Az 1879-ik évi gabona-termésben némely vidéken mutatkozó nagy hiány s az e részben hatóságilag megejtett helyszini megállapitások több megyei törvényhatóságot arra inditottak, hogy részletes előterjesztéssel s egyszersmind azon kéréssel forduljanak a belügyministerhez: hogy a vetőmagban szűkölködő községeknek vetőmag beszerzésére a nélkülözhetlen szükségletnek megfelelő állami kölcsönök nyujtassanak, mert különben az élelmi nehézséggel küzdő szegényebb sorsú mezei gazdák földjeiket vetés nélkül hagyni kényszerülnének.
Ez értelemben tett előterjesztést:
Szatmár,
Szilágy,
Temes,
Torontál,
Soprony,
Pozsony és
Győr megye törvényhatósága.
Ily körülmények közt a kölcsönnel való segélyezés nem lévén elutasitható, igyekeztem módot találni, hogy az az államkincstár megterheltetése nélkül eszközölhető legyen.
Ez sikerült is, a mennyiben egy hazai pénzintézet azon ajánlatot tette, hogy az állam fizetési kötelezettsége mellett egy millió oszt. ért. forint erejéig pénzbeli kölcsönt, az igénybe veendő részletekben - melyek egész összege különben egy millió forintnál kisebb is lehet - rendelkezésemre bocsát; hogy évi kamatul öt és fél (5 1/2) százalék számittassék; hogy a kölcsönösszeg három év alatt, vagyis 1880., 1881. és 1882. november 1-én három egyenlő részletben visszafizettessék; és hogy ezen kölcsönüzletre nézve az adó-, bélyeg- és illetékmentesség kimondassék.
Ezen ajánlat alapján a kölcsönben részesülő mezei gazdák sem a kamatláb, sem a törlesztési határidők által nem terheltetnek, a mennyiben a kamatjárulékot a három évre és aratás utáni időre felosztott tőketörlesztési részletekkel együtt utólag fizetni köteleztetnek.
Ez ideig a jelzett megyei törvényhatóságok, illetőleg a vetőmagra szorult községek által az őszi vetés ellátására igénybe vett kölcsönösszeg 340,000 forintra megy - mely összeg figyelemmel a segély halaszthatlanságára - az államkincstárból előlegeztetett, s az emlitett pénzintézet által felajánlott kölcsönpénzből megtérül.
A tavaszi vetés ellátására szintén lesz vetőmagra, illetőleg kölcsönre szükség; de - az e részbeni megállapitások folyamatban lévén - az összeget biztosan nem lehet ez időszerint megjelölni. Mindazonáltal remélhető, hogy a szükséglet a még rendelkezésre álló 660,000 forinttal fedezve lesz.
Ezen ténykörülményeken alapszik a most bemutatott törvényjavaslat.
Annak 1-ső §-ában kérem magamat a községek által felveendő kölcsönök közvetitésére, s ebből kifolyólag arra felhatalmazni, hogy a kölcsönök s járulékainak megállapitott törlesztésére nézve, az államkincstár fizetési kötelezettséget vállalhasson.
A közvetités ezen módozatát azért kellett választanom, mert a kölcsönadó pénzintézet egyfelől alapszabályai értelmében nem nyujthatna kölcsönt jelzálogi biztositék nélkül, ez esetben pedig, - eltekintve az eljárás hosszadalmasságától, - épen a telekkönyvileg már terhelt szegény sorsuak estek volna ki a halaszthatlan segély alól, - másfelől viszont a pénzintézet nem foglalkozhatik azzal, hogy a törlesztési részleteket a kölcsönben részesülő számos mezei gazdától önmaga szedje be és hajtsa be.
Az állami garantia elvállalása folytán a törvényjavaslat 2-ik §-ában azon eszközöket hozom javaslatba, melyek a kölcsönök és járulékainak pontos törlesztésére nézve az államkincstárt biztositják. - Ilyenek a közadók módján való beszedés és behajtás, első sorban a kölcsönben részesitett községi lakosoktól és folytatólag a község mint testülettől, az 1876:XV. tc. rendeletei értelmében.
A 3-ik §-ban javasolt adó-, bélyeg- és illetékmentesség abban találja indokolását, hogy a kölcsönre szorult mezei gazdák nagyobb tehertől megkiméltessenek, és mivel a kölcsönt felajánló pénzintézet úgy a három évi törlesztést, valamint a mérsékelt kamatlábat csak erre való tekintettel állapitotta meg.
