Köztudomású tény, hogy a Tisza és annak mellékfolyói mentében alakult vizszabályozó és ármentesitő társulatok, a partvédelmi munkálatok befejezésére, már évek óta egy nagyobb kölcsön felvételét tervezik.
A tisza-völgyi központi bizottság ezen kölcsön összegét 20 millió forintra tervezte, mely összegből az első évre előreláthatólag legfeljebb 6 millió forint lenne szükséges. Ezen tervezett kölcsön beszerzése azonban a jelenlegi viszonyok között és oly gyorsan, mint azt az ügy sürgőssége igényli, folyóvá nem tehető, mert a munkálatokhoz az árvizek lefolyása után azonnal hozzá kell fogni, - ezen kivül, miután a kormány szándéka, mint azt a ministerelnök a törvényhozás két házában kijelentette, a Tisza-szabályozási összes munkálatokat szakértők által újra megvizsgáltatni, - az ezek által esetleg megállapitandó szabályozási terv alapján lesz csak megállapitható azon összeg, mely ezen terv következetes keresztülvitelére szükséges.
Másrészt a Tiszának és mellékfolyóinak vidékére nézve, azon roppant nagy szerencsétlenség után, mely azt jelenleg érte, életkérdéssé vált, hogy az ármentesitő társulatok azon helyzetbe jussanak, hogy az elhalaszthatlan partvédelmi munkálatokat azonnal foganatba vehessék, és azokat legrövidebb idő alatt befejezhessék, a társulatok nagy része pedig nincs azon helyzetben, hogy a tagjait ért súlyos csapások után, ezt saját erejükből tenni képesek legyenek.
Ily viszonyok közt addig is, mig a felveendő általános Tiszai kölcsön összege megállapitható és az folyóvá tehető leszen, a czélnak legjobban megfelel az, hogy a társulatoknak előlegkép oly összegek adassanak, melyek lehetővé teszik, hogy a szükséges munkálatokat azonnal foganatba vehessék, s ezt nem lehet máskép létesiteni, mint az állam közvetitése által.
A szakértői vélemények és azok által tett számitások szerint, a társulatok részéről a partvédelem szempontjából rögtön foganatba veendő munkálatok létesitésére a folyó és az 1880-ik évben mintegy 7-8 millió forint o. ért. összeg fog szükségeltetni. Ezen számitás alapitva van a társulatok által kimutatott szükségletre is.
Miután a kormány, mint már fönnebb megjegyzém, a Tisza vidékének megmentésére, ezen előlegeknek megadását mellőzhetlennek véli, a jelen törvényjavaslatban a pénzügyminister számára felhatalmazás kéretik arra, hogy ő a szóban levő előlegeket folyósithassa és az arra szükséges összegeket hitelművelet útján beszerezhesse.
A törvényjavaslat részleteiben (2-7. §-okban) körülirja azon feltételeket, melyek alatt a vizszabályozó és ármentesitő társulatok állami előlegeket nyerhetnek; megállapitja az ezen előlegek után fizetendő kamatok százalékát, meghatározza - eltérőleg az 1871. évi XXXIX. törvénycikk rendeléseitől - a kamatok esedékességének idejét, azok beszedésének és behajtásának módját, és végre azon módot, melyen a nyert előlegek visszafizetendők lesznek.
A törvényjavaslat 3-ik §-ában emlitett kamatláb megfelel azon kamatnak, mely mellett az előlegek fedezésére szükséges hitelműveletet biztositani sikerült. A hitelművelet ugyanis oly módon köttetett meg, hogy az adott előlegek kamatja 1 1/2 %-kal magasabb azon kamatlábnál, melyet az osztrák-magyar bank a váltó-leszámitolásokra nézve állapitott meg, s azért a törvényjavaslatban csak a folyó 1879. évre lehetett a kamatlábat határozottan megjelölni, az 1880-ik évre és esetleg a következő évekre pedig a kamatláb magasságának megállapitását, a bank-kamatláb minőségétől kellett függővé tenni. Minthogy azonban évek hosszú során át a bank-kamatláb 4 1/2 százaléknál magasabb nem volt, a kamat emelkedésének esete előreláthatólag nem fog beállani; a tervezett többi intézkedések szükségesek arra, hogy egyfelől az adott előlegeknek a kitűzött czélra forditása biztositva, másfelől pedig az előlegeket kiszolgáltató államkincstár érdeke, minden irányban megóva legyen.
