Az erdélyi birtokviszonyok bonyolódottsága és változatossága, az urbéri viszonyok rendezetlensége, ezen országrész kedvezőtlen anyagi helyzete, már magukban véve nagy mérvben nehezitik nemcsak a birtokszabályozás, hanem különösen az urbéri kapcsolatból eredő birtokviszonyok rendezését is.
Mily mérvűek ezen nehézségek, mennyivel kedvezőtlenebb e részben az erdélyi s az úgynevezett kapcsolt részek helyzete, a szorosabb értelemben vett Magyarország birtokrendezési ügyeinek meneténél, leginkább kitünik abból, hogy az 1872. év elejéig Erdélynek 2498 városa, községe és pusztája közül és mind a mellett, hogy a volt székely és szászföld községeinek nagyobb részében nincsen az elkülönitésnek helye, mégis 1314 határban nem volt befejezve az elkülönités, hogy az 1877. év végével még mindig 1142 határban volt a birtokrendezés folyamatban, hogy az 1879. év végével, tehát az urbéri kapcsolat megszüntetése után 32 évvel, az urbéri biróságok működésének megkezdése után 22 évvel, a volt erdélyi s kapcsolt részekben 261 elkülönités, 9 tagositás, 88 elkülönitéssel kapcsolatos tagositás volt csak befejezve.
Az 1872. év kezdetétől az 1877. év végeig lefolyt hat év alatt a rendezendő községeknek csak 6.28%-a, évenkint tehát csak 1% részesült a birtokrendezés előnyében.
Még kedvezőtlenebb az összes eredmény az 1878. és 1879. években.
Ugyanezen helyenkint még nagyobb pangás és teljes szünetelés mutatkozik a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területeken, még pedig különösen a két utóbbiban.
Az érintett összes területeken folyamatba tett birtokszabályozási eljárások eredményét 1879. év végeig kitünteti a kir. törvényszékeknek 1880. év január havában felterjesztett részletes jelentéseiből kivont A) alatti kimutatás.
Az e részben létező visszásságok orvoslása a birtokrendezési eljárásnak az ország nevezett részeiben való gyorsitása, múlhatlanul szükségessé vált. Midőn az e czélból kidolgozott törvényjavaslatot a tisztelt ház elé terjeszteném, van szerencsém a törvényjavaslat egyes tételeit a következőkben indokolni:
A rendezési ügyek eddigi lassu folyama főként az urbéri és rendezési eljárás czéljával, az erdélyi birtokviszonyok között kevésbbé egyeztethető peres eljárás nehézségének, költségességének, és annak tulajdonitható, hogy a költségek legterhesebb része az érdekeltek között nem a birtok arányában, hanem kizárólag a volt földesurak által viselendő.
Alig igényel bővebb indokolást, hogy az urbéri birtokrendezési, arányositási vagy tagositási ügyek a magánjogi perek keretébe egyáltalán nem szorithatók, a polgári perrendtartás eljárási és bizonyitási szabályai azokra nem alkalmazhatók.
Az ügy természetébe ütközik, hogy a polgári törvénykezési rendtartás 144. §-ában érintett jegyzőkönyvi eljárásra, keresetre, elleniratra, válasz és viszonválaszra szoritott pervita alkalmaztassék oly ügyekben, melyekben nem két, hanem százakra menő felek ellentétes érdekei állanak egymással szemben. A fél nem kötelezhető keresetének s bizonyitékainak perrendszerű előterjesztésére azon okból, mert azok rendelkezésére legtöbbször nem állanak, hanem valamennyi érdekelt meghallgatása után a biró által szerzendők be, csakis ezen bizonyitékok beszerzése után képesek az érdekeltek követelésüket minden irányban szabatosan formulázni.
A dolog természetéből foly, hogy birtokrendezési ügyekben csak azon eljárási elvek alkalmazhatók, melyek az 1832/6:X. tc. 6-10. § alapjául szolgáltak, melyeket az 1856. évben Magyarországban, 1858-ban Erdélyben életbeléptetett utasitások, az országbirói értekezlet ideiglenes szabályainak VI. fejezete, és végre az 1868. évi utasitás elfogadtak.
Nem tagadható ugyan, hogy Magyarországon a még hátralévő (az összes határoknak alig egy ötödét tevő) tagositási ügyek, ezen pervitás eljárás mellett is hasonlithatlanul kedvezőbb arányban haladnak, mint Erdélyben, hogy Magyarországon a peres eljárás gátló hatása alig érezhető. Ennek oka azonban abban keresendő, hogy itt rendezettek az urbéri s rendezettebbek, egyszerübbek a birtokviszonyok, hogy a magyarországi felek, ügyvédek, mérnökök, birók, sok évi tapasztalaton alapuló jártassága, lényegesen könnyiti az eljárást, hogy végre itt is, mint Erdélyben nehezebb esetekben a pert nem pertárilag, azaz nem egy, az ügygyel magával teljesen ismeretlen hivatalnok kezelése mellett bemondott, s a felek kényétől függő előadások alapján, hanem a kiküldött biró vezetése alatt folytatják le, s a bizonyitási eljárásban is a biró irányadó vezetésének adnak helyt.
Végre nem hagyhatom érintetlenül, hogy maga az 1871. évi LIII. törvénycikk 80-ik §-a is a birtokrendezési eljárást szabályozó későbbi törvényes intézkedést helyez kilátásba.
Jelen törvény intézkedései azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett erdélyi részekre nézve, hanem ép annyira és ugyanazon okoknál fogva elodázhatlanok a volt Közép-Szolnok-, Kraszna-, Zaránd megyei és Kővárvidéki területekre nézve is.
Való ugyan, hogy ez utóbbiak Magyarországhoz való visszacsatolásuknak időpontjától azaz 1861. évtől fogva nem az erdélyi részekben fennállott, hanem az 1871. évi LIII. törvénycikk hatálybaléptetéséig az országbirói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törv. szabályok, 1872. éven innen pedig nem az 1871. évi LIII. törvénycikk 83. §-án alapuló utasitások, hanem ezen törvénycikk 43-54. §-ban foglalt eljárási szabályok voltak érvényben. Minthogy azonban az ország ezen részeinek urbéri-, birtok- s ezzel kapcsolatos jogviszonyai az erdélyi részekével lényegileg azonosak, azok földtehermentesitési alapja az erdélyi részekétől elválaszthatlan, ott a birtokszabályozás nehézségei nem kevésbé súlyosak, előmozditása pedig gazdászati, rendészeti és más fontosabb tekintetekből ép oly kivánatos, hozzájárulván ezekhez még az is, hogy Zaránd megyének nagyobb része a dévai, Kővár vidéke, nehány község kivételével a deési kir. törvényszék területéhez, hogy Doboka megyei helységek a zilahi királyi törvényszék területéhez csatoltattak, lehetőleg elkerülendő az a visszásság, mely abban rejlik, ha az urbéri anyagi jog azonossága mellett ugyanazon törvényszék területén, ugyanazon természetű ügyek nézve helyenkint eltérő eljárási szabályok alkalmaztatnának, és ennélfogva jelen törvény hatályát az úgynevezett kapcsolt részekre is kiterjesztendőnek vélem.
Ezen szempontból indulva ki az ország nevezett részeiben az 1871. évbeli LIII., LIV. és LV. törvénycikkek által életbeléptetett pervitás eljárás hatályon kivül helyezését, helyébe a nyomozó birói eljárás alkalmazását kell javasolnom, mely szerint a birtok és az azt terhelő haszonélvezetek a felek meghallgatásával hivatalból tisztába hozandók és a feleknek erre alapitott végkérvényei felett hozandó birói határozat.
Az 1871. évi LV. törvénycikk 15. §-ának azon intézkedése, mely szerint az arányositás városokban, szabad vagy vegyes (többnyire székely és szászföldi) községekben három év lefolyta mulva hivatalból meginditandó, oly általános és különösen a birtokosok szegényebb osztályára nézve oly súlyos terheltetéssel jár, hogy a javaslat 5. §-ában az arányositás hivatalból való keresztülvitelének további öt évre való halasztását kell ajánlanom.
A tagositás könnyitését és olcsóbbá tételét czélozzák a javaslat 5-7. §-ai, az erdei birtoknak lehető megóvását a 8. § azon intézkedése, mely szerint erdei birtokok rendezésekor közbenső kisebb részletek és területek az erdei birtokos által megválthatók.
Jelesen az 5. § intézkedése azért vétetett fel jelen javaslatba, mert a birtokrendezési eljárás gyorsitásával a most elintézetlenül levő anyag nehány év alatt feldolgozandó lévén, eleje vétetik annak, hogy rövid idő mulva a törvény újabbi módositását kelljen ajánlatba hozni.
Tekintettel az ügy állami, közgazdászati, rendészeti fontosságára, nemcsak az állami egyházi, közalapitványi javakra, hanem árvák és gondnokoltak javaira is kiterjesztendő az 1871:LV. törvénycikk 19. §-ának azon intézkedése, mely szerint a tagositást kivánók birtokához számitandó a közintézetek s köztársulatok birtoka is.
Az erdélyi részek egész határvonalán elkezdve B.-Szolnokmegyében, a Szamos mentén, Besztercze-Naszód, Maros-Torda, Csik, Háromszék, Brassó, Fogaras, Szeben, Hunyad, Alsó-Fehér, Torda-Aranyos és Kolozsmegyének területén van egy 3-8 mértföldre terjedő öv, melynek nagy része az állam és egyesek birtokában levő havasi latifundiumokból s egyes művelt részletekkel vegyes legelőkből áll.
Ezen kivül az egész országban szórványosan léteznek ily gazdászatilag csekély értékű és az évnek csak egyes szakában s nem is minden évben hasznositható területek.
Ily területeken a volt földesurak és úrbéresek között a birtokrendezés a törvény értelmében hivatalból keresztül viendő ugyan, de a tagositásnak azokra való kiterjesztése egyértelmű a tagositásnak lehetetlenné tételével azért mert az ily határrészek felmérési költsége értékükkel semmi arányban sincsen.
Ez okból megengedendő, hogy bármely fél indokolt kérelmére, a megengedhetőség kérdésével egyidejüleg határozat hozathassék a felett, valjon egyes ily területek nem hagyandók-e ki egyelőre gazdászati okokból és a tagositás könnyitésére a tagositás alól, ily értelemben az 1871. LV. tc. kiegészitendő.
Számos elhárithatlan és orvosolhatlan surlódások, perek, mezei rendészeti kihágások gazdag forrását képezik országszerte azon egyes csekély terjedelmü erdei enclave-ok melyeket egyesek, többnyire irtás-foglalások folytán, mig pedig az 1871:LIV. tc. alapján jogos tulajdonként birnak.
A rendezés czélja ezen be nem telepitett enclave-ok meghagyásával meghiusitottnak tekinthető, miután az ily közbenső részbirtokból szokott történni az erdei birtok s faállományának folytonos rendszeres megtámadása és pusztitása.
Ez okból ily közben eső részletek s be nem telepitett kisebb területek, erdők s erdei haszonvételek szabályozásánál hasonlólag a szabályozásba belevonandók, értéküknek ingatlanokban vagy ilyek hiányában készpénzben való teljes megtéritése mellett.
A 9-10. §-okhoz
Hogy szabályozásoknál csak kellő elméleti és gyakorlati szakképzettséggel biró mérnökök és gazdászati szakértelemmel biró szakértők alkalmaztassanak, szükségesek a javaslat 9. és 10. §-nak rendelkezései, melyek hasonlókép utóbbi részletes utasitások tárgyát fogják képezni.
E tekintetben a 10. §-ba foglaltakra nézve fel kell még hoznom, hogy az eddigi módozat szerint a felek által választott, főleg azok pártszempontját képviselő szakértők ily ügyekben a pártatlan és részrehajlatlan észlelő és véleményező kötelességét alig képesek teljesiteni, hogy az ilykép eredményezett vélemények alig tarthatnak igényt a felek és birák méltánylására, hogy ezen viszszásság alapos orvoslása csak úgy eszközölhető, ha a biróság az eddigi bizonyitási eljárástól eltérőleg, de a rendezési ügyek természetével egyezőleg rendszerint három gazdászatilag képzett, a helyi viszonyokkal ismerős birói szakértőt alkalmaz, kiknek kijelölése azonban nem pusztán a birótól függ, hanem a törvényhatóság közigazgatási bizottsága által e végre kijelölt és állandóan meghitelt szakértők sorából választandó; hogy az ily módon létrejött rendezési munkálatok biztosabb alapot nyujtanak a földadó-szabályozási munkálatoknál is, végre hogy ezen intézkedés törvénybe iktatása már az 1876-ik évi VI. törvénycikkre való tekintettel is szükséges.
A birtokrendezés és tagositás legnagyobb akadályai közé tartozik az eljárási költségek viselésének eddigi módozata, ezen tehernek nagyobbrészt a földesurak vállaira nehezedése, még pedig oly módon, hogy a volt urbéresek is nyomasztó, de legtöbbször értékkel nem biró s a dolog haladását akadályozó fuvar- és kézi napszámokkal vannak terhelve, az évnek épen azon egyetlen szakában, midőn munkájuk saját magukra értékkel bir, a nyári és őszi idény szakában.
Ugyanis a törvény eddigi állása szerint a volt földesuraknak kell hogy viseljék a rendezés és tagositás költségeit a fenn jelölt napszámok kivételével, kell hogy viseljék nemcsak a maguk saját allodiális, hanem volt jobbágya urbéri vagy közös haszonvételű birtokaik arányában.
Pedig azt, hogy a birtok jelen állása szerint, melyik részlet volt földesuri, melyik jobbágyi, most az urbéri viszony megszüntetése után 30 évvel, tehát a rendes elévülési idő szélső határán, annyi örökösödés, csere, adásvevés, osztály, részletes kikerekités, a dülők osztályozásának változása, utak, határjelek áthelyezése és új elnevezése után meghatározni, a merő lehetetlenségek közé tartozik.
Alig van volt földesuri birtokos, kinek birtoka nagyrészt urbéri részletekből ne állana, alig van urbéri telek, melyhez 30 év lefolyta alatt volt allodialis részletek ne kapcsoltattak volna.
Van az új birtokosok egy egész osztálya, kik mikor a pénzbeli költségek fedezéséről van szó, a volt földesur, - napszámok teljesitésekor pedig, a volt jobbágyok kötelezettségeiben részesülnek.
Minthogy nincs jelleg, mely után a birtokrészletek földesuri vagy urbéri minőségét meghatározni lehetne, e részben mind a készpénzbeli költségek, mind pedig a napszámok kivetésében (ez utóbbiakban különösen a legszegényebb néposztály sújtásával) uralkodik az önkény, az érdek, egyéni élelmesség, s idézi elő nagyrészt azon rettegést, melylyel a rendezési munkálatok gyakran fogadtatnak.
Ehhez járul, hogy a természetben szolgáltatott napszámok elégtelenek, mert járatlan és erre ügyetlen földmíves emberek teszik; hogy a felmérési költségeket inkább növelik mint apasztják, sőt mondhatni tetemesen növelik, miután a mérnök sajnos tapasztalásból tudja, mennyire hátráltatja őt a munkás alkalmazhatlansága, sokszor a lakosság ellenszenvéből eredett késedelmesség, midőn napokig órákhoszszant kell várnia, egy fegyelmezetlen és zavart okozó napszámos előállitására.
Az mi az eddigi költségviselést különösen nyomasztóvá teszi, az, hogy a volt földesur nem actualis birtoka, hanem ennek és volt jobbágyai birtoka arányában kell hogy viselje a rendezés terhét, hogy általánosan elterjedett volt a szokás, oly községekben keresni szolgálattevő urbéreseket, hol az illető volt földesurnak semmi vagy csekély allodialis birtoka, közöse pedig éppen semmi sem volt; hogy ennélfogva oly községekben köteles rendezési költségeket tenni, még pedig nem ritkán több száz hold után, hol semmi vagy legfeljebb pár holdra, menő birtoka van.
Ez pedig kétségtelen oly méltatlan terheltetés, mely ellen az illető minden esetben és mindenekelőtt a rendezés elé görditett akadályokkal védi magát.
Különösen szembeszökő ez igazságtalanság akkor, ha az ily kis allodialis birtok harmadik személy birtokába ment át, kinek módjában és kötelességében nem is állott a polgári törvénykönyv életbeléptetése után birtokának természetét ez irányban kutatni, vagy ha az ily volt jobbágyi birtok után különféle okokból a többi volt földesurak kénytelenek a költségekhez hozzájárulni.
Ugy is köteles a volt urbéres oly szolgáltatást tenni, mely legáltalánosabb hozzávetés szerint az összes készpénzbeli költségeknek 1/4-ét képezi, s szivesen megváltaná készpénzben, ha ez által a napszámoktól és az ezzel járó faggatásoktól menekülhetne.
Nem hagyható figyelmen kivül, hogy a volt szász- és székelyföldön az urbéri viszony vagy épen nem, vagy csak csekély számú telkekre nézve létezett, hogy itt a költség viselésének kérdése törvény szerint is birtokarányt viselendő.
Különben is elkerülhetlenné vált az érintett költségviselésnek törvényhozás utján való rendezése, miután erre nézve az 1871. évi LV. tc. 26. §-án kivül hiányzik minden biztos, határozott, részletes törvényes rendszabály.
Azon ellenvetés, hogy a földesur vette az urbéri kárpótlást és ezzel, valamint a volt földesuri hatóság megszüntével átvette egyuttal a kötelezettséget a birtokrendezés költségeinek viselésére, Erdélyre nézve nem áll azért, mert ott a földesuri hatóságot oly mértékben, mint Magyarországon, a földesur soha sem gyakorolta; a földesur a legcsekélyebb esetekben inkább rendészeti ügyekben volt a jobbágy iustitiariusa s ennélfogva a jobbágyi viszony megszüntével nagyon kis teher ment át vállairól az államra vagy törvényhatóságra, holott Magyarországra épen ellenkezőleg áll a viszony; nem áll ezen ellenvetés azért sem, mert az erdélyi földesur kárpótlásaihoz legkedvezőbb esetben, 1858-ban, az urbéri szolgálatok megszünése után 10 évvel s legkedvezőtlenebb pénzügyi coniuncturák között jutott és általában véve, még jelenleg - 30 év után - sem kapta ki egészen, s nem kapta ki különösen azon területekre nézve, melyek a rendezés folytán a közösből a volt jobbágyoknak fognak jutni.
A 11-12. §-okhoz
Figyelembe veendő még, hogy az erdélyi s az úgynevezett kapcsolt részekben a birtokrendezés a volt földesurak részére maradványföldekben és azok váltsági összegében való nyereményt nem eredményezhet, holott a szorosabb értelemben vett Magyarországban a maradványföldek értéke az urbéri rendezés költségeit többnyire nem csupán fedezte, hanem sok esetben felül is multa. Ily körülmények között a javaslat 11. és 12. §-ában érintett költségek birtokarány szerint való viselését és a földadóval együtt való behajtását annyival inkább kell javaslatba hoznom, mivel utóbbi kedvezményben más nemzetgazdaságilag nem fontosabb váltsági és folyamszabályozási műveletek is részesültek.
| Arányositás | |||||||||||||
| Befejezett | Folyamatban van | megindittatott | befe- jeztetett | ||||||||||
| Folyó szám | Törvény- széki terület megneve- zése | az el- külö- nités | a ta- gositás | az elkü- lönités tagosi- tással kap- csolat- ban | az el- külö- nités | a ta- gositás | az elkü- lönités tagosi- tással kap- csolat- ban | azon közsé- gek szá- ma, me- lyekben erdő, legelő elkülö- nitendő nincs | felek kérésére | hivatal- ból | Megjegyzés | ||
| 1 | Arad | 3 | - | - | 12 | - | 1 | - | - | - | - | A volt Zaránd megyei nagyhalmágyi járás területe. | |
| 2 | Besztercze | 9 | 2 | - | 13 | - | - | 75 | - | - | - | ||
| 3 | Brassó | 23 | 7 | - | 25 | 8 | 2 | 24 | 3 | - | - | ||
| 4 | Csikszereda | - | - | - | 14 | - | - | 12 | 24 | 5 | - | ||
| 5 | Déés | 31 | 18 | 15 | 150 | 13 | 22 | 116 | 29 | - | - | Kővár vidékének legnagyobb részével. | |
| 6 | Déva | 20 | 2 | - | 110 | 6 | 11 | 8 | 2 | 3 | - | A volt Zaránd megyei kőrösbányai járás területével. | |
| 7 | Erzsébetváros | 32 | 3 | 9 | 83 | 11 | 14 | 19 | - | 71 | 41 | ||
| 8 | Gyula-Fehérvár | 48 | 3 | 9 | 96 | 2 | 15 | 15 | 2 | 2 | - | ||
| 9 | Kézdi-Vásárhely | 5 | 1 | - | 6 | - | 1 | 10 | 3 | 20 | 1 | ||
| 10 | Kolozsvár | 21 | 30 | 30 | 79 | 6 | 15 | 56 | - | - | - | ||
| 11 | Maros-Vásárhely | 6 | - | 4 | 111 | 3 | 26 | 62 | - | - | - | ||
| 12 | Nagy-Szeben | 14 | - | - | 11 | 2 | 3 | 64 | - | - | - | ||
| 13 | Székely-Udvarhely | - | 1 | - | 5 | 4 | - | 41 | 18 | 25 | 10 | ||
| 14 | Torda | 16 | 22 | 5 | 24 | 3 | 7 | 43 | 3 | - | - | ||
| 15 | Zilah | 33 | 5 | 16 | 85 | 11 | 16 | 6 | 18 | - | 31 | Doboka megyéből kapcsolt területtel. | |
| Összesen | 261 | 94 | 88 | 824 | 69 | 133 | 551 | 102 | 126 | 83 | |||
