A berlini szerződés XXV. czikke értelmében elfoglalt Bosnia és Herczegovinának ugyanazon szerződés értelmében az osztrák-magyar monarchia által leendő igazgatása szükségessé teszi azon kérdésnek megoldását: kereskedelmi és vámpolitikai szempontból mikép igazgattassék ezen két tartomány.
Ezen kérdés annyival égetőbbé vált, minthogy az e tekintetben Bosnia és Herczegovinának az elfoglalás alkalmával tényleg talán kormányzata nemcsak az osztrák-magyar monarchia gazdasági érdekének egészben véve és teljesen meg nem felelt, hanem maguknak az elfoglalt tartományoknak közgazdasági fejlődésére ép ugy, mint pénzügyi helyzetére nézve előnyösnek nem volt tekinthető.
Ugyanis Bosnia és Herczegovina kereskedelmi és vámpolitikai viszonyai az e részben Törökországban általában fennálló módon voltak szabályozva. Ezek szerint Bosnia és Herczegovinában az értékvámrendszer van alkalmazásban, még pedig ugy, hogy a kivitelre kerülő árúk az érték 1 %-ával, a bevitt árúké pedig általában az érték 8%, illetőleg az osztrák-magyar monarchiából bevitt árúk a Törökországgal 1862-ben kötött szerződésünkhöz mellékelt pótczikkek értelmében az érték 6%-ával vámoztatnak meg. Mig azonban az értékvámozással járó kellemetlenségek elháritása végett, s a forgalom biztositása okából, illetőleg az érték szerint vámozó hivatalnokok önkényszerű eljárásának lehetőleg mellőzése végett Törökország számára a tőlünk kivitelre kerülő árúk értéke időnként közös egyetértéssel megállapittatott, s igy a vámozásra biztos alap jelöltetett ki, addig a Bosniába való bevitel számára ily érték-megállapitás közös egyetértéssel nem készült s igy itt a vámdíj szedése nagyrészt tisztán a hivatalnokok önkényétől függött.
Igy találta a vámügy szervezetét az osztrák-magyar monarchia közös kormánya, midőn e tartományok administratióját átvette, s azt egyelőre csakis annyiban módositotta, hogy az országokat Törökország felől is vámilag elzárta.
Ezen vámrendszer nem felel meg Bosnia és Herczegovina közgazdasági állapotának; és pedig nem azért, minthogy a kivitelt vámokkal terheli, pedig őstermelő ország, melynek kivitele leginkább gabonanemekben, fában, aszalt gyümölcsben, állatokban és állati terményekben áll, a melyben ezen többnyire terjedelmes és nehezen szállitható nyers czikkek szállitása amugy is a hiányos közlekedési eszközök folytán költséges és nehéz: ily ország érdeke a kivitelnek könnyebbitését, nem állami adókkal, vámokkal való terheltetését követeli. De pénzügyi tekintetben sem nyujt e rendszer előnyeket; mert vámtarifa, mely kivétel nélkül minden czikkre 6%-os vámot szab, nem adhat pénzügyileg oly előnyt, mint a milyent az ország fogyasztási képessége szolgáltatna akkor, ha egyes nagyobb vámot könnyen eltűrő fontosabb fogyasztási árútól (pl. kávé, rizs, déli gyümölcs stb.) magasabb vámok szedetnek, s ezzel szemben a kisebb jelentőségű vagy épen adót nehezen tűrő árúk inkább egészen adómentesen hagyatnak. Közigazgatási szempontból pedig az értékvámrendszer annyi visszássággal jár, és helyes keresztülvitele még alkalmas és értelmes hivatalnokok rendelkezése mellett is oly szigorú ellenőrző készüléket tesz szükségessé, hogy ezen állapotnak mellőzése már ez okból is kivánatosnak tünt fel.
Mindezek mellett az ezen ország elfoglalásával és igazgatásával megbizott osztrák-magyar monarchia közgazdasági igénye méltán követeli, hogy az az ország, a melynek elfoglalása reá nézve terheket rótt, legalább közgazdaságilag oly viszonyba hozattassék vele, hogy termékeinek és iparczikkeinek biztos piaczául szolgáljon, hogy ne szedessenek az osztrák-magyar monarchiában előállitott termékek után egy általunk igazgatott országban beviteli vámok, és ne következzék be az a helyzet, a mely az eddigi vámrendszernek további fentartása mellett nem épen lehetetlen, hogy az igy elfoglalt országban a lakosok szükségleteinek fedezésére nem az osztrák vagy magyar czikkek, hanem igenis angol, franczia és olasz czikkek használtassanak, s ekként esetleg a helytelen vámintézkedések folytán tényleg egy általunk elfoglalt és igazgatott országban az idegen verseny nagyra növesztetik és idővel természetes helyzetünk mellett azon szomszéd országból is kiszorittatunk.
Mily jelentőséggel bir a magyarországi ipar- és forgalmi viszonyokra Bosnia és Herczegovina, kitünik az e részben rendelkezésre álló adatokból is. Ugyanis az 1866-75. évi bevitel adatai szerint, az osztrák-magyar monarchiából Bosnia- és Herczegovinába évenkint bevitetik:
| Az osztrák-magyar monarchiából | Az osztrák-magyar monarchián át | Összesen | ||
| czukor | 8,894 vámmázsa | 8,251 vámmázsa | 17,146 vámmázsa | |
| gyümölcs- és kerti termények | 5,589 vámmázsa | 8,432 vámmázsa | 14,021 vámmázsa | |
| gabona | 2,304 vámmázsa | 7,100 vámmázsa | 9,404 vámmázsa | |
| liszt és őrlemény | 2,395 vámmázsa | 5,195 vámmázsa | 7,590 vámmázsa | |
| sör | 4,776 vámmázsa | 113 vámmázsa | 4,789 vámmázsa | |
| bor | 4000 vámmázsa | 3,502 vámmázsa | 7,503 vámmázsa | |
| szesz | 7,560 vámmázsa | 14,576 vámmázsa | 22,137 vámmázsa | |
| só | 112,361 vámmázsa | 84,834 vámmázsa | 197,195 vámmázsa | |
| vas és pléh | 1,113 vámmázsa | 6,243 vámmázsa | 7,257 vámmázsa | |
| papir | 300 vámmázsa | 986 vámmázsa | 1,287 vámmázsa | |
| faárúk | 1,419 vámmázsa | 479 vámmázsa | 1,899 vámmázsa | |
| üveg és üvegárúk | 325 vámmázsa | 1,468 vámmázsa | 1,793 vámmázsa | |
| agyagárúk | 2,330 vámmázsa | 563 vámmázsa | 2,894 vámmázsa | |
| vasárúk | 2,579 vámmázsa | 3,327 vámmázsa | 5,906 vámmázsa | |
| fémárúk | 303 vámmázsa | 802 vámmázsa | 1,106 vámmázsa | |
| szappan és gyertya | 258 vámmázsa | 1,433 vámmázsa | 1,692 vámmázsa |
Ezen adatok kiegészitéseül szolgálhatnak azon forgalmi adatok, a melyek a Bosnia és Herczegovinával szemben fekvő magyarországi vámhivatalok forgalmát feltüntetik, és a melyek a jelen előterjesztéshez csatoltatnak.
Ha igy érdekeink kivánják azt, hogy árúinkkal lehetőleg vámok fizetése nélkül juthassunk az elfoglalt országokba, ezen utóbbiaknak közgazdasága is nagy előnyt találna abban, ha ismét az onnan kivitelre kerülő árúczikkek hozzánk lehetőleg könnyebben, vámok fizetése nélkül volnának hozhatók.
A földrajzi fekvés és másrészt természetes viszonyok ép ugy, mint művelődési állapot különböző volta Bosniát és Herczegovinát arra utalják, hogy termékeinek legnagyobb részét csak az osztrák-magyar monarchiába, vagy azon keresztül vigye ki. Ezen kivitelnél a termények egy része (jelesül a fa, gabonanemüek, len, kender stb.) már most is általános vámtarifánk értelmében vámmentesen jöhet be, de más nevezetesebb kiviteli czikkek, jelesül az állatok és az aszalt szilva vámok alá esik.
Ezen országoknak az osztrák-magyar monarchia felé irányuló forgalma ép ugy, mint kereskedésünknek ezen országokba való törekvése egységes forgalmi területnek létesitését, illetőleg a köztünk fennálló határvámvonalnak megszüntetését és a teljesen szabad forgalomnak létrehozatalát teszi indokolttá. Ha még tekintetbe vétetik azon jótékony hatás, melyet mind közgazdasági téren, mind főkép mívelődési téren egy a míveltség magasabb fokán álló ország szabad forgalma egy alacsonyabb míveltségü nép kebelében létesit, - ha figyelembe vétetik, hogy politikai tekintetben is, Bosnia és Herczegovinának biztos és erélyes kormányzata mennyire gyámolittatik a szabad forgalom által minden téren fejlesztett haladás által: - ugy Bosniának és Herczegovinának a közös vámterületbe vonása közgazdaságilag igazolt törekvésnek fog feltünni.
Az osztrák-magyar általános vámterület szempontjából, az emlitett országoknak a vámterületbe való feltétele pénzügyileg sem mondható hátrányosnak. Nem tekinthető hátrányosnak a vámjövedelem szempontjából, minthogy Bosnia és Herczegovina az általános vámterületbe csakis aszalt szilvát és állatokat hoz be, a mely után vám jár; a többi czikkek már most is vámmentesek.
A vámjövedelem, a melyet Bosnia és Herczegovinával szemben fekvő magyar vámhivatalok feltüntetnek, az utolsó öt év átlaga szerint 192,000 forint; ugyanis a vámjövedelem tett:
1874-ik évben 151,456 forintot
1875-ik évben 256,679 forintot
1876-ik évben 240,978 forintot
1877-ik évben 154,657 forintot
1878-ik évben 160,054 forintot
Ezzel szemben azonban Bosznia és Herczegovinának a vámterületbe felvétele által a vámjövedéket illetőleg az az előny kinálkozik, hogy a határőrizet könnyebbé és egyszerűbbé válik. A magyar korona területén, jelesül a Száva mentén végig nyuló határvámvonal 605 kil. hosszában épugy, mint Dalmátiának 300 kilométerre terjedő vámvonala nehezen őrizhető határ. Ezen 905 kilométerre terjedő vámhatár helyett a megnagyobbitott vámterületen összesen csak 470 kilométer (ugyanis Szerbia felé 230 kil., Törökország felé 96 kil. és Montenegro felé 144 kilométer) vámhatár lesz, és ez is oly természetű, hogy őrzése általában könnyű, s az onnan jövő csekély forgalom mellett nem költséges.
Végül figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy a határvámvonalnak az emlitett járatlan vidékekbe való áthelyezése, s még inkább a Száva mentében eddig fennállt határvonal megszüntetése következtében elhárittatik az a hátrány, a melyet eddig a kincstár a só- és dohány-, ugy nemkülönben az adóvisszatérités alá eső tárgyak, különösen a czukor- és szesznek becsempészete folytán eddig szenvedett.
Mindezen okok arra vezérelték a kormányt, hogy Bosnia és Herczegovinának az osztrák-magyar vámterületbe felvételét helyeselje, s ennélfogva ő Felsége többi királyságai és kormányaival egyetértőleg a törvényhozás elé, a felvétel tényleges keresztülvitele végett, a szükséges törvényjavaslatot előterjessze.
Az előterjesztett törvényjavaslat az 1878:XX. törvénycikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség alapján készült és mindazon közgazdasági ügyekre terjeszkedik, a melyek az emlitett szövetség által a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt tisztába hozattak, és ezuttal Bosnia és Herczegovinát illetőleg szabályozandók voltak.
Egységes vámterület szándékoltatván, a vámterületbe felvett új területek számára is az eddigi vámterületen érvényes vámeljárás honosittatik meg. (3. és 4. §.)
Saját vámterületünkön a főelv a szabad forgalom és a szabad mozgás lévén, ugyanezen elvek alkalmaztatnak a vámterületbe kapcsolt országokra nézve is, a mennyiben a közbeneső forgalom teljesen vámmentessé tétetik (1. §), az ipar és kereskedés űzésére a szabad letelepedés ugyanazon mérvben biztosittatik, a milyenben az az osztrák-magyar vámterületen már jelenleg engedtetik. (11. §.)
A szabad forgalom korlátozására nézve csakis azon megszoritások alkalmaztatnak Bosnia és Herczegovinában is, a melyek eddig nálunk érvényesek, s a melyek az egyedárúság (5. §), továbbá a szabadalmak, mustrák és árújegyek (9. §), végül az arany- és ezüstárúk forgalmára (8. §) vonatkoznak.
Mindazon gazdasági viszonyok, a melyek egységes forgalmi területen egységes rendezést igényelnek, a vámterületbe felvett országokban is megfelelően, az ottani viszonyok figyelembe vételével rendeztettek; igy történt ez a közvetett fogyasztási adókkal, különösen a czukor-, sör- és pálinka-adóval (5. §), a pénzrendszerrel (6. §), a mértékrendszerrel (7. §) és a póstaügygyel (10. §).
Az új egységes vámterület jövedelmeit illetőleg, az osztrák-magyar monarchia két fele közt az eddigi törvényes intézkedések változatlanul meghagyatnak. Bosniát és Herczegovinát illetőleg pedig a következő elvek mondatnak ki:
a) a megnagyobbitott vámterület vámjövedelme közös jövedelmet képez, a melyből Bosnia és Herczegovina egyelőre évi 600,000 forintot kap (13. §); a közös vámjövedékből úgy, mint eddig fizettetnek az adóvisszatéritések, de az egyes adóterületek megterheltetése az 1878:XIX. törvénycikk értelmében érvényesittetik.
b) a só- és dohány-monopolium, valamint a czukor-, szesz- és sör-adóra nézve Bosnia és Herczegovina külön területet képez, annyiban, a mennyiben a nálunk érvényes törvények és berendezés szerint kezelendő egyedárú vagy adóág jövedelme kizárólag Bosnia és Herczegovináé.
Az ezen elvek szerint készült törvényjavaslat részletei, valamint azok indokai a következőkből vehetők ki:
Az 1-ső §-ban kimondatik az elv: hogy Bosnia és Herczegovina az általános osztrák-magyar vámszövetségbe felvétetik és hogy ennélfogva ezen vámterületen a forgalom tökéletesen vámmentes. A megnagyobbitott vámterületnek természetes következménye az eddigi vámhatároknak megszüntetése és azoknak Szerbia, Törökország és Montenegro felé való áthelyezése.
A 2-ik § elv gyanánt kimondja, hogy Bosnia és Herczegovinában a következő 3-12. §-ok intézkedései szerint életbeléptetendő törvények, szabályzatok és berendezések a tervbe vett vámegyesülésnek föltételei, s igy elvileg azoknak életbeléptetését követeli; egyuttal pedig kötelességévé teszi a kormánynak azt, hogy ezen feltételek teljesitéséről, azaz az illető intézkedéseknek Bosnia- és Herczegovinában leendő tényleges keresztülviteléről gondoskodjék.
A 3-ik § a vámügyet szabályozza. A vámügyre nézve mindazon törvények, a melyek az általános vámterület mindkét területén jelenleg is tökéletesen egyenlők, milyenek a vámtarifa, a fennálló kereskedelmi és vámszerződések; mindazon rendeletek, melyek a vámtarifa szabályozására és keresztülvitelére vonatkoznak, (pl. a vámoknak aranyban fizetéséről, az egyes árúk mikénti vámkezeléséről stb. szóló rendeletek), Bosniában és Herczegovinában is érvényre emeltetnek; holott ellenkezőleg mindazon szabályok és intézkedések, melyek az osztrák-magyar vámterület két területén nem tökéletesen egyenlők, hanem csak egyenlő elvek szerint szabályoztatnak, Bosnia és Herczegovinában is a két kormány által kidolgozott, és az emlitett egyenlő elvek alapján szabályozott intézkedések fognak szerveztetni. Ekként a vámügy Bosnia és Herczegovinában a vámjövedék közösségének megfelelően, egészen oly módon lesz szervezve, a mint azt az eddigi általános vámszabályok az eddigi vámterületen megállapitják.
Ezen §-ban arról az esetről is gondoskodik a törvényjavaslat, hogy ha Bosznia és Herczegovinának külön viszonyai esetleg a vámügyeket illetőleg külön intézkedést tennének szükségessé. Ily körülmények közt is a vámintézkedések tekintetében az eddigi eljárás tartandó fenn, azaz a vámügyekre nézve ezentúl is a magyar és osztrák szakministerek illetékesek még akkor is, ha az ügy tisztán bosniai vagy herczegovinai viszonyt érint. Bosnia és Herczegovina igazgatása ugyan meg fog hallgattatni ily kérdésekben, az intézkedés azonban az eddigi vámterület két kormányának tartatik fenn.
Végre Bosnia és Herczegovinának harmadik államokkal szemben a gazdasági viszonyok tekintetében való képviseltetése is szabályoztatik. E részben ugyanazon módozatok, melyeket az osztrák-magyar vámszövetség ezen ügyekre nézve (a III. czikkben) megállapitott, továbbra is fentartatnak, vagyis: az intézkedés Bosnia és Herczegovinának ezen érdekéről, a két fél szakministereinek megállapodása alapján, a külügyi ministerium által fog eszközöltetni.
A 4-ik §-ban a vámügynek kezelése és a vámügyekre vonatkozó esetek elintézési módja szabályoztatik. Itt is fő elvül az szolgál: hogy a vámügy, mint közös vámjövedék, az eddigi vámterület két kormánya által intéztessék, mely elv legbiztosabban akkép lett volna keresztülvihető, ha a vámszolgálat az új határok egyrészében magyar, a többi részekben pedig osztrák pénzügyi közegek által végeztetett volna, vagyis ha a Száva mentén lévő magyar vámhivatalok (vagy egy részük) eddigi teendőikkel, függőségükben és a magyar pénzügyministeriumnak való alárendeltségükben a Drina mellé rendeltettek volna, és a dalmát határon levő hivatalnokok Novibazár és Montenegro irányában telepittettek volna le.
Ezen sok tekintetben kedvező berendezés mindazáltal számos gyakorlati nehézséggel jár. Egyrészt költségesebb, mert az egész vámhatár mentében tisztán vámügyi szempontból őrök felállitását követeli és a határőrzés adó- és egyedárúi czélból ismét más közegek által lett volna teljesitendő, szóval költségesebb határőrizet kivántatik. - Másrészt az által, hogy bizonyos kezelési ág az ország igazgatásával megbizott hatóság befolyása alól kivonatik, oly visszásságok idéztetnek elő az ország igazgatásában, melyek kellemetlen következményükben mindenesetre a vámügy terén is nyilvánulnának. Végül az, hogy egy és ugyanazon országban a vámügy kétféle közegek által intéztetik, hasonlókép zavarokra adott volna alkalmat.
Ezen nehézségek tekintetéből a vámügy egységes vezetésére és intézésére más módozathoz kellett fordulni, a mely a következőben áll:
Mind a vámhivatalnokok, mind pedig a vámügy vezetésével Bosnia és Herczegovinában megbizott pénzügyi főhivatalnoknak és helyettesének kinevezése, a két fél pénzügyministerének hozzájárulásával történik; ily módon lehetővé válik, hogy a közös jövedék kezelését, mely épen közös természeténél fogva az eddigi általános vámterület kormányait közvetlenül érdekli, általuk választott, vagy legalább tudtukkal alkalmazott s igy alkalmasoknak talált hivatalnokok fogják végezni.
Szintugy az elvi intézkedésre nézve is oly módozat választatott, mely a vámügyekre nézve első sorban felelős szakministereket ezen felelősségnek további elvállalhatására képesiti.
A vámügyek első sorban ugyan az illető vámhivatalok által fognak elintéztetni; másod fokban dönt az országos pénzügyi igazgatás, harmad fokban azonban, úgy mint az eddigi vámterületen is, a két fél ministerei döntenek. Ezen eljárás által biztositva van a vámkezelés elvi jelentőségű ügyeiben az egyöntetüség és igy a vámjövedéknek a két államterület által igényelt érdeke.
Az 5-ik §-ban az egyedárúságok és a közvetett adók szabályoztatnak. E részben, eltérőleg a vámjövedéknél történt intézkedésektől, elvül az van felállitva, hogy a só- és dohánymonopolium jövedelme Bosnia és Herczegovina javára szolgáljon ugyan, de úgy, hogy ez által az eddig fenállott egyedárúsági viszonyok és az egyedárúságokból folyó jövedelmek ne károsittassanak. - A dohány és só-monopoliumnak Bosnia és Herczegovinában való meghonositása, az egységes vámterületnek szükségképi következménye, ha csak a só- és dohány-monopolium érdekeinek megvédése czéljából az eddigi vámhatár helyett ép oly költséges és nehezen őrizhető egyedárúi határvonalnak felállitása nem szándékoltatott volna. Egyébiránt gazdasági tekintetben a só- és dohány-monopolium meghonositása nem fogja inkább terhelni Bosnia és Herczegovina lakóit, mint az a viszony, a mely eddig a sót és dohányt illetőleg, ezen országokban a török kormányzás uralma alatt érvényben állott. - Ugyanis a sóra nézve ezen országokban eddig is monopolium létezett, és csakis az osztrák-magyar monarchiából volt szabad sót az érték után számitott 20%-os illeték lefizetése mellett bevinni. Minthogy pedig ezen országban a tuzlai só-telepen kivül, mely évenként körülbelül 1000 métermázsa sót szolgáltat, só nem nyeretik, a Bosnia és Herczegovinában szükséges sómennyiséget az osztrák-magyar monarchia (és némely években Rumánia is) szolgáltatta, és pedig tényleg a tengeri só Dalmátiából, a kősó pedig Magyarországból szállittatott. - Ezen szállitás magánvállalatok által történt, melyekkel mind a magyar, mind az osztrák só-egyedárúi igazgatás időről-időre szállitási szerződéseket kötött, s igy részben már is előnyt élvezett a két só-kincstár a bosniai sófogyasztásból.
Az igy Bosnia és Herczegovinába szállitott sónak ára a 20%-os beviteli illeték és a szállitó vállalatok nyeresége következtében oly magas volt, milyen nálunk a monopolium következtében szabályozott só-ár. A monopolium meghonositása tehát, a só árára kedvezőtlen hatással nem lesz. Hogy pedig az osztrák-magyar monarchia só-monopoliumai azon előnytől el ne üttessenek, melyet Bosnia és Herczegovina só-fogyasztása folytán eddig is élveztek, elvül ki van mondva: hogy az ott fogyasztás alá kerülő só, a mennyiben az ottani sótelepek által nem fedeztetik, kizárólag az osztrák és magyar só-egyedárúi igazgatásoktól szállitandó, még pedig előre meghatározott átvételi árakon, a melyek egyrészt az emlitett egyedárúi kincstáraknak az eddig ezen só-szállitásból biztositott jövedelmét továbbra is nyujtani fogják, másrészt pedig még mindig olyanok, hogy a sónak fogyasztásra adásakor beszedett ár a bosniai és herczegovinai sókincstárnak biztos jövedelmet nyujthasson.
A két egyedáruság által Bosnia és Herczegovinába szállitandó sómennyiség a két egyedárúság közt a só árára nézve megállapitott viszony következtében nyer szabályozást és Bosnia-Herczegovina igazgatása részéről a fogyasztáskor szedendő, hasonlókép a magyar-osztrák monarchia két egyedárúsi igazgatása által meghatározott eladási ár lehetetlenné fogja tenni azt, hogy az egyik só-egyedárúi területből a másik só-egyedárúi területre, bármely egyedárúi terület kárára só szállittassék. A só-monopolium ily módon való szabályozásának az az előnye is lesz, hogy az eddig, különösen a Száva mentében nagy mértékben divatozott só-csempészet meg fog szünni és ekkép a magyar sókincstárra újabb előnyök is hárulnak.
A mi a dohány-monopoliumot illeti, e tekintetben a török kormány Bosniát és Herczegovinát eddig is súlyos adókkal terhelte. Adó (még pedig okkánkint 3 piaster) volt fizetendő akkor, midőn a dohány a termelő kezéből az eladó kezébe ment, és a dohány-termelő felelt az általa termelt dohánymennyiségnek forgalomba jutásáról; adó volt fizetendő a dohánygyárosoktól, kik a dohányt fogyasztási alakban előkészitették, (és pedig a gyárak a szerint, a mint az illető osztályzatú városokban vannak, 120,000-80,000 avagy 50,000 piaster értékű adószalagok megváltására kényszerittettek; végre a dohány-eladás is adó alá vettetett, a mennyiben az eladók, a helységek különböző osztályzata szerint 1 1/2, 1 és 1/2 török lirát tartoztak fizetni. Mindezen adók következtében a dohányárak ott oly magasra emelkedtek, hogy a monopoliumnak az osztrák-magyar monarchiában létező intézményeivel való meghonositása sem fog súlyosabban nehezedni a fogyasztásra. Itt is, mint a sómonopoliumnál, az van elvül kimondva: hogy a mennyiben a belföldön termelt dohány a monopolium szükségletét ki nem elégiti, a hiányzó mennyiség csakis az osztrák-magyar vámterület két monopoliuma által meghatározott áron szállitandó. Miután a Bosnia dohányfogyasztásából az osztrák és magyar dohánykincstár eddig nem élvezett előnyt, a bosniai igazgatás által megtéritendő árak egyelőre az előállitási költségeknek csak csekély emelésével fognak megszabatni, és ekkép ezen jövedék jövedelme nagyobbrészt a bosniai igazgatásnak engedtetik át.
Hogy pedig mind a só, mind a dohány-monopolium az egységes forgalmi területben egyenlő módon szabályoztassék, elvül mondatik ki: hogy Bosznia és Herczegovinában is ezen monopoliumok csak azon elvi berendezésekkel honosithatók meg, melyek az osztrák-magyar monarchiában érvényesek és minden e részben netalán szükséges kivételes intézkedés, csak a két fél kormányainak beleegyezésével létesithető.
A lőpor-monopolium nem annyira közgazdasági, mint politikai tekintetből fenntartandó Bosnia és Herczegovinában is ugyanazon elvek szerint, mint az az osztrák-magyar monarchia két államterületén fennáll s ugy, mint itt, közös bevételt képez.
A közvetett adókat illetőleg, a sör, czukor és pálinkára vetett adók, ugyanazon módon, mint az osztrák magyar monarchiában, meghonosittatnak. Az egységes vámterület ezen, a termelésnél szedett és ennélfogva a termelési költségekbe betudandó adóknak meghonositását múlhatatlanul szükségessé teszi. Gyakorlati jelentőséggel a czukor-adónak meghonositása egyelőre nem bir, miután Bosnia és Herczegovinában czukor elő nem állittatik. A söradó is alárendelt szerepet játszik, mert ott egyelőre csak csekély jelentőségű sörfőzdék léteznek. Nagyobb fontossággal bir ugyan a szeszadó, a mennyiben Bosnia és Herczegovinában a szeszt főkép szilvából és gazdaságilag gyártják, de ez is inkább csak kis mértékben történik; az osztrák-magyar monarchiában e tekintetben érvényben álló adórendszabályok, ezen viszonyoknak kielégitő módon megfelelnek.
Egyéb közvetett adókra vonatkozólag elvül kimondatik az: hogy ilyenekkel csak annyiban terhelhető a bevitt árú, a mennyiben azok a Bosnia és Herczegovinában előállitott árúkra is vettetnek és a szabad forgalmat meg nem hiusitják. Ezen elvek kimondása által egyrészt biztosittatik az egységes kereskedelmi területen a szabad forgalom, de másrészt a főkép a gazdasági míveltség alsóbb fokán álló országban a jövedelmi tekintetből nagy szerepet játszó fogyasztási adókra nézve elegendő szabad tér engedtetik.
Végül a helyi adók, az ugynevezett octroy-k tekintetében az van elvül kimondva: hogy azok csakis élelmi szerekre, tüzelő és épitési anyagokra terjedhetnek s igy e részben a keleti tartományokban oly sok viszásságra okul szolgáló illetékek iránt a szükséges korlátok megállapittatnak.
A 6-ik §-ban a pénzviszonyok iránt történik intézkedés. Egységes forgalmi területen kivánatos az egységes pénzérték; ennélfogva kimondatik: hogy az osztrák-magyar vámterületben fennálló ausztriai érték Bosniában is érvényes lesz; ezzel ki van mondva az is, hogy az államjegyek Bosniában is forgalommal birnak és végül, hogy a bankjegy-kényszer a bankprivilegiumnak kiterjesztésével Bosniára is ki fog hatni.
Miután azonban az 1879. aprilis 21-én kötött államszerződés értelmében ki van mondva, hogy a török vert pénz forgalma Bosniában és Herczegovinában továbbra is szabad lesz; ezen szerződésileg biztositott szabad forgalmat a jelen törvényjavaslat továbbra is fentartja.
Ezen intézkedés azonban épen nem fog zavarólag hatni az ausztriai érték, illetőleg az osztrák-magyar monarchia területén érvényes pénzrendszer terjedésére, minthogy a török vert pénz, mint minden más kereskedelmi és belső értékkel biró pénz forgalma amugy is csak értéke szerint fog a fizetéseknél szerepelni.
Ezen szakaszban egyszersmind kimondatik az, hogy ausztriai értéknek Bosnia és Herczegovinára való kiterjesztése nem alterálja azon egyezményeket, melyek a pénzverés az államjegyek és a bank privilegiuma tekintetében Magyarország és a Felség többi koronaországai közt fennállanak, vagyis kimondatik az, hogy a pénzrendszer tekintetében továbbra is az eddigi viszonyok tartatnak fenn, és azokba Bosnia és Herczegovina igazgatása befolyással nem bir.
A 7-ik § a mérték- és súlyrendszer iránt intézkedik. Bármily kivánatosnak is mutatkozzék, hogy egységes forgalmi területen a mérték- és súlyrendszer hasonlóan egységes legyen, Bosnia és Herczegovina műveltségi foka a méterrendszernek azonnal való meghonositását nem engedi. Egyébiránt állami hatóságoknál, különösen a vámhivataloknál amugy is ezen rendszer fog alkalmaztatni.
A 8-ik § a fémjelző törvényeknek Boszniában és Herczegovinában leendő alkalmazását rendeli el. Ez természetes következménye a forgalom szabályozásának, miután a forgalom egységes vámterületen mindenütt egyenlő ellenőrzési szabályok alá vonandó.
A 9-ik §-ban a szabadalmak, mustra- és árújegyek oltalma iránt azon intézkedés tétetik hogy az e tekintetben a magyar-osztrák monarchiában szerzett jogok Bosniában és Herczegovinában is kellő védelmet nyerjenek. Mivel pedig Bosnia és Herczegovina egységes forgalmi területbe vonatik, az odavaló lakosoknak is az ilyféle szabadalmak, mustra- vagy árújegy-oltalom szerzésére jogot kellett adni. A szabadalom adása mindazáltal jövőre a megnagyobbitott forgalmi területre nézve is úgy mint eddig, a magyar és az osztrák kereskedelmi ministeriumok által fog történni, és csakis az eljárás fog rendeleti uton szabályoztatni, mely boszniai és herczegovinai lakosok ilynemű kérelmük esetében követendő lesz.
Hasonlókép rendeleti úton lesz szükséges intézkedni arról is, hol jelentsék be a bosniai és herczegovinai lakosok mustra- és árújegyeiket, ha esetleg ebbeli oltalmat keresnek.
A 10-ik § a posta- és távirda-ügynek berendezésére nézve elvül csakis annyit mond ki: hogy e részben az osztrák-magyar monarchia két felének szakministereivel egyetértőleg történik intézkedés. Bármennyire kivánatos is, hogy a posta és távirda egy forgalmi területen minden tekintetben egységes módon szerveztessék, a nálunk meghonositott rendszernek azonnali alkalmazása Bosnia és Herczegovina kisebb műveltségi foka mellett még nem volna tanácsos.
A 11-ik §-ban mindazon viszonyok, melyek a vám- és kereskedelmi szövetségben a szabad forgalom érdekében felvétettek, Bosniára és Herczegovinára is alkalmazást nyernek. Jelesül: a vám- és kereskedelmi szövetség 7. czikke, mely a hajózás szabályozásáról szól; a 14-ik czikk, mely az ipar és kereskedés megkezdésének feltételeit szabályozza; a 15-ik czikk, mely a házalásról szól és a 20. czikk, mely a részvénytársulatok, biztosító intézetek és szövetkezetek üzletének fiókok nyitása által történő áttelepedését engedi meg, - Bosniára és Herczegovinára is alkalmaztatik. Minthogy pedig a 20. czikkben a részvénytársulatok, biztosító intézetek és szövetkezetek áttelepedésének módozatai, nálunk egy külön törvény által szabályoztattak, mely törvény egyszerűen Bosniára és Herczegovinára nem alkalmazható, a mennyiben ott ezen vállalatok iránt szabályok nem léteznek, az említett czikk keresztülvitelére szükséges részletes intézkedések rendeleti uton fognak megállapittatni. E tekintetben azonban az fog elvül szolgálni, hogy ilyféle vállalatoknak Boszniában és Herczegovinában való áttelepitése lehetőleg könnyittessék és nehézkes alakszerűségeknek alája ne vettessék.
A 12-ik § mindkét fél pénzügyministereinek fentartja azt a jogot, hogy megyőződést szerezzenek maguknak arról, hogy miként vitetnek keresztül azok a törvények, melyek a vámkezelés módjára, a közvetett adókra és az ezüst és arany árúk finomsági tartalmára vonatkoznak; ezen ellenőrzés szükséges volta az ezen közigazgatási ágak kezelése által elérhető pénzügyi jövedelem biztositása czéljából világos.
A 13-ik §-ban az adó alá vetett tárgyak adóvisszatéritésére nézve, Bosniát és Herczegovinát illetőleg is kimondatik az az elv, melyet az 1878:XIX. törvénycikk az osztrák-magyar monarchia két felére nézve megállapitott, az az: Bosniát és Herczegovinát az adóvisszatérités csak annyiban fogja terhelni, a mennyiben az illető adóágakban jövedelem van. Ugyanazon czikkben a közös vámjövedelemnek Bosniára és Herczegovinára eső részlete is megállapittatik. Bosnia és Herczegovina közigazgatását saját jövedelméből van hivatva fedezni. Alacsonyabb közgazdasági fokon álló országokban pedig - hol az egyenes megadóztatás az ehhez szükséges feltételek hiánya következtében, még nagy jövedelmi forrásul igénybe nem vehető - a fogyasztási adók, még pedig ezek közt a vám nagy jelentőséggel birnak, s igy Bosznia és Herczegovina saját jövedelméből, az ezen ágból származó összeget elhagyni nem lehetett. Közös vámterületen általában nehéz biztosan megállapitani azt, mennyi vámjövedelem jut az illető terület fogyasztási képessége szerint, a vámterület egyik részére. Nem is lehetett ezuttal a vámjövedelmet biztosan kiszámitani, miután az ilyféle számitásokhoz szükséges adatok épen az emlitett két ország közgazdasági állapotairól teljesen hiányoznak. Ily körülmények közt azt az összeget, a mely a határvám jövedékből Boszniát és Herczegovinát méltányosan illeti, csakis hozzávetőleg lehetett kiszámitani. Ezen összeg a vámkezelési költségekkel együtt 600,000 frttal van megállapitva. E hányad megállapitásánál alapul vétetett Bosznia és Herczegovina valószinű fogyasztási képessége és miután az osztrák-magyar monarchia eddigi vámjövedelme körülbelül 20 millió forintot tesz és igy a monarchia lakosságát 36 millióval felvéve, egy-egy főre körülbelül 55 krajczár esik, Bosnia és Herczegovina lakosságát 1 millióra téve, ezen kulcs szerint 550,000 forintot kapna. Ha tekintetbe vétetik, hogy az általános vámtarifával életbeléptetett pénzügyi vámok következtében, az emlitett husz millió forintnyi vámjövedelem 5 millióval emelkedni fog; ha tekintetbe vétetik továbbá az, hogy Bosniában és Herczegovinában épen ezen pénzügyi vámok alá eső czikkekből aránylag nagy mennyiség fogyasztatik, nevezetesen: kávé, rizs, déli gyümölcsök, úgy az 500,000 forinttal felvett összeg méltányosnak fog feltünni.
Az 500,000 frtnyi vámjövedelem a határvám-jövedék kezelésére szükséges 100,000 frtnyi összeggel toldatik meg. Különben ezen intézkedés ideiglenes természettel bir, és a később szerzendő adatok alapján esetleg helyesbithető lesz.
A 14-ik § a törvény hatályba léptének idejét állapitja meg, és pedig 1880. január 1-jével. Az e részben megkivántató intézkedések a kormány részéről annyira elő vannak készitve, hogy ezen időig a vámterület kitágitása lehetségesnek tünik fel. Különben is czélszerű a naptári év első napjával ezen általános vámterületre nagy jelentőséggel biró átalakitást életbeléptetni, és ez által a kereskedésnek és az üzletvilágnak is a kitágitott vámterülettel járó előnyöket igy minél előbb szolgáltatni. Ezen időponttal kezdődik a teljesen szabad forgalom Dalmátia és Bosnia-Herczegovina közt, holott Bosnia-Herczegovina és a monarchia többi részeivel a forgalom csakis Bosnia és Herczegovina felé lesz teljesen szabad; az osztrák-magyar általános vámterület többi részeiben azonban a forgalom egy időig még az eddigi eljárás szerint fog kezeltetni. Minden vámmódositásnál ugyanis az a tapasztalat, hogy az üzleti világ nagyobb mennyiségű árúkat halmoz össze abból az okból, hogy azokat az alkalmasnak látszó időben vámdíj nélkül vagy csekélyebb vámdíjjal, mint melyet az illető árú után szabály szerint fizetni kellene, a vámterületbe hozza. A jelen esetben, a hol Bosnia és Herczegovina eddigi vámtarifája számos czikknél sokkal csekélyebb vámdíjt követel, mint a milyen az osztrák-magyar vámtarifa szerint fizetendő, a vámterületnek kitágitása által ösztön nyujtatik arra, hogy a kereskedők ilyféle árúkból most már nagy mennyiségeket vigyenek Bosniába és Herczegovinába, hogy a közbeneső vámvonal megszünésekor ezen árúkat vámmentesen az osztrák-magyar vámterületbe hozhassák, és igy a vámjövedelem megröviditését idézzék elő. Nehogy efféle kárositások lehetségesek legyenek, szükséges az eddigi vámvonalat bizonyos időig még fentartani és mindazon árúkat, melyek Bosniából és Herczegovinából hozzánk beérkeznek, rendes vám alá vetni. Ép ez oknál fogva ezen eljárás megszüntetésének ideje nem mondatik ki a törvényben, hanem a 16. § értelmében a kormányra bizatik; nehogy határozott időnek kijelölése által az emlitett üzletek a kereskedők részéről későbbi időre halasztassanak.
A bizonytalanság, melyben igy az üzleti világ tartatik, legjobb óvszer az ily üzletek létesitése ellen. Ugyanezen okból mondatik ki a 16. §-ban az is, hogy czukor és pálinka után, adóvisszatérités csak az eddigi osztrák-magyar vámterületen fizettetik; nehogy itt is kétszeres adóvisszatérités forduljon elő, a mennyiben ugyanis 1880. előtt czukor és pálinka Bosniába vitetik és az eddigi törvények értelmében ezen kivitelnél ez adó visszatérittetik, 1880. után pedig az igy már visszatéritésben részesült czukor és pálinka ismét Bosniából kivitetnék, és minthogy a kivitel a most már megnagyobbitott osztrák-magyar vámterületen át történik, a törvény szerint fennálló adóvisszatérités ismét követeltetnék.
Az emlitett korlátozások csakis a vámdíj tekintetében felmerülhető visszaélések ellen lévén irányozva, kivételeket kellett megállapitani azon esetre, a melyben ily visszaélésről szó sem lehet. E kivételeknek részletes megállapitása hasonlóképen a kormányra bizatik, de a törvény 15. §-ában legalább elvileg körüliratnak azok az esetek, melyekben vámmentesség nyujtható. Ily esetek a következők: Bosnia és Herczegovina ismeretes termékei, milyenek például állatok, szilva és a többi, alkalmas bizonyitványokkal igazolva vámmentesen bocsáttatnak be. Szintúgy a határforgalomban a házi szükségletre való tárgyak vámmentesen bocsáttatnak be. Végre azon esetekre, melyekben világos, hogy a vámdíj kikerülése czéljából, az árú nem fog Bosnián és Herczegovinán át behozatni, hasonlókép szabad forgalom biztosittatik. A szerint, a mint a forgalom 1880. után nagyobb biztositékot nyujt a vámvisszaélések ellen, az emlitett kivételek száma szaporittatni fog s végre a teljesen vámmentes forgalom fog életbe léptetni.
| Tárgy | 1874 | 1875 | 1876 | 1877 | 1878 | |||
| métermázsákban | ||||||||
| Kerti termény | 410 | 694 | 508 | 305 | 1,020 | |||
| Gabona és hüvelyes | 182,858 | 54,554 | 32,245 | 26,290 | 14,728 | |||
| Növények és növ. részek | 516 | 680 | 669 | 345 | 410 | |||
| Vágó és igás marha | 99,164 | 196,723 | 172,594 | 112,632 | 213,480 | darab | ||
| Nyers bőrök | 1,153 | 1,423 | 1,103 | 958 | 455 | |||
| Festő és cserző anyag | 1,934 | 205 | 438 | 519 | 807 | |||
| Mézgák | 172 | 164 | 221 | 211 | 168 | |||
| Bőrök. | ||||||||
| Bőr- és mézga-árúk | 1,365 | 163 | 202 | 150 | 82 | |||
| Hulladékok | 800 | 510 | 385 | 585 | 449 | |||
| Tárgy | 1874 | 1875 | 1876 | 1877 | 1878 | ||
| métermázsákban | |||||||
| Czukor | 9,583 | 7,897 | 9,460 | 8,466 | 8,738 | ||
| Kerti növények | 1,372 | 2,859 | 5,163 | 1,739 | 1,359 | ||
| Gabna és hövelyesek | 352 | 2,643 | 3,156 | 6,064 | 28,735 | ||
| Liszt és malomterm. | 1,506 | 4,800 | 10,235 | 2,368 | 8,288 | ||
| Növények és növ. részek. | 234 | 1,880 | 628 | 50 | 215 | ||
| Sör | 3,057 | 3,347 | 1,488 | 1,192 | 3,859 | ||
| Égetett szeszes italok | 4,972 | 8,264 | 3,333 | 24,082 | 12,583 | ||
| Bor | 1,936 | 1,895 | 2,117 | 1,606 | 13,708 | ||
| Ásványok | 35,916 | 44,162 | 244,924 | 22,738 | 13,241 | ||
| Konyhasó | 7,981 | 23,564 | - | 18,168 | 44,260 | ||
| Vas | 1,633 | 1,148 | 252 | 658 | 920 | ||
| Pamut árúk | 364 | 328 | 140 | 166 | 221 | ||
| Len árúk | 456 | 336 | 236 | 179 | 281 | ||
| Gyapju árúk | 1,027 | 636 | 303 | 403 | 293 | ||
| Papir és papiros árúk | 201 | 239 | 158 | 269 | 281 | ||
| Fa árúk | 371 | 1,367 | 80 | 179 | 150 | ||
| Üveg és üveg árúk | 247 | 189 | 53 | 174 | 405 | ||
| Agyag árúk | 143 | 1,516 | 568 | 997 | 791 | ||
| Vas árúk | 1,538 | 1,192 | 658 | 1,157 | 1,157 | ||
| Fém árúk | 140 | 85 | 14 | 33 | 53 | ||
| Vegyészeti termelvények és festék áruk | 95 | 48 | 28 | 57 | 188 | ||
| Gyertya és szappan | 239 | 277 | 127 | 154 | 137 | ||
| Gyúárúk | 285 | 233 | 207 | 218 | 240 | ||
