A gőzmalomipar nemzetgazdaságunk egyik jelentékeny tényezője.
Ezen ipar szabad fejlődését nem csekély akadálylyal fenyegeti azon illetékességi összeütközés, mely a gőzmalmokra nézve a közigazgatási hatóságok és a biróságok közt felmerült.
A közigazgatási hatóságok ugyanis, azon elvből indulva, hogy a gőzmalomüzlet az ipartörvény alá esik, s igy az iparhatóságok illetékességi hatáskörébe tartozik, kimondották, hogy a gőzmalomüzlet mint szabad ipar, a földesuri malomjog czímén taksával vagy egyéb szolgáltatással nem terhelhető; mi által a fővárosban és a vidéken fennálló gőzmalmok, a földesuri malomjog czímén támasztott követelések ellen biztositva voltak.
De egy-két concret esetben az illető volt földesur újabb időben a kérdést birói utra vitte; a biróságok pedig ebbeli illetékességüket megállapitották és a gőzmalom-tulajdonosokat a földesuri malomjog czímén, taksafizetésre kötelezték.
Az ezen birói itéletek folytán felmerült illetékességi összeütközést a ministerium az 1869:IV. tc. 25. §-a alapján, a törvényhozás további intézkedéseig, akként tartotta elintézendőnek: hogy a közigazgatás részéről eddig követett azon elv, miszerint a gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malmok szabad ipart képeznek s azok felállitása a földesuri malomjog szempontjából nem korlátozható, fentartassék, s az e részben felmerülő kérdések elintézése, az ipartörvényben megjelölt közigazgatási hatóságok köréhez tartozik.
Igy állván a dolog, szükségesnek mutatkozik, hogy a fenforgó kérdés törvény utján végleges megoldást nyerjen.
Ezen megoldást czélozza a mellékelt törvényjavaslat, mely kimondja, hogy a gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malmokra, a földesuri malomjog nem terjed ki.
A gőzmalomüzlet fogalma lényegesen különbözik azon malomtól, melyet a kir. adománylevelek emlitenek, s mely régibb törvényeink, nevezetesen az 1836:VI. tc. 8. §-a szerint a földesuri jog alá tartozik, mert a gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malom üzlete a gyáripar jellegével bir.
A régi kir. haszonvételi jogot tehát oly üzletre, mely a malomjogról szóló törvények keletkeztekor még ismeretlen volt, magyarázat utján kiterjeszteni nem lehet.
Az ebbeli kiterjesztés csak törvény utján történhetnék, újabb törvényeink pedig nem hogy efféle kiterjesztést sanctionálnának, hanem a hol szó van a kérdéses jogról, mindig csak a régi törvény intézkedését tartják fenn.
Az 1872:VIII. tc. a gőzmalomüzletet névszerint nem emliti, s a 105. § e) pontja a malomüzletet, ugy mint az italmérési üzletet, az ipartörvény alól kiveszi, „a mennyiben az ahhoz való jog a kir. kisebb haszonvételek sorába tartozik”. Mintegy arra utal tehát ezen pont, hogy oly malomüzlet is van, mely az ipartörvény alá tartozik, valamint van efféle italmérési üzlet is.
Minthogy azonban a földesuri malomjog terjedelmére nézve, törvényeinket máskép értelmezik a közigazgatási hatóságok és máskép a biróságok, szükségesnek mutatkozik a törvényes magyarázat.
Ezen magyarázatra nézve világosnak látszik, hogy közgazdasági és kereskedelmi érdekeink érzékeny csorbitása nélkül nem lehetne kiterjeszteni a régi privilegiális malomjogot a gőzmalomiparra, melynek szabad fejlődésében rejlik gabonakereskedésünk egyik főbiztositéka.
De az sem maradhat figyelmen kivül, hogy törvényadta jogok szenvedhetnének sérelmet, ha az őrlés, mihelyt gőzgép segélyével történik, már csupán ennélfogva, a gyáripar rovatába tartozó gőzmalomüzlettel azonosithatónak vétetnék.
Ezen két szempont volt az, melynélfogva szükségesnek látszott egyrészt kimondani, hogy földesuri malomjog a gőzmalomüzletre ki nem terjed, másrészt pedig ezen gőzmalomüzlet fogalmát csakis „a gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő” malmokra szorittatni.
Nem megcsonkitani akarja tehát jelen törvényjavaslat s régi földesuri malomjogot, hanem egyszerűen csak ezen jognak a királyi adománylevelek és törvényeink szándékán túl való kiterjesztését akarja megakadályozni, midőn kimondja, hogy a földesuri malomjog a fent körülirt gőzmalomüzletre ki nem terjed.
