Az 1874. évi XXXV. tc. 210. §-a értelmében, az igazságügyminister köteleztetett, a közjegyzői díjak szabályozása iránt, az idézett törvény hatályba léptétől számitandó három év után, törvényjavaslatot terjeszteni az országgyülés elé.
Addig is felhatalmaztatott, hogy ideiglenes díjszabályzatot adjon ki.
A törvény eme rendeletét teljesitem, midőn a mellékelt törvényjavaslatot benyujtom.
A fokozatos és szabott díjtételek, melyek e javaslatban foglalvák, a jelenleg is fennálló díjszabályzaton alapulnak, mely a fentidézett törvény ideiglenes rendelkezésének megfelelőleg, általam még 1874-ben kiadatott, s melynek díjtételei, általánosan véve s az azoknak megfelelő cselekmények és viszonyainkhoz mérten, a mig egyrészről nem oly magasak, hogy azok által a közjegyző működését igénybe vevő felek tulságosan terhelve volnának, másrészről nem oly csekélyek, hogy a közjegyzők ily díjazás mellett, a megélhetésre elegendő támaszt ne találhatnának.
Bizonyitja ezt a három évi tapasztalás és bizonyitja ezt azon körülmény, hogy a lefolyt három éven át, a jelenlegi díjszabályzat mellett, ha fordultak is elő panaszok a díjak magassága, vagy inkább egyes közjegyző ellen, a díjak túlságos felszámitása miatt, e panaszok majdnem kivétel nélkül, a közjegyzőknek mint birói megbizottaknak, a hagyatékok tárgyalása alkalmából felszámitott díjaik miatt történtek, s erre nézve a panasz kölcsönös volt, mert más részről ismét a közjegyzők fordultak panaszokkal hozzám, a hagyatéki eljárás alkalmából felszámitott díjaiknak, a biróságok által történt túlságos leszállitása miatt.
Általánosságban a jelenlegi díjszabályzat megtartása mellett szólnak továbbá, az e díjszabályzat iránt általam meghallgatott közjegyzői kamarák hozzám intézett felterjesztéseikben foglalt nyilatkozataik, melyek, eltekintve a helyi érdekeknek megfelelő egyes díjtételek felemelését czélzó javaslatoktól, a közjegyzők helyzetének hátrányait, nem e díjtételek alacsony voltában, hanem mindannyian a díjszabályzat keretén kivül álló körülmények és okokban hangsúlyozzák.
Ezért a mellékelt javaslatban foglalt s a fennálló viszonyoknak megfelelő fokozatos és szabott díjtételek bővebb indokolásába nem bocsátkozván, csakis a rendeleti úton kiadott s három évi tapasztaláson nyugvó jelenlegi díjszabályzaton szükségessé vált s elvi intézkedést magukban foglaló változtatásokra szoritkozom.
Ilyen a kir. közjegyzőknek, mint birót megbizottaknak, a mellékelt javaslat V. fej. 21. §-a értelmében leendő díjazása, a hagyatéki tárgyalásoknál.
E birói megbizotti minőségben teljesitett cselekményeért, az általam 1874. évi deczemb. 17-én 4186. sz. a kiadott közjegyzői díjszabályzat szerint - a közjegyző díjait, időre és munkára való tekintettel, esetenként a megbizó biróság állapitotta meg; mindazonáltal ez intézkedés - mint fentebb emlitém - elejét nem vette a panaszoknak, melyek a közjegyzői eljárás költséges volta miatt, a hagyatéki tárgyalásoknál felmerültek.
Ehhez járult a felek tájékozatlansága, kik megszokva apródonként kiadott költségek mellett, a hagyatéki tárgyalás eredményéhez hosszabb várakozás után jutni, sokszor az előttük csekélynek látszó munkáért mérsékelten felszámitott díjakat is túlságosnak találták, mig másrészről egyes közjegyzők, be nem várva az általuk talán túlságosan felszámitott költségeknek a biróság által való megállapitását, azokat a féltől önkényesen szedték be, s a felek mindkét esetben, a helyett, hogy orvoslást a megbizó biróságnál kerestek volna, sérelmeiknek hatóságokhoz és egyesekhez intézett panaszokban adtak kifejezést.
E panaszok és egyes visszaélések elkerülése végett a mellékelt törvényjavaslat, a hagyatéki eljárás költségeire nézve, általános és fokozatos díjszabályzatot állapit meg, mely a hagyaték értékéhez képest a díjakat előre megszabván, biztos támpontot nyujt mind a fizetés, mind a felszámitásra nézve, úgy a feleknek és a közjegyzőknek, valamint a biróságnak és gyámhatóságoknak, mely utóbbiak az 1877:XX. tc. életbeléptével, mint megbizó és díjmegállapitó közhatóságok, a közjegyzővel érintkezésbe jönek.
E javaslat szerint a közjegyzőt, 300 forint értéket felül nem haladó hagyaték leltározásáért és tárgyalásáért 3 frt; 300 frton fölül pedig a javaslatban megállapitott fokozat szerinti díjátalány illeti.
A fokozat 300 forintnál alacsonyabb összeggel megállapitható, illetőleg annál lejebb szállitható nem volt, mert az 1877:XX. tc. 169., 171., 172., 233. és 246. §-ban megjelelt esetekben és az e szakaszokban foglalt rendelkezéseknél fogva, az ily kisebb hagyatékok legnagyobb részének leltározása illetőleg tárgyalása, úgyis a községi jegyző vagy körjegyző, illetőleg a községi előljáróságra, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban az árvaszékre, s a fővárosban a kerületi előljáróságra bizatik; továbbá, mert a 300 forint értéket belül nem haladó hagyatékok után, legyen annak értéke bármily csekély, az annak tárgyalásával egyéb esetekben megbizott közjegyző napidíj-átalányát kevesebb összegben, mint a mennyiben a helyszinén való megjelenése kerül - hova a leltározás és tárgyalás végett sokszor kétszer is kellend mennie, - vagyis a fuvarköltségnél, melyet a javaslat értelmében külön fel nem számithat, kevesebb összegben megállapitani nem lehet; végre, mert a közjegyző, kit a hagyaték mielőbbi rendezése végett, úgy a megbizó biróságok és gyámhatóságok, mint az érdekelt felek sürgetni fognak, a fentidézett törvény szakaszaiban foglalt intézkedéseknél fogva, nem jut azon helyzetbe, hogy azt megvárhassa, mig egy vagy másik községben négy-öt hagyaték jön össze, melyeket összefoglalva, egyszeri kimenetele alkalmával tárgyalhat, mint ezt tehetné akkor, ha kivétel nélkül minden hagyaték tárgyalása reá bizatnék; ennélfogva ily kisebb hagyatékoknak a közjegyző által való rendezése igy is az illető közjegyzőknek nem ritkán anyagi áldozatával fog járni, melyért neki kárpótlást csak is ama compensatió nyujt, melyet a székhelyén tárgyalt hasonló értékü hagyatékok után való egyenlő díjaztatásában s a nagyobb értékü hagyatékok utáni magasabb díjaztatásában talál. Oly helyeken pedig, mint a fővárosban s a megyék székhelyein levő nagyobb városokban, hol a közjegyző működése csak az illető város területére szoritkozik, a hagyaték elintézésére tulajdonkép hivatott helybeli biróság vagy gyámhatóság belátás ára marad bizva, hogy az ily kisebb hagyatékot, az esetre, ha annak a közjegyző által való tárgyalása - a hagyaték értékéhez aránylag - a fél terheltetésével járna, saját hatáskörében tárgyalja.
Egyátalán úgy ezen, mint a további fokozatokra nézve megjegyzem, hogy a fentemlitett compensatió eszméjén alapszik a javaslat 5-dik fejezetében megállapitott egész díjszabályzat s ezért nem tesz a javaslat különbséget, a hagyatéknak tiszta vagy terhelt értéke, annak a közjegyző székhelyén vagy vidéken való tárgyalása, illetőleg a távolság nagysága s a leltározásra és tárgyalásra forditott idő és munka szerinti díjazása közt.
Ehhez képest a díjtételek fokozata a szerint van megszabva, hogy az semmi esetre sem fog a felek túlterheltetésével járni, a közjegyzőkre nézve pedig, habár egyes esetben, különösen az 1000 forint értéket felül nem haladó hagyaték némely eseteiben nem lesz jutalmazó; sőt előfordulhat, hogy a fáradság, költség és jutalom közt nem lesz meg az arány, - mi ily általános díjszabályzatnál el nem kerülhető; - a csekélyebb vagyoni értékkel biró ügyre forditott és ezért kevésbbé díjazott, de talán több munkát igénylő eljárás jutalmát, pótolni fogja a nagyobb értékű ügynek magasabb díjszabályzati tétele alá eső, habár kevesebb munkával járó eljárás magasabb díjazása s amaz erkölcsi nyereség, mely a közjegyzőre háramlik az által, hogy ily előre meghatározott s mindenütt egyforma díjazás mellett a közjegyzővel érintkezésbe jövő közönségnek a közjegyzői intézmény iránt való érdekeltsége és bizalma felköltetik, s végre amaz előny, melyet a jelen törvényjavaslat 22. §-ában foglalt intézkedés nyujt a közjegyzőnek az által, hogy fáradsága jutalmának mielőbbi megkaphatását elősegiti.
Ugyanezen díjak állapittattak meg a közjegyzőknek akkor is, ha a leltározással nem ő bizatott volna meg, mert előfordulhat, hogy oly esetben, midőn a leltár a községi jegyző által az 1877:XX. tc. 234. és következő §-ai értelmében már felvétetett, a nagyobb képzettséget feltételező tárgyalás keresztülvitelével, a közjegyző fog megbizatni, s a megszabott díj, átalány természeténél fogva levonás alá nem jöhet.
Az eddigi gyakorlat szerint oly esetben, midőn a közjegyző a leltározással megbizatott, e megbizás egyszersmind magában foglalta a közjegyzőnek egyszersmind a hagyatéki tárgyalással való megbizatását is. Ha mindazonáltal mégis megtörténik, hogy a közjegyző csak a leltár felvételével bizatik meg, ebbeli eljárása után való díjazása, a javaslat 25-ik §-ának rendelkezése alá esik.
A javaslatnak ugyane fejezet alá eső 24. §-a, a közjegyzőnek mint birói megbizottnak, csőd- és hitbizományi tömegek leltározásáért, valamint árverések és becslésekért, az illető tárgyak értékének 500 forintnál kisebb vagy nagyobb összege szerint járó munkadíjait határozza meg, mig a 25. § a közjegyzőnek birói vagy gyámhatósági megbizotti minőségben teljesitett vételár felosztásáért, vagy más hivatalos cselekményekért járó díjai iránt rendelkezik.
Ez utóbbi szakaszra nézve megjegyzem, hogy a biróságok maig annyira el vannak teendőkkel halmozva, hogy úgy munka, mint a vételár kezelésének biztonsága szempontjából, könnyebbségükre szolgál, ha egyes esetben, valamint az árveréssel, úgy a vételár-felosztással is, illetőleg a vételár-felosztási terv jogerőre emelkedése után, a letéteményezett összegnek felvételével s a kifizetésnek a prrdts 152, és 455. § értelmében leendő teljesitésével, mint birói kiküldöttet a közjegyzőt bizzák meg.
A feleknek ez alkalomból való terheltetése alig érdemel emlitést, mert a költség egy része, (a fuvardíj) akkor is járna, ha biró végezi ez eljárást, az aránylag csekély díjat pedig, mindenesetre egyensúlyozza azon előny, mely az eljárásból származik, a mennyiben a közjegyző hivatásánál fogva is sokkal gyorsabban végezheti e megbizatást, mint a biró, s a felek egyszeri megjelenésükre pénzüket megkaphatják.
Ez eljárás gyakorlatban van különösen a fővárosi törvényszékeknél jelenleg is, szükségesnek tartottam azonban az eljárást az 1874:XXXV. tc. kiegészitő részét képező jelen díjszabályzatnál hangsúlyozni, nehogy ez eljárás semmiségi panaszra adjon alkalmat azon okból, mert habár a vételár-felosztás, az árverési eljárásnak csak természetszerű folyományát képezi s igy a közjegyzőnek ezzel való megbizatása az 1874:XXXV. tc. 131. §-ába elvileg nem ütközik, ez az idézett tc. és szakaszban világosan kimondva nincsen.
A biróság megitélésére maradt egyébként bizva, hogy a felek kivánatára vagy más fontosabb esetekben mikor küldjék ki a közjegyzőt birói megbizottként az emlitett cselekmény teljesitésére, s ennek e helyütt való felemlitése által, mindössze is csak alkalmat akarok nyujtani arra, hogy a kir. közjegyzők ily esetben a törvény erejénél fogva s ne puszta gyakorlatból járjanak el.
Ugyane szakasz a közjegyzőnek birói vagy gyámhatósági megbizotti minőségben teljesitett vételár-felosztás vagy más hivatalos cselekményeiért fizetendő dijak megállapitását, melyeket előre meghatározni nem lehet, mert azok a méltányosság szerint, az ily cselekményekre forditott idő és munkával kell hogy arányban álljanak, - a megbizó biróság, illetőleg gyámhatóságra bizza, melyeknek jóakaratára és méltányossági érzetére a jelenlegi díjszabályzat mellett különben is minden tekintetben a kir. közjegyzők utalva lesznek.
A javaslat 26. §-a végre a közjegyzőnek az 1874:XXXV. tc. 55. §-a alapján teljesitett munkálataiért való eljárására vonatkozik.
E munkálatok a szorosan vett közjegyzői cselekmények körén kivül esvén, a javaslat ezek díjazása iránt is külön intézkedik, s e munkálatokra nézve ugyanazon tekinteteket véve irányadóul, a melyek az ügyvédi díjak megállapitására alapul szolgálnak, azok díjazását szabad egyezkedés tárgyává teszi, fenntartva a per- és eljárás útját az esetre, ha a díj összegére nézve a féllel egyezség nem jönne létre; megkülönböztetésül a közjegyzőnek egyéb cselekményei után járó díjaitól, melyek felszámitásának és behajtásának módját, az 1874:XXXV. tc. XVIII. fejezete határozza meg.
