Budapest főváros hatósága és a csász. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság között egy a köztük évek hosszu során át folyamatban volt per kiegyenlitése czéljából, a fővárosi közmunkák tanácsa közbenjárása mellett 1873. évi január 5-én egyezség jött létre, melynek első pontja értelmében a nevezett vaspályatársaság kötelezte magát arra: hogy pályaudvarát rendezendi, a közlekedés könnyitése végett a pályaudvaron keresztül saját költségén több átjárót s azonkivül az emelkedett forgalomnak megfelelő indóházat épitend.
Ezen kötelezettséggel szemben a fővárosi közmunkák tanácsára, mint az 1871:XLII. törvénycikk szerint a nagy körut végrehajtására hivatott közegre - viszont azon kötelezettség háramlott: hogy a nagy körutra eső terület beváltását eszközölje. A nagy köruti alap, már akkor a szükséges pénzösszegekkel nem rendezvén, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen kötelezettség teljesitését kénytelen volt évről évre halasztani. E halasztás azonban csak előnyös volt, mert időközben a telkek értéke jóval leszállván, a kitüzött czél csekélyebb áldozatok mellett vált elérhetővé.
A mult év kezdetén végre, midőn egyrészt a vaspályatársaság kötelezettségének megfelővé, egy nagyszerü indóházat épitett a nagy körut szabályozási vonalára, s igy a nagy körut kinyitása, valamint az indóházhoz való könnyü hozzáférhetést eszközöl ut elkészitése való könnyü hozzáférhetést eszközlő ut elkészitése további halasztást már nem szenvedhetett, másrészt pedig a nevezett társasággal fennforgó több vitás kérdésnek barátságos uton való megoldása sürgős szükséges vált, - a fővárosi közmunkák tanácsa által elvállalt kötelezettség teljesitését tovább elodázni nem lehetett; minélfogva a fővárosi közmunkák tanácsa mind ezen kérdések megoldása s a vaspályatársulat küldötteivel eziránt való alkudozás végett egy biztonságot küldött ki, mely bizottság által folytatott tárgyalások eredményét a törvényjavaslatban emlitett egyezség képezi.
Ezen egyezséget a ministerium, mint a fennforgó viszonyoknak megfelelő. sőt a közmunkatanácsra több tekintetben előnyös szerződést, annál inkább elfogadandónak és helybenhagyónak tartotta, mert ezen szerződés tulajdonképen csak folyamánya volt a kezdetben emlitett 1873. január 5-iki jogérvényes egyezségnek s igy a ministerium jogerejü kötelezettséggel állván szemben, a mostani szerződésben kikötött terhes kötelezettségnek, a fővárosi közmunkák tanácsa részéről való elvállalását is kénytelen volt jóváhagyni.
Az egyezségben részletezett kötelezettségek teljesitése fejében nevezett államvaspálya-társaságnak tulajdonképen 251,174 frtnyi összeg járna, melyet azonban a közmunkák tanácsának 250,000 frtra kikerekiteni sikerült.
Ezen 250,000 forintból a telek szabályozások és határ-kiigazitásokra szánt 22,174 frt a fővárosi közmunkák tanácsa által kezelt fővárosi pénzalapból, 227,826 frt pedig a nagy körut alapból volna fedezendő. A nagy köruti alapban azonban már csak 34,772 frt 66 fr. állván rendelkezésre, ez összegből a közmunkatanács indokolt javaslata folytán 30,000 frt szándékoltatik a fent kimutatott 227,826 forintnyi összeg részbeni fedezésére fordittatni, mig a tovább fennmaradó 197,826 frtnyi hiány a kincstárból lenne előlegezendő; mert a nyeremény-kölcsön-alap, mely az 1870:X. és 1871:XLII. tc. szellemében ezen költség fedezésre hivatva volna, annak fedezésére jelenleg nem képes, miután az alapnak jelenleg egyéb activái nincsenek, mint a fővárosi közmunka tanácsnak a sugárut kisajátitására és a nagy körutra adott, jelenleg kerekszámban még 4.600,000 frtot tevő előlegek, melyek azonban rögtön vissza nem követelhetvén, csak lassan folynak vissza, s a mely mérvben visszafolynak, a dunaszabályozás és margithid épitési költségei fedezésre a közlekedési ministeriumi tárczából előlegzett összegek (jelenleg még 3,036,000 frt) visszafizetésre forditandók.
A ministerium már a szóban levő egyezség elfogadása, illetőleg helybenhagyása alkalmával folyt tárgyalások közben abban állapodott meg, hogy a kérdéses előleg engedélyezésre szükséges felhatalmazást törvényjavaslatba alakjában fogja kérni a törvényhozástól.
E czélból szerkesztett a jelen törvényjavaslat, melyben a 197,826 frtnyi hiánynak előlegképen a kincstárból elegendő fedezésre kérheti felhatalmazás.
A vasúttársasággal kötött egyezség, értelmében a társaságnak kijáró 250,000 frtból mult évi november hó 1-én 80,000 frt, jelen évi február, márczius ápril és május hó 1-én pedig mindenkor 42,500 frt törlesztendő, a fővárosi közmunkák tanácsának rendelkezésére álló 52,174 frt pedig ezen fizetési részletek fedezésre legczélszerübben akkép forditandó, hogy ez összegből a mult november 1-én lejárt 80,000 frtnyi részlet részbeni fedezésre 12,174 frt, a későbbi részletek mindegyikének részbeni fedezésre 10-10,000 frt fizetessék, a minek folytán a kincstárból előlegképen a mult évi november 1-én 67,826 frt, jelen évi február, március, ápril és május 1-én mindenkor 32,500 frt lenne folyová teendő.
A szóban levő, egyenlőre a kincstárból fedezendő 197,826 frt tulajdonképpen csak előlegnek tekintendő azon összegek fejében, melyek a nagy köruti alapba, részint a dunaszabályozás, részint pedig a kisajátitott nagy köruti területek eladási árából befolyandnak. Ily értelemben a benyujott törvényjavaslat mintegy kiegészitése az 1871:XLII. törvénycikknek és ez okból a visszafizetési feltételek is ugyanazok, melyek a most érintett tc. 6. §-ában foglaltatnak; csak a kamatláb, mely az 1871:XLII. törvénycikkben meghatározva nincsen, lett ez alkalommal határozottan megállapitva.
Minthogy végre a fenti törvénycikk végrehajtásával a ministerium bizatott meg, a benyujtott törvényjavaslat hasonló intézkedést inditványoz.
