Az 1874. évi XIV. tc. alapján kibocsátott kincstári utalványok 76 1/2 millió forint névértékben 1879. évi augusztus 1-én beváltandók.
Ezen utalványok beváltására az 1878. évi XXXV. tc. határozata szerint az utolsó járadékkölcsön kibocsátásból eladandó kötvények árából 21-22 millió forint fordítandó. - Ez utóbbi összegnek t. i. 22 millió forintnak aranyban megfelel kerekszámban 18.800,000 frt., mi az egész fönnebbi beváltási összegből levonatván, marad még beváltandó kerekszámban 57.700,000 frt névérték aranyban.
Ez összeg magában oly nagy, hogy annak más uton, mint hitelművelet utján beszerzéséről szó nem lehet, és ezen összeg fedezéséről okvetlen szükséges mielébb gondoskodni már azért is, hogy a kölcsönök elhelyezésére kedvezőbb időszakot fel lehessen használni.
Nehogy azonban az állam ez évi szükségletei fedezése iránt minden egyes előforduló esetnél külön kelljen intézkedni, helyesebbnek látom egybefoglalni mindazon összegeket, melyek az 1879. évben előreláthatólag hitelművelet utján lesznek fedezendők, és ezekről is a fönnebb emlitett hitelművelettel egyben gondoskodni. - Ezért vettem be a törvényjavaslat 1. §-ába mindazon kiadásokat, melyek fedezetéről a törvényhozás eddigelé még nem intézkedett.
Ilyenek azon összegek, melyek a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által az 1875. és 1876. évi közösügyi költségekről szóló zárszámadások, valamint az 1878. évre már tárgyalt és még tárgyalandó kormány-előterjesztések alapján részint már végleg megállapitott, részint már megállapitandó túlkiadások folytán póthitelek czímén lesznek fedezendők, nevezetesen:
| Az 1875. évi közösügyi zárszámadás alapján a közösügyi bizottságok által már megállapitott póthitelnek 31 4/10% 478,969 frt 01 kr. az 1876. évi közösügyi zárszámadás alapján a bizottságok által megállapitott póthitelnek 31 4/10% | 1.059,666 frt 88 1/2 kr. | |
| 1878. évre a közösügyi bizottságok által megállapitott költség többletnek 31 4/10% | 134,513 frt 55 1/2 kr. | |
| végre az 1878. évi közösügyi költségeknél a határvámbevételek visszamaradása folytán mutatkozó fedezethiány hozzávetőleg | 2.000,000 frt. - kr. | |
| Összesen | 3.673,149 frt 55 kr. | |
| továbbá az igazságügyminister által az 1878-ik évre a törvényhozástól kért póthitel, mely a beterjesztett törvényjavaslat szerint tesz | 270,000 frtot - kr. | |
| Ezekhez jön még az 1878:IX. tvczikkben megszavazott 60 millió forint hitelen felül a boszniai és herczegovinai megszállás következtében tényleg felmerült katonai kiadási többletnek, Magyarországra eső fedezetlen része, és pedig: | ||
| A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságoknak benyujtott kormány-előterjesztés szerint ezen túlkiadás 1878. évre 41,720.200 frttal lett kimutatva, mely összegből Magyarországra esik | 13.100,142 frt 00 kr. | |
| ennek részben fedezésül szolgálnak a katona-helyettesitési és rokkant alapokból Magyarország részére eső 10.368,705 frt névértékű papirok, ezek értékesitése iránt külön törvényjavaslat fog előterjesztetni, s ezen papirok értékesitéséből a fenti összegből fedezhető | 7.315,863 frt - kr. | |
| marad ezen összegen túl még fedezendő | 5.784,279 frt 80 kr. | |
| Továbbá a kérdéses megszállás következtében a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok határozata alapján az 1879. évre egyelőre már megszavazott 20 millió forint átalánynak Magyarországra eső része | 6.280,000 frt - kr. | |
| valamint az ugyanazon évre a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz benyujtott előterjesztés szerint ez évben még megszavazandó költségeknek Magyarországra eső része, hozzávetőleg | 4.500,000 frt - kr. | |
| Összesen: | 10.780,000 frt - kr. | |
| Ide számitandó még az 1879. évi államköltségvetésben mutatkozó hiány fedezésére szükséges összeg, mely a bemutatott költségvetés szerint tesz 22.802,398 frtot. | ||
| Az itt elősorolt tételek, t. i. közösügyi póthitelek czímén | 3.673,149 frt 55 kr. | |
| az igazságügyminister által az 1878. évre kért póthitel | 270,000 frt - kr. | |
| az 1878. évre eső katonai költségtöbblet fedezetlen része | 5.784,279 frt 80 kr. | |
| az 1879. évi boszniai megszállás költségeiből Magyarországra eső rész | 10.780,000 frt - kr. | |
| végre az 1879. évi költségvetési hiány | 22.802,398 frt - kr. | |
| tesznek összesen papirpénzben | 43.309,827 frt 35 krt. |
Az itt elősorolt kiadások között vannak ugyan oly tételek, melyek az 1878. év folyamában már tényleg kifizettettek, a mennyiben azonban a kifizetés részben a pénztári készletek apasztása, részben függő adósságok felvétele utján történt, és a mennyiben ugy a pénztári készleteket ismét kiegésziteni, valamint a függő adósságokat is törleszteni szükséges, a fennebbi összegek, melyek fedezéséről a törvényhozás az ideig még nem gondoskodott, ez alkalommal voltak a hitelműveletek keretébe felveendők.
| A kincstári utalványok beváltására szükséges | 57.700,000 frt - kr. | |
| összeghez, hozzáadva a fenebb kimutatott 43.309,827 frt 35 kr összeget, mely 117 árfolyammal aranyra számitva tesz | 37.016,946 frt - kr. | |
| ezen két összeg fedezésére szükséges aranyban | 94.716,946 frt - kr. |
miért is a fedezendő szükségletmaximuma a törvényjavaslat 2-ik §-ában 96 millió arany forintban állapittatott meg.
A törvényjavaslat 3-ik §-ában kimondott felhatalmazásra nézve mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ez idő szerint, midőn Európa pénzpiaczai még a lefolyt keleti háború utóhatásainak befolyása alatt állanak, midőn a legcsekélyebb jelentőségű politikai események puszta hire, a hitelpapirok eladását napokra lehetetlenné tenni képes, a hitelműveletek módozatainak megválasztásában kétségkivül a lehető legnagyobb óvatosság szükséges, és hogy ép ez okból a kormány méltán kivánhatja, hogy e részben kezei a törvény által a szükségen túl meg ne legyenek kötve; mert minél szűkebb korlátok gátolandják szabad mozgását, annál kevesebb kilátása leend a szükséges hitelműveleteket az állam érdekeinek legjobban megfelelő módon keresztülvinni.
A hitelműveletek némely módjai a helyzet által amúgy is ki vannak zárva, például: a rövid idő alatt törlesztendő kölcsön eszméje ellen, mely kétségkivül legkönnyebben lenne elhelyezhető, intő példa az 1873. és 1874-ki kincstári utalványok kibocsátása, mely ép a mostani nehéz körülmények között kerül beváltásra és ez által nagy részben okozója a jelen kényszerhelyzetnek.
Az államkincstár érdekeinek kétségkivül legjobban felelne meg, a II. kib. kincstári utalványok beváltását ugyanazon eszközökkel keresztülvinni, a melyekkel az I. kib. utalványok beváltása sikerült, t. i. kizárólag járadékkötvények kibocsátása utján, s részemről jelenleg is kivánatosnak tartom, hogy a szükséges összeg beszerzése ez úton lehetséges legyen; ha azonban ezen módozat kizárólag és kötelezőleg minden egyéb eszköz mellőzésével vétetnék fel a törvénybe, a mai körülmények közt és tekintettel az összeg nagyságára és az idő rövidségére, alig lehetne teljes biztonsággal felelősséget vállalni az iránt, hogy a kivánt összeg ezen idő alatt beszerezhető, s azért szükségesnek láttam oly hitelműveletet is felvenni a törvényjavaslatba, mely a kötvények gyorsabb elhelyezése tekintetében biztosabb sikert igér azon esetre is, ha a pénzpiaczon kedvezőtlenebb hangulat állana be, s mely más vevő közönségre, más piaczra van számitva, mint a járadékkölcsöné, t. i. jelzálogi jelleggel biró és aránylagos mérsékelt tartamu törlesztéssel összekötött kölcsön kibocsátását, mely azonban csak oly korlátok között szándékoltatik igénybe vétetni, melyek között a kincstári utalványok beváltása fedezetét találandja; ennek megfelelőleg vétetett fel a költségvetésbe a 72 millió forintnyi összeg mint a jelzálog-kölcsön maximuma.
A végett, hogy ezen kölcsön 5%-os, tehát a kincstári utalványoknál és a járadékkölcsönnél kisebb kamat mellett is aránylag rövid idő alatt el legyen helyezhető, el nem lehet kerülni, hogy az egyrészről az állami jószágok biztositékul lekötése mellett; másrészről törlesztéssel, még pedig oly törlesztési mód mellett bocsáttassék ki, mely a tőkevisszafizetés esélyei tekintetében, a papirt a vevő szempontjából előnyösnek tüntesse ki, s mint a jelzálogkölcsön kibocsájtásának egyik indoka az, hogy annak értékesitésénél minél magasabb legyen az árfolyam, ezt leginkább azon előny által véltem elérhetni, mely a törlesztésnek egyenlő évi részletekben és igy az első években is már nagyobb arányban megállapitása által a jelzálog-kölcsön vevőinek nyujtatik.
E két körülmény, t. i. a papirnak jelzálogi minősége és annak törlesztési módozata egyedül képesek némileg biztos kilátást nyujtani arra nézve, hogy az elhelyezés ily rövid idő alatt, mint a minővel f. évi augusztus 1-ig rendelkezünk, sikerülni fog.
Az államjószágok jelzálogi lekötése különben megvolt az I. és II. kib. kincstári utalványoknál is, melyeknek czímleteiben az határozott kifejezést talált. A különbség itt csak annyi, hogy tekintettel azon pénzpiaczoknak, melyekre ezen papir számitva van, jogi felfogására, szükségesnek találtatott a jelzálogi biztositás eszméjét oly módon szövegezni, a mint ez a törvényjavaslat 6-ik §-ában látható.
Tekintetbe kell végre venni azt is, hogy a jelzálogi jelleg és a törlesztési mód adják meg azon előnyöket, melyek lehetővé teendik a kötvények magasabb áron eladását, mint a minő a járadékkötvényeknél elérhető, mi a pénzbeszerzés jutányosságára nézve kivánatos s ezen előnyök adják meg a biztosságot az iránt, hogy ezen papir a pénzpiaczok esetleg kedvezőtlenebb viszonyai között is elhelyeztessék.
A kibocsátandó kölcsön valutájára nézve alig szükséges bővebben fejtegetni, hogy ezüstben vagy papirértékben kamatozó kötvények elhelyezésre a mai körülmények között egyátalában nem számithatnának.
A hitelműveletek módozatai közé fel kellett venni általánosságban azt is, hogy a kormány részben egyéb ideiglenes jelleggel biró hitelműveletekre is fel legyen hatalmazva, mint például, előlegek felvételére, a törvényben kikötött összeg határain belől, már azon oknál fogva is, hogy esetleg oly időben, midőn a pénzpiaczokon különféle okokból származható pangások miatt, kötvény eladások csak nagyobb áldozatok mellett lennének eszközölhetők, módja legyen a kormánynak az állam szükségleteit ideiglenes műveletek utján fedezni addig, mig a pénzpiaczok helyzete jobbra nem változik.
A törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedés azon okból szükséges, hogy a kibocsátandó új járadék czímleteknél a kamatfizetés a külföldi valuták aránya, a bélyeg- és illetékmentesség, és a külföldi bélyeg megfizetése ügyében kétség ne merülhessen fel.
Ugyanezen okból fel kellett venni a 8-ik, 9-ik és 10-ik §-ba analog intézkedéseket, a jelzálogos kötvények kibocsátására, mivel ezek hasonló kedvezmények nélkül nem lennének forgalomba hozhatók.
A jelzálogos kölcsönnek biztositékául kijelölendő államjavak névszerint megnevezése a javaslat 5. §-ában azért tartatott fenn későbbi törvényes intézkedésnek, mivel nem czéloztatik az összes állami ingatlan birtokok lekötése, hanem csak azon összeg erejéig, mely a felveendő jelzálogos kölcsön biztositására szükséges, - de nem lehetett ezen államjószágokat megjelölni azért sem, mert a jelzálogkölcsön utján esetleg fedezendő összegére nézve maximiumként mondatik ki a 72 millió frtnyi összeg, s ha az esetleg csekélyebb összeg erejéig bocsáttatnék ki, az ennek megfelelő biztositék is csekélyebb lenne.
Mi a 7. § tartalmát illeti, az állami jószágok eladásából befolyt pénz eddig a kincstári utalványok beváltására volt forditandó és fordittatott tényleg. Szükséges, hogy ezen intézkedés a kibocsátandó jelzálogi kötvényekre is alkalmaztassék, melyek a kincstári utalványok helyébe lépnek, ez némileg következménye a jelzálogi lekötésnek, s a czímletek vevőinek megnyugtatására szolgál.
A 11-ik §-ban köteleztetik a kormány a hitelművelet keresztülviteléről jelentést tenni, főleg a kibocsátási összeg és a törlesztési évi részletek utólagos beczikkelyezése végett a kormány t. i. a 3. §-ban foglalt 72 millió arany forint névérték-összeget a jelzálogos kölcsönnél nem kivánja olyannak tekintetni, mely minden körülmények között kibocsátandó, hanem ezen számot mint maximumot vette fel, melyen alól kedvező körülmények között lemehet, a végleg kibocsátott összeg, valamint az ennek alapján megállapitandó évi törlesztés utólagosan beczikkelyezendők, - hogy a tisztelt képviselőháznak tudomása legyen az eddig keresztülvitt hitelműveletek állásáról, egyidejűleg van szerencsém benyujtani az eddig kibocsátott aranyjáradék kötvények eladásáról és az 1873-ik évi XXXIII. tc. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló előleges jelentést.
