1880. évi XXXVIII. törvénycikk

a tiszavidéki vasut megváltásáról és az ennek kapcsán teendő intézkedésekről * 

1. § A kormány felhatalmaztatik, hogy a tiszavidéki vasutat, az ezen társulattal 1880 április 11-én kötött szerződés alapján megválthassa és üzletbe vehesse, úgy azonban, hogy ezen szerződés 5. §-a, a kormány kezdeményezése folytán, a társulati közgyülés hozzájárulásával oly intézkedéssel helyettesittessék, miszerint a tartalékalap teljesen az állam tulajdonába menjen át, a társulat felszámolása pedig a kereskedelmi törvény ide vonatkozó határozatainak megfelőleg történjék, és hogy az igazgató tanácsnak és felügyelő bizottságnak az 1880-dik éven túl dijazás ne járjon.

2. § Felhatalmaztatik a pénzügyi minister, hogy az 1868:LI. tc. alapján a kincstár birtokába jutott 5.309.000 frt névértékü részvényekre a szerződés 3. §-a értelmében eső féléves járadékok készpénzbeli kiegyenlitését mellőzhesse; egyuttal utasittatik, hogy az azok közül kisorsoltakat az ingó államvagyonban kiadásba helyezvén, azokat a többi kisorsolt és beváltott részvényekkel együtt a felszámolás teljes befejeztéig külön őrizet alá vegye.

3. § Az 1868:XLIX. tc. 1. §-ának e) pontja alatt engedélyezett hatvan-szolnoki vasutból Újszász vagy Györgyénél kiágazó s a budapest-hatvani vasutba Péczel és Csaba közt beszakadó elsőrendű állami vasutvonal kiépitése akkép rendeltetik el, hogy ezen vonal egyelőre mint egy-vágányú mozdonyvasut létesittessék ugyan; a földterületek beszerzésénél azonban a második vágány esetleges berendezésére is tekintet legyen.

4. § Felhatalmaztatik egyuttal a pénzügyminister, hogy a tiszavidéki vaspályatársaság által, a most beczikkelyezett szerződés 1. §-a értelmében neki átadandó 1,993. 000 frt névleges értékü elsőbbségi kötvényeket értékesithesse, és az ebből befolyó pénzösszeget a jelen törvény 3-ik §-ában engedélyezett vasutvonal kiépitésére fordithassa.

5. § Ezen törvény kihirdetése napjával lép hatályba, s végrehajtásával a pénzügyminister, és a közmunka- s közlekedésügyi ministerek bizatnak meg.

A szerződés szövege a következő:

Szerződés,

mely a tiszavidéki vaspálya-társaság összes vonalainak a magyar állam által leendő átvétele és fokozatos beváltása iránt, egyrészről a magyar államot képviselő közmunka- és közlekedési és pénzügyi m. kir. ministerek, másrészről pedig a tiszavidéki vaspálya-társaság között létesittetett.

1. § Egyetértőleg megállapittatik, hogy az állami megváltási jog, mely a tiszavidéki vaspályatársaság 1856 november hó 10-én kelt engedélyokmányának 13. §-a értelmében még csak 1888 január hó 1-jével lépne hatályba, a jelen szerződésben körülirt módozatok mellett már most érvényesittethessék.

Ehhez képest a magyar állam folyó 1880 január 1-ső napjától kezdve átveszi és beváltja a tiszavidéki vaspályatársaságnak összes vonalait, melyek az 1868:I. tc. értelmében megnyitott központi vasuti telekkönyvekben, nevezetesen a 18. sz. czegléd-szolnoki, a 15. sz. szolnok-debreczeni, a 6. sz. debreczen-miskolczi, a 9. sz. miskolcz-kassai az 1. sz. szajol-aradi és az 5. sz. püspökladány-nagyváradi telekkönyvekben bevezetve vannak. Nemkülönben átveszi és beváltja a még nem telekkönyvezett és a forgalomnak át nem adott mezőtúr-szarvasi vonalat is továbbá ezen társulat mindennemü ingatlan és ingó vagyonát, u. m. pályatesteit, épitményeit, felszerelési és forgalmi eszközeit, anyagkészleteit, kibocsátatlan, de szabályszerüleg kiállitott értékpapirjait, készpénzeit, avagy pénztári maradványait és összes activ követeléseit, csakis az alábbi 5-ik §-ban emlitett tartalékalap, valamint az 1879. évi tiszta jövedelmi fölöslegből, az alapszabályok értelmében meghatározandó felülosztalékok és járulékok kivételével, hogy a mint mindezek a társulat könyveiben és leltáraiban f. évi január 1-én felvéve találtatnak, de elvállalja egyszersmind ezen naptól fogva a társulatnak minden néven nevezendő tartozásait és kötelezettségeit kivétel nélkül, a következő feltételek alatt:

2. § Kötelezi magát a magyar állam, hogy a tiszavidéki vaspályatársulat által a cs. kir. szab. osztrák kereskedelmi és ipar-hitelintézettől felvett 15,750.000 frt sorsjegy-kölcsön után esedékes és évenkint 819,000 frtot tevő járadékokat, az 1859 január 9-én kelt kölcsönszerződés értelmében, a most nevezett hitelintézetnek Bécsben, az 1873. évben engedélyezett 20,000.000 frt, azaz husz millió osztr. é. frtot tevő 5% elsőbbségi kölcsön kamatait és törlesztési részleteit pedig az ezen kölcsönről kiállitott fő- és részkötvények tartalmához képest, az ezen részkötelezvényekben megjelölt és a budapesti és bácsi hivatalos lapokban közhirré teendő helyeken f. évi január 1-től, a tiszavidéki vaspályatársaság helyett pontosan kifizetni, egyszersmind ezen kétrendü kölcsönök biztositására nézve, a társaság alapszabályaiban megállapitott elsőbbségi jogokat érvényben fentartani fogja.

3. § Továbbá folyó 1880 julius 1-től kezdve a részvények beváltására az alábbi 4. §-ban megállapitott tiz év alatt, minden más ki nem sorsolt részvény után és pedig minden év január és julius hó 1-ső napjain, félévi részletekben 7 frt 35 harminczöt krajczárt, és igy egy évre 14 frt 70 kr, azaz tizennégy forint és hetven krajczárt bélyeg- és adómentesen fog az állam kormánya az illető részvénytulajdonosoknak az esedékes részvényszelvények ellenében és pedig a m. kir. központi állampénztárnál Budapesten, vagy a társulati igazgatóság javaslatára időnkint a kormány által megállapitandó s a magyar és osztrák hivatalos hirlapokban közzéteendő fizetési helyeken kifizetni.

4. § A magyar állam kötelezi magát folyó 1880 január hó 1-től számitandó tiz év leforgása alatt, a tiszavidéki vasuttársulatnak 82,675 db. részvényeit, évenkint két izben eszközlendő sorsolás utján, melynek módját a magyar kormány határozza meg, magához váltani.

Minden sorsolás alkalmával a most számszerüleg 82,675 darabbal megjelölt részvények egy huszadrésze sorsoltatik ki. - a kisorsolt minden darab részvényért az állam az előbbi §-ban körülirt fizetési helyeken 245 frtot azaz kétszáz negyvenöt o. é. forintokat adó- és illetékmentesen fog az illető részvény tulajdonosának készpénzben és minden levonás nélkül kifizetni.

5. § A tiszavidéki vaspályatársaságnak jelenlegi tartalékalapja - mely az alapszabályok értelmében úgyis a társulat tulajdonát képezi - az igazgatóság és felügyelő-bizottság dijazására és elszámolási költségek fedezésére a társulat által fenntartatik, a m. kir. kormány felügyelete mellett az igazgatóság által, annak belátása szerint és felelőssége mellett fog kezeltetni, maradéka pedig annak idejében a m. kir. kormánynak átadandó lészen.

A részvényesek jogai és érdekei megvédése és képviselete czéljából a társulat jelenlegi vezénylő igazgatósága és felügyelő bizottsága a társulat ügyeinek végleges lebonyolitásáig, és főként a sorsolás utján beváltandó részvényeknek teljes beváltása idejéig jelen létszámában és alakjában meghagyatik; úgy mindazonáltal, hogy a kereskedelmi törvény 203. §-ában kijelölt felszámolási teendőket is teljesiteni feladata leend: - az úgy átalakult igazgatóság és felügyelő bizottság hatásköre, az alapszabályok módositása által fog körüliratni.

6. § A társulat köteles, minden könyveit, leltárait, szerződéseit, számadásait és összes irattárát a magyar államnak átadni és rendelkezése alá bocsájtani, mely utóbbi mindezen okiratokat akként fogja megőrizni, hogy azok úgy a beváltás, illetőleg a felszámolás folyama alatt, mint azután is, a kereskedelmi törvény 207. §-ában előirt időpontig azok által, kik a törvény által erre jogositva vannak, használhatók legyenek.

7. § A magyar állam kormánya a tiszavidéki vaspályatársulatnak összes személyzetét átveszi s e személyzetnek szerződéseken, kinevezési és előléptetési okmányokon, utasitásokon, szolgálati rendszabályokon és nyugdijintézeti alapszabályokban gyökerező jogait biztositja; ebből kifolyólag

a) különösen magára vállalja az 1873 márczius hónapban létesitett nyugdijintézeti alapszabályok 7. §-ában kikötött azon kötelezettséget is, mely szerint mindenkor és mindaddig, a mikor és a meddig a nyugdijalap saját folyó jövedelmei és hozadékai az alap kötelezettségeinek fedezésére nem elegendők, a hiányzó összegeket az államkincstárból fogja kamatmentes előlegekkel idejekorán pótolni és fedezni;

b) azon alkalmazottak, kik akár az ujjászervezés folytán, akár más okból a szolgálatban meg nem tartatnak, de kiknek a társulati nyugdíjalapszabályok értelmében a nyugdijra jogos igényük van - ha a szolgálat ugyanezeknek az állam részéről történendő tényleges átvétel után azonnal fel is mondatik - teljes javadalmaikat folyó 1880 deczember hó végeig élvezendik.

A tiszavidéki vaspályatársaság tiszti állományába tartozó azon nyugdijképes alkalmazottak azonban, kik eme most irt határidő után fognak nyugalmaztatni, teljes javadalmazásukban csak a felmondástól számitandó három hónapra részesittetnek;

c) ha mindazonáltal a fentebbi b) pontban megjelölt nyugdijképes alkalmazott nyugdijaztatását önmaga kérelmezi, eme, kizárólag a kormány részéről tett felmondás eseteiben megállapitott kedvezményekben nem részesül.

8. § A jelen szerződés jóváhagyása után, illetőleg a tiszavidéki vasut tényleges átvételével a magyar állam a tiszavidéki vasut kezelése és az e feletti rendelkezésre nézve korlátlan jogot nyer; de a feltétlen tulajdonjog csak akkor lép jogérvényre, a mikor az állam a tiszavidéki vaspálya összes részvényeit beváltotta, - addig is azonban a magyar állam jogai biztositására ezen szerződés a vasuti központi telekkönyvekben, az 1. §-ban körülirt tiszavidéki vaspálya összes vonalaira és ingatlanaira előjegyeztetik.

Ezen előjegyzés mindazonáltal a társulatot terhelő jelen szerződés 2. §-ában körülirt két rendü kölcsönök biztositására nézve, a társulat alapszabályainak 8. §-ában megállapitott elsőbbséget meg nem változtathatja.

9. § Mihelyt az állam a tiszavidéki vaspálya részvényeinek utolsó részét teljesen beváltotta, ezzel a tiszavidéki vasut engedélye végleg megszünik, s az államnak jogában álland a társulat képviselőinek minden további megkérdeztetése és külön engedélye nélkül, az ezuttal csak előjegyzés által biztositott feltételes tulajdonjogait a tiszavidéki vaspálya összes ingatlanaira és vasuti vonalaira feltétlen tulajdonjoggal bekebeleztetni, s jelen szerződés alapján a telekkönyvi átirásokat a magyar állam javára eszközlésbe vétetni, oly joghatálylyal azonban, hogy a fentebbi 2. §-ban felsorolt jelzálogilag biztositott s azon időpontig még nem törlesztett elsőbbségi adósságok egyidejüleg az államra, mint közvetlen adósra fognak átszállani.

10. § Ezen szerződés és ebből folyó minden beadványok, okmányok és az egész leszámolási müvelet, bélyeg- és illetékmentes.

11. § Jelen két egyenlő példányban kiállitott szerződés a tiszavidéki vaspályatársaság részéről a részvényesek közgyülésének és a magyar állam részéről a törvényhozásnak jóváhagyása után válik kötelezővé és jogerejüvé.