Hazánk több vidéke, s kiválólag annak gabonatermelő része kénytelen a könnyü s biztos közlekedést nélkülözni, miután utjai - az épitési s fenntartási anyag teljes hiánya vagy aránytalanul drága megszerzésének lehetősége miatt - az év nagy részén, s különösen a gabonánk kivitelére legalkalmasabb őszi időben úgyszólván járhatlanok.
Hogy ennélfogva egyrészt e bajon lehetőleg könnyitve s lehetővé téve legyen, mikép nyers terményeink versenyképességük biztositása czéljából a meglevő vasuti s hajózási állomásokhoz, minden időben s mérsékelt áron szállithatók legyenek, másrészt, hogy az államkincstárt oly nagy mérvben igénybe vevő állami s garantirozott vasutjaink részére új élelmezési csatornák szereztessenek s ez által jövedelmezőségük emeltessék, közvetve pedig az államkincstár terhe megkönnyittessék - szükségesnek találtatott, miszerint azon mozgalom, mely a helyi érdekü vasutak létrehozatala körül legújabb időben megindult, az állam részéről is pénzügyi helyzetünk által megengedett legnagyobb mérvben támogattassék.
A helyi érdekü vasutak kérdése a közlekedési eszközök dolgában nálunk aránytalanul kedvezőbben álló más államokat is alkalmas volt foglalkoztatni, annál inkább kötelességemnek tartottam tehát e kérdést alapos megfontolás tárgyává tenni én is, a mennyiben legkisebb kétségem sem lehetett aziránt, hogy e közlekedési eszköz az, mely első sorban lesz képes helyi közlekedésünk szomoru állapotán segiteni.
Az e részbeni tanulmányok s tárgyalások eredményeként van szerencsém a jelen törvényjavaslatot előterjeszteni.
A törvényjavaslatban foglalt határozatokat, illetőleg kiemelendőnek tartom azon két elvet, mely az 1. §-ban foglaltatik. Az első a helyi érdekü vasut fogalmának meghatározása.
E meghatározást ugy vélem nem igen lehetne praecisebben megállapitani, mintha (ugy mint a jelen törvényjavaslatban) kimondatik, hogy az ily vasut egyedüli czélja az illető vidék forgalmi igényeinek megfelelni, s hogy az sem egy fővonalnak kiegészitő része nem lehet, sem két vasutat össze nem köthet.
Műszakilag nem lehetne e fogalmat helyesen kifejezni, mert sem a pálya osztályzata, sem a vágánytáv, sem a menetsebesség meghatározása nem lehet e tekintetben elég irányadó.
A másik elv pedig, mely szerint ily vasutak a jelen törvényben foglalt feltételek határai közt a ministerium által engedélyezhetők, indokolását leli abban, miszerint kivánatos, hogy maga ez engedélyezési eljárás is könnyittessék, s gyorsabbá tétessék.
E határozat különös fontossággal birand oly időkben, midőn a törvényhozás szünetel vagy fontosabb tárgyalásokkal van elfoglalva, miután ilyenkor az esetleges késedelem által a vállalat létrejötte is koczkáztathatnék.
Az állam részére a 2-ik §-ban fentartott beválthatási jog a dolog természetéből folyik, miután ily vasutak különben lehetetlenné tennék egyes főirányu vonalak épitését s másrészt nem volna méltányos e vasutakat az által tönkretenni, hogy velük egyenközüleg más vonalak épittessenek.
Az épitést, felszerelést s üzletet illetőleg hajlandó a kormány a legmesszebb menő kedvezményeket nyujtani s e részben egy új üzleti rend dolgoztatott is ki, mely e törvényjavaslat törvénynyé tétele után azonnal fogna közhirré tétetni.
A 4-5. §-okhoz
Nagyjából ugyanily természetüek a 4. §-ban foglalt határozatok is, mig ellenben az 5. §-ban foglaltak legnagyobb részt oly kedvezményeket tartalmaznak, melyek már eddig is megadattak a másodrendü vasutaknak, sőt az itt 10 évre megszabott adómentesség eddig több vasutnál már 30 év tartamára is kiterjesztetett.
A 6-8. §-okhoz
A 6., 7. és 8. §-ban foglalt határozatok által bizonyos állami segély nyujtatik a helyi érdekü vasutaknak.
E segély azonban bőven pótoltatni fog egyrészt az állami, s államkezelés alatt álló javakra háruló előny, másrészt az állami vasutak forgalmának a helyi érdekü vasutak üzletéből eredő emelkedése által.
Különben megfelelő befolyást kivánok a magánvasuttársulatokra is gyakorolni, hogy a helyi érdekű vasutakat maguk részéről is részesitsék azon kedvezményekben, melyek a jelen törvényjavaslat 8. §-ában felsorolvák.
A 9-10. §-okhoz
A községeknek s törvényhatóságoknak a 9. és 10. §-okban mód nyujtatik arra, hogy e vasutakat segélyezhessék.
E határozatoknak nagy fontosságot kell tulajdonitanom, miután kivánatosnak s érdekeinknek leginkább megfelelőnek tartom, hogy ily vasutak, ha csak lehetséges, vagy a mily mérvben lehetséges, az érdekelt törvényhatóságok, községek s birtokosok által saját erővel létesittessenek, s hogy az azok kiépitésére szükséges tőkének megszerzése nyerészkedések tárgyát ne képezze.
Különben meggyőződésem szerint az ily vasut szolid eljárásu pénzbeszerzés és épités, valamint gondos, takarékos üzlet mellett rövid időn kell, hogy a befektetett tőkét kamatoztassa, mint ezt például az arad-körösvölgyi vasut bizonyitja s ennélfogva a törvényhatóságok s községeknek áldozata, eltekintve a biztos forgalmi eszköz megnyeréséből folyó állandó haszontól is, megfelelő jutalmat nyerend.
A közutaknak s vizszabályozási védtöltéseknek ily vasutak czéljaira leendő igénybevétele elvi nehézségekbe nem ütközik, szükséges azonban, hogy az igénybevételre s az ily épitmények fentartására vonatkozó feltételek necsak az érdekeltek által határoztassanak meg, de az ily utak s töltések felett főfelügyeletet gyakorló közmunka- s közlekedési minister részéről is jóváhagyassanak.
A törvényjavaslat 12. § által a tőkének a kereskedelmi törvénytől nem ugyan érdemileg, de alakilag más módon való kimutatása engedélyeztetik, mi az ily vasutak előállitásának legkivánatosabb módozatát, t. i. az érdekeltségnek anyagokkal, munkával stb. hozzájárulását tekintve, okvetlenül szükséges, hogy ily alapokon társulatok alakulhassanak.
Mindezeket figyelembe véve, van szerencsém a t. háznak jelen törvényjavaslatom elfogadását ajánlani.
