyási okmányok lehető rövid idő alatt Bukarestben kicserélendők lesznek. Minek hiteléül a két fél meghatalmazottjai azt aláirták és pecsétjükkel megerősitették.
Aláírások
(A táblázat közlésétől eltekintünk.)
Oly czélból, hogy az illető határszéli kerületek kereskedelmi forgalma azon könnyitésekben részesüljön, melyeket a mindennapi kereskedelem szükségei igényelnek, a két magas szerződő fél következőkép egyezett meg:
1-ször. Az osztrák-magyar és rumán határokon át, ugy Ausztriába és Magyarországba, valamint Rumániába való be- vagy kivitelnél minden vámilletéktől mentesek:
a) mindazon árumennyiségek, melyeknek vámösszege két osztrák értékű krajczárra, vagyis egy franknak öt századára nem emelkedik;
b) fű, széna, szalma, lombok, begöngyölésre és hajómohozásra szolgáló moh, takarmány, közönséges nád és káka, élő növények (szőlőtő és csemete), gabona kalászokban és kévékben, főzelék-növények, töretlen kender és len, burgonya;
c) méhkasok eleven méhekkel;
d) állati vér;
e) édes és aludt tej;
f) fa- és kőszén, turfa és turfaszén;
g) épület-, vágott-, burkolat- és malomkövek, közönséges köszörükő, fenkövek, sarlók és kaszák kiköszörülésére, minden vágott, vagy nem vágott kő, ha sem csiszolva, sem lemezekbe vágva nincs, sallak, kavics, homok, nyersmész és gypsz, márga, agyag és általában minden közönséges földnem, mely tégla-, fazék-, pipa- és edény-készitésre szolgál;
h) tégla;
i) korpa-, olaj-pogácsa, sajtolt és főtt gyümölcs és olaj-tartalmu vetemények hulladékai;
j) kőszén- vagy növényhamu, trágya, zöldegy-eczet, söpredék, maláta, törköly, lőre, kő- és agyagáruk töredékei, arany- és ezüsthulladék-iszap;
k) kenyér és liszt 10 kilogrammnyi mennyiségben;
| friss hus | 4 kilogrammnyi mennyiségben; | |
| sajt | 2 kilogrammnyi mennyiségben; | |
| friss vaj | 2 kilogrammnyi mennyiségben; |
2-szor. Hasonlókép vámmentesek az osztrák-magyar monarchiába az osztrák-magyar és rumán határokon át, valamint a Duna mentén fekvő, minden osztrák-magyar rumán kikötőkön át behozott összes gabonanemüek, melyek rumán földön termelvék.
3-szor. Az osztrák-magyar monarchiában termesztett és az előbbi pontban emlitett utakon Rumániába bevitt mindennemű bor után, a Rumániába való bevitelnél, akár hordókban, akár palaczkokban legyen az, az érték 5 1/2%-a fizetendő.
A rumán borok, akármely uton hozatnak az osztrák-magyar monarchiába, ugy hordókban, mint palaczkokban, csakis a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzeteknek engedményezett beviteli illetéket fizetik, a nélkül, hogy jelenlegi helyzetük bármely esetben nehezithető lehetne.
4-szer. Ugy a bevitelnél mint a kivitelnél vámmentesek, még a vámutakon kivül is: az igásmarhák, és azon ingóságok, gazdasági szerszámok és málhák, melyket a legszélsőbb határnál lakó parasztok a vámvonalon át, mezei munkálataik végett vagy lakváltoztatás folytán be- vagy kivisznek.
5-ször. Az egyik területről a másikra átvitt élő állatok kölcsönösen csak azon beviteli vámilletékek alá esnek, melyek az osztrák-magyar monarchiában a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetekkel e tárgyban kötött szerződéseknek megfelelőleg a határforgalomnál szedetnek vagy szedetni fognak.
6-szor. Azon liszt és lisztnemű tápszerek, melyek az osztrák-magyar ipar terményei és ugy az osztrák-magyar és rumán határokon, valamint a Dunán e folyam mentében fekvő valamennyi kikötőkön át Rumániába behozatnak, minden vámilletéktől mentesek lesznek.
7-szer. Azon földtermények, melyek a klét magas szerződő fél alattvalóinak az osztrák-magyar és rumán határvonal által a lakásoktól és majorságoktól elválasztott birtokaiból valók, ezen épületekbe (lakásokba vagy majorokba) minden be- és kiviteli vámtól mentesen szállithatók.
Az 1. és 4. pont alatt foglalt kedvezmények azonban csak oly határmelléki tér lakóira szoritkoznak, mely az osztrák-magyar monarchiában és Rumániában az illető határtól 10 kilométernyi távolságot meg nem halad.
8-szor. A két magas szerződő fél, az illető orzság gtörvényeinek és szabályainak megfelelően egyezkedni fog azon óvintézkedések és rendszabályok iránt, melyek folytán bizonyos helyeken, hol az szükségesnek fog találtatni, a vámutakon kivül is, szabad átjárás lesz engedélyezhető, oly tárgyak számára, melyek ugy az osztrák-magyar monarchiában, mint Rumániában a be- és kivitelnél vámmentesek.
Az osztrák-magyar monarchia és Rumánia között a mai napon kötött kereskedelmi egyezmény aláirása alkalmával ő császári és Apostoli királyi Felsége kormányának és a rumániai fejedelem ő Fensége kormányának alulirt meghatalmazottai ezen egyezmény alább emlitendő czikkeire nézve a következő megjegyzéseket és nyilatkozatokat tették:
Az I. czikk utolsó kikezdésében foglalt ezen szavak „ingatlan mezei birtok” által ki nem záratnak az ingatlan mezei birtokon lévő házak és különféle épületek, melyek szintén ugyanazon megszoritás alá tartoznak.
Egyszersmind egyetért a két magas szerződő fél abban, hogy ezen czikk intézkedései nem csorbithatják a két kormány bármelyikének azon jogát, hogy törvények és rendeletek utján a szükséges rendőri és biztonsági intézkedést megtehesse, valamint különösen azon intézkedéseket, melyek valamely egyénnek egy falusi községben csupán helyhatósági felhatalmazás alapján történendő letelepedésére vonatkoznak, mindazonáltal ezen törvények és rendeletek sem a kereskedelem szabadságát semmikép nem korlátozhatják, sem pedig a jelen szerződés által a két állam polgárainak kölcsönösen kikötött jogokat és szabadalmakat nem csorbithatják.
A rumán meghatalmazott kijelenti, hogy kormánya, mennél rövidebb idő alatt és még jelen egyezmény foganatositása előtt, visszavonni szándékozik azon rendeletét, mely ma azt követeli, hogy az, ki a határt átlépi, el legyen látva bizonyos pénzösszeggel.
Megjegyzendő, hogy ezen IV. czikk intézkedései által, a két magas szerződő fél semmikép sem szándékozik azon megszoritásokat érvényteleniteni, melyek az I. czikk utolsó kikezdésében az ingatlan mezei birtok megszerzésére és birtoklására vonatkozólag foglaltatnak.
Az osztrák-magyar monarchiában jelenleg érvényes szerződési tarifa azon külön tarifákból állván, melyek az osztrák-magyar monarchia által Francziaországgal 1866 deczember 11-én, Olaszországgal 1867 ápril 23-án, a német vámegyesülettel 1868. martius 9-én és Nagy-Brittaniával 1869 deczember 30-án kötött kereskedelmi szerződések csatolvák, megegyezés történt abban, hogy Rumánia, mely jelen egyezmény értelmében a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzetekkel egyenlő bánásmód alá esik, jövőben részt veend mindazon előnyökben, következményekben és módositásokban, melyek ama szerződések és külön tarifák utólagos megváltoztatásából eredhetnek.
A két magas szerződő fél megegyezett, hogy midőn a jelen egyezmény a jóváhagyási okmányok kicserélése által meg lesz kötve, azonnal vegyes bizottságot küldend ki, melynek feladata: négy hónap lefolyása alatt, azon szerződési tarifát kiegésziteni, melyről a IX. és X. czikkben mind a beviteli, mind a kiviteli vámok tekintetében emlités tétetik.
Azon esetre, ha a bizottság ezen idő alatt meg nem egyezhetne, közvetlenül ezen idő lefolyta után köteles lesz, a nem szabályozott czikkeket illetőleg, egy specificus tarifa kidolgozásához fogni, alapul vevén egy -os értékvámot és azon osztrák és magyar értékeket, melyek az 1873. évi osztrák-magyar kereskedelmi táblázatban foglaltatnak, s melyek 15%-kal emelendők. Ezen munka két hét alatt lesz bevégzendő.
Megegyezés történt, hogy a második kikezdés e szavai: „melyekben már minden pótilleték benfoglaltatik” semmikép sem vonatkozhatnak a rumániai fogyasztási adó kérdésére, mely az egyezmény XXI. czikke által van szabályozva.
Hasonlókép megegyezés történt, hogy a kereskedelem szabadsága soha semmiféle egyedárusági vagy más oly intézkedés által nem akadályozható, mely e jelen egyezmény és különösen annak V. és XXI. czikkeinek intézkedéseivel ellenkezésben állana.
Előadandó alkalommal közös megállapodással ki fognak jelöltetni azon áruk, melyekre nézve a származásukat igazoló bizonyitványok felmutatásának szükségessége be fog bizonyulni.
Tekintettel a XVIII. czikk b) alatti kikezdésére, megállapittatik, hogy mindazon marhák után, melyek vissza nem hajtatnak, a legelés alatt elhullottakat kivéve, a csordák visszahajtása alkalmával az illető beviteli vámok fizetendők.
Az osztrák-magyar és a rumán meghatalmazottak a kereskedelem érdekében, azon óhajtásnak adnak kifejezést, miszerint az osztrák-magyar és rumán vámhivatalok, a mennyire csak lehet, a kezelésük alá tartozó árukat illető eljárást, egyidejüleg végezzék.
A mi a vegyes vámhivatalok felállitását illeti, a magas szerződő felek az e tárgyban elfogadandó alapelvek iránt megegyezni fognak. Azonban már eleve kiköttetik, hogy ezen elvek nem lehetnek mások, mint azok, melyek az osztrák-magyar monarchia és a német vámegyesület között 1868. évi márczius 9-én kötött kereskedelmi szerződésben foglaltatnak.
Ezen czikkek intézkedései nincsenek befolyással a községek azon jogára, hogy italokra és folyadékokra, tápszerekre, fütőszerekre, takarmányra és anyagokra a községbe való bevitelüknél fogyasztási adókat vethessenek ki, még azon esetben is, ha e czikkekhez hasonlók nem volnának Rumániában.
Ezen adók mindazonáltal nem lehetnek magasabbak, mint a jelenleg érvényben álló rumán törvényekben megállapitott legmagasabb dijak.
A szóban lévő illetékek maximumát a következő rumán törvények szabályozzák:
| az 1871-dik évi november | 29-diki 262. szám | |
| az 1875-dik évi február | 14-diki 328. szám | |
| az 1875-dik évi február | 14-diki 330. szám | |
| az 1875-dik évi február | 19-diki 376. szám | |
| az 1875-dik évi február | 25-diki 420. szám | |
| az 1875-dik évi február | 25-diki 421. szám | |
| az 1875-dik évi február | 26-diki 425. szám | |
| az 1875-dik évi márczius | 20-diki 588. szám | |
| az 1875-dik évi márczius 20-diki 589. szám |
valamint az 1871. évi november 25-ki törvény 84. czikke.
Megegyezés történt, hogy azon esetben, ha a kamarák a kérdéses törvényjavaslatot el nem fogadnák, a jelen czikk Ő császári és Apostoli királyi Felségének kormányára nézve semmi kötelező erővel nem birand.
Az osztrák-magyar és rumán meghatalmazottak elismerik, hogy a XXVI. czikkben foglalt elvek alól kivételt képező pótilletékek a fejedelem kormányát nem jogosithatják fel oly módositások behozatalára, melyek az árukat vagy hajókat, bármely a kérdéses czikkben kijelölt dijakat meghaladó vámilletékkel terhelnék.
Jelen jegyzőkönyv, mely a két kormány által, minden külön jóváhagyási okmányok kicserélése nélkül és pusztán az egyezményre vonatkozó jóváhagyási okmányok kicserélése által helybenhagyottnak és szentesitettnek fog tekintetni, két példányban állittatott ki Bécsben 1875. évi junius hó 22-kén.
Aláírások
