1879. évi XXXI. törvénycikk

Erdőtörvény * 

ELSŐ CZIM

Az erdők fentartásáról

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Az erődk használatát és kezelését, mások jogainak épentartása mellett, csak a jelen törvényben meghatározott intézkedések korlátozzák.

2. § Azon erdőkben vagy erdőrészekben, melyek magasabb helyek kőgörgetegjein, havasok fensikjain vagy hegytetőkön és gerinczeken, meredek hegyoldalokon és ezek lejtőin, hegyomlások, kő- vagy hó-görgetegek és vizmosások támadásának és terjedésének megakadályozására szolgálnak, vagy a melyek elpusztulása folytán, alantabb fekvő területek termőképessége vagy közlekedési utak biztonsága veszélyeztetnék, vagy szélvészek rombolásának út nyittatnék - az irtás és tarvágat tiltatik.

Ezen erdők, a fölmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium által a szükséges előmunkálatok alapján, a tulajdonos és a közigazgatási bizottság meghallgatásával, lehetőleg a jelen törvény kihirdetése napjától számitandó 5 év alatt részletenkint ki fognak jelöltetni, terjedelmük a helyi viszonyokhoz képest meg fog határoztatni és köztudomásra hozatni, s ezen időponttól kezdve teljes adómentességben, vagy a viszonyokhoz képest adókedvezményben részesitendők.

3. § A 2. § alá eső véderdők használási módját - a mennyiben az a 17. §-ban emlitett rendszeres üzemterv által nem volna megállapitva - a birtokosok által előterjesztett javaslat alapján az erdő-felügyelő és a közigazgatási bizottság meghallgatásával, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister határozza meg.

4. § Az irtás tiltatik oly erdőkben, melyeknek eltávolitása által a futóhomok terjedésének út nyittatnék, vagy melyeknek talaja másnemű gazdasági mivelésre (szántóföld, rét, kert, vagy szőlő) állandóan nem alkalmas.

Az ily talajon álló erdők feltétlenül fentartandók.

5. § Ha a 2. §-bam megjelölt véderdőkben tartvágat, vagy e törvény rendeletével ellenkező másnemü vágás vagy épen irtás vagy a 4. § határozatai alá eső futóhomokon álló erdőkben, vagy oly erdőkben, melyeknek talaja másnemü gazdasági mivelésére nem alkalmas, irtás eszközöltetik: a kivágott vagy irtott terület legfeljebb 6 év alatt újra beerdősitendő.

6. § A 2. és 4. § alá eső erdőkben a tuskó- és gyökérirtás tilos.

7. § A 2. § alá eső véderdőkben és futóhomokon álló erdőkben a legeltetés mindaddig tilos, mig az a fák és sarjadékok vagy a talajban kárt okozhat, - ez iránt az erdőfelügyelőnek vagy a tulajdonosnak megkeresésére, de mindenesetre az erdőfelügyelő véleményének meghallagatása után a közigazgatási bizottság határoz.

Azon erdőrészek, melyekre nézve legeltetési tilalom áll fenn, az erdőbirtokos által nyilvános jelekkel látandók el.

8. § A 2. § alá tartozó véderdőkben és a futóhomokon álló erdőkben almot gyüjteni tilos.

9. § Az erdőkben s azok közelében 100 méternyi távolságon belül - csak az erdőégések megakadályozására szükséges óvrendszabályok megtartása, s idegeneknek még ezen felül, csak az erdészeti személyzet engedélye mellett, szabad tüzet rakni; azonban az erdőőrök az általuk őrzött területeken, a favágók a vágásokban, s a kőfejtők a kőbányákban, és a nyájukat legeltető pásztorok főzés és felmelegedés végett oly veszélytelen helyen, melyeken az erdőbirtokos a tüzgerjesztést világosan el nem tiltotta, a kellő óvrendszabályok megtartása mellett rakhatnak tüzet.

A ki tüzet rak, minden esetben tartozik azt távozása előtt teljesen eloltani.

Különösen száraz időjárás alkalmával az erdőrendészeti hatóság a tüzelést az erdőben egészen eltilthatja.

10. § A megelőző § határozatai alá nem esnek a rendszeres üzletből folyó szükséges tüzelések.

11. § A ki erdőben vagy annak közelében elhagyott tüzet talál, tartozik azt lehetőleg eloltani, ha pedig azt eloltani már nem birja, vagy ha erdőégést vesz észre, vagy annak tudomására jut, tartozik azt az útjában eső legelső ház lakosainak tudtára adni, ezek pedig tartoznak az erdőégésről az erdőbirtokost, vagy annak háznépét, vagy az erdőfelügyelettel megbizott személyzetet haladék nélkül értesiteni, vagy a legközelebbi községi előljáróságnak (lehetőleg a szolgabirónak, mezei rendőrkapitánynak) bejelenteni.

12. § A szolgabiró (mezei rendőrkapitány) illetőleg a községi előljáró, mihelyt valamely erdőégés tudomására jut, azon község lakosságát, melynek határában az erdő létezik, s a körülményekhez képest, a szomszédos községek lakosságát is, az oltásra kirendeli.

A kirendeltek a községi előljárókkal együtt, kötelesek az oltáshoz szükséges oltószerekkel, ugymint csákánynyal, kapával, baltával stb. tüstént az égés helyére sietni.

Az oltás vezetése a helyszinén levő rangban első erdőtisztet, különben a szolgabirót (illetőleg városi kapitányt) s ha ezek közül senki sem volna jelen, azon község előljáróját illeti, melynek határában vagy legközelebbi szomszédságában az erdőégés van.

13. § Az oltás vezetőnek, az oltás iránt tett rendelkezéseit a megjelentek feltétlenül s minden munkabérre vagy jutalomra való igény nélkül, teljesiteni tartoznak.

Az oltás bevégzése után az égés helye egy - ha szükségesnek mutatkozik - több napig, az e végre kirendelt erdőőrök, illetve községi lakosok által őrizet alatt tartandó.

14. § Az erdőbirtokosok az erdei rovarok pusztitásai vagy azok terjedésének megakadályozására nézve, az erdőrendészeti hatóságnak esetenkénti intézkedéseit végrehajtani tartoznak.

15. § A közigazgatási bizottságnak a rovarkárok megakadályozása iránt tett intézkedései ellen, a felebbezés felfüggesztő hatással nem bir, s azokat mind a közvetlen érdekelt, mind a szomszédos erdőbirtokosok haladéktalanul teljesiteni tartoznak.

Ez alól kivételt képez azon eset, ha a közigazgatási bizottság által az erdőnek vagy az erdő egy részének kivágatása rendeltetnék el, mely esetben a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez beadott felebbezés felfüggesztő hatással bir.

Ha az erdőbirtokosok a közigazgatási bizottság meghagyásainak a kiszabott idő alatt eleget nem tesznek, az intézkedő hatóság, a szükséges munkálatokat az erdőfelügyelő által, a késedelmes erdőbirtokos költségére végrehajthatja.

Nagyobb veszély esetére a községek tömeges közremüködése a helyi munkabérek megtéritése mellett hivatalból igénybe vehető.

Az esetben, ha a rovarkárok megakadályozása czéljából nagyobb kiadásokkal járó munkálatok voltak eszközlendők, mely kiadásoknak azonban az illető megvédett erdőrészek egy évi állami adóját meghaladni nem szabad, - a költségeket az érdeklett erdőtulajdonosok, a megvédett erdőterületek arányában viselik, mi iránt az érdekeltek meghallgatása után a közigazgatási bizottság határoz. Ezen határozat ellen azonban az érdekelt felek birtokon kivül a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz felebbezhetnek.

16. § Az 1876. évi V. törvénycikk 33. §-ának azon rendelkezése, hogy az „első pont alatt emlitett közigazgatási költségek kivetésének alapjául a községekhez közigazgatásilag csatolt puszta, illetőleg havasok után fizetett egyenes adóknak csak fele része vétethetik” - minden rendszeres gazdasági terv szerint kezelt erdőtestre is alkalmazandó.

II. FEJEZET

Különös határozatok az állam, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és egyházi személyek, az alapitványok, a hitbizományok és közbirtokosságok erdeiről.

17. § Az állam, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és egyházi személyek - mint ilyenek - birtokában levő, továbbá a köz- és magánalapitványok- és hitbizományokhoz tartozó erdők, valamint a közbirtokossági erdők is (ezen elnevezés alatt értetvén az urbéri rendezés alkalmából, mint erdő-illetőség, a volt urbéresek tulajdonába átment erdők is) addig, mig közösen használtatnak, gazdasági rendszeres üzemterv szerint kezelendők.

Ugyanezen szabály áll a bányaipar és más iparvállalatok czéljaira alakult részvénytársulatok erdeire is. Ezen megszoritás azonban nem alkalmazandó az illető társulatok azon eredeire, melyeket e törvény életbelépte előtt birtokba vettek, s ezt egy év leforgása alatt igazolni is képesek; ha azonban ezen erdők letaroltatnak, ismét csakis mint erdők kezelendők.

Ezen gazdasági tervek - tekintettel az erdők terjedelmére, állapotára, az erdőbirtokos szükségleteire és az erdők okszerű jövedelmezésére - akként készitendők, hogy az erdők jókarbantartása s használatuk tartamossága biztosittassék, s a fatenyésztésen kivül az erdei melléktermények használata is szabályoztassék.

Az erdőkezelési és erdőőrzési személyzet létszáma, valamint ott, hol az erdő a volt urbéreseket megillető szolgalommal van terhelve - ezen szolgalomnak, - ugy a mint az 1848. évi január hó 1-én érvényben volt és a mint ma is gyakorlatban van, minősége, terjedelme és értéke, valamint a szolgálmányosok által teljesitett vagy teljesitendő viszontszolgálatok minősége, terjedelme és értéke a gazdasági tervben szintén kimutatandó.

A gazdasági terv készitésénél követendő részletes szabályok külön ministeri utasitásban fognak kibocsáttatni.

18. § Az előző §-ban megjelölt erdőbirtokosok tartoznak a gazdasági tervet, ezen törvény kihirdetése napjától számitandó öt év alatt önköltségükön elkésziteni; ha azonban annak végleges kidolgozása előtt, új felmérés vagy hosszabb időt igénylő egyéb munkálatok válnának szükségesekké, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, a közigazgatási bizottság, az esetben pedig, ha az erdő több törvényhatóság területére terjedne ki, az illető bizottságok meghallgatása után, annak elkészitésére 3 éven túl nem terjedhető időhaladékot engedélyezhet; az időközben alkalmazandó kezelési szabályokat azonban a közigazgatási bizottság, illetőleg bizottságok meghallgatása után rendeleti úton megállapitja.

Törvényhatóságok és községek erdeire nézve a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, az illető közigazgatási bizottság meghallgatása után, a gazdasági terv elkészitésére öt évnél rövidebb határidőt is szabhat.

A gazdasági terv, ha az erdő egy törvényhatóság területére terjed ki - az illető közigazgatási bizottságnak, - ha pedig több törvényhatóság területére terjedne ki, közvetlenül a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak két példányban bemutatandó. - Utóbbi esetben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a terveket sorrendben leküldi mindazon törvényhatóságoknak, melyeknek területére az erdő kiterjed.

A közigazgatási bizottság a hozzá közvetlenül beterjesztett vagy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által a törvényhatóság útján leküldött terveket, a kir. erdőfelügyelő meghallgatása után és saját véleményének kiséretében, - a mennyiben azok az állam tulajdonát képező, valamint a közvetlen állami kezelés alatt álló egyéb erdők gazdaságára vonatkoznak, - az illető kezelő ministerhez, a mennyiben pedig a 17. §-ban megnevezett többi erdőbirtokos által bemutatott gazdasági tervek - a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez terjeszti fel.

A közigazgatási bizottság által az illető ministerhez felterjesztett gazdasági tervek, ennek részéről a közigazgatási bizottság véleményének kiséretében - a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez áttendők.

A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister az illető kezelő minister által hozzá áttett gazdasági tervek felett, az illető kezelő ministerrel egyetértőleg, - a közigazgatási bizottság részéről közvetlenül felterjesztett gazdasági tervek felett pedig önállóan határoz, és szükség esetében ezek módositását, vagy egészen új gazdasági tervnek készitését is rendelheti el.

19. § Gazdasági terv készitése a jelen fejezet határozatai alá eső erdők közül csak azon erdőknél mellőzhető, a melyek rendes gazdálkodásra nem alkalmasak, mi felett az illető erdőbirtokos bejelentése folytán, a közigazgatási bizottság és felebbezés útján a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister határoz.

20. § A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által megállapitott gazdasági tervtől önkényszerüen eltérni nem szabad; ha azonban a megváltoztatást fontos okok kivánnák, az iránt a birtokos a közigazgatási bizottság útján, mely véleményét ehhez csatolja, az illető ministerhez folyamodhatik, esetleg az által a módositásra köteleztethetik is.

21. § A 17. §-ban megnevezett erdőbirtokosok, a gazdasági terv szerinti erdőkezelés biztositása végett, kötelesek szakértő erdőtiszteket tartani, s azokat a közigazgatási bizottságnak, - a mennyiben, a m. kir. kormány által neveztetnének ki, - tudomásvétel - egyébként pedig ezen állásukban való hivatalos megerősités végett, bejelenteni, és ha ezen erdőtisztek a megkivánt képességgel birnak, megerősitésük meg nem tagadható.

A közigazgatási bizottság beleegyezésével, közös erdőtiszt tartására, több erdőbirtokos is egyesülhet.

22. § A 17. §-ban megnevezett erdőbirtokosok, az erdő megőrzése végett elegendő számú erdőőröket is kötelesek tartani.

Csekélyebb terjedelmű vagy kisebb értékű erdőknél a közigazgatási bizottság megengedheti, hogy az erdőkezelés az erdőőrzéssel ugyanazon egy személyben vagy személyekbedn egyesittessék, továbbá, hogy közös erdőőr tartására, több erdőbirtokos egyesülhessen.

23. § Ha az állam tulajdonát képező vagy közvetlen állami kezelés alatt álló erdők kezelésénél a szükséges számú kezelő és őrző személyzet kellő időben való alkalmazása elmulasztatnék, a közigazgatási bizottság a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek jelentést tesz, ki az illető szakministeriumot, a szükséges orvoslás megtételére felhivja; ha pedig a 17-ik §-ban megnevezett többi erdőbirtokosok erdeinél merül fel ez eset, akkor a közigazgatási bizottság azokat, határidő kitüzése mellett felhivja, hogy a kellő személyzet alkalmazását, az 50. §-ban kiszabott birság terhe alatt teljesitsék, a mennyiben pedig községi erdők forognának szóban, a közigazgatási bizottság az illető birtokosok költségére eszközli a kinevezést.

Ha pedig a törvényhatóság mulasztaná el a törvényhatósági tulajdont képező erdőben az okszerű kezelésre megkivántató számban alkalmazni az erdőszemélyzetet, ez esetben az illető kir. szakközeg vagy a főispán felterjesztése folytán, azt neki a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeli el.

24. § Magánszemélyeknek a 17. §-ban emlitett erdő-birtokosokkal, osztatlan tulajdonát képező erdeikben, e törvény intézkedései a magán-személyekre nézve is kötelezők.

III. FEJEZET

Az erdőrendészeti hatóságokról és közegekről

25. § Az elsőfokuú erdőrendészeti hatóságot a közigazgatási bizottság gyakorolja s ennélfogva:

1. őrködik a felett, hogy az erdők kezelésénél a törvény határozatai és az ebből folyó ministeri rendeletek, szorosan megtartassanak és a törvény szerint hozzá utasitott gazdasági tervek (3. és 17. §) szorosan követessenek. - Ez utóbbi czélból a közigazgatási bizottság a hozzá benyujtott gazdasági tervek egyik jóváhagyott példányát magánál megtartja. Ha az illető erdőbirtok több törvényhatóság területén fekszik, mindegyik érdekelt törvényhatóságnál a gazdasági terv egy jóváhagyott példánya teendő le;

2. a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által kiadott rendeleteket és utasitásokat végrehajtja;

3. a törvény által hozzá utasitott esetekben rendeleteket és utasitásokat bocsát ki, melyeket tudomásvétel végett a szomszéd törvényhatóságokkal is közöl, és a tudomására jutott törvényellenes cselekményeket, az illető kir. erdőfelügyelő véleményének meghallgatása után, azonnal betiltja; halasztást nem türő esetekben azonban a kir. erdőfelügyelő véleményének meghallgatása előtt is intézkedhetik, erről a kir. erdőfelügyelőt egyidejüleg értesitvén;

4. a közigazgatási bizottság esketi fel az erdőtiszteket és őrködik a felett, hogy az alkalmazott tiszti és altiszti személyzet a 36. és 37. §-okban körülirt kellékekkel birjon, egyszersmind pontos névjegyzéket vezet a törvényhatóság területén alkalmazott, összes felesketett erdőtisztek és erdőőrökről;

5. intézkedik az erdőégés támadásának vagy terjedésének, valamint az erdei rovarok pusztitásainak megakadályozása iránt;

6. a felügyelete alatt álló erdők állapotáról a törvényhatóságnak évenkint jelentést tesz;

7. teljesiti mindazt, a mit a jelen törvény különösen hatáskörébe utal.

26. § A közigazgatási bizottság a jelen törvényben meghatározott teendői végrehajtására saját kebeléből egy külön három tagú bizottságot választ, melynek ülésében az erdőfelügyelő is, mint véleményező tag részt vesz. Ezen albizottság működéséről a közigazgatási bizottságnak rendes üléseiben jelentést tesz.

A belügyminister a törvényhatóságnak indokolt felterjesztése folytán megengedheti, hogy az a jelen törvény értelmében a közigazgatási bizottság megbizott tagjai által végzendő ügyek elintézésére, a közigazgatási bizottságon kivül álló, de erdészeti ügyekben jártas tagokat is választhasson.

Ezen tagok azonban a közigazgatási bizottság üléseiben csak az erdészeti ügyek tárgyalásában és a 120. §-ban megjelölt esetben - a másodfokú biráskodásban vesznek részt, mely ügyekben szavazati joggal birnak.

27. § A másodfokú s egyszersmind a legfőbb erdőrendészeti hatóságot, az egész országra nézve, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister gyakorolja, ki a szükséges szabályrendeleteket és utasitásokat ezen törvény alapján adja ki.

28. § Az összes erdők felett gyakorlandó felügyelet czéljából, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister az országot az erdőterületekhez képest, kerületekre osztja fel, s mindenik erdőkerület élén egy, ő Felsége által a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister előterjesztésére kinevezendő kir. erdőfelügyelő áll, a szükséges segéd-személyzettel ellátva.

29. § Ő királyi erdőfelügyelő csak oly magyar honpolgár lehet, ki elméleti szakképzettségét valamely erdészeti akadémia teljes bevégzéséről, valamint beföldön tett erdészeti államvizsgálatról szóló bizonyitványok által igazolja s legalább 8 évig erdészeti, még pedig részben gyakorlati erdei szolgálatban volt.

30. § A királyi erdőfelügyelő őrködik a felett, hogy kerületében a jelen törvény határozatai, s a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek, valamint a közigazgatási bizottságnak rendeletei pontosan végrehajtassanak.

Tartozik különösen meggyőződést szerezni arról, vajjon a megállapitott gazdasági tervek mindenben megtartatnak-e?

A törvénybe vagy hatósági rendeletbe ütköző erdőkezelést az illetékes közigazgatási bizottságnak azonnal bejelenti.

31. § Ha a kir. erdőfelügyelő az erdőbirtokosok részéről oly világosan törvénybe ütköző erdőkezelést tapasztal, mely a hatóság haladék nélküli beavatkozását teszi szükségessé, a törvénybe ütköző cselekményt ideiglenesen saját felelősségére betiltani köteles, miről a közigazgatási bizottságot azonnal értesiti.

Ily betiltás végrehajtásához ugy a törvényhatósági, mint községi rendőri közegek, az erdőfelügyelő felhivására, rögtön közreműködni tartoznak.

32. § A kir. erdőfelügyelő, a közigazgatási bizottság felhivására, erdőügyekben véleményt s javaslatot ad. Ugy szintén, ha a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozó intézkedések szüksége forog fenn, felhivás nélkül is tartozik erre a közigazgatási bizottságot figyelmeztetni.

33. § Ha a közigazgatási bizottság a kir. erdőfelügyelő előterjesztésére a szükséges intézkedéseket megtenni késik, vagy oly erdőrendészeti intézkedéseket tenne, melyeket a kir. erdőfelügyelő törvénybe vagy ministeri rendeletbe ütközőknek vél, vagy a melyeket a helyes erdőgazdászat érdekeivel összeegyeztethetőknek nem tart, ez esetekben tartozik a kir. erdőfelügyelő, a főispán útján, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez indokolt felterjesztést tenni.

34. § A kir. erdőfelügyelő köteles kerületét évenként legalább egyszer beutazni, s magának az erdő állapotáról meggyőződést szerezni, és ekként szerzett tapasztalatait - véleménye kiséretében, a közigazgatási bizottság útján, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek felterjeszteni.

35. § Minden erdőbirtokos köteles megengedni, hogy a kir. erdőfelügyelő vagy annak helyettese, erdejét bármikor bejárja, hogy magának az erdők állapotáról meggyőződést szerezzen.

36. § Erdőtiszt a 17. §-ban megnevezett erdőbirtokosok erdeiben csak oly egyén lehet a ki:

a) fedhetlen életű,

b) az erdőakadémiai tanfolyamot teljesen és sikerrel bevégezte, s az erdészeti államvizsgát belföldön letette.

A jelen törvény hatályba-léptét megelőzőleg alkalmazásba lépett erdőtisztek azonban ezen minőségükben a jelen § b) pontjában megszabott elméleti képesség igazolása nélkül is meghagyhatók; azonban előléptetésben csakis a b) pontban emlitett erdészeti államvizsga letétele után részesülhetnek.

37. § Erdőőr, ki egyuttal a vadászatra való felügyeletet is gyakorolhatja, csak oly egyén lehet, a ki:

a) fedhetlen életű;

b) életének 24-ik évét betöltötte;

c) a 17. §-ban megnevezett birtokosok erdeiben, e törvény kihirdetésétől számitott 10 év letelte után, kizárólag csak oly egyének lesznek alkalmazhatók, kik a fenn elősorolt kelléken felül, bizonyitványnyal képesek igazolni, hogy az erdőőri szakvizsgát a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által, a belügyi ministerrel egyetértőleg kiadandó utasitás szerint, jó sikerrel kiállották.

38. § A 17. §-ban megnevezett birtokosok erdeiben az erdőfelügyelettel megbizott egyének és pedig az erdőtisztek - a közigazgatási bizottság, az erdőőrök pedig a szolgabiró (rendezett tanácsú városokban a mezei rendőri kapitány, fővárosban a főkapitány) előtt a következő esküt tartoznak tenni:

„Én N. N. esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a gondviselésem alá bizott erdőre, a vadállományra és szóval mindenre, a mi az erdőhöz tartozik, szorgalommal és feltétlen hűséggel felvigyázok, és azt bárminemű kártól lehetőleg megvédem; - hogy azokat, kik az erdőt vagy bármi ahhoz tartozót valamiképen kárositani megkisérlenék, vagy tettleg kárositanák, személyválogatás nélkül, a törvény értelmében megzálogolom és lelkiismeretem szerint késedelem nélkül feljelentem és bevallom; ártatlanra soha semmit reá nem fogok, az erdőőrizetet vagy szolgálatomat előljáróm tudta és beleegyezése avagy mellőzhetlen szükség nélkül el nem hagyom, s mindarról, a mi gondviselésem alá bizatik, minden időben számot adok. Isten engem úgy segéljen.”

A 17. §-ban meg nem nevezet erdőbirtokosoknak is szabadságukban áll, erdőtisztjeiket és erdőőreiket hatóságilag feleskettetni, ezekre nézve azonban az erdőbirtokos a közigazgatási bizottság előtt kimutatni tartozik, hogy ők: a 36. § a) illetőleg a 37. § a) és b) pontjaiban kijelölt kellékekkel birnak.

39. § Az eskü letételéről rovatos bizonyitvány állittatik ki, melyben világosan kiteendő, hogy az eskü-letételre bocsájtott, a 36. és 37. §-ban az a) b) c) pontok alatt foglalt kellékek közül, melyeknek felel meg.

40. § A hatóságilag felesketett erdőtisztek és erdőőrök szolgálatukban közbiztonsági közegeknek tekintendők és mint ilyenek, lőfegyvert is viselhetnek. Ezen fegyverük vadászjegy adómentes.

41. § Az állami erdők és a 17. §-ban megnevezett többi erdőbirtokosok felesketetett erdőőrei kötelesek, a mennyiben a 37. § c) pontjában kikötött feltételeknek megfelelnek, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által meghatározandó minta szerint, erdei rovatos naplót vezetni, melybe a felügyeletükre bizott erdőterületen elkövetett minden erdei kihágást bejegyeznek, akár önmaguk közvetlenül jöttek azoknak tudomására, akár mások közleménye által.

Ezen naplónak magában kell foglalnia lehetőleg a tettesek nevét, polgári állását és lakhelyét, a tett elkövetésére vonatkozó bizonyitékokat s a kártétel megjelölését.

Az erdőőrök a naplót önmaguk tartoznak irni és aláirni.

A bejegyzéseken változtatni vagy azokat kitörölni vagy kivakarni nem szabad. Minden pótlás vagy helyreigazitás a kelet kitételével külön bejegyzendő.

Mindazon esetekben, melyekben az erdőbirtokos vagy ennek megbizottja és a kár okozója vagy szavatosa (84. §) között kiegyezés nem jött létre, vagy melyeket a községi biró el nem intézett, ezen napló alapján szerkesztett kimutatása minden hónap 1. és 16-ik napján az illető szolgabiróhoz (rendezett tanácsú városokban a mezei rendőri kapitányhoz, a fővárosban a kerületi előljárósághoz) beküldendő.

42. § A magán-erdőbirtokosok szintén jogositva vannak felesketett erdőtiszteik vagy erdőőreik által kihágási naplót vezettetni; az ez utóbbiak által vezetett napló azonban csak az esetben egyenértékü a 41. §-ban meghatározott naplóval, ha ezen erdőőrök eskü-letételi bizonyitványuk szerint, a 37. § c) pontjában kijelölt kelléknek megfeleltek.

Az ily erdőbirtokosok azonban tartoznak a kihágási napló vezetésével megbizott erdőtisztet vagy erdőőrt, a felügyelete alá tartozó erdőterület megjelölésével, a közigazgatási bizottságnak bejelenteni.

43. § Ha valamely felesketett erdőtiszt vagy erdőőr a szolgálatból kilép, az erdőbirtokos erről a közigazgatási bizottságot, illetőleg a szolgabirót, mezei rendőri kapitányt, kerületi előljáróságot, 15 nap alatt értesiteni tartozik.

44. § Az erdőtisztek azon erdőbirtokosok erdeire nézve, kiknél szolgálatban állanak, a hatóságok által szakértőkül nem alkalmazhatók.

45. § A felesketett erdőtisztek, mindőn szolgálatban vannak, egyenruhát, az erdőőrök pedig a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által megállapitandó könnyen felismerhető jelvényt kötelesek viselni.

IV. FEJEZET

Az erdőbirtokosok által saját erdeikben elkövetett erdőrendészeti áthágásokról.

46. § Az ezen törvény fentebbi intézkedései ellen, az erdőbirtokosok által elkövetett cselekmények és mulasztások, mint erdőrendészeti áthágások a következő § szerint büntetendők.

47. § A ki erdőt irt, a 2. § alá tartozó területeken, vagy a mely erdők eltávolitásával a futóhomok terjedésének út nyittatik, holdanként 100-400 forintig, oly területeken pedig, melyeknek talaja másnemü gazdasági mivelésre (szántóföld, rét, kert vagy szőlő) állandóan nem alkalmas, holdanként 50-300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.

Ha a 2. § alá eső véderdő-területeken tiltott tarvágat eszközöltetett, holdankint 50-300 frtig terjedhető pénzbüntetés szabandó ki.

Azonkivül az erdőrendészeti hatóság a felsorolt esetekben a kivágott vagy elpusztitott területeknek újra erdősitését rendeli el, s annak foganatositására határidőt szab, mely azonban hat éven túl nem haladhat. A beerdősitési munkálatok a legközelebbi alkalmas időszakban azonnal megkezdendők s folytatandók mindaddig, mig a beerdősités megtörténte az erdőfelügyelő által igazoltatik.

48. § Ha az erdőbirtokos a kivágott vagy kiirtott erdőnek, az 5. §-ban rendelt beerdősitését czélzó munkálatokat egész terjedelmükben teljesiteni elmulasztotta, holdankint és évenkint 10-100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

49. § Ha az egyházi személyek, egyházi testületek, köz- és magánalapitványok, hitbizományi birtokosok, törvényhatóságok, községek, közbirtokosságok és a 17. §-ban emlitett testületek és részvénytársulatok, a gazdasági tervet a törvényes időben az illető törvényhatóságnál, esetleg (18. §) a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnál - mely utóbbi esetben az átadásról szóló elismervényt kell az illető hatóságnál beadni - bemutatni önhibájuk miatt elmulasztják, 500 holdat meg nem haladó erdőknál 100-300 frtig, azontúl pedig 300-1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Ezen büntetés minden újabb félévi mulasztás után ismétlendő.

50. § Ha a 17. §-ban megjelölt erdőbirtokosok nem alkalmazzák a megállapitott üzemterv szerint szükséges számú kezelő és őrző személyzetet, a közigazgatási bizottság által felhivandók, hogy azt a meghagyás kézhezvételétől számitandó 3 hónap alatt eszközöljék, s ha ezen idő alatt a meghagyásnak eleget nem tesznek, 500 holdat meg nem haladó erdőknél 100-300 frtig, 500 holdat meghaladóknál 300-1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők s egyuttal a 23. §-ban foglalt intézkedések foganatositandók.

51. § A tuskó- és gyökér-irtásról, a legeltetésről, alomgyűjtésről és a felesketett erdőtisztek és erdőőrök szolgálati kilépéséről szóló 6., 7., 8. és 43. § áthágásai 5-25 frtig, ismétlés esetében 100 frtig terjedhető pénbüntetéssel büntettetnek.

52. § A 17. §-ban elősorolt erdőbirtokosoknál a megállapitott gazdasági terv ellenére eszközölt netaláni túlvágatás esetében, az erdőbirtokos pénzbüntetéssel büntetendő, mely a megállapitott mennyiségen túl vágott fatöbblet értékének egy negyed részénél kisebb és egész értékénél nagyobb nem lehet; ezenkivül pedig az erdő állagában a túlhasználat által okozott hiányt, a közigazgatási bizottság által megszabandó idő alatt az évi vágatási terület megszoritása, esetleg a vágatásnak bizonyos időre való teljes beszüntésével is - helyrepótolni tartozik.

53. § A 17. §-ban elősorolt erdőbirtokosoknál, a megállapitott gazdasági tervtől való minden meg nem engedett eltérés - a mennyiben arra nézve a fentebbi § nem intézkednek, 25-500 frtig s ismétlés esetében 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

54. § Az erdőrendészeti áthágásoknál a birság és költségekre nézve, az erdőbirtokos felelős, a vele együtt lakó házastárs, a vele házi közösségben élő gyermekei, erdő- vagy gazdatiszteiért, s a gyámok és gondnokok, gyámoltjaik és gondnokoltjaikért.

Ha azonban az erdőbirtokos, illetőleg gyám vagy gondnok kimutatja, miszerint az áthágás tudta nélkül történt, s azt megakadályozni felügyeleti kötelességének szigorú gyakorlata mellett sem volt képes - ez esetben felelőssége megszünik.

Az erdőbirtokosnak az újra beerdősitésre nézve, a 47. és 48. §-ban megállapitott kötelezettsége, ez esetben is fenmarad.

55. § Azon erdőbirtokos, a ki erdejében másnak oly cselekvényt enged meg, mely a fentebbiek szerint erdőrendészeti áthágást képez, ha az valóban elkövettetett, ugy büntetendő, mint ha azt ő maga követte volna el.

56. § Az erdőrendészeti áthágás miatt elitélt az eljárási költségekben is elmarasztalandó.

Felmentő itélet esetében az eljárási költségeket az erdei alap (208. §) viseli.

57. § A kiszabott pénzbüntetés az elmarasztalt hagyatékát csak akkor terheli, ha az itélet annak életében jogerejűvé vált. Egyéb erdőrendészeti intézkedések foganatositását vagy befejezését, az erdőbirtokosok halála nem akadályozza.

58. § Az erdőrendészeti áthágások büntethetősége, ha ezen törvény által megállapitott pénzbüntetés legmagasabb összege 100 frtot meg nem halad - az áthágás elkövetésének napjától számitva egy év alatt, más esetekben két év alatt, a kiszabott pénzbüntetés pedig a határozat jogerőre emelkedésétől számitott három év alatt elévül.

Ha azonban az áthágás oly természetű, melynél fogva a jelen törvény 47. és 48. § értelmében, az erdőbirtokos az újra beerdősitésre vagy valamely átalakitásra köteleztetik, akkor ennek megállapitása végett, az eljárás az elévülési idő eltelte után is meginditandó.

59. § Az elévülés megszakad az illető áthágásra nézve, a kiszabott határidőn belül, az illetékes hatóságnál bárki által tett irásbeli vagy jegyzőkönyvbe foglalt bejelentés által.

60. § Erdőrendészeti áthágások által másoknak okozott károk megtéritése polgári eljárás útján érvényesitendő.

V. FEJEZET

A hatóságokról, az illetékességről és eljárásról, az erdőbirtokosok által saját erdeikben elkövetett erdőrendészeti áthágásokra nézve

61. § A jelen törvényben elősorolt erdőrendészeti áthágásokra nézve elsőfokú hatóság azon közigazgatási bizottság, melynek területén azok elkövettettek, másodfokú hatóság a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium.

62. § Az IV. fejezetben elősorolt erdőrendészeti áthágások miatt az eljárás hivatalból meginditandó.

A községi előljárók és a községi egyéb hivatalos közegek, továbbá az erdőtisztek és erdőőrök, mezei rendőri és közbiztonsági közegek, végre a csőszök és pásztorok, a tudomásukra jutott erdőrendészeti áthágásokat megyékben a községi előljáróság, illetőleg a szolgabirónál, törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú városokban a kapitánynál vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselőnél, végül Budapesten az illető kerületi előljáróságnál bejelenteni kötelesek.

63. § Ezen hatósági közegek a történt feljelentésről az illető erdőfelügyelőt azonnal értesitik; kinek kötelessége a feljelentés alaposságáról előzetes meggyőződést szerezni s a mennyiben a feljelentés alaptalannak nem mutatkozik, az eljárás meginditását inditványozni. Ennek folytán a tényálladéknak szükség esetén a helyszinén való felvételére és megállapitására, 3 héten túl nem terjedhető tárgyalási határnap tüzetik ki, melyre úgy a kir. erdőfelügyelő, valamint az érdekelt felek, az esetleg szükséges szakértőkkel és tanukkal együtt meghivandók.

64. § A felek a tárgyalásnál magukat meghatalmazottak által is képviseltethetik. A meghatalmazás érvényéhez két tanu aláirása szükséges.

Azon körülmény, hogy a megidézett felek a tárgyalásra meg nem jelentek, a tárgyalás megtartását nem akadályozhatja.

65. § A tárgyalásról, mely alatt a kir. erdőfelügyelő a meghivott egyénekhez tárgyszerű kérdéseket intézhet - a tényálladékot, valamint az előadások lényegét világosan kitüntető rövid jegyzőkönyv veendő fel, mely a jelenvoltak által aláirandó.

66. § Ezen jegyzőkönyvet, az arra vonatkozó iratokkal, esetleg felvételekkel és rajzokkal, a jelen törvény 62. §-ában megnevezett hatósági közegek, legkésőbb 8 nap alatt tüzetes jelentés kiséretében, közvetlenül az illető közigazgatási bizottság elé terjeszteni kötelesek.

67. § A közigazgatási bizottság, a mennyiben az ügyet kideritettnek találja, első fokban határozatot hoz, s azt a kir. erdőfelügyelővel is közli, ellenkező esetben a tárgyalást kiegészitteti, s annak eszközlésére megfelelő határnapot szab.

68. § A közigazgatási bizottság határozata, annak az illetők által való kézhezvételétől számitandó 15 nap alatt, úgy az érdekeltek, valamint a királyi erdőfelügyelő által a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez felebbezhető, kinek határozata végérvényes. A főispán és szakelőadóknak az 1876. évi VI. törvénycikk 22. §-án alapuló felebbezési joga ez esetre is kiterjesztetik.

MÁSODIK CZIM

Az erdei kihágásokról

I. FEJEZET

Általános határozatok

69. § A jelen törvény második czím II. fejezetének A) és B) pontja alatt meghatározott lopások, és másnak erdejében elkövetett kárositások erdei kihágást képeznek, ha

a) lopás esetében, a lopott dolog értéke - a külön megtéritendő kár beszámitása nélkül -

b) kárositás esetében pedig az okozott kár összege 30 frtot nem halad túl.

A cselekmény e minősége nem változik az által, hogy a jelen szakaszban meghatározott érték vagy kár összege a tettes elitéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik.

70. § A közös erdőben, a közbirtokos által elkövetett lopás vagy kárositás, - ha ez által más közbirtokos joga megsértetik, az előbbi szakaszban meghatározott föltételek alatt - szintén erdei kihágást képez.

71. § A jelen törvény második czím II-ik fejezetének C) pontja alatt meghatározott veszélyes cselekmények és mulasztások, - tekintet nélkül a veszély nagyságára, s a mennyiben a különös határozatokban az ellenkező nem rendeltetik - az esetben is erdei kihágást képeznek, ha nem idegen erdőben követtetnek el.

72. § Mulasztás által, csupán azon esetben követtetik el erdei kihágás, melyre vonatkozólag ez - a törvény intézkedésében kimondatik.

73. § Ha a lopott dolog értéke, vagy okozott kár összege 30 frtot felülhalad, a cselekmény, a büntető törvénykönyv értelmében vétséget, illetőleg bűntettet képez.

Több külön erdei lopásnak, az érték szerinti minősitésénél, a büntető törvényeknek rendelkezései tartandók meg.

74. § Bűntettet képez az erdei lopás, habár a lopott dolog értéke 30 frtot nem halad túl, ha erre vonatkozólag, valamelyike azon körülményeknek forog fenn, melyeknél fogva a lopás, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, a büntetőtörvények szerint bűntettnek állapittatik meg.

A büntetőtörvényeknek, a fegyverviselésre vonatkozó megállapitása, erdei lopást illetőleg, csakis lőfegyverre értendő.

A visszaesésnek a büntetőtörvénykönyv 338. §-ában meghatározott hatálya, erdei lopásra nézve megszünik, ha az utolsó elkövetését megelőző büntetés kiállása óta 3 év már eltelt.

75. § Erdei kihágás miatt pénzbüntetés, s mindenik kihágásért, valamint a kihágást elkövetett mindenik személyre nézve, külön tételben állapitandó meg.

76. § A pénzbüntetés behajthatlansága esetében, - elzárás alkalmazandó; ez okból a büntetés megállapitásánál, egyuttal az e helyett alkalmazandó elzárás tartama is megállapitandó.

77. § A pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatásánál következő szabályok követendők:

Három forintot fölül nem muló pénzbüntetés helyett egy napi elzárás, azon fölül pedig minden további 1 frttól 3 frtig terjedő összeg helyett szintén egy napi elzárás számitandó.

78. § Tiz napnál hosszabb ideig terjedő elzárás, erdei kihágás miatt nem állapitható meg.

79. § A károsultat illető megtérités vagy kártalanitás helyett, elzárásnak nincs helye.

80. § A lopás kisérlete is büntetendő.

Az erdei kihágások egyéb eseteiben a kisérletet illetőleg, a kihágásokra nézve fennálló szabályok alkalmazandók.

A részesség, továbbá a szándék és gondatlanság, valamint a büntetést kizáró vagy enyhitő körülmények tekintetében - a mennyiben a jelen törvény kivételt nem állapit meg - a rendőri kihágásokra vonatkozó szabályok rendelkezései, az erdei kihágások eseteiben is alkalmazandók.

81. § Ha valakit útközben, akár az erdőben, akár annak közelében, oly baj ért, mely miatt kénytelen volt erdei kihágást elkövetni, de ezt az erdőfelügyelettel megbizott személynek azonnal, vagy a legközelebbi községelőljárónak 24 óra alatt följelenti, ugy ezen cselekmény nem büntettetik mint kihágás.

Az okozott kár, vagy az eltulajdonitott dolog értéke azonban ez esetben is megtéritendő.

82. § Erdei kihágás miatt a büntető eljárásnak csak a sértett fél panaszára van helye.

A 109. és 110. §-ban, valamint a 116. §-ban meghatározott kihágások miatt azonban az eljárás hivatalból inditandó meg.

83. § Ha valaki több erdei kihágást követett el, melyek miatt még meg nem büntettetett, a pénzbüntetés mindenik erdei kihágásért külön állapitandó meg.

A pénzbüntetés helyett alkalmazandó elzárás azonban a 78. §-ban meghatározott tartamot ez esetben sem haladhatja felül.

84. § A családtagok, a gyámság és gondnokság alatt álló egyének, a cselédek, az iparos tanonczok és segédek és a gyári munkások által elkövetett erdei kihágások eseteiben az értéknek, a kárnak és a költségeknek megtéritésére nézve a családfők, a gyámok és gondnokok, a gazdák s illetőleg az iparosok és gyárosok is felelősséggel tartoznak azon esetben, ha a kötelességszerü felügyeleti jog gyakorlását elmulasztották. Ezen esetben utóbb nevezettek az érték, kár és költségek megtéritésében a tettessel együtt, - mindazonáltal visszkereseti joguk épségben tartása mellett elmarasztalandók; de ellenük a végrehajtás csak azon esetben foganatositható, ha annak a tettes elleni foganatositása, ez utóbbinak vagyontalansága következtében, részben vagy egészben eredménytelen maradt.

Ugyanezen szabály szerint felelősek az erdei termékeknek az erdőben feldolgozására vagy az erdőből elszállitására jogositottak megbizottjaikért és munkásaikért, a mennyiben ezek az erdei kihágást megbizatásuk körében követték el.

85. § Az eltulajdonitott dolog értékének és a kártéritési összegnek, valamint a hajtó-pénznek megállapithatása végett, mindenik közigazgatási bizottság saját területe számára a kir. erdőfelügyelőkkel egyetértve, egy - s ha a vidék különböző részein e tekintetben jelentékeny különbözetek mutatkoznának, több érték- és ár-szabályzatot állapit meg, s azt a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek jóváhagyás végett felterjeszti, s jóváhagyás után közhirré teszi.

Ezen szabályzat három évről három évre - vagy az időközben beállott jelentékenyebb árváltozások esetében korábban is újból állapittatik meg.

Ha egymással összefüggő erdőterületek több törvényhatóság területén feküsznek, a szabályt az érdekelt közigazgatási bizottságok és erdőfelügyelők közösen állapitják meg.

Az érték- és árszabályzat készitésénél követendő elv és eljárás ministeri utasitás által határoztatik meg.

86. § Az erdei kihágások büntethetősége a kihágás elkövetésének napjától számitott két év alatt évül el.

87. § Az elévülés szünetelésére és isméti megkezdésére nézve a büntető törvények rendelkezései alkalmazandók.

88. § Az erdei kihágás miatt megállapitott büntetés végrehajthatása megszünik az itéletnek jogerőre emelkedésétől számitott 3 év elteltével.

Ezen elévülés mindazonáltal az itélet végrehajtására irányzott és az elitélt ellen intézett hatósági cselekmény által félbeszakittatik, azonban a félbeszakitó cselekmény elrendelésének, illetőleg foganatositásának napján újra kezdetét veszi.

89. § Az itéletben megállapitott megtérités, vagy kártalanitás elévülésére nézve, erdei kihágás esetében is, a polgári törvények rendelkezései követendők.

II. FEJEZET

Különös határozatok

A) Az erdei lopásról

90. § A ki valamely erdőben létező élőfát, vagy ott létező levágott, de eladásra vagy felhasználásra még fel nem dologzott fát lop (69. §), az ellopott fa értékét s kártéritésül ezen érték egy negyedrészét tartozik megtériteni; ezenfelül pedig a két összeggel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő.

91. § A lopott fa értékét és kártéritésül ezen értékkel egyenlő összeget tartozik megfizetni, ezenfelül pedig e két összeggel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki az erdőben:

a) szórtan fentartott hagyonczot, fölfát vagy magfát, avagy tiz évesnél fiatalabb csemetét lop;

b) ritkás erdőből több, vagy zárt erdőből annyi egymás mellett álló fát lop, hogy ez által hézag támad;

c) a termő föld megkötésére védeszközül szolgáló, vagy sarjadzás végett meghagyott tuskót kiás és ellop, avagy habár nem az ezen pontban megjelölt czélok valamelyikére szolgáló tuskót lop el, de az annak ellopása végett kiásott gödröt nem tölti be.

92. § A ki valamely élőfa ágait, galyait letöri vagy levágja és ellopja (illetőleg jogtalanul eltulajdonitja), ezen tárgy értékét s kártéritésül az érték felét tartozik megtériteni s egyszersmind a két összeggel egyenlő pénzbüntetésre itélendő.

A ki pedig valamely élőfáról anank kérgét lehasitja és ellopja, a fa és a kéreg értékét tartozik megtériteni s ezen felül azon értékkel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő.

93. § A ki valamely elszáradt vagy az elemek által letört fát, ágat, galyat vagy tuskót lop el (illetőleg eltulajdonit), ezen tárgy értékét egyszeresen tartozik megtériteni s ezen értékkel egyenlő pénzbüntetéssel büntettetik.

94. § A ki valamely nem-élő fa kérgét hántja le s ellopja, vagy már lehántott fakérget lop, a fakéreg értékét megtériteni tartozik s egyszersmind ezen értékkel egyenlő pénzbüntetéssel büntettetik.

A ki száraz vagy zöld faleveleket vagy mohot lop, a lopott tárgy értékét s kártéritésül ugyanannyit fizetni tartozik, ezenfelül pedig ez értékkel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő.

95. § A ki gubacsot, tölgy, bükk, fenyő vagy más erdei magot vagy erdei gyümölcsöt, gombát, korhadékot, földet, agyagot, tőzeget, meszet, gyephantot, fagyökeret, füvet vagy egyéb erdei terméket lop (eltulajdonit), annak értékének megtéritésén felül az értékkel egyenlő pénzbüntetéssel büntettetik.

Ha pedig a tettes az erdei magot, gubacsot vagy gyümölcsöt leverte vagy leszaggatta, a fentebbi pontban meghatározott fizetéseken fölül kártéritésül az értékkel egyenlő összeget is tartozik fizetni.

96. § A ki fanedvet (gyanta, terpentin, nyír és jávorlé) lop, a lopott tárgy értékét megtériteni s kártéritésül azzal egyenlő összeget tartozik fizetni s azonfelül a két összeggel egyenlő pénzbüntetésre itélendő.

97. § Az orgazdasággal és bűnpártolás, a mennyiben erdei kihágást képező cselekményből származó dologra, illetőleg ily kihágás tettesére vonatkozólag követtetik el, 5 frttól 25 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.

Orgazdaság és bűnpártolók az értéket, a kárt és a költségeket, a tettesekkel egyetemlegesen megfizetni tartoznak.

98. § Ha a visszaesés az orgazdaságra nézve forog fenn, ennek cselekménye, tekintet nélkül az erdei kihágásban bűnös tolvajra, a büntetőtörvények rendelkezései szerint minősitendő.

Erdei kihágásokra vonatkozó orgazdaság esetében a visszaesés hatálya 3 év alatt szünik meg.

99. § A fentebbi fejezetben meghatározott cselekmények kisérlete is büntetendő.

A kisérlet büntetésénél a büntetőtörvények erre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

Ha az eltulajdonitani szándékolt dolognak, a büntetés kimérésénél alapul szolgáló értéke nem határozható meg, a kisérlet 10 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

B) Az erdei kártételekről.

100. § A ki oly erdőben, melyben a legeltetésre nincs joga, szándékosan vagy gondatlanságból legeltet, az okozott kár és esetleg a hajtópénz megtéritésén felül, pénzbüntetéssel a következő mértékben büntetendő:

1. 1 darab szarvasmarháért 50 kr.
2. 1 darab kecskéért 50 kr.
3. 1 darab ló, öszvér vagy szamárért 40 kr.
4. 1 darab juhért 15 kr.
5. 1 darab sertésért makkoltatás idején 30 kr.
6. 1 darab sertésért makkoltatási időn kivül 10 kr.
7. 1 darab szopós csikóért 5 kr.
8. 1 darab ludért 2 kr.
9. egyéb baromfiért darabonként 1 kr.

Ha a legeltetés 15 éven aluli, vagy tilalom alatt álló erdőben, vagy pedig véderdőkban, avagy futóhomokban álló erdőben történik, a fentebbi 1-7 alatt felszámitott pénzbüntetés mindenik darab állatért kétszeresen veendő.

Ha pedig a legeltetés hat éven aluli, mesterséges ültetvények, vagy erdei vetések közt, avagy faiskolában történt, a pénzbüntetés háromszoros összegben szabandó ki.

101. § Az előző § határozatai az esetben is alkalmazandók, ha a legeltetésre jogositott ebbeli jogosultságát a legeltetés helyére, idejére vagy a legeltetett állatok fajára avagy azok számára nézve túllépte.

102. § Legeltetési kihágás esetében a kártéritési összeg a 100. §-ban megszabott pénzbüntetés felénél, s ha az az emlitett szakasz 1-7. pontja alatt felsorolt állatokkal 15 éven aluli vagy laza talajú erdőben vagy nedves időjáráskor történt, vagy ha a kárt tevő egy napnál tovább legeltetett, annak teljes összegénél kevesebb nem lehet.

103. § A 100. §-ban meghatározott büntetés felére szállitható le, ha valaki az azon §-ban megjelölt valamely állatot, másnak erdejébe legeltetési szándék nélkül ugyan, de jogtalanul behajt; vagy a felügyeletére bizott állatot másnak erdejébe gondatlanságból bemenni engedi.

Ha mindazonáltal valamely állat, csakis az erdőbe való menekülés által óvathatott meg a fenyegető közvetlen veszélytől; ez esetben a büntetésnek nincs helye; az okozott kár azonban ez esetben is megtéritendő.

104. § Jogtalan legeltetés, vagy valamely állatnak idegen erdőbe való jogtalan behajtása esetében, a kártéritésen és a pénzbüntetésen fölül, az állatok után hajtópénz is fizetendő.

A hajtópénz nagyságát, mindenik állatnemre nézve a közigazgatási bizottság a 85. § értelmében határozza meg.

A szárnyas állatokat behajthatlanság esetében jogukban áll az erdőőrizettel megbizott egyéneknek lelőni, mely esetben a lelőtt állatok a helyszinén hagyandók s az állat tulajdonosa által elvihetők.

105. § A ki élőfát le- vagy bevágás, megfurás, rovatozás, gyürüzés, jelzés, lehámozás, fürészelés, a gyökerek feltakarása, gyantanyilások fel- vagy továbbszakitása, vagy bármi más módon megrongál, az okozott kár megtéritésén fölül 15 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A ki pedig az élőfa galyát, vagy ágát letöri, levágja, megvagdalja, vagy a fát más hasonló módon megrongálja, az egész élőfa értékének egy tizedrészétől annak egész értékéig terjedhető kártéritést tartozik fizetni, s azonfölül 10 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

106. § A levágott fáknak vagy más erdei terméknek, a keritésnek, ároknak, medernek, partnak, töltésnek, hidnak, átmetszetnek, útnak, ergettyünek vagy csusztatónak, vizfogónak, vagy a fausztatásra szolgáló más eszközöknek, továbbá tilalmi táblának, jelző vagy útmutató póznának, a távolsági vagy bármely más az erdő-művelés vagy használat czéljából alkalmazott jelnek, vagy műveknek megrongálása, úgyszintén a szénégetésre összehordott vagy ölbe rakott fák szétbontása, ötven krajczártól huszonöt forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Az okozott kár mindenik esetben megtéritendő.

107. § A ki másnak erdejében jogtalanul földet, érczet, kőszenet, követ, gyepet vagy egyéb talaj-alkatrészeket ás, vagy az erdőbe követ, vagy más a talajra nézve kártékony anyagot hord, a kár és az odahordott anyag elhordása által okozott költség megtéritésén felül, ötven krajczártól 10 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

108. § A ki idegen erdőben faizási vagy alomhordási vagy egyéb termékszedésre engedélylyel bir, de a fát, galyat, almot vagy egyéb erdei terméket, nem a meghatározott mennyiségben, időben, vagy nem azon erdőrészből viszi, melyből annak vételére jogositva van, ötven krajczártól tiz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ugyanezen büntetéssel büntetendő az is, a ki az alomgyüjtésnél, vagy galyszedésnél vasgereblyét vagy vágó eszközt használ, vagy pedig az őt illető faizási vagy erdőtermék-szedési jogával visszaélve, azt vagy másra ruházza, vagy másnak érdekében gyakorolja; vagy pedig a szedett fát, illetőleg erdei terméket eladja, ha a megjelölt jogának határain túllép.

C) A veszélyes cselekményekről és mulasztásokról

109. § Két forinttól húsz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik:

1. a ki a 9. § határozmányainak megsértésével, az erdőben vagy annak közelében tüzet gerjeszt;

2. a ki az általa vagy hozzájárulásával avagy jelenlétében gerjesztett tüzet kellő felügyelet nélkül hagyja, vagy a tűzveszélynek kikerülésére szükséges, és a létezett viszonyok közt eszközölhetővé vált intézkedéseket elmulasztja;

3. a ki a jelen törvény 11. §-ának eleget tenni elmulasztja;

4. a ki erdőégés esetében annak oltására kötelezve lévén, ezen kötelezettségének alapos ok nélkül nem tesz eleget, vagy az oltást vezető hatósági közeg rendelkezését alapos ok nélkül nem teljesiti.

110. § Azon közigazgatási hivatalnok, ide számitva a községi előljárót is, a ki erdőégés esetében, a hivatalánál fogva őt illető intézkedések körül, kötelességét megszegi, szintén az előbbi §-ban meghatározott büntetéssel büntetendő.

Megyei közigazgatási hivatalnok ellen, ily vád esetében, az elsőfokú biróságot a legközelebbi erdei kihágási biróságok közül, a másodfokú erdei kihágási biróság biróküldés által határozza meg.

E büntetés mindazonáltal nem zárja ki, a közigazgatási tisztviselő s községi előjárónak, a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvénycikkekben megállapitott felelősségét.

111. § A ki valamely erdőbe jogtalanul vagy engedély nélkül, vagy az engedélyezett helyen kivül ergettyüt (csusztatót) készit; meszet vagy szenet éget, szurkot, hamuzsirt vagy kátrányt főz, kormot készit, fürész- vagy egyéb gödröt ás; farakodó vagy dolgozó helyet, vagy műhelyet felállit, épület-, szerszám- vagy egyéb használatra szánt fát farag, vagy más hasonló munkát teljesit; öt forinttól húsz forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő és a fent elősorolt cselekmények által esetleg okozott kárt, szakértői becsü alapján megtériteni köteles.

Ily esetben, ha az erdőbirtokos kivánja, az ezen czélokra netán felállitott épitmények és művek a kihágást elkövetőnek vagy annak költségén, a ki ezért magánjogi felelősséggel tartozik - elhordandók s az előbbi állapot visszaállitandó.

112. § Ha a 109. § 1., 2., 3. alatt meghatározott cselekmény vagy mulasztás folytán gondatlanságból tüzkár származott, a cselekmény vagy mulasztás vétséget képez s a büntetőtörvények rendelkezései szerint lesz büntetendő.

Ugyanezen szabály alkalmazandó az esetben is, ha a tüzvész, a mész vagy szénégetés, a szurok vagy kátrányfőzés avagy a koromkészités vagy hamunyerés végett gerjesztett tűzból gondatlanság folytán származott, úgyszintén, ha a tűz, az égés következtében nyerendő hamu jogtalan eltulajdonitásának czéljából gerjesztetett, habár tűzvész nem származott.

113. § A ki az erdőben engedély nélkül kocsival tilos úton jár vagy habár azon erdőségben makkoltatásra vagy legeltetésre jogositott is, marhát tilos úton hajt; a ki engedély nélkül új utat tör vagy hat évesnél fiatalabb utánnövések közt jár, ötven krajczártól 20 frtig terjedhető büntetéssel büntetendő.

114. § A ki idegen erdőben a nélkül, hogy ahhoz jogosultsága volna, a közutakon kivül találtatik, ha ottani jelenléte közbiztonsági vagy az erdőtulajdon biztonsága szempontjából aggályosnak tünik fel, az erdész-személyzet tagjai által az erdőből kiutasitható és ha fejsze, fürész, vagy az erdőtermék szedésére alkalmas más eszköz vagy fegyver volna birtokában, az tőle elveendő; azonban az illető által az elvett tárgy 14 nap alatt, további intézkedés végett, a legközelebbi közigazgatási hatóságnak jelentés mellett átadandó.

A mennyiben tettes az erdőben tartózkodásra, illetőleg fegyverviselésre vonatkozó jogosultságát a hatóság előtt sem tudná igazolni, az által a fentnevezett s nála talált tárgyak elkobzandók.

Ha az erdőből kiutasitott személy a meghagyásnak nem tesz eleget, öt frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; ha pedig ellenszegül, cselekménye közhatósági közeg elleni erőszak bűntettét képezi s a büntető törvények rendelkezései szerint lesz büntetendő.

Kivételes intézkedések

115. § Ha valamely vidéken az erdei lopások igen gyakoriakká válnak, a közigazgatási bizottságok - az erdőtulajdonosok kérelmére vagy a nélkül - felterjesztett javaslata folytán a belügyminister elrendelheti, hogy azon területen, valamint azokon is, a hol a lopott erdőtermékek eladatni szoktak, ily termékek eladása és vétele csak azon föltétel alatt legyen eszközölhető, hogy az eladó az eladni szándékolt erdőtermék jogos szerzését, annak - a községelőljáróság által láttamozott - bizonyitványával igazolja, kitől azon erdőterméket szerezte.

A bizonyitványban körülirandó az eladni szándékolt erdőtermék neme, minősége, nagysága, száma és mértéke.

Azon esetben, ha a közigazgatási bizottság a jelen szakaszban határozott felterjesztést az érdeklettek kérelme nélkül rendelte el, ez iránti határozata az illető megye területén körözendő, és a törvényhatósági épületnek a határozatok kifüggesztésére szolgáló helyén kifüggesztendő. Minden érdekeltnek joga van a kifüggesztéstől számitott 15 nap alatt fölebbezni a belügyministerhez. Ha pedig a közigazgatási bizottság az érdekletteknek a jelen §-ban meghatározott kivételes intézkedés elrendelése iránti kérelmüket mellőzendőnek találja, a folyamodóknak ez esetben is joguk van, a megtagadó határozat ellen ugyancsak 15 nap alatt szintén a belügyministerhez felebbezni, a ki - ha az intézkedéseknek akár mellőzését, akár elrendelését szükségesnek látja, ez iránt a közigazgatási bizottság határozatának megváltoztatásával is intézkedhetik.

116. § A ki az előbbi §-ban megjelölt rendelet megszegésével erdőterméket elad, vagy vesz, 2 frttól 10 frtig terjedő pénzbüntetéssel, s a mennyiben más erdei kihágás is forogna fenn, egyszersmind az erre rendelt büntetéssel is büntetendő.

III. FEJEZET

A biróságokról, az illetékességről és az eljárásról, erdei kihágások eseteiben.

117. § Erdei kihágások eseteiben a birói hatóságot első fokban gyakorolják:

1. megyékben a szolgabirák;

2. rendezett tanácsú, valamint törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitány, vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselője;

3. Budapest mindenik kerületében az illető kerületi előljáró.

118. § Tiz forintot felül nem haladó lopások vagy ugyanezen összeget felül nem haladó kártételek eseteiben az elsőfokú biráskodás kis és nagy községekben a szolgabirón kivül, a községi birót is, akadályoztatása esetében pedig ennek helyettesét illeti.

Ez esetekben a sértett fél választásától függ, vajjon a szolgabiró vagy a községi biró eljárását kivánja-e igénybe venni.

E választási jog azonban panasztétellel megszünik.

119. § Erdei kihágási ügyekben a másodfokú birói hatóságot a főispánból (fővárosban a főpolgármesterből), akadályoztatása esetében az alispánból, illetőleg polgármesterből vagy annak helyetteséből, mint - elnök és a közigazgatási bizottságnak két tagjából alakitott biróság gyakorolja.

120. § A másodfokú erdei kihágási biróság alakitása czéljából, a közigzgatási bizottság a közgyülés által választott, vagy a jelen törvény 26. §-ában megjelölt erdészeti szakértő tagok közül - négy rendes és négy póttagot választ, a kik közül lehetőleg fölváltva - kettő a főispán (főpolgármester), akadályoztatásuk esetében az alispán, illetőleg a polgármester elnöklete alatt, mint társas biróság képezik az erdei kihágási másodfokú biróságot.

121. § A jelen törvény 158. §-ában meghatározott semmiségi panasz esetében a Curia, mint legfőbb itélőszék határoz.

122. § Az erdei kihágási másodfokú biróság üléseire a királyi ügyész meghivandó.

A kir. ügyész távolléte azonban az eljárási és határozathozatalt nem akadályozza.

123. § A másodfokú biróság ülései a törvényhatóság székhelyén tartatnak.

Az ülésekre az elnök meghivja a tagokat s az értesiti a kir. ügyészt is, az ülés tartásának napjáról, órájáról és helyéről.

124. § A jegyzőkönyvvezető teendőit az elsőfokú biróságnál - a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvény 5. §-ában megjelölt személyek végzik.

A másodfokú biróságnál, a jegyzőkönyvvezetésre a törvényhatóság jegyzői személyzetéből, az elnök rendel ki tagot.

125. § Ugy az elsőfokú, valamint a másodfokú erdei kihágási biróság tagjai e hivatásukra nézve - a mennyiben a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvény értelmében fel nem eskettettek volna - külön esküt tesznek le.

Az idézett törvénynek a községi biráskodással megbizott közegekre vonatkozó rendelkezése, az erdei kihágások eseteiben eljáró községi birákra is alkalmazandó.

A másodfokú biróságnak a jelen szakasz intézkedései alá nem eső tagjai, a közigazgatási bizottság ülésén, szintén a fentidézett törvénycikk 7. §-ában megállapitott esküt teszik le.

126. § Az elsőfokú erdei kihágások birósága egy másik hasonló biróságnak erdei kihágási ügyben hozzá intézett megkereséseit teljesiteni köteles.

127. § A rendőri közegek kötelesek az erdei kihágási biróságnak, hivatása körében kiadott meghagyásait s ha más törvényhatóságnak lennének közegei, megkereséseit pontosan teljesiteni.

128. § A felesketett erdőtisztek és erdőőrök az elkövetett erdei kihágás, és az ezt elkövetett személy nyomozásánál, szintén mint rendőri közegek járnak el.

129. § Az előbbi szakaszban megjelölt személyeknek, az erdei kihágás vagy a kihágást elkövetőnek nyomozásában foganatositott és hatáskörükbe eső cselekményei, hatályra és hitelességre nézve, a törvénynek és a szabályoknak a rendőri közegekre vonatkozó intézkedései alkalmazandók.

130. § Az eljárás rendszerint a tettes lakhelyének, illetőleg tartózkodási helyének birósága előtt inditandó meg. Ha azonban a tettes közvetlenül a kihágás elkövetésén éretett, vagy ha tőle zálog vétetett, vagy ha ő zálogot adott, az eljárás a tett elkövetésének birósága előtt is meginditható.

Tettenkapás az is, ha a tettes nem éretett ugyan közvetlenül a kihágás elkövetésén, hanem a közvetlen rajtaérés kikerülése végett megfutamodván, - vagy elrejtőzvén, folytonos üldöztetése közben elfogatott, illetőleg felfedeztetett; ugyszintén, ha folytonos üldöztetése közben, az őt üldöző rendőri közeg (127. és 128. §) vagy több üldöző által, avagy az üldözésben részt nem vett, de többek által felismertetett, habár menekülése vagy elrejtőzése sikerült is volna.

131. § A tettes vagy tettesek, avagy ezek egyikének illetékessége, a részesek illetékességét is megállapitja.

132. § Ha az erdei kihágást elkövető ellen az eljárás folyamában, más büntetendő cselekmény jelensége is felmerül; az erdei kihágás miatti eljárás azonnal félbeszakitandó és az iratok, további eljárás és itélethozatal végett azon birósághoz teendők át, mely azon másik büntetendő cselekményre nézve illetékes.

133. § Elsőfokú erdei kihágási illetékességi összeütközése esetében, ha valamennyinek másodfokú biróságát ugyanazon közigazgatási bizottság képezi, a határozati jog ezt illeti.

Ha pedig az illetékességi összeütközésben levő erdei kihágási biróságok másodfokú birósága nem ugyanaz, ugyszintén másodfokú erdei kihágási biróságok illetékességi összeütközése esetében az illetékesség kérdésében a belügyminister határoz.

134. § Rendes biróság és erdei kihágási biróság közötti illetékességi összeütközés esetében, az illetékesség fölötti határozat az 1869:IV. tc. 25. §-a alapján a ministeriumot illeti.

135. § Erdei kihágások esetében, a mennyiben a jelen törvény mást nem állapit meg, a kihágásokra nézve hatályban lévő eljárás továbbra is fentartatik.

136. § Azon esetekben, melyekben a jelen törvény rendeletei szerint, az eljárás csak a sértett fél panaszára inditható meg, a panasz a büntetőtörvények rendelkezései szerint erre jogositott személyeken kivül, a sértett fél erdőkezelő tisztje által is - külön meghatalmazás nélkül előterjeszthető.

Az erdőkezelő tiszt jogositva van továbbá a sértett felet, az eljárás további folyama alatt is, a biróság előtt képviselni, és a megengedett jogorvoslatot használni.

A panasz szóval is előterjeszthető.

Ha a panasz irásban terjesztetik be s ahhoz több erdei kihágást s kihágót tartalmazó jegyzék mellékeltetett, az inditvány mindazon kihágási esetekre és személyekre, melyek a jegyzékben, mint ilyenek megjelölve vannak, kiterjesztettnek tekintendő.

137. § Azon erdei kihágások eseteiben, melyekben a jelen törvény (109., 110. és 116. §) szerint, hivatalból eszközlendő az eljárás, tartozik az illetékes biró, a neki feljelentett vagy hivatalos tudomására jutott kihágást illetőleg, külön inditvány nélkül is meginditani az eljárást.

138. § Oly erdei kihágási ügyekben, melyekben az érték, illetőleg a kár nagysága állapitja meg az erdei kihágási biróság illetékességét s az érték, illetőleg kár nagyobb volna, mint a mely az ezen biróság illetékességére nézve a jelen törvény 69. és 118. §-aiban meg van állapitva, joga van a sértett félnek az elsőfokú biróság itéletének hozataláig, megtéritési, illetőleg kártalanitási igényeit, a 69. §, illetőleg a 118. §-ban meghatározott összegre vagy azon alul is leszállitani; erdei lopások esetében azonban csak akkor, ha a lopott tárgy értéke 50 forintot meg nem halad.

Az ekként eszközölt leszállitás a biróság illetéktelenségét megszünteti.

139. § Ismeretlen egyének vagy külföldiek, tetten kapás vagy folytonos üldöztetés esetében, a legközelebbi község előljárósága elé, ha pedig az erdei kihágás birája közelebb volna, ez elé vezetendők.

140. § A községi előljáró az elővezetett személylyel azonnal jegyzőkönyvet vesz fel, s ha ez kilétét s azt igazolja, hogy az országban állandó lakással bir, azonnal szabadon bocsátandó, ellenkező esetben pedig, az erdei kihágási biróságnak haladéktalanul átadandó.

141. § Az erdei kihágási biró tartozik a hozzá elővezetett vagy a községi előljáró által átküldött személyt azonnal kihallgatni s a kihallgatásról jegyzőkönyvet felvenni. Ha az elővezetettnek előadása, az ellene felhozott gyanut elháritja, vagy ha az állitólag általa okozott kár valószinü összegére nézve biztositékot ad vagy alkalmas kezest állit, azonnal szabadon bocsátandó.

142. § Letartóztatható és a 139. és 140. § rendelkezései szerint elővezetendő a tetten kapott vádlott az esetben is, ha a rendőrség vagy az erdő őrizetére szolgáló személyzet tagja által, a kihágás abbanhagyására felszólittatván, a felszólitásnak nem felel meg.

143. § Elővezetést rendelhet el az erdei kihágási biróság azon esetben, ha a megjelenésre megidézett vádlott a kitüzött időben a biróság előtt meg nem jelent s elmaradását alapos mentséggel nem igazolja.

144. § Vizsgálati fogság, erdei kihágási ügyben, csak az esetben rendelhető el, ha az ismeretlen vagy az országban állandó lakással nem biró vádlott megszökésétől lehet tartani.

A vizsgálati fogság 48 óránál hosszabb ideig egyáltalán nem tarthat és a büntetésbe beszámitandó.

145. § Az előbbi szakaszban meghatározott idő előtt is azonnal megszüntetendő a vizsgálati fogság, mihelyt a letartóztatott vádlott kilétét és azt igazolja, hogy az országban állandó lakással bir, vagy pedig, ha kilétének igazolásán felül, a vád tárgyát képező kihágásból származott kárnak és büntetésnek valószinü összegére nézve biztositékot ad, vagy alkalmas kezest állit.

146. § Ha a kihágás megállapitása vagy folytatásának megakadályozása végett szükséges, a rendőri közegek, illetőleg az erdőőrök jogositva vannak, a kihágást elkövetőnél létező azon eszközöket, melyekkel a kihágást elkövette, annak kocsiját, szánját és vonó marháját, valamint a kárban talált állatokat lefoglalni.

Az ekként lefoglalt tárgyak, - ha csak azok a sértett fél által egyesség folytán a tulajdonosnak vissza nem adattak - állatoknál legfeljebb 48 óra - egyéb tárgyaknál pedig legfeljebb 14 nap alatt az esetben is átadandók a község előljáróságának, ha vádlott nem is vezettetnék elé.

Az átadás alkalmával jegyzőkönyv veendő fel, melyben a vád tárgyát képező kihágás körülményesen, az okozott kár összegének megjelölése mellett körülirandó s egyszersmind a lefoglalt tárgyak is a leltár felvételére megállapitott szabályok szerint feljegyzendők.

147. § Az előző szakasz értelmében lefoglalt tárgyak megőrzése és fentartása a községet, a rendelkezési jog azonban a kihágási biróságot illeti.

148. § A lefoglalt tárgyak kiadandók a tulajdonosnak, - ha az a kár valószinü összegéért biztositékot ad.

149. § Biztositék-adás nélkül is visszaadandó a lefoglalt tárgyak azon része, melynek értéke a kár, a költségek és a pénzbüntetés valószinü összegét felülmulja.

150. § A tetten kapott vagy folytonosan üldözött tolvaj által eltulajdonitott erdei termékek a rendőri vagy erdei közegek által onnan vehetők el, a hová azok elhelyeztettek.

Ezen eseteken kivül az eltulajdonitott erdei termékek kutatása czéljából, a házmotozás elrendelése és foganatositása tekintetében, a fennálló szabályok és a törvényes gyakorlat irányadók.

151. § Az erdei kihágások soron kivül a leggyorsabban tárgyalandók és intézendők el és ott, a hol az erdei kihágások gyakoriak, azok elintézésére, legalább minden hónapban, tárgyalási napok tartandók.

152. § A ki magát az elsőfokú biróság itéletével sértve találja, ez ellen a másodfokú birósághoz felebbezhet.

A felebbezés az itélet kihirdetésétől, vagy - ha az irásban közöltetett volna, - a kézbesitéstől számitandó 48 óra alatt, akár szóval, akár irásban jelentendő be.

A 48 óra letelte után bejelentett felebbezés hivatalból visszautasitandó.

Törvénykezési szünnapok nem számittatnak.

153. § A törvényes időben szóval vagy irásban bejelentett felebbezés az itélet végrehajtását megakasztja.

154. § A másodfokú biróság, az ügynek az előadó általi tüzetes, a cselekmény minőségére, a netalán okozott kár nagyságára, vádlott bűnösségére vagy ártatlanságára, valamint a súlyositó és enyhitő körülményekre részletesen kiterjedő előadvány, - s az esetben, ha a kir. ügyész jelen van - annak meghallgatása után határoz.

Az előadó előterjeszti egyszersmind az itélet vagy végzés tervét is.

Az előadói tisztet a birák, vagy szükség esetén az elnök által e czélra kirendelt törvényhatósági jegyző teljesiti. Ez utóbbi azonban szavazattal ez esetben sem bir.

155. § Az előadó után a kir. ügyész indokolt előterjesztésében tartozik nyilatkozni az iránt, vajjon a vád tárgyát képező cselekmény nem képez-e a rendes biróságok hatósági körébe eső büntetendő cselekményt?

Ha a kir. ügyész azon nézetben van, hogy a törvény a jelen §-ban meghatározott irányában megsértetett, az eljárás megszüntetését s az ügynek az illetékes birósághoz való áttételét inditványozza.

156. § Az esetben, ha a kir. ügyész az iratokból és az előadmányból azon meggyőződésre jutna, hogy az elsőfokú biróság megsértette az eljárásra nézve fennálló valamelyik lényeges szabályt; vagy hogy a cselekmény erdei kihágást képez ugyan, de arra a jelen törvénynek nem azon rendelkezése lett volna alkalmazandó, mely alá azt az elsőfoku biróság foglalta, e körülményekre is tartozik előterjesztésében kiterjeszkedni s ennek megfelelő inditványt tenni.

157. § A másodfokú biróság mindenekelőtt a kir. ügyésznek a 155. §-ban körülirt előterjesztése fölött határoz s ha a kir. ügyésznek azon nézetéhez járul, hogy az elsőfokú biróság hatósága körén túl terjeszkedett, az eljárást megsemmisiti s az ügyet a rendes birósághoz teszi át, egyszersmind arről az első fokban eljárt birót is értesiti.

A másodfokú biróságnak ezen határozata, melylyel a fenforgó ügyet az erdei kihágási biróság hatósági körébe nem tartozónak állapitja meg, mind a kir. ügyész és a felekre, mind pedig a biróságokra nézve végérvényes s ez utóbbiak ellenkező felfogása indokából, az eljárás és elintézés nem tagadható meg s az ügy nem utasitható vissza.

158. § Ha a másodfokú biróság a kir. ügyész inditványa ellenére, az ügyet az erdei kihágási biróság hatósági körébe tartozónak nyilvánitaná, a kir. ügyésznek jogában áll, a határozat, illetőleg az itélet kihirdetésekor, az ellen semmiségi panaszát szóval vagy ugyanazon napon esti 6 óráig irásban bejelenteni s az indokok bővebb kifejtését, - a bejelentés utáni 24 óra alatt, irásban benyujtani.

159. § A kir. ügyész által emelt semmiségi panasz folytán, az ügyiratok a legfőbb itélőszékhez terjesztendők.

A legfőbb itélőszék elbirálása csupán a kir. ügyész által a 158. § értelmében semmiségi panaszszal megtámadott kérdésre szoritkozik s a mennyiben a semmiségi panaszt alaposnak találja, a 157. § esetében az egész eljárást megsemmisiti s az iratokat a rendes birósághoz való áttétel végett, a másodfokú erdei kihágási birósághoz visszaküldi.

160. § A kir. ügyésznek a 156. § alapján tett előterjesztései mellőzése miatt, perorvoslatnak helye nincsen.

161. § A törvényes időben felebbezett ügyben joga van a másodfokú biróságnak, ha a vizsgálatot nem találja kielégitőnek, annak pótlását az első biróság itéletének feloldása nélkül is elrendelni.

A másodfokú erdei kihágási biróságnak határozatai, a 158. §-ban foglalt eset kivételével végérvényesek.

162. § Ha a jogerejüvé vált itélettel elmarasztalt fél a kártérités és a pénzbüntetés összegét az itéletben meghatározandó határidő alatt be nem fizeti, végrehajtásnak van helye.

A végrehajtásnak közigazgatási úton elrendelése és foganatositása iránt, az eljárt elsőfokú erdőbiróság hivatalból intézkedik.

A végrehajtás iránt egyébként a jelen törvény, a perrendtartás, valamint az 1876. évi XV. törvénycikknek, az egyenes és közvetett adók stb. végrehajtás útján behajtásáról szóló rendelkezéseire való tekintettel, a következő 164. §-ban érintett ügyrendtartás részletesen intézkedik.

163. § A végrehajtást teljesitő közeg eljárásának szabályszerüsége ellen felmerült panasz felett első fokban a közigazgatási bizottság s másodfokban a belügyminister határoz.

164. § Az ügyrendtartást a belügyminister, egyetértőleg a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerrel, rendeletileg állapitja meg és teszi közzé.

HARMADIK CZIM

A kopár területek beerdősitéséről

165. § Oly kopár-területek, melyeken hegyomlások, hó vagy kő-görgetegek megakadályozása, szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok tovább terjedésének meggátlása végett, a talaj megkötése közgazdászati szempontból szükséges, - beerdősitendők s azontúl a 2-ik, illetőleg a 4-ik § szerint kezelendők.

A beerdősitendő területek a kir. erdőfelügyelő előmunkálatai alapján, az érdekelt földbirtokosok, községek és törvényhatóságok, valamint az illetékes közigazgatási bizottság meghallgatása után, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister határozza meg s azok beerdősitését, ha ezt az érdekelt vagy érdekeltek önként tenni nem akarnák, esetről esetre a törvényhatóság útján a 177. § értelmében elrendelheti, még pedig ha több törvényhatóság területén fekszik a birtok, akkor a szükséges intézkedések megtételével, valamint a további felügyelettel, ezek egyikét megbizza és a többit erről értesiti.

A beerdősités kötelezettségs első helyen azt vagy azokat terheli, kinek vagy kiknek birtoka általa megvédetik.

166. § A beerdősitendő terület tulajdonosának jogában áll az erdősitést kizárólag önerején eszközölni.

Ha az illető terület tulajdonosa azonban e jogával élni nem kiván és kimutatható, hogy a beerdősités által a szomszéd birtokok is részben vagy egészben megóvatnak a hegyomlások, hó- vagy kő-görgetegek, szélvészek és vizek rombolásának vagy a futóhomok terjedésének veszélyétől, melynek különben ki vannak téve, akkor, ha valamely területnek beerdősitése a 165. § értelmében elrendeltetett, az érdekelt birtokosok társulattá alakulni kötelesek.

A társulatok megalakitását a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek ebbeli leirata alapján, a közigazgatási bizottság, mint erdőrendészeti elsőfokú hatóság (25. §) küldöttség kirendelése által eszközli.

Ezen küldöttség, melynek a kir. erdőfelügyelő hivatalból tagja, az érdeklett feleknek, valamint szükség esetén, részrehajlatlan szakértőknek is meghallgatásával és a birtokosok által, ha ez követeltetnék, kötelességszerüleg bemutatott térképek nyomán, az érdekeltség fokának megállapitása iránt, a felek barátságos megegyeztetését megkisérli, siker esetében a társulatot megalakultnak nyilvánitja, ellenkező esetben pedig az érdekeltségben való részvétel kötelezettségét, valamint az érdekeltség fokát hivatalból állapitja meg s erről a közigazgatási bizottságnak jelentést tesz.

167. § A közigazgatási bizottság e jelentés alapján és ha követeltetnék, egyes érdekelt felek ellenvetéseit meghallgatva, a társulat alakulása iránt határoz.

A meg nem elégedő fél részére 30 napon belül nyitva áll, a reá nézve sérelmesnek vélt határozat ellenében, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez való felebbezés, a ki végérvényesen határoz.

168. § Ha a 30 napon belül felebbezés nem jelentetett be, avagy a felebbezésre a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek, a közigazgatási bizottság határozatát helybenhagyó végzése leérkezett, az alakulás rögtön foganatositandó.

A társulat tényleges megalakulása végett, a közigazgatási bizottság egyik tagját az érdekeltek összehivására megbizza, ki a gyülést megnyitván, annak tagjait a szervezkedésre felszólitja.

A gyülés először is elnököt, pénztárnokot általános szótöbbséggel, munkavezetőt és szükség esetében választmányi tagokat, viszonylagos szótöbbséggel választ, alapszabályait és ügyrendjét megállapitja s mindezeket jóváhagyás végett, a törvényhatóság útján, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek felterjeszti.

Minden erdősitő társulatnak a kir. erdőfelügyelő hivatalból véleményező tagja.

169. § Az elnök az előző § értelmében esetleg választott választmánynyal együtt, különben pedig önállólag intézi a társulat minden ügyeit, intézkedik a részletes műszaki tervezet elkészitése iránt, megállapitja a munkák sorozatát s a végrehajtási időket, elkésziti az évi költségelőirányzat tervezetét s mindezen munkálatát megerősités végett, a társulat közgyülésének előterjeszti, a közgyülés által megszavazott összegeket kiveti és behajtás végett, az illető közegeknál a kellő lépéseket megteszi, a társulat vagyona fölött őrködik és azt nyilvántartja.

170. § A társulat tisztviselő személyzete áll: az elnökből, pénztárnokból és munkavezetőkből, - a mennyiben azonban a társulat pénzbeli ereje nem engedi, hogy külön munkavezetőt tartson, a műszaki teendőket más alkalmazásban levő munkavezetőre vagy erdészre is bizhatja.

171. § Minden erdősitő társulat köteles évenként legalább egy közgyülést tartani és ennek jegyzőkönyvét az illetékes törvényhatóság útján, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek felterjeszteni.

172. § A közgyülés főbb teendői: az erdősités menetéről és folyamatáról az elnök által beadandó jelentés fonalán a legközelebb foganatba veendő munkálatok iránt intézkedni, a részletes műszaki tervezetet, a munkák sorozatát s a végrehajtási időket, úgyszintén az évi költségelőirányzatot megállapitani; a befolyt évi számadásoknak társulati, de nem választmányi tagok által leendő átvizsgálását elrendelni; a számadást a társulati tagokkal átnézhetés végett alkalmas módon közölni, a választmány vagy egyes társulati tagok által előterjesztendő inditványok, javaslatba hozandó alapszabályváltoztatások, ügyviteli rendelkezések fölött tanácskozni, tisztviselőit választani.

Ha a társulat valamely tagjának egy vagy más ügyben kifogása lenne, panaszát a jegyzőkönyve lett bemondás útján hozza illetékes tudomásra.

173. § A költségjárulékot a társulati tagok a társulat pénztárába fizetik be. A félévenkénti hátralékokra nézve azonban rendeltetik, hogy azok közigazgatási úton az egyenes adó beszedésére fennálló szabályok szerint, az adóhivatalok által szedessenek be.

Az elnök gondoskodni fog, hogy e hátralék kimutatása az adóhivataloknak pontosan benyujtassék.

Ezen hátralékok után 6% késedelmi kamat jár, melynek 5/6-od része a társulat, 1/6-od része pedig az adóhivatalok javára esik.

Az adóhivatalok az ilykép beszedett hátralékokat évnegyedenkint a társulati pénztárakba minden kifogás mellőzésével átszolgáltatandják.

174. § A megalakult társulatnak a kisajátitási jog megadatik és az 1868. évi LV. tc. értelmében gyakorlandó; a kisajátitandó ár azonban ott, hol kataszteri tiszta jövedelem állapittatott meg, annak húszszorosát meg nem haladhatja.

A vadászati jogot azon esetben, ha a kisajátitott terület a tulajdonos birtoka által körül van véve és 100 holdat meg nem haladó birtokrész - a földbirtokos gyakorolja mindaddig, mig a következő §-ban megállapitott visszaváltási joga tart.

175. § A magánbirtokos vagy jogutódai jogositva vannak, a kisajátitott és beerdősitett területnek visszaváltása iránt, a beerdősités befejezésére következő év első napjától számitandó 6 év alatt nyilatkozni.

A visszaváltás a kisajátitási árnak s a beerdősitési költségeknek 6% kamattal leendő megtéritése mellett, törlesztés útján, legfeljebb 10 év alatt történhetik.

176. § Az ily területek tulajdona a visszaváltásra nem jogosult más személyekre az előbbi §-ban emlitett határidő előtt telekkönyvileg csak akkor kebeleztethetik be, ha igazoltatik, hogy a visszaváltásra jogosult ebbeli jogával a törvényes határidő alatt élni nem kiván.

177. § A beerdősitéseket az állam előmozditja:

a) a beerdősités alá vett területeknek adómentessé tételével (1875:VII. 6. § c) pont);

b) mag és csemetéknek ingyen kiosztásával;

c) pénzkölcsönökkel azon esetben, ha az erdősités hivatalból rendeltetik el, és az egyesek és társulatok hitelesen kimutatják, hogy a munkát önerejükön teljesiteni képtelenek;

d) pénzsegélylyel azon esetben, ha a beerdősités végrehajtása hivatalból elrendeltetnék és az érdekeltek képesek bebizonyitani, hogy a beerdősités folytán elért előny csekélyebb lesz, mint a beerdősitésre forditott munka és költség.

Ez esetben az állam köteles az elérendett érték és a beerdősitésre forditandó költség közötti különbözetnek megfelelő tőkeösszeget, a munka előhaladásának megfelelő aránylagos évi részletekben, visszafizetésre való igény nélkül, államsegélyképen engedélyezni.

A törvényhozás évről évre fogja meghatározni azon összeget, mely a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által, egyetértőleg a pénzügyministerrel, beerdősitési czélokra kölcsön és államsegélyképen forditható lesz.

A határidőt, mely alatt egyes esetekben a beerdősités teljesitendő, az érdekelt földbirtokosoknak és a közigazgatási bizottságnak meghallgatása után - ugyszintén az állam által esetleg nyujtott pénzkölcsön visszafizetésének, vagy az államsegély folyóvá tételének feltételeit is, a fölmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, a pénzügyministerrel egyetértőleg, határozza meg.

NEGYEDIK CZIM

Az erdei termékek szállitásáról

I. FEJEZET

Szállitás szárazon

178. § Minden földbirtokos tartozik megengedni, hogy idegen erdei termékek bármily mivelési ághoz tartozó földjein, illetőleg magán-útjain átszállittassanak, ha azok az erdőből különben - vagy épen nem, vagy csak tetemesen nagyobb költséggel lennének elhordhatók, azon feltétel alatt, hogy a termékek szállitója a netalán okozandó károk, költségek a használt magánutak és hidak előbbeni jó karba helyezésére szükséges kiadások megtéritésére nézve, az illetékes elsőfokú erdőrendészeti hatóságnál megfelelő pénzbeli biztositékot tesz le.

A fuvarosoknak a szállitmányt szabatosan megjelölő igazolványnyal kell ellátva lenniök.

179. § Az átszállitás szüksége, iránya, tartama és módozatai és lehető legkevesebb kárositással való keresztülvitele, valamint a biztositási összeg iránt, a felek meghallgatása, s a körülmények megvizsgálása után, a közigazgatási bizottság határoz. A határozat ellen a kézbesitéstől számitott 15 nap alatt a fölmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez felfolyamodásnak van helye.

A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister köteles a felfolyamodást 40 nap alatt elintézni, az esetben azonban, ha a ministerium részéről ezen idő alatt intézkedés nem tétetnék - a közigazgatási bizottság határozata végrehajtható.

180. § A szállitás befejezése a szállitó által az alispánnak (törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesternek) bejelentendő, ki a földbirtokost erről 8 nap alatt hivatalosan értesiti.

A szállitó által fizetendő kártéritési összeg megállapitására az illető felek mindenekelőtt barátságos egyességre utasittatnak; ha ez a szállitás befejeztének, a tulajdonossal irásban történt közlése után, 15 nap alatt sikerült vagy ez idő alatt az illetékes biróság előtt kártéritési kereset nem indittatott, - a biztositék a szállitónak visszaadatik; ha pedig a kártéritési kereset a fentebbi határidő alatt beadatott, akkor a biztositék azon birósághoz, mely a kártéritési keresetre nézve illetékes, hivatalból letéteménykép áttendő.

II. FEJEZET

Szállitás a vizen

181. § A tutajozás a hajózható folyókon, valamint azon folyószakaszokon vagy patakokon, melyeken mesterséges vizépitmények létesitése nélkül, eddig is tényleg állandóan gyakorlatban van, a fennálló folyó, csatorna és tói hajózási rendszabályok megtartása mellett, mindenki által szabadon gyakorolható.

Azon nem hajózható folyókon, folyószakaszokon és patakokon pedig, melyeken annak előmozditása érdekében, mesterséges épitmények létesittettek, csak hatósági engedély mellett gyakorolható.

A fausztatás a hajózható folyók azon szakaszain, melyek hajózásra tényleg használtatnak, általában nem gyakorolható; a nem hajózható folyókon, folyószakaszokon és patakokon pedig, csak az alább meghatározott feltételek alatt szerzett engedély mellett eszközölhető.

182. § A fausztatásra vagy tutajozásra és az e czélra szolgáló vizépitmények felállitására az engedélyt az illető törvényhatóság, vagy törvényhatóságok meghallgatása mellett, a közlekedési ministerrel egyetértőleg, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister adja meg.

183. § A tutajozásra vagy fausztatásra az engedély csak annak adható meg, a ki az okozható károkra nézve elegendő biztositékot képes nyujtani.

184. § Olyan folyókon vagy patakokon, melyek mentén, árvédelmi czélokból szabályozási munkák hajtattak végre, vagy vannak folyamatban, az engedély csak azon esetben adható meg, ha az usztatás gyakorlása által az árvédelmi épitkezések nem veszélyeztetnek.

185. § Az engedély a vállalat és befektetendő tőke nagyságával arányban álló időtartamra, legfeljebb azonban 50 évig terjedhető időre adható.

186. § Az engedélyben:

a) megállapitandó azon famennyiség, melyet az engedélyes évenkint leszállitani jogositva van;

b) világosan felsorolandók és megállapitandók azon vizépitmények, melyek a tutajozás vagy usztatás czéljából, nemkülönben azok, melyek a partbirtokosok vagy a viz másnemü használatára jogositottak érdekében létesitendők;

c) esetleg megállapitandó azon évi járulék, melyet az előtte már engedélyt nyert engedélyeseknek a 191. § a) pontja értelmében fizetni tartozik; és

d) meghatározandó azon határidő, a meddig tervszerinti berendezésük befejezendő.

187. § A tutajozás vagy usztatás csak a berendezés teljes befejezése után kezdhető meg.

A szállitandó tutajfák és épületfák a szállitó bélyegével megjelölendők.

A tüzifa csak kötetlen hasábokban szállitható.

188. § Oly vizen, melyen fausztatás vagy tutajozás gyakoroltatik, vagy a melyen erre engedély már adatott ki, újabb engedély csak a jelenlegi jogélvezők, illetőleg engedményesek meghallgatása után adható; még pedig:

1. a mennyiben kitünik, hogy az illető viz az eddigi jogélvezők számára szállitani engedélyezett famennyiségen felül, még több fa leszállitására is alkalmas, ezen többlet erejéig, történt legyen a kérelmezés akár a fausztatás berendezésére kiszabott határidőn belül, akár az usztatási jog tettleges gyakorlatba vétele után;

2. az esetben, ha az illető viz csak a tényleges jogélvezők számára adott engedélyben foglalt famennyiséget képes leszállitani, de bebizonyittatik, hogy az engedmény birtokosai, a berendezés befejezésétől számitott öt éven át, egyszer sem szállitották az engedélyben foglalt összes fatömeget, akkor azon tömeg leszállitására adható újabb engedély, mely az illető engedményesek által valamely évben szállitott legnagyobb famennyiség és az engedélyezett összeg közti különbözetnél nem nagyobb; végül

3. ha valamely viz a tényleges jogélvezők számára szállitani engedélyezett tömegnél több faanyag leszállitására alkalmas, az illetők azonban a berendezés befejezésétől számitott 5 év alatt, az engedélyezett tömeget egyszer sem szállitották le; ez esetben szállitási engedély adható azon tömegre, mely a szállitásra engedélyezett és a tettleg leszállitott tömeg közötti külömbözetből, valamint az engedélyezett tömeg határán felül elszállitható mennyiségből áll.

Ily esetben a jogositottak mindenikének usztatási idő szabatik, mely alatt az usztatást, kártérités terhe alatt, befejezni tartozik.

189. § Ha a jogtulajdonos időhöz nem kötött kizárólagos jogot képes kimutatni, másnak újabb engedély, a jelen törvény kihirdetése után számitott 50 év alatt, csak a kizárólagos jogtulajdonos beleegyezésével adható.

A kizárólagos usztatási vagy tutajozási joggal birók azonban kötelesek a szállitás tekintetében, az illető usza-vizre utalt erdőbirtokosoknak - a mennyiben azokkal a fausztatás teljesitésére nézve megegyezni nem tudnának s a mennyiben saját fájuk leszállitása ez által nem akadályoztatnék, az usztatást vagy tutajozást megengedni, vagy azoknak a szállitásra előkészitett fakészleteit, a helyi árak mellett megvenni, vagy a költségek megtéritése mellett leusztatni.

Ha az illető usza-vizre utalt valamennyi erdőbirtokos fája nem lenne leszállitható, akkor az elsőség azt illeti, kinek fája a kizárólagos usztatási vagy tutajozási jog birtokosának leszállitandó fakészletéhez legközelebb esik.

190. § Ha ugyanazon vizen többeknek adatik usztatási engedély, mindenik engedélyesnek usztatási idő szabandó meg, mely alatt az usztatást kártérités terhe alatt befejezni tartozik.

Az egyes engedélyeseknek megszabandó usztatási idő megállapitásánál az elsőség a korábbi jogélvezőket illeti, a többi szállitani óhajtókra nézve, a kellőleg felszerelt folyamodvány benyujtásának ideje, az ugyanazon időben beadott folyamodványoknál, a szállitandó fa nagyobb becsértéke ad elsőséget.

191. § Az, ki oly vizen nyer szállitási engedélyt, melyen az usztatás vagy tutajozás már gyakorlatban van, tartozik:

a) az addigi jogélvezőknek, a vállalat berendezésére tett költségek megtéritése fejében, a szállitandó famennyiség és használati idő arányában, az engedélyben megállapitandó évi járulékot fizetni; ugyszintén a fentartási költségeket, valamint az esetleges kártéritéseket is, az engedélyben megállapitandó részben viselni;

b) a szállitás czéljából általa netán újabban létesitett folyó- vagy patakszabályozások, vagy más a szállitásra szolgáló épitmények használatát a raktári helyiségek és mesterséges kikötők kivételével, a szállitásra korább jogosultaknak ingyen, - a későbbi engedményeseknek pedig ezen §, a) pontja szerint megengedni. Az általa létesitett épitmények költségeinek, a szállitásra korább jogosultak által leendő megtéritésére, igényt nem tarthat.

192. § A tutajozásra vagy fausztatásra szükséges engedély iránti folyamodás, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnál nyujtandó be.

Folyamodó köteles a szállitandó famennyiséget és annak választékát (sortiment) kimutatni és kérvényéhez a folyó vagy patak azon szakaszának tervrajzát mellékelni, melyen a tutajozás vagy usztatás érdekében vizműveket létesiteni kiván.

Ezen tervrajzban úgy a már létező vizépitmények, különösen malomgátak, minden csatornák, véd- és szabályozási művek, valamint az usztatás vagy tutajozás czéljaira felállitani szándékolt vizépitmények, nemkülönben a folyó vagy patak medrét vagy vizjárását módositó munkálatok, világosan feltüntetendők.

Köteles végre folyamodó tüzetesen kimutatni azt, miként szándékozik a tutajozás vagy fausztatás érdekeit a folyón vagy patakon létező malmok vagy más iparüzletek, vagy az öntözési telepnek, a viz használata iránt korább szerzett jogaival összeegyeztetni.

193. § A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister a folyamodványt mellékleteivel együtt, véleményezés végett leküldi az érdekelt törvényhatóságnak vagy esetleg törvényhatóságoknak.

194. § Ha olyan vizen való tutajozásra vagy usztatásra kéretik az engedély, melyen a tutajozás vagy fausztatás a folyamodvány beadását megelőző legalább öt egymásután következő éven át nem gyakoroltatott, vagy ha a tutajozás vagy usztatás volt ugyan gyakorlatban, de az engedélyért folyamodó az usztatás czéljából az illető folyón, vagy patakon új vizépitményeket szándékozik létesiteni, az érdekelt és jelesen a folyó vagy patak mentén levő községek, továbbá a folyón vagy patakon létező malom vagy más iparüzletek és az öntözési telepek tulajdonosai, a törvényhatóság alispánja vagy hasonló állású tisztviselője által, a folyamodványnak a törvényhatósághoz leérkezése után, 8 nap alatt, kézbesités útján értesitendők.

A tervek a kihirdetési napon túl, közszemlére 30 napig kitéve maradnak.

Minden a tervezetre vonatkozó nyilatkozatok és észrevételek az illetékes hatósághoz ezen idő alatt nyújtandók be.

Később beadott észrevételek tekintetbe nem vétetnek.

195. § Ha oly vizen való tutajozásra vagy usztatásra kéretik az engedély, melyen tutajozás vagy usztatás már gyakoroltatik, vagy e melyen erre engedély már adatott és újabb vizépitményeket a folyamodó létesiteni nem szándékozik; azok, kik a tutajozást vagy usztatást tényleg gyakorolják, vagy erre engedélyt nyertek, a törvényhatóság alispánja vagy hasonállású tisztviselője által, a folyamodványnak a törvényhatósághoz leérkezése után, 8 nap alatt kézbesités útján értesitendők.

A tervek az értesités napján túl 30 napig általuk megtekinthetők.

Minden, a tervezetre vonatkozó nyilatkozatok vagy észrevételek ezen idő alatt nyujtandók be.

Később beadott észrevételek tekintetbe nem vétetnek.

A 30 nap eltelte után az összes iratok és tervek az érdekeltek részéről beérkezett nyilatkozatokkal együtt, legfeljebb további 15 nap alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez felterjesztendők, ki az engedély tárgyában a 182. § szerint végérvényesen határoz.

196. § A fausztatás vagy tutajozás joga megszünik:

a) ha az idő, melyre az engedélyeztetett, lejárt;

b) ha a jogositott a vállalat berendezését az arra megszabott idő alatt elmulasztotta.

197. § Az esetben, ha a szállitási jog a jelen törvény kihirdetése előtt bármi czím alatt 50 évnél hosszabb vagy határozatlan időre szereztetett meg, a szállitási jog a jelen törvény kihirdetésétől számitott 50 év után megszünik, még az esetben is, ha a jog annak idejében kizárolagosan szereztetett volna meg, ezen utóbbi esetben azonban a volt kizárólagos jogtulajdonos az ujabbi engedély megnyerésére előjoggal bir.

198. § A kisajátitási jog, a jelen törvény értelmében engedélyezendő tutajozás és fausztatás czéljából szükséges folyó- vagy patakszabályozások, vagy másnemű vizépitmények végrehajtására, vagy az usztatott vagy tutajozott fának a gereblyéknél való kifogására és elhelyezésére szükséges területek megszerzésére, az 1868. évi LV. törvénycikk értelmében, az engedélyesnek megadatik.

199. § A fausztatást vagy tutajozást gyakorlók tartoznak azon partrészeket, épületeket, viz- és útépitményeket, melyek a tutajozás vagy fausztatás által veszélyeztetnek, saját költségükön védmüvekkel biztositani.

A mennyiben az engedélyben felsorolt ilynemü vizépitmények azon czélra, hogy a veszélyeztetett partrészeket, épületeket, viz- és útépitményeket, a tutajozás vagy fausztatás által való kárositástól megóvják, a gyakorlatban elégtelennek bizonyulnának, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, a közmunka- és közlekedési ministerrel egyetértőleg, a tutajozás vagy fausztatás megkezdésétől számitandó három évig újabb biztositási épitkezések létesitését, vagy a meglevők átalakitását az engedély különbeni megszüntetésének terhe alatt elrendelheti.

A tutajozási vagy usztatási engedély megadása után, mások által saját czéljaikra felállitott épületeket és vizépitményeket, a tutajozás vagy fausztatás általi megkárositás ellen tulajdonosaik, nem pedig az usztatást gyakorlók tartoznak megvédeni.

200. § A zsilip-, gát- és malomtulajdonosok, vizépitményeiknek a tutajozások vagy usztatók költségén és a hatóság által megengedett módon leendő olynemű átalakitását, hogy ez által a tutajozás vagy usztatás lehetővé tétessék, nem gátolhatják.

Ha a tutajozás vagy usztatás másként eszközölhető nem lenne, kötelesek beleegyezni abba, hogy üzletük bizonyos, az usztatási engedélyben előre meghatározott vagy a szükség szerint, a hatóság által később megállapitandó időszakban és tartam alatt szüneteljen; mely szünetelésért a tutajozást vagy usztatást gyakorlók a hatóság által megállapitandók kártéritést a szünetelés beállta előtt előre megfizetni kötelesek.

201. § Az usztatás vagy tutajozás által okozott károkért a vállalkozó teljes kártéritéssel tartozik, ha azonban a kár nem csupán tutajozás vagy usztatás miatt támadt, akkor annak csak aránylagos része téritendő meg a vállalkozó által.

Azok, kik az usztatási vagy tutajozási jog gyakorlására szolgáló épitményeket, utakat, partokat stb. megrongálják, vagy a jogosan gyakorolt usztatást és tutajozást akadályozzák, az illető jog birtokosának mindenben teljes kártéritéssel tartoznak.

202. § A fausztatásra vagy tutajozásra jogositottak s azok munkásai, a mennyiben ez a szállitás eszközlése szempontjából elkerülhetlenül szükséges, közvetlen a viz partján fekvő földeken szabadon járhatnak.

Az okozott károkat azonban a vállalkozók a föld birtokosának megtériteni kötelesek.

203. § A fausztatók kötelesek a szállitás megkezdését legalább 8 nappal megelőzőleg mindazon törvényhatóságoknak bejelenteni, melyeknek területén az usztatás eszközöltetni fog, - kötelesek továbbá a fausztatók a leusztatandó anyagok útjába eső malomgát- és zsilip-tulajdonosokat, az usztatás inditásáról legalább 24 órával előbb értesiteni.

Oly kisebb vizeknél azonban, melyeken az usztatás megkezdhetése közvetlenebbül van az időjáráshoz kötve, az usztatásnak (a kedvező körülmények be nem állta esetében) a bejelentett napon meg nem kezdése, mulasztásnak nem tekinthető, ha az a 8 napnak letelte után beállott legelső kedvező vizállásnál megindittatik.

204. § Az usztatás befejezését a fausztatók az azt követő 8 nap alatt úgy a törvényhatóságoknak, valamint mindazon községeknek is tartoznak bejelenteni, melyeknek területén az usztatás történt.

A községek kötelesek ujabb 3 nap alatt az érdekelt parbirtokosokat hirdetmény útján felhivni, hogy az usztatás által netalán szenvedett káraikra nézve, ha keresetet akarnak inditani - a mennyiben ezt még nem tették volna, - az illetékes biróságnál 15 nap alatt, az alább leirt következmények terhe alatt megtegyék.

A hirdetmény szokásos módon közzéteendő s a községházánál 15 napon át nyilvánosan kifüggesztendő.

A megtörtént kihirdetésekről jegyzőkönyv veendő fel, melyben a hirdetmény szóról szóra beigtatandó, s ugy a községi biró, valamint a községi jegyző és két helybeli lakos által, kik a hirdetésnek tanui voltak, aláirandó.

205. § A ki a hirdetés után következő 30 nap alatt, kártéritési igénye iránt, a keresetet meg nem inditja, az kereseti jogát elveszti.

206. § A ki engedély nélkül fát usztat vagy oly folyó- vagy patakszakaszokon, melyeken engedély kivántatik meg (181. §) tutajoz, vagy a ki engedély nélkül vagy a hatósági rendelettől eltérőleg vizépitményeket állit fel, vagy az usztatás és tutajozás czéljaira szükséges épitkezéseket, folyó- és patakszabályozási munkálatokat tesz (182. §), erdőrendészeti áthágást követ el, s 100-1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A ki az usztatás megkezdését vagy annak befejezését kellő időben be nem jelenti (203. és 204. §) 10-100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

207. § Ha az engedély nélküli épitkezés vagy az usztatás és tutajozás czéljaira engedély nélkül foganatositott folyó- és patakszabályozás másokra nézve káros, tartozik az épitkező, a pénzbüntetésen kivül, az előbbeni állapotot saját költségén helyreállitani, különben az az ő költségén eszközlendő.

ÖTÖDIK CZIM

Az országos erdei alapról

208. § A jelen törvény alapján a kártéritésen felül fenmaradt behajtható pénzbüntetésekből és az elkobzott tárgyak eladásából befolyt összegek 1/5 részben az illető községi szegény vagy betegápolási alap, 4/5 részben a képezendő országos erdei alap javára fordittatnak.

209. § Az erdészeti czélokra szolgáló országos erdei alapot a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister kezeli.

HATODIK CZIM

Zárhatározatok

210. § A jelen törvény életbeléptetésének idejét, annak kihirdetése napjától számitandó egy év alatt, a kormány külön rendelet által határozza meg.

Azon közbeneső időre, mig ezen törvény 2. és 18. §-nak rendelkezései életbe fogtak lépni, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister, a mennyiben tudomására jönne annak, hogy a 2., 4., 5. és 17. §-ban az állam felügyelete alá helyezett erdőkben czélszerütlen, és az erdő-állagot megtámadó üzem folytattatnék, azt esetről esetre rendeleti úton betiltja s a tulajdonosnak, az erdőfelügyelőnek és a közigazgatási bizottságnak meghallgatásával, azon erdők számára ideiglenes gazdasági tervet állapit meg.

211. § Az 1807. évi XXI. tc. és az erdélyi részekben fennálló erdészeti szabályok ezen törvény életbeléptetésével hatályon kivül helyeztetnek, az azoknak értelmében elrendelt zárlatok, - a mennyiben azok magánerdőbirtokosokra vonatkoznak, - a jelen törvény kihirdetésétől számitandó egy év alatt, - a mennyiben pedig a jelen törvény 17. §-ában emlitett erdőkre intéztettek, - azon időponttól fogva feloldottaknak tekintendők, a melyben a zár alatt levő erdőrészre nézve a jelen törvényben megszabott gazdasági terv érvénybe lép.

212. § Az 1807:XX. törvénycikk, valamint a mezei rendőrségről szóló 1840:IX. tc., ugyszintén a vizek és csatornákról szóló 1840:X. tc. intézkedései, a mennyiben a jelen törvénynyel ellenkeznek, - a hatályon kivül helyeztetnek.

213. § A jelen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi, továbbá az igazságügyi, pénzügyi, belügyi és közmunka- és közlekedési ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére