A jelen törvényjavaslat és az orsztrák-magyar banktársulatnak ahhoz, mellékelt és beczikkelyezés végett előterjesztett alapszabályai azon tárgyalások eredményét képezik, melyek a magyar kormány által a bankügyre nézve folytattak.
A törvényjavaslat világos rendelkezése értelmében az országnak azon joga, hogy jegybank ügyét belátása szerint önállóan és függetlenül rendezhesse, érintetlenül fenn van tartva, ki van ugyanis e törvényjavaslatban mondva, hogy a monarchia mindkét részének azon joga, hogy önálló független jegybankokat állithasson, mindkét részről kölcsönösen el lévén ismerve, mindkét rész egyezségileg arra kötelezi magát, hogy ezen jognak gyakorlását a legközelebbi 10 évi időre igénybe nem veszi.
A kormány az ország jogának ezen félreérthetlen megóvása mellett, az ország jól felfogott érdekében szükségesnek látta a közelebbi tiz évre a jelen törvényjavaslatban foglalt megoldást hozni javaslatba, melynek értelmében 1878. január 1-től 1887. deczember 31-ig egy osztrák-magyar banktársulat létesittetik.
Ez egyezményben a kormány arra törekedett:
hogy a mi uj viszonyokra való átmenet a tényleg fennálló helyzet, és az abból folyó következtetések kellő figyelembe vételével s lehetőleg minden megrázkódtatás mellőzésével eszközöltessék;
hogy a kormány a létesitendő szervezetre, az őt jogosan megillető felügyelet és ellenőrzést, az ország közjogi helyzetének megfelelőleg egyenjogosan a másik fél kormányával gyakorolhassa;
hogy a mellett, hogy a banktársulat ügyeinek fővezetésében a magyar érdekek minden körülmények között képviselve legyenek; a jegybank főüzletágaink kezelése az országban a hazai viszonyokat ismerő magyar, és az ország fővárosában lakó honpolgárokból alakitott igazgatóságra bizassék, s ez által az érdekelt hazai körök jogos befolyása biztosittassék;
hogy ezen igazgatóság az ország hitelszükségletének fedezésére megfelelő összegekkel rendelkezzék.
Miután minden forgalmi jegynek értéke azon hiteltől függ, melyben azt az általános bizalom és a tőzsdék részesitik, egy külön jegybanknak jelenleg felállitása, midőn az a fennálló viszonyoknál fogva arra kényszerithető nem lenne, hogy a maga jegyeit érczpénzre felváltsa; a mai körülmények között könnyen a pénzjegyek értékének különféleségét idézheti elő.
Ez pedig a mai viszonyok között, midőn az államjegyek kényszerforgalmának folytán a papirpénz értékének folytonos ingadozása hitelviszonyainkra amugy is káros hatást gyakorol, és az államháztartásra oly nagy teher ró, egész közgazdasági életünkben oly hullámzásokat idézhetne elő, melyeknek káros hatása, a fennálló helyzettel való rögtöni szakitás által előidézhető bajokat is hozzá véve, a mai körülmények közt forgalmi, hitel és összes gazdasági viszonyaikban könnyen oly rázkódtatásokat vonhatna maga után, melyektől az országot elfogható más megoldás által megóvni mindenesetre tanácsos és az ország érdekében fekszik.
Egy közös „osztrák-magyar banktársulatnak” a törvényjavaslathoz mellékelt alapszabályok értelmében 10 évre leendő alakitása által ezen veszélyeknek eleje vétetik és a mellett, hogy az ország jogai épen fentartatnak, az ország kereskedelmi, ipari és hitelügye részére minden átmeneti bajok és nehézségek nélkül azon előnyök biztosittatnak, melyek egy rendezett hitelszervezet folyamányát képezik.
Arra nézve, hogy ezen, az egész monarchiára kiterjedő kizárólagos szabadalom kire ruháztassék, a kormány épen az átmenet nehézségeire való tekintettel azon nézetből indult ki, hogy az alkudozások első sorban azon társulattal folytatandók, mely ezen szabadalmat a monarchia egész területén - habár nálunk törvényes elismerés nélkül - 1816 óta tényleg gyakoroljam mely az ily szabadalom gyakorlására szükséges pénzverővel rendelkezik, megszilárdult hitelnek örvend; s igy leginkább képesitve van arra, hogy üzletét e monarchiában s különösen hazánkban is az átmenet nehézségeinek megelőzésével folytassa.
Ez oknál fogva óhajtja a kormány a szabadalmazott osztrák nemzeti bankkal, ha vele mint részvénytársulattal a bemutatott alapszabályok értelmében az egyesség létrejöhet, megkötni a törvény 3. §-ában emlitett s a törvény kiegészitő részét képező egyezményt, melynek értelmében a „szab. oszt. nemzeti bank” „osztrák-magyar banktársulattá” alakulván át, ez utóbbi mind az előbbinek jogutódja - annak minden jogait és tartozásait átvállalja, s annak üzletét minden fennakadás nélkül az uj alapszabályok értelmében folytatja.
Mily módon nyertek kifejezést ezen főtekinteten kivül az emlitett többi szempontok, melyek a kérdés megoldásánál a kormányt vezették, azt a szabályok ide vonatkozó részei mutatják. Az intézetnek az 1. §-ban megállapitott czége „osztrák-magyar banktársulat tekintettel annak állására és szervezetére lett ekkép megállapitva.
A banktársulat a magyar korona országai számára Budapesten főintézetet (igazgatóságot) állit fel, melynek kezeibe van letéve a magyarországi banküzlet közvetlen vezetése, és igy ez által biztositva van az ország valódi hitelszükségleteinek kielégitése.
A bankfiókokat illetőleg megjegyzendőnek vélem, hogy a jelenleg a magyar korona országaiban csak 6 fiók áll fenn, melyek müködése a jelzálog hitelüzletet kivéve - a bank minden többi üzletágaira kiterjed, - még pedig Budapest, Debreczen, Temesvár, Nagyszeben, Brassó és Fiuméban; mert ezenkivül a banknak Kassában és Zágrábban is van tisztán csak a kölcsönüzlettel foglalkozó fiókja, melyek azonban állami közegek által láttatnak el. Az alapszabály tervezet 2. czikke értelmében az osztrák-magyar bank társulat köteles a szabad. osztrák nemzeti bank jelenleg fennálló fiókjai üzletét változatlanul folytatni, s azonkivül az illető kormány által a ministertanácscsal egyetértőleg consulált szükség folytán uj fiókokat állitani. Az alapszabályok ezen intézkedésének megfelelően a szabad. osztrák nemzeti bank a fenn emlitett „egyezmény” V. pontjában a maga és illetőleg az általa alakitandó osztrák-magyar banktársulat nevében kötelezettséget vállal a magyar korona országaiban 1878. évben 4, 1879-ban pedig 3 uj fiókot a magyar ministerium által kijelölendő helyeken felállitani; ezenkivül még további 3 fiók felállitása is kiköttetett.
A magyar kormány azt hiszi, hogy a fiókok ezen száma, főleg ha azok székhelyei gondosan megválasztatnak, kapcsolatban a már tényleg gyakorlatban levő levelezési hitelintézmény fejlesztésével, az ország szükségletének meg fog felelni; különben a kormány leendő tapasztalatai alapján a körülményekhez képest még több fiók felállitását követelni kötelességének ismerendi.
Az alapszabályok 3. §-ában szükségesnek találtatott világosan kimondani, hogy az alakitandó „osztrák-magyar banktársulat” a jelenlegi fennálló szabad osztrák nemzeti bank jogutódjai s ennélfogva ez utóbbinak összes követelései és tartozásai már ezen alapszabályok s az azokat jóváhagyó törvény erejénél fogva az osztrák-magyar banktársulatra háromlanak át.
A 4-11. §-okhoz
A 4-11. § az alaptőkéről, részvényesek és részvényesekről szólanak.
Az osztrák nemzeti bank jelenlegi alap-tőkéje 90 millió forintot tesz, mely 150,000 részvényre van befizetve. E részben változást tenni sem szükségesnek, sem czélszerünek nem találtatott, miután egyrészt a jelenlegi alaptőke - melynél nagyobbal Európában csak az angol bank bir - bőségesen elégséges, másrészt a részvényeknek más értékfokozatok szerinti beosztása anélkül, hogy az általa valamely üdvös czél eléretnék, sok nehézséget és zavart okozott volna.
A 6. § azon intézkedése, melynél fogva a banktársulat felosztása, vagy a jelzálog hitelosztálynak a többi üzleti osztályokból elkülönitése esetében a záloglevelek biztositásra a banktársulat részvénytőkéjéből oly külön alap fog kihasittatni, mely az akkor forgalomban levő zálogleveleknek legalább is egy tizedével egyenlő, teljesen megfelel az 1876. évi XXXVI. tc. szellemének.
A 12-24. §-okhoz
A közgyülésről szóló 12-24. §-ból csak azt vélem külön felemlitendőnek, hogy a közgyűlésben csak osztrák és magyar honpolgárok vehetnek részt; a jegykibocsátási szabadalom természetéből folyik, hogy a külföldi részvényesek befolyása szükségkép kizárandó, hogy továbbá a közgyülésben csak 20 részvény birtokosa vehet részt s egy szavazatnál többet nem gyakorolhat, s hogy végre a közgyülés egy évre alakulván, ez év folyamában tartandó ülésekben csak ugyanazon személyek vehetnek részt.
Mindezen, a köztörvényektől eltérő intézkedéseket egy jegybank-társulatnak más részvénytársulattól sok tekintetben eltérő természete s az ország anyagi jóléte oly hatalmas befolyást gyakorló privilégiált állása teszi szükségessé.
A II. czim többi intézkedései külön indokolást nem kivánnak, miután azok részint a részvénytársulatok tekintetében fennálló általános törvényes szabályokkal összhangzásban vannak, részint különösen a változásokat illetőleg a bank szervezetésre vonatkozó későbbi czimekkel állanak szoros kapcsolatban.
A IV. czim (25-44. § a banktársulat központi vezetését szabályozza.
E központi vezetés a részvénytársulat forgalmának s a jogi természetének szükséges folyamánya. Minden részvénytársulat vagyona kezelésének és egyáltalában társulati ügyei elintézésének valamely központi közegében kell összpontosulnia; ily irányadó központra még inkább van szüksége egy ily nagyfontosságu intézetnek, mely müködését a monarchia mindkét részére kiterjesztvén, s egy oly életbe vágó s az összes gazdasági viszonyok oly mélyen benyuló kizárólagos szabadalmat gyakorolván, oly könnyen zavart s kiszámithatatlan kárt okozó ellentétes intézkedéseket a leggondosabban kerülni tartozik a banküzlet természeténél fogva a pénzpiacz esélyei s egyéb körülmények ügyes felhasználásával rendesen halasztást nem türő intézkedéseket tenni kénytelen,
Ezen központi vezetést az alapszabályok 25-ik és következő szakaszai a „főtanácsra” (Generalrath) ruházzák.
A kormány kivánsága e részben oda irányul, hogy egyrészt ezen „főtanács” felállitása által a „budapesti igazgatóság” (39. §) hatásköre az elkerülhetetlen szükségletnél jobban meg ne szorittasék, s hogy másrészt az ország érdekei a főtanácsban kellően képviselve legyenek.
Mintkét irányban emelhető igényeknek a kormány a főtanács hatáskörének lehető szük körvonalazása és annak szervezése által igyekezett megfelelni.
A főtanács hatásköre elvi intézkedésekre, utasitások kiadására, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak kinevezésére, s az összes kezelés felett gyakorlandó felügyeletre és ellenőrzésre terjed ki. Ezenkivül a főtanácsnak az igazgatóságok által választott váltó-birálók tekintetében „veto” joga van.
Végül a főtanács kezeiben összpontosul szükségképen a jelzálog hitel-üzletvezetése, miután eltekintve attól, hogy a jelzálog hitel-üzletet szorosan véve nem is tartozik egy jegybank feladataihoz s a banktársulat, melynek ezen üzletágra nézve nincsen kizárólagos szabadalma, azt csak melléküzletképen folytatja, a záloglevélüzlet ketté választása, tekintettel a záloglevelek felette örvendetes árkeletére, sem a kölcsön kereső közönség, sem a záloglevél birtokosok érdekében nem kivánatos, sőt a záloglevél-üzlet természeténél fogva alig lehetséges.
A mi a főtanács alakitását illeti, az a kormányzóból, a bécsi és illetőleg a budapesti igazgatóság élén álló két alkotmányozóból és még további 12 tagból, összesen 15 egyénből álland. A kormányzót mindkét pénzügyminister közös előterjesztése alapján, az alkotmányozókat pedig az illető (oszt. cs. k. illetőleg magy. kir.) pénzügyminister javaslatára ő császári és apost. királyi Felsége nevezi ki.
A bankkormányzót eddig is ő Felsége nevezte ki; a szabályzat értelmében az alkotmányozók kineveztetése is a pénzügyminister részéről teendő javaslat alapján ő Felségének tartatik fenn, s miután a kormány a banktársulatnak különbeni függetlensége mellett az ügyekre ugy sem gyakorol egyenes befolyást, az alkotmányozók kinevezését a kormány s illetőleg ő Felsége számára igénybe venni jónak látszott, mivel ezen módozat legalkalmasabb arra, hogy teljes biztositék szereztessék arra nézve, hogy az igazgatóságok élén, melyeknek müködése az ország hitel és gazdasági életébe oly mélyen be fog nyulni, oly férfiak álljanak, kik a kormánynak is teljes bizalmát birják. Hogy ezen férfiak a teljes idejüket és erejüket igyénybe vevő nagy felelősséggel járó hivatal ellátásáért megfelelően dijazandók, szintoly természetes, mint az, hogy e dijazás terheli a banktársulat - kinek ügyeit végzik - viselje.
A főtanács többi 12 tagját a közgyülés választja, de oly megszoritással, hogy két tag, kik egyuttal a bécsi illetőleg budapesti igazgatóság tagjai, s kiknek osztrák illetőleg magyar honpolgároknak kell lenniök, az illető igazgatóság részéről történt hármas kijelölés alapján választandó, és csakis a többi 8 választható szabadon s tekintet nélkül az állampolgárságra a közgyülés tagjai sorból.
Ez által s a 38. § azon intézkedése két részében a bécsi s illetőleg budapesti „igazgatóságra” van bizva.
Az igazgatóságok feladata igen fontos; ők állapitják meg időről-időre azon arányt, melyben az összes osztrák illetőleg magyar bankpiaczok számára a leszámitolási és kölcsönüzletre rendelkezésre álló főösszegek az egyes osztrák illetőleg magyar bankpiaczok közt felosztandók, ugyszintén ők határozzák meg időről-időre azon végső határt, melyen belül a bankhitel mindkét üzletében az egyes czégek és személyek részéről igénybe vehető, s e czélból az összes bankhitel czélszerü felhasználására felügyelnek; ők határozzák meg, az egyes bankpiaczokon alkalmazandó birálók (censorok) számát, s ők nevezik ki, - a főtanácsnak fentartott veto-jog épségében tartásával - a birálókat; ők határoznak a fiókoknál alkalmazott főtisztek és birálók közt fölmerülő nézetkülönbség esetében; két főtanácsos választására ők terjesztetnek javaslatokat s közgyülés elé, mely ezen két tanácsost csak is azáltal, miszerint a végrehajtó bizottság egyik tagjának állandóan Bécsben lakó honpolgároknak kell lennie, biztositva van az, hogy a főtanácsnak mindenkor legalább is négy magyar tagja leend; a fennemlitett 8 tag szabad választása mellett több magyar tag megválasztása ki nem lévén zárva; az alkotmányozók és két igazgatósági tagnak részére a főtanácsban biztositékot nyujt, továbbá aziránt, hogy Magyarország a főtanácsban oly férfiak által leend képviselve, ki a hazai viszonyokat közelebbről is részletesen ismerik.
A főtanács összes választott tagjainak megerősitése ő felségének van fentartva, mint ugy a kormány felügyeleti joga, mint azon tekintélyes állás, melyet a főtanácsosok elfogadnak, megkiván.
A 38. §-ban emlitett végrehajtó bizottság kirendelését az ügykezelés folytonossága okvetlenül megkivánja. A magyar hitelérdekek képviselete itt is a bizottságban résztvevő magyar tag által van biztositva.
Az üzleti vezetése a monarchia igazgatóság részéről kijelöltek sorából választhatja, az alkormányzó és két igazgatósági tag által részt vesznek a főtanácsban, végre minden egyéb közvetlen hatáskörükön kivül eső ügyekben is javaslatokat terjeszthetnek a főtanács elé s igy az összes üzlet vezetésre igen nyomatékos befolyást gyakorolhatnak.
Az igazgatóságok az illető alkotmányozóból és 8 tagból - kik közül hatot a főtanács választ - állanak. A budapesti igazgatóság tagjainak kivitel nélkül állandóan Budapesten lakó magyar honpolgároknak kell lenniök, mely körülmény kétségkivül nagy megnyugvására szolgálhat a hitelt kereső hazai közönségnek.
A 41. § Magyarországra nézve azon kivételes rendelkezést tartalmazza, miszerint a budapesti igazgatóság tagjaivá oly személyek is választhatók, kik nem tagjai a közgyülésnek s a megkivántató részvénybirtokot előbb nem igazolták, mely intézkedés a választást nem csekély mérvben könnyitetvén, a legalkalmasabb egyének megválasztását lehetővé teszi.
Az igazgatók ugymint a főtanácsosok hivatalukat dijtalanul látják el, s intézkedéseikért valamint netaláni hibájokból vagy mulasztásaikból eredő károkért felelősek.
Az V. és VI. czim külön indokolást nem igényel; s az V. czimnél csak azon egy körülményt kivánom felemliteni, hogy a magyar nyelvnek a magyarországi bankintézetek kezelésénél lehető legnagyobb kiterjedésben való használata iránt az üzlet követelményeinek és hazai viszonyainak és törvényeinknek egyaránt megfelelő külön megállapodások jöttek létre, a melyeknek értelmében a magyar korona országaiban fennálló bankintézetek a közhatóságokkal az államhatóságok hivatalos nyelven fognak levelezni.
A budapesti igazgatóság jegyzőkönyvei és a magyar korona országaiban levő fiókok egymás közötti levelezése magyar és német nyelven fognak vezettetni.
A magyar korona országaiban fennálló bankintézetekhez magán felek részéről törvényes hivatalos (magyar vagy horvát) nyelven intézett beadványokra ezen intézetek ugyanazon nyelven fognak válaszolni. Más nyelven szerkesztett beadványokra, vagy ugyanazon nyelven, vagy a törvényes hivatalos nyelven fog válasz adatni.
A banktársulat viszonya az államkormányokhoz a VII. czimben olyképen van szabályozva, hogy a társulatnak a lehető legszabadabb mozgás és legnagyobb függetlenség engedtetik. De a kormány még sem mondhatott le az őt megillető befolyásról és felügyeleti jogról egy oly intézet irányában, melynek kezébe oly fontos állami érdekek vannak letéve, ez oknál fogva a Felség részére tartatott fenn a kormányzó és az alkormányzók kinevezése s ezért köttetett ki a kormánybiztosok kirendelése, kik a főtanács és az igazgatóságok üléseiben részt vesznek, ott véleményüket nyilvánitják és netalán alapszabályellenes határozatok végrehajtását jóvátétel által felfüggeszthetik, ily esetben a kérdés vagy a banktársulat s kormány illetőleg kormányok közt megkisérlendő egyetértés, vagy ha az elérthető nem lenne, a monarchia két állama igazságszolgáltatása élén álló férfiakból alakitott választott biróság által, (melynek elnöke sorsolás utján jelöltetik ki), lévén eldöntendő.
A banktársulat függetlensége az állam irányában biztosittatik továbbá az alapszabályok 55. §-ban foglalt azon intézkedés által, miszerint a banktársulat az állam részére csak alapszabályszerü váltókat számitolhat le, s ezenkivül a kormány részére csak bizományos üzleteket teljesithet, melyekből erdő követelések és tartozások iránt a kiegyenlités készpénzben havonkint megejtendő. Ez által eleje van véve annak, hogy a bank mint 1867. előtt történt, müködését zsibbasztó, hitelét és vagyonát megtámadó pénzügyi müveletekbe bocsátkozzék az államnál, s a bank és állam közt ujra beálljon azon régebben fennállott felette sajnos viszony, melynek megszüntetése oly nagy áldozatokba került.
A VIII. czim a banktársulat üzletágait sorolja fel, s azokat szabatosan körülirja és szabályozza.
Ezen üzletágak ugyanazok, melyek rendesen és mindenütt a jegybankok üzletkörét képezik. E tekintetben csak a jelzáloghitel (záloglevél) üzlet képez kivitelt.
A jelzálog hitelüket a bank elmélet elvei szerint szorosan véve egy jegybank üzletkötséből kizárandó; tekintve azonban az osztrák-magyar banktársulat nagy alaptőkéjét, tekintve a szabadalmazott osztrák nemzeti bank jelzáloghitel osztályának eddigi üdvös müködését, épen hazánkban tekintve azt, hogy az 1876. év végével fennállótt 100.522,443 forintnyi jelzálogos kölcsönökből a magyar korona országaira 56.375,339 forint, tehát 561/2% esik, hogy az osztrák nemzeti bank zálogleveleinek kedvező árfolyam oly előnyt nyujt a kölcsönvevőknek, melyet más intézet nyujtani eddig képes nem volt, s hogy végre - a mi a legfontosabb a hitelüzlettel foglalkozó összes magyar intézetek az ország hiteligényeit tökéletesen kielégiteni nem voltak, és egyhamar nem is lesznek képesek: a kormány a bank jelzáloghitel osztályának megszüntetésére elegendő okot nem látott, sőt ellenkezőleg annak további fentartását kivánatosnak ismerte el.
A mi az egyes üzletágak kezelése körül követendő eljárást s a bankot adósai és 3-ik személyek irányában megillető jogokat s viszonyt a bank kötelezettségeit illeti, azok megfelelnek a banküzletben általánosan elfogadott elveknek s a köztörvény szabályainak. Emlitésre méltó kivételes kedvezményt a banktársulat részére csakis az 58. § tartalmaz, mely szerint a banktársulat a kamatláb magasságát korlátozó minden törvényes intézkedés hatálya alól kivétetik, mely kivételes kedvezmény a jegybank természetére és bizottságára való tekintet által indokolva van.
Megemlitendőnek vélem különösen azt is, hogy az összeg csekélysége egymagában nem szolgálhat okul valamely leszámolitásra beadott váltó visszautasitására, ha az a leszámitolásra megkivántató egyéb kellékekkel bir.
A kölcsönüzletben elfogadható papirok s azokra adandó kölcsönök mérvének meghatározását a 2 igazgatóság netaláni ellentétes intézkedésének s ebből folyó zavarok elkerülése végett szükségképen a főtanácsos részére kellett fentartani.
Megjegyezendő azonban, hogy mindkét állam területére nézve csak egyenlő határozatok hozhatók.
Itt látom helyén felemliteni a már emlitett „egyezmény” IV-ik czikkét, melynek értelmében a magyarországi bankpiaczok leszámitolási és kölcsönüzlete számára 50 millió forintnyi állandó minimál dotátió bocsáttatik a budapesti igazgatóság rendelkezésre. A magyarországi bankfiókok leszámitolási és kölcsönüzlete együtt véve 1870-től 1875-ig terjedő 6 évben, átlag számitva a következő összegeket vette igénybe, még pedig:
!1870-ben átlag!27.216,000 frt
!1871-ben átlag!30.430,000 frt
!1872-ben átlag!31.245,000 frt
!1873-ban (5 millió frtnyi kormányváltó levonásával) átlag!38.177,000 frt
!1874-ben (4.500,000 millió frt kormányváltó levonásával)!39.865,000 frt
!1875-ben átlag!39.295,000 frt
!A lefolyt hat év középátlaga tesz!35.955,000 frtot.
Az évek egyes részeiben, a forgalomhoz képest változott a felhasznált hitelek összege, a legalacsonyabb összegek ezek voltak:
!1870. márczius 31-én!22.314,000 frt
!1871. január 31-én!27.128,000 frt
!1872. február 29-én!26.358,000 frt
!1873. február 28-án!35.802,000 frt
!1874. deczember 31-én!39.770,000 frt
!1875. márczius 31-én!35.691,000 frt
Nagyobb jelentőséggel bir a kérdés megitélésére nézve az, melyek voltak a felhasznált hitelek legnagyobb összegei a lefolyt hat évnek oly részeiben, midőn a forgalom tetőpontján állott. Egyes rövid időközökben, ezen időlegesen felhasznált hitelek legmagasabb összegei a következők voltak:
!1870-ben október 31-én!31.616,000 frt
!1871-ben október 31-én!34.072,000 frt
!1872-ben deczember 31-én!36.891,000 frt
!1873-ban november 25-én a bankacta felfüggesztése mellett rendkivüli viszonyok között!46.307,000 frt
!1874-ben január 1-én ugyancsak a bankacta felfüggesztése mellett445.068,000 frt
!1875-ben október 30-án!43.621,000 frt
Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy e határt nem a magyarországi bankfiókok dotátiója szabta, mert ez egészen soha fel nem használtatott és el nem felejtjük, hogy a fennebbi időszakban benfoglaltatnak az 1873-1874. rendkivüli évek, melyekben a bankacta felfüggesztésével a hitel a rendesnél nagyobb mérvben vétetett igénybe, bátran feltehetjük, hogy ezen 50 millió frt minimális dotatió, mely kizárólag a lombard és leszámitolási üzletre lesz forditandó, és mely a rendes hitelszükségletek kielégitésre van biztositva.
A magyarországi hitelszükséglet fedezésre a legközelebbi 10 évben, ha a mostani pangás megszüntével az üzlet, mint kivánjuk s emeljük uj lendületet veend és alkalmas helyen felállitott számosabb bankfiókok a bankhitel felhasználását könnyebbitendik és előmozditják, rendes körülmények között előreláthatólag mindenkor elégséges leend, s a annál inkább, minthogy az idézett egyezmény értelmében rendkivüli szükségletek eseteiben a banktársulat ennél nagyobb összeget fog a fennforgó hitelszükséglet mérvében és a társulat erejéhez képest a budapesti igazgatóságnak ideiglenesen rendelkezésére bocsátani.
A IX. czikk a bankjegyekről szól, és nagyjában fentartja a bankjegyek kibocsátása, fedezete és beváltása tekintetében jelenleg fennálló szabályokat.
Hazánk közjogi állásának megfelelő ujitása az, hogy az oszt.-magyar banktársulat által kibocsátandó bankjegyek egyik oldalon magyar szöveggel lesznek ellátandók, valamint az is, hogy a banktársulat a készpénzfizetések felvétele után jegyeit mind a bécsi, mind a budapesti főintézetnél tartozik az előmutató kivánatára érczpénzzel beváltani.
A mi a bankjegyek érczfedezetét illeti (85. §) habár progressiv arányban növekedő érczfedezet helyesebb lenne az eddig fennállott és az alapszabályok szerint jövőre is változatlanul fentartott fedezeti módnál, a kormány mégis ennek megváltoztatását, mely az üzletvilágban sokféle magyarázatra szolgáltatott volna alkalmat, kényszeritő ok nem létében, főleg a mai körülmények közt, mellőzendőnek vélte.
Hogy a bankjegyek minden osztrák értékben fizetendő összegeknél, melyek törvényes rendelkezésénél vagy szerződésszerü kötelezettségnél fogva nem teljesitendők érczpénzben, mindenki által teljes névértékben elfogadandónak, ez a kizárólagos szabadalom természetes folyamánya.
A bankjegyek nem lévén nézve szóló értékpapirok, hanem egész készpénz természetével birván, azok biróilag meg nem semmisithetők, mi a 89. §-ban világosan kimondtaik.
A X. czim a banktársulat külön jogait állapitja meg.
A magyar és osztrák kereskedelmi törvénykönyv a jegybankokra, melyek külön törvény tárgyát képezik, ki nem terjedvén, az minden netaláni kétség kikerülése végett a 92. §-ban különösen és világosan kimondatik.
A 93-94. §-okhoz
A banktársulatnak adóztatása tekintetében a 93. és 94. §-ban nyujtott (eddig is fennállott) kedvezmények a tiszta jövedelem biztositására szolgálnak, s az által, hogy a tiszta jövedelemben a meghatározott arány szerint az államkincstár is részesül, az államra részben visszaháramlanak.
A banktársulat által kibocsátott jegyek, záloglevelek és okmányok hamisitása vagy utánzása által kiszámithatatlan kár okoztathatván, s az utánzás és hamisitás oly nagy csáberővel birván, ezen büntetteket hamisitások illetőleg utánzások büntényei a qualificált büntények közé sorozni, s ez által sulyosabb büntetéssel fenyiteni (95. §) elkerülhetlen szükséges.
A birósági illetőségre nézve a kérdés akként oldatott meg, hogy a főtanács a bécsi főintézet és lajtántuli fiókintézetek ellen a kereset a bécsi cs. kir. kereskedelmi illetőleg országos törvényszék, a budapesti főintézet és a magyar fiókok ellen pedig csakis a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék előtt indittathassék meg. (96. §)
A birósági illetőség ilyentén megállapitásának megfelel a 100. §-nak a banktársulat által kiadott okmányok birói megsemmisitése formát meghatározó intézkedése is.
Ezen czim többi intézkedései nem is igényelnek külön indokolást, s a mennyiben a banktársulat részére külön kivételes kedvezményt s kihágások vagy mulasztás tekintetében a rendesnél szigorubb sanctiót tartalmaznak, ez a jegybank természete által, mely kétség kivül kiváló igényt tarthat a törvény oltalmára, eléggé indokoltatik.
A XI. czikk a 102. és 105. §-ban szabatos és az általam elfogadott elveknek megfelelő helyes szabályokat tartalmaz az évi mérleg és az üzletvezetés leghatályosabb ellenzését képező nyilvánosság érdekében közzéteendő heti kimutatások szerkesztése iránt.
Az évi tiszta jövedelemről intézkedő s szintén az általános gyakorlatnak megfelelő 103. § azon fontos intézkedést is magában foglalja, mely szerint azon esetben, ha évi tiszta jövedelem a tartalékalap dotálása után a 6 százalékot meghaladja, az ezen százalékot meghaladó összeg fele a két államkormányt illeti meg, a miből kedvezőbb viszonyok beálltával nem csekély nyereség háramland az államkincstárra.
Az államkormányoknak e czimen kijáró összegek megosztása és hova forditása iránt a többször idézett egyezmény II-ik czikke határoz, melynek értelmében az osztrák kormánynak kijáró 70 százalék mindenesetre, a magyar kormánynak kijáró 30 százalék pedig csak az esetre, ha a magyar korona országai a 80 millió forintnyi bankkölcsön törlesztésében részt vesznek: ezen 80 millió forintnyi adósság törlesztésével forditandók, ellenkező esetben a magyar kormányt megillető 30 százalék annak készpénzben kiadandó.
A tartalékalap iránt a 104. §-ban foglaltak ellen annál kevésbé lehet kifogás, miután jelenleg a tartalékalap, mely az uj társulatra egészen átmegy, ugy is már egészen be van fizetve.
A X. czim főintézkedéséről, mely szerint a bankszabadalom 1878. évi január 1-től 10 évig, vagyis 1887. évi deczember 31-ig tart, már fennebb bővebben volt szó.
A XIII. czim, a szükséges átmeneti intézkedéseket foglalja magában, melyek közül különösen a 110. § IV. pontja, a 111. és 112. § megemlitendők.
A 110. § IV. pontja szerint ugyanis legelső alkalommal azon két-két főtanácsos választására kik egyuttal a bécsi illetőleg budapesti igazgatóság tagjai tesznek, a javaslatot a szabadalom. osztrák nemzeti bankigazgatósága fogja az osztr.-magyar banktársulat alakuló közgyülése elé terjeszteni, még pedig az illető pénzügyminister előzetes beleegyezése után; mire mindkét kormány ez alkalommal sulyt fektet.
A 111-112. §-okhoz
A 111. és 112. § egy részt fentartják az államjegyek mostani kényszerfogalmát, másrészt annak folytán az államjegyek kényszerfogalma idejére felmentik a banktársulatot saját jegyeinek érczpénzzel való beváltásától.
A 115-116. §-okhoz
Végre a 115. és 116. §-ok annak következményei, hogy az eddigi szabadalom. osztrák nemzeti bank, más szervezet mellett és uj czég alatt ujjá alakul.
A társulat az ezen átalakulással járó bélyeg- és illetéktehertől, valamint a részvénytársulatok leszámolása iránt érvényes általános törvényes formaságok alól felmentetik.
A jelzáloghitel-osztály szabályzata - mely az alapszabályok függelékét képezi - olyannyira megfelel ezen üzletággal foglalkozás hazai intézetek alapszabályainak, hogy az részletes indokolást nem is igényel. Ezen osztály eddigi alapszabályainak lényeges megváltoztatása sem szükségesnek, sem kivánatosnak nem mutatkozott, és tekintettel a záloglevélbirtokosok szerezett jogaira, habár a bank szabadalom Magyarországban törvényesen soha el nem ismertetett, méltányossággal is nehezen férne össze. A kormány tehát a jelzáloghitel- osztály tekintetében főleg oda irányzat figyelmét, hogy a hazai kölcsönkérők érdekei az ezen üzletág vezetésével megbizott választmányban kellően képviselve legyenek s ugyane czélra szakértőkül magyar honfiak is hivassanak meg.
A birói eljárás tekintetében a társulatnak engedélyezett kivételes kedvezményeket a társulatnak mint jegybanknak helyzete indokolja.
A kormány nézete szerint az előterjesztett javaslat megfelel az ország helyzetének és a mai viszonyok között leginkább biztositja az ország anyagi érdekeit és hitelszükségleteinek kielégitését.
Az ország helyzetének elég van téve az által, hogy a kormányzó és alkormányzók kinevezése s a vezértanács tagjainak helybenhagyására nézve a két kormány egészen hasonló jogokat gyakorol; a főtanácsba, tekintettel az állampolgárságra, választandó tagok száma egyenlő mindkét államterület számára, a többi tagokra nézve nagyon megvan a jogosultság egyenlősége, egészen egyenjogu igazgatóságok állittatnak fel, a bankjegyek szövege magyar és német leend, a banktársulat minden hivatalos hirdetményei magyarhonban a hivatalos nyelven adatnak ki, végre a magyarhoni intézetek kezelésében is a magyarnyelv, a mennyiben azt az átmenet nehézségei engedik, fog alkalmaztatni.
Az ország befolyása a bankügyek kezelésére s ebbeni érdekeinek kellő figyelembe vétele az által van biztositva, hogy a főtanácsban minden körülmények közt a magyar hitel érdekei képviseletet nyernek, az ügyek kezelése az országban kizárólag magyar honpolgárokból álló igazgatóságra van bizva, mely fontos teendőkkel megbizott országos központi testületet képezd.
A kormány az őt jogosan megillető befolyást és felügyeleti jogot a kormányzó és alkormányzó kinevezése s a kormánybiztosok kiküldetése által érvényesiti.
Az ország hitelszükségletének, mi fődolog, kielégitése a budapesti igazgatóság rendelkezésére bocsátott 50 millió forintnyi állandó minimális dotátio által, mely semmi körülmények között sem szállitható le, de a szükség esetében emelendő, van biztositva.
Az átmeneti nehézségei s netaláni sulyos következményei, valamint a monarchiában forgalomban lévő papirpénz értékkülönbsége a részvénytársulat egysége és müködésének folytonossága által el vannak kerülve.
Végre az ország joga, önálló bankot állitani, épségben fenmarad, az ország azt ezen egyezség értelmében csakis - egy nemzet életében aránylag rövid 10 évi időre - nem veszi azt igénybe.
