Mindazok, kik a fővárosban, a közigazgatás sokféle ágazatainak egyikével vagy másikával foglalkoznak, régen és élénken érzik egy, a feladat magaslatán álló bejelentési intézménynek minden alkalommal nyilvánuló szükségét.
A szükség emez érzetének kifejezést adott a főváros tanácsa 1876. évi julius 21-én 11,288. szám alatt, a honvédelmi ministerhez intézett jelentésében, melyben előadván az idegen illetőségü hadkötelezettek nyilvántartása iránt tett intézkedéseit, hangsúlyozva kiemeli: hogy a bejelentési ügynek helyes szervezése nélkül az eddig e tekintetben elért ki nem elégitő eredményt fokozni, s a hadkötelezettek nyilvántartását a kivánt sikeres módon eszközölni nem lehet; minek következtében a magyar királyi honvédelmi minister úr 1876. évi deczember 3-án 32,319. szám alatt kelt átiratával, a védtörvény pontos végrehajtása érdekében egy jól szervezett bejelentési hivatalnak felállitása iránt megkeresést intézett hozzám.
A főváros közigazgatási bizottsága 1876. évi november 15-én 4. szám alatt és 1877-ik évi ápril 9-én 275. szám alatt, tüzetesen indokolt felterjesztésekkel járult hozzám, egy bejelentési hivatalnak felállitása iránt, melyek mellett a volt pénzügyminister úr 1877. évi február 19-én és október 3-án 1311. és 51,720. számok alatt kelt, hozzám intézett átirataiban melegen pártolólag és sürgetőleg szólalt fel.
Ugyanazt tevé a főváros törvényhatósági bizottsága is, mely helyes közigazgatási érzéket tanusitva, 1877. évi november 14-én 806. sz. alatt kelt feliratában egy jól berendezett bejelentési hivatal felállitásának elodázhatlan szükségét kiemelvén, engem annak felállitására felkért, kijelentvén, hogy a lakosságnak ez alkalommal nem mellőzhető összeirásával az illetőségi katasternek összeállitását is eszközölni fogná.
E felszólamlások és sürgetések igen természetesek: mert
a) az idegen és fővárosi illetőségű hadkötelezettek, kik évenkint egyszer összeiratnak, az év folyamában előforduló lakváltoztatásaikkal, ugyszintén az időközben nagy számban a fővárosba érkező hadköteles egyének csak úgy lesznek biztosan feltalálhatók, ha gondoskodva van, hogy pontosan bejelentessenek, mi - mint már emlitve volt - csak egy bejelentési hivatal felállitása után történhetik;
b) ily bejelentési hivatal hiánya miatt, a volt pénzügyminister úr átirata szerint jelentékeny összegű adó és más kincstári és városi illetékek mennek veszendőbe, minthogy a lakásaikat folyvást változtató kereseti adókötelezetteket feltalálni nem sikerül, és részben e körülménynek tulajdonítható, hogy kereseti adó czímén egy milliót meghaladó hátralék várt az átirat kelte idején (1877. september 19.) beszedésre;
c) az igazságszolgáltatás, bűnvizsgálati ágán kivül is, az idézések, kézbesitések megszámlálhatlan eseteiben, ugyszintén a postai és távirdai igazgatás s a közigazgatás számos egyéb ágazatai, a köz- és magánérdekek kiszámithatlan károsodásával nélkülözik a fővárosi bejelentési intézményt, nélkülözi maga a nagy közönség, s igy közvetve az üzleti és hitelforgalom, mely egyesek lakhelyei iránt százezrével tett kérdésekre kielégitő választ vár; végre
d) ezen ügynek rendezését a külföld előtti reputatiónk érdeke is kivánja, mely csak szenvedhet az által, ha a fővárosi rendőrség a külföldi hatóságok e tárgyú megkereséseinek legjobb akarat mellett sem tehet eleget, minthogy a lakviszonyokról nyilvántartása nincsen.
Mindez irányban - pedig a létező bajok felsorolását hosszura nyujthatnám - nem volt és nem lesz kielégitő eljárás és működés létesithető mindaddig, mig a főváros lakosai s az itt tartózkodó idegenek lak- és tartózkodási helyeiről kellő nyilvántartás nem vezettetik, mi csak a bejelentési intézmény életbeléptetése által éretik el.
A fővárosi rendőrség a bejelentési intézmény hiányát igyekezett erejének megfeszitésével s mondhatni elforgácsolásával pótolni, s a fent jelzett esetekben, valamint a közbiztosság érdekében, a szükséges puhatolásokat eszközölte, melyek igen nagy mértékben igénybe vették idejét, - elvonva azt fontosb teendőitől - a nélkül, hogy e tekintetben minden igyekezet mellett is kellő eredményt mutathatott volna fel. S ezen sajnos körülményen nem is igen lehet fennakadni; mert ha tekintetbe vétetik, hogy a főváros messze kiterjedő bel- és külterületén 350,000-nyi lakosság mellett csak egy személy lakhelyének ilyetén kinyomozása is mily sok időt és fáradságot igényel, s hogy a fővárosi rendőrségnek ily módon az ismeretlen tartózkodású egyének ezreit kell szakadatlanul nyomoznia, világossá válik, hogy munkaerejének egy nagy része e czélra absorbeáltatik, s tulajdonképeni feladatának szükségszerűleg messze mögötte marad.
Igaz, hogy magának a fővárosi rendőrségnek egészen újra való korszerű szervezése is rég érzett szükség; azonban ez iránt a t. ház elé javaslatot terjeszteni ma még lehetőnek azért nem tarthatom, mert elnézve az erre okvetlenül szükséges nagyobb pénzbeli áldozatoktól; a rendőrség szervezését, a rendőri büntetőtörvénynek, továbbá a bűnvádi és rendőri büntető eljárásra vonatkozó, még meghozandó törvényeknek kell megelőznie. Annyit azonban most is szükségesnek vélek, hogy a fentebb jelzett irányban aránylag kevésbe kerülő módon, a létező rendőrség keretében, s annak mai szervezete mellett gyökeres javitás eszközöltessék, s egy jól szervezett bejelentési intézménynek, a rendőrség kebelében való létesitése által, a fővárosi rendőrség valódi rendeltetésének egészen visszaadatván, arra képesittessék, hogy a rendőrhatósági terület felett biztos áttekintést nyerhessen, a lak- és tartózkodási helyekről megbizható utbaigazitást adhasson, valódi rendeltetése körében gyorsan és biztosan intézkedhessék ott és akkor, hol s a mikor azt a törvények és szabályok által körülirt kötelességei igénylik.
Igy gyarapodni fog a fővárosi rendőrség két irányban; először nyerni fog egy új hathatós tényezőt a bejelentési hivatalban, melyet eddig nélkülözött, s másodszor felszabadulnak erők, melyek eddig meddő keresésekre és puhatolásokra fordittattak.
Az elősorolt vagyis inkább csak nagyjában jelzett honvédelmi pénzügyi igazságszolgáltatási és közbiztonsági tekintetek ép úgy, mint egyesek magánérdekei kivánják és követelik tehát a bejelentési intézménynek létesitését, melyre vonatkozólag van szerencsém a jelen törvényjavaslatot bemutatni.
Áttérve ennek egyes szakaszaira, ezekre nézve a következőket tartom szükségesnek vagy legalább kivánatosnak megjegyezni:
A bejelentési kötelezettség, - mely az 1-ső §-ban csak általánosságban mondatik ki, a 2. §-ban pedig inkább csak fogalmilag iratik körül, - a 3. §-ban találja határainak főbb körvonalait.
A bejelentési kötelezettség a törvényjavaslat alapját képezi. Kétségtelen, hogy ez az egyesekre nézve némi alkalmatlansággal járt; azonban ez nem mellőzhető, mert a bejelentési ügy csak akkor kezeltethetik sikerrel, ha az eredmény kivivására az egész közönség, melynek érdekében történik, közreműködik. Különben e tekintetben a kivitelnél minden lehető könnyités meg fog adatni.
A 3-ik § 1. és 2. pontjai azok, melyek alá a legtöbb bejelentési eset tartozik.
Az 1-ső pont a háztulajdonos vagy megbizottja bejelentési kötelezettségét tárgyazza.
A háztulajdonos e szerint önmagán és saját háztartásához tartozó egyéneken kivül, bérlőit és azok háztartásához tartozó egyéneket is bejelenteni köteles, de ez utóbbiakat csak akkor - s ez a főelv - midőn azok a bérlővel egyszerre költözködnek ki vagy be. Minthogy pedig a bérlő lakváltoztatása rendszerint nagyobb időközökben ismétlődik, mikor a tulajdonosnak, különösen beköltözködéseknél, úgy is többnyire érdekében állhat, a bérlő háztartásához tartozó személyekről tudomással birnia, s mikor a bérlő által önmagáról, neje- s gyermekeiről kiállitott bejelentési lapot úgy is aláirnia és bemutatnia kell; talán nem túlterheltetés, ha ez alkalommal a bérlő vagy albérlő által, a háztartásához tartozó személyekről kiállitott többi lapokat is aláirja és bemutatja; miben részemről mégis némi ellenőrzést, s az adatok helyessége és teljessége iránti biztositékot találok.
A mi már a bérlő háztartásához tartozó azon személyeket illeti, kiknek be- vagy kiköltözése, befogadása vagy elbocsátása, nem a bérlő be- vagy kiköltözködésével egyidejüleg, hanem külön történik: azok bejelentése nem a háztulajdonost vagy helyettesét, hanem a § 2. pontja szerint, magát a bérlőt terheli.
A § 3. pontja az intézetek igazgatói vagy előljárói bejelentési kötelezettségét állapitja meg azon egyénekre nézve, kik az intézetbe felvétettek, mint például: ápoltak, növendékek, betegek. Hogy maguk az intézeti igazgatók vagy felügyelők, valamint a háztartásukhoz tartozó személyek szintén bejelentendők, és pedig a §-nak nem 3. de 1-ső és 2-ik pontja alapján; azt bár magától értetik, jónak láttam a 4. §-ban - inkább csak figyelmeztetésül és felmerülhető kételyek elháritása végett - kimondani, s ezen figyelmeztetést a § 4., 5., 6. és 7. pontjai szerint bejelentésre kötelezettekre is kiterjeszteni.
Ezekkel kapcsolatban az 5. § a fővárosi statistikai hivatalnak kötelességévé teszi, hogy a főváros területén előforduló születések és halálozásokról a bejelentési hivatalba hetenkint névszerinti kimutatást küldjön.
Nem szükséges indokolni, hogy a bejelentési hivatalnak a születésekről és halálozásokról tudomással kell birnia. Miután azonban a statistikai hivatal az ezekre vonatkozó adatokat rendesen és pontosan kapja és feldolgozza, nem látszott szükségesnek, hogy e mellett a bejelentési hivatalba is küldessenek az adatok, elég levén, ha azt a statistikai hivatal hetenként teszi.
A 6., 7. és 8. §-ok megjelölik a helyet, hol a bejelentés eszközlendő, megállapitják a bejelentés eszközeit, s ezeknek, nevezetesen a bejelentési lapoknak ki által eszközlendő kitöltését és aláirását. A bejelentési lapokat a háztartás feje állitja ki és irja alá, de ha a kiállitó bérlő vagy albérlő, a háztulajdonos vagy megbizottja is aláirja.
A 9. § nem szorul bővebb indokolásra.
A 10. § a bejelentések idejét határozza meg. A tulajdonos vagy bérlő részéről, ha a lakváltoztatás évnegyedkor történik, midőn a költözés az előzőnek pár napi bennmaradása, a költözések tömegessége vagy más akadály miatt, rendszerint több napokig tart, de a bejelentési hivatal közegei bejelentésekkel különben is túlhalmozva lesznek: a bejelentések 8 nap alatt történhetnének.
A bejelentések határideje minden más esetben 24 óra, kivéve a vendégfogadók, szállodák és szállók vendégeiről szóló bejelentéseket, melyek, ha rendeletileg kivántatik - minek szükségét az élet fogja elhatározni - névjegyzékileg naponta kétszer is teljesitendők.
A 11. § az alkapitányságokat utasitja és egyszersmind felhatalmazza, hogy azon esetben, ha a bejelentés adatainak helyessége vagy teljességére nézve kételyeik vannak, a kiigazitás iránt szükség esetén, helyszini szemle tartása mellett, intézkedjenek.
Igen természetes, hogy a bejelentési lapok adatainak központi kezelése, ahhoz értő közegeket és külön helyiségeket igényel.
A 12. § ehhez képest a fővárosi rendőrség keretében egy külön bejelentési hivatal szervezését rendeli el. E hivatal a nyilvántartást nem az eddigi módon fogja gyakorolni, nagy könyvek fáradságos és sok időt rabló használásával, hanem a legjobban berendezett bejelentési hivatalok mintájára; magukat a bejelentési lapokat fogja a betűrendes, és hangzósitási rendszer szerint megfelelő szekrényekbe elhelyezni, mint az a többi között a bécsi kitünő bejelentési hivatalban történik, melyet még 1877-ben beható tanulmány tárgyává tétettem, s hova a bejelentési hivatalnak főbb hivatalnokait gyakorlati tanulmányozás végett néhány hétre felküldeni szándékozom.
A 13. § e hivatal igazgatási jogkörét, a 14. § a hatóságok és magánosok irányában való kötelességét, a 15. § pedig a hivatal főnökének, a főkapitányhoz való szolgálati viszonyát állapitja meg.
S csak a 14. §-t illetőleg kell megjegyeznem, hogy méltányosnak találtam az intézmény érdekében a provisiót, hogy mig a hivatal magánosoknak is ingyen adja a szóbeli értesitést, az irásbeliekért némi csekély, a minister által megállapitandó díj követelhető legyen.
A bejelentési intézmény felállitása a lakosság összeirását feltételezi. Hogy ez szükséges, azt indokolni nem kell, mert ha összeirás nélkül kezdene működni a hivatal, csak az életbelépte után történt lakváltoztatásokat ismerné, azokról pedig, kik lakaikat nem változtatják, felvilágositást adni nem tudna.
Ezen összeirás adatai alapján állittatnak ki az alaplapok, melyek a fentebb jelzett kezelési rend szerint helyeztetnek el, hogy azután csak a lakváltoztatások bejegyzéseinek felvételére szolgáljanak. A 16. § ezen összeirást rendeli el.
A 17. § felsorolja a bejelentési ügy azon részeit, melyeknek rendeleti úton való megállapitására és elintézésére a belügyminister hatalmaztatik fel.
Ezt, úgy hiszem, indokolnom nem kell. A törvénybe ugyanis csak az elvi enunciatiók valók, s annak megjelölésére, mit a törvény akar, a kivitel részletei a végrehajtás dolga.
A 18. § értelmében a bejelentési intézmény költségvetése, ha a javaslat törvényerőre emelkedik, évenkint a fővárosi rendőrség előirányzatával a belügyministerium költségvetésével együtt lesz megállapitandó.
Tájékozást a költségekre nézve a tisztelettel csatolt mellékletek nyujtanak, melyek egyike a bécsi bejelentési hivatal költségeit s az azokra vonatkozó adatokat tartalmazza, másika pedig a budapestire egy megközelitő költségvetés, mely felett még az életnek kellend határoznia, s melynél tekintetbe veendő, hogy a népszámlálás és első berendezés költségei csak egyszer fordulnak elő.
A személyzet túlnyomó része díjnokokból fog állani, mi nemcsak azért előnyös, mert nem kielégitő szolgálat esetében könnyen változtathatók, hanem azért is, mert a nyugdíjkérdés elesik.
Különben az, hogy személyi kiadásokra mi és mennyi fog ezen évben igényeltetni, természetszerűleg azon időponttól függ, a mikor ezen javaslat törvénynyé válni, s annak alapján maga az intézmény tényleg életbe léptettetni fog.
A 19., 20., 21. és 22. §-ok a törvény és annak alapján kiadott ministeri rendeletek áthágásaira szabandó büntetések mértékét, illetőleg a büntetések alkalmazására jogositott fokozatos hatóságokat, két lényegileg egybehangzó határozat elleni felebbezés kizárását és a szóban levő kihágások elévülésének idejét állapitják meg.
Azt, hogy két lényegileg egybehangzó itélet ellen felebbezésnek helye ne legyen, úgy hiszem, felesleges indokolni, magától értetvén különben is, hogy a közigazgatási bizottságban úgy az elnöknek, mint az előadónak fenmarad azon joga, melyet számukra az 1876. évi VI. törvénycikk 22. és 61. §-ai biztositanak.
A 23-ik §-hoz kell még nehány szóval járulnom.
Azon tekintetek, melyek a bejelentési intézménynek a fővárosban való életbeléptetését követelik, a vidék más nagyobb városaira nézve is fenforoghatnak, a minthogy a bejelentési intézmény, nehány városi törvényhatóság területén, helyhatósági szabályrendelet alapján, tettleg fenn is áll.
Én tehát czélszerűnek tartom, hogy ha már e részben törvény lesz, annak hatálya eme törvényhatóságokra és esetleg más városokra is kiterjesztessék, melyekre nézve a bejelentési intézmény szüksége valóban fenforog.
A törvény hatályának ilyetén kiterjesztése pedig - a törvényhozáshoz való utólagos jelentéstevés kötelezettsége mellett - a belügyminister által esetenként, rendeleti uton is eszközölhető lenne.
A fővároson kivüli városokban, a jelen szakasz értelmében esetleg életbe léptetendő bejelentési intézményhez, a személyzet kinevezését, e szakasz a főispánra bizza.
A fővárosi törvényhatóságokban ugyan választatnak a rendőri közegek is, min általában változtatni nincs szándékomban, habár azon körülmény, hogy a megyei törvényhatóságokban a csendőrhadnagyokat a legrégibb időktől fogva a főispán nevezi ki, arra mutat, hogy törvényhozásunk figyelemmel volt ennek sok tekintetben fontos voltára.
Jelen esetben azt hiszem, hogy maga azon körülmény, hogy a bejelentési hivatalnál bizonyos szakszerű képzés és folytonos működés szükséges, ha czéljának megfelelni akar, igazolja a törvényjavaslat azon provisióját, hogy itt ne időnkint újra választott, de állandóan kinevezett egyének alkalmaztassanak; azt pedig, hogy a kinevezést ne a belügyminister, hanem az illető főispán eszközölje, úgy hiszem, a helyi viszonyok és egyének ismeretének szüksége igazolja.
A 24. és utolsó § a törvény végrehajtása iránti intézkedést tárgyazza.
| Az egyének száma | Hivatalos minőség | Fizetés összesen frt | ||||||||
| 1 | Rendőri tanácsos, főnök fizetés | 2,400 frt | ||||||||
| Tevékenységi járulék (Activitäts-Zulage) | 700 frt | 3,100 | ||||||||
| 1 | Biztos fizetése 1300, járulék 500 frt | 1,800 | ||||||||
| 2 | Jegyzőkönyvvezető, igtató egy 800 frt | |||||||||
| 300 frt | 2,100 | |||||||||
| egy 700 frt | ||||||||||
| 300 frt | ||||||||||
| 21 | Kezelődíjnok, a bejelentési jegyek elhelyezésére, a 45 frt napidíj | 11,340 | ||||||||
| 3 | Kezelődíjnok az idegenek bejelentő jegyeire nézve, ezek készitik a hatóságok és hirlapok számára, az idegenek jegyzékét (Fremdenliste), a 45 frt | 1,620 | ||||||||
| 6 | Kezelődíjnok, kik a feleknek szóbeli kérdésekre felvilágositást adnak | 3,240 | ||||||||
| 5 | Tartalék-kezelődíjnok, kik ott segitnek ki, hol szükség van, mert a napi munkának naponként fel kell dolgoztatni | 2,700 | ||||||||
| Összesen | 25,900 | |||||||||
| Miután azonban a bécsi rendőrségnél azon rendszer uralkodik, hogy a biztonsági őrségi szolgálatban elgyengült, (mert sokan esnek mellbajba) de egyébként használható és értelmes egyének irodai szolgálatra alkalmaztatnak azon fizetéssel, melyet az őrségben élveztek, ez pedig az ott viselt rangfokozat szerint nagyobb, mint a 45 frtnyi havi napidíj, a bejelentési hivatal személyzeti költségei a valóságban tesznek | 32,430 | |||||||||
| Dologi kiadások | ||||||||||
| A dologi kiadásokra a hivatal főnök átalányt kap, melyből az különösen a nyomtatványok és fűtés költségeit is fedezi; - ezen átalány | ||||||||||
| a nyári félévben | 176 frt 66 kr. | |||||||||
| a téli félévben | 353 frt 34 kr. | |||||||||
| Összesen | 530 | |||||||||
Megjegyzendő, hogy fa kevés kell, mert a hivatalos helyiségek, mesterséges fűtés utján melegittetnek.
Áll pedig a hivatalos helyiség öt tágas szobából, és egy igen nagy szép teremből, melynek egy hoszban 7 ablaka van az utczára. E helyiségek minden szükséges kellékkel, különösen számos alfiókkal ellátott szekrényekkel, iró-asztalokkal stb. teljesen jól fel vannak szerelve.
Ezek beszerzési költségei, a jelen kimutatásban természetesen felvéve nincsenek. - A hivatalos helyiségek állami épületben levén, azokért mi sem fizettetik.
Meg kell végül még azt is jegyezni, hogy a rendőri biztosságoknál (Polizei-Kommissariate) a bejelentési ügygyel külön személyzet foglalkozik, igy p. o. egy Kommissariát Margarethen, mely 60,000 lelket számlál, négy egyén működik, a főnökön kivül, a bejelentési ügyben.
| Lét- szám | Minőség | Fizetés frt | Szálláspénz frt | Összesen frt | ||
| 1 | Főnök (alkapitány) | 1,200 | 360 | 1,560 | ||
| 1 | Helyettes (tollnok) | 800 | 240 | 1,040 | ||
| 1 | Igtató (kiadó) | 600 | 180 | 780 | ||
| 2 | Irnok 500 + 175 | 1,000 | 350 | 1,350 | ||
| 10 | Díjnok, 5 a 45 frt havonkint | 2,700 | - | 2,700 | ||
| 5 a 36 frt havonkint | 2,160 | - | 2,160 | |||
| 3 | Biztos (constabler) a 400-120 | 1,200 | 360 | 1,560 | ||
| 1 | Szolga | 360 | 180 | 1,540 | ||
| 7 | Díjnok a két alkapitányságnál, a 45 frt | 3,780 | - | 3,780 | ||
| Dologi kiadások megközelitőleg számitva | 3,820 | |||||
| 20,290 | ||||||
| Az eddigi cselédbejelentési hivatal került | 7,789 frtba; | |||||
| ezt levonásba véve, a tulajdonképeni költség-szaporodás | 12,501 frt. | |||||
Ezenfelül az első berendezésre, a megelőző népszámlálásra, az erre szükséges nyomtatványokra, tehát csak egyszer mindenkorra előforduló kiadásokra 5-7000 frt.
