Az 1868:III. törvénycikk 1. §-a szerint minden törvény, a mint ő Felsége szentesitésével ellátva, az országgyülés mindkét házában kihirdettetett: az e végre alapitott országos törvénytárban, a kormány által azonnal köztudomásra hozandó; ugyanezen törvény 8. §-a szerint pedig, ugyancsak a kormány köteles arról gondoskodni, hogy minden törvény kihirdetése után azonnal, a magyar korona országaiban divatozó nyelveken, hiteles forditásokban is köztudomásra hozassék.
A kormány a most idézett törvényben megszabott kötelességének a legutóbbi három év alatt akként felelt meg, hogy a törvények és rendeletek tárának hivatalos kiadásban való kiállitását és elárusitását házikezelés mellett eszközöltette, és pedig, miként már az 1879-ik évi költségvetéshez csatolt indokolásban jelenteni szerencsém volt, e részben a "Légrády testvérek könyv- és kőnyomda tulajdonos" czéggel az 1878-1880-ik évekre kötött és az 1879-ik évi költségvetéshez csatolt indokolásban (42-46 lap) felvett szerződés alapján. Habár a törvény- és rendelet-gyüjteményeknek az eddigi módozat szerint való kiállitása és elárusitása az államkincstárra nézve feltétlenül károsnak nem mondható, sőt inkább a mint már az 1880-ik évi költségvetés indokolásában szerencsém volt kiemelni, az eddigi módozat mellett elérendő eredmény is, az állampénztárra nézve évről évre csak kedvezőbb lehet: tekintettel az állam jelen pénzügyi viszonyaira és tekintettel egyes magán vállalatok részéről a törvény- és rendeletgyüjtemények kiadása és árúba bocsátása körül tapasztalt visszásságokra és visszaélésekre, a jelenlegi módozat megszüntetése és új rendszer életbeléptetése mégis elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik.
Jelen pénzügyi viszonyaink között, midőn az állam jövedelmeinek lehető szaporitására vagyunk utalva, ezen czél felé törekvésben, a törvények és rendeletek kiadási és elárusitási jogának kizárólag az állam részére való fentartása is eszközül szolgálhat.
Az eddigi tapasztalatok szerint a törvények és rendeletek hivatalos kiadása körül jelenleg követett módozat mellett kedvezőbb pénzügyi eredmény főkép azért nem volt elérhető, mert a kormánynak nem állott módjában, egyes magánosok és magánvállalatok részéről a hasonnemü kiadványok kiadása és forgalomba hozása körül követett eljárást megakadályozni. Ugyanis a magánvállalkozók olykor a törvényt, hogy csak egyet emlitsek, mint például a büntető codexel is történt, még szentesitésük előtt árúba bocsátják, s a „hivatalos kiadása” vagy „hivatalos adatok alapján” czégér alatt forgalomba hozott kiadványaikkal, melyeknek hitelességébe a nagy közönség az imént jelzett ajánlat folytán teljes bizalmat helyez, a piaczot annyira elárasztják, hogy a kormány által természetesen csak az illető törvény szentesitése és kihirdetése után árúba bocsátott kiadványok élénk keletnek már nem örvendhetnek.
De eltekintve attól, hogy mig a törvények különböző nyelveken kiadásának kötelessége az államra nem csekély kiadást ró, addig azok magánjellegü kiadványainak forgalomba hozása folytán, az állam jövedelmei a fentiek szerint megrövidülést szenvednek; eltekintve továbbá attól, hogy a magán vállalkozók saját érdekeik szem előtt tartásával, a törvényeket csupán azon nyelven adják ki, a mely nyelvű kiadványok leginkább kelendők, mig a kormány azokat az országban divatozó nyelveken is köteles közzétenni, a mely kötelesség folytán felmerülő tetemes forditási és egyéb költségek miatt a hivatalos kiadások ár tekintetében is alig állhatják ki a versenyt a magánvállalkozók kiadványaival: a törvények és rendeleteknek magánosok vagy magánvállalatok által való kiadása azért sem helyeselhető és indokolható, mert a kiadás és forgalomba hozás minden ellenőrzés és a megfelelő kötelezettség nélkül történik.
Nem is emlitve, hogy a magánvállalkozók kiadványaiban a nyomtatási hibák csak ugy hemzsegnek; hogy a törvények czímei, fejezetei és szakaszának számozása a szentesitett törvény beosztásának gyakran nem felel meg; hogy egyes szakaszok vagy egyes szakaszrészek néha egészen hiányoznak: a törvények és rendeleteknek kiadását és árúba bocsátását különösen azért ajánlom kizárólag az állam részére fentartott vállalattá alakitani át, illetőleg ezen vállalat üzéséből azért tartom szükségesnek a magánosokat kizárni, mert azt is volt már alkalmam tapasztalni, hogy a magánvállalkozás utján létesitett kiadványok egyes szakaszai gyakrabban a szentesitett törvény illető szakaszával merőben ellenkezően vannak szövegezve; minek folytán nem csak a közönség, hanem a mint tényleg már megtörtént, hivatalnokok, tisztviselők, sőt hatóságok is tévutra vezettetnek.
E részbeni tapasztalataimról csak egy-két példát kivánok a tisztelt képviselőház becses tudomására hozni.
A legközelebbi multban két közjegyzői kamara az igazságügyministernek abbeli rendeletére, melyben meghagyatott, hogy a kamarák a vidéki közjegyzők irásban benyujtott szavazatait, a közgyülési választások alkalmával ne fogadják el, mert ezen eljárás az 1874-ik évi XXXV. törvénycikk 29-ik §-ába ütköznék, azon felterjesztést tette, hogy ép a most hivatkozott törvényszakasz második bekezdése világosan rendeli, mikép: „a vidéken lakó közjegyzők a szavazatot irásban is beküldhetik”.
Az 1874-ik évi XXXV. törvénycikk hivatalos kiadásának 29-ik §-a ily rendelkezést nem tartalmaz, s a felterjesztést tevő közjegyzői kamarák indokolásukat alkalmasint az „1874-ik évi országgyülési törvénycikkek Budapest 1874. Kiadja Ráth Mór” czímü törvénygyüjteményben foglalt XV. törvénycikk 29. §-ára alapitották, mely szóról szóra a következőkép van szövegezve: „vidéken lakó közjegyzők a szavazatot irásban is beküldhetik”.
Egy másik a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvénycikket tartalmazó és a legszélesb mérvben közkézen forgó, még az illető törvény szentesitése és kihirdetése előtt, szintén magánvállalkozás utján forgalomba hozott és a boritékon a magyar állam czímerével ellátott kiadvány pedig az által szolgáltatott zavarokra, illetve kellemetlen tárgyalásokra alkalmat, hogy a szóban levő törvény téves sorszám alatt tétetett közzé.
Az előrebocsátottak szerint, a jelen törvényjavaslat tehát nem csak arra van hivatva, hogy az államnak biztos és jelentékeny bevételi forrást nyisson, hanem egyszersmind arra is, hogy a törvénykiadás és forgalombahozás nagy horderejü ügyében, a magánvállalkozók részéről tapasztalt és következményeiben úgy a hatóságok tekintélyét, mint az egyesek érdekeit nagy mérvben veszélyeztető eljárásnak eleje vétessék; minek folytán a jelen törvényjavaslat czélzataiban eltérő két külön szempontból birálandó meg.
A törvénykiadás és forgalombahozás jogának kizárólag az államhatalomra való ruházása, nézetem szerint leginkább és legteljesebben képes a törvényismeretre szoruló közönség és az államkincstár érdekeit egyensúlyba hozni. A jelen törvényjavaslat rendelkezései folytán a közönség nemcsak hogy csupán hiteles kiadványok birtokába fog jutni, s ez által a hibás törvényidézés vagy nem létező törvényszakaszokra való hivatkozás miatt származható joghátrányoktól meg lesz óva, hanem azokat a jelenleginél olcsóbb áron is fogja beszerezhetni, mert az államhatalom részére biztositott kizárólagos kiadási és forgalombahozási jog lehetségessé teendi, hogy a törvények és rendeletek hivatalos kiadásai, a tömeges kelet alapján, még a magánvállalatok által a jelen törvény életbelépte idejéig létesitett kiadványok eladási tételeinél is jutányosabb áron bocsáttassanak forgalomba; az államkincstár pedig mind e mellett az eddiginél tetemesen nagyobb jövedelmet nyerjen.
Szükségesnek találom e helyütt megjegyezni, hogy a jelen törvényjavaslat rendelkezéseiből még nem következik az, hogy a magánnyomdák vagy az elárusitást eszközlő vállalatok, az ezen kiadványokból eredő haszontól egészen elüttessenek; mert azt, hogy az államnyomdában való előállitás s hatósági elárusitás, az államra nézve előnyösebb lesz-e vagy nem, csak a törvény létrejöttével tartandó tárgyalások fogják kitüntetni, s részemről a hivatalos lapnál például, nagyon beható tárgyalások alapján szerzett tapasztalatok folytán hajlandó vagyok hinni, hogy itt is a vállalkozókkal kötendő szerződés lesz az, mi az államkincstárra nézve a legelőnyösebbnek fog mutatkozni.
A részleteket illetőleg keveset kell mondanom s a törvényjavaslat egyes határozatai tekintetében csak a következőket tartom kiemelendőknek:
A 3-ik §-nak azon határozványát, melylyel a törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, vagy községek és körjegyzői szövetkezetek, az évenként megjelenő törvénygyüjtemény egy-egy példányát beszerezni köteleztetnek: a jó és gyors közigazgatás érdeke és azon körülmény is teljesen igazolja, hogy a beszerzéssel járó s a törvények birásából és a beszerzés lehető megkönnyitése végett ugyanezen szakaszban biztositott árelengedésből folyó előnyökkel szemben csekélynek mondható anyagi áldozat, a megrendelésre kötelezettek háztartását súlyosan nem terhelheti.
Az 5-ik §-ban a magánosok és magánvállalkozók által az ezen törvény életbeléptetése előtt létesitett kiadványok elárúsithatására nézve adott engedély, úgyszintén az engedélynek bizonyos időtartamhoz való kötése, a dolog természetéből foly; mert nem lenne méltányos az elárusitási jogot megtagadni oly kiadványokra nézve, melyeket az illetők jogositva voltak előállitani; de viszont visszaélésekre adhatna alkalmat, ha az elárusitási engedély nem köttetnék egy bizonyos véghatáridőhöz, mivel lehetetlen volna ellenőrizni, hogy a jelen törvény életbeléptét megelőző időben megjelent kiadványokból, folytonos új kiadások ne létesittessenek.
Azon hitben, hogy az itt javaslatba hozott intézkedésekre nézve szerencsém leend a tisztelt képviselőház helyeslésével találkozni, vagyok bátor ezen törvényjavaslatot elfogadás végett a tisztelt képviselőház szives figyelmébe oly kéréssel ajánlani, miszerint annak tárgyalását, tekintettel azon körülményre, hogy a Légrády testvérek könyv- és kőnyomda tulajdonos czéggel kötött és folyó évi deczember hó 31-én lejárandó szerződés már felmondatott, mielőbb napirendre tűzetni méltóztassék.
