A tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok az 1879:évi XXXV. tc. alapján felvett állami előlegek visszafizetésére, valamint régi tartozásaik törlesztésére, s az általuk végrehajtandó vizszabályozási munkálatokra szükséges pénzösszegek megszerzése czéljából törlesztési kölcsön felvételére kénytelenittetnek; hasonlag Szeged sz. kir. város újjáépitésének eszközlésére, s az ottani kárvallott lakosok házaik felépitésére megkivántató pénzösszegeknek kölcsön utján való megszerzése elkerülhetlen szükséget képez.
Miután ugy a mondott vizszabályozó társulatok, mint Szeged város a szükségelt kölcsönöket önállóan és állami jótállás nélkül vagy épen nehezen, vagy csak súlyosabb feltételek mellett lennének képesek megszerezni, a kormány indittatva találta magát az országos fontosságú és az állami érdekeket is érintő czélokra való tekintettel és az érdeklett vizszabályozó és ármentesitő társulatoknak valamint Szeged város törvényhatóságának kötelező nyilatkozatok alapján a szóban levő kölcsönöket állami jótállás mellett közvetiteni s az emlitett czélokra együttesen eszközlendő kölcsönmiveletre a jelen törvényjavaslat alapján a törvényhozástól felhatalmazását kérni.
Ezen törvényjavaslat három főrészből (fejezetből) áll; u. m. az általános részből (I. fejezet), mely a kötendő 40 millió forintnyi kölcsön czéljairól, a kölcsön módozatairól és annak mikénti kezeléséről szól; a II. fejezet a kölcsönből a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok részére forditandó 25 millió forintnyi összeg kölcsönképeni engedélyezésének feltételeit és az illető társulatok s érdekelt birtokosok kötelezettségeit tárgyazza; a III. fejezet pedig Szeged városa részére adandó 5 millió forintnyi kölcsönre, s a kárvallott szegedi lakosoknak házaik felépitésére engedélyezhető 10 millió frtnyi kölcsönöknek feltételeire és módozataira, valamint ezen kölcsönök kezelésére vonatkozik.
A törvényjavaslat 1. §-a szerint a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok részére 25 millió, Szeged város újjáépitésére és a vizkárosult lakosoknak házaik felépitésére 15 millió, öszszesen tehát 40 millió forintnyi kölcsön szükségeltetik.
A vizszabályozó és ármentesitő társulatok által igénybe veendő 25 millió ftnyi összeg a törvényjavaslat 11. §-ában felsorolt czélokra megkivántató pénzszükséglettel van igazolva, ugyszintén Szeged város és a kárvallott lakosok részére nyujtandó összesen 15 millió ftnyi kölcsönösszeg a törvényjavaslat 22., 26. és 30. §-ban részletezett szükséglet szerint, a szegedi kir. biztosnak ezen kölcsön tárgyában tett előterjesztésében nyujtott hivatalos adatokban találja igazolását.
A 2-3. §-okhoz
A törvényjavaslat 2. és 3. § a létesitendő állami kölcsön módozatait és feltételeit tárgyazzák, melyek szerint 40 millió valóságos értékű kölcsönösszeg fejében 44 millió ftnyi névértékű nyereménykölcsön-kötvények bocsáttatnak ki, melyek évi 4%-ot kamatoznak és nyereményekben részesülnek.
A kölcsön kibocsátásának ezen módozata ugy a kölcsönvevők, mint a kötvényvásárló közönségre nézve előnyösnek mondható, a mennyiben az első tekintetben a pénzpiacz jelenlegi viszonyai között a kötvények elég kedvező kibocsátási ára éretik el, és a mellett a kötvénybirtokos hitelezőknek megfelelő kamat mellett nagyobb nyereményekre nyujtatik kilátás, mely körülménynél fogva a kisebb kamatláb ellensúlyoztatik azon lehetőség által, mely a tőkeelhelyezésnek a nyeremény bekövetkezése által várandó sikerében fekszik.
A kölcsönnek ezen módozata azért választatott, mert a tőkekinálat a nyereményekre nyujtandó kölcsönökre nagyobb előszeretettel viseltetik és egyébiránt a kölcsön felvétel terhei ez által nem súlyosodnak, a mennyiben a nyereményekre való tekintettel a kamatláb megfelelően 4%-ra mérsékeltetik.
Ezen módozat indokolva van egyébként a törvényjavaslat 3. §-ában foglalt rendelkezés által, mely szerint a kölcsön 40 millió frtnyi valóságos összeg után kamat és törlesztési járulék fejében együtt véve csak 6 százalék, vagyis évi 2.400,000 frt fizettetik.
A törlesztési időszak, mely 50 évre állapittatik meg, a kölcsön törlesztésének terhét lehetőleg könnyiti.
E tekintetben megjegyzem, hogy a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok valamint a szegedi kárvallott magánkölcsönvevők részére a törvényjavaslat 18. és 31. §-ainak intézkedéséhez képest fentartatik a jog, hogy az általok felvett kölcsönök után hátralevő évjáradékokat egyszerre is lefizethessék.
A törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedések, melyek a kölcsönkötvények értékesitésére vonatkoznak, a kölcsön czéljaira nézve felmerülő pénzszükséglet mérvéhez és időpontjához vannak alkalmazva.
A törvényjavaslat 5. §-a szerint a kölcsönből az állampénztárba befolyt pénzek a pénzügyminister által alapszerüen kezelendők.
Ezen intézkedéshez képest tehát a kölcsönpénzek összesitett alapot fognak képezni, mely kizárólag a törvényjavaslatban foglalt czélokra forditandó s ezen rendeltetésének megfelelőleg kezelendő.
Minthogy a törvényjavaslat tárgyát képező állami kölcsön egyrészt a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok, másrészt pedig Szeged város, illetőleg a város kárvallott lakosai részére felvétetik, önként előáll a 6. § rendelkezése, melynél fogva az ezeknek engedélyezett kölcsönök évi járadékának pontos befizetéseért első sorban a mondott társulatok és Szeged város kezeskednek.
Az engedélyezett kölcsönök utáni évi járulékok befizetésének módozatai iránt a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt határozatok úgy az államkincstár érdekében parancsolt, mint az évi járulékok beszedésének biztossága és egyszerüsitése tekintetéből indokolt intézkedés, mely hasonló esetekben hozott törvényes rendelkezésekben is mindenkor követtetett.
Az államkincstárnak, mely a szóban levő kölcsön létrejötténél jótállást vállal, érdekében áll, hogy az engedélyezendő kölcsönök utáni évjáradékok biztosan és pontosan befolyjanak; e végből czélszerünek, sőt szükségesnek tartottam a törvényjavaslatba oly intézkedést felvenni, mely a kölcsönök utáni évjáradékok netáni hátralékaira való tekintettel, az államkincstár igénybe vételét lehetőleg megelőzze, mi az által eszközölhető, hogy a törvényjavaslat 8-ik §-ában emlitett tartalékalap alkottassék, melyből a hátralékban maradt évi járulékok előlegezésképen fedeztetnek, magától értetvén, hogy a folyó tartozáson felül beszedett hátralékösszegből a tartalékalapból nyujtott előlegek megtéritendők lesznek.
A törvényjavaslat 9. §-ában foglalt bélyeg- és illeték-, valamint adómentességi kedvezmények a mennyiben azok a kölcsönkötvények és azok kamatszelvényeire vonatkoznak, az állami kölcsönöknek a pénzpiaczon való keresletének előmozditása czéljából törvényeinkben eddig követett gyakorlatnak felelnek meg, mig a vizszabályozó és ármentesitő társulatok és Szeged város, valamint a magán kölcsönvevőkre nézve nyújtott bélyeg- és illetékmentességet a kölcsönök czéljaira való tekintettel indokoltnak tartom; ellenben nem vélem azon mentességi kedvezményt kiterjeszteni azon nyugtákra, melyek a kölcsönvevők által a felvett kölcsönösszegekről kiállittatnak, mely tekintetben az egyes kölcsönvevők amúgy sem terheltetnek jelentékeny mértékben és e részben a törvényjavaslat kivételt csakis Szeged városra nézve tesz, melyet különben is felszaporodott terheire való tekintetből az általa felveendő tetemes kölcsönösszeg után járandó illeték alóli felmentésben méltányosan részesittetni vélek.
A 10-12. §-okhoz
A törvényjavaslat 10. 11. és 12. §-ai a tiszavölgyi vízszabályozó és ármentesitő társulatok részére adandó 25 millió forintnyi kölcsön módozatait, feltételeit és czéljait tárgyazzák.
Ezen kölcsön módozatai hasonlók a törvényjavaslat 3. §-ában a 40 millió forintnyi állami kölcsönre nézve megállapitott általános módozatokhoz, azon különbséggel, hogy a kölcsönvevő társulatok által az évi járulékok előleges részletekben fizetendők, mely intézkedés abban találja indokát, hogy az államkincstárnak az általa utólag fizetendő évi járulékok esedékessége időpontjában, a szükséges összegek rendelkezésre álljanak. A mi pedig a tiszavölgyi társulatoknak nyujtandó kölcsönök czéljait illetik, ezek a társulatok alapszabályszerű feladatainak és másrészt azok anyagi és pénzügyi viszonyainak felelnek meg. A kölcsönök felvételéhez kötött feltételek részint a dolog természetében rejlenek, részint az 1879. évi XXXIV. törvénycikk illető rendelkezéseivel azonosok.
A törvényjavaslat 13. §-ában foglalt intézkedés szerint alakitandó bizottság mellőzhetlen a kiosztandó kölcsönök megállapitására nézve, mely tekintetben a megfelelő arány szemmel tartása végett a törvényjavaslat 1. §-a adja meg az irányelvet.
A bizottság alakitási módja tekintetében a kormánynak okvetlenül fentartandó befolyás az által van megóva, hogy az elnököt és három tagot a pénzügyminister, az utóbbiakat az érdekelt szakministerek kijelölése alapján nevezi ki, valamint az által is, hogy a 15. § szerint a bizottság határozata ellen az elnöknek fellebbezési jog engedtetik meg. A fellebbezés folytán határozó pénzügyminister hatásköre az által van korlátolva, hogy a bizottság által megállapitott kölcsön-összeg mennyiségét nem emelheti.
A törvényjavaslat 16. §-ában megállapitott évjáradék-befizetési határidők az egyenes adóknak az 1876. évi XV. törvénycikkben meghatározott esedékességi határidejének felelnek meg; azok félévi előre befizetése pedig az államkincstár nagyobb biztositása végett szükséges, hogy t. i. a kölcsönalap a kölcsön-kötvények után utólagosan fizetendő kamatok és törlesztési részletek esedékessége idejében a megfelelő összegekkel rendelkezhessék.
A 17. § intézkedése az évjáradékok pontos befizetésének nagyobb biztosságát czélozza, mi által lehetővé tétetik, hogy a pénzügyminister a lejáró évjáradéki részletekből hiányzó részt a társulatok által befizetett tartalékalapból folyóvá tegye.
Azon intézkedés, mely szerint az egyes társulatok által betett tartalékalap, azoknak csak az egész kölcsön visszafizetése után adathatik ki, a társulatoknak egyetemleges kezességi kötelezettségén alapszik.
A 18. § rendelkezésénél fogva, mint fentebb a 3. § indokolása alkalmából megjegyeztem, méltányosnak tartom, hogy a vizszabályozó társulatoknak azon esetre, ha később alkalmuk nyilnék, a jelen törvényjavaslat tárgyát képező kölcsönnél kedvezőbbet felvehetni, megengedtessék a jog, hogy a hátralevő évjáradéki részleteket egyszerre is lefizethessék.
Miként szerveztessék a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitő társulatok központi bizottsága (19. §) ez a jelen törvényjavaslat keretén kivül esvén, külön törvény tárgya leend.
A Szeged városnak és az ottani kárvallott lakosoknak lakházaik felépitésére nyujtandó kölcsönök felhasználásáról szóló 20. §-ban kitett 5, illetőleg 10 millió frtnyi összegek a szegedi kir. biztos által a város újjáépitésével egybefüggő középitmények és munkálatokra nézve előterjesztett költségvetésen a magán épitkezők tekintetében pedig az e részben szerzett hivatalos adatokon alapulnak, mely szerint a szegényebb sorsu kisebb ház- és telekbirtokosok, valamint a jobb módu házbirtokosok részére azon czélból, hogy lakházaikat kölcsönelőleg segitségével felépithessék, mintegy 10 millió frtnyi összeg szükségeltetik.
A városnak a kölcsön-törlesztés és kamatfizetés tekintetében a törvényjavaslat 21. §-ában megállapitott kötelezettsége a 10. § indokolásában találja közelebbi magyarázatát; a fizetési határidők a törvényjavaslat 7. §-ának rendelkezéséhez képest megfelelnek az egyenes adók esedékességi idejének.
Ami a törvényjavaslat 22. §-a szerint azon czélokat illeti, melyekre a Szeged városnak adandó kölcsön forditandó lesz, e tekintetben megjegyzem, hogy miután ezen kölcsön részben Szeged város pénzügyeinek rendezésére felhasználandó s különben is a városnak engedélyezendő kölcsön annak ingatlan birtokaira jelzálogilag bekebelezendő, szükséges, hogy a város birtokait terhelő régi adósságai törlesztessenek, illetőleg ezen adósságoknak az új kölcsönből leendő átváltoztatása eszközöltessék.
A 22. § b) pontjában emlitett épitmények és munkálatok létesitésére vonatkozó bővebb indokolást a Szeged város ujjá épitésének keresztül vitelére szóló törvényjavaslat melletti indokolásban adtam elő.
A törvényjavaslat 23. §-ának a szegedi kölcsön feltételeire vonatkozó intézkedéseire nézve megjegyzem, hogy az a) és b) pont alattiak a hitelműveletből a városra háruló kötelezettségeknek közvetlen folyománya, mig a c) pont alatt a városnak nyujtott kedvezmény, mely szerint az 5 millió frtnyi kölcsön után a felvétel napjától 1882. év végeig az évi járulékokat az állami kincstár véglegesen viseli, azon körülményben leli indokát, hogy miután a városnak az árviz utáni első években túlfeszitett anyagi erejénél fogva nem képes a mondott időszakra az évjáradékokat fizetni, a kormány méltányosnak tartja, hogy a város e részben az államkincstár támogatásában részesittessék.
A törvényjavaslat 24. §-a szerint a szegedi lakosoknak lakházaik felépitésére adandó kölcsönök után fizetendő évjáradékokért a város kezességet vállal. Ezen intézkedés azon körülményen alapszik, hogy az egyes magánkölcsönvevők részesitése a város közvetitésével történik másrészt pedig a magán épitkezők által lerovandó évjáradékok beszedése a városi hatóság közvetitésével eszközöltetik és végre az államkincstár jótállásából folyólag a magán kölcsönök utáni évjáradékok pontos befizetése lehetőleg biztositva legyen, minélfogva szükségesnek tartom, hogy az emlitett magán-kölcsönökre nézve Szeged város kezességre köteleztessék.
Hogy azonban a városnak ezen kezességből netán keletkező terhe lehetőleg könnyittessék, a törvényjavaslat 24. §-a a tartalék-alap létesitése iránt intézkedik, melyből a magánkölcsönvevők részén hátralékban maradó évjáradékok előlegeztetni fognak.
Az ezen tartalékalap mikénti alkotása s kezelése iránt az utóbb emlitett és a 35-ik §-ban foglalt rendelkezések az ügy természetének felelnek meg.
Ezen tartalék-alap létesitésére a magán épitkezőknek fentartott 10 millió frtnyi összegből a törvényjavaslat 2. §-ának megfelelőleg 600,000 frt hasittatik ki, 9.400,000 frt pedig magánkölcsönökre forditható.
Ezen összegből 500,000 frt adható kamatmentes kisebb és pedig egyenkint 500 frtot meg nem haladható előlegekre oly szegényebb sorsu ház- és telektulajdonosoknak házaik felépitésére, kik a begyült könyöradományokból nyerendő segély mellett azon helyzetbe jutnak, hogy ezen kisebb kölcsönök segitségével házaikat felépithessék.
Tekintve azt, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése szegényebb sorsu lakosok érdekében történik, méltányosnak tartom, hogy az ügy előmozditásához az államkincstár is az által járuljon hozzá, hogy az emlitett 500,000 frt kölcsönösszeg után az fizesse az évi kamatokat, mig a tőketörlesztésre nézve a törvényjavaslatba felvett határozatok a fenforgó viszonyoknak megfelelő méltányosságot lehetőleg megóvják.
Miután a kárvallott szegedi lakosoknak nyujtható kölcsönök feltételei a törvényjavaslatban a kölcsönvevők anyagi viszonyaihoz képest állapittatnak meg, a 28. § értelmében azok, kik kisebb kamatmentes kölcsönben részesültek, a kamatozó kölcsönből kizáratnak.
A mondott intézkedésből önként foly a törvényjavaslat 29. §-ának szerkezete.
A 30. §-ban a magán épitkezőknek adandó kölcsönökre forditható 8.900,000 forintnyi összeg mikénti felosztására, a kölcsönök feltételeire illetőleg azok biztositására vonatkozólag foglalt határozatok csak két tekintetben szorulnak bővebb magyarázatra.
Ugyanis az emlitett § 2-ik pontja szerint az illető kölcsönök egyenkint 10,000 frtnyi összeget nem haladhatnak meg. Ezen kölcsön-maximum a szegedi kir. biztos által a helyi viszonyokról és az épitkezők igényeiről szerzett hivatalos adatoknak felel meg; tekintettel azonban arra, hogy a kölcsön-alap a város újjáépitésének fontos művére lehetőleg felhasználtassék, a kormány alkalmat vél nyujtani oly kárvallott magán épitkezők támogatására is, kik 10,000 forintnál nagyobb előlegeket vennének igénybe, mely tekintetből a törvény 32. §-ának 3-ik pontjában foglalt határozatok vétettek fel; ezek által a helyi viszonyoknak megfelelőleg nem levén állapitva az egyes nagyobb kölcsönök egyenkinti és összes maximál összege is.
A törvényjavaslat 31. §-ának azon rendelkezése, melyszerint a magán kölcsönvevőnek fentartatik a jog, az általuk felvett kölcsönök után hátralévő évjárulékokat egyszerre lefizetni, azon szemponton alapszik, hogy a kölcsönvevőktől méltányosan meg nem tagadható a jog, hogy a kölcsön terhétől az évjáruléki részletek lejárata előtt szabaduljanak ha arra kedvező alkalom kinálkozik.
A törvényjavaslat 33-ik §-a szerint a kölcsönkiosztó és ellenőrző bizottság mikénti szervezésére vonatkozó rendelkezések lényegileg megfelelnek azoknak, melyek a tiszavölgyi társulatok kölcsönének kiosztására vonatkozólag a törvényjavaslat 13. §-ában megállapittattak.
A 33. és 35. §-ok a kölcsönök után befizetett évjáradéki összegek mikénti kezelését és ellenőrzését, a tárgy természetének megfelelően szabályozzák.
A 36. §-ban foglalt kedvezményre elkerülhetetlen szükség van azért, hogy a kölcsönösszegeknek csakugyan a kitűzött czélra forditása biztosittassék.
A 37. § Szeged város kiépitése érdekében azon fentartást tartalmazza, hogy a magán kölcsönökre szánt 9.400,000 forintnyi összeg nem teljes igénybe vétele esetében a fenmaradó összegből 500,000 forint az igazolandó szükséghez képest, a városnak pótkölcsönkép adassék.
A kölcsönből ezen felül fenmaradó összeg hovaforditása iránt külön törvény utján fog intézkedés tétetni.
A törvény végrehajtásával a javaslat 38. §-ik §-a szerint az érdeklett szakministerek bizandók meg.
